Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-25 / 93. szám
Húsvéti Irta; Bir Még cattle néhány napja, hogy « ■mtágra I jöttél édes fiam, Adám, tehát bizonyára nem, I értheted, amit mondáit... Milyen különös, hegy én mégis beszélni, sőt beszélgetni szeretnék veled. Mert közöd van neked már a vtdghos, édes fiam. Amikor először hajoltál édesanyád melle fölé, hogy tejét megizléld, a világot Ízlelted meg, Adám. Abban a pillanatban már a világgal, az élettel jegyezted él magadat. Ott állottam melletted. Felétek hajtottam és téged bámultalak gyönyörködve. Nem tudom, mi gyönyörűség lehet benned, hiszen még olyan kicsi, olyan gyámoltalan vagy. T>e mégis, ahogyan néztelek, azt is meg kellett éresnem, hogy ettől a pSUmattól nekem is több közöm van a világhoz, mint harminc esztendőn keresztül eddig volt... Bizonyára sokmindent más szemmel fogok ezntán nézni, látni, mert ezekben éppen te leszel segítségemre . . - Édes fiam, Adám. Amióta a világra jöttél, sokam kérdezték már tőlem, hogy milyen érzés apának lenni?... Ha jól meggondolom á dolgot, eddig minden kérdésre ekegtem- vekegtem valamit lelkendezve, de hogy mit éreztem s mit érezek, csak most tudnám megmondani: Igen, apának lenni, „apja válogatja'"... Az én apai érzéseimet bizonyára össze sem hasonlíthatom a király, vagy a császár érzéseivel. És más érzés apának lenni a bankárnak, aki gazdag és más érzés apának lenni a napszámosnak, aki szegény és más érzés apának lenni az újságírónak is. Amióta megszülettél, a napnak minden órájában és az éjszaka óráiban is újból és újból eszembejut, hogy apa lettem, apa vagyok... De különösen tegnap este döbbentem rá a maga valóságában. Ahogyan te és édesanyád még nem vagytok itthon, hát én sem tudok otthon ülni, Különösen az étkezéssel van sok bajom. Tegnap este abba a kiskorcsmába tértem be vacsorázni, ahol szegény-legény koromban szoktam vacsorázni. Vacsora után lehajtottam egy kis pohár sört is. Egy olyat, amit úgy hívnak, hogy „fütty". A csaposlegény még füttyen- tett is, amig elkészítette s én is majdnem füttyentve nyeltem le, olyan jólesett, csak amikor fizettem, akkor jutott eszembe, hogy sört mégsem kellett volna innom ... Pazarlásnak éreztem. S főként úgy éreztem, hogy ezzel téged tettelek szegényebbé, édes fiam, Adám. A vacsora, az vacsora. Enni kell. De sört is inni utána? — ezt már nagy köny- nyelmüségnek éreztem. S mind ezmái napig nem tudtam megbocsájtani magamnak ... Hát ilyen érzés számomra apának lenni. * És még'azt is el szeretném mondani, édes fiam, Adám, hogy milyen nehezen hiszik él „hivatalosan“ a te világrajöveteledet __ Idestova egy hete, hogy megszülettél s én azóta egyik hivatalból a másikba rohangá- szom a te megszületésed elhitetése és bizonyítása ügyében. Már-már azt akartam mondani a minap is az egyik hivatalban, hogy jöjjenek s nézzenek meg, ha nem hiszik ... Ott vagy az édesanyád ágya végénél abban a kicsi ágyacskában, bizonyistenemre, hogy ott vagy, de higyjék el már s ne járassanak innen oda, onnan pedig amoda ... Számolom az iratokat, amelyeket születésed óta a különböző hivatalokban hol pénzért, hol díjtalanul kiállítottak. Éppen kilenc darab van mar, S te mindössze alig egy hetes vagy mégMi lesz majd később?... De niaradjunk csak a jelenben, s figyelj tovább. Tudod, a tegnapelőtt találkoztam Károly bácsival. Régi ismerősöm, vagy pedig, ahogyan ö dilit ja, barátom. Mindig úgy tett vélem szemben, mintha érdekelné a sorsom, tehát neki is jelentettem nagy lelkendezve, hogy megszülettél. ~ Csak nem ? — mondja ö hüledezve. — Neked, gyereked?... Az, az. Fiam ... Adám... ■— lelkendezem tovább. — Na, ez elég könnyelműség volt tőled, barátom-öcsém, hogy ebben a világban gyereket hoztatok a világra. Ebben a háborús világban ... Ajajaj.. . Hát aztán mivel nevelitek majd fel s mi sors vár majd rá?... Meg kellett volna gondoljátok jobban a dolgot .'.. Kár, kár ... De ne félj, édes fiam, Adám, mert ilyen „károgó varjúval“ nem is találkoztam mással. Csupán ővele, Károly bácsival, de ezután el is fogom mindig kerülni, mert most már csakugyan beláttam: erősen aggódik sorsom miatt, de most már a te sorsod miatt is, Adám, fiam. De te ne, félj. Velünk lesz az Isten s megsegít. Nézd, még azon az éjszakán, amikor megszülettél, leltárt készítettem magamban, hogy mim volt nekem abban az időben, amelyikben most te vagy. Nem volt semmim, Adám. Nem volt semmim, csak a nevem ... Mert az már az első órában meg volt, ahogyan megszülettem. Amint mondják, „hét hónapra“. Olyan voltam — amit később számtalanszor hallottam, — hogy születésem után minden pillanatban halálomat várták;. ElvitTssui|efi gyerslriii, gépimi, szépirnl Polcz Ilona Irén SKF gyorsíró- és gépiróiskelijában (Főpostával szemben.) Timár-utca 2. szám, Telefon: 22-84. Uf tanfolyamok indulnak! barMat ó János tele a paphoz s meg'keresztelte'k, hogy ne haljak meg pogányül. Nagyanyám azt mondotta, hogy kereszteljenek Jánosnak, mert a név úgyis mindegy, ha már nem maradok meg. Kitettek a pitvarba, hogy sírásommal ne zavarjam éjjelüket, nappalit kát, pedig hideg lehetett akkor, januárban, de én nem haltam meg, nem fagytam meg, mert Istennek célja volt vélem. Mi célja?... Vagy vélem, vagy pedig Véled bebizonyítja majd, csak hinni kell benne... Születésed után néhány órával — amint mondom, — megcsináltam a leltárt. Minden a te javadra bitien, Adám. Van mar valamid az életeden kívül, amit Isten segítségével édesanyáddal összegyűjtöttünk s bizonyára még gyűjteni fogunk. És mindezeken felül most is fülembe cseng jő öreg papom minden vasárnapi prédikációjának utolsó mondata : I Adám, édes fiam. Ágyúgolyó, bombaszilánk, vér, virág és tavaszi barka borítja a földet. Édesanyák milliói imádkoznak fiúikra gondolva s kétségbeesve kérdezik az égre nézve: — Vájjon mikor lesz vége?... Te még mit sem tudsz minderről. Kis tested, mint kicsi, selymes húsvéti barka simul édesanyád mellére s mocorogva szopod édes tejét. És az édes tejjel együtt már most magadba. oltod ennek a világnak minden keserűségét, jóságát, szomorúságát, örömét és bánatát. Emberré készülsz lenni Adám, édes fiam s talán már az is vagy. Éppen azért beszéltem úgy véled, mint emberrel. IsteAz asztal az elmúlt uralom alatt sok viharon ment keresztül, ahogy Lampel Sándor, a kastély Intézője meséli. Egy romén, ezredes Bukarestbe akarta vitetni as asztalt, de a falubeliek, mielőtt a románok elvibe tték volna, egy éjszaka „ellopták" a kőlapot. Másnap jelentették ők maguk, hegy- valaki elvitte az asztallapot. Az ezredes tűvé tette a környéket, de nem találta meg. Eszébe sem jutott, hogy az egyik háznak a deszkapadlója alá van rejtve. Csak most a visszacsatolás után vették elő és tették vissza a régi helyére. A Teleki-rejtély — Ne feledjétek el kedves atyámfiai, hogy ahova a jó Isten gyermeket ad, ad oda egy darab kenyeret is... Adám, édes fiam, én ezt soha él nem felejtem s a világnak is oda szeretnem kiáltani: — Higyjed Világ, higyjed, hogy ahova a jó Isten gyermeket ad, ad oda egy darab kenyeret isi... Költő, április hó. Még csak most kezeinek serkedni a völgyben a kerti virágok s Petőfi somfájának rügyei is alig duzzadnak. Csak éppen jelentik, hogy ebben az évben is újra életre kelnek. A fenyőfák törzsén örökzöld repkény kanyarog felfelé s alattuk apró fűszálak köszöntik a tavaszt. Mindenütt lüktet a meginduló élet, csak a kastély halott. Szürkésre fakult, omladozó vakolatával, üvegtelen ablakaival, amelyeken nem táncol a tavaszi napfény, hiányos zsalugátereivel olyan, mint egy kopotthaju, fogatlan agg, amelynek üres szemgödrei lélekteleníil merednek Bányavidék festői határhegyei felé. A halott kastély Belépünk a kapun a hatalmas, elhanyagolt parkba. Első utunk a kastélyhoz vezet, ahol Petőfi töltötte házasságának első napjait. A komor boltives szobákban egymásrahányt butortörmelékek, bezúzott ablakok cserepei, ablakszárnyak s mindezeket fehéres halotti lepellel takarja be az omló vakolat. Hihetetlenül sivár minden. A legerősebb fantázia sem tudja ideképzelni a lánglelkü költőt életének legboldogabb pillanataiban. Csigalépcsőn haladunk fel az emeletre, a Költő szobájába. Itt is hasonló kép fogad. Félig leszakadt tapéta lóg a menyezetről, egy sarokban képek hevernek. Az egyik Garibaldi egyik harci jelenetét örökíti meg, állítólag a kalandos életű Teleki Sándor gróf kapta á nagy olasz szabadságharcostól. Egy másik rajz egy boltivtervezet, alatta francia dedikáció Teleki Sándornak. A név kibetűzhetetlen, csak a dátum elején látszik egy szó: Pisa... Csak amikor a Petőfi szobájából nyiló hatalmas köerkélyre kilépünk, szabadulunk fel a nyomasztó érzés alól. Itt újra ragyog a nap és elénk tűnik a kanyargó Láposon túl a csodálatosan szép tájék, amely Petőfit is megihlette. Az ódon kastélytól nem messze még egy hatalmas épület áll, élénkpiros cseréppel fedve, kitatarozva. Egyik vezetőnktől, Fekete János főjegyzőtől megtudjuk, hogy ez a községháza, egykor ez is egyik Telekikastély volt. Költő község szinmagyar lakossága úgy érezte, hogy neki is köze van mindenhez, nem, hogy most még nem érted?... Majd meg fogod érteni. Hiszen a felnőttek gyakran, erősen érthetetlenek egymás számára. Ezt látom érted?... Ugye, azért mosolyogsz, mint egy bölcs, holott csak az élet legalsó küszöbén állsz még. A mosolyodat, azt tartsd meg egész életeden át, mert sok, sok lépcsőfokot kell majd megmásznod emberhez és magyarhoz méltóan s ha csak lehet, mindig mosolyogva ... amely az idők folyamán történelemmé lett. — Hozzánöttek már az ősi röghöz — mondotta a főjegyző.— Fájt a szive a községnek, amikor idegenek kezére került annakidején a birtok. Azután jött a visszacsatolás, a kastélyok újra a Telekiek kezére kerültek s azok közül az egyiket megvettük. Az most a községházánk. Hetvenezer pengőbe került, de megérte. Azután ezt a kastélyt szerettük volna megvenni, de nem volt pénzünk. Állami segélyért folyamodtunk, de azt csak a jövő évre Ígérték. Addig a tulajdonos nem akart várni s eladta az anyaországi Hangyának százezer pengőért. Petőfi emlékének akartuk szentelni legalább azt a szobát, ahol lakott, fiatal nejével, a somfát, alatta kőpaddal. Most minden kicsúszott a kezünkből. Keserűség van a hangjában, amikor ezeket mondja s nem csoda. Ha más nemzet legnagyobb nemzeti költője emlékezetének ilyen ébrentartó emléke lett volna, vagy van valahol, akkor az már rég műemlék s a nemzeti dicsőség temploma. A somfa alatt Végigmegyünk a nyirkos avaron, csak néhány lépés a kastélytól s ott állunk a somfa alatt. Csodálatos öreg jószág. Bogos ágai összecsavarodva merednek segélytkéröen szerteszét. Belseje csupa odú, valóságos csoda, hogy miképen tudja felszívni a földből az életerőt. De még él és minden évben kihajt és meghozza gyümölcsét. De minden tavasszal egy ággal kevesebb nyílik ki a somvirágok közül. Szinte ki lehet számítani, hogy melyik évben fog eltűnni az enyészetben a „költői szép napok“ már egyedül élő, késői tanúja. ' Tálán nem lenne helytelen, ha az öreg somfa gyümölcséből uj hajtásokat nevelnének, hogy ne vesszen ki a történelmi fa sarja és legyen örök élő emléke lánglelkü költőnknek. A somfa alatt kerek köasztal, valamikor malomkő volt, most már csak vékony kőlap. A látogatók barbár „kegyelettel“ mindig le- hasitanak belőle egy. darabot — emlékül. Erre az asztalra könyökölt Petőfi és bámult a messzeségbe, s leikéből leggyönyörűbb versei fakadtak. A somfa közvetlen közelében nyugodott saját kívánságára Teleki Sándor gróf, súlyos kőlap alatt, egészen a román idők végéig. 1936-ban forró volt a hangulat a. románok között s a falu lakói féltek, hogy megrongálják a sirt. Ezért elhatározták, hogy átköltöztetik Teleki tetemét a temetőbe. Rendeltek egy kis koporsót, amelybe majd összegyűjtik a még megmaradt hamvakat s úgy viszik a temetőbe. Lampel Sándor intézőnek sehogy sem tetszett, hogy a hires gróf hamvait gyermekkoporsóba helyezzék, azért titokban egy rendes koporsót csináltatott és elhatározta, ráveszi a családot, hogy abba helyezzék a kis koporsót. Amikor megkezdték a kihantolást és leemelték a többmázsás kőlapot, kiemelték a tölgyfakoporsót és leemelték a tetejét, mindenki megdöbbenve állott a látvány előtt. Teleki Sándor holtteste teljesen épen feküdt a koporsóban, aranysujtásos katonai díszében. Lampel Sándor szavai szerint a ruha is úgy nézett ki, mintha most hozták volna haza a szabótól. Még az aranysujtások sem feketedtek meg. Teleki Sándornak m teste olyan rugalmas volt, mintha csak aludna. A koporsó tele volt vízzel és állítólag ez. a viz tartalmazott olyan anyagokat, amelyek megóvták testét az enyészettől. Most mai- valóban szükség volt Lampel nagy tölgyfakoporsójára, amelyet ő, nem tudni milyen csodálatos megérzés folytán, készíttetett el. Hogy lesz tovább? A hires költői kastély eddig, ha omladozva is, megőrizte a Teleki ősök és Petőfi emlékének kegyeletét. De hogy les« tovább? Mire fogja felhasználni a Hangya? Hogyan tatarozzák az épületet és hogyan jut majd a közönség közelébe Petőfi emlékének? Ezek a kérdések még tisztázatlanok, pedig Költőt, helyesebben a költői kastélyt nem lehet elzárni a közönség élőt, nem lehet kisajátítania senkinek, minthogy nem leket Petőfi emlékét sem, amely mindig élni fog minden magyarban. 1 BOGDÁN ISTVÁN Pál András Ii»t gyermekéért Pál András, a vak kefekötő, aki hat látó gyermekével és ugyancsak vak élettársával tengeti életét, minden nagy ünnep nagyhetében bekopogtat szerkesztőségünkbe s általunk arra kéri a nemes- szivü társadalmat, hogy segítse meg őt valamivel nagy családja eltartásában. Husvét szombatján nem Pál András, hanem egyik gyermeke jelentkezett szerkesztőségünkben. Elmondotta, hogy apjuk már karácsony óta súlyos beteg, igy most még nehezebb a megélhetésük, mint valaha volt... Pál András, aki egészséges állapotában, — mert a háborús nehézségek miatt nem tudott anyagot kapni ke- fekötéséhez. — az Unió-utcában szokott szájharmonikázni s az igy szerzett kö- nyöradományokból tartotta fenn népes családján A vak ember azonban karácsony óta alig egy szer-kétszer tudott felkelni betegágyából s családja még a száraz kenyeret sem tudja megszerezni. A vak-házaspár hat, egészséges látó gyereke még annyira gyereksorban jár, hogy egyik sem tud munkát vállalni, de már jövőben Andriska is meg Julika is elszerződnek majd tanoncnak. Mint minden nagy ünnepen, most hus- vétkor is azzal a kéréssel fordulunk a jobbsorsra érdemes népes magyar család nevében a magyar társadalomhoz, küldje el ki-ki a maga jószivvel felajánlott adományát kiadóhivatalunk, vagy pedig Pál András Görbe-utca 26. szám alatti PÁNKOM nsuo BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem kím«» szob« r - * cv_P-tő 18'— P9*_ p-től 18'— F-ig Éttermében Veres Kóro!y és e gény- zenekero muzsikál Elismerten kiváló kongta, Polgdrf írok^ holtói Telehi-hastély gazdát cserélt
