Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-07 / 54. szám

A VILÁG TÜKRE

A német nemzetiszociaUsta népesedéspolitika már az első 10 év után jelentős eredményekről számol be. Amíg 1933-ban a születések száma 1 millióval a mélypontra zuhant a régi birodalom területén, 1939-ben már 1,450.000-re emelkedett. Az 1934—& közti kilenc év alatt a volt birodalmi tér illetőn összesen £,3-10.000 gyermekkel több született, mint amennyire az 1933. évi alacsony szám alapján számítani lehetett. Ezzel az évenkénti születéshiány, anü 1933-ban még 30 százalék volt, csupán 5 százalékra egyenlítődött ki és valószínűleg már teljesen eltűnt volna, ha a háború nem zavarta volna meg a fejlődésért. De még igy is kedvezőnek mondható a születési arány, hiszen még a harmadik háborús évben is TS.OOO-rel több uj bölcső volt a régi birodalomban, mint 1933-ban. As örvendetes szaporulat elsősorban a vidéki lakosság érdeme, ennek 1939. évi születési többlete pontosan 18.8 százalék. A kis- és középvárosok szintén igyekeznek behozni az elmulasztottakat, csak • nagyvárosok maradnak le még mindig a versenyben.-*

Buenos-Aíresi jelentés szerint az Egye- sült Államok raktáraiban január közepén már csak 843-000 zsák kávé volt található, ebből 374,000 zsák kávé származott Brazíliából. Aggódva írják a lapok, hogy január első felében egyetlen szem brazil kávé sem jutott el az északamerikai kikötőkbe, de a többi ország is csupán 183.000 zsáknyi kávét tudott küldeni, összehasonlításul megemlítjük, hogy az Egyesült Államok kávébehozatala 1942 januárjában 724.000 zsákra rúgott.

*

Ismeretes, hogy Churchill látja el az úgynevezett „Oroszországi Segélyalap“ legfelső ügyvitelét. A miniszterelnök napokban megtett beszámolójából kitűnik, hogy a szovjetorosz gyógyszeripar egyáltalán nem tudja fedezni a Szovjetunió jelenlegi szükségletét.

A „Times1' szerint Churchill kijelentette, hogy az alapból eddig 3000 tonna különböző árut küldtek Szovjetoroszországnak. Moszkva sürgető kérelmére ebből 150 tonna volt gyógyszer az orosz Vöröskereszt részére, ezenkívül eljuttattak 150.000 orvosi műszert és 96 röntgenkészüléket is. „Az általunk nyújtott segítség azonban a szükségletek tengerének csak néhány csöppjévél ér fel!

A Vöröskereszt és a Szt. János-szeivezet pár hónappal ezelőtt Oroszországba küldte Sir Arthur Parsons orvostudományi szaktekintélyt annak megállapítására, hogy mire van a Szovjetnek pontosan szüksége? A legsürgősebb igénylések olyan jegyzékével tért vissza, amit egyszerűen gigászinak kell neveznem!“ így szólt Churchill, majd aszal folytatta, hogy az „Oroszországi Segély slap“ részére adott 2.25 milliárd font sajnos nem elegendő a rendelések kifizetésére és a megbízott vállalatoknak általában 6 hónapi szállítási időre van szükségük. *

*

Tokióból jelentik, hogy a kormány egyik legutóbbi tanácskozásán elhatározta a ■>«<«<- kaerőtar tol ékok totális mozgósítását Japánban is, A jövőben egyszerű polgári mozgósítási parancs alapján minden japán férfi és nö kivétel nélkül bevonható a, hadigazdálkodás munkájába. Ezzel Japán csak a többi hadviselő államban már meglevő polgári mozgósítást követi. A legutolsó rendelkezésre áüó adatok szerint egyébként az egyes országok lakossága következő arány- báSj vállalt munkát: Minden 100 személy közül Japánban 46, Angliában 47.2, Németországban 49.5 és a Szovjetunióban 58.1 személynek volt valamilyen foglalkozása. A háború megindulása óta természetesen úgy barátnál, mint ellenségnél jelentősen megváltozott ez az arányszám, hiszen a polgári mozgósítás egyik feltétele a végső győzelemnek.

*

Koppenhágából jelentik: Az utóbbi időben nyers anyaghiány miatt több dán margarin- gyár tért át különböző élelmiszerpótlékok gyártására. Az egyik gyár próbálkozni kezdett a vadgesztenye felhasználásával és sikerűit is belőle marcipán-masszát készíteni, úgy, hogy Kalundborgban 1942 október óta már ölue« tonna vadgesztenyét fel is dolgoztak, A vadgesztenye-marcipán következő «járással készült: A sós vízben áztatott vad- gesztenyét meghámozva és felapritvft hatalmas tartályokba teszik, ahol alkohollal leöntik. Ezáltal a gesztenyéből pár nap alatt, eltávolodik a keserű anyag, mire a masszái megszáritják és máris viszik a csokoiádégyárba, ahol a legfinomabb édesáru készül belőle. Az egyszerűnek látszó eljárás közelebbi műhelytitkait sajnos nem sikerült megtudni, de Dániához hasonlóan talán nemsokára ml is gyűjteni kezdjük a vadgesztenyét, hogy marcipánként lássuk «■iSEPPfe. «

Gino CaccbeHi t

1843* MAUCMVS 7

„Transilvania41

Gino Cuechettl, Magyarország régi barátja, kolozsvári látogatása alkalmával megajándékozott a minket, erdélyieket különösen érdeklő „Transilvania“ című munkájával. A szép dedikációt ezekkel a közvetlen szavakkal fejezi be: „egy olasz írótól, akit Magyarország ismer és szeret“,

Cuchetti egész magatartása, beszéde, baráti kézszofitása asst fejezi ki, hogy ö már mint régi barát jött ebbe az országba,, ahol ismerik és szeretik. Nekünk erdélyieknek, különösen sok alkalmunk van reá, hogy szeressük Gino Cucchettit, mert hiszen 6 az első olasz írók közé tartozott, aki Rodolfo Mosko-val és a hősi halált halt Franco Vel- lani Dionisi-vel felfigyeltek az elszakított Erdély súlyos helyzetére. Cucchetti tiz esztendő leforgása, alatt a magyar kérdésről négy könyvet adott ki és mint az előszobán írja, ennek a sorozatnak ötödik kötete a „Transilvania“ már részben ki volt szedve, amikor a bécsi döntés visszaadta Eszaker- délyt Magyarországnak. Ebben az 1941-ben napvilágot látott munkában Gino Cucchetti, gondosan összegyűjtött adatok alapján, a helyzet tények szerint mérlegelő politikus éleslátásával világítja meg az erdélyi problémát. A sokat szenvedett Erdély régi és újkori történetének egy-egy kimagaslóbb, jellegzetesebb politikai eseményén keresztül világit reá, hogy milyen igazságos jogon alapulnak a magyar törekvések. Mindjárt a könyv elején a különböző népfajoknak Erdélybe való letelepülésével kapcsolatosan leszögezi az erdélyi kérdés megítélésében nagy horderejű fontossággal bíró tényállását, hogy mikor a IX. században a magyarok megszállották Erdélyt, a jelenleg Erdélyben ■élő népek közül csak a székelyeket találták itten (a románok csak a XII. század végén szivárogtak be). A magyarok és széke'yek egybeolvadva, Aipád korátél kezdve Szent Istvánig, a nagy királytól nyert kereszténységben megerősödve, az árpádkori királyok alatt a török ellen viselt háborúktól Mátyás királyig, majd Mohácstól az erdélyi fejedelmek koráig, a török uralom és az osztrák elnyomatás alatt is közös erővel harcoltak a nemzeti függetlenségért. A történeti igazság szem előtt tartásával Cucchetti kiemeli gondolatát, amely már az erdélyi fejedelmek (Bocskay, Báthory István, Bethlen Gábor, Rákóczi) alatt teljes politikai- és vallásszabadságot biztosított az Erdély területén élő kisebbségeknek, szászoknak, románoknak egyaránt.

Az osztrák zsarnokság eilen fellázadó és a 48-as szabadságmozgalmak fényforrásánál megújuló, ujraszületö, de a világosi gyásznap után letiport, majd a Habsburgok fennhatósága alá került Magyarország, a 67-es kiegyezés után a birolalomban élő különböző nemzetiségeknek nagylelkű megbocsátással összes politikai és po gári jogait biztosította. Ezzel szemben — írja Cucchetti — a világháborúban hősiesen küzdő Magyarországot a bolsevista rémuralom után, Anglia, f az Egyesült Államok és Franciaország megbízottai feldarabolták. A trianoni szégyen- 4 béke feltételeivel kapcsolatosan, az uj határ- : vonalak közé ékelt Erdély különleges helyzetével foglalkozik elsősorban Cucchetti. Az elszakított Erdély és ezzel egyidejűleg a megcsonkított Magyarország létérdekét any- nyira érintő gazdasági helyzetre hívja fel az olvasó figyelmét. Hogy kellőleg megvilágítsa, mily fontosságú Erdély Magyar- ország számára, párhuzamosan állítja szembe Magyarország és Románia mezőgazdasági helyzetét, termelő lehetőségeit, természeti kincseit. A megbízható adatok alapján felsorakoztatott tényekhöl Erdély tulajdonjogát illetőleg a méltányosság latbavetésé- vel, néhány figyelemre méltó következtetést von le. ‘— „Kétségtelen, hogy Magyarország mezőgazdasági állam“ — mondja Cucchetti — .inig Románia, mezőgazdaságán kívül gazdag só- és vasbányákkal, petróleumforrá- sokkaí rendelkezik, tehát méltányos, hogy Erdély só- és szénbányáiból Magyarország fs részesedjék. Köztudomású, — fejtegeti tovább Cucchetti — hogy a megcsonkított Magyarországnak nincsenek erdei, hogy szegény faluban, mig ellenben Romániának nagy kiterjedésű erdőségei vannak. Következőleg logikus, hogy a romániai tölgyfaerdők végre visszatérjenek Magyarország birtokába. Végül: bár Magyarországnak fejlett ipara van, a gyárakban szükséges vasat külföldről kell szállítani, mig Romániának csak kezdetleges ipara van, ellenben gazdag vasban. Tehát nagyon méltányos és indokolt, hogy Magyarország visszakapja vasbányáit.“

Látszik, hogy Cucchetti a tényekre építi fel állításait és ezek alapján, lelkiismeretesen tanulmányozta a kisebbségi kérdést, mert pontos összefoglalójában kiemeli a 22 esztendő történetének legjelentősebb fázisait. Tárgyilagosságát mindig megőrizve, frázisok helyett egyszerűen hivatkozik a trianoni békediktátumnak a kisebbségre vonatkozó egyes pontjaira és mindjárt feiteszá a kérdést: „Tiszteletben tartotta-e Románia a békeszerződésnek ezeket és a többi, az Erdélyben élő, magyar kisebbségekre vonatkozó pontjait a Trianon óta eltelt húsz esztendő alatt?"

Mindjárt, meg is adja kérdésére a feleletet. „Be kell vallanunk, hogy nem-'. ®s a szerződésben biztosított jogokkal szemben, a felekezeti magyar iskolák bezárásától, a magyar anyanyelv hivatalokban való eltiltásától kezdve, a román nyelv hiányos tudása miatt máról-holnapra elbocsátott tisztviselők hosszú soráig, ezen tulmenőleg a HinfaJvi gyászos eset ^ áldozatául, Cucchetti döntő érvként sorakoztatja fel a tényeket, rácáfolva a paragrafusokra.

Aki Ilyen mélyen belenéz egy nemzet életébe, aki a fájó sebeket az igazság bátor hangoztatásával akarja, gyógyítani, arról az

íróról elhihetjük, hegy igazán közel áll a ’elkéhez a magyar sorakérdés.

Es mert Cucchetti Erdélyről Ír, szinte természetes, hogy az Erdély kultúráját, művészi hajlamát, tehetségét, annyira jeLamzö népművészet mellett sem mehet el közömbösen. Soraiból kiérzik, hogy szépérzékét mennyire megfogta a, kalotaszegi Írásos varrottatok művészi motívuma, a székely hímzések, szőttesek eredeti rajza, régi falusi templomok urasiztalieritöinek gyönyörű régi mintái, faragómestereink művészi készsége.

Könyvének ez a rövid fejezete azt a benyomást kelti az emberben, mintha a kisebbségi problémákból fáradtan egy rövid pillantásra benézne egy gyönyörű kertbe, a színes virágokon pihentetné a szemét, meglátja a szépségeket, de nem tud belemerülni, mert visszatér a politikákon, ami az ő Igazi eleme.

Az olasz és magyar történeti és politikai sorsközösség átérzésével fordul az „Unita, Itaüa“-ért vérző erdélyi hőseink felé, kiemelve az évszázados olasz-magyar barátságnak történelmi hagyományaikban gyökerező erejét.

HOKY ETELKA .jiMBnnMMWNMnnMiwRnná

önállóan dolgozó

gázszerelőket

azonnal alkalmazunk.

Gázmüvek, Oé«»a*u!ca 34

Köleleiővé akarják lenni a török földbirtokok elemi csapások elleni biztosítását

A török kereskedelmi minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki a mezőgazdaságok kötelező biztosításáról. A tervezet szerint köteles az állami mezőgazdasági bank akár maga, akár valamelyik biztosítótársaság közvetítésével minden törökországi földbirtokot biztosítani jég és árvíz ellen, ha pedig a minisztertanács hozzájárul, szárazság, tűzveszély és egyéb természeti csapás ellen is. Minden földművest köteleznek termésének bejelentésére a banknál. A biztosított termés kárbaveszése esetén a termelőnek azonnal kifizetik a termés ellenértékének 80 százalékát. A nagyvonalú mezőgazdasági biztosítás lebonyolítása a földmive- lésügyi minisztériummal kidolgozandó végrehajtási utasítás szerint történik meg.

A méhecske a hibás..»

Irta: Gerhard Ritter

Kedves, ugye emlékszel, milyen haragosan húztad el ajkaidat, amikor először megcsókoltalak. A másodiknál is durcás voltál még, de jól láttam, halvány kis mosoly bujdosott szemedben, alig láthatóan, alig észrevehetően.

„Miért vagy ilyen, mit teszel vélem f" — mondtad félig behunyt szemmel, szégyenlősen.

Adós maradtam a válasszal, de most nyomára jöttem a legendának, elmesélem neked: hogyan került el a csók ide hozzánk, halandó emberek közé, ha te is úgy akarod.

Viruló tavasz mosolygott a paradicsomban, a jó Isten is boldog és büszke volt.

A paradicsomkert közepén a napos, kék ég fényétől csillogott, mosolygott a kicsi patakocska is, úgy rohant a kér. ten, a mezőn keresztül. Futkorászott a számtalan virág között, a termésüktől roskadozó fák, a mélyzöld erdők mellett. A csodálatos égbolt isteni színekkel troli bőkezű, adakozó. Mély béke, nyugálom honolt a földön. A birka elindult fitvet harapdálni a mezőre de előbb az oroszlánt kérte meg: „Légy szives komám, vigyázz egy pillanatra a kicsinyeimre". Az csak bólintott egyet, lábaival megsimogatta és szeretetteljesen megnyaldosta a báránykákat.

A magas ég felhői között héjjá keringett hatalmas köröket rajzolva. A csöpp mezei egér csodálkozással nézett föl rá. A héjjá lefelé csapott, villámgyorsan, váratlanul, az egér félve menekült az egérlyuk felé. ,,Ne ijedj meg, kérlek, nem akartalak megijeszteni" — mosolygott a héjjá lovagiasan, „igazán sajnál.

lak. édes, hogy mindig csak a földben bujkálsz, gyere velem, körrepülést végzünk, megnézed a-gyönyörű vidéket." „Nagyon szívesen" — cincogott az egér s felkapaszkodott sietősen a héjjá egyik szárnyára. Egérszivecskéje majd szétrepedt a gyönyörűségtől, amikor lenézett a csodálatos paradicsomra, amit ilyen magasságból csak most látott először. Reszkető orrlikakkal szívta magába a virágok édes, bóditó illatát, ami a szellő szárnyán jutott hozzá a messzi, csillogó, ezer színben pompázó kertből. Ebben á csodálatos tavaszi nyugalomban pihent a paradicsom királynője, Éva, Ádám karjában, á később híressé vált almafa alatt. Ámbár igazán nem tudom, hogy aludt-e, vagy nem. Vagy csak úgy tett, mintha aludna... a nőt sohasem lehet kiismerni. Ádám szinte megvakulva nézte, csodálta a páratlan szépséget, de szenvedett is egyben, az a gondolat kínozta. hogy nevet sem talál ekkora szépség kifejezésére, hiszen a jó Isten a szerelem megteremtésére nem szentelt külön napot.

Ádám sóhajtott, gyötrődött a lelkében hatalmas erővel elhatalmasodó érzés súlya alatt. Egu közelgő méhecske halk zümmögését hallotta. Virágról-virágra szállt az édes méz után, éhesen. De nem méltatott minden virágot arra, hogy meglátogassa, nem, csak a legcsodálatosabbakat, a legszínesebbeket. Bva ajkai fölé érkezett sietős repülésével, meglátta , a virágok élénk pirosánál is kacagóbb pirost, arra gondolt: „Milyen különleges szinti virág, ma még nem láttam ilyen szépet" — és leereszkedett a ritka, az édesnek sejtett virágra- Alig szállt rá a

forró ajkakra, azok megremegtek a váratlan érintéstől, a méhecske pedig ijedtében meleg, nagy mézcseppet hullatott — Éva ajkaira.

Szótlanul, némán figyelt Ádám. Ki- nálgató. édes illatot érzett a mézcsepp. bői kiáradni. Nem volt rest, soká nem állott ellen a kisértésnek: Bva ajkai fölé hajolt és beszivta az ottfelejtett mézcseppet. Bizonyára nem az volt a legelső mézcsepp. amit Ádám meg:zielt eddig a paradicsomban, de ez a csepp minden eddigi méznél édesebbnek tetszett, átjárta egész lényét, bensőjét, felhevitetíe ereiben a vérét. Tüdeje zihált, szive hangosan zakatolt, dobogott és éppen ezért volt az, hogy ismét Éva ajkai fölé hajolt, pedig ott már nemigen maradt méz.

Most a méz az előbbinél sokkal édesebb, mondhatnám részegitöbb volt... És kedves, pedig most már a józan ész ellen való volt, harmadszor is megizlelte a mézet Éva ajkain, s ha hinni lehet a legendának, ez nem volt még az utolsó alkalom. A méz csodálatos, édes ize. járta át testét, lelkét, úrrá lett gondolatain, érzésein.

Hogy igaz-e vagy nem, ellenőrizni nem tudom, Éva boldogan mosolygott álmában. Ha ébren van, talán eppen úgy ellenkezik, mint ahogyan te is tetted kedves. — az első csóknál.

Ádám átváltozott ettől a naptól kezd. ve. Nem felejtette el sohasem a mézese pp varázslatos erejét és ez megjegyzésre méltó: a fiai, unokái, dédunokái, ükunokái, azoknak a fiai és utódai egészen napjainkig érzik még az édes méz- illatot és nem szűnnek meg szomjas ajakkal torkoskodni az egykori mézből. Az Évák. mosolyognak, boldogan, vagy álmodnak, ahogyan az ős-Éva is tette, vagy bosszankodnak is néha, de nagyon ritkán, ezért azonban csakis a méhecskét lehet hibáztatni.

MIHALYF1 JENŐ fordítása

•>