Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-14 / 108. szám
t P é n t e le /,943 május 14 ?.OH32AggYÖLÉ3 köííytáha /iCépviselőház könyvtára- VÖUDAPSO? pasuké*i? üxtshii 12 ^fra MA fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.30, KE- I GYED CVI® 9.30, FEL EVRE 18.40, EGÉSZ I ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKAREK- I PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. | I SZERKESZTOSEG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-ti. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADÓNK VISSZA ist&s!kW- • A TUNISZI ARCVONAL DÉLI SZAKASZÁN A TENGELYCSAPATOK BESZÜNTETTÉK A HŐSI ELLENÁLLÁST Áz első olasz hadsereg a Duce parancsára hagyta abba az ellenállást Áz európai erőd készen áll minden eshetőségre \ szovjet rendszer negyvenmi 11 íó ember éleiéi követelte áldozatul Roosevelt és Churchill uira találkozóra hivta meg Sztálint? UTOLSÓ FEJEZETÉHEZ érkezett az afrikai csata. Az I. olasz hadsereg Mussolini rendelkezése alapján csütörtökön beszüntette a harcot s a német hivatalos jelentés szerint a déli arevonaiszakaszort küzdő német erők jelentős része is. mintán lőszere és élelmiszere elfogyott, kénytelen volt abbahagyni a küzdelmet. A hegyekben, a partvidéken még több német csoport folytatja az ellenállást. Az olasz hivatalos jelentés méltatja a tengely erők harmincöt hónapja tartó afrikai marcaliak jelentőségét és az ottani csapatok hősiességét. Az olasz és német harcosok a legönfcláldozóbban küzdöttek, rendkívül nehéz körülmények között tartották távol Európától az ellenséget s ezalatt az idő alatt sikerült az európai kontinenst megtisztítani az ellenséges erőktől s hatalmasan megerősíteni. Német katonai körökben a leghatározottabban szembeszállónak azzal az ellenséges állítással, hogy' most, a tuniszi csata befejezése után Európa ostromlott várrá vált, amely nyitva áll az ellenséges támadás előtt és csak védekezésre van utalva. Ezek a vélemények — mondják a német fővárosban — teljesen hamis féltéi egeken alapulnak. Európát minden oldalról hatalmas erődök, roppant, védelmi építmények oltalmazzák. Ha a tuniszi harc, noha itt a tengelyhatalmaknak a legnehezebb utánpótlási körülmé- nyekktl kellett megküzdeniök, hat hónapig tartott, az ellenfél könnyen elképzelheti, mit jelentene^ az európai szárazföld megtámadása. A háború eddigi menete alatt alig volt még olyan esemény, amelynek bekövetkezése elé a tengelyhatalmak nagyobb nyugalommal és biztonsággal tekintettek volna, mint Európa esetleges megtámadása elé. Európa azonban népi marad tétlen és egyáltalán nem nélkülözi a támadási lehető- ségeket. Rámutatnak német illetékes körökben a tengeralattjárókra, mint olyan fegyverre, amelytől az angolszászok méltán rettegnek. A tengely támadási lehetőségeit egyébként a jövő fogja megmutatni. ♦ A WASHINGTONI CHURCHILL—ROOSEVELT TALÁLKOZÓN — amint azt az olasz sajtó különösképpen kiemeli, a Szovjet ezalkalommal sem képviselteti magát. Jellemzés a helyzetre, hogy Litvinov, a washingtoni szovjet nagykövet éppen aznap utazott el, amikor az angol miniszterelnök megérkezett a nagy megbeszélésre. Igaz -— Írja a „Fopolo di Roma“ •—, hogy utazását már régebben elhatározták, de a tény mindenesetre azt mutatja, hogy Moszkva a mai helyzetben nem tartotta szükségesnek, hogy áz utazást néhány nappal ehalassza s igy legalább a látszatát adja annak, hogy a megbeszéléseken ö is résztvesz. Nyilvánvaló tehát, hogy Sztálin szövetségeseivel szem,ben meg akarja őrizni teljes szabadságát. Nem irta alá az Atlanti-óceáni egyezményt és nem ir alá semmi olyan jegyzőkönyvet, ami kötelezettséget jelentene. Az angolszász hírverés — folytatja tovább az olasz lap — az erők összefogását hirdeti, a szovjet szövetséges azonban nem akar kötélnek állam. Churchillnak Amerikába való utazását ez alkalommal még jobban titokban tartották, mint megelőző útjainál. Az angol miniszter- elnök London egyik külvárosi pályaudvarán szállott fel különvonatára, majd repülőgépen folytatta útját Amerikába. Ugyanazon a repülőgépen utazott lord Bcaverbrook is, angol részről azonban hangsúlyozzák, hogy nem tartozik Churchill kíséretéhez, hanem mint magánember ment az Egyesült Államokba. Churchill és az amerikai elnök kedden a késő éjszakába nyúló megbeszélést folytattak és szerdán kezdték csak meg a tulajdon- Képpeni szélesebbkörü megbeszéléseket. Résztvesz a tanácskozásokon King kanadai miniszterelnök, Evatt ausztráliai külügyminiszter, aki már régóta Amerikában van, a csungkingkinai külügyminiszter és Benes is, aki szerdán érkezett Washingtonba. Ott van Stil well, a távolkeleti amerikai erők főparancsnoka, Marshall amerikai és Wawell brit tábornok és más amerikai és angol katonai előkelőségek. Amint a Budapesti Tudósító jelenti, beavatott washingtoni körök szerint az angolamerikai tancskozások napirendjén három pont szerepel: az európai harctér megteremtésének részletei, a szükséges hajótér készenlétbehelyezése és azután az európai harctér hadianyaggal való ellátása. Kétségtelenül nagy szerepet játszik, amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda közli, a teng eralattjár 6 háború ügye és az ázsiai hadszíntér kérdés sei is. német külügyminisztériumban kijelentették, hogy a washingtoni megbeszéléseken kétségtelenül súlyos politikai kérdések is megtárgyalásra kerülnek, angolszász részről azonban szeretnék a dolgot úgy feltüntetni, mintha Csak főképpen katonai ügyekről folyna a szó. Casablanca óta azonban — közli Berlinből a Transcontinent Press — olyan események következtek be, amelyek uj nehéz kérdések elé állították a szövetségeseket.. Ilyen elsősorban a szovjet politika növekedő agresszivitása, amely főképpen a lengyel menekült kormánnyal támadt viszályból és a moszkvai pánszláv értekezlet hangjából látszik. Újból kiemelték a német, külügyminisztériumban azt, hogy Sztálin hiányzik a megbeszélésekről és hogy Casablanca óta még a jóval egyszerűbb Giraud—De Gaullc-kérdést sem sikerült megoldani. * EURÓPÁRA VONATKOZÓ TERVEIKBEN az angolszászok sem kevésbbé kegyetlenek Sztálinnál. Bizonysága ennek a Washingtonban most összeült „szövetségközi élelmezési értekezlet", amelyet már célkitűzéseiben is az Európa elleni gyűlölet vezet. A Ştefani Iroda Stockholmon át Washingtonból kapott jelentése szerint az értekezlet munkálatainak...főcélja azoknak a korlátozásoknak megáüapitása, amelyeket a szövetségesek győzelme esetén az európai kenyérmagvak és a burgonyatermelésében előírnának. t Az európai nemzeteket főleg zöldség- és gyümölcstermelésében szorítanák általában függő helyzetben Oroszországtól, az Egyesült-Államoktól és Kanadától. Az intézkedések célja amerikai politikusok szerint a gazdasági vetélkedés kiujulásának megakadályozása, mert emlékeznek arra, hogy Francia-, Olasz- és Németország, valamint más európai országok korlátozták mezőgazdasági terményeik behozatalát az Egyesült- Államokból. Az első világháborút követő gazdasági feszültségek okozták a mostani háborús felkészültséget. Most például Franciaországnak akarták megparancsolni, hogy lakossága gabonaszükségletének csak 60 százalékát termelje, amit a következő esztendőkben még jobban korlátoznának. Az ellenfél tehát még azt is meghatározná, hogy Európának mit szabad termelnie, hogy igy bármikor kezében legyen a kiéheztetés fegyvere azzal a földrésszel szemben, amelyen a civilizált emberiség igazi történelme lezajlott és amelynek a legnagyobb kulturjavakat köszönheti. *■ A SEMLEGES ÁLLAMOKBAN, talán még jobban, mint a hadviselő államok fővárosaiban, nagyban folyik a találgatás affelöl, hogy melyik oldalról fog kiindulni a legközelebbi katonai kezdeményezés és hol fog az bekövetkezni. A svéd sajtó londoni értesüléseket közöl ezzel kapcsolatban. Az angol lapok egy ideig állandóan azt követelték, hogy Szicílián keresztül Olaszországot kell megtámadni, az utóbbi napokban azonban úgy látszik, mintha ezt a tervet elejtették volna — jelentik a svéd tudósítók. Az angol katonai szakértők szerint egy ilyen vállalkozás tulnagy hajóteret igényelne és még más nagy nehézségekbe is ütköznék. Az olasz sajtó azonban még sem hagyja figyelmen kívül az angol fenyegetőzéseket. A „Popolo di Roma" emlékeztet Churchillrţek egy régebbi kijelentésére, amely szerint Észak- afrikámak kell ugródeszkául szolgálnia az olasz terület elleni támadásban. A tengelyt a lábánál kell megtámadni — mondotta Churchill. — Idézik Rómában a londoni „Observer“ kijelentését is, amely szerint a tengely mindaddig veszélyezteti a szövetségesek Földközi-tengeri hajóforgalmát, amíg Szicilia éf? Szardínia birtokában van. Romában nyomatékosan utalnak a két sziget megerősítésére s általában Olaszország védelmi felkészültségére. A stockholmi jelentések szerint a figyelem pillanatnyilag inkább a Balkán-felé fordul. Londonban nagy figyelmet kelt Németország látszólagos „tétlensége", amely mögött az angol aggodalmak szerint uj nehéz csaposokra való készülődés rejtőzhetik, olyan tervek, amelyek a szövetségeseket pillanatok alatt arra kényszeri tenék, hogy in in den előkészített támadási tervüket megváltoztassák. * A „BILESKAJA GAZETA“ cimü lap, amint a Német Távirati Iroda jelenti, bol- seviki titloos hivatalos adatok és felfedezett okmányok alapján számadatokat közöl arról, hogy mennyi volt a Szovjetunióban 1917 és 1941 között a „törvényesen" megölt személyek száma. Az adatok a kővetkezők: 28 püspök, 43.800 lelkész, 75.500 polgári hivatalnok, 390.000 katonai hivatalnok és alkalmazott, 9000 orvos, 7000 tanító, 430,000 az értelmiség különböző rétegeihez tartozó személy, 244.000 alkalmazott, 693.000 munkás, 815.000 paraszt és 13.950 más foglalkozású személy. Eszerint a szovjet közegei 2,700.278 embert öltek meg. Azonkívül a polgárháború éveiben kereken Í.IOO’.OOO embert „likvidáltak", az 1921. évi nagy éhinség idején pedig kereken 10,250.000 ember halt éhen. Az 1932/1933. évben újból 10 milliónál több ember esett áldozatul a másik nagy éhínségnek, azonkívül az 1920-as években csaknem 10 millió embert lőttek agyon, vagy száműztek. A számüzöttek mind életüket vesztették. Eszerint az 1941. ért háború kitöréséig a Szovjetunióban kereken 33 milHó ember vesztette életét. Ehhez járultak még azok a gyilkosságok, amelyeket Besszarábta, Észak-Bukovina és a Balti-államok nagyrészének megszállása során követtek ei. így nem túlzás, ha a Szovjetunióban 1917 óta ilyen módon életüket vesztett személyek számig kereken 40 millióra becsülik. * A KOMMUNIZMUS ÉS A ZSIDÓSÁG kapcsolataira élénk fényt vet a Pálkor zsidó távirati ügynökségnek az az ankarai jelentése, hogy abból az ötvenezer lengyel állampolgárból, akiknek Sztálin megengedte a középkeleti országokba való áttelepedést, negyvenezer zsidó. A bolsevisták tehát legyilkolták a lengyeleket, ellenben megengedték a zsidók elutazását és ezzel kettős célt értek el. Egyrészt a „lengyelekkel“ szembeni nagylelkűségüket akarták bizonyítani, másrészt, negyvenezer készséges szovjet propagandistát bocsátottak reá a köaelkeleti államokra,.
