Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-04 / 200. szám

1342. SZEPTBMBmn 4 Amerikai közvetlenség Albion jelét polgárainál Ősidők óta szoká­sos az időjárásra vonatkozó megállapítások­kal kezdeni a társalgást. Csak miután sike­rült megállapítani, hogy kellemetlenül esik vagy süt a nap, azután térnek rá egyéb té­mára.. Az angolok ehhez olyan mereven és elszántan ragaszkodnak, mint valami nemzeti szentséghez. Elképzelhető, hogy nem kelt túl­ságosan nagy elragadtatást a csillagos lobogó fiainak kissé túlságosan is közvetlennek mondható viselkedése. Hiába adtak ki illem­tant és oktatták heteken át az angol szigete­ken való viselkedésre a kitűnő jenki harco­sokat, az angol lapok nap, mint nap kény­telenek hangos jelenetekről, botrányokról, sőt verekedésekről beszámolni. A ..Times'1 igy aggódik: „A kavargó és lappangó gyűlöletet sikeresen táplálják és hevítik az ilyen l:is esetek, amelyek etőbb-utóbb veszedelmes for­mában is kirobbanhatnak.” A legújabb jelentés arról ad hirt, hogy egy William bátyié nevű USA katona megölte MacLoghin nevii angol bajtársát, miután a két angolszász hatalom katonái között luvte összetűzés támadt. Ebből is látható, hogy Északamerika hős fiai rettentő harci kedvről adnak tanúságot. Valóban el lehet mondani róluk, hogy ahova csak beteszik a Iáinkat, rettegnek tőlük. Mindössze annyi a hiba, hogy az USA marcona hősei ahelyett, hogy a német és olasz hadseregeken próbálnák k rettenthetetlen harci erényeiket, inkább a. angolok nyomorgat ásóval csillapítják ver- szomjukat. Ebben kétségtelenül van valame­lyes amerikai okosság. A teng ily csapatokkal ugyanis korántsem volna ilyen szórakoztató a szórakozás. Bizonyság erre többek között a legutóbbi dieppei kirándulás, amikor is a né­metek kissé visszautasitóan viselkedtek. A dölyfös, pöffeszkedő amerikaiakon tehát nem segített az illemtan, amit néhány hónap­pal ezelőtt nyomtak a kezükbe, hogy legalább az udvariasság elemi szabályaival megismer­kedjenek. A couboi/ok és egyéb tehénpászto­rok vitéz utódairól mindenünnen kellemetlen hirecskék szállingóznak s az angol közvéle­ménynek már annyiszor kell kimondania a „shokingot”, hogy ez talán kissé sok is. ,4 nyilvános helyen revolverrel való lövöldözés, legalább is a legutóbbi időkig nem tartozott y Angliában a bevett szokások közé s bizo­nyára nem sokait akadnak a balsor látoga­tott brit szigeteken, akik örülnének as efféle „szövetséges gesztusoknakElképzelhető te­hát, milyen érzelmekkel nézegetik az angol polgárok az utcákon és nyilvános helyeken páváskodó jenkiket. Az angol sajtó lehetőség szerint igyekszik ugyan elsimítani aj ellentéteket s arról be­szél, hogy „mindkettőnknek vannak fájdal­mas sebeink, ne bolygassuk őket s ne tegyük még nehezebbé a helyzetei”. A.: angol polgár bár közismert, kötéliclegeiröl és nyugalmáról, mégis csak elveszti nyugalmát, amikor a bár­ban terpeszkédő anterikáitus olyanféle kije­lentést tesz a rendelést villámgyorsan telje­sítő pincérnek, hogy „No, ez is olyan gyor­son ment, mint ahogy az angolok kiürítették Tobrukot”. Egészen természetes, hogy erre a kissé kínos haditényre összeszorul az angolok állkapcsa s nyomban nekimmnek az ameri­kainak. Roosévelt hadseregének e remény- taljes virágszála bizonyara tapintatosabban ss viselkedhetett volna s nem kellett volna éppen Tobrukot említenie. Elég lett volna Hongkong, Szingapúr, Kréta vagy Burma is. Bizonyára az a snájdig amerikai tiszt sem rivta ki az angolok elragadtatását, aki ló­háton látogatott el az egyik kairói cukrász­dába s mintán néhány asztalt, széket ftlbo- mtgatott, tortaszeletekkel etette meg paripá­ját. Távozáskor természetesen elfelejtett fi­zetni, azzal a jellegzetesen amerikai okosko­dással, hogy ö c$uk „abrakait”. A kitűnő amerikai tiszt humora elragadó, bár nagyonis kétséges, hogy a cultráAda tulajdonosa és angol vendégek, méltányolták-e? A s angolszász testvériség, amiről annyi szép cikk jelent meg s amiről a rádió na­ponta órákat cseveg, igy fest a valóságban. Ttt-ott. agyonveritek néhány angol katonát, vagy bclovagolnak o cukrászdába bemutatni, hogy milyen fess, igazi katonák. Át ameri­kai uraknak ugyldtszik téreszméik vannak a katonáskodással kapeoslatosán. Katonai aka­démiák. és harcterek helyett bizonyára Piuit- századbeli vidám regényekből szerezték kato­nai tudományukat, mert kizárólag ott volt. fess. tí elegáns dolog lóháton látogatni a ká- Véhúzc.kat. Szolgáljon mentségükre az egykori regény hősöknek, hogy akkoriban a katonás­kodásban, több tolt a vidám farsangolás és earkantyupcngetés. A multszázadvég ,,rózsás” és „napsugaras” békeéveiben talán még el­nézték az efféle csínyeket, éle ma már a. birkatürelmű britek idegei is felbor colodnak nz immáron túlságosan ,közvetlenül“ visel­kedő amerikaiak miatt. Elvbb-attibb pedig el- következhetik annak is a: ideje, amikor Al­bia* fiii, csakhogy megszabaduljanak szere­tett szövetségesei kiöl, azért fognak imádköz- nt, hadd jöjjön már .# német invázió... *0 e.) Akik nem ludífák fellé!eleznvf hogy a magyar hSvaialnolti kar megkozelitheieSleiB rnegrdgalmazta a magyar csendőrségef hdrom román falusi asszony Kolozsvár, szeptember 3. Kicsi falu- AÎ- máenyires, de a mindenütt pusztító betegség: a pletyka ott is világát éli. Többnyire asz- szonyok között indul el és többnyire asz- szonynépet is érint. Olykor azonban kicsap korlátáiból és nagy, sérthetetlen dolgokat sem kiméi. Az alniásnyiresi asszonyok is eleinte csak a faluvégen lakó ..Valériát", Agresan Aurél- nét kezdték ki. Mert Valérián megakadt a férfiak szemé. Aki betért hozzá, kitűnő ma- gafözte pálinkával fogadta. Persze, hogy megszólták... Aztán beszélni kezdték, hogy még a csend­őrök is eljárnak oda. Utóbb azt is tudni vélték, hogy reggelig mulatlak a „kisüstién főzött” pálinka mellett. — Még pénzt is kapott tőlük Valéria — mondogatták — nyugton árulhat már.. . Kiderült, hogy a csendőrjárőr éppen az engedélyt • kercslc... A hír azonban később fülükbe is eljutott.. Magyar csendőr nem hagy magán száradni ilyesmit. Vizsgálatot kértek. A kolozsvári törvényszék büntető hármas­tanácsa Szabó András dr. elnökletével csü­törtökön tartott tárgyalást á csendörség sé­relmére elkövetett rágalmazás vétségében. Három asszony: Sima Viktorné, Urs János- né és Cosma Jánosné és egy férfi: Pop Károly körül összpontosult a vád: Vallomá­sában mtndenik a másikat vallotta a hir megindítójának. Kihallgattak egy sereg tanút is. Kandi Elemér dr. ügyész a következőkben össze­gezte vádbeszédét: — Ezek az emberek nem tudják, nem akarják beleélni magukat abba az uj szel­lembe, hogy létezik olyan állami berendez­kedés, amelynek hivatalnoki kara megköze­líthetetlen és nem ismeri a megvesztegetés fogalmát. Ám, ha tettekkel nem érhetnek célt, legalább szóbeszédben igyekszenek ár- vyat vetni rájuk. A biróság a meg nem jelent Sima Vik­torné ügyét elkülönítette, Cosma Jánosáét pedig Só napi fogházra átváltoztatható 50 pengő pénzbüntetésben és a perköltségekben marasztalta cl. A többi vádlottat elegendő bizonyítók hijján felmentették. Lehet-s Indiában számottevő hadiipart teremteni? A háborús események alakulása során minden hadviselő fél számára létfontos­ságúvá vált a háborús szükségletek biztosí­tásának kérdése. A távolkeleti japán sikerek nyomán a kérdés Anglia és az Egyesült Álla­mok számára is égetően sürgőssé vált és a nyilvánosságra jutott nehézségek leplezésére az angolszász államokban mind gyakrabban került szóba az a terv, amely Indiának fon­tos szerepet szánt az angolszász szövetsége­sek hadiiparának támogatása terén. India mindenekelőtt mezőgazdasági or­szág. A lakosság 89 százaléka falvakban él, az ország területének egyharmada közvetle­nül a mezőgazdaság szolgálatában áll. A lakosság számának erős növekedése egyre nagyobb követelményeket támaszt a föld­műveléssel szemben. Az 1941 márciusában végrehajtott népszámlálás adatai szerint. India lakossága (Burmát nem számítva) a legutóbbi tíz év alatt nem kevesebb, mint 00.7 millióval gyarapodott. Az éghajlat nagyon kedvez a földművelés­nek. a. földhözragadt parasztság azonban nincsen abban a helyzetben, hogy’ drága mezőgazdasági gépekkel dolgozhasson és igy még kedvező termés esetén sem tudja az összlakosság szükségleteit fedezni. India Burmából, Thaiföldről és Indo-Klnából min­dig rizsbehozatalra szorult. Milyen nyersanyagokat vagy készárukat tudna ez a tulnyomólag mezőgazdasági or­szág Angliának és Amerikának számtani ? A textilipari nyersanyagok közül India legfontosabb termékei a gyapot és a juta. A külkereskedelmi statisztika szerint 1931— 33-ba.n India 204, 1936—37-ben 444 millió rúpia értékben vitt ki nyersgyapotot. Ugyan­ezen években a gyapotárukivltel értéke 33, illetőleg 38 millió rúpiát ért el. a behozatal ezzel szemben 177, Illetőleg 175 millió rú­piára rúgott. India textilipara tehát India saját textil­szükségletét seni tudta ellátni. A belföldi gyapotfeldolgozó ipar úgyszól­ván csakis a szegényebb népiétegek ruháza­tát alkotó^egyazerü, durvább anyagok elő­állítására korlátozza tevékenységét és a fino­mabb textil nemű eket, még a cérnát és fona­lakat is Anglia szállította. Lényegesen ked­vezőbbek a viszonyok a juta térén. India a jutatermelés hazája. .Jutafeldolgozó ipara nemcsak a hazai szükségleteket tudja elitáni, hanem kivitelre is bőven termel. A juta- gyárak száma Indiában 1(100 óta meghárom­szorozódott, a munkásság száma megkétsze­reződött. A nyersjutakivitel értéke 1932-33- ban 97, 1936—37-ben 148 millió rúpia volt. Még nagyobb a kész jutaáruk kivitelének értéke, amely az említ élt években a 172. illetőleg a 200 millió rúpiát is megközelí­tette. A mostani háborús időkben természe­tesen kérdéses, hogy ennek a kivitelnek akár egy töredékét is le lehet-e bonyolítani ? Ugyanez áll a teafeldolgozó iparra is. Bé­kében a teafeldogózás 900.000 embert foglal­koztatott, a kivitel 85 százaléka Angliába Irányult. A bőripar kifejlődésének nagy akadálya volt a hinduk irtózása megölt állatok bőré­nek érintésétől, A bőripar középpontja Caiva­pur városa a Gangcsz felsőfolyása mentén; itt különösen sok alacsony kasztba tartozó hindu él, akik erre a külön megvetett mun­kára is vállalkozhatnak. India bányászata érték szempontjából az anyaország termelé­sének egynyoleadát sem éri el. Az ország csak a króm- (5 százalék), ólom- (6.3 százalék), mangán- (16 százalék), wolfram- (25 százalék), csillám- (30 száza­lék) és tttánérckitermelés (65 százalék) terén ér el világviszonylatban számottevő arányszámokat, de a mangánérc egytIzedé­nek kivételével ezek az ércek Is mind nyers­anyag, alakjában kerülnek kivitelre. A man- gánérckivitel 1937-ben országok szerint a következőképpen oszlott meg: Nagybritannia 272.265 Egyesült Államok 143.102 Japán 178.547 Franciaország 1S5.203 Belgium 137.537 Hollandia 18.412 Németország 17.935 Olaszország 10.546 Anglia ellenségei ma természetesen nem részesednek ebből a kivitelből és ez a meg­takarítás most a belföldi ipart gazdagít­hatná, van-e azonban Indiának elég gyára, gépe, legfőképpen pedig képzett szakmun­kása ezeknek a jelentékeny készleteknek ki­aknázására ? India mindig hiányban volt a szakképzett munkásoknak és ezt elsősorban az indiaiak­nak a gyárral szemben tanúsított ellenszenve magyarázza. India lakosságának legnagyobb része falusi élethez van szokva és a faluhoz éppen olyan fanatizmussal ragaszkodik, mint hagyományaihoz. A faluról csak a legvégső szükség hajthatja a városba, de ha másért nem, már a kedve ellenére való gyári fegye­lem és a zsúfolt lakások miatt is az első lehető alkalommal visszatér a természethez. Angol statisztikák állítják, hogy naponként a munkások tíz százaléka marad el a mun­kától. így az ipari munkásságnak nincs állandó törzsrétege, túlnyomó része a szegény hegy­vidékekről és a dzsungelvidékekről érkezik és csak átmeneti időre vállal gyári munkát. Az angol nemzetgazdaság számításai szerint 34 indiai munkás felel meg 12 angol munkás munkateljesítményének. India nyersolajtermelésének kétharmadrésze Burmára és Assamra esik, részben tehát már japán kézié került. Az évi 10—15.000 ton­nára rugó maradék fölelöhelye Attock, Pend- zsáb tartományban. Az indiai szénmedencék 75 száza’ éka 150 — 200 kilométernyire fekszik Kalkuttától és körülbelül ugyanerről a vidékről származik India vasérekí te emelésének 98 százaléka is. Ennélfogva az indiai nehézipar teljes egészében az immár közvetlenül a japán fenyegetés hatókörébe került Kalkutta környékére szorítkozik. Gépekből, fémekből, ércekből és műszerek­ből India behozatala 1932—3S-ban 351, 1936 —37-ben 392 millió rúpiát tett ki. ónálló in­diai Iparról tehát annál kevésbbé lehet szó, mert még ez a behozatal is emelkedő irány­zatot mutat. Ezeknek az adatoknak megvtlágPásában Angliának és Amerikának az a reménye, hogy India belátható időn belül saját lábán járó hadiipart fejleszthet ki, akkor Is kilá­tástalannak mutatkoznék, ha a támadásra készülő japán hadsereg nem állana közvetle­nül az indiai határon. (K. L.) „E RD ELY“ Mozgóképszínház (volt Ed'son) Ma premier! Régi keringő Főszerepben: Páger Antal, Szörényi Éva, Bilicsi, Szilassy, Zs'lley Jön! Szept 9-től Jön! Egyetlen éjszaka Nagyon sok feltáratlan olai- terüleHe! rendelkezik a németek által elfoglalt Maikon (Keleti hadszíntér.) A német és a sző« vetséges csapatok útja a Donon való átke­lés után már nem a végtelen, egyhangú sík­ságon, hanem hegyes vidéken vezet keresz­tül. Kubáimat kezdődik a kaukázusi hegy- és .völgyvidék. A seregtestek előretörése ugyan nagyobb fáradalmakkal jár együtt, de a hadicélok is sokkal jelentősebbek. Ennek a vidéknek egyik világhírű pontja: Maikop. Semmiben sem különbözik a többi kubánvi- déki falutól. Alig 24 órával a németek be­vonulása után már teljesen a rendes meder­ben folyik a falu élete. Igaz, hogy nem sok szükséges ehhez, mert Maikop egy poros piszkos falu, néhány aszfaltozott és számos rendezetlen utcával és gondozatlan kerttel. A város négyszögletű terén ott díszelegnek a bolsevizmus apostolainak elmaradhatatlan szobrai. Német katonák mosakodnak az el­vadult kertekben. A város lakosságának In­kább kaukázusi jellege van és az asszonyok s férfiak mindenben készségesen állnak a német katonák segítségére. A városon alig látszik a harc nyoma. Hetvenezer lakosa van, akik a falusi színvonalból nem tudnak kiemelkedni. Maikopot félkörben veszik körül azok a futótornyok és az olajterületek, amelyek en­nek a városnak világhírű nevet kölcsönöz­nek. A Szovjet 19űS-ban hárommillió tonna olajat termelt itt. Az olajtermelést azért szorgalmazta a Szovjet ezen a vidéken kü­lönösen erősebben, mert Maikop környéke még nagyon sok fel nem tárt olajterülettel rendelkezik. Az olaj teljes előfordulásának mennyiségét a szakértők é6Ó millió tonnára becsülik. A területen bányászott olaj azon­ban hadászati szempontból rendkívül érté­kes, mert a repülőgépmotorok számára el­engedhetetlenül szükséges benzint nyernek belőle. A Kormányzó Ur köszönetét mondott az Erdélyi Párt részvétéért Kolozsvár' szept, 3. Gróf Teleki Béls. as Erdélyi Párt országos elnöke a Kormányzó­helyettes hősi halála alkalmából az Erdélyi Párt nevében részvéttáviratot intézett a Kor­mányzó Ur őfőméltó-ágáhcy. A részvét- táviratra a Kormányzó Ur kabinetirodájának főnöke most köszönő sorokat intézett a párt elnökéhez. A levél szövege a következő: „A Kormányzó Ur Őfő méltósága a fia hősi halála alkalmából Méltóságod á tál az Erdélyi Párt nevében kifejezett részvétért meleg kö­szönetét nyilvánítja. Budapest, 1942 augusztus 29. Cray s. k.'e Tompa Sándor is szerepel a „Balatoni kívánság- hangversenyen" Kolozsvár, szept. 3. Aligha volt még ?. ma­gyar művészeti életben példa akkora sikerre, mint amilyet a „Honvéd kivánsághangverse- nyek“ arattak. A magyar rádió rendszeresen közvetíti ezeket a hangversenyeket s a rádió­nak ma kétségtelenül ezek a művészeitek a legnépszerűbb müsorszámai. A legközelebbi kivánsághangversenyt. amit ..Balatoni htvdn- sághangversenynek“ kereszteltek éli, Balalon- íiireden tartják meg, szombaton este fé' ki­lenc órai kezdettel. Ezen a kivánsághangrer* senyén jut először szóhoz kolozsvári művész, a népszerű Tompa Sándor személyében. A közkedvelt Tompa Pufi mintegy tízperces elő­adásában székely tréfákkal szórakoztatja a hallgatóságot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents