Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-10 / 254. szám

Ára 12 íkilér T. OR aZAGOYüLÉ1: /'út pv ice 1 öliúz r - jf u t?m * r> I r. 0» 1 1 au A kő :»y vt ára v DU DA? S3? V. K 1942. e £ ţf PARLAMENT EXTERN november tO ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZÍRÁSOKAT NEM ' D77NK VISSZA Válaszul az amerikai csapatok támadására, a francia Eia§ól«ad kifutott a l öldközi-tenqierre Vichy és Washington között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Hová tűnt el Harlan tengernagy? Az algíri helyőrség letette a fegyvert Berlin lenes nyugalommal Ken meg ai CsiahairlKal eseményeket „EGY PILLANATIG SEM KÉTELKE­DEM abban, hogy végeredményben győzel­mesen kerülünk ki a küzdelemből'“ — mon­dotta Hitler vezér vasárnap délutáni beszé­dében, amelyet a nemzeti szocializmus már­tírjainak emlékére rendezett szokásos évi ünnepségen mondott. A beszéd ugyanazon a napon hangzott el, amikor amerikai csapa­tok átlátszó hazug ürügy leple alatt betör­tek az északafrikai francia gyarmatokra, hogy volt szövetségesük birtokának elrablá­sával a legegyszerűbb és legkényelmesebb módon teremtsék meg a Sztálin által annyira követelt második arcvonalat. A Vezér és kancellár beszédében néhány mondatban kitért az északafrikai esemé­nyekre is. Megállapította, hogy kétségtelenül Roosevelt, az amerikai elnök a feje a világ uj arculatát kialakítani akaró államok ellen­ségeinek, de a döntő és utolsó szót nem ö fogja kimondani. A tengelyhatalmak minden támadásukat alaposan előkészítik, eddig még mindig kellő időben érkeztek, az ellen­ség egyetlen ütése sem járt sikerrel. A nagy német birodalom vezérének, a bol- sevizmus elleni keresztes hadjárat megindí­tójának határozott győzelmi öntudata az egységes Európa erejére való utalás, azoknak a hatalmas eredményeknek, felmutatása, amelyeket a tengelyhatalmak már elértek és amelyek a végleges győzelem biztos zálogai, mutatják — amit Hitler vezér határozott szavakkal meg is mondott — hogy a szem­benálló ellenséges csoport nagyon téved, ha azt hiszi, hogy bármilyen kísérletezéssel is megtudja felemlíteni a Németország és Olaszország vezetése alatt küzdő Európát. A tengelyhatalmak és szövetségeseik Euró­pának békés jövendőjéért harcolnak, azért, hogy ezt a földrészt megszabadítsák évszá­zados kizsákmányoltságából és ezt a célju­kat el is fogják érni. * A VASÁRNAPRA VIRRADÓ ÉJSZAKA kezdett támadást Roosevelt az északafrikaí francia birtokok, francia Marokkó és Algir ellen. Gibraltárból indult el az amerikai katonákat szállító hajókaraván és a francia Afrika partjának számos pontján csapato­kat tett partra. A partraszállás körülmé­nyeiről érkezett jelentések még nem eléggé részletesek ahhoz, hogy az eseményekről, azok előkészítéséről és hátteréről világos képet lehessen alkotni. Petain marsallt, a francia államfőt a Vi- chybe érkezett első jelentések után álmából köttették fel, A tábornagy még az éjszaka folyamán megszövegezte válaszát Roosevelt elnöknek hozzáintézett üzenetére, amely­ben azzal akarja indokolni az amerikai haderő eljárását, hogy ezzel csak francia Afrikának Német- és Olaszország részéről való megszállását akarták megelőzni. A francia államfő válasza határozott. A leg­élesebben visszautasítja az amerikai indo­kolást és bejelenti, hogy parancsot adott a francia haderőnek a terület megvédésére. A vasárnap megtartott francia államtanács azután megállapította, hogy az amerikaiak lépésével megszakadt a diplomáciai vi­szony Vichy és Washington között. A francia főváros népe a francia rádió adásából szerzett tudomást északafrikai birtokainak megrohanásáról. Hétfőn réggé1 a párisi lapok hatalmas címek alatt übner tették a legújabb htrekety hangoztatták, hogy Franciaország Afrikában az angolok és amerikaiak áldozata lesz. Bizalmukat fejezik ki Petain tábornagy iránt és han­goztatják a tábornagynak a haderőhöz in­tézett azt a parancsát, hogy védekezzék a betöréssel szemben. A Doriot-féle néppárt hétfőn nagygyűlést tartott. A gyűlésen Do- riot követelte, hogy Franciaország azonnal izenjen hadat Angliának és Amerikának, kössön szövetséget a tengelyhatalmakkal és csatlakozzék az anti koniinterii egyez­ményhez. A gyűlés elhatározta, hogy ezeket a követeléseket eljuttatják a vichyi kor­mányhoz. Doriot végül felhívta párthiveit, hogy hazaérkezésük után követeljék a he­lyi hatóságoktól gyarmati légió felállítását. Az ülés „most azután tettekre fel“ kiáltás­sal ért véget. Az Északafrikáhan partra szállott ameri­kai csapatok létszámát mintegy^ 140.000 főre becsülik. A legutóbb érkezett hírek úgy tudják, hogy francia Marokkóban és Algírban a francia csapa (ok megkísérelték az ellenállást, magát Algir városát azon­ban kénytelenek voltak feladni. Az algíri francia erők parancsnoka az Északafriká- ban tartózkodó Darlan francia tengernagy beleegyezésével fegyverszünetet kötött Ei­senhower amerikai tábornaggyal. Ennek értelmében az amerikai csapatok Algír vá­rosát megszállották, mig a várostól keletre és rtyugatra harcok folynak. A fegyverszü­neti egyezményt hétfőn délelőtt írták alá s ezzel a jelek szerint Algir nyugati részén meg is szűnt a francia ellenállás. Rendkí­vül jellemző a francia hírközlő irodának az a megjegyzése, hogy Darlan tengernagy sorsáról Vlehyhe semmiféle hiteles hir nem érkezett. Dalian legutóbb vasárnap délelőtt táviratozott Petain marsallnak, közölte, hogy a helyszínen van s erre a francia ál­lamfő bizalmáról biztosította. Az algíri ese­mények után kérdéses, hogy Darlan meny­nyiben felejt meg ennek a bizalomnak. Német félhivatalos részről a „Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz“- ben történt állásfoglalás az eseményekkel kapcsolatban. Ez a rajtaütés — írja a né­met lap — méliáu sorakozik azok mellé a támadások mellé, amelyeket a britek haj­dani szövetségesük ellen intéztek. Roosevelt és Churchill tetszésük szerint akarna* ren­delkezni a francia területekkel is és így akarják kielégíteni Sztálint. A német félhivatalos élesen utasítja vissza s példátlan vakmerőségnek mondja Roosevelt- nek a német és olasz támadás tervéről szóló indokolását s rámutat arra, hogy maga az amerikai elnök is nyíltan beismeri, hogy az északafrikai francia tengerre»/ feletti ura­lomról van szó. Az angolszász államok sokat vesztettek már ebben a háborúban, hogy most minden leik! isme tetí'uidaláa nélkül keresnek kárpótlást, ahol tudnak. Készek arra, hogy kiszolgáltassák az európai szá­razföldet a bolsevizinusnak s ezenkívül az európai államok más világrészekben lévő gyarmataiból is el akarnak annyit rabolni, orten nyit vsak lehetséges. Most Európán Van a sor, ismerje fel, hogy az egész világ­rész népének léte, szabadsága és független­sége ellen intézett támadásról van szó. Teljesen hasonló a mértékadó olasz kö­rök állásfoglalása Is. Az erről szóló lómai jelentés gyermekes és arcátlan kitalálásnak minősíti az amerikaiak ürügyeit. Megálla­pítja, hogy az amerikaiak nem mertek csa­patokat számtani Tuniszba és óvakodtak at­tól, hogy a tengely légi és tengeri erőinek hatósugarába kerüljenek. Az északafrikai események azt mutatják, hogy a háború középpontja a Föidközi-tenger vidéke lett. Az ellenség az olasz nép lelkére akar hatást gyakorolni, kísérletezéseinek azonban semmi eredménye sem lesz, az olasz nép nyugal­mára, győzni akarására és a tengelyhatal­mak közötti együttműködésre. Az afrikai események ezenkívül nem fogják megköny- nylteni a szovjet helyzetét, jogi és erkölcsi szempontból pedig a nemzetközi jog legele­mibb szabályának megsértése. Roosevelt a francia néphez intézett felhí­vásában arra szólítja fel a franciákat, hogy az adott szó lábbal tiprásával sértsék meg a tengelyhatalmakkal kötött fegyverszü­netet. Mértékadó olasz körökben végül hangsú­lyozzák, hogy katonai szempontból még nem lehet véglegesen Ítéletet mondani a helyzet­ről. Valószínű, hogy az amerikai erők a fvaneia erőknél nagyobbaknak bizonyulnak s az eredmény nem lesz más, mint en­nek az erőviszonynak nyers eredője. A ten­gelyhatalmak szilárd eltökéltséggel várják a további fejleményeket és nem hagyják ma­gukat befolyásolni ennek az uj angolszász offenzivának esetleges eredményeitől. A tengelyhatalmak közvéleménye tudatá­ban volt annak, hogy az angol és az ameri­kai haderővel meg kell mérkőznie és az el­lenfél kísérleteket fog tenni arra, hogy meg­keresse azokat a pontokat, ahol a legkeve­sebb kockázattal érhet el sikereket. Ezt a pontot a régi szövetséges testében vélik megtalálni. Az amerikai haderő egy elég jelentős csoportja ott áll tehát Pszakafriká- ban, semmi kétség sem lehet azonban az­iránt, — amint az Hitler vezér vasárnapi beszédéből is világosan kitűnik — hogy a tengelyhatalmak hadvezetősége ezt az eshe­tőséget is tekintetbe vette és a tervei ké­szen állanak arra, hogy megfelelő választ adjanak. A jövő elé azzal az elhatározott­sággal és bizalommal kell tekinteni, szoro­sabbra kötni a sisakszijjat, amely a rémet birodalom vezérének beszédéből kicsendül. Az «{§ő francia hivatalos közlés az amerikai láinadásról Vichy, nov. 9. (MTI) Az amerikai csapa­tok északafrikai partraszállásáról Vichyben vasárnap délben adták ki az első hivatalos jelentést. Ez a következőképpen hangzott: Hivatalosan közük: Vasárnap délelőtt ér­kezett jelentések szerint amerikai csapatok és angol hadihajók Algírban és Algír kör­nyékén partraszállást kíséreltek meg. Algír .kikötőjében a támadást visszaverték. Más helyeken a támadóknak sikerült megvetniük lábukat. A helyzet komoly. Úgy látszik, hogy tömeges partraszállásokat készítettek elő. Marokkóban de Gaulle hívei mozgalmat akartak kirobbantani, de kísérletük meghiú­sult. Oran tartományban támadást intéztek Oran kikötője ellen. Két angol vagy ameri­kai korvettet elsüllyesztettünk. A várostól keletre és nyugatra foglyokat ejtettünk. Az Orantól keletre cső Arzev helységet az, el­lenség nagyrészben elfogulta. A helyzet itt zavaros. Orántól nyugatra ficgalo közelében ellenséges csapatok szálltak partra és elfog­lalták Bousfert. Orantól csapatok indultak cl keleti és nyugati irányba, hogy ellentáma­dásokat hajtsanak végre. Tunisz tartomány ellen eddig még nem történt támadás, csu­pán a tuniszi repülőtérre dobtak egy bombát. Marokkóban nagyobb arányú partraszállást hajtottak végre Safinál. Nagyobb támadás indult Fedala ellen is. Mencdia ellen kisebb erők támadtak, A francia hírközlő iroda ezután közzé­tette Roosevelt elnöknek Pctain tábornagy­hoz intézett üzenetét cs a tábornagy vála­szát: Roosevelt elnök üzenetet intézett a francia államfőhöz és abban igazolni próbálja a Francia-Északafrika ellen intézett amerikai támadást. Retain tábornagy az üzenetre a következő választ adta: „Megdöbbenéssel és szomorúsággal vettem tudomást az éjszaka arról a támadásról, amelyet az (in csapatai ftszak-Afrika ellrn intéztek. Olvastam üzenetét. Abban olyan ürügyekre hivatkozik, amelyeket sem mi sem igazol. Ellenségeinek olyan szándé­kokat tulajdonit, amelyek sohasem nyilvá­nultak meg tettekben. Mindig kijelentettem, hogy védeni fogjuk gyárinál birodalmunkul, ha támadás éri. ön tudta a/.t is, hogy gyar­matbirodalmunkat meg akarjuk védelmezni minden támadóval szemben, bárki legyen is az. Tudta azt is, hogy szavamat megtartom. A minket ért szerencsétlenségben, amikor fegyverszünetet kértem, megóvtam gyar­matbirodalmunkat és most Ön az, aki egy olyan országnak a nevében, amelyhez annyi emlék és annyi kötelék fűz minket, ilyen kegyetlen kezdeményezéshez nyuU Francia- ország léte és becsülete kockára™ van téve. Megtámadtak minket, védeni fogjuk ma­gunkat, ezt a parancsot adom.“

Next

/
Thumbnails
Contents