Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-21 / 42. szám
✓ '1943» F EBMV AM 21 Gino Cucchetti: D’Annunzio a feltámadt Itália apostolává és jelképévé lett A nagy olasz köttö jói ismerte a magyar történelem nagyszerűségét és a magyar nemzet szent sebeit Kolozsvár, február 22. Glno Cucchetti, a neves olasz közíró, amint már megírtuk, pénteken este előadást tartott Kolozsváron Gabriele tPAnnunzio költészetének egyetemességéről. D'Annunzio hagyományának, az őszinte és lelkes magyar barátságnak hü ápolója. Az orosz harctéren nemrégiben hősihalált halt Franco Dionisi-vel együtt azokhoz as élharcosokhoz tartozik, akik már a gyalázatos trianoni béke után szóval és Írásban hangoztatni mertél; a vHág közvéleménye előtt a Magyarországot éri igazságtalanságot, Azóta is szünet nélkül folytatta ez- irányu munkásságát, előadásokat tartott az olasz városokban és számos könyve jelent meg a magyarság sérelmeiről, legutóbb 1940-ben a Transilvania“ cimü, amelyben tárgyilagosan válaszolt támadóinak és helyes megyilágltásba helyezi áz erdélyi problémát. Gino Cucchetti mágyarbarátsága nemcsak a puszta szimpátiából gyökerezik, mert felesége magyar származású. Akik hallották előadását, kétségtelenül érezték, hogy mélyen érző művészi lélek fejtegeti D’Annunzio gondolatvilágát. Cueckétti a nagy olasz költővel határozottan kongeniális szellem, nagy cso- dálója: a; költőnek s ezért nemcsak a tudós ridegségével, hanem a rokonlélek lelkesedésével mutatta be D'Annunziót a magyar közönségnek. Kolozsvár előkelő olasz vendégét előadása után a város szükkörü vacsorán látta vendégül, majd. Budapestre • utazott, ahol tegnap délben kihallgatásra jelentkezett a Kormányzó Urnái. Az alábbiakban szükségesnek és érdemesnek tartjuk Gino Cucchetti nagyértékü előadását „főbb . vonalakban vázplni: — E napokban lese öt éve, hogy meghalt A szemközti kanyarban'hatalmas tönk áll a viz közepébe fagyva. Szinte magától kínálkozik hídfőitek az átkeléshez. Vontatókötélre veszem hátizsákomat s lassan a jégtáblákra csúszom. Enyhe, roppanás s ott állok a patak jegén. Igyekszem egyenletes, de gyors tempóban menni $ elérni a rönk hívogató hátát. Egyelőre simán is megy minden, csak itt-ott tör elő a jég alá szorult vix szuszogó Jortyogással. Végre ott . állok a viz közepén. A .fiizi.a,: mint jégbefagyott őskori mamut, széles hátát kínálja pihenésre. Elfogadom, a vendéglátó kínál kozüst, mert izgalmas néhány méter itt van ám mögöttem. Megtöm- ködöm barnára szívott .pipára ölét s letelepszem a kérges karosszékre. Az ébredező vadvizek lágyan remegtetik a több mázsás halott óriás testét. Mintha a tavasz szonátájának visszafojtott iistdgbjai remegnének a mélyben. A 'nap kibukkan egy könnyű leplii felhő- foszlány mögül s eszembe jut: jó lenne egy fényképet készíteni hajítani táborunkról. Érdekes. lenne az öreg fűzfőt is bevenni a képbe, csakhogy ehhez ismét a jég hátára kellene állanom. Kezembe vessem az állványt s a gépet s lassan próbálgatom a jeget. Elég' szilárdnak látszik s talán megbit árra a néhány percre, amíg a fényképet elkészítem. Gyorsan felszerelem az állvány hosszú gólyalábait, zsebemet megtömködöm szűrökkel, homályos üvegekkel, filmekkel, aztán nekilátok a dolognak. A tükörkereső derengő fényében csakha■ ittar megjelenik a fűzfa bütykös árnyképe, áztaii a túlsó part égerbozótja. Már éppen él akarom sütni a gépet, amikor utolsó pillantást vetek a keresőbe. A néhány pillanattal előbb még éles és 1bátor kontúrokkal jelzett kép mást furcsa homályba merül. Utána igazítom a hajszálcsavart, de amikor a kioldó gombra teszem kezemet, megint csak homályos lesz a kép. Megtorlóm a lencsét, de a'táj lassan még élettelenebb lesz. Nem tudóin mire vélni a dolgot, amikor furcsa hintáié mozgás fut át rajtam. A szemközti nyírfa mintha ferdén nőtt volna, szinte el- vágódni látszik a havon s a túlsó parton hagyott hátizsákom is, mintha levegőbe emelkedne. Sustorgó zugás kél a völgyszáda felöl s niéiy baritonján bugyborékol fel a mz, a jég áléi, ,amely egyre gyorsuló mozgással indult niég alattam. A fűzfa, mintha spárgán húznék, behátrál a kis öbölbe, aztán pattogva, majd nagyokat sikoltva, indul még a jégzajlás. "Valahol a csúcsok alatt hamarább olvad, viint itt a völgyben s most tonnányi víztömegek emelgetik, taszigálják a mázsás jégtuskókat. Pülanatnyüuy magam is egy ilyen borjazó jégtábla foglya vagyok. Kerengve, himbálózva utazom lefelé az egyre szélesebbre táguló patakon. Tisztában vagyok a nagy költő s emléke mégis oly eleven és fenséges, oly kézzelfoghatóan életszerű még fizikai valóságában is, hogy hozzá képest- a múltnak számos más eseménye elhomályosul, üresnek, formátlannak, holnaptalannak látszik. A művészetben és a polgári életben oly sok ragyogó teljesítmény fűződik személyéhez, hogy akiknek megadatott az ő közelsége, csodálkozva látták: nemcsak a mindnyájunk által jól ismert életet élté, hanem sok más gazdag életet is. A történeti események sodra az utóbbi években sokunkat elragadott mellőle. Korszakokat előre meghirdető bűvös jelképpé finomult s amikor fenséges magányának véget vetett a földi elmúlás, alakja óriásként rajzolódott as olasz történelem és irodalom egére. .-— D’Annunzio nemcsak es olaszok, hanem. a magyarok emlékezetében is tovább fog élni. Megilletödve fogják emlegetni a. magyarokhoz intézett szavait, kézzelfogható tetteit, amelyekkel a magyar haza iránti .érdeklődését bizonyította be, Jól ismerté. . a nagy magyar királyok életét, a magyar szenteket, a magyar történelem nagyszerűségét, a magyar nép fájdalmas sebeit és á nemzet szent jogait: ■ ‘ — D’Annunzio teljes ember volt. Teljesebb, mint Alfieri, Foscolo és Nievo. akik katonák és költők voltak egyszemélyben, teljesebb, mint Pascoli és Carducci. Bős volt és költő a szó legtisztább értelmében. Carducci és ö kemény állampolgári öntudatra nevelték az olaszokat, az egyik az olasz egység megvalósítása és megszilárdítása érdekében, a másik a birodalmi gondolat jegyében. Mindkettő a jelent és a jövőt aíaki- totta a dantei költészet töretlen folytatása- képen. A „kereszténykedö hitvány százáét helyzet komolyságával, de csodálatosképen pillanatra sem tudok arra gondolni, hogy ez az utazás rosszul is végződhetne ... Gyermekkorom olvasmányai bukkannak elő, valahonnan a tudatalatt mélységeiből, Kis Kelemen története, Nansen utazása az úszó jég hátán s más, helyzetemmel kétségtelenül összefüggő emlékképek. Mint kavargó film-montázs vibrálnak előttem s alig tudom gondolataimat némileg összpontosítani. A partok egyre gyorsuló mozgással maradnak el mögöttem, minden kétséget kizáróan ideje lenne kikötési lehetőségek után nézni. Egy pülcmtással meggyőződöm arról is, milyen rakománnyal utazom. Fényképezőgépemen kívül egyik sibotom, borjubör oldaltás- káni s fél hótalpain maradt velem. Nem sok, de lehet valamit kezdeni velük. Mindenekelőtt a nehéz oldaltáskától kell megszabadulnom, mert tutajom szélét aggasztóan nyaldossa a viz. Pillanat sem telik el s a táska nagyot huppanva repül a közelebb eső part hópárnájára. Fényképezőgépemet gyap- jusálamba burkolom s ö is megteszi ugyanazt a légi utazást. Aztán zsebeim kincsestárát veszem szemügyre. A sok apróság közül legjobban a sátorveréshez szükséges fonott zsineg örvendeztet meg. Benne látom szabadulásom eszközét. Gyors mozdulattal szorító nyolcast bogozok a. síbot közepére, a kötél másik végét pedig alaposan csuklómra csavarom. Kész haditervvel várom, hogy jég tutajom közelebb jusson a parthoz. Egyik szelid kanyarban aztán kidobom horgonynak át- képzétt sibotomat a partra s lesem a jószerencsét. Ha minden jól megy, csak megakad valahol a part csalitosában s tálán vé- gcszakad nanseni utazásomnak, Nagyokat ugrálva szánkózik utánam a bot. Hirtelen két durcás zöld fenyőfa áll útjába. Ha sikerül beléjük akadnia, meg vagyok mentve. A bot keresztben kapja el őket, de a vizes törzsek lehajtanak a húzás alatt s csak felhorzsolt tenyerem jelzi a sikertelen kísérletet. De íme, egy megváltó sziklatuskó — erős reccsenés — s a tutaj orra felágaskodva fordul a partnak. Lázas igyekezettél vontatom magamat kifélé s néhány pere múlva már búcsút intek kényszerű kajakomnak. Némi káröröm is van bennem —- remekül kifogtam rajtad, öreg — dicsérgélem önmagamat. Tréfás kedvemet némileg lehűti az a felfedezés, hogy karcsú hajómmal ottfelejtétt hótalpamat is elúsztatta a hóolvadás. Csendesen megindulok a f art mentén — visszafelé, összeszedegetém hajóm eldobált rakományát s a puha hóban gázolva érem el a táborhelyet. Nyakamba kerítem a hátizsákot s útnak indulok a gerinc felé. Este pedig a vadászház kandallójának meleg fényében elgondolkodva, utinaplóm fehér lapjára Írom: Utazás az aszó jégen.., docska“ siet megbotránkozni, mikor pogány mítoszokat támasztanak fel a polgári közöny és elpohosodás leküzdésére. Benne élnek a bel- és külpolitikában, küzdenek a szolgai szellem ellen s hirdetik az olasz ön- céluságot. Carducci Róma istennőit énekli meg, a népek atyját, D’Annunzio pedig felkiált: „Ó Róma, ó Roma, csak benned,' Te- benned, hét halmodnak körében fog á milliónyi emberi civakodás tágas és fenséges egységben összebékiüni. Te adod az uj kenyeret, mikor kimondod az uj szót!“ — A két költő, részletkülönbségektől eltekintve, nemcsak szimbólikus, hanem lényegbeli történelmi és irodalmi rokonságban áll s ez a jele-ség szorosan összefügg az olasz műveltség multszázadl történetével. Olaszország saját egységének megteremtésével volt elfoglalva s igy csak a század végén vette át a nyúgateurópai szellemi élet fejlődésének ütemét. Mikor az egység küzdelmes harcok árán megszületett;' akkor végre kitárhatta kapuit s D’Annunzióra várt a hivatás, hogy a felgyülemlett európai művelődési anyagot az olasz szellem kohójában dolgozza fel. •—Hatalmas elméjében egyesítette minden európai szellemi nagyság sajátosságait és mégis eredeti tudott maradni, a legeredetibb, a legzseniálisabb, utolérhetetlenül latin. Míg Carducci nemzeti és polgári öntudatra nevelte honfitársait, D’Annunzio esztétikai öntudattal ajándékozta meg őket. Életműve lás ludat. Csak olyan életet érdemes élni* amely az akarat, életkedv, büszkeség és ösztön jegyében teljesül ki. Benedetto Croce nem tartja őszintének D’Annunzio imperiá- Jisztikus érzésvilágát, szerinte a hősi morál csak esztétikai póz. Ezzel szemben megái- lapítható, hogy a költőt michélangelóí lélek hevitette' egy olyan korban, amikor-minden, hiányzott s~ D’Annunziában: tutajdeniképpfirv a nemzeti megváltóra váró Olaszországot kell látnunk. Nem merült el a tiszta esztC- tizmusban, hanem a feltámadt-haza apostolává és jelképévé lett. A költészetben pedig megvalósította a szellem és a forma, a ro- manticizmus és a klasszicizmus ' eszményi Minden néven nevezendq vad bőrt legmagasabb napi árop vásárol Wesselényi M.-uica 6. u, az udvaron. történeti szükségszerűség volt. — Leginkább elbeszélő munkáit ismerik;' holott az igazi D'Annunzio a csodálatos szépségű és latin szellemiségű költeményekben mutatkozik meg, elsősorban a „Laudi dpi cielo, del mare, della térré e degli eroi“ cimü kötetében. Igaztalan támadások érték s különösen a fiatalok valósággal betegségnek tartották az értevaló lelkesedést D'Annunziót nem tudták a maga egészében megragadni. Mind az embertől, mind pedig művészetétől megtagadták áz elhivatottságot és a hősi szellemet. — D'Annunzio költészetének és munkásságának jellemző vonásai az élet nágySzerü, transzcendes felfogása, a cselekvésre való hősi készség, a szellem egyetémessége, olt- hatatlan tudás-vágy, fokozott élni vágyás, forró hagyományszeretet és az olasz hiva' •• -• összeolvasztását. Vátesz volt, aki megérezte és megjósolta a „szükséges hős“tnek-j Műét solininek eljövetelét. ' * •' I I —1 * — JótékonycélH irodalmi rs(ély-scir«í»lot rendez a kolozsvári Református JNőszövétség- A kolozsvári egyházkeriileti Református- NŐí szövetség 'február 25ÜÖ1 kezdődőlég ézévbéiv, is négy egymás után következő csütörtökön' este 0 órai kezdettel irodalmi estélyeket”'rénv- dez- Az estélyek tiszta jövedelmét á lelkész-'- özvegyek és lelkész-árvák támogatására- 'fordítják. Az estélyek színhelyé á Mátyás király1 Diákliáz kis ■ zeneterme, (bejárat a Színház-- utca felől-) Belépődíj tetszés szerint- A $8- szövetség szeretettel várja az érdeklődőket és pontos megjelenést kér. Á feketeugar megszüntetése Erdélyben A visszacsatolt Észak-Erdély területén — különösen a Székelyföldön, Csik és Udvarhely vármegyékben, — a helytelen gazdálkodási rendszer következtében jelentős területek évröl-évre parlagon maradnak. Ugyanis a nyomás-kényszerbe tömörült gazdák szántóföldi területeiket közösen használják oly- képen, hogy azt 3 részre osztják be, amelyből az egyik részen kapásnövényt — legtöbb esetben kukoricát, — a másodikon ga- bonanemüt termelnek, míg a harmadik részt ugaron, helyesebben parlagon hagyják. Ennek a rendszernek -oka elsősorban a kezdetleges állattenyésztés, amely az ugaron burjánzott gazok legeltetésével kivan á külterjesen tartott állatoknak legelőt biztosítani, ahelyett, hogy a szántóföldön termesztenének szalastakarmany-növényeket. Oka azonban az is, hogy a gazdák nem rendelkeznek megfelelő talajművelő eszközökkel, E helytelen rendszer idézi elő azt, hogy a visszacsatolt Észak-Erdély területén — a Idmivelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségének ezirányu adatgyűjtése szerint, — 355 községben, évenként több mint 200.000 kát. hold szántóterület parlagon hever. A kirendeltség ez adatgyűjtés alapján javaslatot tett báró Bánffy Dániel földmivelés- ügyi miniszternek, hogy a mezögadaságfej- lesztö törvény alapján, a nyomásos gazdálkodásról szóló elavult rendelkezéseket a mai kor szellemének, de különösen az ország közélelmezési érdekeinek megfelelően rendezze. A javaslat alapján a földmivelésügyi miniszter rendeletileg szabályozta a nyomásos gazdálkodás kérdését, úgy, hogy az eddig nyomáskényszerben levő birtokosok egytized része kérheti a nyomásos gazdálkodás megszüntetését, amelyet kérelem nélkül hivatalból a földmivelésügyi miniszter is elrendelhet. A megszüntetésre vonatkozó-kérelmet a főszolgabírónál (polgármesternél) kell. benyújtani, aki a vármegyei m. kir, gazdasági felügyelőséget meghallgatja. Amennyiben a vármegyei gazdasági felügyelőség a nyomásos gazdálkodás megszüntetését á ihevfagazdasági termelés szempontjából, közérdekből helyesnek tartja, a föszolgabiró .(polgár- mester) a nyomásos gazdálkodás megszüntetésére irányuló eljárást megindítja” A gazdasági felügyelőség, ha á megszüntetés közérdekből szükséges, javaslatot készít áá eljárás megindításának elrendelésére. A felügyelőség javaslata alapján — figyelembe- yéve a vármegyei mezőgazdasági bizottság véleményét, — a földmivelésügyi minisztfef határoz az eljárás megindítása tekintetében, A földmivelésügyi miniszter rendeletében előirt szabályok szerint összehívott birtókps- sági- közgyűlésen a nyomásos gazdálkodást megszüntető határozatihoz az érdekeltek birtokarány szerint számitott egynegyed készének a megszüntetést kívánó szavazata szükséges. ' Ez ujább rendelet alapján remény! Van ■arra, hogy a folyó év tavaszán a kirendeltség működési területén 78 községben térnek át a mai kornak megfelelő gazdálkodási . módra és, az eddig parlagon heverő szántóföldeket takarmánynövényekkel fogják bevetni. E célból a kirendeltség a haladni ki- vánó gazdákat kedvezményes, — körülbelül félálu, — vetőmagvakhoz juttatja, amely célra közel másfélmillió pengő” értékű vetőmag kiosztását tervezi. ' : " ’ BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kenyeiem SZÁLLÓ Eg\}ág\;as szöbáft 6*—P-től 12* P-ig Kétáqvjas szobák -0-— P-től 18*—P-ig Éttermében Veres Károly és c’gány- zenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári árak
