Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-08 / 203. szám

iCsverxEírs^Q 4 Egész napol betöltő ünnepséggel avatta fel ereklyés országzászlóját Gyalu nagyközség Ínczédíj-űofesman Ödön dr. Főispán és Szász Ferenc dr. alispán nagy­hatású beszédeket mondottak — Konkoly-Thege Sándor dr. Földmivelés- ügyi államtitkár is megjelent a község nagy ünnepén Gyalu, szeptember 7. Gyönyörű vasárnap reggelre virradt Gyalu nagyközség De kell is ez a szép kora őszi vasárnap a föld'még- fáradt népének, mert most avatta fel ek- iyés országzászlaját. Az érkező hivatalos küldöttségeket, vendégeket fellobogózott há­zak, s ünneplőbe öltözött emberek, asszonyok fogadják. Már kora reggel óta talpon van a falu s annyi idegen nép sereglett házai közt, hogy legalább még három falu kitelnék be­lőle. Mert azonkívül, hogy országzászlót avat a község, az EMGE is ekkor tartotta „gazda- napját". .. Fél tiz órakor megszólaltak a harangok. A hivatalos küldöttségek a református tem­plomba vonultak, ahol Biró Sándor dr. val­lástanár hirdette az igét. Arról a népről be­szélt, amely a halálból átlépett az életbe .. . Meg arról is, hogy jó volna emlékezniük arra, amit éppen két esztendővel ezelőtt fo­gadtak: „Hogy ha még egyszer szabadon, magyarul imádkozhatnak s énekelhetnek, többet soha sem panaszkodnak, még ha ke­nyéren és vizen is kell élniök ... És ehelyett hányszor voltunk egymás életének megbese- ritöi 7" — Háború van, honvédeink a család és az itthoni békesség védelméért életüket és vé­rüket adják, nem szabad hát itthon egyenet- lenkedni“ — mondotta Bíró Sándor dr. — „Erre fog figyelmeztetni az országzászló s ha nem fogadjuk meg intését, bizony méltat­lanok vagyunk a szabadságra . . Kolozsvár, szept. 7. Az erdélyi lelkészek és tanítók kepejárandóságának ügyében gz Erdélyi Párt emlékirattal fordult a kormány­zathoz. A beadványban ismertette az illeté­kes hivatalos tényezőkkel, hogy Erdélyben a gabonareadelet súlyosan érinti a lelkészek és tanítók kepe járandóságának ügyéi. Kérték tehát a kormányzatot, hogy olyan megoldást találjon a természetbeni járandóság fizetésé­vel kapcsolatosan, arae’y lehetővé teszi az eddigi rendszer érvényben tartását. A kérdés rendezésére gróf Teleli Béla az Erdélyi Párt országos elnöke személyesen is közbenjárt a közellátási miniszternél, aki Ígéretet tett ar­ra, hogy a ssahnásgabonáeal, tehát kereszt­ben és kéé ében adandó párbéri (kepe) min­denkor természetben lehet kiszolgáltatni a lelkészeknek és tanítóknak, akik a:t, mint saját termésüket csépeltetik és számolják el a cséplőbiztossal. Az Erdélyi Párt közbenjárásának eredmé­nyeképpen megjelent a Budapesti Közlöny 10-12 szent. 6-i 202-es -zárnában a miniszté­rium 5210 1942. M. E. íz. rendelet*. 1912. évi termésű gabonacséplése. számbavétele, őr­lése, valamint az 1942., 1943. évi gabona és lisztforgalom szabályozásáról szó'ó 3000/942. M. E. sz. rendelet kiegészítése tárgyában. A rendelet értelmében a visszacsatolt keleti és ţrdifyi területen a párbért (kepét) kenyér­dr.. a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége vezetője és Solthy Ernő dr.' miniszteri titkár kíséretében. Az államtitkár és kísérete Kalotaszegiből visszatérőben tért be a gyalui gazdanapra s egyben megtekin­tette a gazdanap állat-, növény- é* kézl- munkakiállitásait is. Az államtitkárt vitéz Szász István dr. igazgató üdvözölte. Az ál­lamtitkár válaszbeszédében biztosította Er­dély gazdatársadalmát a kormányzat to­vábbi jóindulatú támogatásáról is. — Minden erdélyi gazdát öröm tölthet el, hogy a földművelésügyi minisztériumot ép­pen olyan férfi vezeti. mint báró Bánffy Dániel, aki a megszállás éveit velük együtt töltötte. Ismeri az erdélyi viszonyokat s is­meri az erdélyi gazdasági élet kérdéseit 's. Mi semmi á'dozat.ot nem sajnálunk Erdély­től, de ezt Erdélynek, az erdélyi gazda-tár­sadalomnak is értékelnie kell. Elmúlt az az Idő, amikor két kézzel foghatjátok az eke­szarvát, hiszen most egyik kezetekben kar­dot kell fognotok s csak a másikban fog­hatjátok az ekeszarvát, de igy Is egész mun­kát kell végeznetek! — fejezte be beszédét Konkoly-Thege dr. államtitkár. Ezután Seyfried Ferenc „Újabb tapaszta­latok Németországban“ című előadását tar­totta meg s utána pedig Nagy Miklós idő­szerű állattenyésztési kérdésekről beszélt. A gazdasági szakelőadásokat Gyalu és környé­ke gazdanépe a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig. Gazdanap és műsoros estély Délután fél 3 órakor a Barcsay-kert ha­talmas színjében többszáz terítékes közebé­den látta vendégül a Református Nöszövet- ség a' távolról jött vendégeket. Délután ő órakor pedig tovább folytatódott az EMGE gazdanap műsora. A Barcsay-kertben köz­ben a kolozsvári Wesselényi lövészegylet, a gyalui és a magyarkapusi lövész-csoportok versenyzése zajlott le. A gazdanap résztvevői 5 órakor összeültek az EMGE kolozs-vármegyei lótenyésztési szakosztályának megalakítására. Elnökül Bánffy Miklós grófot, társelnökökül pedig Szász Ferenc dr. alispánt és Máriássy Béla birtokost választották meg. Az alispán ál­landó helyettese hivatalból Forgács József dr. vármegyei főjegyző lett. Az alakuló köz­gyűlés után kiosztották a dijakat a kiállí­tások résztvevő gazdái között. Este 8 óra­kor pedig műsoros ünnepség következett, ’amelyen Versényi Ida. a kolozsvári Nemzeti Színház tagja Reményik-verseket szavalt, Török Erzsébet pedig székely balladákat adott elő kitűnő sikerrel. Az egész napon át tartó ünnepségek meg­szervezésének a legnagyobb gondja Ady Elemér református lelkészre hárult, aki fel­adatát nagy körültekintéssel teljesítette. Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!" Este 9 órakor tértünk vissza Gyaluből Ko­lozsvárra. Kocsink az ősi Barcsay-kuria udvaráról indult el. A hegyre, ahol valaha az erdélyi rendek országgyűlést is tartottak, harsányan felhangzott a gyalui magyarok lelkes éneke: — Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted, Xem véss az el, ha eddig el nem veszett.' Sej-háj, régi bunk és bánatunk — Újra élünk s vigadunk ... Az ének messzi szállt utánunk s úgy csen­gett, mint reménytfakasztó, örök vigasz­talás ... gabona jegy ellenében szalmás állapotban (ke resztekben, kévékben) ki lehet szolgáltatni. Kémei minlafaívali Bu'qáriában Berlin, szept. 7. A német-bolgár együtt­működést célzó intézmények közé, amelyek a két állam közötti gazdasági kapcsolatok kimélyítését célozzák, most egy német- bolgár mezőgazdasági intézet is bekapcsoló­dott. Olyan intézményről van szó. amelynek létesítését két évvel ezelőtt határozták el és amely a német Kaiser Wilhelm Instit.uthoz hasonló szerepet fog betölteni. így az épít­kezés költségeit is az említett intézet vagyo­nából fedezik és egyéb költségek a két állam között oszlanak meg. A bolgár agrárpolitika fejlődése iránti érdeklődés abból is kitűnik, hogy a legutóbbi berlini gazdasági űlé.sen a bolgár mezőgazdasági élet vezetőivel meg­beszélések folytak bolgár mintafalvak német mintára történő létesítéséről. E terv szerint a Szófia körzetéhez tartozó két falut, minta- faluvá építik át, hogy ilymódon alkalmat adjanak a bolgár gazdaságnak mindazon üzemek megismerésére, amelyek a legkor­szerűbb német mintára készültek és a gya­korlatban is kiválóan beváltak. (MNK.) 1942e SZE1*TEMBEn S Meghalt Szilágyi László« az ismeri színpad* iró Budapest, szeptember 7. Szilágyi László, az ismert magyar színpadi iró, aki több ope­rett-librettójával szerzett az ország határain túl is ismert nevet magának, az egyik buda­pesti klinikán agyvelőgyullad.ásban meghalt. Az iró influenzásán érkezeit vissza balatoni nyaralásáról Budapestre s ifiagas láza elle­nére éjjel-nappal dolgozott, hogy készülő operettjét, a regényes tárgyú .„Maria főhad­nagy“-ot befejezze. A darab, amelyben az iró az 1848-as szabadságharc legendás nőalakjá­nak, Lebstück Máriának éleiét dolgozta fel, e! is készült, a Fővárosi Operettsziuház már javában próbálja, a szerző azonban már nem jelenhetik meg a bemutatón. Szilágyi László irta az utóbbi évek leg­nagyobb operett-sikereit. Fedák Sárinak va­lóságos „házi szerzője“ volt— A kitűnő szí­nésznő három legutóbbi színpadi sikere: a „Gyergyói bál“, a „Cecília“ és a „Vén dió­fa“ Szilágyi 'László nevéhez fűződik. Az aránylag fiatalon elhunyt iró halála komoly vesztesége a könnyebb műfajú ma­gyar színpadi irodalomnak. Bensőséges ünnepséggel ülte meg fennállásénak e ső év­fordulóját a Györgyfalvi Mene­kültek Közművelődési Egyesülete Kolozsvár, szeptember 7. Vasárnap délután évfordulót ünnepelt a Györgyfalvi Menekül­tek Közművelődési Egyesülete. Egy esztendő­vel ezelőtt alakult meg menekült györgyfalvi magyarokból az egyesület, amely összefogta és gyámolította a bécsi döntés után Kolozs­várra menekült györgyfalvaiakat. A jelképes község közművelődési egyesülete most, egy esztendei munka után ünnepséget tartott, amelyen beiktatták az egyesület újonnan megválasztott • disztagjait, Muth Mihály és Gruesa Lipót városi tanácsnokokat, Dunst László századost, László Endre városi jegy­zőt, Marton Lili, Finta Zoltán és Bíró -János hírlapírókat, akik tevékenységükkel előmozdí­tották a györgyfalvai menekültek ügyét. Elsőnek Vajas Ferenc, az egyesület alel- nőké, a jelképes község bírája köszöntötte a megjelenteket a Magyar Hiszekegy elmondá­sa után. — A bűn és tudatlanság ellen harcolunk s amíg a lélek harcol, addig nem veszthetünk csatát — mondotta többek között beszédében. Befejezésül éltette Magyarország országgva- rapitó kormányzóját &> a magyar hadsere­get. Ezután vitéz Boi'csiczky Imre százados tartotta meg előadását. Megemlékezett arról a nagy szomorúságról, ami Szent István nap­ján ért bennünket az ország második fiának elvesztésével, majd rámutatott arra, hogy or- szággyarapitó minden magyar, aki becsületes munkával teljesíti kötelességét egy jobb jö­vőért. Fogjuk meg egymás kezét s egy aka­rattal. becsülettel végezzük munkánkat. Ezután Vajas Ferenc szavalta el ősziül© álérzéssel Lampérth Géza ,,Dal a zászlóról“ című versét. László Erzsi Móra Ferenc „Ke­nyérért való imádságát“ szavalta nagy siker­rel. majd Gergely Kata mondotta el Cseke- falvi Tamás Katalin „A falu kútja“ című verses legendáját. Ezután Gergely Kata sza­valta el Reményik Sándor „Ahogy lehet" cí­mű versét, határozott művészi készséggel. A györgyfalvi műkedvelők Csekefalvi Ta­más Béláné egyfelvonásos szinjátékát adták elő. A darab az ő-i viselet megőrzéséért száll síkra s igen ügyesen és ötletesen mutatja ki az ősi viselet megtartásának fontosságát. A szereplők: Szabó Márton, Szabó Mártonná, Tóth Kata. Vajas János, László Imre rend­kívül' ügyesen személyesítették meg a darab személyeit. Befejezésül az egybegyűltek eléne­kelték a Himnuszt. A kitünően sikerült, lélek­emelő ünnepséget tánc zárta be. Négy fejőstehenet loptak el a volt LoloMvári txigii« rancajőnők istállójából Kolozsvár, szeptember 7. Különös lopá.3 ügyében jelentett feljelentést Pop Leontin, a kolozsvári egykori román sziguranea (ál­lambiztonsági hivatal) főnöke. Feljelentésé­ben előadta,' hogy Békásban levő bekerített kert,helyiségéből ismeretlen tettes elkötötte én elhajtotta í fejőstehenét. A tehenek értéke meghaladja az 5000 pengőt. Pop Leontinnak máskülönben nagy’ birtoka van a Békásban, ahol békés gazdálkodással tölti idejét. Felje­lentése után a rendőrkapitányság nyomban megindította a nyomozást, bár az sem lehe­tetlen, hogy a teheneket az ismeretlen tettes esetleg azóta már át is hajtotta a közeli határon. „Hirdesse ez a zászló az örök, megbonthatatlan magyar egységet" A templomból a hatalmas ünneplő tábor as országzászló még árván álló, égbenyuló árbocához vonult. Az. ünneplők köz.ött ott láttuk Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánt, Szász Ferenc dr. alispánt és feleségét, For­gács József dr. vármegyei főjegyzőt, Peéry Miksa ezredest, Almay Béla vezérkari alez­redest, Botos Jánost, az Erdélyi Párt kolozs­vári tagozatának titkárát, C'sornay Jenő dr. főszolgabírót, Berivoy János szolgabirőt, Gallus Viktor és Baresay József földbirtoko­sokat, Imreh Sándor jegyzőt és itt van a képviselőtestület élén Horváth Gyula köz­ségi bíró és még számos falu küldöttsége. Képviseltette magát az EMGE is Itt van vitéz Szász István igazgató, Seyfried Ferenc titkár, Nagy Miklós EMGE főtiszt viseld. Az ünnep'ség megkezdése előtt a dalárda a Magyar Hiszekegyet énekelte, utána pedig Szász Ferenc dr. alispán lépett a dobogóra Átadják az ereklyés országzászlót A gyönyörű, hatalmas címeres ország- íálzló a. Himnusz hangjaival egyszerre emel­kedett a magasba s néhány áhitatosan csön­des pillanat után Almay Béla vezérkari al­ezredes lépett a dobogóra, hogy a honvéd­ség nevében is átadja az országzászlót Gyalu nagyközség magyarjainak: — Hitvallást és fogadalmat jelent ez a zászló — kezdte beszédét Alhiay vezérkari alezredes — s jaj azoknak, akik a zászló fi gyelmeztctéséröl megfeledkeznek... Azon­kívül emlékezni is tanít az országzászló, mert nekünk emlékeznünk is kell. A piros szin a kiontott vért, a fehér a magyar be­csületet, zöld . pedig az örök reménykedést hozza emlékezetünkbe ... Vérünket hullattuk e szent jegy alatt egy ezredéven át s re­ménykedtünk alatta még 1918 végén. is. Re­ménységünket azonban szégyenbe fullasz­tották a bomlasztó, felelőtlen elemek s ne­künk ma erre kell emlékeznünk, ha nem akarunk még egyszer 1918-át! ... A zászló becsületére vigyáznia kell minden magyar­nak, akár a fronton, akár- a front mögött, mert a zászló becsülete a magyarság becsü­lete is. Almay Béla vezérkari alezredes után Kátay Zoltán az ereklyés országzászló nagy­bizottsága nevében adta át a zászlót Gyglu nagyközség közönségének, majd Inczédy- Joksman Ödön dr. főispán lépett a dobogóra. Fegyelemre és összetartásra intette az egy­begyűlteket s igy folytatta szavalt: Legyünk büszkék mind az idők végeze­téig arra, hogy magyaroknak születtünk“ — Mi a magyarságunkat nem úgy hordoz­zuk, mint valami díszes bokrétát a kalap mellett, sem mint király a koronáját. Mi a magyarságunkat úgy hordozzuk, mint az ezeréves megpróbáltatás súlyos keresztjét, de e .kereszt alatt soha meg nem roskadunk. Mert a magyarság keresztje hasonlatos n Krisztus keresztjéhez, amely minden tr-rhe mellett felemel ... Ila van közöttetek szét­húzás, egymást meg nem értés, akkor inától fogva szűnjék meg s felejtse el mindenki vélt sérelmét és nélkülözését. Ha sírva is, ha könnyezve is, legyünk büszkék mind az idők végezetéig arra, hogy magyaroknak Kezdők és baladók részére szeptember hó 10-án gépkccsivezelö-kiképzö tanfolyam kezdődik. Jelentkezni és érdeklődni lehel naponta Árpád uí 78. íz. alatt. Szász Károly a kolozsvári cr'p : •r'.'v-.-'-í? kiképző lanielvam vezeti]#. mr -*r,r--v -V.-Vmmmm s ünnepi beszédet mondott. •— Harminc évvel ezelőtt már állottam ezen a helyen: a március 15-iki ünnepségen. Aztán még állottam itt, mint az egykori Magyar Párt kiküldöttje, hogy üzenetet tol­mácsoljak számotokra . . . Titkos üzenet volt ez, de ti mindannyian megértettétek s éppen ezért avathatunk most itt magyar ország- zászlót.... Úgy beszélek hozzátok, mint a végvárak magyarjaihoz: ne feledjétek pilla­natra sem, hogy háborúban vagyunk, amikor úgy kell viselkednetek, mint katonáknak a fronton, mert a katona hiába győz. ha ri nem álljatok meg becsülettel helyeiteket ide­haza! Erre figyelmeztet mindannyiatokat ez a díszes országzászló, amelyet most átve­szek, hogy nektek átadhassam. Hirdesse ez a zászló az örök, megbonthatatlan magyar egységet Hirdesse, hogy ez a nép őrükké élni fog! születtünk! Ez ma a mi legnagyobb hiva­tásunk ! ... Az ünnepi beszédeket a tömeg lelkes él­jenzéssel fogadta s végül felcsendült a Szó­zat. Az országzászlóavalás díszes ünnepsé­ge ezzel véget is ért s megkezdődött úgy­szintén a templomban az EMGE gazda-érte­kezlete. Az egybegyűlteket Lovady Lajos gazdaköri elnök üdvözölte s utána pedig a távollevő gróf Teleki Béla EMGE elnök he­lyett vitéz Szász István dr. EMGE igazgató mondotta el ünnepi megnyitó beszédét. „Semmi áldozatot nem sajnálunk Erdély­től!" — mondotta Konkoly-Thege dr. államtitkár Utána DÖry Lajos dr. gazdasági akadé­miai tanár a zöldmező gazdálkodásról tar­tott szakszerű, élvezetes előadást. Előadása közben lépett, be a templomba Konkoly- Thege Sándor dr. államtitkár, Balogh Vilmos Kedvezően intézte el a közellátási minisztérium az erdélyi lelkészek és tanítók kepeiárandósásrának ügyét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents