Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-30 / 96. szám

r i— Kóbor cigányok kifosztottak egy ko­lozsvári lakást. Magyar Jánosné Raktár-ut­ca 14. szám alatti lakos feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen, akik álkulccsal távollétében behatoltak lakására és onnan 1000 pengő értékű ruhaneműt és egyéb ingóságot loptak el. Szemtanuk állí­tása szerint Magyamé eltávozása után egy ideig kóbor cigányok settenkedtek a ház körül, majd nyomtalanul eltűntek. Valószí­nű, hogy ök voltak a tettesek. A rendőrség megindította a nyomozást. * Kolozsvár thj. sz. kir. város polgármes­tere, mint I. fokú vízjogi hatóság. 19395/943. ssám. Hirdetmény. A 12194/912. sz. a. vég­határozat és strandfürdő 882/939. sz. enge­délyokirata értelmében a malomárok vizét 3 napra, éspedig május hó 7-én reggel 6 órától 10-én reggel 6 óráig a malomárokból elvonjuk. Kolozsvár, 1943 április 27. Vásár­helyi sk. polgármesterhelyettes. — Veszedelmes betörő került rendőrkézre. A rendőrkapitányság illetékes osztálya hosszas nyomozás után őrizetbe vette és a királyi ügyészségnek átadta Baranyai An­drás 32 éves lakás és foglalkozásnélküli, többszörösen büntetett előéletű vasesztergá­lyossegédet. Baranyai ellen a kolozsvári ki­rályi ügyészség már régebben körözölevelet adott ki, mert a rendőrségi nyomozás ada­tai szerint betöréseket követett el Visán Anna Kővári. László-ut 27. szám, Katona János Kádár-utca 2. szám, Tolvaj János Duna-utca 5. szám, Szabó Irén Kandó Kál- mán-ut 37. szám és Veress Agnes Reguly- vl 3. szám alatti lakosokhoz, akiktől össze­sen többezer pengő értékű holmit lopott el. Baranyait a királyi ügyészség letartóztatta. * Pályázati hirdetés. Az erdélyi rám. kát. Egyházmegyei Tanács Igazgatótanácsa a következő tanszékekre pályázatot hirdet: 1. a Csíkszeredái rk. gimnáziumnál egy ter­mészetrajz-földrajz, egy mennyiségtan-fizi­ka, egy magyar-német, egy latin-francia; 2. a kézdivásárhelyi rk. gimnáziumnál egy magyar-latin, egy történelem-latin; 3. a ma­rosvásárhelyi rk. gimnáziumnál egy latin­görög, egy mennyiségtem-fizika; 4. a kolozs­vári rk. gimnáziumnál egy magyar-történe­lem, egy testnevelési; 5. a székelyudvárhelyi gimnáziumnál egy magyar-latin, egy mennyiségtan-kémia, egy természetrajz-föld­rajz. A róm. kát. vallásu, pályázni szándé­kozók oklevéllel, keresztlevéllel (születési anyakönyvi kivonat), származást igazoló és a katonai állapotról tájékoztató és egyéb szükséges iratokkal felszerelt kéréseiket a kolozsvári róm. kát. Püspöki Helytartóság­hoz (Majális-u. 9.) intézve, az Egyházme­gyei Tanács Igazgatótanács (Kolozsvár, Szentegyház-u. 5. I.) címére f. é. május hó 25-ig küldjék be. Állami tanintézetből pályá­zók élbocsátó iratot is kötelesek a kéréshez csatolni. A tanári illetmények állami rend­szer szerint állapíttatnak meg. Kolozsvár, 1943 április hó 18. Igazgatótanács. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Április 30. Péntek este órakor: Tosca. Bérletszünet. Opera helyárak. Május 3. Szombat este ti 7 órakor: I. Coppélia. II. Marosszéki husvét. III. Seherezáde. Balett. Bérletszünet. Opera helyárak. Május 2. Vasárnap d. u. ţi3 órakor:. Vén diófa. Olcsó helyárak. Május 2. Vasárnap este ţ37 órakor: Mária főhadnagy. 25-ször. Bérletszünet. Ren­des helyárak. Május 3. Hétfő este %7 órakor: A fösvény. A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt mond: Szeikovits Ferenc ig. tanító,' fő­tizedes. MOZI «MŰSOROK ÁRPÁD-mozgó: fedés a bosszú. Fősz.: Pá- ger, Komár Júlia, Bilicsi, Pethes. '/asár- nap délelőtt fél 12-kor matiné. CORVIN-mozgó: Isten rabjai. Fősz.: Leho- tay Árpád, Tasnády Ilona, Bulla Elma, Szillassy László, Horváth László. EGYETEM-mozgó : Legényvásár. (Rökk Marika). Vasárnap d. e. 11-kor: Legény­vásár. ERDELY-mozgó: Behajtani tilos. Fősz.: Simor Erzsébet, Latabár Kálmán, Vaszary Piri, Kiss Manyi. Előadások kezdete 3, 5, 7. Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel ma­tiné. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Házassággal kezdődik. Fősz.: Muráti Lili, Hajmássy és Rajnai. Előadások 3, 5, 7 és a két ünnep­napon délelőtt 11 órakor. RAKÓCZl-filmszinház : Balkezes angyal. Fősz.: Jávor Pál, Tabódy Klári, Má'y Gerö, Vaszary Piri. Vasárnap, 2-án d. e. 11 órakor matiné, 3943. ARttlClS 30 MAGYAR AR A KÉTSZÁZ ESZTENDŐS PER Apriös 28-án volt 200 esztendeje, hogy Kelemen Didák, a szentéietü és csodatevő miskolci minorita atya elhunyt. Ebből az alkalomból P. Kovács Tibor miskolci mino­rita, főgimnáziumi hittanár az egyik mis­kolci lapban ismerteti a Kelemen Didák boldoggáavatási pőrének immár közel két­százéves történetét, azzal, hogy ez a két- századlk év minden valószínűséggel nagy­jelentőségű fordulatot hoz a boldoggáava­tási pörben. Kelemen Didák 1744-ben bekövetkezett halála után megindultak a boldoggáavatási pör előkészületei: folytak a gyűlések, a tá­rni kihallgatások, gyűltek az adatok. 1744- ben az ügy már az egri püspök előtt volt, ahol az akkori szokásoknak megfelelő pro­cesszus le is folyt. Nem hiányzott más, mint az ügy egri lezárása és Rómába való áttétele. H. József ismerete# rendelete azon­ban a szerzetesrendek eltörléséről más irányba kötötte le a figyelmet. A minorita rend római kúriájának irat­tárában azonban van egy levél, mely 1845 körül kelt s amelyben a magyar tartomány- főnök közli Rómával, hogy a pör újra meg­indult. De közbejött a szabadságharc, majd egyéb világesemények, ezek megint elterel­ték a figyelmet a magyar szerzetes boldog­gáavatási pőréről. Pedig a, magyar mino­rita rend szinte minden évkönyvében nyoma van a Kelemen Didák pőrének felvételéről. Az 1912-es káptalan ezt ki is mondta, de a világháború újra zavarólag hatott. Most azonban minden remény megvan rá, hogy az áldozatos keresztény szereteten és apos- toHtodáson túl csodáit is tevő Kelemen Di­dák (az ö szent életének köszöni Miskolc város az annakidején kitört pestistől való szabadulást) kedvező fordulatot nyer. ÉPÍTKEZÉSEK Azt olvassuk az egyik fővárosi napilap­ban, hogy Zemplén vármegye majdnem 100 méter hosszú hidat építtet a Bodrog-folyó fölé. Az uj hid az őszre lesz készen. Ez a kis napihir újra tudatossá teszi ben­nünk, a két évtizedes idegen megszállás után ismét a magyar élet lendületébe haza­tért magyaroknak, hogy mi is az örvendetes történelmi fordulat legjellemzőbb tünete. Az, hogy építünk. Tessék szétnézni a hazatért erdélyi része­ken: még ebben az irtózatos terheket jelentő és áldozatokat követelő háborúban is jut erőnk és készségütik arra, hogy jelenünket erősítsük, jövendőnket alapozzuk. A haza­térés óta eltelt két és fél esztendő alatt a magyar alkotó akarat olyan hihetetlen épi- tőmunkát végzett ezen a földön, ami még békeidőkben is méltó volna a legteljesebb eliemerésre. Bosszú volna felsorolni, mi épült szinte máról-holnapra erdSpszerte: épület, ut, vasút. Bizonyságául annak, hogy a ,giagypipáju, kevésdahátnyu“ nemvet épp a történelmi próbatételek keresztje alatt ismerte fel leg­nemesebb erőit s azt az i/gaaságot, hogy a nemzet életénejt f&emetéséi csak a mmétea, a szünet nélkül való folytonos alkotás ne­mes versenye hozza meg. S ebben a nemes versenyben hovatovább korszerűtlen lesz az a magyar, aki csak ön­maga érdekeinek kicsiny köveit építgeti s a magyar élet kereteit csak eszköznek hasz­nálja ki a maga önzése számára. De ezeket a korszerűtlen magyarokat az építő, alkotó magyar élet éppúgy a közélet ócskapiacára utálja, mint a divatból kiment, elnyűtt ruha­darabokat .,, EGY PESTI KÖNYVÜGYNÖK Ne sz építgessük a dolgot: a baaatérl, or­szágrészek életében igen gyakori tünetté vált a pesti könyvügynök. Akinek nem inge, ne vegye magára, de volt a mélyen tisztelt pesti könyvttgynökök szabad por­tyára kiküldött különítményeiben sok olyan 1», aki a könyvvel egyftfctjáró kultúra ter­jesztését csak a legridegebb üzletet nem ép­pen kristálytiszta szemüvegén át nézte. Ezek üzleti sikert, akartak és a cél érdeké­ben nem válogatták meg, helyesebben: na­gyon is körmönfontan válogatták meg az eszközöket. Nagy Sándor budapesti könyvügynök Má- ramaros vármegyét szemelte ki portyázó üzleti körútja színhelyéül. Nagy előszere­tettel kereste fel az irni-ohfi.ml nem is tudó ruszin földműveseket és magát a honvé­delmi miniszter kiküldöttjének adva ki, blan­kettákat teregetett ki azzal, hogy vitézi tel­ket, ingyen vasúti jegyet és háborús nyng- dijat szerez nekik. Most Írja össze az igény- jogosultakat. Tessék, msein testvérek, alá­írni! Aláírták boldogan. Aztán kaptak az ügy­nök vállalatátül egy pazarkötésü díszmun­kát, majd azután a fizetési felszólításokat. A vitézi telkek ügyéből igy lett per, amelynek során kiderült az ügynöki élelmesség min­den részlete. A tnáramaroni járásbíróság a ravasz fon­dorlattal megkötött könyvüzleteket érvény­telennek nyilvánította, a céget elutasította keresetével, majd az iratokat áttette az ügyészséghez. Az ügy tárgyalásán a tanuk egész serege leplezte le Nagy Sándor élel­mességét. A bíróság kéthónapi fogházban állapította meg Nagy Sándor „ügynöki jutalékát", amit ezennel megelégedéssel teszünk köz­hírré. A délcsendesóceáni „állásharc“ űifberf-szk. Phoem'x-$zk <>3 február1 ir 42okr.-43I.10. lennel \ Ú l 20/30. Sámoa-szk ■Tgwnsv/l/e i Brisbane letbaurnt Szingapúrnak és a Délcsendes-óceáni és holland-indiai ;v.j ...ţJ.c.iok e foglalása óta a Csendes-tengeren egy látszólagos állóháború folyik. 1942 augusztusa óta kísérleteznek az amerikaiak tengeri és légierők bevetésével a japánok ellen ellenoffenzivát indítani, de ed­dig nem sikerült nekik említésre méltó te­rületeket visszahódítani. Ezzel szemben nagy veszteséget szenvedtek az amerikaiak ha­jókban és repülőgépekben. A japán haderő a Salamon-szigeteken megfelelő repü1 öterek­kel rendelkezik s ezért a támadásra induló amerikai hadihajókat igen sokszor már á ja­pán torpedóvetö repülőgépek tizedelték meg, mielőtt még felvehették volna az érintkezést a japán tengeri egységekkel. Mialatt a Sa- lamon-sziga'ek körül a japán hajóhad fel- örlö háborút viselt az amerikai flottával, Ja­pánnak elég ideje volt a meghódított tá­maszpontokat kiépíteni és a Csendes-óceán délnyugati részét gazdaságilag megszervezni,. Ausztráliában aggódva figyelik a hiába­való amerikai tehermentesítő előretöréseket, mivel a nagy távolság ellenére is a japán hajóhad mind érezhetőbben fenyegeti az or­szág tengeri összeköttetéseit. Ausztráliai mi­niszterek és újságok nem győzik hangsú­lyozni London és Washington címére inté­zett figyelmeztetéseikben, hogy nemcsak európai hadszíntér van, hanem távotketeti is. ahol szintén sürgős szükség van hajókra, hadianyagra és emberekre. Me Arthur kör­nyezetéből ismételten hangoztatták, hogy nem lehet addig várni, mig a szövetségesek Európában felkészülnek. Ebből az ausztráliai szemrehányásból is kitűnik, hogy mennyire szorosan összefügg a Háromhatalmi Egyezmény államainak küzdelme Európában és Keletazsiában. „/Iránykor* A nagy iskolai szünidők küszöbén mindig megszaporodott a „hetes“ dolga. Már egy héttel a vakáció kiadása előtt nemcsak fe­kete-tisztára törülgette a hatalmas falitáb­lát, hanem órák, előtt kötelezöleg fel kellett írnia annak közepébe az öröm érkezését jelző betűsort, — a múló napok szerint __ egészen a beteljesedésig: 6, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció! Valami furcsa diák­logika alapján visszafelé haladt ennek az éppen hét betűre szabott latin szónak fo­kozatos kiépülése, amint a legutolsó hét. napjai fogyásával fordított arányban gyara­podott naponta. A nagy nap délelőttjén, pontosan a 11 órakor szokásos ISO perces „tisperc“-szünet alkalmával tetemesen megnövekedett a na­post kötelező munka. A reggel óta tettes egészében po-mpázó „Vakáció“ alá ekkor védekező figyelmeztetésül odakerült a. táb­lára a varázserejének hitt diákmondat: „ultima hora non datur secunda...“ És igazán csak a tanárok jóakaratától függött. Mert ugyan melyik diák készült el utolsó napra, vagy éppen az utolsó órára. A mindenkor délben életbelépő szünet előtti, 11—12-ig terjedő órára jutott ez a sors. Persze a „tanár urak“ még diákkorukból tudták ezt. A kedélyesebbek igyekeztek is valami kiegészítő magyarázattál, vagy egyéb ötlettel mentesíteni növendékeiket a felelet gondjaitól. Am olyanok is akadtak, akik ilyenkor szerették kipróbálni a lelkiismere­tesség erejét. Sajnos, klasszikus tanárunk is közéjük tartozott. Ezért vált ürömmé számomra a húsvéti öröm kereken huszonöt évvel ezelőtt. Kicsiny diák voltam akkor és történetesen én a he­tes. Hivatásomat egyéb kötelezettségemhez hasonló pontossággal végeztém él. A nagy­hét előtti szombaton természetesen negyed­szer is felírtam a szünetben: „Vakáció“ és ezúttal alája rajzolgattam a varázsos mon­datot is: Ultima hora.., S mint aki jól végezte dolgát, nyugodt lelkiismerettel ültem padomba. Eél sem ütöttem a könyvet, amelyből Tomi szeren­csétlen számkivetettjének, az orráról ,JHaso“- nak nevezett poétának, „Metamorphoses“-e volt feladva. Aznapra éppen az „Aranykot'-t jelölték ki. De kit érdekelt efféle elvont gyönyör, mikor a közvetlen földi boldogság küszöbén állottunk. Legalábbis azt hittük mi, pedig akkoriban ugyanúgy döröglek az ágyuk szerte e világon, akár manapság. A latin tanár talán azért várt olyan fele­lősségteljes munkát tőlünk. Alighogy helyet foglalt katedráján, előszedte noteszét. A ne­vem biztonságosan lapult meg benne, vala­hol a közepetáján. Érthetően belesáppadtam hát, amikor meghatottam... Bátortalanul állottam fel. Nem is nyúltam a könyvhöz. — No fogdd hát és mond fel ctz „Arany- kor“-t. Tanácstalanul mentem ki a dobogó elé: — Aurea prima... aurea prima sala est aetas... ismételgettem dadogva, de tovább már a félsztöl sem jutottam. — Zengjed hát! — biztatott a porfcsszor, amire megint belekezdtem. . prima... Metsző hidegséggel jelentette ki erre mindenhatónak hitt tanárom: — Nem készültél. Zavarodottan ismételtem újra... prima... Mentséget kereső tekintetem ekkor a táb­lára tévedt. A tanár követte. . Onnan kezd­tem leolvasni most: Ultima. ultima ora... — Elég! — csattant fel ingerülten a latin tanár száraz hangja. Lesütött fejjel csupán azért néztem vissza, hogy kesejár ásábol el­leshessem g nevem mögé rajzolt //-est. Otthon hősiesen elhallgattam az egészet. Két héten keresztül gyötrő szívvel viseltem a szomorú titkot. Husvét után szorgalmas igyekezettel ki­köszörültem a csorbát, aminek nyoma sem maradt az évvégi bizonyítványban. Akkor azt hittem, hogy ezzel mindent sikerült rendibehoznom. Ebben a hiedelemben töre­kedtem tovább néhány éven át. Honnan sejthettem volna, hogy Stdmo könnyedén mesélő szülöttjének meg nem ta­nult soraival örökre elmulasztottam hirt hallani az aranykor nyugodalmas derűjéről. (r. i.) MIÎiMP BIRDESSEN A KELETI f CJSAGRAN B 0 Mert ezt» lapot «Z ORSZÁG EGÉSZ VEVŐKÉPES KQ­ZÖNSÉGE olvas*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents