Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-21 / 42. szám

1943. F Etelt tJ MU 21 MjjBM,j5>TrtÍTSJXCí Példás tevékenységet fejt ki Szamosujváron és Szolnok Doboka vármegyében az Egyesült Női Tábor SManowijv&r, február 16. As Egyesült Női ■íébor munkája és bámulatos eredményei a legszebben példázzák, hogy igazán nagy­vonalú munkál csak úgy lebet véghezvinni, ha, minxlen erőt egy célnak szolgálatába állítva egységet teremtünk. Hosszú évek óta éppen a smmosujvári társadalom nélkülözte leginkább az egységet. Sem egyéneiben, sem egyesületeiben ne«n lehetett fölfedezni az őszinte együttműködés szándékát. Srthetö, hogy ilyen körülmények között az egyesüle­tek az elmúlt időben kevés eredményt tudtak felmutatni és e® az eredménytelenség ma­gukra az egyénekre sem lehetett nevelő ha­tással és egy cseppet sem járult hozzá a mai időkben annyira szükséges közösségi szellem kialakításához. Ilyen körülmények között valóságos for­dulópontot jelentett a város szellemi és .szo­ciális életében az Egyesült Női Tábor 1941 jpájus 18-án történt megalakulása. Az Egye­sült Női Tábor országos ügyvezető elnöké­nek, vitéz Bodorné Czeke Vilmának jelen­létében megtartott alakuló gyűlésen Sza,- moeujvár asszonyai már a közösségi szel­jem kialakításának szükségességét hangoz­tatták és az elkövetkező hőnapok azt is megmutatták, hogy az itt elhangzott ígére­tek nemcsak üres szólamok voltak. Az tör­tént, amire minden egyesület életében szük­ség lenne: röviddel az elhangzott szavak után megkezdődött a munka. ®s hogy ez a munka országos viszonylatban is kiváló volt, azt misem bizonyítja jobban, mint az a lel­kes levél, melyet 1942 október 14-én vitéz Keresztes-Fiecher Ferenené intézett az Sgyesült Női Tábor szamosujvári elnökéhez, Kahdebá Gerő főszolgabíró hitveséhez. A le­vélben nemcsak fáradhatatlan ügybuzgal­mukat. «nelte ki, de lelkes munkájukat kö­vetendő példaképpen állította mások elé is. A lelkes és tevékeny elnöknönek személyén keresztül a szamosujvári Egyesült Női Tá­bor munkáját az az elismerés is érte, hogy Kabdebó Gerönét a budapesti központi el­nöki Tanács tagjává is választották, hogy ott hathatósan képviselhesse városának ér­dekeit. De mit is végzett tulajdonképpen megala­kulása óta a szamosujvári Egyesült Női Tá­bor? A magyaros viselet és ruházkodás nép­szerűsítése érdekében rendkívül gazdag anyaggal még 1941 nyarán népies ruha­bemutatót rendezett, amelynek jótékony ha­tása meg is nyilvánult Szamosujvár asszo­nyainak ruházkodásán. 1941 nyarán az örmény szertartásu római katolikus egyház támogatásával otthont ál­lítottak föl a fiuárvaházban, a nemzetiségi vidékeken élő gyermekek részére. Itt 2 hó­napon át 56 gyermeket nyaraltattak. Az asszonyok pénzzel, élelmiszerrel járultak hozzá az otthon fenntartásához és a leány- gárda tagjaival együtt lankadatlan buzga­lommal végezték a reájuk bízott munkát. A Központ ruhaanyagából 56 ruhát varrtak és a lerongyolódott gyermekeket egységes forma-ruhába öltöztették. A Központ által adott anyagi alapon kivül nagy segítséget jelentett a hatóságok messzemenő támoga­tása, a vidéki bii tokosasszonyok gyakori élelmiszerküldeménye és személyes támoga­tása is. Különösen ki kell emelni gróf Wass Endréné nevét; aki sem erejét, sem idejét nem sajnálta a nagy munkában való sze­mélyes és fáradhatatlan részvételtől. 1941 ószén' a levente-lányokat vezető­nőjük Jeszenszky Irma irányításával a Köz­pont meghívására három napra Budapestre vitték, hogy így — különösen azok, akiknek a megszállás alatt erre nem volt alkalmuk — megismerjék az ország fővárosát. Schilling János dr. alispán engedélyével a főszolgabírók felhívására a körjegyzők községenként Kataiin-napi bált rendeztek és ennek, valamint a megyei gyűjtésnek jöve­delméből az Egyes*» Női Tábor 5S pár ci­pőt és 56 inéter ruha- és fehérnemüanyagot vásárolt és osztott szét a nemzetiségi vidé­ken élő gyermekek között. 1941 októberében házi betegápolást tan­folyamot rendeztek, amelyen 37-en kaptak bizonyítványt, 1941 decemberében hozzákezdtek a járás segítségével az ínségesek ruha- és pénzsegé- lyezéséhez. Huszonöt családot láttak el ka­rácsonyig ruhaneművel és pénzzel. A kato­nák karácsonyi ajándékára 96 pár érmele- gitőt, 20 darab sálat, 13 zsebkendőt, 6645 cigarettát, 80 kg. teasüteményt, 266 köny­vet és sok képes folyóiratot gyűjtöttek, ame­lyeket. Idejében a Vöröskereszt Egyletnek jattattak el. A Folgárí Iskola karácsonyfa-ünnepélyén 108 egyforma tartalmú csomagot osztottak szét a leendő anyák között. A tél folyamán rendezett ünnepélyek jövedelmét gyermekek iskoláztatására és kórházi ápolásra fordí­tották. 1942 júniusában az időközben megalakult Vöröskereszttel együtt „füsttelen nap“-ot rendeztek és az összegyűjtött 24 ezer ciga­rettát a honvédeknek juttatták. Ugyancsak ebben a hónapban az Egyesült. Női Tábor központjának, Debrecen vámosának, Hargita- váralja jelképes székely községnek, gróf Bethlen Béla főispánnak és Schilling János dr. alispánnak segítségével megszervezték a szamosujvári járás szegénysorsu gyermekei­nek debreceni nyaraltatását. A gyermek- csapat nagyszerű gondozás és felügyelet mellett két hónapig nyaralt a. debreceni Nagyerdő fái között és egészségilég és ma­gyar öntudatban megerősödve tért haza. 1842 nyarán az Egyesült Női Tábor tag­jai az itthonmaradt és otthonokban elhe'ye- aett gyermekek részére 94 ruhát készítettek. Megszervezték a Központ segítségével a vár­megyei szegénysorsu iskolás gyermekek ol­csó ruházati akcióját. Ennek eredménye­képpen 41 szoinokdobok&megyei községben 3. közeli napokban kiosztásra kerül 580 pár cipő. 2 ezer méter flanelt, 489 méter fehér- nesmüanyag és 600 darab fiú- és leány-fehér­nemű. Ezév nyaran újra gyermekotthonokat ál­lítanak fel, ahol egy-egy hónapi időtartamra 30—30 gyermeket helyeznek el, oktatnak és gondoznak. ~ • - - . .. Az Egyesült Női Tábor munkáját nagy­ban elősegíti, hogy elnöke, Kabdebó Gfcröne egyúttal a városi Szociális Munkaközösség­nek és az Erdélyi Gyermekotthonok Szolnok- dobokai Munkabizottságának is elnöke és igy a legeredményesebben lehet gyakorolni az erők egy célra való Összefogását. Munkásságukban nagy segítséget jelent a városi szociális iroda vezetőjének, Rátrin Miklósnénak és a járási szociális iroda ve­zetőjének, Kabdebó Editnek megértő és lel­kes közreműködése is. Kívánjuk, hogy az Egyesült Női Tábor tevékeny elnökének irányításával Szamosujváron és vidékén az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel folytat­hassa a megértés és az összetartás szelle­mében példamutató munkásságát. f. t. Ulcránolc a német badísereg saoltfálnfában 14 szovjet ellen folytatott küzdelemben az ukrán nép is teljes szívvel résztvett és legna­gyobb részük miül tolmács, vagy más segéd­erő állt a német hadsereg szolgálatába- Né­met részről most elrendelték, hogy ezen őrt- kéntes ukránokat, amennyiben háborús káro­kat vagy sebesüléseket szenvedtek, minden lehető módon támogatni kell. A német had­sereg kötelékében szolgáló ukrán hadirok­kantak. vagy azok akik sebesüléseik folytán munkájukat egyenlőre nem folytathatják, a sebesülés nagysága, katonai beosztása és csa­ládi állapota szerint megfelelő anyagi támo­gatásban részesül A parasztok pb nagyobb földet kapnak- Elsősorban arra törekednek, hogy a felgyógyult sebesültek elfoglalhassák régi munkahelyüket. ; Úgyszintén az elesett ukránok hozzátartozói az elhunyt katonai rangja és hátramaradott gyermekeinek száma szerint anyagi segélyt kapnak. További segít­ségek naég a munkábahelyezés, az élelmiszer­kiutalás. ruházati akció stb, melyek mind az ukrán frontharcosok és hozzátartozóik tá­mogatását szolgálják Egy kis divat Olajos Éva rajzai és tervei . Az alábbiakban is­mét. néhány eredeti ruhatervet, Olajos Éva, a tehetséges, fia­tal budapesti iparmü- vésznö újabb kreációit mutatjuk be hölgy kö­zönségünknek. Felső képünkön balra: Rag- lán-szabásu, vajszínű tavaszi kosztüm Öv felett huzva, öv alatt csípőre szabott, hátul a kabát enyhén ha- rav.gszabásu. A kabát ■ujjén nagy manzset- ták. Csak szűk szok­nyával szép. — Jobb­ra: Halvány teveszőr (ha van, ha nincs, csak „színű“) tavaszi kabát. Erősen, karcsúsít, rög­tön, a derék alatt lévő zsebeivel, Varrás men­tén steppelve, hátul a kabát sliccelve. Belső gombolással. Alsó képünkön bal­ra: Világos piszkos­kék, kávébarnával kombinált színű ruha. A fazon rendkívül al­kalmas arra, hogy két régi ruhánkból egy teljesen újnak latszó, korszerű ruhát csinál­tassunk. — Jobbra: Szintén két színű kom hináció, de csak ma­gasabb és hosszú de- rekM hölgyeknek ta­nácsoljuk. Felső része „csau-csau“ szinü, al­só része erős nyersse­lyem szín. ífl- Xánlus Jánost dr.í Utazás az ú légen... A mogyoróbokor finom barkóiról kövér vizcseppek hullottak a hóra. Messze a. Mfös­vényé m- völgy meredek szurdokai felett réti sas rótta köreit s a hegyoldalon fekete fol­tokat, égetett , g nap. A tél halni indult a tavaszba s ezüstös verőfény szisszent az er­dőszélre. Lenn a völgyben halkan zokogni kezdett a patak. Február volt a a tél már a csermelyek elfutó vizére írta. életét. A sus- torgó csöndben csak sítalpaim finom muzsi­kája bujkált. Megható és tiszta volt min­den mint a, kisgyermek reggeli imádsága. Napok óta, jártam már az erdőt, A haj. női mindég óit tatáit már a Hajtás-tetőn a két furcsán hajlott sziklánál, ahol egy rej­tett odúban volt a, kachom“ (kanodat prém­vadász-kifejezés: rejtett raktárt jelent) tar­talék' töltényekkel, kévés száraz élelemmel, I no meg néhány jó könyvvel. Mindenütt, szer­te a havason voltak Hiten eldugott rejtekeirn, ahol kiegészíthettem mégfogyatkozott kése- ’léteimét. Fohasem viszek magammal súlyos lerhet, csak a legszükségesebbekét, mégis kis Savage-puskám, két fényképezőgépem s Nomád-sátram tekintélyes súllyal nehezed­tek vállaimra. I Hajszálpontosan rajzoló prizmás látcsövei kutattam a szemközti irtást, ahol napok óta figyeltem a napozó, sütkérező özek kecses garden-party jót Most azonban üres volt minden, csak égy kiváncsi szajkó méltatlan­kodott a szomszédos nyírfán. Veszedelmes idő járt a havason. A meredek lejtőkön la­vinák csirái lappangtak, a he is puha volt, szinte nyúlóson ragadt a lécekhez. Csakha­mar lemondtam arról, hagy sítalpon jutok majd, át a patak jegén s telcsatoltam a sürü kötélráccsal felszerelt hótalpakat. Erre nem ragad úgy a hó, viszont a nehéz lécek ugyan­csak megfeküdték a váltamat. De menni kellett, mert fontos feladatok várták reám. Egy tisztást kutattam, amely­re nyáron bukkantam rá a vörös áfonyától ellepett völgyszáda ölén s amelyet most — ha törik-szakad — ismét meg kell találnom, hogy lemérhessem, rajta elkészítendő havasi kunyhóm helyét. Az opálos fényben fürdő lejtők szinte gő­zölögtek a záporozó melegiyen s a mály hó­ban gázolva, csakhamar lekerült rólam a vi­harkabát, majd a meleg lélekmelegitő s csakhamar az ing is. Iránytűmre szerelt kis I napórám tizet mutatóit, amikor megállottám, • egy szusszanásra. Botokra támasztott sited-1 paimból remek heverőt rögtönöztem, aztán I ■nekiláttam a, reggeli elkészítésének. Néhány j pillanat és gőzölögni kezdett spiriiuszfözö-1 mán a hóiéból készült tea. Néhány kánál its s egy narancs egészítette ki az étrendet, Estére feltétlenül él kell érnem a Selymek- völgyében elrejtett készleteimet, mert nem­csak élelmiszerem, de már filmjeim is fogy­tán voltak... Egy kicsit aggódtam* is, ne­hogy az olvadó hó leve átáztassa az odvas fűzbe rejtett, raktáramat. Két havasi pinty vidám, hongicsólasa riasztott fel elmélkedé­seimből: Egyben figyelmeztetés is volt ez az indulásra, mert ha estére el akarom, érni a menedéket, nyújtó vadászházat,, bizony ki kell lépnem. Vastagon be viaszolom a léceket s szeren­csét próbálok a lesiklással. Várakozáson, fe­lül jól megy minden s alig félórás iram után ott állok a patakpa.rton, a sürü égerbozót szélén. Régi ismerősökre is bukkanok itt. Az öreg fűzfa, ahol nyáron néhány havasnézőibe jött idegent kalauzolva táboroztam, most is itt áll. Az esti tábortüzek, nyomai is ott feke­téinek a vékony hótakaró alatt Csakhogy most. kísérteties csend, fogad a, medicin­labda vidám puffogása helyett. Van valami félelmetes ebben az elhagyott táborhelyben — a csöndben s az emlékekben, amelyek ott osonnak, a ritkás nyírfák között... Most nincs idő velük foglalkozni. Át kell kelnem a patak jegén s feltétlenül átkelő­helyet kell találnom,. Sibotjaimmal ssurkd- lom a partra torlódott jégtáblákat, majd a nyílt medren feszülő ezüstös páncélt. Bizony, az olvadás alaposan elbánt vele. Kockázatos dolog lesz nekivágni! Csak most érzem az egyedüllét nyomasztó súlyát. Ha itt valami történne velem., bizony csak a magam ere­jére támaszkodhatnék. Dehát éppen ez a szép a magamfajta magános cserkész havasi vándorlásain. Ha valahol, hát itt tanulja meg az ember a ,segíts magadon“ elvét,. Pipára gyújtok s kifőzöm a haditervet. Annyi már most is tisztán áll előttem, hogy az átkelést csakis sivei kísérelhetem meg, A széles talpakon eloszlik a súly s kevesebb az ígérkező fürdés kockázata. A hátizsákot s a puskát is le kell tennem — ezeket majd kötélre fűzve huzom, át magam után. Csak a finom szerkezetű fényképezőgépek, okoz­nak még gondot Ezeket minden eshetőségre számítva vízhatlan dobozban szoktam tar­tani, nyári kajak-utaim esetleges hajótöré­seinek emlékéül. Csakhogy most a jól záródó pléhskatulyák, valahol odahaza pihennek a kajak gyomrában várva a tavaszi vadvizek indulását. Nincs más mit tenni, nyakamba akasztom őket, aztán felkötöm a talpakat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents