Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

is43. ^pme 15 < *- MCbx,BT* Anyagi és szellemi erőink összefogása | ^ lehetővé teszi és biztosítja az egységes 1 uj Európa győzelmét — mondotta Ulrich von der Damerau kolozsvári nemei konzul a Némei Tudó- ménifos Intézet uj otthonának ünnepélyes megnyitásán Kolozsvár, április 3. Szombaton, április 3-án délután 4 órai kezdettel tartották meg a Mátyás király Diákház nagytermében a kolozsvári Kémet Tudományos Intézet meg­nyitó ünnepségét. Az ünnepségen nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Ott láttuk primőr dálnold Veress Lajos altábornagy- hadtestparancsnokot, Inczédy-Joksman Ödön dr.-t, Kolozsvár és Kolozs-vármegye főispán­ját, Keledy Tibor dr. polgármestert, Bethlen Béla gróf Beszterce-Naszód és Szolnok-Do- boka vármegyék főispánját, vitéz Boga Ala- jós felsőházi tagot, von Richthofen budapesti német követség! tanácsost, Ulrich von der Damerau, kolozsvári német konzult, Illés Gyula tankerületi főigazgatót, Vékás Lajos dr. táblai elnököt, Szász Ferenc dr. Kolozs- vármegye alispánját, Forgách Ferenc dr. vármegyei főjegyzőt, gróf Bethlen Lászlót, Vita Sándor és Albrecht Dezső országgyű­lési képviselőket, osdolai Zsögön Géza rend- örfcitanácsost, Berecsky Ernő dr.-t, a kolozs­vári kereskedelmi és iparkamara főtitkárát, Farkas Ferencet, a kolozsvári zenekonzer­vatórium igazgatóját és számos más hiva­tali és közéleti előkelőséget. Elsőnek budaházi Fehér Miklós, Boga László és Lcbeda Gyula, a kolozsvári zene­konzervatórium tanárai adtak elő rendkívüli sikerrel egy Beethoven-triót, majd Lukhauto Gyula dr., a kolozsvári Ferenc József Tu­dományegyetem közgazdaságtudományi kari dékánja mondotta el megnyitó beszédét. Rá­mutatott arra a szoros együttműködésre, amely nemcsak katonai és politikai, de szel­lemi téren is fennáll a német és a magyar nemzetek között. Kifejezte azt a reményét, hogy most a kolozsvári egyetem hallgatói­nak is alkalma nyílik arra, hogy a Kémet Tudományos Intézet keretében még jobban elmélyedjenek a baráti nép kultúrájában. Ulrich von dvr Dam erem kolozsvári német konzul beszédében rámutatott, hogy az euró­pai művelődés fennállása óta nem forgott még ilyen, veszedelemben, mint ma. Vad hordák, akik a művészet legnagyobb reme­keit hamuvá és romokká változtatják, tá­madják Európát. Asszonyok és gyermekek ellen Irányuló terror és lelkiismeretlen ellen­séges propaganda igyekszik megingatni és megbontani a közös európai arcvonalat. El­lenségeink azonban tévednek. Mi, európaiak mind szorosabban állunk egymás mellett. Bs es nemcsak katonai vezetésünkre áll, hanem a szellemre és a tudásra is. Európa népei mély és örök kulturközösségből táplálkoz­nak. Ez a sok évszázados közös fejlődésben kialakult szellemi közösség formája is köti egyetlen egésszé Európa népeit. Ezért állunk megingathatatlanul szemben as ellenséggel és esért fogunk győzni. Ezután hálás szavakkal köszönte meg Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánnak és Keledy Tibor dr. polgármesternek, valamint a megjelenteknek megértő támogatásukat, hangoztatva, hogy Európa jöwndője: az együttműködés. Számunkra csak két lehe­tőség van, győzelem, vagy bukás. Anyagi és szellemi erőink összefogása lehetővé fog­ják tenni és biztosítják az egységes uj Európa győzelmét és a békés jövő fejlődé­sét. Ezután Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán Kolozsvár nevében szívből jövő, őszinte örö­mét fejezte ki, hogy ebben a városban a baráti német nemzet Tudományos Intézeté­nek megnyitásával hozzájárul a hagyomá­nyos kultúra és tudomány fejlesztéséhez. Koszó János dr. egyetemi tanár beszédé­ben hangoztatta, hogy a magyar határokon túl uj világ kezdődik. Magyarország mindig szembenállt ezzel a világgal Európáért. A magyarok mindig Közcpeurópáhos tartoztak és <j jövendőben is oda kivannak és fognak is tartozni. Kietzschke Heinz dr., a müncheni német akadémia tagja Intézményének üdvözletét .tolmácsolta, majd Ismertette az akadémia feladatát, mely a német nép minden meg­nyilvánulásának kutatását és feldolgozását tűzte ki céljául. Az akadémia fontos felada­tának tekinti azt is, hogy szellemi hidat verjen Európa népei között. Hangoztatta, hogy a német nemzet tudatában kitörülhe- tetlcnül él a kapcsolat, mely a baráti ma­gyar és német népek között immár Szent István óta fennáll. Köszöni Kolozsvár ven­dégszeretetét, hogy otthont adott a Német Tudományos Intézetnek. Frcyer dr., a budapesti Német Tudomá­nyos Intézet tanára Ígéretet tett, hogy azért az őszinte és meleg vendégszerető fogadta­tásért, melybén Kolozsvár város vezetői őket részesítették, lelkes, kitartó és komoly tudományos munkával fognak fizetni, igye­kezve kiérdemelni az előlegezett bizalmat. Ez az intézet jelképe és műhelye less az évszázados magyar—német tudományos kapcsolatoknak, melyek ezáltal csak még szorosabbá válnak. Ez a mély, alapos tu­dományos együttműködés annál is fontosabb, mivel élet- és sorsközösség áll fenn közöt­tünk. Ezután Bäckei Ernst dr., a budapesti Né­met Tudományos Intézet nyelvtani szakosz­tályának vezetője beszélt magyar nyelven. Kifejezte azt a kívánságát, hogy Kolozsvár a német—magyar tudományos együttműkö­dés otthona legyen, most, amikor fiaink a keleti barbárság ellen közös arcvonalban küzdenek, szükség van a békés együttműkö­dés gyümölcsöző munkájára Is. A kolozsvári intézet legyen közös harcunk jelképe. De nemcsak jelkép, hanem része és alkotó mű­helye Is a régi szoros magyar—német kap­csolatoknak. Befejezésül a magyar és német himnuszt, valamint a Horst Wessel-dalt adta elő az egyetemi énekkar, amit a közönség feszes vigyázz-állásban, áhítattal hallgatott meg. A Mátyás király Diákházban megtartott ünnepi megnyitó után a meghívott előkelő­ségek átvonultak a Német Tudományos In­tézet Jókal-utca 2 szám alatti helyiségébe, melyet megtekintettek, majd teán vettek részt, ahol Diener Hermann tanár (hegedül és Hatnpe Charlotte (brácsa), a neves német művészek magasszinvonalu zenei műsorral szórakoztatták a megjelenteket. A vendégek a késő esti órákig együtt maradtak, elbeszél­«I fogát» megbetegedését jelzik. PYORRCA gyógyiogpép edzi a foghúst és iavitja annak vérkeringését. Használta fogorvosi utasítás szerint * FTOaRCa «Tégyfegpép a Kegy«* (fogorvosok Oméfis Sgyosúlof* úSanlafúta iierlst kásaül. getve a budapesti és kolozsvári német ve­zető férfiakkal. \ gfógYSzerész Leszel: Bármeddig tartson is a , a magyar gyógyszerellátásban nem lesz fennakadás ! Kolozsvár, ápr. 3. Barátom, aki tegnapelőtt még életvidám, erőtől duzzadó férfi volt, a szemerkélő esőben úgy vánszorgott elém, mint valami rones. A torkát nagy tarka sálba bugyolálta, s botra támaszkodva lézengett felém. — Az Istenérti Mi bajod van? Lemondóan legyintett, mint akinek a halá­los ítéletét már aláírták. — Ugyan, hagyd kérlek. Végem van- Nincs orvosság. Végig jártam már az összes gyógy­szertárakat, de ezt a fejfájás elleni port se­hol sem lehet kapni. Már pedig nekem sem. mi mástól nem múlik el a fejfájásom. Ideges kezekkel simított végig a halánté­kán és halkan nyöszörgőit. A halványkék, francia felirásu doboz ott táncolt ujjai kö­zött Miután ,,haldokló“ barátom közismert hi. pochonder. nem vettem túlságosan tragiku­san az esetet- A dolog azonban mégis szeget ütött a fejemben. Hogyan érezteti hatását a háború, a medi­cinák arevonalán? Valóban, mi van a gyógyszerfronton? Be­tértem hát az egyik Mátyás király-téri gyógy, szerészhez s mellének szegeztem a kérdést: — Igaz, hogy baj van a gyógyszerekkel? Igaz. hogy nem lehet gyógyszereket kapni? Nincs gyógy szerhiány! — Ugyan, honnan veszi? Tessék, nézzen körül! Igaza volt. A patika polcai tele voltak. Tarka szinü üvegek, dobozok hirdették, hogy gyógyszerhiányról nehéz volna beszélni. — Mindenesetre változott a helyzett, — folytatta a gyógyszerész. — A most folvó világháború előtt a gyógy­szervegyészeti ipar úgyszólván hetenként meglepte a közönséget a legkülönbözőbb gyógyszer különlegességekkel- Minden gyógy­szer bevezetését hatalmas reklámhadjárat előzte meg. Különösen a külföldi árunak volt rendkívül nagy hitele- Az emberek különben is mind több és több gyógyszert használtak s egyes különlegességektől meg éppen csoda­hatást reméltek. Egyesek aztán, akár orvosi rendeletre, akár saját elhatározásukból szed­ték a gyógyszert, annyira jutottak, hogy va­lósággal élni is alig tudtak a megszokott gyógyszerkülünlegcsség nélkül. így aztán a régi gyógyszerek hitele alászállott s egyesek formálisan megkövetelték az orvosuktól, hogy valami különlegességet Írjon fel szá­mukra- Ez szerintük előkelőség volt, s való­sággal megsértődtek, ha valami régi, ismert gyógyszert kaptak volna. Innen ered, a mai, állítólagos „gvőgyszerhiány“. A különleges­ségeket kereső közönségnek eszébe sem jut megkérdezni a gyógyszerésztől, hogy nincs c valami más orvosság, ami agyauazt a hatást váltja ki, mint a keresett orvosság. Amikor azt hallják, hogy „Sajnálom, azzal nem szol­gálhatok. Kifogyott. Külföldi áru“, egyszerű­en megfordulnak s ott hagyják a gyógyszer, tárt. Inkább felhagytak a gyógyszer szedé­sével, pedig a legtöbb esetben meg lehet ta­lálni azt a szert, ami tökéletesen pótolja a hiányzó külföldi különlegessé" t — Egyszóval nem lehet be-zélni gyógy­szerhiányról. — Természetesen- Fel kell világosítani a nagyközönséget. Az Anyaghivataf gyögyszc ipari osztálya már bossznldő óta tanulmá­nyozza a háborús gyógyszerellátás kérdését. A legkiválóbb szakemberek, orvosok, vegyé­szek, egyetemi tanárok, közöttük jónéhánv európai szaktekintély tanulmányozza ezt a kérdést és lehetővé gondos kutatómunkával tette valamennyi gyógyszer előteremtését. Így egészen nyugodtan elmondhatom, hogy bár­meddig tartson is a háhorn, nem lesz fenn. akadás a magyar gyógyszerellátásban. Hatvanezer készítményből kétezer maradt — Németországban, ahol köztudomás szerint, a világ legnagyobb gyógyszervegy­ipara dolgozik, racionalizálták a gyógyszer- gyártást. A háború előtt például legalább hatvanezerféte gyógyszcrkiilönlegesség volt forgalomban. Alapos tudományos vizsgálat­tal azonban megállapították, hogy a leg­több különlegesség között nincsen alapvető gyögyhatási különbség. Legtöbb esetben csak egészen lényegtelen, például elnevezés­beli, csomagolási módozatokban volt elté­rés. A béke idején megengedhető volt » pa­zarlás. Ma azonban más időket élünk. így aztán a. németek a gyártható gyógyszerek számát lecsökkentették kétezerre s mégis valamennyi nélkülözhetetlen gyógyszer kap­ható. — A közönség persze megrémült s Így terjedt el a gyógyszerhiány vészhtre. — Pontosan Így van. A visszahatás nem maradt el. A nagy reklámmal beharango­zott különlegesség hiánya valósággal két- ségbeejtett egyeseket, akik azt képzelték, hogy a szép csomagolásban, vagy cifra cl­í nevezésben életmentő hatás rejtőzik. Holott ugyanazt a szert, vagy legalábbis az ugyan­olyan gyógyhatásút ina Is meg lehet kapni, természetesen egyszerűbb csomagolásban. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a gyógyszertárak forgalma erősen lecsök­kent s egész sereg ember szerencsétlennek érzi magát, hiányolva a régi különlegessé­get. Pedig nem történt más, minthogy elta­karították a gyógyszeriparból Is a fény­űzést. — Mondhatok erre példát is. A legismer­tebb és leggyakrabban igénybe vett gyógy­szerek a fejfájás elleniek. Nos hát, hozzáve­tőleges számitössal, legalább is ezerféle fej- fájás elleni p..sztilla és por volt forgalom­ban. Holott majdnem valamennyiben ugyanegy szer, az igazi orvosság gyógyí­tott. Persze, a gyógyszeriparban is bekövet­kezett a jellegzetes háborús jelenség: a hal­mozás. A közönség egyrészo nagy mennyi­séget szerzett be „kedvenc“ gyógyszeréből. Most aztán nyugodtak, hogy ellátták magu­kat éa nem lehet semmi baj. Pedig ez a felfogás téves. A gyógyszerek jelentékeny, része ugyanis bizonyos idő múltával vegyi átalakuláson megy át s ezzel használhatat­lanná válik. Számos orvogság magába szívja a levegő vizpáratartalmát s a „boldog gyógyszertulajdonos“ egy idő múlva meg­döbbenve látja, hogy az életmentőnek kép­zelt por nedves masszává változott­A magyar anyag jobb, mint a külföldi — Nagyon téved a nagyközönség, ha azt képzeli, hogy a különlegességek helyett ajánlott orvosságok, amolyan „mürostosak“. Azaz, hogy különféle pótlékokból készültek. A különlegességek alapanyaga, azaz maga az orvosság, ma is ugyanaz, sőt nem egy esetben még sokkal jobb is az eredetinél. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a magyar gyógyszerellátásban fennakadás nem tör­tént és nem Is történik. Hiányról, főleg ka­tasztrofális gygyszerhiányról beszéini sem lehet. Az, hogy elmarad a pompás csomago­lás, igazán nem fontos. Fö a gyógyulás. S ha a régi, megszokott gyógyszer hiányzik, tessék csak a legnagyobb bizalommal a gyógyszerészhez fordulni. NAGY ELEK 4 ,.bon*baétvágyú" cápa Izgalmas, de szerencsés kimenetelű kalan­dot élt át nemrégen egy délamerikai parti őrhajó legénysége. A legénységnek az volt a feladata, hogy bizonyos parti vizeken mélységméréseket végezzen. Erre a célra á szolgálatvezető tiszt egy körülbelül kókusz- diénagyságu időzített bombát dobott a ten­gerbe, hogy a robbanás hangja alapján a szokásos méréseket elvégezhesse. A vé­letlen azonban úgy hozta magával, hogy a bombát egy közelben ólálkodó cápa észre­vette, nyomban utána eredt és iziben be­kapta. Ez még magában véve nem lett vol­na szerencsétlenség, a cápa azonban nyil­ván újabb kövér falat reményében semmi­képpen sem akart a hajó közeléből tágítani. A rozoga kis hajó legénysége rémülten számlálta a perceket, amikor a hajószakács­nak az utolsó pillanatban mentő ötlet jutott az eszébe: a konyha készletéből egy tyúkot ragadott fel és messze Ívben a tengerbe ha­jította. A cápa természetesen tüstént a ré­mületében egész repülési tudományát ös­szeszedő szárnyas után vetette magát, ez­alatt pedig a teljes sebességgel menekülő hajócskának sikerült „lőtávolon kívül“ ke­rülnie. Alig érte el a hajó a biztos távolsá­got, a bomba a falánk állatot ezer fosz­lányra szaggatva felrobbant. (M. N.) 35II3RT HIRDESSEM B Mart en » Upot %r. OR SZÁG eg esz A ME LE TI f VE-VOKfcPBS áO~ ÚJSÁGBAN S ZONSEGK ofoa«»

Next

/
Thumbnails
Contents