Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-13 / 107. szám
1943. M A J V S 13 MCezetiíFtsjxg, Riccardi olasz miniszter könyve az európai gazdasági együttműködésről Raffaelo Riccardi dr. volt olasz kereskedelemügyi miniszter a közelmúltban „Az európai gazdasági együttműködés“ címmel érdekes könyvet jelentetett meg az olasz könyvpiacon. Könyvében összefoglaló vizsgálat alá veszi az európai gazdasági élet, vagy amint Riccardi nevezi, -a „harmadik front“ kérdéseit. Riccardi miniszter abból a megállapításból indul ki, hogy bár a gazdásági háborúnak régi történelmi előzményei vannak, a korszerű háborúban a gazdasági kérdések egészen más, sokkal lényegesebb Szerepet játszanak, mint korábban. Az első világháborúval ellentétben, amely a különböző országok gazdasági szervezetét az élökésziiletlenség állapotában lepte meg, az 1929-ben kitört háború már gazdaságilag felkészült és jól megszervezett népekre talált. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az olasz önellátási törekvések és a gazdasági elszigetelődés politikája között mélyreható különbségek vannak. Az önellátás és külkereskedelem egyidejű összeférésének lehetőségét ma már nem lehet tagadni. A nyersanyagok, a mezőgazda- sági termények, az ipari termékek és általában mindaz, ami közvetve, vagy közvetlenül a kereskedelmi forgalom tárgyát alkothatja, egyenlőtlenül oszlik meg a világ országai között, az árucsereforgalomra tehát mindig szükség lesz. A külkereskedelmet csak a különböző népek termelésének, intelligenciájának, képességeinek és kezdeményezési kedvének egyenlősége tehetné feleslegessé. A kereskedelmi forgalom fenntartását azonban a politikai autarchia sem teszi lehetetlenné, amint erre maga Olaszország is bizonyítókkal szolgálhat, amelynek éppen a legszigorúbb önellátási erőfeszítések idején sikerült külkereskedelmi forgalmát növelnie. Ez a fejlődés szoros kapcsolatban áll a külkereskedelem állami irányításának térhódításával. Megindulása lényegében 1931— 32-re esik, amikor Európában mind gyakrabban került sor általános elszámolási t-gyezmények kötésére. Ezek az egyezmények az árucsereforgalomnak olyan irányban való szabályozását célozták, hogy a behozatal fedezése lehetőleg a kivitel jövedelméből történhessék. A főtörekvés tehát mindenekelőtt a vásárlótól való vásárlás, ellentétben Anglia és az Egyesült Államok kapitalista módszereivel, amelyek még ma sem ismerték fel, hogy az eladás és elhelyezés szempontja magában véve nem kielégítő, hanem mindig a kivitelt átvevő ország felvevőképességének fokozása, tehát általános jólétének emelése a legfontosabb teendő. Az általános elszámolási egyezmények kiegészítésére körülbelül 1937 óta szokásba jöttek a fizetési egyezmények is. Ezeknek az a feladatuk, hogy a kereskedelmi mérleget az általános elszámolási rendszer merevségének kiküszöbölésével egyenlítsék ki, ilyenformán tehát a klíringrendszer és a szabadkereskedelem között mintegy középhelyet foglalnak el. 1938 és 1939 között európai országok és Dél-Amerika között számos ilyen fizetési egyezmény megkötésére került sor, a háború azonban a további fejlődést megakadályozta. Riccardi ennek ellenére azon a véleményen van, a háború utáni gazdasági berendezkedés kérdése már most is megérdemli a beható figyelmet. így mindenekelőtt a gazdasági nagytér fogalmát kell a jelen és jövő gazdasági fogalmai közé beiktatni. A nagykereskedelem több országra kiterjedő területek nem hatalmi és imperialista elvek, hanem az illető országok közös gazdasági érdekei és földrajzi helyzete alapján történő gazdaságpolitikai összefogása. Riccardi miniszter véleménye szerint ahhoz, hogy Európa újjáépítésének az európai élettérhez tartozó népek életszínvonalának lényeges megjavításán, azaz termelési és fogyasztási kapacitásuk növelésén kell alapul nia, nem férhet kétség. A termelés és kivitel terén minden olyan törekvést messzemenő támogatásban kell részesíteni, amely a nemzeti teljesitményfokozást tekinti céljául. Természetes, hogy később a külkereskedelem ellenőrzését és védelmét, valamint általában mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek bevezetését a háborús szükséghelyzet tetto elkerülhetetlenné, a lehetőség keretein beim egymásután kell fejleszteni. Ebben a törvényben az Európa minden országára kiterjedő klíringrendszer kínálkozik a legcélravezetőbb eszköznek. — Az uj Európának — fejezi be könyvét Riccardi — érdemes civilizációját gazdaság' téren is meg kell védelmeznie, érvényre kell juttatnia azokkal a földrészekkel szemben is, amelyek a fejlődésnek ezt a fokát még nem érték el és a közvetlen tartós együttműködés céljától vezérelve fel kell vennie u kapcsolatot az amerikai kontinens piacaival is, amelyeknek szintén rá kell eszmélniök valódi érdekeikre és természetes hivatásukra: hogy a történelmi fejlődésnek ne kerékkötői, hanem hordozói legyenek. Az uj világ hajnalhasadásában ez az európai közgazdaság célja; Cs. J. Szerdán, május 19»én Kaszai) isiről emlékest Puszta Sándor, Endrődy László, Végh Sándor közreműködésével a Mátyás Király Diákházban ! M "%k~ m •• ai •• Kárdeinek ítélete* fc-fél e zsirpanamában Á bíróság elutasította a védelem bizonyitáskiegészitési indítványát magyar állam minden kedvezményi megadott a £ő- vádlof finale“ — mondotta az ügyész Kolozsvár, május 12. A' törvényszék mellett működő uzsorabiróság hármas tanácsának elnöke, Vitos Pál dr. törvényszéki tanácselnök szerdán reggel 9 órakor nyitotta meg a kolozsvári Élelmiszeripar Kkt. egykori vezetői és a cég fiókszervezetének egyes elárusítói ellen árdrágító visszaélés miatt kedden délelőtt megkezdett bünper folytatólagos tárgyalását. A városszerte nagy érdeklődéssel kísért per második tárgyalási napja a szakvélemények és egyéb periratok ismertetésével kezdődött. Albrecht Zoltán dr. ügyész indít-' ványára ezután ismét kihallgatták az előző napon koronatanúként vallomást tett Juhász László mérnököt, a Városi Husáru- gyár jelenlegi igazgatóját, az Élelmiszer- ipar Kkt.-nak volt vezetötagját Török Árpád elsőrendű vádlott és a cég által átvett Vlad-féle húsipari üzem előző tulajdonosának az uj vállalatnál kifejtett hatásköré röl. Juhász mérnök vallomása szerint általában teljhatalommal Török Árpád intézkedett, de VIad Jánosnak is volt némi hatásköre és utasításait végre is hajtották az üzemben. I. EGYETEM-MOZGÓBAN csütörtöki) d, pénteken, szombaton és vasárnap délelőtt 11 órakor: ELADÓ DIRIOK Pager Antal Szeleczka Zita Török ragaszkodót: a leljhalalomhoz A Török részéről meghonosított szellemet Muradin Márton és társai kifogásolták — állította a tanú — de ő hajthatatlanul ragaszkodott ehhez és azt hangoztatta, hogy mindebből nem származhatik baj. Vlad különösen azért neheztelt, hogy Török csak utólag közli vele intézkedéseit. Mint a közben külföldre távozott Vlad felolvasott Írásbeli vallomása tanúsította, emiatt gyakran támadt összetűzésük. Tiltakozásaira azonban Török mindig azzal válaszolt, hogy ne avatkozzék bele a dolgába mert amugyis ö' „tartja mindenért a hátát'“ Különben is azt tartotta, hogy neki egymagában több esze van az egész együttesnél. — Hiába hangoztattam — mondta a tanú — hogy ilyen nagy üzemet nem lehet szabálytalanul vezetni, nem éltem el eredményt. , Vlad egyébként tagadta, hogy tőle eredt volna a zsirelszámolás és a fehéráru vegyítésének meghonosított ötlete. A felolvasott jegyzőkönyvi vallomás- állitásaira Török kijelentette, hogy az üzem egész ügymenetében Vlad tanácsai és rendszere szerint járt el. A védelem kérésére ezután felolvasták azt a rendőrségi jegyzőkönyvet, mely szerint Vlad János Törpk Árpád ellen aljas aknamunkát folytatott és igyekezett őt „eltenni láb alól“. Majd a nyomozást végző rendőrtiszt vallomására került sor. Szerinte a vádlottak annakidején minden külső befolyástól menten vallottak. A hentessegéd nem ismeri el előbbi vallomását Rövid szünet után délelőtt 10 ó.akoi Tiblea János bentessegéd tanúkihallgatása következett. A Török Árpád kérésére megidézett tanú, mint a cég második számú fiókjának vezetője, hangsúlyozta, hogy mindig a megszabott áron árultak Erre Török Árpádtól kaptak utasítást. Egyebekben gyakran ellentmondott jegyzőkönyvbe veti előző vallomásaival. Az elnök ismételten figyelmeztette, is erre: — Most azt állítja, hogy a ténylegesen átvett mennyiségen felül számlázott zsírért csontot, májat, egyéb mellékterméket kaptak, a jegyzőkönyvben pedig „manipulációknak“ nevezte mindezt, amit kifogásolt is Töröknél. Erre mondotta főnöke, hogy „majd el lesz intézve“, de „ez soha sem történt még“. A tovább olvasott jegyzőkönyvi vallomás igy szól: kényszerhelyzetben követtem el árdrágítást, mert egyébként ner.i jöttem volna ki a számításommal. Tanú: Nem emlékszem erre. Az elnök hozzáintézett kérdéseire Török kijelentette, hogy itt valami tévedés van. A fiókok papirt, zsirpapirt, csontot, májat mindig ingyen kaptak. — Való az, hogy egy 200 pengős pénzbüntetését a cég fizette ki? — fordul ismét a tanúhoz az elnök. Tanú: Ez igaz. Elnök: Tehát azonosította magát a vállalat az árdrágítás tényével. Tanti; Nem. Kevés volt a fizetésem, ezért tették. A cég könyveléséből és a tanú további vallomásából megállapították még, hogy a kérdéses év augusztusáig 7079 pengő többlete volt a Tiblea által vezetett fióknak. Ez az összeg jóval felülmúlta a többi fiók yádbeszédében többletét, pedig egynémelyikő még a 3000 pengőt is elérte. Tiblea: Az árut személyesen vettem át, ez mindig néhány deka többletet jelentett, ami havonta 90 kilót is kitett Ebből szár- mazhatik ez a magas összeg. Vallomását esküvel erősítette meg. Az ügyész kérésére Török Árpádot kérdezte meg ezután az elnök, hogy mi késztette cselekménye elkövetésére Török: Mindenben Vlad tanácsát követtem — Esküszöm, — mindenben Vlad János útbaigazítását követtem. Azzal biztathatott, hogy ő is Így csinálta és semmi baj sem származhatik ebből, — mondotta a fővádlóit. — Nem gondoltam, — folytatta — hogy igy akar tönkretenni. Pedig megfenyegetett, hogy börtönbe juttat. Nekem különben belső elszámolásnak tetszett ez az egész, amiből a nagyközönségre semmi kár sem származhatik. Az ügyész utalt Töröknek a rendőrségen és ügyészségen tett vallomására, melyekben azt mondotta, hogy a hatósági árakkal nem tudott kijönni. Török Árpád: Nem az árakat, a szállítási költségeket értettem, mert a szamos- ujvári sertések kifogyása után a Székelyföldről kellett számtani. Ez költséges volt, mert akkor nem állott rendelkezésünkre vasúti összeköttetés. Ezért nem vagyok bűnös. Elnök: Csak most tagadja le. Török: Nem tagadom, hibáztam, hogy hallgattam V ladra. Elnök: Igaz-e, hogy 20.000 pengőt kapott a cégtől történt kiválásakor „haszonrészesedésként“. Török: Leltározás nélkül történt a kiválásom, ezért egyeztünk meg ebben az öss- szegben. Annak is több, mint a fele adóba ment. A vádlott védelmét ellátó Bartha Ignác dr. ügyvéd szakértői kihallgatást kér a levágott sertések számának, súlyának, a termelt hájmennyiség, az apadás és a többletként beszolgáltatott összegek megállapítására, valamint arra, hogy a fióküzletek többletösszegei megközelítik a melléktermékek ellenértékét. A bizonyitáskiegésaitéshez újabb tanukat jelent be. Az ügyész a bizonyitáskiegészitést ellenezte:' # ' — Ez csak az egész honiigv felesleges elhúzódására vezetne, holott a tényállás a vádlottak beismerése alapján előttünk fekszik. Vísszautasítgálc a E)íionyilás!cíegé§zi3ési kérést A biróság határozathozatalra vonult vlsz- sza. Huzamosabb tanácskozás után délelőtt 1412-kor hirdette ki végzését, melyben a bizonyitásklegészitésre vonatkozó indítványt' elutasította. Ellenben elrendelte a poriratok között lévő szakértői vélemény felolvasását. Az elhangzott adatok értelmében Kolozsvár város saját bérhizlaldájából 1558 darab sertést adott át az Élelmiszeripar Kkt -nek, összesen 251.940 kg., tehát átlag 167 kg darabonkénti súlyban, azzal a feltétellel, hogy minden állat után 20—20 kg. zsírt szolgáltatnak be. A kapott zsirmennyiség 16.850 kg. volt. A fehéráru kiszámításának kulcsa a kitermelt értékek viszonylagos hányada alapján történt. A szakértői vélemények felolvasásával Vttos Páj dr. elnök befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást és felkérte • az ügyészt vádbeszédének megtartására. A vádbeszéd Albrecht Zoltán dr. ügyész elsősorban bejelentette Pethö Károly harmadrendű vádlottal szemben a vád elejtését, mert az elhangzott tanúvallomások sem a bünös- ségi szándékot, sem bűncselekmény fennforgását nem Igazoltak vele kapcsolatban. A Vádelejtés következtében az elnök megszüntette a bűnvádi eljárást Pethö KároJy- lyal szemben, aki megkönnyebbülten hagyta el a vádlottak padját. Ennek megtörténtével az ügyész a Pap Mihály ellen eredetileg kétrendbeli bűntettért emelt vádat egyrendbeii bűntettre módosította, Muradin Mártonnal szemben pedig elejtette a vád Vigh Bélával teapeeo- latos részét, amire külön eljárást kért. A további vádpontokat egyébként változatlanul fenntartotta. — Egyetlen, eddig előttem szőnyegre került ügyben sem találtam még annyi eszmei magasságot és emberi lealacsonyodást — kezdte meg nagyszabású vádbeszédét ezek után Albrecht Zoltán dr. ügyész —i mint éppen a jelenlegiben. Láttam peredet, melyekben a nemzettől teljesen idegen faj« egyének sodortak bűnbe jóhí-szemö magya-
