Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-28 / 48. szám
IM3. FEnnvan ia 9 i***8’A Az angol-orosz „barátság“ a történelem tükrében „Végvári Diáklap* Ügyes*« szerkesztett, litografált lapot aa ki a kolozsvári piarista gimnáziam Yl. osztálya Kolozsvár, február 27. Régen elmúlt diákkorunk szivetmelegitö emlékei támadtak fel emlékezetünkben, amint kezünkbe került a „Végvári Diáklap“. „Tiszteletpéldány“. A nagymultu kolozsvári piarista gimnázium ITT. osztályából alakult szerkesztőbizottság egyik tagja juttatta el hozzánk s mi örömmel teszünk eleget kívánságuknak, hogy laptársunkról“ egy kis ismertetést írjunk... Elöljáróban bejelenti a szerkesztőbizottság, hogy a papírkorlátozás a „Végvári Diáklap“-xa is kihatott: az ivek nagysága megkisebbedett. Meg kell állapítanunk azonban, hogy egyelőre még a gimnázium padjait koptató „kartársaink“ igy is kitettek magukért, mért olyan változatos és érdekes tartalommal jelentették meg lapjukat, hogy a diáksorból felcseperedett olvasók is — bár fájó nosztalgiával —, de nagy élvezettel lapozhatják végig. A „Tudomány“ rovatban, a Telefonhírmondó jubileuma alkalmából Ditrói Puskás Tivadarról, a lánglelkü magyar feltalálóról olvashatunk cikket. Szabó Árpád ugyanebben a rovatban a vizözönröi értekezik színesen, tudományos alapon. Az irodalom“ rovat Daruján Emil „Szülőföldem“ és Abraham Ottó „Gábor Aron“ c. költeményeit, valamint Szabó Árpád „Ä szónok“ cimü kis ^színes írását közli. A filmrovatban Préda “Tibor tollából a néma és a hangosfilmről olvashatunk elmefuttatást. Hír-, repülés- és g&*dag rejtvényrovat egészíti ki a sikerült szamot. A hírrovatban „Stuki“ számol be a nagy kolozsvári leventetalálkozóról, a repü- lés-iíovatban Zimúnyi Géza közöl adatokat »z aviatika gyermekkoráról. Elismeréssel' keH megemlékeznünk a fejléceket rajzoló Sz. I.-röI (valószínűleg a lapocska elején feltüntetett „technikai vezető“-^: Szendrey Istvánnal azonos), nemkülönben a „Végvári Diáklap“ sikerült hu- jnorrovatáról is. „Tanár ür a színházban“ cimü, illusztrált viccük egy tanárt ábrázol, amint a sednházl nézőtér első sorában levő székéről felemelkedik és erélyesen. ráripako- idik a népviseletben ágáló színészre: „Üljön le! Négyes! Világosan hallottam, hogy súgtak!" A „Lapzártakor érkezett‘ rovatban egyetlen, de annál érdekesebb jelentést találunk: >,Felelés közben elvesztettem fejemet. A becsületes megtalálót kérem, hogy Fülöp bácsinál adja le. A káposztalevet kiihatja belőle. Egy VI-os." Ez a tartalma a „Végvári Diáklap“ legújabb számának... Äs ezzel a krónikás le is teszi tollát. Nem tudja azonban leplezni azt áz érzését, hogy nagyon, de nagyon irigyli a „szerkesztő-bizottságot“.., (—) Aaoik a barátságos összeköttetések, amelyeket Anglia és az oroszok » két világháború folyamán tartottak és tartanak, mesterkéltek és csupán az érdekpolitikára vezethetők vissza. Több mint kétszáz esztendő óta az angolok és oroszok kölcsönösen utálták egymást. Ennek mélyreható ókai voltak. Míg a moszkovita birodalom nem jelent meg a világpiacon, addig az angolok egyszerűen mint keleti barbár népet tartották számon az oroszokat. Mihelyt azonban az orosz feszítőerő teret követelt magának a nagyvilágban, nyomban szembekerült a britekkel. Nagy Péter oár az 1700—1721-ig tartott Északi-háborúban Oroszország legfőbb fejlődési tényezőjét abban látta, hogy kikerüljön a Keleti-tengerre. London nyomban reagált erre és azzal, hogy „az orosz medve ablakot akar vágni a barlangjára“, azonnal ellene fordult annak a népnek, amelyet éppen Anglia szorított vissza a. múltban Ázsiába. . • XII. Károly svéd király, mihelyt Nagy Péter tervei közismertté váltak, saját országa védelmében hadat viselt Oroszország ellen. A háttérben tewnéazetesen a svédekkel szövetségre lépett Anglia húzódott meg. London nyugodtan hagyta elvérezni a svédeket s a brit hajóhad csak megfigyelőként állott a Keleti-tenger jól védett öbleiben. Ha azonban megrakott orosz hajókat fog- i hatott, azokat szabályszerűen, kalózmódra kifosztotta-. Mikor a végső csata, a svédek és oroszok közt Ganghut-nál megkezdődött, az angolok illő távolban maradtak és az angol tengernagy messzelátón figyelte a harc kimenetelét. Az angolok gyűlölete az oroszokkal szemben a tizennyolcadik század vége fotó volt a legádázabb. L Pál cár ugyanis minden, OítM*owEágben található angol árut lefoglak, viszonzásul azért, mert a britek megszállták Málta szigetét. A cár ugyanis a Jahsnntt*-rend nagymestere volt. Anglia nem maradt adós. Orosz tisztekkel összeesküvést sátott a cár ellen, akit 1801 március 22-én meg is öltek. Az utód, Sándor cár, közölte Nelson angol admirálissal, hogy minden angol csatahajónak a Keleti-tengeren való megjelenését kihívásnak tekinti, mire az angol flotta sürgősen eltisztult onnan. Amikor Napoleon bukaea után a cári kormány 1829-ben megerősítette az Auiand- srtgeteket, Anglia gyűlölettel tajtékzó jegyzékben tiltakozott ellene. Mikor Miklós cár megkezdte egy erős orosz flotta építését, London azonnal a tiltakozók között termett. Néhány évvel utóbb kitört a Krim-háboru, amelyben, mint tudjuk, Anglia azonnal Oroszország ellenségeinek pártjára állt és Franciaországgal együtt hadat üzent neki. Mikor aztán a krimi háború 1856-ban orosz vereséggel végződött, Anglia volt az, amely a legkönyörfelenebb békefeltételek megszabását követelte. A következő török háborúban (1677—78). az orosz csapatok Konstantinápoly elé jutottak. Az orosz politika ezeréves álma, kijutni a Boszporuszra, már majdnem valósággá vált. Ekkor a Márvány-tengeren hatalmas brit hadiflotta, jelent meg és fenyegető állást vett fel. A berlini kongresszuson az angol delegált megfenyegette az oroszokat, hogy „még egy lépést és Anglia pozdorjává zúzza Oroszországot, mert a brit királynénak az orosz PAN« BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egyágyas szobák 6*—P-M1Í2- P-rg Kétágyas szobák 9‘— P-t5l 18-—P-ig Éttermében Veres Károly és cigány- zenekara muzsikál Elismertéi kiváló konyha. Polgári árak. VIHARBAN Irta: Biró János üresnek érezte az életét. Akit szeretett — ahogyan mondani szokták — halálosan, már lég elpártolt tőle. Azóta már a harmadik lányt bolondította s amint a jobb társaságokban beszélték, attól is már a negyedik felé tekintget. Érdekes, hogy ez nem is fájt neki. Csak két-három hétig, aztán a csalódás fájdalma átváltozott szivében valami fcó. csöndes, zsongó bánat-balzsammá, amelynek jelenléte időnként még boldoggá és megáé keltté is tette. Pedig eleinte nem is akarta elhinni, hogy igy lesz. Sírt és toporzékolt s úgy ragaszkodott szere lm éhez, nünt a halálraítélt az élethez. De aztán megszokta a csalódás ■ fájdalmát s úgy hordozta, mint menyasszony a jegygjdirüjét, csakhogy láthatatlanul s nagyon, nagyon erősen a szivébe zárva. Időnként visszagondolt arra az estére, »mikor szakításuk történt. Csak ketten voltak a homályos szobában, mert szülei éppen Janka nénit, öreg nagynénjét mentek meglátogatni. öt is hivták, de nem ment. Érezte, hogy ezen az estén történnie kell valaminek, ami etöl nem lehet elmenekülni s amit jobb végre megtudni ... A bizonyosat akarta abban a nagy bizonytalanságban, amelyben «•tevéimük hol jobbra, hol balra evezett. Hét óra’ mult, amikor' végre csöngetést hallott. Kinyitotta az előszoba ajtaját. Béla lépett be rajta. Az előszobában már sötét volt s így a fiú észre se vehette zavarát. Pedig jól érezte, hogy vére az arcába fut s szivébe fulladmég a legegyszerűbb üdvözlőszó is, amelyet Béla felé akar küldeni. Béta mindebből semmit sem vett észre. Bement Margit után a szobába. Aztán kényelmesen belevetette magát a kályha melletti hintaszékbe s ringatni kezdte magát előre s hátra. — Nyissa meg szivem, a rádiót mondta a leánynak. — Ugyan, alig vártam, hogy jöjjön, hiszen én nem a rádiót, hanem magái akarom hallani. A maga szavát, Béla. Beszéljen. Bármit, csak beszéljen. Még azt se kívánom, hogy szellemes legyen, csak éppen beszé'jen. Hogy miről ? — hát Istenem — ezt már magának kell kitalálnia. Máskülönben azt se bánom, ha az időjárásról beszél. Tudja, a szerelmesekről mondják, hogy amikor kifogynak a beszédből, hát még az időjárást is megtárgyalják, csakhogy hallják egymás hangját... Mi pedig, minek tagadjuk, szerelmesek volnánk... — Mi van magával ma este, Margit? — kérdezte a fiú. — Nézze, ha terhére vagyok, többet errefelé se jövök. Elvégre van még ház, ahova mehetek, van még család, ahol szívesen fogadnak. Nem vagyunk megesküdve ... Csak azért mondom __— s szemé villogni kezdett az indulatok zivatarában. — Nem, nem, Béla. Igaza van- Nem vagyunk megesküdve. Mehetünk tovább, kiki a maga utján ... Elvégre mit számit az a három esztendő?... Látja, magának eszébe se jutott, de én számontartom. Éppen tegnap mult három éve, hogy megismerkedtünk ... Maga nem tartja számon, az igaz. Mert ha számomtartotta volna, egy pll'a- natra bár feljött volna s megkérdezte volna, h\ogy te, kutya, vagy eb, emlékszel-e arra a délutánra?... De magának eszébe se jutott, se tegnapelőtt, se tegnap felkeresni. Ma' pedig arról beszél, hogy van még ház s vannak még családok, ahol szívesen' látják. Tudom. Mert én mindenről tudok. Azt is tudom, hogy tegnapelőtt Máriáéknál volt, tegnap pedig — éppen ebben az időben — Zsókáéknál... Pedig e* az idő, este hat óra után, szinte három éven keresztül, a „mi időnk“, a „mi életünk“ volt, Béla. Minek tagadnám, nagyon fáj, hogy ezután már nem igy leaz. De igaza van: nem vagyunk megesküdve s ez jó. Mehet. Nem köti semmi... Ne, ne szóljon bele. Az emlékek?..» Az emlék csak addig emlék, amíg dédelgetjük, amíg ügyelünk rá, mert az emlék nagyon hűtlen valami. Kiröpül a szivünkből s helyében csak üresség marad s akkor sem hajt uj virágot többé, ha könnyeinkkel öntözzük. Mert az mái- más érzés, ami az emlék helyébe telepszik. Fájdalom, kín, vagy mit tudom én mi, ne gyötörjön, már én sem akartát emlékezni semmire, Béla. A fiú szótlanul hallgatta a leány kitöréseit. Úgy ült a hintaszékben, mint akit föbe- vertek. Honnan veszi ez a leány ezeket az erős szavakat, szemrehányásokat?,.. Igazak, de mit szóljon ellenük?... De miért nem mondotta szemébe ezeket a vádakat Margit még akkor, amikor nem volt késő?... Mert talán akkor még nem lett volna késő... ő nem oka semminek — futott át agyán. —* Két hónappal ezelőtt lehetett. Feljött Margithoz, mint azelőtt is, minden este, hat óra után. De Margit nem volt itthon. Hét óráig várta. Aztán még várt negyedórát a Margit akkor se jött... Érdeklődött Margit anyjától, hogy hol lehet, de ő se tudta. Legalábbis azt mondta, hogy nem tudja, öt óra után elment hazulról, azóta nem látták. Máskülönben sem szokta megmondani soha, hova megy s mikor jön. Elvégre húsz éves lány már. Tudja mit csinál, — mondta az anyja. — Hát jó, ha tudja mit csinál, Margit — gondolta akkor hirtelen, csináljon ezentúl, amit akar ... Attól kezdve mind ritkábban ment fel Margitékhoz. Különösen azóta, hogy megismerte Máriát. Aztán ... Igen, ők mások, mint Margit. .. Talán felelőtlenebből élnek, mint Márta, dehát, Istenem, fiatalok s mikor éljen felelőtlenül az ember, ha nem akkor, amikor fiatal ?... — Hát, én akkor most elmegyek — fordult Béla a leány felé. — Lehet, hogy holnap nem jövök fel magához, Margit. Egyáltalán nem jövök fel többet, amig nem hiv. Majd, ha szüksége lesz rám, hívjon... Ha maga is úgy gondolja..! * ■ 111 ......................................... 1 1 — Mindenféle okiratról fényképmásolatokat (fotókópiákat) gyorsan készít Lengyel Ulbert könyvnyomdája Kolozsvár, Bólyai-u. 7. Tel: 11-58 kérdés tossz álmokat okoz és ez tűrhetetlen állapot“. A kiküldött nem volt más, mint a brit nagyzsidó: Disraeli és a rosszálmu királynő: Viktória. A búr háború folyamán annyira meggyü- lölték az angolokat, hogy egyetlen brit alattvaló sem mutatkozhatott az (»teákon az agyonveretés veszélye nélkül. Aj nemsokára bekövetkezett orosz-japán háboéu majdnem szembeáltitotta megint az angolc(fat az oroszokkal, me*t állítólag ama orápz flotta, amely a Keleti-tengerről útban volt’ Csuzima felé, hogy ott megsemmisüljön, aţ angliai Huü-nél angol halászhajókat ágyuitott. Végűi is nagyon jól tudja mind«i történelemolvasó, hogy az első világháborúban bér az angolok az oroszokkal szövetségben voltak, mégis számtalanszor úgy fordult á, kocka, hogy majdnem szembe kerülik egymással. London és Pétervár között etyétlen óra tartamára sem volt meg az egyetértés s végül is az orosz ügy ott bukott élj amikor Anglia egyszerűen elfelejtetté szállítani " a kötelezően megígért hadianyagot az pios/, csapatoknak. í Érdekes, hagy ezeket az adatokat pern európai- lap, hanem az egyik nagy sáovjet újság tálalta fel a napokban olvasói szá- - mára. Könnyű megállapítani, hogy ez a felsorolás London részére nem a legkellemesebb valami. , , . V Valakinek Angliában megint rossz flmal - vannak,,. (TEK) •—---------- ii—ii ----------------.*•» FINN KATONAEGYETEM. Helsinkiből jelentik: A finnországi Acanislinnában, Kelet-Karélia fővárosában, közvetlenül a. front mögött nemrég kezdte meg működését az első katonaegyetem. Az egyetemet harminc katonai szolgálatot teljesítő egyetemi hallgató szervezte meg. A gondolatnak olyan, sikere volt, hogy az egyetem előadásaira a karéliai harctérről tömegével jelentkeznek a hallgatók. Az egyetem történelmi-nyelvészeti, erdőgazdasági, matematikai és jogi fakultásra tagozódik. Az oktatás munkaközösségek alakjában egyelőre egy tiszti otthonban és több népiskolai helyiségben folyik. AZ előadásokat jó előmenetelő idősebb akadémikusok tartják, de már néhány helsinki egyetemi tanár is megígérte, hogy „tanszéket" vállal. Margit pedig soha többé nem hívta Bélát, Minden este, hattól nyolc óráig szorgalmasan eljárt a Vöröskereszt sebesült-ápoló tanfolyamára, mint már hosszú hetek óta. Ak- _ kor is ott volt, amikor Béla nem találta otthon: Az első estéken, a szakítás után, még úgy fájt a szive, mint egy nyitott, vérző seb. De, ahogyan mind többet és többét hallott azokról a hős magyar honvédekről. akik életüket és vérüket áldozzák fel minden pillanatban az itthon békéjéért és nyugodalmáért, szinte nevetségesnek találta az ö egyéni fájdalmát. Szinte szégyelte. Egy este pedig sebesült honvédek érkeztek a pályaudvarra. Sokszázan voltak. Másnap Margitot szolgálattételre rendelték be a sebesült-kórházba. A tágas kórteremben már ott feküdtek a. sebesültek. Mindenüknek volt valamílyeij . személyes kívánsága. Apró kívánságok voltak s az önkéntes ápolónők, közöttük Margit is, szinte kedvtelésnek tartotta kívánságaik teljesítését. Egy-egy levelet, vagy leve-, lezölapot kellett megimiok a hazaiakhoz, amelyben mind az állott, hogy „értem ne aggódjanak, én hála Istennek jól vagyok, az önkéntes ápolótestvérek mindenről gondoskodnak, a jó Isten áldja meg őket.. Egyik délután Margitnak is levelet dik- .. tált az egyik sebesült honvéd. Már a levél, vége felé járt, amikor az egyik önkéntes ápolónő kissé félre hívta: — Tudod, kedves, ki fekszik sebesültön az emeleten a 18-asban?... Béla. Na, ne ijedj meg, csak könnyebben sebesült... Nem akarod látni ? ö nagyon szeretné, ha azonnal - jönnél. ... Margit pillanatig elgondolkozott. Révedező tekintete a félbehagyott levélre tévedt." Majd a súlyosan sebesült, de már,mosolygó honvédlegényre, aki úgy nézett rá, mint ahogyan egy beteg kisfiú az í^i es anyjára. Olyan végtelenül nagy bizalommal s kl- beszélhetetlen szeretettel... — Talán holnap felmegyek — mondotta csöndesen Margit — talán holnap. De az pwm te sí és pBztálxWS- Az emelet.,c
