Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-06 / 101. szám

Színházi napló A Nemzeti Színház örökös tagjainak testületé tagjai sorába hívta meg Poór Lilit és Táray Ferencet. Ezzel a ténnyel két kiváló művész érte eí azt a legmaga­sabb kitüntetést, ami állami színház tag­jának juthat. Mint ismeretes, a kolozsvári nemzeti Színháznál eddig négyben állapí­tották meg az örökös tagok számát. Most a vallás- és közoktatásügyi miniszter en­gedélyével ezt a számot nyolcra emeljék. A kolozsvári Nemzeti Színház négy örö­kös tagjának Laczkó Arankának, Benes Ilonának, Tóth Eleknek és Réthely Ödön­nek ünnepélyes beiktatása, mint emléke­zetes nemrégiben történt meg. Az uj je­löléssel most a színház két kiváló vezető­tagját érte méltó elismerés. * Érdekes nyilatkozatot adott Májay Ferenc marosvdsárhelyi polgárme'ster a „Székely Szó" cimü lapnak. A polgármester többek között kijelentette: a város vezetősége kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, hogy Marosvásárhelyt színházi szempontból kapcsolják Kolozsvárhoz. — Sok akadálya lenne ennek a megoldás­nak, de sok jó oldala is — mondotta Md- joy polgármester. — A hatvan napos idényt októbertől márciusig u’gy lehetne elosztani, hogy havonként tiz napot játszanának itt a kolozsváriak, hol a prózai társulat, hol az operett, hol az opera. Az is nehezíti esetleg a kolozsvári kombinációt, hogy állami szín­házról van szó, bár azt hiszem, a kormány ilyen formában hozzájárulna a székelyföldi kultúra felemeléséhez. * Szerdán délelőtt indult el Marosvásár­helyre a kolozsvári Nemzeti Színház „ex­pedíciója“. A társulatot társasgépkocsi szállította Marosvásárhelyre s ott már szerdán este megtartották az első elő­adást. Hír szerint Vásárhelyen igen nagy az érdeklődés, úgyhogy az erkölcsi és az anyagi siker egyaránt biztosítottnak lát­szik. Jelenleg az a helyzet, hogy a prózai társulat zöme Marosvásárhelyre utazott s teljesen az operatársulat vette át az „uralmat“. A következő' napokban kizáró-' lag operák és balettek kerülnek előadásra s igy végre a zenekedvelők is elérték vágyálmukat: a kolozsvári operát, lia csak öt napra is. * Az előadások kezdési időpontja körül még mindig zavarok vannak. A közönség egy- része még mindig azt képzeli, hogy az ő tetszésétől függ az előadások kezdési idő­pontja s fel vannak háborodva, amikor csal­om: első felvonás szünetében engedik be őket a nézőtérre. A közönségnek meg kell gondolnia, hogy szigorú rendelkezések szerint az előadások­nak legkésőbb féltízkor véget kell érniök s igy menetrendszerű pontossággal kell meg is kexdödniök. Ugyanezt láttuk a Martzy Johanna—Csil­lén/ hangversenyen is, ahol a közönség ké- nyclmeskedése és pontatlansága miatt a ki­tűzött 7 óra helyett csak fél nyolckor kez­dődhetett meg a hangverseny. * * A budapesti Ej Magyar Színház nem­régiben nagy sikerrel mutatta be egy ko­lozsvári szerző, Tóth MIM ős Tábomokné" cimü darabját. Tóth Miklós’ annakidején Kolozsváron kezdte az njságiróskodást, s innen került Budapestre. Bátyja, Tóth Sándor, ma is ismert kolozsvári lapszer­kesztő s Kolozsvár polgármesteri hivata­lának sajtóügyi előadója. Tóth Miklós a film terén is igen szép sikereket ért el. „őrségváltás“ cimü filmje az elmúlt évad egyik legnagyobb sikere volt. • * A legnagyobb titokban, a nyilvánosság tel­jes kizárásával tartotta meg vendég felléptét a kolozsvári Nemzeti Színházban Pataky Kálmán, a nagy magyar tenorista. Sem pla­káton, sem hirdetésen nem közölték külön a közönséggel, hogy a valóban világszerte ismert, nagyképességü tenorista Kolozsvá­ron vendégszerepei. Csak aki végigböngészte a színház szokott heti plakátját, fedezhette fel, hogy Pataky fellép Kolozsváron, Úgy látszik, a kolozsvári Nemzeti Színház túlságosan bővében van a világhírű vendég- művészeknek, hogy ilyen jelentéktelenné tudta zsugorítani Pataky Kálmán fellépését. — Betörés miatt letartóztattak egy fiatal kolozsvári gépkocsivezetőt. A rendőrség el­fogta és átadta a királyi ügyészségnek Kiss Sándor Kert-utca 24. szám alatt lakó 24 éves gépkocsivezetőt, Kiss a nyomozás ada­tai szerint betört Szász János ácssegéd Gyepü-utca 32. szám alatti lakására s onnan 400 pengő értékű férfi:-.:’’. V ' ;;yéb ingó­ságokat lopott el. . 4 sí s NEW-YORK GRILL“ május havi szenzációja; DUO KORDIS excentrikus és akrobata táneduo és Majthényi Gyöngyi előadómüvésznó'. Műsor kezdet® fél 9 kor. I Húsz halottja és száznál több sebesültje van az amerikai lőszer­gyárban történt robbanásnak Amszterdam, május 5. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A brit hírszolgálati híradás szerint Erlk- tonban (Maryland), kedden a Trlumph-lő- szergyárban heves robbanás 20 embert ölt Egy holland iró valamelyik gyenge órá­jában arra a meggondolatlan állításra ra­gadtatta magát, hogy Amszterdam a világ legárvább városa. A jó hollandusok ezt a kijelentést természetesen nagyon rossz né­ven vették tőle, bár tulajdonképpen nem is vetette el nagyon a sulykot. A nagyvárosok szokott utcai lármáján kivül a régi jó béke­időben az Amszterdamba vetődő idegennek egész sereg különlegesen amszterdami hangforráshoz kellett idegeit hozzászoktat­nia. A kikötő, melyben a Holland-Indiába induló, vagy onnan érkező hatalmas óceán­járók rakodtak, egészen a város szivéig nyúlik be. Az óriási daruk csikorgása, az elevátorok zúgása, a kikötőben nyüzsgő ki- sebb-nagyobb vizijármüvek harsány duda-, sip- és kürtjelei a közelben terpeszkedő fő- pályaudvar lármáját alig hallható tompa morajlássá szelídítették és a holland fővá­ros szövevényes csatornahálózatán felriasz­tott falusi kacsák módjára tovasuhanó uszályvontatók tülkölésével felerősítve a vá­ros legtávolabbi zugaiba is elhatottak. És mindehhez járul még a „kriminális“ amsz­terdami villamos, melyről a rossz nyelvek azt állítják, hogy betonrugókon jár. Ez két­ségtelenül túlzás, az azonban mindenesetre bizonyos, hogy az amszterdami közúti tár­saság ócska vasbádogskatulyált egy napon sem lehet említeni például Hága, vagy Rot­terdam elegáns, jószabásu villamoskocsi­jaival. Talán az egyetlen dicséret, amelyet meg lehet kockáztatni róluk, a humorukat a közlekedés legforgclmasabb óráiban is változatlanul megőrző kalauzok udvarias­sága. Hogy pedig a hangegyveleg tarka­sága teljes legyen, itt volt még az utcai árusok szokatlan tömege, akik hangszá­laik teljes megfeszítésével magasztalták a friss holland heringet, a Zuider-tó kövér angolnáját, a kertészkedő vidék virágait és gyümölcséit. Ezt a hangkulisszát a legtö­kéletesebb rádiórendezö sem tudta volna utánozni... Nos, ha Amszterdam valamikor jogosan pályázhatott volna arra, hogy a világ leg­zajosabb nagyvárosai sorában a maga szá­már igényelje az elsőség kétes dicsőségét, azóta hihetetlenül „megjavult". A háború a holland fővárost lényegese-n csendesebb hellyé tette. Az izgatottan tülkölő taxik el­tűntek és helyüket könnyű fémből készült karosszériákkal futó apró pony-lovak fog­lalták el, amelyeknek egy halk nyelvcset- tintés is elegendő. A nagy hat- és nyolc- hengeres autócsodák gondosan felducolva a garázsokban pihennek. A kikötő majdnem teljesen kihalt. A tengerentúli hajóforgalom a békére vár. A bclvizi hajózás a legelkerülhetetle- nebb utakra korlátozódik, mert az olaj ritka drágaság lett és egészen más célokra kell. Ami pedig az utcai árusokat illeti, dobhár- tyarepegetö tenorjuk már régen diszkrét suttogássá szelídült. És ez a suttogás is csak a legvagyonosabbak lakásbejárataira szorítkozik, mert manapság bizony a leg- ösztövérebb ángolna ára sem lapu! ott min­den átlaghalandó pénztárcájában. Az egyet­len hangforrás, mely változatlanul meg­őrizte hangerejét, a villamos. Sőt még mintha kinzóbbra fokozta volna idegtépő lármáját! Hát mindenesetre büntetlenül te­heti, mert osztálykülönbség nélkül nélkülöz­meg és száznál többet megsebesített. A ha­lálos áldozatok számát egyelőre még nem lehet megállapítani pontosan, mert több sú­lyosan sebesült életbenmaradásához nincs semmi remény. hetetlen közlekedési eszközzé lepett ismét elő. Annak, aki már két napot töltött Amsz­terdamban, nem kell már félnie az eltéve­déstől. Legalább is ezt állítja minden idegen, ha egy félórát szentelt már a térkép tanul­mányozásának. A város félkör alakban te­rül el a viz mellett, a Zulder-tó lefolyása mentén. A Cltyböl, a királyi várból és a tőzsde épületéből valamikor közvetlenül a kikötőre, az öt-, tiz, és huszezertonnás gő­zösök árbócerdcjérc lehetett tekinteni, saj­nos azonban a városatyák a századforduló előtt néhány évvel ezt a város felé feltá­ruló panorámát meggondolátlanul elcsúfí­tották: a főpályaudvar elhelyezésére külö­nösképpen nem tudtak jobb megoldást ta­lálni, minthogy számára a kikötőmedencé­ben mesterséges szigetet építettek. Azóta csak az egyébként Is meglehetősen szeren­csétlen építészeti alkotás megkerülésével lehet a kikötőt megközelíteni. Az amszter­dami polgár ma is méregbe jön, ha erre a városrendezési ballépésre gondol. Mintha bizony Amszterdamnak mesterséges sziget nélkül nem is lenne elege a szigetekből! Hiszen a belváros maga is száz szigetből áll, több, mint 400 híddal. A 17. század sokkal okosabb városatyái, amikor India kincsei a várost hirtelen nagy- gyá és gazdaggá tették, a mag körül há­romszor csatornagyürüt létesítettek és en­nek partjain építették fel palotáikat és ke-' reskedöházaikat. Azóta a város a munká­sok és kisebbjövedelmü alkalmazottak né­pes városrészeivel természetesen messze túlnőtt a „grachtok“ gyűrűin. Ha valaki Hollandia „aranykorát“ akarja tanulmányozni, nem kell történelemköny­vekhez folyamodnia: az amszterdami Heer és Keijzer.spracht előkelő patriciusházaiban, a régi templomokban és kápolnákban, kü­lönböző nagyszabású középületekben köbe- vésett történelmet szemlélhet. Ennek a kor­nak az emléke a városháza is, Hollandiá­nak ma is legfontosabb és legreprezentán- sabb épülete, melynek megépítéséhez a vá­ros akkori urainak egész erdőt kellett kivá­gatniuk: az épület nem kevesebb, mint 13.000 fatörzsön nyugszik. Sajnos a belvárosnak nem egy nemes pa- tináju épülete esett áldozatul az idő vasfo­gának, hogy a modern üzletházakat jel­lemző ízléstelen épületeknek adjon helyet. A hatósági műemlékvédelem megszervezé­sének elhanyagolása keserűen megbosz- szulta magát. A „Hendrik de Keijzer‘--ala- pitvány, mely a leghíresebb amszterdami épitész nevét viseli, magáneszközeinek lat- bavetésével meg tudta ugyan akadályozni a legrosszabbat, az állami műemlékvédel­met azonban ez természetesen nem teheti nélkülözhetövé. Amilyenek terjedelmes, kényelmes, néha kissé nehézkes benyomást keltő házaik, olyanok az amszterdamiak maguk is. Ha keresve is alig lehet náluk mozgékonyabb, érzékenyebb idegzetű, gyorsabban reagáló üzletembereket találni, politikai téren meg­lepő módon lomhák. Egykori gyarmataik gazdagságának élvezetében politikai ösztö­nük jórészét elvesztették. Az angol dread- noughtok védelmében bizakodva gyarmatai­kat biztonságban hitték, ennél több pedig alig érdekelte őket a világból. A nyugodt 1934. M A J V S 6 emésztésnek eme állapotában lepte meg őket a háború, de eddigi tanulságai a jelek szerint még mindig kevés hatást tettek rá- juk. Előbb vagy utóbb azonban nekik is fel kell ismerniük, hogy akkor, amikor az egész világ forrásban van, amikor a mult keretei összeomlottak és a dinamikus erő­feszítés legvégső határáig fokozott erők vetélkednek a jövő meghódításáért, a tétlen szemlélődés, a régi szerencse passzív vá­lása nem keeesgtethet sikerrel. (MN) Melyik kolozsvári kereskedőknél lehel női harisnyái kapni ? Kolozsvár, május 5. Mindenki előtt isme­retes az a tény, hogy a kolozsvári női divat- üzletekben nem lehet női harisnyát kapni, annak ellenére, hogy a más városbeli gyá­rakon kivül a kolozsvári Ady harisnyagyár is jelentős menyiségü árut bocsájt a kolozs­vári cégek rendelkezésére. Az egyre sűrűbben jelentkező visszaélések meggátlása érdekében a polgármester 20.459/ 1943 szám alatt rendeletet adott ki, amely­ben kötelezi a kolozsvári kereskedőket, hogy a harisnyákat a vásárlási könyvbe való be­írás kötelezettsége mellett szolgáltassák a fogyasztóknak ki és ugyanakkor vezessenek a kiadott harisnyákról kimutatást, amely­ben feltüntetik, hogy kinek mennyi haris­nyát adtak el. Ezzel egyidejűleg közli a polgármester, hogy 1943 május 6-án az alábbi kolozsvári cégek kaptak a kolozsvári Ady-gyártól ha­risnyát: Nagy Testvérek Wesselényi Miklós- utca 5 tucat, Nagy Ilona Wesselényi-utca 5 tucat, Papp László Kossuth Lajos-utca 5 tu­cat, dr. Mózes A.-né Magyar Bolt 5 tucat, Hangya Szövetkezet Kemény Gábor-utca 3 tucat, Kuck Ferdinand Mátyás király-tér 4 tucat, Balázs László Wesselényi Miklós-utca 4 tucat, Ba tch Ernőné Wesselényi M.-utca 4 tucat, Dénes Józsefné Kismester-utca 4 tucat, Geisbcrger Alfréd Kossuth Lajos-utca 3 tucat, Herold Kamillo Wesselényi M.-utca 3 tucat, Jancsó Béla Wesselényi M.-utca 3 tucat, Major Ilona Deák Ferenc-utca 3 tu­cat, Miklós és Péterffy Mussolini-ut 3 tu­cat, Demeter és Kiss Deák Ferenc-utca 3 tucat, lóth András Mátyás király-tér 2 tu­cat, özv. Gál Imréné Malom-utca 2 tucat, Virág Aladárné Horthy Miklós-ut 3 tucat, Tischler István Deák Ferenc-utca 3 tucat, „Erzsébet“ cég Wesselényi Miklós-utca 2 tu­cat, Tóth Katalin Unió-utca 3 tucat, Végh János Wesselényi M.-utca 2 tucat, Mózes Tibor Dávid' Férenc-utca 5 tucat, Platsintár Testvérék Wesselényi M.-utca 2 tucat, Bé­rces Berta Deák Ferenc-utca 2 tucat, Wcn- czel János Széchenyi-tér 2 tucat, Móric An­tal Magyar Bolt 2 tucat, Csiszhegyi Andor Wesselényi M.-utca 2 tuca^, Fey és Csorna Mátyás király-tér 2 tucat, Barabás Antal Deák Ferenc-utca 2 tucat, András Imréné Radák-utca 2 tucat, Csíki Piroska Széchenyi tér isátor) 2 tucat, Balázs Ferenc Széche­nyi-tér (sátor) 2 tucat, Pajzs Györgyné Széchenyi-tér 2 tucat, Lázár Albert Csányi László-tér 2 tucat, Böjthy Ida Széchenyi-téri sátor 2 tucat, Szabó Erzsébet Wesselényi Miklós-utca 2 tucat, Jakab Józsefné Széche­nyi-tér 2 tucat, dr. Balogh Endréné Wesse­lényi Miklós-utca 2 tucat, Dermata „Han­gya“ 2 tucat, Timkó Zoltán Wesselényi-utca 4 tucat. ­A megnevezett kereskedők a harisnyák párját 7 pengő 16 filléres áron hozhatják forgalomba. Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK 25 erdélyi elbeszélés. Kapható minden könyvesboltban. Ara 6.80 P. XM J3WII m li Hl IM1! IWIMBWWMBWWWWWP Amszterdam, Nyugat-Európa Velencéje A száz sziget városának háborús arca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents