Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-20 / 138. szám

1§43» J U N i US MŰ Finn anyának , a német $$ katonája,.. Megrázó életregényt mesél el a vidéki vendéglő asztalánál egy fiatal vitéz. Deák Gyula szeretné visszaadni a „kölcsönt"; magyar asszonyt akar vinni Suomiba Székelyföld, június 19. (A „Keleti Újság“ kiküldött munkatársától.) Vacsora után vagyunk. A pincért szólítjuk, fizetni aka­runk, mert 500 kilométeres napi utazással háta mögött semmi egyébre nem vágyik már az ember, mint jó alvás után. A pin­cér azonban nem hozzánk jön, hanem a szomszéd asztalhoz, ahol kis társaság ül és csöndesen beszélget. Minden feltűnés nél­kül beszélgetnek, mégfs magukra vonják a figyelmet, mert a társaságban egy fiatal, német SS. egyenruhát viselő, jellegzetes *rou fiatal katona ül s a társaság tagjai öt hallgatják figyelmesen. A cigány muzsiká­ján hangfogó van s a zene inkább „aláfes­téséül“ szolgál a hangulatnak, mintsem hangulat gyártására.... így tisztán kive- hettük, hogy a fiatal katona magyarul be­szél. Tört magyarsággal, de magyarul... És az első és másodosztályú Vaskereszt mellett domború mellén ott díszeleg a ma­gyar nagyezüst vitézség! érem is... Már nyoma sincs testünkben az elnyomó fáradtságnak. Következő pillanatban ott ülünk a szomszéd asztalnál. Scrra bemutat­kozunk a társaság tagjainak s még erőseb­ben felvillanyozódunk, amikor a német SS. egyenruhát viselő katona megmondja ne­vét, — Deák Gyula vagyok —* vágja össze magyarosan a bokáját. —. Deák Gyula? — nézünk, rá csodál­kozva.. — Igen, igen, Deák Gyula, magyar- fliifi,.. •n- Magyar-finn? — Magyar-finn! — mondja most már sokkal határozottabban. Finn leányból — magyar asszony..« Záróra elmúlt, a vendégek elmentek, de mi még mindig ott ülünk a kiürült vidéki vendéglő egyik asztalánál s feszült figye­lemmel hallgatjuk Deák Gyula megrázó éíéttörténétét. Az alábbiakban el is mond­juk minden magyaroknak, hogy hallják és érezzék meg: a lélek, a magyar lélek nem alszik ki hordozójában, éljen a föld bárme­lyik sarkán, a négy világtáj bármelyike felé... A magyar lélek nem alszik ki, leg- íönnebb elszunnyad időnként, hogy aztán annál Inkább életrekeljen, mint Deák Gyula magyar-finn vérünkben ... De adjuk át a saót neki s ne csináljunk most semmit, csupán figyeljünk erősen, mert megéri: — Apám Gyulafehérváron született — Itezdi Deák Gyula kissé különös hangzású magyar kiejtéssel. —- Aztán elkerült Nagy­szebenije, ahol egy nagy fakitermelő válla­lat tisztviselője lett. Vállalata kiküldte egy évre Finnországba, hogy a fakitermelés korszerű műveleteit elsajátítsa. Finnor­szágban később nagyapám vállalatához került. Itt volt egy évig s aztán hazauta­zott tudásával és még valamivel a szivében Magyarországba, Nagyszebenije, de az a „valami" ott már nem hagyta nyugton, mert az a szerelem volt... Beleszeretett édesanyámba, olyan erősen, — amint ké­sőbb sokszor elmesélte nekem, hogy nem volt nyugodalma se éjjel, se nappal, csak mind irta neki a szerelmes leveleket onnan a messzi Magyarországból. Levélben kérte meg édesanyám kezét s édesanyám ott­hagyta Finnországot és eljött a hívó szóra Magyarországba. Nagyszebenbe s Irgenseo Botüyköböl — igy hívták leánynevén édes­anyámat, — Deák ftándorné lett! . . . Most már tehát megérti, miért mondottam a bemutatkozásnál: magyar-finn vagyok. Ugye, megérti ? . .. .„Édesanyám" .......édesanyám“... ,,magyar“... „Magyarország'' — Én már itt születtem Magyarországon, Nagyszebenben — folytatja. — Úgy éves voltam — úgy mondotta édesapám, — amikor levél jött Finnországból, hogy meg­halt nagyapám s nincs áld a vállalatot ve­zesse, Nagy vállalat volt az, amig ki nem tőit az első orosz-finn háború, egyre job­ban virágzott . . . Most már a helyét se tud­nám megmutatni — mondja Deák Gyula elrévedezve . . . — Néhány hónap múlva már kint is vol­tnak Süomihan. Apám átvette a fakiter­melési vállalatot. Amikor már 6 éves vol­tam, egy este a térdére ültetett s elkezdte nekem szépen megmagyarázni, hogy „én lem« magyar ..." És attól kezdve minden este magyar szavakra tanított. Először azt a szót tanultam meg, hogy „édesanyám", aztán „édesapám", aztán „magyar"... „Magyarország“.., Arra már én is emlék­szem, hiszen kilencéves voltam, hogy édes­apám postáit meghozatta Budapestről Ma­gyarország hegy- és vízrajzi térképét. Er­ről megtanultam minden hegyet, minden folyót a Dunától kezdve a Garamíg, még a legkisebbet is, ami rajta volt. És a hegye­ket Is mind megtanultam a Kárpátoktól a Bakonylg, hogy ma is mind, de mind el tudnám sorolni... És már sorolja is, hogy az embernek majdnem sir belé a lelke . . . Miért ? ... Mi indítja sirásra az embert ezek halla­tára ? ... Deák Gyulg különös sorsa, vagy a régi, drága Nagymagyarországé, amely­nek hegy- és vízrajza sok-sok esztendővel odavésödött a kicsi magyar-finn koponya táblájára s ma is ott él. örökre letörülhe- tetlenül... — Megtanultam aztán egyebet is — foly­tatja Deák Gyula. — Sok-sok Petőfi- és Kisfaludy-verset. Most is el tudom mon­dani, ha meghallgatja: „Szülőföldem szép határa Meglátlak-e valahára ..." „Édesapám lebornlt az asztalra..." — Tizévé« koromban elolvastam az első magyar regényt. Gárdonyi Géza: „Az egri csillagok" cimü müvét. Ezt Is postán ho­zatta meg édesapám s ezt is majdnem szó- ról-szóra tudom, olyan sokszor elolvas­tam . Legnagyobb élményem azonban, ami Magyarországhoz, szülőföldemhez és ahhoz, hogy én magyar vagyok, rávezetett, velem megéreztette, a rádió volt.., Soha nem felejtem el azt a téli estét. Édesapám rádiót szereltetett fed a lakásunkban. Ez volt az első rádió az egész városban. So­kan begyültek hozzánk a szomszédból is, hogy meghallgassák a csodát. Amikor min­denki elment, csak mi hárman, édesapám, édesanyám és én maradtunk a szobában, édesapám bekapcsolta Budapestet. Cigány- muzsikát közvetített éppen a rádió ... Édes­apám leboralt az asztalra és sírni, zokogni kezdett... Nem értettük miért sir, édes­anyám is vigasztalta, de ö csak sirt, pedig addig nem láttuk soha sírni... _ Ezek még erősen boldog idők voltak Suomiban — emlékezik. — Huszonegy éves koromból elkerültem otthonról- Egyetemre íratott be édesapám, az egyetem távol volt otthonunktól s ez -bizony kissé megzavarta boldogságunkat. Édesapám attóí félt, hogy elfelejtem majd a magyar szót s éppen rizért megkért, írjak mindennap számára egy.cgy levelet magyarul. Úgy is volt. Ö aztán ki­javította benne az iráshibákr-t s válaszlevelé­vel újból eljuttatta hozzám- Így ment ez négy éven keresztül mindennap s én nem felejtet, tem el magyarul. Ezért örökre hálás leszek édesapámnak. De az egyetemen is sokat haä- lottrrm a magyarokról s Magyarországról. Kénaia.szakos voltam — most már végzett vegyészmérnök vagyok, — de még a kémia­szakon t* tanították számunkra a magyar tör­ténelmet és származástan!. Nem volt az a nap, az az óra, hogy ne tanultunk volna valami jót és szépet a magyarokról s igy még erő. sebben boldogított az a tudat, hogy én is magyar vagyok ... Mannerheim tábornagy Madáchot idézi __ Az is nagy élmény volt számomra, ami­kor 21 éves koromban végignéztem és végig­hallgattam ott kint, Suomiban, az első ma. gyár hangosfilmet. Kodály és Bartók zenéje kísérte a cselekményt s én már meg tudtrm magyarázni barátaironr-k, hogy mit jelent „odahaza Magyarországon“ Kodály és Bartók a magyaroknak?... Meg abban az évben tör. (ént, hogy megjelent Suomiban az „Ember tragédiája" finn nyelvű fordítása Olyan nagy sikere volt, hogy nem tudtak eleget nyom­tatni belőle. A postás már kocsin hordta a megrendelőknek, mert másként nem győzte volna ol. Minden ház asztalán ott volt, akár a Biblia Mannerheim tábornagy pedig, .'-mi­kor kiadta az első hadparanesát, amellyel Suomi fiait hadb'-szólította, hadparancsát az Ember tragédiájából vett idézettel végezte: — „Ember küzd és bízva bízzál .. Suomt küzdj és bízva bízzál.. Megtudjuk Deák Gyulától azt is, hogy Suo. miban nem vár senki behívói, ha ,,hiv a haza", egyszerű felhívás is elegendő s már minden épkézláb finn hadba siet . . A továbbiakban elmondja, hogy édesapja még az első finn-orosz háború kezdetén hősi halált Halt. Alig három hónap múlva, meg­hall édesanyja is. — Már erősen benne voltunk a második finn.orosz háborúban, amikor Mannerheim tábornagy uj h.'dparancsot bocsátott ki. Had. parancsa azokhoz a fiatalokhoz szólott, akik. nek nincs- családjuk, nincs közelebbi hozzá­tartozójuk Suomiban. Felszólitottr. őket, hogy jelentkezzenek a német SS. kötelékben való különleges kiképzésre, meri igy kívánja Suomi érdeke és jövője. így kerültem el Német­országba 9 aztán ki a trónba — Miért kapta meg a mrgyar nagyezüst vitézség! érmet? — kérdezzük. — Osztrogosvszknál voltak bekerítve • magyar egységek.,. Három nap és három éjjel segítenünk nekik kivágni magukat a gyűrűből — mondja — s fedeztük a vissza­vonulásukat. A német első- és másodosztályú vaskeresztet a mull év szeptemberében kap. tam a Velikijc Lukinál lezajlóit harcokban Deák Gyula magyrr.finn testvérünk mellén és karján is vannak még kitüntetések. Egyi­ket a tizedik roham után kapta- A másikat pedig Chárkov visszafoglalásakor, amikor egyedül semmisített meg 5 orosz páncélost! Véndiáktalálkozóra gyűltek össze a kolozsvári Piarista-főgimnázium félszázaddal ezelőtt érettségizett véndiáklai Kolozsvár, junius 19. Szombaton reg­gel a Piarista-gimnázium egyik tanter­mében azok a diákok gyülekeztek össze, akik ezelőtt 40 és 50 évvel érettségiztek ebben az intézetben. A régi osztálytársak meghatódva, könnyes szemmel ölelkez­tek össze s lelkűkben a mult boldog em­lékei keltek életre. Beültek a padokba abban a sorrendben, amelyikben hajdan egy félévszázad előtt hallgatták néhai bölcs tanáraik szavát. A megszólaló csengő figyelmeztető hangjára, amelyik ielezte, hogy ismét eltelt egy óra, a régi fiatalos rugalmasság helyett bizony kis­sé óvatosan s megfontoltan ugráltak föl, hogy sorakozzanak s rendben, — mint hajdan, —- jelentkezzenek a gimnázium igazgatójánál. A hajdani diákok tisztelgő -látogatá­sát nagy szeretettel fogadta Kari János dr. a főgimnázium jelenlegi igazgatója. BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kény elem SZÁLLÓ Eqjjdqvjas szobák 6-— F-től 12* P-ig Kétágas szobák O*— p„tő! 18'— P-ig Éttermében Veres Káro’y és cigány­zenekara muzsikái Elismerten kiváló koncba, Polgári árok. A látogatás után a véndiákok sora '.reg­indult a piarista templom felé és hálát adott azért a kegyelemért, hogy a mai napot megérhették. A szentmise után a házsongárdi teme­tőbe mentek, ahol elhunyt tanáraik és volt osztálytársaik sírjait keresték fel kegyelettel. 50 év után találkozóra jöttek: Bertán Ágoston dr. ny. törvényszéki tanácsel­nök, Borszéky Ákos dr. ny. járásbirósági elnök, Fehdenfeld Frigyes ny. egyetemi tisztviselő, Gogomán Antal dr. ügyvéd, földbirtokos, Hye Jenő dr. ny. alispán földbirtokos, Krámer Jenő dr. min. osz­tálytanácsos, Öváry Elemér dr. ny. tiszti főügyész és Szabó István dr. ny. törvény széki elnök. 40 évvel ezelőtt érettségiztek: Bartha Jenő dr. orvos, Görnyey Sándor mu- zeumigazgató, Deák Viktor dr. rendorta- nácsos, Filipszky Ludgard ny. közjegyző, Iss'ekytz Béla ny. egyetemi tanár, Jak' lovszky Dénes főgimn. tanár, Kauntz József dr. ügyvéd, Laczkó Géza szerkesz­tő, iró, Márfalvi Jenő postafőigazgató, Szabó Endre c. főgimn. igazgató, Tauf fér Lajos ny. MÁV felügyelő, Varjú István dr. ügyészségi elnök, Györke Menyhért dr; főgimn. igazgató és Várady Kálmán dr. tanügyi főtanácsos. A véndiáktalálkozó résztvevői este tár­sasvacsorán vettek részt. — Hatvanöt tonna lisztet küldött a pápa a görögországi ínségeseknek. Rómából j®* lenti a Magyar Távirati Iroda: Az „Italia“ című katolikus lap közli, hogy a pápa 65 tonna lisztet juttatott el az athéni apostoli kiküldöttnek. A görög lakosság közt oszt» ,id»» wmét: a mennyiséget.. Ezt a ritka, magas kitüntetést diesérő oklevél, lel égyüt kapta meg parancsnokságától. ,. Olyanok itt az emberek, mint „másik hazámban“ w Hogy került most Erdélybe, a Székeli* földre? — Súlyos sebesüléssel feküdtem — foly­talja — s amikor felépültem, parancsnokom megkérdezte, hogy ha már magyarnak vallom magamat, nem volna.e kedvem Magyar­országba menni utólagos üdülésre?... Soha olyan boldog nem voltam, mint amikor meg­tudtam, hogy van lehetőségem meglátni Magyaronszágot, Budapestet. Édesapám min­dig azt - mondotta, hogy magyar embernek, éljen bárhol a világon, nem szabad meg­halnia, amig nem látja Budapestet. — Budapestről aztán elküldött a parancs, nokságom ide, a Székelyföldre- Be szép itt minden . Ha volna sok tó, viz, akkor ,-|kár Suomiban volnék, de igy is megéri az élete, met, azt hogy születtem, hogy itt lehetek... Jtilyen szép volt Budapest is- A Margitsziget, a parlament, a bazilika a Szépművészeti Muzeum ... De itt mások az emberek. Itt, a Székelyföldön. Olyanok, min! a .másik ha. zámban“. Azt mondják, amit gondolnak ... M'igyar vagyok, de hív Suomi, a másik hazám s egyszer,1 tudom, vissza kell menni. Ha majd hív, megyek is... De ha lehetne, nem szeretnék egyedül menni ... A „kölcsönt“ szeretném visszaadni. Édesapám Suomiból hozott egyszer ide valakit, aki édesanyám volt, én pedig innen szeretnék majd elvinni valakit, ha egy­szer eljön a béke, aki gyermekeim anyja legyen. — így volna ez szép . . . így volna ez jó — mondja csillogó szemekkel, csillogó leiekkel ez a deli fiatal magyrir.finn katona, aki mindössze 27 esztendős s mégis mennyi min­denen keresztülment már s mennyi minden ment keresztül már a lelkén... Már rég elmúlt, éjfél. Csöndben hallgattunk, egymással szemben ülve a vidéki vendéglő­ben, amikor Deák Gyula újból megszólal: — Csak nz fáj, hogy akkor régen, amikor édesapám sirni kezdett a magyar nóta hal­latán a rádió előtt, nem tudtam megérteni, miért sir?... Ma este, amikor a cigány muzsikálni kezdett, azon vettem eszre ma. gain, hogy nekem is sírnom kell. „Mert... én is magyar lenni... Magyar... Csak ma. gyár és ezt nem tudni megmondani édes. apámnak és most erősen fájni, fájni, mert nem tudni neki soha. soha már megmon­dani , .. Pedig akkor ő is én is, milyen bot. dog lenni. Istenem . . Kezével kejem után nyúl Deák Gyula, messzi utakat megjárt magyar-finn testvérem és erősen megragadja... És ebből a kéz- szóritásból annyi, de r-nnyi mindent megéret az ember, hogy kicsordul tőle nemcsak köny- Hye, de majdnem lelke is.,. BÍRÓ JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents