Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-23 / 18. szám
u Kaukázus közepén, a Fekete- I f: tenger és a Káspi-tó között folyik ; most az élet-halál harc a német és a szövetséges csapatok, valamint a vörös hordák között. Kevesen tudják, ţ hogy a Kuma folyó mentén, ahonnan most a hadi jelentések érkeznek, egykor virágzó Magyarország terült el. Az újabb kutatások derítették fel en- v nek a magyarságnak életét.) Immár hétszáz esztendeje annak, hogy IV. Béla királyunk kiküldöttje, a domonkosrendi magyar Julianus testvér megtalálta az Ural- hegység vidékén élt honfoglalóink elköltözése után ott visszamaradt őseinket, a baskir-magyarakat. De csak hét esztendeje annak, hogy a történeti forrásokból egy másik elszakadt magyar nép sorsának valamelyes töredékeiről is tudunk. Ezek a magyarok a Kaukázus lábától északra elterülő síkságon, a Don és a Terek folyók közelében éltek, legsűrűbben a Kuma folyó lapályán és a történeti feljegyzések őket kumaí magyaroknak, pontosabban kummagyarok- nak nevezik. A magyarság ősei legelőször Kr. u. 372— 375 körül jelentek meg a Kaukázus vidékén Balambér hun király vezetésével. Itt éltek változatos körülmények között, a Donnak mindkét oldalán 889-lg, amikor is o besenyők támadása a Dontól északra tanyázó ” törzseket nyugatabbra sodorta. Belőlük lettek a mi honfoglalóink. Ám a Dontól délre lakó törzseket nem érte közvetlenül a besenyő támadás és ezért visszamaradtak az őshazában. Jól ismerik őket a bizánci, arab és mongol kútfők a X—XIII. századi Időkben, de sokszor emlegetik őket a latin-keresztény források is. Kómával a kaukázusi magyarok úgy kerültek összeköttetésbe, hogy a XIII. század derekán megjelentek közöttük a dominikánus hittérítők, mégpedig elsősorban a mi magyar dominikánusaink. A térítés müve gyorsan haladt előre. Számos olyan 1253 és 1291 között keltezett pápai bullát ismerünk, amelyben a velük szomszédos népek, mint a cserkeszek, alánok, örmények, geor- giabeliek stb. között szó van róluk is. Fővárosukban, a Kuma folyó pártján épült Magyarban (Madzsar, Kummadzsar) az 1300-as évek elején már a ferenceseknek Is volt két kolostoruk. A virágzó katolicizmus jó fegyverül kínálkozott a rajtuk hűbéres uralmat gyakorló mongolokkal szemben. A mongolok Ugyanis még'Dzsingiz kán idejében, 1223- ban meghódították a Kaukázus vidékét és az ott élő kis népeket sorra leigázták. Fegyveres ellenszegülésről szó sem lehetett, ellenben a katolicizmus éles elkülönülést jelentett a mohamedán vallásu, hódítóktól. Valószínű, hogy elsősorban ez a meggondolás vezette a kummagyarságnak a XIV. század első harmadában élt (és név szerint egyedül Ismert) hűbéres fejedelmét, deret (Gyered) emirt, amikor XXII. János avig- noni pápát arra kérte, küldjön a kaukázusi magyarság fővárosába katolikus püspököt. 1329 szeptember 29-én valóban megtörténik az első intézkedés. A pápa megbízza Mancasole Tamás szamarkandi püspököt, hogy utaztában keresse fel deret emirt, és beszélje meg vele a részleteket. Abban a levélben pedig, amelyet a pápa Jeret fejedelemhez intézett, öt ,jMagyarország keresztény fejedelmei és királyai leszármazottjának“ mondja. Valóban sor került Magyarban a katolikus püspökség megszervezésére, 1374-ig tényleges és 1377-ig névleges püspöki székhely volt. Erre ■ vonatkozóan ez év tavaszán Kómában, a Vatikáni Levéltárban 21 darab olyan egykorú levelet, illetve egyéb feljegyzést találtam, amelyek kétséget kizáróan a magyari püspökökre vonatkoznak. A kúmamenti Magyar város hatalmas kiterjedésű volt. Romjai a XVIII, századi utazók szerint 85 négyzetkilométer területet borítottak. Azóta minden eltűnt a föld színéből, mivel az uj orosz és német telepesek minden darab téglát és követ felhasználtak építkezéseikhez. De a romhely ma is megvan. Az épületek alsóbb részeit betemette a föld és egy nagykiterjedésü domb őrzi azt, ami Magyar városából napjainkig megmaradt a föld szine alatt. Magyar városa élénk kereskedelmi gócpont volt. Ott találkoztak az északról és délről egyaránt folyton jövő-menő karavánok R ott cserélték ki áruikat. A városban székelt a kummagyar fejedelem. A városon kívül pedfe a mongolok építettek palotát a saját helytartójuknak. Ezí a kis mongol telepet nevezték Uj-Madzsarnak. A főváros szélén, könös-körül a főurak palotái állottak: emeletes, perzsa jellegben emelt épületek. Mindegyiket erős kőkerítés övezte s azon belül voltak a gazdasági épületek, a családi sírbolt és egy-két védő- torony is. A palotákat nem vakolták, ellen- " ben színes csempékkel, zománcozott téglákkal díszítették. A tetőcserepek szintén zománcozottak yoltak: A palotáin belül az egyszerű nép vfclyogftázai következtek. • A kumai magyarság politikai szempontból a 'déloroszországi mongolokhoz, az úgynevezett Kipcsakí birodalomhoz tartozott. Amikor Kipcsak fejedelme háborúba keveredett Tlmurlenkkel, a kaukázusi magyarok a fejedelem oldalán vettek részt a harcban. Ez a 10 esztendeig húzódó háborúskodás Timurlenk győzelmével 1396-ban ért véget s akkor ex a véreskej® zsarnok, hogy bosszút álljon mindazokon, akik ellenfelét segítették, a többiek között a kaukázusi magyarságra is rárontott: a népet szétszórta, virágzó fővárosukat pedig földig leromboltatta. A nép ma már nincs meg. Eltűntek, akárcsak az uráli véreink. Felszívódtak a Kaukázus között élő kisebb rokonfajta népek tengerében. De számos kaukázusi törzs őrzi hagyományaikat még ma is és ezek büszkék arra, hogy Magyar város egykori magyarjaitól származtathatják magukat. Dr. BENDEFY LÁSZLÓ „4 magyar honvéd kiöntött vérén, a hadiözvegy és a hadiárva könnyén senhisem kereshet!“ • Szösz Lajos kezeliátési mitvszler nagyhatású beszédet mondat a kecskeméti „néma bálon" Kecskemét, jan. 22. (MTI) A város társadalma csütörtökön délután rendezte háborús farsangjának egyetlen bálját, a hagyományos „néma bált", amely ez úttal kilencedszer gyűjtötte, egybe társadalmi osztályra való különbség nélkül a város tehetős polgárait, hogy a rászorulókról való gondoskodásban kötelességteljesitésben példát mutassanak. A városháza nagytermében Szász Lajos közellátási miniszter mondott ünnepi beszédet. — Az idén nemcsak azt kérjük, hogy a feleslegből adjanak. Az idén azoktól is kérünk, akiknek nincs feleslegük. A mai idő nem alkalmas vagyonszerzésre: az áldozatok ideje ez és ha a háborús gazdasági viszonyok lehetőségei folytán egyes helyeken mégis gyarapodik a vagyon, fokozódik a jólét, ennek a gyarapodó vagyonnak és fokozódó jó'étnek ismernie kell kötelességét a közérdek Iránt. Mert ennek a háborúnak nem lehetnek és nem Is lesznek vámszedöi. Eljön a leszámolás órája, amikor mindenkinek számolni;, kell, hogy vámszedője, vagy áldozatos munkása volt-e ennek az időnek. — Ismétlem: a magyar honvéd kiontott vérén, a hadiözvegy és a harüárva könnyén senkisem kereshet. (Viharos taps. É jenzés.) — Teljesítse tehát kötelességét mindenki, akinek a mai rendkívüli viszonyok kedveznek. Érezze át, a vagyonszaporodás ezért jelentkezik, hogy felhasználhassa a közérdek szolgálatában. A közérdeknek pedig egyik legfontosabb követelménye a nyomor enyhítése. — Súlyos Időket é'ünk. Sok a segíteni váló mindenhol. Nagyon igénybe kell venni a társadalmat. De meg kell értenie mindenkinek, hogy nem szabad közömbösnek lenni, hanem jószlwel, szeretettel kell adózni, hiszen a léleknek ez a legszebb hivatása. Ha valaha, most van az ideje annak, hogy egymásra találjunk. Kint a harctéren a honvéd is két fegyverrel harcol: egyik kezében a kereszt, a másikban a kard. Jaj annak, aki visszavonulást kér, aki azon munkálkodik, hogy meggyengitse bármelyik kezet, mert Krisztusért és a hazáért folyik a küzdelem. Ma nagyon kell ügyelni arra, hogy a fegyelmet, a rendet senki meg ne bontsa. Minél súlyosabb harcot kell vivnunk odakint, annál nagyobbnak kell legyen itthon a rend és annál szilárdabb a fegyelem. A rend és a fegyelem nélkülözhetetlen. A nemzettel találja szemközt magát mindenki, aki bármelyiket megkísérli megrendíteni. A rendnek és a fegyelemnek is a szeretet az alapja. A szeretet egymás iránt és segítségre szoruló embertársaink iránt, elsősorban a honvédcsaládok iránt, másodsorban a gazdasági élet elesettjei iránt. Mindenki fogadja meg a szeretet parancsát és teljesítse kötelességét, amit a mai he’yzet fokozottan ró valamennyiünkre és gondo’- jon arra is, hogy a szeretet parancsának teljesítésével a rendet és a fegyelmet alapozza meg. Áz uj pengős regények Nagy keletje van ma mindennek. Az emberek fokozottan dolgoznak és ehhez mérten többet kívánnak. Szinte sohasem hal ott dolgokra költik a pénzüket... Elsősorban természetesen az élelmiszerek és a háztartási kellékek vezetnek, de jelentős áldozatokat hoznak a lakásszépités, a ruházkodás érdekében és nem utolsó sorban a szórakozásokért. Színházak, mozik, vacsorázóhe yelt sohasem látott látogatottságnak örvendenek. De a megélénkült életütemben elég idő jut a könyvekre, az olvasásra Is. A könyvpiacon talán még sohasem volt ilyen erős a kereslet. A kölcsönkönyvtárakban hosszú e’ő- jegyzési listákat vezetnek az ismertebb könyvek igénylőiről. 'NAz olvasási láz örvendetes jelenség s az eredmény: tisztulás a könyvek frontján Is. Ennek a természetes tisztulási folyamatnak szükségszerű eseménye volt a köze'mu'tban az a rendelet, mellyel a kormány betiltotta a ponyvaregények kiadását és árusítását. A magyar közvélemény hálás örömmel fogadta ezt az intézkedést és mindenki érdeklődve várta, hogy mi lesz az, amivel a rémregények után maradt hézagot pótolják. A sajtóban itt Is, ott is indítványokat vetettek fel, pro és kontra-vélemények hangzottak el annak érdekében, hogy a magyar olvasóközönség a selejtes, Idegen-szellemű kalandregények helyett megfelelő értékes, szórakoztató magyar könyvekhez juthasson. Az átmeneti állapot érthetően sok csalódást is okozott. Hogy valamiképpen ellássák a tömegek igényeit, kiknek anyagi lehetőségeik miatt legfeljebb 10—20 filléres olvasmányokra telik, ugyanilyen o'cső, sokszor bizony felszínes és valószínűtlen kis történeteket adtak ki. A csalódott olvasók unottan tették félre ezeket a füzeteket és sietve kutattak valami jobb olvasmány után. A munkában megfáradt embereknek bizony hiányzik az olcsó szórakoztató regény. De ez az okkal nehézményezett helyzet egyeseket már a ponyva visszahívására biztatott. Az Idegen szellemiség aligha érdektelen képviselői felbátorkodtak a látszólagos defektus nyomán és sűrűn példázódtak az emlékezetes' ponyvasikerekkel. Az egyik alkalommal egy nem éppen épületes beszélgetésnek lehettem szemtanúja. Ebéd után hazafelé bandukoltam, amikor a hátam mögött a járókelők közül valaki nagyhangú kijelentést tett. — Akármi legyek — hangoskodott — de engem az Irodalom hidegen hagy! Csak ponyvát olvasok! Visszafordultam, hogy megnézzem, ki lehet ez a késői ponyvapárto'ó. Feltűnően jólöltözött hölgy és ur diskurált mögöttem. A kecsegtető bevezetés után kiváncsi lettem a beszélgetés kifej!ésére, lassítottam a lépteimet és — nem tagadom — hallgatóztam. — Jókai, Jókai — folytatta az é énk férfihang. — Egy könyvét olvastam, de egy életre elég volt. „Asszony kisér, Istent kísért" a cime. Köszönöm szépen a klasszikusokat, de nem kérek belőlük. A hölgy szerényen közbevetette, hogy neki tetszett a „Kőszívű ember fiai“. Látta filmen az „Aranyember“-t, igazán szép volt. De társa nem hagyta annyiba a dolgot. Hamar letromfolta azzal, hogy nincs ezekben izgalom. Mert Igenis, neki izgalmak kellenek, hogy jól tudjon aludni. Sajnos, tovább nem lehettem részese a jólöltözött ur állásfoglalásainak, mert befordultak egy mellékutcába. Magamra maradtam tehát azzal a bogárral, amit az illető ur a fülembe rakott. Irodalomtörténeti megál’apitásai fölött mégcsak nem is méltatlankodtam, ezzel szemben egész utón azon töprengtem, hogy mikor láthatunk már csak mutatóba Is valamit az Ígért propaganda-kiadásokból. Nem kételkedem abban, hogy az említett járókelő csupán egyéni véleményének adott kifejezést s a nagyszámú magyar olvasótábor türelmetlenül várja és szívesen Is fogadja Jókai, Mikszáth, Gárdonyi könyveit. Várja, várja, de meddig kell még várn’a? Erre a nyugtalanító kérdésre egy újsághírben végre feleletet kaptam. „Annak a hatalmas mozgalomnak, amelyet Antal István dr. nemzetnevelési miniszter Indított a ponyva ellen, értékes eredménye a Révai Irodalmi Intézet most megindult „Regénykönyvtár“ cimti sorozata." Ezzel a bejelentéssel kezdődik a közlemény. A továbbiakban elmondja, hogy annak a törekvésnek a képviseletében, ámely- nek jelszava volt a káros o’vasmányok helyet: „adjunk jó és olcsó könyveket a magyar nép kezébe“. A Regénykönyvtár kiadta Jókai Mór lebilincselően izgalmas, for» dulatos, kalandos regényét: „Ahol a pénz nem Isten“-t. A jövő hónapban megjelenik Mikszáth Kálmán: „Kisértet Lublón“ cimti könyve, azután pedig havonta folytatólngo» san Komáromi János: „Hé kozákok!“, Rá» kosi Viktor egyik dunántúli története, Jókaf Mór „A két Trenk“ és Mikszáth Kálmán „Eladó birtok“ cimü regénye. Valamennyi kötet ára darabonként 1 pengő. Nem tudhatjuk, milyen szempontok ve» zették a Révai irodalmi intézet vezetőit az olvasmányok megválasztásánál, de mindenképpen örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést, mert hitet ad a csüggedőknek és olcsó, jó könyvet a magyar olvasók kezébe. De még nagyobb szolgálatot tenn" a fent- nevezett irodalmi Intézet a magyar szellemi élet egészének azzal, ha ma élő, tehetsége* magyar Írók könyveit, finom lektűrjeit I» kiadói programmjára venné és nevelne, lelkesítene egy nagy Írói gárdát arra, hogy érdekesen, könnyedén s mégis ipagyar szívvel, magyar szellemben Írjon könyveket <* legszélesebb olvasóközönségnek. (b. t.) Január 25-én nyűik meg a budapesti szaksa jfó-kiá^lifás Budapest, Jan. 22. (MOT) Az első magyar szaksajtó kiállítás a gyűjtés és szál'itás nehézségei miatt január 23-án délelőtt fél 11 ) óra helyett január 25-én déle'ott fél 12 órakor nyílik, meg a budapesti Műcsarnokban, Milyen jegyre leltet Kolozsváron szappant ▼’ásérolni f Kolozsvár, január 22. A közellátási hivatal a sok panaszra ezúttal ismételten fel» hívja a kereskedők figyelmét arra, hogy mosószappant csak decemberi jegyre lehet kiszolgáltatni, pipereszappant pedig az október-november havi szappanjegyekre. Minden üzlettulajdonos (kereskedő, illatszertáros és gyógyszertáros) köteles a hozzáérkező szappant a hivatalnak az érke*és- kor bejelenteni. Mindazok, akik a mosószappanná ' a Ja»; nuári, a pipereszappannái a december—januári jegyekre szo’gáltatnak ki szappant,; azoktól a szappanellátási engedélyt meg-; vonják, illetve a szappanelosztásból kizár»: ják, visszaélés esetén az 1941. évi X. te. szó» rint fognak ellene eljárni, mint olyan ellen, aki a közellátást veszélyezteti. nagymennyiségű élelmiszeri gyűjtőit össze és juttatott a frontra heírom község bajtársi szolgálata Kolozsvár, január 22. Példamutatóan szép munkát végzett Bogártelke körjegyzőjének kezdeményezésére Bogártelke, Nádasdaróc és Mákófalva bajtársi szolgálata. A bajtársi szolgálat a három falu lakosságának önkéntes adakozásából összegyűjtött két mázsa süteményt, 50 kiló almát, 6000 cigarettát s a Vöröskereszt utján elküldött« a fronton küzdő honvédeknek. A három község bajtársi szolgálata a lakosság körében ezenkívül még három vagon tűzifát t* Összegyűjtött s azt a hadbavonultak rászorult családjainak adományozta. Jogerősen egy évi és 10 hónapi börtönre Ítélték drdráaitás miatt Brommer Pál budapesti divatárukereskedőt Budapest, január 22. A budapesti ítélőtábla Brammer Pál belvárosi divatárukeres- kedöt árdrágítás miatt egyévi és 10 hónapi börtönre, valamint 10.000 pengő pénzbüntetésre és 50.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte. Az Ítélet jogerős. K«re«tiu>i>p (Bemutató a kolozsvári Córvin-mózgőban) • Szerdán este mutatta be a Corvln-mozgó zsúfolt ház előtt a „Keresztuton" cimü uj magyar filmet, amelyet Sziiy Leontln regényéből Dallos Sándor és Tóth Miklós irt filmre. Az érdekes, lebilincselő témájú film, amely a mai kérdéseket tárgyalva, őszinte léplezetlenséggel tárja fel a lélek mélységeit, a magyar filmgyártás egyik jelentős alkotása. Tárgya a mindent legyőző szerelem diadalrajutása. Két órán keresztül nemes szórakozást nyújt a nézőnek Tolnay Klári. Ajtay Andor, Perényl László, Somlay Artur, Orsolya Erzsi és Ladomerszky Margit , játéka. Lebilincselően szép a film kísérőzenéje Is. (.—■)_