Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-08 / 203. szám

1942. SZEPIEMBEU 8 A lorfértelmi jóváléle! újabb boIJog moziranala; SfßEBTilfrs'jxa Régi helyén, régi szépségében várja második leleplezését a nagy Wesselényi - lenyűgöző erejű zilahi szobra Mostan Dumitru, a magyarországi kommün egyik hóhéra volt a Fadrusz remekművét barbáron eltávoiitó bandák vezére — A „Keleti Újság“ kiküldött munkatársától — Zilah, szeptember 7. Egész Magyarország Zilah félé tekint a mai napon. Nagy nap ez, nemcsak a hepe-hupás vén Szilágyban és Zilah városában, de az egyetemes magyar nemzet életében is. A huszonkét éves idegen megszállás és elnyomás égbekiáltó nagy bű­nét teszi jóvá a történelem most, amikor Zilah városában visszaállítja régi helyére Fadrusz János örökszép, felbecsülhetetlen értékű művészi alkotását, Wesselényi szob­rát. Zilah és Szilágy-megye magyarsága mély áhitatosságu lélekkel készül a mai ün­nepre. A város már napok óta lázas izga­lommal várja azt az ünnepi pillanatot, amelyben régi pompájához híven ismét he­lyén láthatja az elvakult politikai romlott­ságnak áldozatul dobott gyönyörű szobrot. Mert ez a szobor nem egy ember jelképe csupán, örök jelképe a magyar gondolatnak, a magyar cletakaratnak, a legszentebb népi es nemzeti eszmének. A magyar sorsközös­ség jelképe volt mindig és minden időben. Jelképezte azt az igazságot, hogy magyar és magyar között nem lehet különbség, hogy magyart és magyart nem választhatnak el társadalmi villongások, mert minden magyar, főur és egyszerű pór egyaránt fia Szent István magyar birodalmának. A szobornak ezt a jelentőségét Erdély kényszerű elsza­kadása az anyaországtól nem csökkentette, hanem még emelte jelképes értékben. A gyászos trianoni korszakban a Wesselényi- szobor jelentette az örök óhajtást, a fee nem adható magyar egység gondolatát. Amint tudjuk, Fadrusz János örökéletü alkotása híven osztozott az üldözött és el­nyomott magyar kisebbség sorsában. A ma­gyar eszmét, a magyar igazságot jelentette és igy ennek a szoborműnek is végig kel­lett élnie magyar testvéreivel együtt mind­azt a megaláztatást, amit az idegen uralom magával hozott. Az örökéletü szobor kálváriája Most a gyönyörű szobor kálváriája véget ért és a történelmi igazságszolgáltatás a jobbágyfölszabaditó és szabadságharcos Wes­selényi Miklós báró örök, el nem hervadható emlékét kegyeletes lelkiismerettel ismét régi helyére emeli vissza. Ezalkalommal időszerű és szükséges is utalni arra a szégyenteljes hajszára, alnelyet az elvakult román sové- nizmus viselt a szobor ellen. Ez a kálvária akkor kezdődött, amikor a Székely Had­osztály csapatai a Oigányi körül vívott üt­közetben visszaverték a Züahra bevonult román csapatokat, de mégsem tarthatták meg a kemény elszántsággal fölszabadított várat. A román csapatok másodszor is be­vonultak Zilahra és a győzelmi mámortól megrészegedett katonák követték el az első merényletet a szobor ellen. Körültáncolták 8 szobrot, több katona felkuszott a szobor föalakjára és közvetlen közelről gépfegyver­rel tüzelt a nemes bronzanyagra. A győzel­mi mámorban még a környékbeli románság is megfeledkezett arról, hogy csúnya és gá­lád merényletet követtek el annak a magyar fóurnak emléke ellen, aki az elsők között hirdette a jobbágyok fölszabadítását és a föld népe részére a jogok megadásának szük­ségességét. Állandó veszélyben Wesselényi politikája nemcsak a magyar, de a román jobbágyság részére is szabadsá­got hozott. .* . W, • ) V < ) I I I »y ■ ne « » 's».v•*.*.<' vi-. 'ki *;<• «■,f, v* , A szo­bor főalakja egész sereg gépfegyver golyó­tól sérült meg, beszédes jelképéül annak a szabadságnak, amelyet az erdélyi fold nj urai hoztak magukkal. A román csapatok bevonulását kővető napok izgalmainak el- csendesedése után a helybeli román vezetők lelkiísmerete mégis felébredt, mert a szobor ellen több merényletet nem követtek el. Meghagyták a jobbágyfölszabaditó Wesselé­nyi szobrát, hiszen mégse pusztíthatták el annak emlékművét, aki apáikat és nagyapái­kat fölszabadította a jobbágysorsból. A zilahi és szilágysági magyarság mégis tudta, hogy a nemzeti ereklyének tekintett szobor biztonsága csak időleges. A magyar közélet vezetői tudták, hogy a szobor biz­tonsága állandóan veszélyben forog. Attól rettegtek mindig, hogy az uralmukért ide­gesen remegő fiatalabb román sovéniszták a szobrot egyszercsak fölrobbantják. A ma­gyarság vezetői állandóan készenlétben ál­lottak és közbenjártak a román hatóságok vezetőinél, hogy a szobrot ne bántsák, hiszen a román nép is csak köszönettel és hálával tartozik Wesselényi Miklósnak. Szatmári és nagykárolyi különítmények gyászos munkája A* erdélyi származású román vezetők meg is értették, hogy- a román nép méltó­ságán Ütnének csorbát, ha a szobrot bántó- dás érné. A román fiatalság azonban más véleményen volt. Széleskörű propaganda in­dult meg annak érdekében, hogy a szoborral „történjék valami". A magyarság vezetői azonban résen állottak 1934 tavaszán meg­tudták, vagy megérezték, hogy a szobrot a legkomolyabb veszedelem fenyegeti. Szat­máriról és Nagykárolyról egész különítmé­nyek készülnek Zilahra a szoborral való le- számolásra. Az egyik napon biztos értesü­lés érkezett arról, hogy aznap éjszakára a különítmény megérkezik és a szobrot ledön­tik. Ekkor Gazda Endre dr., a zilahi ma­gyarság egyik vezetőegyénisége felkereste Pielea dr. román rendőrfőnököt és tájékoz­tatta a helyzetről A rendőrfőnök meghall­gatta és megígérte, hogy éjjelre őrszemet állít, a szobor mellé, de megjegyezte, hogy arról természetesen nem állhat jót, ha eset­leg utcai csetepatéban valami történik a szoborral A rendőrfőnök be is tartotta ígé­retét, őrszemet állított a szobor mellé arra az éjjelre. Késő éjszaka mégis megtörtént a baj, de egészen más módon, mint ahogyan vélték. As éj sötétjében katonai járőrök zárták le a zilahi főtérre vezető utcákat, úgy, hogy oda senki sem juthatott, A szat­mári és nagykárolyi különítmények ter­mészetesen bejutottak a térre és zavar­talanul elvégezhették gyászos munká­jukat, A különítmény tagjai, a szobor- rombolás ismeretlen tettesein kívül a gyászos cselekedetnek közvetlen, szem­tanúja senki sem colt. Bizonyos, hogy a ere bor két alakjának lábánál a bronz­lapot elfürésselték. A két alakot a földre döntötték, majd a sötétség leple alatt a fogház udvarának egyik d«'srkábádé tél­in Terébe azADitották és a földre dobták. A szobor alapzatát ezután szétrombol­ták. Mas tan Dumitru, a fötetíes ... Ma már nyíltan fel lehet vetni azt a kérdést, hogy kik voltak ennek a gyászos rombolásnak elkövetői ? A gyászos dicsőség közvetlen főtettesének, elkövetőjének neve mindig ismeretes volt a zilahi magyarság előtt. A fötettes egy Mes tan Dumitru nevű fiatalember és az illetőről köztudomású volt. Hogy a magyarországi kommün alatt igen tevékeny szerepet játszott, mint az egyik budapesti terroralakulat hóhéra. Cinkosai­nak neve Ismeretlen. Az Ilyenfajta hőstette­ket nem szokás nyílt sisakkal elkövetni. Másnap 7,Hah magyarsága keserű megdöb­benéssel tudta még a szobor lerombolását és eltüntetését. Zilah magyarsága ökölbeszorult kézzel, égő szemmel, tehetetlenül szemlélte a rombolás nyomait. A magyarság vezetői azonnal lépéseket tettek a szobor sorsának tisztázására. Megtudták, hogy hova hurcol­ták el a nagyértékü műalkotás romjait. Ki­derült az is, hogy a szobormű két főalakja viszonylag épen maradt,, bár kisebb alkat­részek összezuződtak, A zilahi magyarság vezetői már a rom­bolás előtt lépéseket tettek annak érdeké­ben, hogy? a szobrot teljesen leszereljék és Budapestre szá.Hithassák. Ezlrányu fárado­zásai azonban nem vezettek sikerre. A rom­bolás után a Magyar Párt parlamenti cso­portjának képviselői, köztük elsősorban Jó­sika János báró kezdett tárgyalást a román kormánnyal annak érdekében, hogy a szob­rot a zilahi református templom előtt állít­sák fel újra. A román kormány ezt a kíván­ságot kereken elutasította, majd kilátásba helyezte, hogy esetleg zárt helyen mégis új­ra felállíthatják a szobrot. Ezt az ígéretét sem váltotta azonban be és azt sem engedte meg, hogy a szobrot Budapestre szállítsák. Pótból és szennyből — vissza a méltó helyre!... így élte meg a Wessel én ifi-szobor a törté­nelmi sótsfordulatot, 1940 őszét- a fogház udvarának deszkahódé jóban, portól és szenny töl ellepve. A bécsi döntés, illetve a magyar honvédség Zilahra való bevonuAsa után Gazda flndre dr. Zilah várói egye jelenlegi alt- ispánja, a vármegye legelső közgyűlésén in­dítványt. tett a szobor visszahelyezésére. Meg­alakították a szoborbizott-ágot, gyűjtést in­dítottak és támogatást kértek a korinánvól. 'F ootos, hogy fogait- minden este, lefekvés előtt alaposan és lelkiismeretesen megtisztítsa. Chlorodont fogpaszta I M- ■ ■ .­......... j Szavait ma. is megismételhetjük, amikor Zikh és Szilágy vármegye, az ország ma­gyarsága a szobor visszaállítását a történel­mi jóvátétel újabb boldog mozzanataként je­gyezheti fel.-fi — Egyetem-mozgóban ma, kedden, d. e. 11 órakor rendkívüli matiné olcsó helyárakkal: FEKETE GYÉMÁNTOK Ma és holnap 3, 5, 7 és 9.20 órakor a Jókai sorozat utolsó darabja: Szesrény srazdasrok (Szeleczky Zita, Lukács Margit, Szilassy L., Uray T., Mihálytfy B., Pethcs) I A kultuszminisztérium nagy m-Ug .éggel és T megértéssel pártolta a nemes elhatározást és egy egyben 15.000 pengő, a székesfőváros 5000, a A;< mzeti Bank. 4000 pengő hozzájá­rulást adott a költségekre, A szoborbizottság alapja azonban a megyében és az ország más vidékein is folyó gyűjtés eredményével 45.000 pengőre szaporodott. Ez fedezte a költsége­ket. Az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács is sietett a szoborbizottság támogatására. Így tehát 1942 szeptember 5-én a magyar honvédség Zilahra való bevonulá-ának má.-n- dik évfordulóján az egész ország felemelő szép magyar ünnepe keretében sor kerül a szobor második leleplezésére. A különböző háborús nehézségek ugyan hátráltatták a munkát, úgyhogy még a leleplezés előtti, na­pon is munkás-hadsereg .szorgoskodott a szo­bor korul, de hétfőn délután már az ásvá­nyokat eltávolították és a szobor most teljes épségben njl oft klasszikus egyszerűségében is lenyűgöző erővel és szépséggel, A leleplezés országos jelentőségét, az is megadja, hogy azon részt vesz és beszédet mond ■ Szinyey-Merse Jenő vallás- és közok­tatásügyi miniszter, megjelenik Tasnádi Nagy András, a képviselőhöz és az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke, az or szaggynlés házainak küldöttsége, a városi és a vármegyei törvényhatóságok képviselői. Részt vesz az ünnepségen dalnoki Miklós Béla altábornagy, kolozsvári hadtestparancs­nok,. Tnezédv-Joksman Ödön, Kolczs-várme- gye főispánja. Szász Ferenc dr., Koloz-s- vármegye alispánja, Kovrig Béla, a kolozs­vári Tudományegyetem rektora, Keledy Ti­bor. Kolozsvár város polgármestere. Néme- thy Károly tanácsnok, Budapest székesfővá­ros képviseletében, de jelen lesznek Zilah 'és a megye egész magyarsága, a heiybeli kato­nai és polgári hatóságok képviselői, a vidék tanítósága, a Wesáelényi-kollégíum véndiák­jainak többszázfőnyi csoportja s a társadal­mi és hazafias alakulatok egész serege. Érdekes, hogy a szobor első leleplezése 1902 szeptember 18-án, .tehát 10 nap hijján ép­pen 40 évvel ezelőtt folyt, le. A megye tör­vényhatósági bizottsága akkori közgyűlésén Wesselényi Miklós, báró főispán elnökölt, majd Eaisler György dr. alispán nyitotta meg a leleplező, ünnepséget. A leleplező be­szédet Beöthy Zsolt mondotta. Beszéde igy kezdődött: — A fajszeretetnak és az emberi jog jelen­tőségének, a szabadságszeretetnek, egyszóval a magyar ideáloknak uj oltára azt amdy egybégyujtátt berniünket.. Három hónapi fogházbüntetésre ité'tek egy gondatlan anyát Kolozsvár, szeptember 7. Dón Mátyásné Petón Mária vajdakamarási kétgyermekes asszony ezév január 19:én, miközben házá­nak udvarán munkáját végezte, magukra hagyta gyermekeit, Zsuzsát és Máriát, ak'k a hidegben alaposan befutott kemence körül játszadoztak. Játék közben a nyitott ke­mence i űzetni lángot fogott a háromeazten- dös Zsuzsa ruhácskája. A. nagyobbik lányka, akinek gondjaira édesanyja kis húgát bízta, sikoltozva kiszaladt az udvarra. Dán Má­tyásné kétségbeesve rohant be a lakásba és eleinte vízzel, majd kötőjével Igyekezett el­oltani gyermeke lángoló ruháit. Mire azon­ban ez sikerült neki, a gyermek már súlyos, harmadfokú sebeket szenvedett.. A» orvost segélynyújtás ellenére a gyermek még az­nap éjszaka meghalt, A hatósági vizsgálat eredményeként gon­datlanságból okozott emberölés vétsége miatt eljárás indult Dánná Petén Mária, el­len. ügyében hétfőn mondott ítéletet a ko­lozsvári törvényszék hármas büntetötanázsa. A Szenczer József dr. elnökletével ülésező bíróság bűnösnek mondotta ki a gondatlan­ságát beismerő vádlottat és ezért három­havi fogházbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását, azonban háromért próbaidőre felfüggesztette. Befejezték az erdélyi megyékben az ócskavasgyüjtés meg­szervezését Kolozsvár, szept. 7. A hazatért Erdély ócs­kavas- és femgyüjtő hálózatának kiépítését befejezte a Fém gyűjtő A visszatért kilenc vármegye közül nyolc megyében a szervezés teljes mértékben befejeződött, úgyhogy a me­gyék 43 járásának alapulvételével, de a szük­séghez mért. eltérésekkel történt a körzetekbe való beosztás. Biharmegyében most szervezik, a korzeteket*$ ezzel az erdélyi hálózat kiépí­tése teljesen befejeződik. A Fémgyűjtő gondoskodik a szervezéssel kapcsolatban arról, hogy a körzetekben meg­felelő számú gyűjtők a vasnapokon ismét megkezdjék a munkát. A városokban és az egyes körzetekben mindenütt 2-~3 körzeti megbízottat jelöltek ki, hogy a gyűjtési mun­ka megfelelő elosztással, a Fém'gyüjtó utasí­tásainak megfelelően és ellenőrzése mellett történjék.

Next

/
Thumbnails
Contents