Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-15 / 109. szám
4 1943. M a J V S IS „Álmaink országában“ „A testvémemzet körében“ nagyszabású cikksorozatban számol be magyarországi útjáról az »fíjan Suunta« cirnü nagy finn lap szerkesztője — Elragadtatott hangú cikk méltatja Kolozsvár, >a magyar Viipuri« szépségét Kolozsvár, május 14. A szerkesztőségbe, ahova nap-nap után nyolcvan-kilencven különböző napilap fut be, a napokban különösen kedves lapküldemény érkezett. Az egyik finn napilapnak, az „Ajan Suunta“-nak néhány példánya hullott ki a kötegből. Forgatni kezdjük a pompás képekkel és rajzokkal diszitett hatalmas oldalakat. Sajnos, nem tudunk finnül s igy egyelőre csak találgatjuk, hogy mi is lehet a testvérnemzet lapjában? Az első oldalon a> külpolitikából ismert neveket fedeztük fel. Továbblapozunk s néhány feltűnően ismerős képre bukkanunk. Kalotaszegi menyecskék mosolyognak felénk, odébb a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem hatalmas homlokzata, majd a Nemzeti Színház képe. Az öthasábos cikk Kolozsvárról szól. Megpróbálkozunk a cim elolvasásával: „Tárnán páiván Unkaria. Erdélyissá „Un- karin KarjalassaS* Ehhez már igazán nem kell finnül tudni, hogy megértsük: magyarokról és Erdélyről, Magyarország Karjalájáról van szó. Tovább tanulmányozzuk az „Ajan Suun- ta“-t s felfedezzük, hogy egész cikksorozat szól Magyarországról. Egyik, nemrégiben magyar földön járt finn újságíró számol be nálunk szerzett benyomásairól. Sajnos, Kolozsváron nem sokan tudnak finnül s igy felkerestük a kolozsvári egyetem Finn-Ugor Intézetét. A kedves lektornö — bár nyakig ül a munkában — készséggel vállalkozik arra, hogy néhány szemelvényt lefordítson az újságcikkekből. Az öt nagyméretű cikkből álló sorozat ezzel a címmel kezdődik: „Almaink országa.“ — „A testvérnemzet körében.“ Az ujságiró mindjárt ezzel kezdi: — A finneknek, ha Magyarországról hallanak, rögtön három fogalom jut az eszükbe: a puszta, a tokaji bor és a cigány muzsika. Hogy mennyire téves és helytelen ez a felfogás, azt már a legrövidebb ut bebizonyítja. Magyarország egészen más. A következő cikk Budapestről, a ..Duna királynőjéről“ szól. Az ujságiró elragadtatottan számol be a magyar főváros tündéri szépségeiről s arról a meleg, .testvéri szerétéiről, amivel őket mindenütt fogadták. A harmadik cikk az ezeréves magyar történelemről számol be. Bemutatja azt a nehéz és elszánt küzdelmet, amit Magyarország az európai civilizáció védelmében folytatott s a magyar és finn nemzet sorsközösségét hangoztatja. , A cikkeket mindenütt pompás illusztrációk díszítik. Az Országház festői képe, magyar | parasztarcok, Székesfehérvár, Esztergom g történelmi jelentőségű építményei s a magyar élet egyéb jellegzetességei szerepelnek a képek között. A negyedik cikk Kolozsvárral foglalkozik. ,,A finn újságírók kényelmes hálókocsikban elhelyezkedve indulnak Kolozsvár felé. Gyorsan sötétedik, mialatt átszeljük a nagy magyar Alföldet, még látjuk a Tiszát, a leg- magyarabb folyót, aztán álomra hajtjuk fejünket“ — igy kezdődik a cikk. „Pompás alvás után érkezünk meg Kolozsvárra, a fejedelmek városába. Felfigyelünk, mert az állomáson nagy a mozgás. Az épület előtt diszbokrok állanak, finn és magyar lobogók lengenek. Végül el kell hinnünk, hogy mindez a nagy ünnepélyesség nekünk szól. De ez csak kezdete annak a meleg, szivböljövö szeretetnek, amit ebnen az ősrégi fejedelmi városban átéltünk." A cikkíró ezután röviden összefoglalja Kolozsvár történetét s rámutat a város erős magyar jellegére. Elmondja, hogy Kolozsvár igen jelentékeny egyetemi város s jelenleg Í3 két finn ösztöndíjas tartózkodik itt: Vieno Silvennoinen és Viljo Tervonen. „Ezután vendéglátó házigazdáinkkal — FinKler Antal irftglpszakiízlftét Btflyai-utca 4. szám alá az udvarba helyezte at Teiéfon: 14-93. folytatódik a cikk — rövid körutat tettünk Kolozsvár történelmi emlékei között. Meglátogattuk a nagy király, Mátyás, szülőházát és az ősi kolostort.“ A továbbiakban a kolozsvári sportparkról számol be, ahol még célba is lőttek a finn újságírók. „Kolozsvári látogatásunk legfontosabb mozzanata az egyetemi hallgatók finn kiállításának megnyitása volt. örömmel tapasztaltuk azt a rendkívüli szeretetet, amit itt mindenki érez Finnország iránt." Elmondja, hogy a kiállítás a viszonyokhoz mérten valóban hü képet nyújt Finnországról. Idézi Kgvrig dr. Rector Magnificus és Csekey professzor beszédeit, majd a következőket Írja: „Bizonyos, hogy a finnek, a távoli idegen országokban nagyon ritkán tapasztalhatnak ilyen lelkes szeretetet és együttérzést, mint A nagy téli csata első szakaszának egyik leghevesebb ütközete Marki körül zajlott le. Az ellenséges offenziva legsürgősebben elérendő céljai között szerepelt a tovább' hadműveletek szempontjából nagyobbfon- tosságu Marki mielőbbi birtokbavétele. Éppen ezért 1943 január 16-án erős harckocsiegységeket s hatalmas gyalogtömegeket irányított a helység ellen a szovjet hadvezetés. A bolsevista tömegek elöreözönlésének azonban éppen a legválságosabb órában útját állotta vitéz Gáli Sándor alezredes, egyik gyalogezredünk zászlóaljparancsnoka. Gyönge létszámú zászlóalja élén elszántan szállott szembe, a rárohanó tömegekkel s teljesen elszigetelt helyzetben három órán át védte a községet a bolsevisták újból és újból megismételt harckocsi-, valamint gyalogtámadásai ellen. A nyomasztó túlerővel támadó ellenség végül mégis visszaszorította Gáli alezredes honvédéit. A visszavonulást maga az alezredes fedezte egy szakasszal olyan önfeláldozóan, hogy az ellenség bekerítette. Reménytelen helyzetéből német páncélvadászok szabadították ki. Két nappal később a Kodensovo körül vívott küzdelemben harcolt rettenthetetlen bátorsággal. Itt az ellenség körülzárta és foglyulejtette egyik harccsoportunkat. Gáli alezredes néhány főnyi kíséretével habozás nélkül a foglyok segítségére sietett, rávetette magát a fogolyőrzó' vörös katonáin a, azoknak egy részét leütötték, míg a többi megfutamodott. Gáli alezredes e bátor fellépésével számos lionvédet szabadított ki a fogságból. A harc későbbi mozzanataiban azonban megint Az évad egyik legklasszikusabb műsorát játszotta végig Böszörményi Nagy Béla május 13-án megtartott kolozsvári zongoraestjén. Beethoven Asz-dur szonátájában nemcsak a mü egyetlen nagy egységnek érzékeltetését és dinamizmusának nagyvonalúságát, hanem részleteinek legaprólékosabb átérzé- sét és kidolgozottságát is megteremtette. Mindazt, ami Beethovenre jellemző, crescen- dóinak vad indulatait, basszushangjaínak misztikus hangfestését, pianóinak földöntúli hangulatait belső ihletettsége erejével, a legnagyobb művészi érettség és meggyőződés hevületével jellemezte. Egyébbel, mint művészi ösztönnel nem magyarázhatjuk meg azt az ezernyi finomságot, amiből műsora müveit felépítette. A Beethovcn-szonéla Adagiója a hangképzés és billentés kifinomultságával, hangjainak megmagyarázhatatlan öntudatlanságaival, Fuga-tétele pedig határozottságával és olykor vad dinamikájával tűnt ki. Böszörményi Nagy Béla zongora- stílusát lehiggadtság, valami Végső komoly lezártság jellemzi. Ez a határozottság föjel- legzetessége Bac/í-játékának is. A „Gold- berg-változatok" variációit nem annyira nagyobb dinamikai egységekre tagolva, a barokk zenére bizonyos fokig jellemző kemény és a maga vallási szemérmességében puritán hanghatásokkal, hanem inkább apró részle-1 tekre tagolva, minden hangjának és futama-1 nak külön árnyalásával adta elő. Ezért eb-1 amilyen cnnelt a napnak estéjén, az egyetemi hallgatók házában (Mátyás király Diákház. Szerk.) rendezett finn ünnepségen nyilvánult meg. Resztvettek a vármegye, a város, az egyetem vezetői s a termet zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség.“ Beszél a műsorról, amely kizárólag finn számokból állott. Megjegyzi, hogy a műsort többször is megszakította a közönség lelkes tüntetése, amikor „Éljen" és „Éljen Finnország" kiáltásokban törtek ki. Lelkesen emlékezik vissza a cikk szerzője a kőrösföi kirándulásra. Elragadtatással ir a pompás népviseletről és népművészetről s a még pompásabb emberfajtáról. „Kedves meglepetés volt, amikor este, a ragyogó vacsora után, amit a város adott tiszteletünkre, mindenkinek ott volt a tányérja mellett egy fekete dobozban a város nagy szülöttjének, Mátyás királynak a plakettje, emléksorok kíséretében.“ „Ha ezek közül a cikkek közül — fejezi be a finn újságíró — amjnt remélem, néhány eljut kolozsvári vendéglátóinkhoz, hadd adjam át azt az üdvözletét, amire a finn csak nagyon nehezen hajlandó: legmelegebb köszöntésünk, szivünk mélyéből fakadó kívánságunk, hogy a magyar Karjala elöhala- dása és szabadsága teljessé lehessen.“ (n. e.) maga került hadifogságba. Rendületlen e1 ■ szántságát megőrizte, utóbb egyik tiszttár- saval kitört az őket őrző szovjet katonák közül, kétnapi bolyongás után sikerült át- lopozma az ellenség vonalain és egy német hadosztályhoz csatlakozott, Ugyanezen a napon páncélosaink egy része Volcse körül vívott elkeseredett harcokat. Ezekben tűnt ki különösen íiirály Béla főhadnagy lövész-századparancsnox. Századával folytonos harcok közben január 17-én reggel elszigetelt helyzetbe került és az ellenség bekerítette. Király főhadnagy azonban merészen átvágta magát a bolsevisták gyűrűjén és századával ismét csatlakozott zászlóaljához. A páncélos hadosztály későbbi utóvédharcaiban különösen Korocsánál érdemelte ki elöljárói és bajtársai teljes elismerését Király főhadnagy. Ezekben a küzdelmekben mint szakaszparancsnok vett részt. Feladata az volt, hogy Korocsa város északi szélén körülbelül egy kilométeres szélességben rendezkedjék be védelemre. Király főhadnagy a reggeli órákban gyanús mozgolódást vett észre arcvonala mögött. Mivel senki sem volt éppen a közelében, maga igyekezett felderíteni a mozgolódást. Már a házak közvetlen közelébe ért, amikor észrevette, hogy egy erős, géppisztolyokkal felszerelt bolsevista osztag szivárgott be a városba és ott harchoz készül. Király főhadnagy I— bár csak maga volt — kézigránátjaival habozás nélkül megtámadta, majd a küzdelem közben segítségére siető honvédekkel együtt sikerült a bolsevista csoportot teljesen megsemmisítenie. ben a műben a barokk zenének azt a romantikus értelmezését éleztük, amely a két stilus esztétikai rokonvonásai miatt Bach zongoramüveinek előadásában legkiválóbb zongoraművészeink körében széliében elterjedt. Szünet után a kiváló művész Bartók 1926- ban komponált Szonátáját, valamint három kisebb zongoramüvét adta elő. Bartók démoni tüze, egyszerűségében is raffinált és végtelenül differenciált művészetének minden jellemvonása ritka átérzésben, a mü minden hangjának helyes értelmezésével elevenedett meg Böszörményi Nagy előadásában Debussy négy etűdje viszont hangtömegeinek hullámzásával, elvillajló pillanatképeivel, szeszélyes dallamocskáival a művészi impresszionizmus csodálatosan helyes felfogását mutatta. A müvék előadása telve volt finomságokkal, öntudatlanul odavetett festői hangzatokkal és zenei színgazdagsággal s Böszörményi Nagy művészetének rendkívüli sokoldalúságát bizonyították. A műsor utolsó müve, Wagner—Liszt „Isotda szerelmi halála“ c. zongoraátirata nem annyira pianisztikai problémáinak megoldásával, mint inkább zenekari hangszineinek átértékelésével és érdekességével tiint ki. A közönség lelkes tapsait a művész még négy ráadással, köztük Chopin, Brahms és Bach müveinek művészi előadásával viszonozta. C. NAGY BÉLA Szamosujvári napló VÁROSIASABB JELLEGET ad Szamosujvár szabad királyi niegyel városnak a vasútállomás előtti, Ízlésesen virágágyazott Baross-tér, mely az egyik utóbbi tanácsülés határozata értelmében az állomásépületből, az ünnepélyes átadás, ra váró uj egészségházjiól és pár tetszetős külsejű niagánéptiletböl nemrég létesült. Az összhangot zavaró mázsaházat már eltávolították s rövidesen sor kerül a ba- romvásártérnek a város külterületére való áthelyezésére is. A balkáni állapotokra emlékeztető sártenger és piszok helyett — alig két évvel a felszabadulás után — első benyomásként tetszetős városi kép fogadja az idetévedő Idegent, hirdetve a töretlen magyar élniakarást. * A HORTHY MIKLÖS-TÉR átrendezett uj külseje is kezd már kialakulni. A betpngyalogjárókat frissen sarjadt pá- zsitba-ékelt, mértani pontosságú virágágyások szegélyezik, a hetipiacnak szánt, menedékes térrészt kővel elegyes homokkal töltik a gyalogjáróval egysíkúvá s vörös salakot helyeznek a felületére, mely vasbetonhoz hasonló szilárdságúvá teszi. A térközépböl kinyúló Hősök Emlékművének csiszolt termésköves obeliszkjét szinpompás tulipánmezők veszik körül s az ötletszerűen elszórt régi fák helyén, melyeket kivágtak, a gyalogjárók szélén nemes juharcsemeték nyújtják első levélkéiket a májusi nap felé. Nó- tázó leventék menetelnek a gránitkockás kocsiuton, dalukból szerteárad az éledő erdélyi tájra egy uj, boldog jövendő reménye és akarása. -ft FÉRFIATLANUL viselkedtek a legutóbbi sorozatos éjjeli belő rések szenvedő alanyai, már abpl férfi volt a háznál! Noha a vakmerő tolvajok munkája nyomán támadt zajra felriadtak, vagy a betörést nem sokkal később észrevették, egyikük sem mert a rendőrségre menni, vagy lármát csapni, hogy elfoghassák a tetteseket. Az egyik helyen például az történt meg, hogy a betörő a házigazda tulajdon zseblámpájával tartott terepszemlét a hálószobában s a férj a felriadó feleség kérdésére becsületes nyíltsággal válaszolta, illetve motyogta, hogy nem ö az, aki a házban sétál. Azután visszafojtott lélegzettel, tisztességtudóan megvárták, niig az éjjeli látogató eltávozik, sőt megyárták a reggelt is és csak akkor jelentették az esetet, hogy ne zaklassák a rendőrséget éjnek idején. Most aztán ők csodálkoznak legjobban, hogy még mindig nem kerültek hurokra a rablók!... • Szamosujvár, 1943, május hó. (f- j ) Megölt ecjy nagybányai levenlél a felrobban! kézigrénál Nagybánya, május 14. Halálos szerencsétlenség áldozatául esett egy fiatal nagybányai levente. Trlf Traján, Kinc Traján és Brebán Romulus 10—11 éves leventék a Zazar-parton lévő gyakorlótérre mentek lö- veghulladékokat keresni, annak ellenére, hogy figyelmeztető táblák tiltották ettől a járókelőket. A gyermekek a Zazar-patak vizének sekélyes részében egy még épen maradt éles kézigránátot találtak, kipiszkálták az iszapból, egy darabig nézegették, majd egyikük földhözvágta. A kézigránát nagy dörejjel felrobbant, fellépte Trif Traján és Kinc Traján gyomrát és Brebánt is súlyosan megsebesítette. A sebesülteket a kórházba szállították. Megállapították, hogy sebeik életveszélyesek. Trif Traján rövid szenvedés után meg is halt, Kinc állapota a gondos kezelés ellenére is válságos. fl Lábbeli Központ a katonai szolgálatot teljesítő kijelölt lábbelikereskedöket pótkiutalásban részesíti Kolozsvár, május 14. A Lábbeli Központ közli a következőket: Mindazokat a kijelölt lábbelikereskedöket, akik hivatalosan (katonai parancsnokság igazolása) igazolják, hogy legalább 3 havi harctéri szolgálatot teljesítettek, továbbá azokat, akik a jelenlegi háborúban megsebesültek, illetve a hősi halált halt kereskedők eltartott családtagjait, ha az üzleti tevékenységet továbbfolytatják, a Lábbeli Központ pótkiutalásban részesíti. Ugyanígy pótkiutalásban részesülhetnek azok a kijelölt lábbelikereskedők is, akik igazolják, hogy legalább 6 hónap óta katonai szolgálatot teljesítenek. A téli csata magyar hősei Böszörményi Nagy Béla zongoraestje
