Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-20 / 138. szám

A tjalott mély Qagyaiétca A nap szikrázó fénye melegen pásztmázik végig virágos kertemen. A biborlila s élénk, rózsaszín petúniák, a bársonyospiros oroszlán, száj, pettyes digitálisok a hófehérségükben is buja, dús pompájú pünkösdi rózsák, kecses fuksziák, tüzes gerániumok, szűzies campa. nullák s a; szentek virága: a fehér liliom, — ar. egész virágos kert fürdik a napfényben, boldog remegéssel simul a finom szél karjaiba s pünkösdi áhítattal ünnepel. A városból ünnepi zengéssel száll fel a harangok szavrr. Három templom hívja híveit, az Egy Örök Isten tiszteletére. Itt fent, a szőlőhegyek között, ahol lakom, szünetel most a munka- Dolgozó emberek nem üdvözítik egymást, átkiabálva egyik hegy- oldrjlrót a másikra, még a kis hegyi patak sem csörgedezik oly hangosan, mint máskor. » a madarak énekében uj trillák csattannak fel... az esőtől megdőlt kaszáló vadvirágos füve is újra hullámzó táblába egyenesedett... a Szent Lélek fuvallata mintha mindenen St- suhant volna, olyan ragyogó szép, áhitatos tiszta, ünnepi meleg mindem A srőlölitgas árnyékában heverészek- Gyö­nyörködöm virágaimban, gyümölcsöktől ros­kadozó fáimban, a veteményeskertben, ame’y- nek helyén tavaly még akácliget vo-lt Fék. szem a nyugágyban, ünneplő szívvel pihenek, hisz kertem teljesen rendben, szenvedélyes kertészkedésem eredménye. Kedves kis házam is hófehér tisztasággal mosolyog reám s a madarakkal versenyezve én is énekkel hálál, ködöm Istennek azért, hogy élek, s e tündéri szépségű környezetben élek, amely testet, lel. két gyógyít. PtHangók szállnak hajamra, krromra. a virágok közt libegtek, ünnepi játékkal és most pihennek. Szitakötők acélkék szárnya villog a levegőben s az aranyeső nagy bokrci alól aranyzéld gyíkocskák bújnak ellő egy kis süt- kérezésre. Isten minden kis teremtménye ün­nepel ma- Még a hagyományos szorgalmú méhek sem zümmögik munkadalukat, pedig máskor ezrével röpködnek a kertben, különö­sén szőlőlugasom bóditó illatu virágai csábít­gatják őket. Ma valahol, ismeretlen kaptárak mélyében tán ők is pihennek. Hiányoznak. S éppea ezért baráti örömmel köszöntőm rzt az egyetlen méhecskét, amely sárgára válva mászik ki egy pünkösdi rózsa dús porzókat rejtő kelyhéből. Nehézkesen röpül fel, halkan zümmög s szinte lezuhan a kezemben tartott jázmin ágra. Mozdulatlanul fekszik az egvik széles levélen. Figyelem- Fáradt? Vagy több terhet vett magára, mint amennyit elbír? Egyik sem! Haldoklik a kis méh, ki tudja milyen sze- I rencsétlenség érte munkaközben. Mozdulat, lansága görcsös vonaglássá válik, aztán las­san, nagyon lassan vánszorogni kezd a leve. len, ágou s végső kimerültéggel hull bele egy jázminfürt virágába. Mozdulatlanná mereví­tem karom, lélekzelem is visszafojtom, úgy figyelem a kis haldoklót- És valami csodála. tosat látok. A méhecske, mintha csak a kap­tárban lenne, kezdi lerakni összegyűjtött ter­hét. Kétségbeesett igyekezettel végzi munká­ját, mintha érezné, hogy nemsokára jön az elmúlás pillanata és kis életének utolsó nagy tmíhkája kárba vész akkor, ha most nem siet. Amikor édes terhétől megszabadul, külö­nös hangot hallat. Olyan az, mint egy fájdrl. más bucsukiáltás. Még egy utolsót simit kis testén, hogy szemernyi virágpor se maradjon rajta, aztán lankadtrin összersuklik s lehull a jázmin virágról­Mint egy koporsóban, úgy fartőm tényé, remben a halott kis méh.et. Milyen hősies, müven nagyszerű volt e parányi lény el­múlása. Rövid perc r-latt megtanított arra, hogy nincs hiába leélt élet, hoav semmi érték nem kallódhat el, hogy munkánk eredményé­ben tovább folytatódunk, mert a múltúnk beleépül a jövőbe. A halott méhecskét a szölöflugas alatt temet­tem ej. fpléjfe tűztem fejfának a jázminágat, amelynek egyik virágában munkája eredmé­nyét, múltját adta tovább a holnap méheinek. Százával szorgoskodnak itt s bizonyára meg­találják és elviszik a jázmin kelvhéből » halót méh hagyatékát­A múltból építik a jövő). SOMLYÓI ELLER GIZELLA — Leventenap Nagybányán. Tudósítónk jelenti: A nagybányai járás leventenapjai - nak során az elmúlt napokban került sor a nagybányai leventenap megrendezésére Az ünnep zenés ébresztővel kezdődött, majd a leventeifjak ünnepélyes istentiszteleten vettek részt. A cinteremben levő térségen külön tábori misét tartottak ebből az alka­lomból. Utána ünnepség volt az Ország- *ász-!ó előtt, ahol a járási leventeparancs- ndk felavatta az uj leventeifjakat. Az Or- eságzászló elől a leventék testületileg a bá­nyaiskola elé vonultak s résztvettek az is­kola zászlőszentelési ünnepségén. Délután a sportpályán ügyességi és sportversenyek voltak. Este a Széchenyi-ligetben szabad­téri ünnepségekkel fejeződött be a levente- a &©_, 1 W43* Jf V N Î V s m A de Gaulle—Giraud párbaj Hetek őta zeng-bong a világsajtó de ' Gaulle és Giraud tábornokok egyezkedésének visszhangjától. Mi is hát e kérdésben a hely­zet? A két szakadár francia katonatiszt végre találkozott egymással s közös elnök­letük alatt létrejött az úgynevezett „felsza­badító“ bizottság. A megállapodás gyakor­lati alkalmazását azonban de Gaulle kihivó viselkedése, konok magatartása, lemondási szándékának folytonos hangoztatása állan­dóan felborulással fenyegeti, De Gaulle tel­hetetlen. A találkozás, jóllehet neki kellett Giraudhoz utaznia, mégis az ő győzelmét hozta. Giraud főleg személyi kérdésekben kénytelen volt meghátrálni s a „szabad franciák mozgalmáénak atyja (de Gaulle) erőteljes fertőtlenítést óhajt az egész afrikai vonalvezetésben. De Gaulle nem vette figye­lembe Giraud helyzeti előnyeit. Tudniillik azt, hogy Giraud mindjárt élére állhatott a meggyilkolt Darlan tengernagy és kormány­fő halála után vezér nélkül maradt francia gyarmati csapatoknak. De Gaulle kénytelen volt ugyan elfogadni Giraud társvezérségét, de a működési módszerek irányát egyedül ö akarja megszabni, ö a francia haderő tel­jes újjászervezése során a minőség kinevelé­sét szembeállítja a mennyiség számbeli fö­lényével, amelynek viszont Giraud a híve. A munkatársak kiválasztása körüli ellenté­teken kivül még ebben a stratégiai kérdés­ben rejlik a két tábornok torzsalkodása. Amellett de Gaulle Algírban is .folytatja „fenegyerekes rakoncátlankodasai‘-t, aho­gyan ténykedéseit kissé hanyag bírálattal i),etik. * Vitázhatatlan, hogy de Gaulle mögött áll a színesebb és gazdagabb katonai mult. Vannak elképzelései, tervei. Német iró (Her­bert Franz) Frankfurtban megjelent müve (Hinter dem Kulissen) érdekesen írja le de Gaulle életének azt a szakaszát, armkoi sikraszállt a motorizált francia haderők fej­lesztéséért. A szerző a tábornok (akkor még ezredes) és Paul Reynaud, a francia össze­omlás miniszterelnökének találkozását Idézi. Idő: 1935 junius 7, színhely: egy előkelő párisi étterem. Reynaud képviselő, miniszter­viselt politikus figyelmesen hallgatja egy magastermetü ezredes (dé Gaulle) előadá­sát: —- Túlságosan bízunk a Maginot-vonalban. Kétségtelen, hogy a vonal feltartja a keleti támadást, de tehetetlenek vagyunk, ha az ellenség északról (Belgium felöl) támad. Arra miért nem építkezünk? De ha el is készülne a Maginot-vonal északi meghosz- szabbitása, miért érezzük magunkat a leg­nagyobb biztonságbanf Elképzelhetetlen ta Ián, hogy egy-egy ilyen vonalat áttörjön az ellenség? Korántsem. Mi hát a teendő? Az egyetlen megoldás: minél több gépesített és páncélos alakulatot felállítani! Uram, higyje el, a Maginot-vonalat egykor úgy említjük még, jmint nemzeti szerencsétlenségünket. Milyen hiba, hogy csak védekezésre rendez­kedünk be. Ez a rendszer teljesen megvál­toztatja haderőnk szellemét. Mindenki az 1918-as győzelem mámorában él minálunk. Azt hiszik, ez a győzelem — örökérvényű. Petain még mindig úgy látja a háborút, hogy a katona ül a fedezékben, előtte drót­sövény, háta mögött tüzérség, amely belövi a terepet. A valóságban hol vagyunk már ettől!? A fejlődés páncélosokat követel. Azt a támadási módszert, amit tegnap a lovas­ság elsöprő lendülete jelentett, ezután a páncélososztag valósítja meg. Reynaud nem tekintette az ezredest okve- tetlenkedö akarnoknak. Biztató választ adott: „ — Ezredes ur, dolgozza ki a tervét, gon­doskodom előterjesztéséről a hadügyi bizott­ságnak . .. * De Gaulle eleget tett a felhívásnak. Rey­naud pedig a javaslatot benyújtotta a had­ügyi bizottságnak. Reynaud nem volt a had­ügyi bizottság tagja, de parlamenti szokás szerint, mint az indítvány előterjesztőjét, őt is meghívták az ülésre. A bizottság eluta­sította a javaslatot. A katonák túlzottnak tartották Reynaud és de Gaulle félelmét,. De az elutasítás főleg érzékenységi okokból fakadt. A bizottság magasrangu katonatiszt tagjainak nem volt kedvére, hogy éppen pol­gári politikus (Reynaud) sürget minél több harckocsit, jóllehet a javaslat nem is tőle, hanem katonától (de Gaulle) származott. A hivatalos kibúvást persze szépen cso­magolták. Az ország pedig éppen választás előtt áll. Nem lehet áthárítani az uj adó­nemek terhét a lakosságra, mert ml lesz majd a szavazás eredménye ?... Minthogy a katonatisztek ellenezték legjobban a javas­latot, a polgári politikusok megkönnyebbül­ten sóhajtottak fel. Hasztalan volt Reynaud végső érvelése: — Uraim, gondoljanak arra, ml történik akkor, ha nem tudunk védelmi vonalat te­remteni Belgium -felé is s ha egyáltalában áttörik a sebezhetetleneknek hitt vonalakat? A bizottság jól tudta, hogy; Reynaud rá- * tapintott míndannylok közős aggodalmára, de ekkor felszólalt az elnök: —- Fölösleges a vita, uraim. Reynaud kép­viselő ur nyilván elfelejtette, hogy ha nem­zetünket támadás éri s számbeli hiányok mutatkoznának, majd kipótolják azokat Anglia kitünően felszerelt fiai .... A bizottsági tagok most már végérvénye­sen fellélegezhettek, hiszen ez természetes: baj esetén majd jönnek Albion derék kato­nái. Ha akkor sejtették volna, mi követke­zik be Dünkirchennél!... Az ülés végén egyesek fanyalogva kér­dezték : — Ki is ez a de Gaulle... A tájékozottabbak elmondották róla, hogy jól verekedett a háborúban, Dinantnál meg­sebesült, Donaumontnál pedig német fogság­ba került. Akadt azonban bizottsági t„g, aki így nyilatkozott: — A körmére kellene nézni, nem valami fegyvergyár ügynöke-e? Úgy mondják, sok pénz olvad el a kezén, szenvedélyes kártyás, sűrűn fordul meg a Cercles des Capucines baccarat-asztalainál.-* 5 igy de Gaulle javaslata lekerült a napi­rendről. A végzet különös játéka, hogy Rey­naud éppen akkor lett miniszterelnök, ami­kor . bekövetkezett a németek oldaltámadása Beliym felől s megtörtént Franciaország le- rohanása. De Gaullenak is végzetét mutatta, hogy szintén ugyanekkor került olyan hely­zetbe, amely megengedte volna, hogy régi tervének keresztülvitelét megkísérelje. Rey­naud ugyanis közvetlenül az összeomlás előtt, mint nemzetvédelmi államtitkárt be­vette átalakított kabinetjébe. A rendelkezé­sükre állott néhány hét persze vajmi kevés volt a hadfelszerelési reformok végrehajtá­sára. A francia fegyverletételt elhatározó mi­nisztertanácson de Gaulle rendületlenül kar­doskodott a végső ellenállás mellett — Pe­tain marsallal szemben. Azután Londonban tűnt fel, 1940 junius 18-án a londoni rádió által közvetített beszédében élére állt a „sza­bad franciák“ mozgalmának s csatlakozásra szólította fel a disszidenseket. Anglia szíve­sen támogatta de Gaullet és híveit A lon­doni Carlton-gardenst bocsátotta a degaul- leisták rendelkezésére s a mozgalmat hatal­mas összegekkel is támogatta. De Gaulle az Angliába menekült franciákon kivül néhány gyarmati főtisztviselő csatlakozására szá­míthatott. A gyarmatok egyébiránt hűek maradtak Petainhoz és a vichyi kormány­zathoz. A de Gaulle mellé állt személyiségek közül kétségtelenül kiemelkedett Catroux tábor­nok, az öreg gyarmati szakember, ö egyen­gette a két szakadár tábornok algíri talál­kozóját, sót ha egyenetlenkedés támad, még mindig ö lép közbe, ő ugyanis mindkét tá-. bornok barátságát élvezi. * De Gaulle a három esztendős mozgalma alatt sokszor hallatott magáról. Szabotázs­akciókat szított, orgyilkosokat hajtogatott, sok kivégzett francia szenvedte kárát. Fe­kete listákat állított fel, amelyekre a néme­tekkel rokonszenvező franciák kerültek. Da­nielle Darrieux és Albert Prejan is e listán szerepelnek. 6 ösztökélte a Dakar ellen intézett angol támadást, keze benne volt az angolok sziriai hadműveleteiben is (éppen Catroux révén), neki tulajdonították a touloni flotta lázadá­sát, illetve elpártolást szándékát Angliához, amely végül is a francia hajóhad több büsz­keségének „öngyilkosságá“-hoz vezetett. A touloni árulás miatt kellett a tengelyha­talmaknak az elmúlt év végén az egész francia tengerpartot megszállniok, mert nem bízhattak többé a francia biztosítékban, amit az afrikai angolszász partraszállás után a Toulonban horgonyzó francia tengeri had­erőnek Petainhoz hü magatartása felöl kap­tak. * Az angolszászok tavaly novemberben vég­rehajtott északafrikai vállalkozása de Gaul­let kissé háttérbe szorította. London és Wa­shington Darlant, az akkori francia kor­mányfőt hálózta be, a puccsot Darlannal bonyolították le, de Gaulle-ra nem volt szük­ség. S amikor az emlékezetes merénylet Darlant félrerakta az útból, Giraud jelent meg a szincn, mint az északafrikai gyarmati haderő uj fővezére. Hamarosan kitűnt, hogy Giraud — Washington embere, ö is hozzá­látott a francia ellenállás megszervezéséhez. Egyáltalában nem vette tudomásul, hogy de Gaulle e téren már megelőzte. Ez a fordulat indította el a két tábornok párharcát a hatalomért. De Gaullet Anglia pártfogolta. Az afrikai partraszállás során azonban Eisenhower tábornoké volt a döntő szó, S ö pedig Giraud mellett döntött, sőt de Gaullet egyenesen eltanácsolta Afrikából. A világ pedig megtanulta Giraud nevét. Jóllehet néhásyssor már szerepelt neve & világsajtóban. 1940 tavaszán, amikor a fran­ciák végső erőfeszítése sok hadvezért hasz­nált el s Gamelin, Weygand, Georges nim­busza szertefoszlott, sokat vártak a Foch marsall utódjának tekintett Giraud tábor­noktól, aki a IX. hadsereget vezényelte. Belgiumban hadifogságba került és König- stein várába szállították. Később itt beteg­ség cimén csaknem teljes mozgási szabadság­hoz jutott. A bizalommal alaposan visszaélt. Megszökött és Svájcon át hazatért. Otthon 1942 májusában becsületszóval megerősített nyilatkozatot irt alá Petain államfőnek, hogy nem. fejt ki semilyen ténykedést és nem gör­dít akadályt a Laval-kor-mány munkája elé. Antibesben, Weygand tábornok mellett je­löltek ki részére kényszertartózkodási helyet, de tavaly ősszel, amikor Darlan elárulta a vichyi kormányt, egy angolszász tengeralatt­járón, titokzatos körülmények közt ő is Afrikában termett. Petain nyilvánosan meg­bélyegezte Giraud tábornok magatartását, a szökést, becsületszavának megszegését, ami a francia presztízsnek nagy kárára volt. De Gaulle megsértődve értesült Giraud karrierjéről, öt hazájában halálra Ítélték, lefokozták, vagyonától megfosztották s há­rom éven át kellett külföldön szervezkednie, hogy valamit elérjen, Giraud pedig két sze­rencsés szökéssel utolérte. S minthogy hiú ember is (nagy gondot fordít külső megjele­nésére, sűrű vendége a Picadilly szabászai­nak és cipészeinek), Catroux tábornoknak, a békekövetnek nehéz dolga volt. De Gaulle azzal hozott áldozatot, hogy ö ment Giraud­hoz, Giraud pedig azzal közeledett, hogy el­ejtette néhány hivét, köztük Peyroutont, a vichyi kormány volt belügyminiszterét, aki erélyesen nyúlt a kommunista sejtekhez s köztudomásszerüen anti-degaulleista volt. Talán, ha nem Catroux, Giraud régi fegyver­társa közvetit, a „béke" egyáltalában meg sem születik, bár Washington és London Is melegen ajánlották pártfogoltjaiknak az egységet. Giraud nem felejthette el, hogy Catroux tábornokkal éveken át egymás mellett mű­ködött s noha de Gaulie-lal is együtt dolgo­zott Metzben, erre kevésbbé szívesen emlé­kezett. Catroux azonban más, jó pajtás. Ketten szervezték meg az 1934-es afrikai büntető expedíciót a berberek ellen. Külön alakulatot vezettek, de feladatuk végrehaj­tása után azonos ponton kellett találkozniok. Mindketten súlyosan meg is sebesültek. Gi- raudot repülőszerencsétlenség érte, Catroux közelharcban kapott sebet. * A két tábornok algíri találkozójának volta­képpen Catroux a hőse, a békekövet. Most is szüntelenül közvetít; ha de Gaulle újra „ra- koncátlankodlk", vagy Giraud vonakodik to­vább hátrálni. Érdekes, hogy voltaképpen mind a két tábornok egy tekintetben azonos nézetet vall. Mindketten közel állottak a ki­rálypárti mozgalomhoz. De tudják, hogy ez a kérdés ma — reménytelen. így hát ás Gaulle átkanyarodott a népfront felé, Giraud azonban inkább konzervatív körökkel barát­kozott. Nem meglepő, hogy a módszerekben és lelkületben egymástól oly kirívóan eltérő két tábornok képtelen a megállapodást gyakorlati alapokon megszilárdítani. „Kényszer-házas- ság‘‘-ra léptek a nyomós érdekek miatt s most nyögik a keserű szájízzel megkötött frigy valamennyi terhét. MOZI-MŰSOROK ÁRPÁD filmszínház: Éjfélre kiderül. Holnap a Kormányzó Ur öföméltósága születés­napja alkalmából készült külön ünnepi bemutatófilm is bemutatásra kerül. CORVIN: Éjféli gyors. Fősz.: Bordy Bella, Sárdy János, Greguss Zoltán, Bilicsl Ti­vadar. A rendkívüli hosszú hiraAik miatt a mai naptól egy hétig az előadások kez­dési ideje: 3, i/26 és 8 óra. Vasárnap d. 8. 11 órakor matiné. EGYETEM: A pék felesége. (Csak 16 évea felülieknek.) Pénteken d. e. 11-kor, szom­baton d. e. 11-kor és vasárnap d. e. 11-kar ifjúsági és gyermekelöadások: I. Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója. U Az uj sheriff. (Cow-boy.) Hl. A nevadaj pokol. (Dzsungel.) IV. ösl népszokások. V. Mese-álom. ERDÉLY-mozgó: Akit elkap az ár. FÖ3Ü.5 Símer Erzsébet, Hidveghy Valéria, Földé» nyi László, Mihályffy Béla, Pethes Feren«, Vasárnap d. e. 11 órai kezdettel matiné. MATYAS-mozgó: Szakítani nehéz dolog. Fősz.: Dajka, Kiss Manyi, Vaszary, Mafc- láry, Rajnay, Pethes. Előadások 3. 5, T RÁKÓCZI filmszínház: Fráter Lorindk Fősz.: Páger Antal, Goll Bea, Szílassy László. Mály Gerö. Vasárnap d, e 11 óra­kor matiné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents