Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-06 / 251. szám

1942. HOVEMBEIl 6 Honvéd hősi halottak emlékének _. megünneplése ţ November 2-án 11 órakor, a Hősök Teme­tőjében a honvédség diszszázada mellett közvetlenül: válogatott levente szakasz rótta le kegyeletét a honvéd hősi halottak emléke iránt. A lélekemelő ünnepély végén a csapat koszorút helyezett az emlékműre. z Bővül a leánylevente csapat Október 30-án a kereskedelmi leány alkal­mazottak negyvenes létszámmal megalakí­tották leánylevente csapatukat. A leányle- v ént ék november 6-án 'délután félhétkor gyűlnek össze a Postakert-utca 9. ez alatti uevente Otthonban. Megalakult a Levente Egyesület fényképező szakosztálya A Levente Egyesület fényképező szakosz­tálya 35 leventével megalakult, összejöve­tel: minden csütörtökön este 7 órakor a Postakert-utca 9. szám alatti szakosztályhe- lyiségbeu. A sakk-szakosztály megalakulása A Levente Egyesület sakk-szakosztálya november 1-én délután 6 órakor kezdi meg működését. (Postakert-utca 9. szám alatt.) Sakkozással foglalkozó leventék ugyanak­kor Nagykároly! János szakosztály-vezető­nél jelentkezzenek és sakk-készletüket vi- ígyék magukkal. Fellendítik a gazdasági szakosztályt A Levente Egyesület gazdasági szakosz­tálya minden iskolánklvüli csapatból két-há- rom olyan leventét keres, aki lelkes, a gaz­dasági dolgokat kedveli és 18 évesnél nem több. Jelentkezés november 8-án (vasárnap) 10 órakor Páll Sándor szakosztály-vezelönél. (Postakert-utca 9. szám.) Mezei futóverseny November 8-án az atlétikai szakoszlály a Gazdasági Akadémia farmja környékén két részletben mezei futóversenyt rendez. Táv: 2.500 m. (1924-—25-—26. évfolyam) és 3.500 m. (1923 és annál idősebb évfo­lyam.) Felszerelésről minden levente maga gon­doskodik. (Torna, vagy más könnyücipö, rövid nadrák, ing.) Jelentkezés november 8-án (vasárnap) 10 órakor a Gazdasági Akadémia Külmonostor- utl bejáratánál. Tizenegy zászló-árbocrudat ajándékozott a város a leventéknek A tiz levente gyakorlótér és a Poétákért- utcai Levente Otthon részére a város veze­tősége' zászló-árbocrudakat ajándékozott. Ezzel is, mint mindig, kifejezésre juttatta a város, hogy értékeli és támogatja a levente intézményt. A városi levente parancsnokság a rendőrség utján vonja felelősségre a mulasztó leventéket A kiképzésre nem járó lelkiismeretlen ko­lozsvári leventék ügye a rendőrség előtt áll. Rövidesen napvilágot lát az első pénzbünte­tés. Ma mindenkinek helyt kell állania és aki ezt nem teszi: előbb-utóbb megbünhödik. Ingyenes gépkocsivezető tanfolyam A november közepén kezdődő 2. számú ingyenes gépkocsivezető-tanfolyamra főképp iparosok, kereskedők és földművesek jelent­kezzenek, mert az utána következő lanío- lyamot középiskolások részére rendezik. f\ hadsereghez sioliíatóknah Jelentkezők névre szóló értesítést kapnak jelentkezésük elfogadásáról Budapest, nov. 5. Illetékes helyről kössük: A honvédelmi minisztérium kiképzési osz­tály által síoktatóul való jelentkezés tárgyá­ban kiadott felhívásra olyan nagyszámú be­jelentés érkezett, hogy a döntés eredményé­ről minden jelentkezőnek nem adhatnak kü- lön-kfilön választ. Ezért tudomásul vétel vé­gett közül; hogy aki november 5-lg nem kap külön értesítést, annak bejelentése vala­mely oknál fogva nem volt figyelembe ve­hető. Hősi halált halt a donmenti harcokban Gi/őrffy Ferenc kolozsvári munkás A Nemzeti Munkaközpont bajtársi szolgálata eddig 700 pengővel segélyezte a hadbavonult munkások hozzátartozóit Kolozsvár, november 5. Megírtuk, hogy a Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szerve­zete a harctéren küzdő munkások családjá­nak megsegítésére és gondozására bajtársi szolgálatot létesített. Alig néhány hete In­dult meg a bajtársi szolgálat munkája, máris több mint hétszáz pengőt folyósít, tt a hozzátartozóknak, akik nemcsak pénzbeli támogatást kapnak, hanem ha szükség mu­tatkozik, orvosi ellátásban Is részesülnek és emellett a bajtársi szolgálat a hozzátartozók ügyeit is elintézi. A pénzbeli támogatást a kolozsvári munkásság önkéntesen felajánlott hozzájárulási alapból folyósítják. Segélyben részesítik nemcsak a frontszolgálatos mun­kások hozzátartozóit, hanem azokat Is, akik rendkívüli fegyvergyakorlatra kaplak lehí­vást, vagy belső szolgálatot teljesítenek. A fegyvergyakorlatra behlvottak hozzátartozói, elsősorban a feleség ^5 pengő havi segélyt, minden gyermek után 5 pengő segélyt kap. A belső szolgálatosok hozzátartozói 20 pen­gőt, illetőleg minden gyermek után 10 pen­gőt, a frontszolgálatos munkások feleségei 30 pengőt, gyermekei pedig fejenként 15 pengő segélyt kapnak. A Bajtársi Szolgálatnak egyébként nagy gyásza van. A Nemzeti Munkaközpont hiva­talos értesítést kapott a honvédvezérkartól, hogy Győrffy Ferenc írisz-gyári munkás a Don-mentl harcokban hősi halált balt. Győrffy Ferenc három gyermeket hagyott árván, akiknek megsegítésére a bajtársi szolgálat gyorssegélyt utalt ki. A gyermek játszani akar... Szinte szégyellem leimi, annyiszor emle­gették már előttem, hogy mindnyájunkban ott ugrándozik és pajkoskodik a gyermek is a fogát csikorgató ősember mellett. Ez a kisgyermek pedig igen haszontalan jószág. Amint egy kis rést talál mindennapi, nagy- képű, felnőtt szokásainkon, kisurran és el­kezdi a viháncolást. így történt azzal a te­kintélyes és komoly barátommal is, akiről most mesélni akarok. Az illető urnák egész szabályszerűen c ör- gedezett az élete. Gimnazista korában több­ször ki akarták csapni a női nem iránt ta­núsított rendkívüli érdeklődése miatt, mint egyetemi hallgató kitartóan nyomorgott s aztán, mint minden rendes ember elhatá­rozta, hogy egészen komoly felnőtt lesz. Ba­juszt növesztett, fekete kabátot, csíkos nad­rágot és keménygallért vásárolt. Időnként temetésekre járt, adót fizetett, sőt egy gyön­ge pillanatában még meg is házasodott. Pon­tosan ellátta hivatali teendőit s'néhány jóté­konysági egylet kiszemelte arra, hogy leg­közelebb beválasztja elnökségébe. Az illető tehát lassan és feltartóztathatatlanul csú­szott felfelé a lejtön. Már egészen bizonyos­nak látszott, hogy rövidesen közéleti ember lesz belőle, aki Így fogja minden mondatát kezdeni: Tekintettel arra a ténykörülményre, miszerint ... Ekkor lázadt fel benne az elnyomott gyer­mek. A viháncoló és vásott kölyök, aki ott unatkozott barátom belsejében nagyot rú­gott s a világnak szamárfület mutatva, át­vette az uralmát. Első, zsenge iljuságunkban, szinte vala­mennyien keresztül estünk bizonyos szenve­délyeken. Szeretném látni azt az embert, akt fiatal korában nem gyűjtött bélyeget, gom­bot, autómárkát és gyufásskatulyát, legalább olyan elszánt, vak sóvárgással, mint később pénzt, érdemrendeket, cimeket vagy igaz­gatósági tagságokat. Olyan törvényszeriiség, mint az, hogy tizenhat éves korunkban meg akarunk halni a szere'emtöl s verset írunk szép kedvesünkhöz, akinek szemét az ég­bolthoz, haját pedig az aranyhoz hasonlítjuk. Ilyenkorban szokta meglepni az embert a fényképezési düh is. Elszánt szenvedéllyel kattintgatjuk a fotografáló masinát s diadal­üvöltésben törünk ki. ha a lemezen legalább halvány árnyékát fedezzük fel annak a tárgynak, amit gépbe keccintettünk. Persze idővel ez a szenvedély is elenyészik s a fény­képezőgépet, szüléink lelkesedése közepette, zálogházba csapjuk, árából pedig cigaretta- tárcát vásárolunk, amivel tagadhatatlanul rendkívüli módon imponálunk annak a bizo­nyos ifjú hölgynek. Barátomat —- Isten tudja miért ? — annak­idején elkerülte ez a fotografálási szenve­dély. A gyermek tehát, aki. mint már fön­tebb említettem, fellázadt benne, ebben az irányban tört ki. A dolog úgy kezdődött, hogy barátom álldogálni kezdett a fényképé­szeti üzletek kirakata előtt. Legutóbb egy diszközgyülést is elszalasztott emiatt. Szeme csillogott s mialatt a kiállított masinákkal szemezett, mennyei mosoly játszadozott az ajkán. Aztán nágy elhatározással belépett a boltba.-— Kérek egy fényképezőgépet. Egész halom árjegyzéket tettek eléje s ő válogatni kezdett. Sápadt arca kipirult, keze reszketett, amikor a nyakába akasztotta az elegáns bőrtokba zárt masinát. Persze a fényképezőgépnek megvan az a szokása, hogy nem tud nyugton maradni. Mindegyre kiszökik a dobozából és szerepelni akar. A fényképezés első, szerelmes mézesheteiben, tiszteletreméltó barátom lefényképezett már minden lehetőt. A lakás, a macska, a virá­gok, az ősz, a sélatéri tó, mind-mind ráke­rültek a fényérzékeny celluloid szalagra. Ba­rátom alapos ember. Szakkönyveket vásá­rolt s elmélyedt a művészi fényképezés tit- Lulj.an. Különösen a beállítás érdekelte. Per­sze ezzel aztán semmivé lett közéleti kar­rierje is. Mert tessék elképzelni, hogy fest kincses Kolozsvár főterén egy enyhén őszülő, tekintélyes úriember, amint hasoncsuszva akarja lekapni a Mátyás-szobrot. A pajkos gyermek azonban nem nyugodott. Az illető úriember állítólag nemrégiben már az egyik villanyfára kúszott fel egy szép beállítás kedvéért. Mindez azonban még semmi. Most jön a java, amint a mesében mondani szokták. A fotodüh áldozata ugyanis otthonát is felfor­gatta. Mint újdonsült, de máris vérbeli fény­képész, nem elégedett meg azzal a tevékeny­séggel, amit a felvétel jelent. A fényképezés legérdekesebb, legvonzóbb része ugyanis az előhívás. Amikor ott csücsülünk az elöhivő- tál előtt s lessük,' amint a kép előbuvik. Az alkotás,. a teremtés nagyszerű lázát érzi ilyenkor a fotográfus, valami olyasfélét, mint amit a költö érezhet, amikor megta­lálja az egyedül üdvözítő rímet, vagy asszo- nánclát. Barátom tehát mindenekelőtt szemlét tar­tott lakásán sötétkamra irányában. Ebédlő, háló, dolgozószoba, egyik sem volt megfelelő. Két napig mászkált le s fel a szobákban, mint valami Afrika-kutatő, amig megtalálta a megoldást. A kamra, igen a kamra az jó lesz. Mint bátor és határozott jellem, nyom­ban tettre lépett. Hadvezér módjára felmérte a várható ellenállási központokat. Az asz- szony. Hát bizony nem lesz könnyű elhódí­tani tőle az éléskamrát. Először, a háborúk törvényszerűsége szerint, diplomáciával kezdte: — Nem gondolod^ kicsi szivem, hogy eb­ben a kamrában tönkre mennek a befőttek? Az asszony derülten, de gyanakodva mo­solygott. — Nem, uracskám. Ennél jobb kamrát még nem láttam a világon. Száraz és hűvös. A mult télen sem romlott meg egyet'en be­főttem sem. Hát igy nem megy. — Mondd csak drágaságom, nem kicsi ne­ked ez a kamra? Nem tudom nézni milyen rettenetesen kinlódsz a szűk helyen. Be kel­lene hozni a befőtteket az ebédlőbe. A drágaságnak erre nagyot villámlott a szeme. — Meg vagy őrülve, életem! Hogy a cse­léd mind ellopja! Szó sem lehet róla. Nem volt mit tenni, egyenes tűm 'ásba kellett átmenni. — Nekem kell az éléskamra. — Minek? — Hát. . . izé . .. sötétkamrát szeretnék berendezni. — De addig nem, amig én a feleséged va­gyok. Azt hiszed, hogy az én lakásomból bolondokházát fogsz csinálni? Szó sem lehet | róla! A fotografáló férj megszégyenülve sotn- polygott el. Tegnap azonban, amikor meg­látogattam őket, mégis azt kellett tapasz­talnom, hogy a férj győzött. Az asszony sze­líd mosollyal fogadott. — Benn ül a sötétkamrában — mutatott a spájz ajtajára. Megdöngettem az ajtót. — Szervusz, tata! — rikkantott ki vidá­man a „győztes". — Nagyszerű a legújabb tekercs! Körülnéztem. A befőttek ott állottak hosz- szu sorban, mint valami néma, zord hadse­reg, az ebédiöszekrény tetején. A hü hitves szelíden tett-vett a szobában s szemmellát- hatóan egyáltalán nem aggódott szeretett befőttjei sorsa fö!ött. A béke teljes volt. A férj győzött. Persze, most már önök Is sze­retnék tudni, hogyan történhetett meg ez a földöntúli csoda? A megoldás roppant egy­szerű. A térj kibérelte nejétől az éléskam­rát. írásba lefektetett szerződésük értelmé­ben elsején, amikor átadja feleségének a lak­bért, külön húsz pengőt fizet ?z éléskamra bérletéért. — Tudja, nem tudtam ellenállni neki — magyarázta az asszonyka. — Olyan megha­tóan könyörgött, A gyermek játszani akart. .Végülis pedig az asszony engedelmeskedni tartozik a férjének. így szólt őnagysága és közben szelíden, édesen mosolygott.-* Elsején fényképezőgépet veszek. Már kiszemeltem azt a magas jegenyefát, amelyre felmászok és a tetején lekapom azt a sárgarigó fészket. Sötétkamrának pedig a fürdőszobát ren­dezem be. Egyrészt nagyon szeretem s ezért nagyon becsülöm a befőttet. Másrészt... k.. Igen, másrészt... Nőm őnagysága ne mosolyogjon szelíden, édesen — és fölénye­sen! — amig én előhívom remekbe készült felvételeimet. NAGY ELEK Féli az alaffclófálél — zonal elé veletfe magái Sopron, november 5. (MTI.) Jákói János 27 éves erdőszentmiklósi . mé^szárossegéd a mult hónapban a légvédelmi elsötétítés ideje alatt betört egy lezárt Istállóba s on­nan különböző ingóságot lopott el. A rend­őrség elfogta. t)gye rögtönitélö bíróság elé került volna, de közben megállapították, hogy Jákói János ragályos beteg és kórház­ban helyezték el. A kórház a napokban ér­tesítette a rendőrséget, hogy Jákói meg­gyógyult és biróság elé állítható. A mészá­rossegéd azonban hajnaliján megszökött a kórházból és a vonat elé vetette magát. Szörnyethalt. Kísérlet « korcsmában Rendszeresen fősz lógatta albérlő­jét egy jómódú kolozskarai gazda Kolozsvár, november 5. Szabó István nem­régiben nyitott korcsmát Kolozskarán. Helyi­ségét Oltean Tivadar nagygazdától bérelte. Amikor átképzésre kellett bevonulnia, már jóforgalmp üzletet bízhatott öccsére. Vissza­tértekor mégis aggodalommal látta, hogy a haszon jóval csökkent. Az is feltűnt neki, hogy az italkészlet naponként rejtelmesen fogyatkozik s ezért elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Egy szeptembervégi éjszaka, zárás után, Szabó István visszamaradt üzletében és el­rejtőzött a pult mögött. A hosszadalmas vá­rakozás közben el is szundikált. Éjféltájban arra riadt fel, hogy kulcs csikordul a zárban Mint afféle tartalékos honvéd, nem volt ije­dős. de kissé elcsodálkozott, hiszen a helyi­ség kulcsát zsebében szorongatta. Töpren­gésre azonban nem jutott ideje. Az ajtó fel­pattant s küszöbén hosszú, fehér leplet vi­selő alak rémlett fel. A lesben álló korcs- máros a meglepetéstől majdnem felkiáltott. Mire azonban lélegzethez jutott, gyufa ser- oent és a szellem meggyujtotta a markában szorongatott gyertyacsonkot. Csakhamar ki­derült, hogy eleven, húsból és vérből való ember lopakodott be, még liozzá tulajdon házigazdája, bokáig érő hálúingben. A gazda jókora bütyköst vett elő inge rán­cából, gyakorlott mozdulattal leemelte a polcról az egyik pálinkás üveget s szinül- tig megtöltötte' butykosát. A fosztogatás azonban ezzel még nem ért véget. Oltean gazda újabb üres üvegeket szedett elő, mint valami bűvész. Mindegyiket megtöltötte va­lamilyen itallal. Úgy látszik, nemcsak* a barackpálinkát szerette, a cseresznyét, sőt a szilvóriumot is ... Szabó István rákurjantott a betolakodóra. Oltean a váratlan hangra csapot-papot, Italt, mindent otthagyott és futásnak eredt. Szabó István utána eredt s valahol a szérüskertben galléron fogta a menekülőt. Szorult hely­zetbe jutott házigazdája ekkor könyörgésre fogta a dolgot: — Megtérítem minden kárát, csak ne je­lentsen fel. Szabó István nem hajlott a lekenyerezésre. Biróság elé vitte a dolgot. A kolozsvári tör­vényszéken Lehner Richárd dr. tanácselnök tárgyalta az ügyet, mint büntető egyesblrö. Szabó István 200 pengőre becsülte a rend­szeres fosztogatásból származó kárt. A biróság kétbónapi fogházbüntetésre és 50 pengő pénzbüntetésre ítélte betöréses lo­pásért a teljes beismerésben levő Oltean Ti­vadart. Az indokolásban súlyosbító körül­ménynek tekintette, hogy az egyébként is tehetős gazda saját lakóját lopta meg. Szabó Istvánt kártérítési igényével polgári perre utasították. Jó &ra éa jó hirdetés^ alapja a Jó Üzletmenetnek. iSi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents