Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-06 / 251. szám

J942. NOVEMBER 6 5 Átnyújtotta megbízólevelét Kormányzó Urunknak az uj svéd követ Budapest, november 5. A Kormányzó Ur szerdán délután 1 órakor ünnepi bemutató kihallgatáson fogadta Carl Ivan Dennielson újonnan kinevezett svéd rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, aid ez alka­lommal átnyújtotta megbizó levelét. Az üd­vözlő és válaszbeszédet követöleg a Kor­mányzó Ur öfőméltósága elbeszélgetett a követtel, aki bemutatta a kíséretében meg­jelent Carl Filip Högstedt követség! titkárt. (MTI) A Popén nagykövet merénylőinek ügyében megkezdték a feíebbvifeli tárgyalást Lisszabon, november 5. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Ankarában szerdán megkezdődött a Pa­pén, német nagykövet elleni bombamerény­let ügyében a fellebbviteli tárgyalás. Kor­nilov vádlott, aki szovjetorosz állampolgár, a perrendtartásra vonatkozóan kifogások­kal igyekezett folytatni az előző tárgyalá­sokon követett taktikáját. A bíróság ezért mindeddig nem tudta megkezdeni az ér­demleges tárgyalást. Pénleben érkezik haza Fin norszácybó! a lettn'C'ktildöllség Stockholm, nov. 5. (MTI) Finnországból hazatérőben Béldy Alajos altábornagy ked­den kíséretével együtt Helsinkiből Stock­holmba érkezett. Csütörtökön reggel a ma­gyar vendégek repülőgéppel Berlinen át ha­zautaznak. Budapestre pénteken érkeznek. Luigi Magistretti hárfaestje Luigi Mario Magistretti november 4-én, szerdán este 6 órakor tartotta hárfa-szóló­estjét a vármegyeház dísztermében. Műsorát a IS. század preklasszikus mestereinek: Rameau, Bach és Paradişi, a 19. század ro­mantikus és impresszionista szerzőinek: Spokr és Debussy és modem olasz mesterek: Mortari, Russo, Mangiagálli müveiből állí­totta össze. A műsor első felét alkotó pre­klasszikus mesterek müveinek hárfa-átiratai — éppen a hangszer polifon játékra kevéssé alkalmas, nehézkes volta miatt — nélkülöz­ték az e hangszerre alkotott müvek termé­szetességét, és bár Rameau „Egyptienne“ cimü müvének egyszerű és mégis bűvölete- sen szép tematikája u hárfa pianisszitnó- játékában sem veszett el, Bach (Qavoit) ba­rokk pátoszának kifejezésére a hangszer legerőteljesebb hanghatásai sem voltak ké­pesek. Mégis e müvek, valamint a klasszikus és romantikus stílusok között ingadozó Spokr „Fantasia“ cimü hárfamüvének elöatlása a kitűnő művész re ml kivitt választékos zenei ízléséről, mélyen átérzett, szinte álomittas agógikájáról és szinte az előkelőségig pontos tematikai készségéről tett tanúságot. A modern olasz mesterek: Mortari, Ga- leotti, Mangiagalli müvei, amelyek a hárfa­játéknak összes technikai nehézségét még a Uibpcdáljáték folytonos enharmonikus válta­kozásával is összekötik, abszolút huugszer- birást és legmagasabbrendü művészi készült­séget követeltek. A rendkívül sokszor fel­hangzó és mindenkor átszellemült finomság­gal megszólaltatott üveghangok (főleg Mor­tari „Sonatino“-jóban), Debussy „Arabesque “ és „A kert esőben“ cimü hárfamüveinek im­presszionista hangszinei és a modern Russo ,,Piccolo suite“ c. müve, amelynek viharos futamai közé ékelt erőteljes akkordikája á hangszernek szinte démonikus hangszineket kölcsönzött. Magistretti minden zenei problé­mát legyőző, fölényes művészetéről tanús­kodtak. A hangversenyt előkelő közönség hallgatta végig és a művész a lelkes tapso­kat több ráadással hálálta meg. C. NAGT BÉLA ERDÉLY M"Z«Ó November : Csodála'os lörténet a rej­telmes Észak vadászné­peinek életéből. Előadások kezdete: 3, 5, 7. Jön! Legközelebb. Jön! »'«■ I ACTÓBUSZIÁDA Kolozsvár, november 5. A háború kezdete óta a társasgépkocsi megszűnt lukszusesz- köznek lenni. Ma azoknak van elsősorban joguk társasgépkocsin utazni, akik távol lak­nak munkahelyüktől, akiknek időbeosztása, vagy egészségi állapota nem engedi meg a hosszas kutyagolást. Megértjük az autóbusz-korlátozásokat is. Értékeljük a társasgépkocsi-vállalat fárado­zásait, hogy minél jobban igyekszik eleget tenni nehéz és sok akadályba ütköző felada­tának. A legszebben kiagyalt munka terv sem válik azonban valóra, ha azok, akikre alsó fokon vár a munka, nem látják el fel­adatukat hasonló szempontok szerint Már pedig a kolozsvári kocsivezetők és jegykeze­lők — tisztelet a kivételnek — különösen az utóbbi hetekben Igazán nem azzal a tu­dattal végzik munkájukat, hogy nem a kö­zönség van értük, hanem ők vannak a kö­zönségért! Szavaink igazolására hadd ragadjunk ki néhány jellegzetesebb esetet a panaszáradat­ból: Vannak utasok akik megértik, hogy háborús időket élünk s a társasgépkocslkon való utazásra elsősor­ban azok jogosultak, akiket fentebb említet­tünk. Ezek nem is veszik igénybe az autó­buszt, csak a legkivételesebb esetekben. Ilyen kivételes esetben az egyik megértő utas 37 percet várt egy autóbuszra. Jött egy kocsi, tele volt, nem állt meg. Emberünk zokszó nélkül várakozott tovább. Újabb öt perc múltán jött még egy kocsi, félig tele, de az • sem állott meg! Emberünk, bármilyen intelligens, müveit és megértő, ezt már igazán nem tudta meg­érteni! De nem tudjuk megérteni, elnézni és megbocsátani mi sem! A posta előtt történi a következő eset.. Félig telt autóbusz jött a Főtér felöl, megállt. Egy hölgy leszállott, kettő fel s amikor a harmadik nagy, súlyos bőröndjét fel akarta tenni a kocsira, a kocsi- vezető elindította, a masinát. A hölgy alig tudta elrántani bőröndjét az ajtóból, közben majdnem a kerekek alá került... Nagyon könnyen szerencsétlenség történ­hetett volna, ha a hölgynek nincs akkora lélekjelenléte... „Jó, de nem történt!“ — sietnek sokan megjegyezni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy öt ilyen eset közül egy feltétlenül halálos! A megállóknál ' meg kellene állni ugyebár, hogy szegény utas le tudjon szállani. A vasút felé utaztunk a Főtérről és le akartunk szállani a Boldog-utcával szem­közti megállónál. A Mariánum után jó han­gosan szóltunk, hogy álljanak meg a fent jelzett megállónál. A kalauznö és a kocsi- vezető közölt azonban a jelek szerint hallga­tólagos niegegyezés volt, mert továbbvittek, egészen a basutig. Amikor felelősségre von­tuk őket, mélyebb filozófiai fejtegetésbe kezdtek, amelynek legenyhébb kitétele az volt, hogy akasszuk fel magunkat. A jegykezelőnek kötelessége lenne a meg­álló előtt hangosan megkérdezni, hogy le- száll-e valaki itt és itt, megnevezve a kö­zeledő megállót, a vezetőnek pedig, ha külön is figyelmeztetik, talán mégis meg kellene áílania! Az elsötétítés miatt is vannak zavarok. Ha történetesen nem világítja meg egy utcai lámpa a meg­állóhelynél rostakoló embereket, Ítéletnapig leshetik, hogy észrevegyék őket a társas­gépkocsikról. A kocsivezetok a tilalom ellenére is beszélgetnek a melléjük telepedökkel. Ez még nem lenne nagy baj, de szeretnek szembenézni azzal, akivel tár­salognak. így azután figyelmük többszörö­sen elvonódik a vezetésről. Helyes lenne, ha az ilyen. vezetők az uta­soktól elválasztott fülkében forgatnák a vo­lánt. Mint például Budapesten. A kocsiajtók veszélyeztetik kezünket nemcsak le- és fel­szálláskor, hanem menetközben is. Sarkaik csak a legritkább esetben működnek jól. Mindenesetre a sebtapasz-gyárosok kasszá­jára dolgoznak. Ha megmakacsolják magu­kat, percekig állhat a megállónál a kocsi, amíg a jegykezelő átvergődik a zsúfolt ko­csin és 2—3 utast hasbavágva, kirántja a renitens ajtót. A nehezen nyiló ajtókat kinyitva szokták néha rögzíteni, például az ajtó melletti ülé­sek támlájához kötik. Ez viszont szabály- ellenes, az említett üléseken elhelyezkedett utas egy nagyobb rázkódásnál kieshet az ajtón. Egyszer valóban furcsa esetet láttunk. A társasgépkocsi nem várt be a megállónál egy odasiető fiatalembert, mire az a moz­gásban levő kocsira akart felugrani. A Ica- lauznő nem figyelt oda 8 éppen akkor csapta be az ajtót. A fiatalember elesett s majdnem egy teherautó kerekei alá került. A vonatok megérkezésekor mindig kevés társasgépkocsi várakozik az állomás előtt. Az a néhány kocsi, amely a központ felé tart, ilyenformán már az állo­máson megtelik s a Főtérig nem vesz fel jóformán egyetlen embert sem, holott ilyen­kor is mennek hivatalba, munkahelyükre azok, akiknek valóban szükséges a társas­gépkocsi. A közönség persze alkalmazkodik a helyzethez. Tolong, lökdösődik, préseli magát... Ha zsúfolásig teli a kocsi, méginkább felszökik, mint ak­kor, amikor hely van; rossz kocsiba ül, ké­sőre jelzi, ha le akar szállani. Ha azért a személyzetet és az utazóközön­séget magaviseletből osztályoznánk, mégis a személyzet maradna alul. Végezetül összefoglaljuk panaszainkat: le- és felszál­lásnál nem tartják szem előtt az utas érde­keit és egészségét (gyors, korai indítás); a megállóknál gyakran nem állanak meg; a kocsiajtók tűrhetetlenek; vonatérkezéskor több kocsit kellene az állomáshoz irá­nyítani; a kezelőszemélyzet legnagyobb ré­szének csiszolatlan a modora. Vannak ezenkívül más hibák Is. • de már boldogak lennénk, ha legalább ezekét pró­bálnák orvosolni! SZENTPÉTERY LáSZLó Spanyol eqy siovief ifjú élményei »minla’lnliorban« Madrid, november 5. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Az ,Jnform,atipnes“ cimü lap közli a szov­jet harctéren küzdő „Kék hadosztály* égjük tudósítójának cikkét, aki leirja egy spanyol ifjú élményeit a Szovjet-Unióban. Ezt a spa­nyol ifjút 1937-ben hurcolták et Oroszország­ba és most mentette meg a „Kék hadosz­tály“. — A vörösök hírverésük céljaira engem választottak ki — mondotta az ifjú — és néhány társammal együtt olyan táborba vit­tek, amelyet rendszeresen mutogattak a külföldieknek. Jó szállást kaptunk és ellátá­sunk Is jó volt. Sohasem jutott eszembe, hogy sokszáz társamnak milyen borzalmas a sorsa a *öbbl táborokban. Aztán egy mexi­kói látogató megjelenése kinyitotta a szeme­met. A mexikói ugyanis nyíltan azt mon­dotta a szovjet vezetőknek, hogy Mexikóban is vannak ilyen „munkatáborok“, mig a töb­biekben nyomorultul élnek az internáltak. A vezető kegyetlen nevetése és beismerő mozdulatai egyszerre világossá tették előt­tem, hogy milyen veszélyben fergok. Eszem­be jutottak azok a társaim, akik kellemetlen kérdéseket tettek a tábor vezetőinek. Ezek a társaim sorra eltűntek közülünk és most tudom, hova vitték... Még ma Is világosan emlékszem arra az Öreg tanítóra, aki velünk osztozott a rabsorsban s félénken Járt-kelt közöttünk. Egyszer azt kérdeztem tőle, mi­lyen volt az élet a régi Oroszországban. Egyedül voltunk, Így hát nem kellett tartani senkitől. Az öreg tanító rettegve válaszolta, sohase ismételjem meg ezt a kérdést, ha nem akarom szerencsétlenségbe dönteni ön­magamat és öt is. Amikor aztán kitört a háború, a bolsevista hírverés céljait szolgáló „minta táborra“ már nem volt szükség. A jó ruhát levetették rólunk, megkezdődött az éhezés, a nélkülözések sorozata. Elküldték messzire, ahol közülünk a legtöbb elpusztult az embertelen bánásmód miatt. Ha a spanyol csapatok meg nem mentenek, én sem len­nék már az élők között. 1500 pengős zenei és irodalmi pálféial Kolozsvár, november 5. A Máramaros vármegyei kaszinó kiirt a második országos zenei- és irodalmi pályázatát. A pályadijak összege 1500 pengő. A pályaművek bekül­dési határideje: 1942 december 1. Az érdeklődök forduljanak részletes tá­jékoztató megküldéséért válaszbélyeg csa­tolása mellett Atzél László főispáni titkár­hoz (Máramarossziget, Vármegyeháza) cirnfe. Felhívás Értesítjük a vitézeket, nemzetvédelmi ke­reszteseket és tűzharcosokat, hogy a Nem­zetvédelmi Kereszttel újonnan kitüntetettek fogadalomtételének ünnepélyén, november 8-án, vasárnap délelőtt negyed 12 órakor a Színkörben feltétlenül jelenjenek meg. Vitéz Berikö Béla ezredes, vitézi törzskapitány. Vékás Lajos dr., a kolozsvári Ítélőtábla el­nöke, nemzetvédelmi alb. elnök. Szász Ferenc dr. alispán, a tűzharcosok szövetségének el­nöke. Fejenként félévi börtönbüntetésre ítélt az uzsorobiróság két kolozsvári árdrágítót Kolozsvár, november 5. Nánási József , ko­lozsvári mészáros a tavaszi hónapokban mu­tatkozó zsirhiányt arra használta fel, hogy meglévő készletét 4 pengőért mérte ki kilón­ként. Ugyancsak 4 pengőért mérte a 2.90 pengőben, megszabott disznóhus kilóját. El­járásáért Vitos Pál uzsorabiró csütörtökön Ítélkezett felette. Az uzsorabiró — Albrecht Zoltán dr. ügyész szigorú büntetést kérő vádbeszéde után - - félévi börtönbüntetésre és 4 évi jogvesztésre Ítélte el a hentesmes­tert. Az Ítélet jogerőssé vált s igy Nánási Józsefet börtönbüntetése megkezdése végett, még a tárgyaláson letartóztatták. Hasonló súlyos büntetést hozott az uzsora­biró özvegy Táncza Istvánná Horthy Miklós- uti füszerkereskeúével szemben is. özvegy Tánczáné a juhturó kilóját 6 pengőért áru­sította, holott anDak hatósági ára csak 3.30 pengő volt. özvegy Táncza Istvánnét szintén 6 havi börtönbüntetésre, 4 évi jogvesztésre és 100 pengő pénzbüntetésre ítélték, ezenkí­vül 400 pengő vagyoni elégtétel megfizeté­sére is kötelezték. Egész napi napszámot nem lehet félvéka burgonyával fizetni Kolozsvár, november 5. Pap János dankl gazdálkodó a tavaszi hónapokban két al­kalmi munkást fogadott fel mezőgazdasági napszámosnak. A munkásokat két-két fél­napon át foglalkoztatta. Munkabérük fejé­ben ekkor egy-egy félvéka krumplival „ja­vadalmazta“ mindkettőjüket fejenként. A munkaadó eljárása miatt ideiglenes alkal­mazottai panaszt emeltek. Ennek alapján tárgyalta ügyüket a kolozsvári uzsorabiró- ság. A vád képviseletében felszólaló Al­brecht Zoltán dr. ügyész étvelésére az uzsorabiróság megállapította, hogy a mind­össze 1 pengő 30 fillért kitevő krumpli bér­ként! kiszolgáltatása teljes 1 napi mun­káért niunkabéruzsorát jelent. Éppen ezért Pap János vádlottat béruzsora eimén 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélet, jog­erős. Több hatósági ártullépés esetében is Ítél­kezett az uzsorabiró ezúttal. Fodor György- né szászfenesi asszony a 28 fillérben meg­állapított tehéntejet 40 fillérért árusította. Száz pengő pénzbüntetést kapott. Demeter Ida bánffyhunyadt kereskedő szappant adott 3 pengőért a megszabott 2.10 pengő helyett. Száz pengő pénzbünte­tésre és egyévi jogvesztésre Ítélték. Cioban Jánosné egeresi asszony a burgo­nyát mázsánként 6 pengő 44 fillérért áru­sította 4.60 pengő helyett. Száz pengő pénz- büntetést kapott. Man Gergely a kolozsvári piacon 14 fil­lért kért 6 fillért érő 20 deka hagymáért. 100 pengő pénzbüntetéssel sújtották. Török Boldis Márton magyarkapusi gaz­da szintén burgonyát mért 30 fillérrel ki­lónként. Harminc pengő pénzbüntetésre ítélték. MOZI MOTOROK ARPAD-filmszinliáz: „Régi nyár“ Honthj' Hannával. Előadások kezdete 3, 5 és 7 órakor. Vasárnap d. e. ’,£12 órakor Matiné. CORVIN-filmszinkáz (volt Royaí): Halálra­ítéltek. Fősz.: Merle Oberoo, George Brent. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. EGYETEM-filmszinház: Elhagyatva. Fősze­replő: Corinne Luchaire. Vasárnap d. e. 11 órakor: Balalajka. (Hajmássy Ilonával és Nelson Eddy vei.) ERDÉLY-mozgó: Félvér. Előadások kezdete 3, 5 és 7-kor. Vasárnap d. e. 11-kor Ma­tiné előadás. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Harmincadik. Fősz.: Páger Antal. Vasárnap délelőtt 11 órakor is vetítve! RÁKŐCZI-filmszinház: Csak angyaloknak van szárnyuk. Fősz.: Cary Grant Jean Ailliur. * X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents