Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-25 / 93. szám
gsSnjggMa IO " 1943. JJl P R I C I & 25 Pártoljulc a keresztény cégeket! Zsák, zsineg, ponyva, fligg€ ny, bútorszövet, szőnyeg, linóleum Erdélyi Ken der-Len áru és KárpitoskelIélcekR.T* ▼. Tapilcx r. 1. Kolozsvár, Wesselényi Miklós-u. 10« Telefon-. 37-03. Szárai, zsíros, pórusos vagy ráncos arcbőrét helyrehozza az „ILLA“ kozmetika Tu!.: ül. Pázmány ITórcr Mátyás király-tér 27. Talaf.t 33-26. II] tanítvány Siképzfe. öltöny, felöltő és ballon-kabátokban nagy választék Sebestyén Testvérek ruhaáruházában Wesselényi Miklós*utca 4. szánt. Méretszabóság. Nyiredl és Orbán készférfiruha üzlet Wesselényi M. és Tímár-utca sarok (Főpostával szemben) Felöltők és Ballonkabátok állandóan raktáron. Mörltzné Szigethy Anna férfidivat üzlete Mátyás király* tér 8. az. Dusán felszerelt raktár fehémemüekben és kalapokban. Folberth Éva áll. eng. gyors-, gépíró- és szépiró- szakiskoláiéban minden bó 1-én uj tanfolyamok Indulnak* Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. I. em. Telefon: 18-94. Ujváry Károly műbútorasztalos Üzlet: Horthy-ut 29. műhely: (Ttussolinf-u. <a Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, megrendelésre Is készülnek. Hirdessen a KELETI ÚJSÁG-ban! Az uj német irodalomból ÉLNI AKAROK Irta: Gottlieb Scheuffler Az első világháborúban történt. Kórházban feküdtem. És csodálkoztam miért emelnek ki az ágyamból, ráhelyeznek a kerekes tolókocsira. A tolókocsi ott volt az ágyam mellett. Talán elvisznek... gondolni sem mertem erre. A hótakaró a messzi hegyekből vakító fénnyel világit be a betegszobába. Mint a csontvázak, olyanok vagyunk. Az orosz nővér, akinek az lett volna a feladata, hqgy ápoljon, arcát is betakarta, amikor belépett a szobánkba, elsietett ágyaink előtt. Ennyi nyomorúságot egy- csapásra még ő sem tudott elviselni. Az ajtó mellett álltak a kerekes tolókocsik. Azokkal vitték ki a halottakat. Akit a tolókocsiba emeltek, arról az orvos, de még az ápoló is végleg lemondott. A haldoklókat, az élet utolsó órájához érkezőket ezekbe a kerekes kocsikba fektették. Az ápolónak könnyű dolga volt. Csak kirohant a kocsival a folyósára. Ott volt a halottaskamra. Az ágyban feküdtem. De a tolókocsit egyszercsak ágyam mellé húzták. Hogy miért? Kitől kérdeztem volna? Reggel jött az ápoló, rádobott a kerekes kocsira. Miért? Sötétedett. Kék árnyak mozogtak a. falakon. A szibériai nehéz tél adta ki utolsó erejét, kint, az ablakok mögötti világban. Néma, hangtalan hideg. Fakó szürkeség ül a kórházi szobában. Hatalmas jégvirágok lógnak az ablakok peremén. Gondolataim összevisszaságban fut- károznak, rendszertelenül. Lázam nő, érzem. Az utóbbi hetekben minden este csak nőtt, nőtt. Mint izzó parázs, úgy ég az arcom és képek jönnek emlékezetem, homályából, képek tűnnek el. Az otthon az messze, felmérhetetlenül messze van, de él, itt van előttem, közel hozzám, a lelkemhez, körülöttem vannak az otthoni emberek és mindent mintha hatalmas tüzcsóván keresztül látnék. Szavakat hallok, hangok ijesztenek meg. Nem az Sűrű és ritkakötésü gyékényből font méhkasokat, kenyérkosarakat, szatyorokat, papucsokat, különféle méretekben gépifonásu eyékénytakarókal, mogyoróbotnyélre kötött kereszt és botkötésü ny rágsepröket raktárról szállít a Szatmárvármegyei Közjóléti Sző vetkezet, Szatmárnémeti, Eötvös-u. 5 otthoni barátom hangja volt? Mert vele beszéltem éppen, kedves, felejthetetlen dolgokról, gyerekkori emlékekről. Felemelkedtem az ágyon, az orvost látom magam előtt. Megismerem, hadifogoly ő is, akárcsak én. És mellette van az ápoló, hadifogoly, úgy mint én, de ő egészséges, mosolyog. „Ma éjszaka ennek is vége", — mondja az orvos, vizsgál, karomat fogja. „Nem lehet segíteni rajta", — ismétli. Véletlen volt, hogy az orvos halk, alig hallható véleményét hallottam. Talán egészségesen nem is értettem volna meg. De most magambaszivtam minden hangot, minden kis hangfoszlányt. Nincs olyan orvos, aki egy súlyos beteg ágyánál, akiről meg van győződve, hogy meg kell halnia, ezt nyíltan kinyilvánítsa neki. A mi orvosunk sem volt tapintatlan. Alig érthetően suttogta a szavakat az ápolónak. Él sem képzelte volna, hogy értem, amit mond. Érzékeim kiélesedtek most, lélekjelenlétem meghatványozódott és hallottam, értettem mindent. „Rendben van", — felelte az ápoló. Összecsapta bokáját. Itt már nem lehet segíteni. A parancs, az parancs. Jól hallottam, hogy az éjjeliszekrényemhez lép az ápoló. Ott néhányszem cukor hever. Ha valaki meghal, örökölni lehet utána, milyen kár lenne azért a néhány szem cukorért, ha kárba veszne, ha az ápoló nem nyúlna utána. Mert kié legyen, ha nem az ápolóé, az a néhány szem cukor. Az orvos elmegy. Lépések konganak. Ajtó csapódik. Mintha megbilincseltek volna, úgy fekszem. Tüdőm hörög. Lélekzetem forró. Mintha. ócska orgona lenne, fáradt, fájó mellemben, mely régi, kopott dallamot fütyöl. Az ápoló, aki az orvossal távozott el, most visszajön, megragadja a kerekes kocsit, arrébb tolja. Mindent látok. Érzek minden kis részletet. Köhögök. Öklömet a takaróba mélyesztem. Karmolom a takarót. „Csendesebben", — szól rám az ápoló. Elmegy tőlem. Dolgát elintézte. Visszajön néhány óra múlva, hogy kitoljon egy kocsit a halottaskamrába. Lázas, , tüzes agyvelőmet rágják, tépik az orvos szavai, Megijesztenek és felélesztik az életakarat utolsó lobbanását bennem. A hideg, magányos hadifogoly- sírok vörösen cikáznak szemem előtt és jól látom, halottak tetemei izzanak előttem. Emlékezem, átélem újra és újra bajtársaim temetését, ahogy a csarnokba szállítottuk őket, a meztelen, sárga hullákat. Hosszú sorokba, egymásra raktuk őket. Merevek és csonttá fogyottak voltak a hullák, csillogó ezüstfényü zuzma- ralepellél betakarva. Megtámasztottuk a csikorgó létrát, felemeltük a kemény, hideg testekét, arccal lefelé, egymásra fektettük őket. A hajlott oldalbordák kigörbültek a testekből. Milyen nehéz, fárasztó munka volt sírokat, hatalmas gödröket ásni a fagyott földbe. Lassan haladtunk. Azért raktuk a halottakat egymásra, hatalmas csomóba... Most magamat is közöttük látom a sorban, néma vagyok, örökké néma, mint a többiek. Kiáltok: „Nem!" Hangosan ordítok, hogy a torkom majd megszakad belé. Veszettül ordítok. Az éjszaka jön, lassú léptekkel. ^ „Ma éjszaka", — mondta az orvos. Ködös, bizonytalan akarat van bennem, de dacolni, küzdeni akarok az éjszakával. Csak a gondolat ki ne aludjék lázas, tüzes homlokomban, tisztán akarok látni és érteni mindent, ami velem és körülöttem történik. Csak több erő, ha erő lenne fáradt csontjaimban és ha csak kicsit fel tudnék emelkedni az ágyról, hogy elkeseredett küzdelmek között az álmosságot, az örök álmot elkergethetném magamtól. A megsemmisüléssel dacolok. És az ajtó fölött az órát bámulom. Csak ébren legyek, el ne aludjam. Ha elalszom, örökre alszom el és nem látom meg többé a reggelt, a holnapi ■napsugarat. Kerekes tolókocsiba fekszem. „Nem alszom, nem szabad aludnom", — súgom magam elé. Csuromvizes vagyok az izzadságtól. Öklömmel homlokomon kalapálok, hogy elűzzem a fáradságot, a gyöngeséget. Lázálmomban sebesült állatokat látok magam előtt, átrohannak a kórházi szobán. Sárga trónján áll a holdfény, mozdulatlan. Fakó fátylak lebegnek. Csak el ne aludjam. Felriadok. Az óra tizenegyszer üt. Elaludtam mégis. Mióta alszom? Gyönge vagyok. A párnára próbálok könyökölni. Aztán megint elalszom. Gondolaiai- mon nem tudok uralkodni már. Vége, mindennek vége. Ezüstösen csillogó, meztelen testek, sárga hullák vannak a gondolataimban megint, létrára mászom, egymásra igazítom őket. Nem szabad meghalnom. Nem akarok. Haza kell mennem. Mintha parancsot látnék magam előtt, írott parancsot; reszkető betűkkel, öntudatom mélyén. Karmolom a lepedőt, beleharapok a párnába, aztán minden erőmet összeszedve derekam alá gyömöszölöm a párnát. A paplanhoz nyúlok, széttépem a huzatot, öklömet beledöföm a toHpelyhek közé. Szemem az ajtó fölé, az órára mered Félhomályban van az óra, alig látom. A mutatók állnak, élettelenül. Megint elaludtam, de fölébredtem hirtelen. Megijedtem valamitől? Az óraütés riasztott föl? Az idő múlása ébresztette föl és erősítette akaratomat, az, figyelmeztetett, hogy éber legyek. Valami megvilágosodik bennem. Lépéseket hallok. Az ápoló. Csodálkozva rámnéz. Nem viselkedem talán előírásosan? Fejét csóválva áll meg előttem, tovább megy. Jött az ápoló és ahogy hozzám lépett, mintha valami belemarkolt volna a telkembe. Mert mit akart az ápoló? A tolóággyal mit akart? Éber voltam, ébren maradtam ebben a szibériai éjszakában. Gyors mozdulatokkal a paplanra ütögettem öklömet, csakhogy ébren maradhassak, csakhogy valamit cselekedjem. Ébren maradtam. A reggeli napsugár vakító aranyát beszórta az ablakon, bepermetezte a szobába gyógyító fényét. A padlón apró árnyékok játszadoztak, mint csodálatos szőnyegek, rajzai. Kutyák ugattak, kakasok kukorékoltak. Megigazítottam a párnát fejem alatt. , Csodálatos volt az uj élet, csodálatos volt, ahogy rámnézett az orvos. Hogy is merek ae ő orvosi véleménye ellenére élni. Parancs az parancs. Egy pillanatig furcsán nézett rám Aztán barátságos, meleg mosoly vonult át fáradt arcán. SAKK 158. vjámu feladvány- I. G Schultz téla b c d e f ff b 8 7 6 5 4 3 2 1 ág 9 ! 1 5 8 1 1 lm S 1 8 7 6 5 4 3 0 1 a b c d e f g i Világos: Ka8, Vei, Fc2, Hh7, gy:d3, e3, h3 hő (8 db.) Sötét: Kf5, gy: d4, e6, 16; hl (5 db.) . . Matt 2 lépésben, Az április 1-én közölt 155. sz. feladvány (Hamburger) megfejtése: 1. Val—al. (Északi nemzetek bajnoksága- Niendorf- fürdőhely, 1931.) Stoltz Rasmussen (Svédország) (Finnország) 1- dl, dó. 2. cl, e6 3. Hf3. Hf6. 4. Hc3, Fe7. 5.’ Ff4, 0—0. 6- e3, c5. 7. Vc2. cxd4. 8. H dl, Hd7. (Szolidabb volt 8. Hc6-). 9. cxd5! e6 __eő. 10- Hfő, exfl, 11. db, Fxd6. 12. Rxd6 fxe3. 13. 0—0—0- Ve7. (13.-. exf2, 14. Vxf2 után sötét fejlődési nehézségekkel küzdene). 14. Hf5, Ve5. 15. Hxc3, Hc5. 16- g3. Fe6. 17. Fg2, Ba— c8. 18- Bh—el, Vb8; 19. Kbl. b5. 20. Hd3, b4 (?). Jobb volt egyszerűsíteni kétszeri cserével d5-ön). 21- Hxf6+> gxf6. 22. Hd5, b3. 23- axb3, Hxb3. 24. Hf6+! Kg7. 25- Vxh7+. (Elegáns és döntő). 25... Kxf6. 26- Vh6-f-, Ke7. 27. Vhl+, f6. (Nem jobb Ke8 sem, amire Vaí-f- és utána Bd7+ dönt). 28- Vh7+ Bf7. 29. Be6+, Kxe6. 30. Fd5_-h Kd6. 31. Fxb3+, és sötét feladta. * Kivonatos versenytárgyalási hirdetmény. A M. Kir. Államvasutak kolozsvári trz’etvé- zetösége nyilvános versenjüArgyalást hirdet Székelyhid állomáson egy darab kettős tisztviselői laképtl'et építésére. Ajz ajánlati költségszámítás egységárait anyagbeszerzés és helyszínre való szállítással együtt keik megadni, de az ajánlatban — a MÁV által a vállalkozónak a helyszínen adandó anyagokra nézve meg kell adni azt az anyagegy- ségárat, mellyel az ajánlattevő az ajánlati költségszámításban az egységárait számította. Anyagbeszerzési nehézségek esetén a felsorolt anyagokat az egységárakból a. meg adott anyagárak levonása mellett, lehetőség szerint a MÁV bocsátja a helyszínem a vállalkozó rendelkezésére amennyiben abból készlettel rendelkezik. A szükséges nyomtatványok a kolozsvári üzletvezetőség II. o.- ban (Magyar-utca 2. II. em. 225. sz.} szerezhetők be 2 pengő önköltségi áron. Bánatpénzt le kell tenni. Az ajánlatok benyújtási határideje 1943 május hő 6. Kolozsvár. 1943/ évi április hó 20-án. Olvashatatlan aláírás, m. kir. kormány-főtanácsot; üzletigazgató.
