Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-27 / 219. szám

1942.SZEPTEMBER 27 .* «... Magyarország régi barátja és ismerője Tani Masayuki, az uj japán külügyminiszter Budapesti követ kordban egy egész matyó falut akart japán állam­költségen 10 évi példamutatásra ITÍandzsukuóba telepíteni Kolozsvár, szept. 22. A világ valamennyi távirati irodája hirülaúta, hogy a japán «sászár Tani Masayukit nevezte ki külügy- ^miniszterré. Kevesen tudják, hogy Tani Masayuki a magyar nemzetnek régi és -őszinte barátja. Már 1936-ban budapesti és bécsi követ és meghatalmazott miniszter "Volt. Budapestre először 1936 augusztus ■elsején érkezett. — Éppen akkor ünnepelte Magyarország iháromnapos, diszes külsőségek között a Magyar-Nippon Társaság fennállásának tizedik évfordulóját =■— mondja Kovács "László, az Állami Munkaközvetítő Hivatal ^kolozsvári vezetője, aki abban az időben a Magyar Nippon-Társaság főtitkára volt. — A japán diplomata fogadtatása még a szo­kottnál is melegebb volt mert .936 október 24-én őt választották meg e Magyar-Níp- pon Társaság diszelnökének. A Magyar- •Nippon Társaság pedig — mint ismeretes H— a japán-magyar kapcsolatok kiépítésire és kiszélesítésére alakult. Ennek az eszmé­nek egyik legó'szintébb Live Tani Masayuki -a mostani külügyminiszter. ö készítette elő 'ÜVfandzsukno elismerését Magyarországon s ugyancsak ő készítette elő Magyarország­nak Japánnal kötött nagyfontosságu kultur- egyezményét. Tani Masayuki müve Magyar- országnak a bolsevizmus elleni szövetségi'.ez való csatlakozása is. — Az uj külügyminiszter két esztendeig ftartózkodott Magyaroiszág területén — tfolytatja emlékezéseit informátorunk. Tani Masayuki akkor Lövet és meghatal­mazott miniszter ezalatt a két év alatt be­járta az egész trianoni Magyarország terü­letét. Többször megfordult a Matyóföldön, ■Göcsejben, a Dunántúlon, Debrecenben, Pécsett s nagyon megszerette a Ilortobá- jgyot is. A Matyóföldön és a Göcsej-mentén tett látogatásai során nem egyszer elcsodál­kozva kiáltott fel: Vájjon hogyan történhe­tett, hogy „ezek a japáni magyarok úgy [-elfelejtették a japán nj elvet ? .,. Különösen |-a típus-magyarokat szerette meg s Közülök néhányszázat le is fényképezett s magával vitte emlékül, mint a magyar-japán testvé­riség legélöbb és örök dokumentumát. Kovács László a továbbiak során elmondja, hogy Tani Masayuki nem egyszer beszélt nagy tervéről. Nagyon sokra értékelte a magyar földműves népet s az volt a terve, hogy egy egész matyóföldi magyar falut ekéstől, boronástól, vetőmagostul, minde­nestől 10 évre Japán költségén áttelepít Mandzsukuo egyik, a mi országunkéhoz ha­sonló éghajlatú és talajú vidékére. — Azt szeretném ezzel elérni, hogy a mi derék japánjaink derék magyar földműves testvéreiktől tanulják meg a földművelés tit­kát — mondotta. ‘— A" tervből, az álomból már majdnem valóság lett, — folytatja Kovács László — de aztán felfordult a világ. Magyarország nagy barátját Sanghajba vezényelték ma­gyar állomáshelyéről. Kapcsolatait azonban azután sem szakította meg Magyarország­gal s magyarországi barátaival. Még a leg­utóbbi időben is küldött levelet Magyaror­szágba, amelyben Magyarország nagy jövő­jét vázolja fel, ha egyszer majd vége lesz a nagy háborúnak ...-* Számunkra, magyarok számára Tani Ma­sayuki külügyminiszterré való kinevezése te­hát csak örörtiöt és bizakodást jelenthet. Mert akkor, amikor egy százmilliós nép szebb és békésebb jövendőjét irányítja, a magyar testvér nép szebb és boldogabb jö­vendőjét is kovácsolja. Bő. Párisi k Laval miniszter elnök immár öt hónap­ja áll a francia kormány élén. Az a fel­adat, amire vállalkozott, talán a legsúlyo­sabb, amit valaha politikus magára vál­lalt. Szinte évszázadokon át beidegzett gondolatvilágból kell kivezetni a francia szemléletet, amely a Németországgal ví­vott háborúk során nemzedékről nemze­dékre a gyűlölet, a bosszú és a félelem- érzet elemeivel telítődött. Laval erős kezű politikus. Abból a fran­cia lelki és társadalmi káoszból, amelyet a dicstelenül elbukott háború következ­ményei robbantottak ki a tömegekben, csak kérlelhetetlenül egyenes politikai elgondolás vezetheti ki a jövő útjára a hatalmi ábrándjaiban is megtépázott francia népet. Tulajdonképpen a harma­dik köztársaság szellemét kell Lavalnak felszámolnia. Ez pedig olyan feladat, amely kisebb kaliberű politikust már ré­gen visszariasztott volna minden cselek­véstől. De Laval nem áll meg a vállalt út közepén a nehézségek előtt. Azok pedig minden újabb rendelkezésére szinte kol­lektive jelentkeznek a társadalom min­den rétegében. Legutóbb bevezette a kö­telező munkaszolgálatot. Eredmény: a belépett a kereskedésbe. ■— Azt a... kék porcellánvázát szeretném... r*— motyogta zavartan. — Hatszáz pengőbe kerül — mosolygott a kereskedő. — Uraságod azonban nagyon jó üzletet csinál vele. Remekmű. Igazán remek szeme van uraságodnak, hogy észrevette őzt la remek darabot. Egyetlen egész Európában. I A muzsikus felfújta magát. — Na hallja, elismert porcellángyüjtő va- ígyo*. A kereskedő magyarázni kezdett valamit & Ming-dinasztiáról s a kinai császárok por- cellánjairól, ezt azonban már nem nagyon értette. Mindenesetre szakértő képet vágott e mutatóujja bütykével kopogtatni kezdte a váza oldalát. Végül a kereskedő ötszáz pen­gőért odaadta a vázát. A muzsikus sóhajtva sszámolta le az asztalra az ötszáz pengőt. Ennyi volt egész vagyona. — Mindegy, a fontos az, hogy enyém a váza — állapította meg magában s hóna alatt a fagyapotba göngyölt porcellánnal kilépett az utcára. A váza lakása díszhelyén állott. Mostaná­ban sokat ült otthon, mert nem volt pénze « mialatt a vázát nézegette, azon törte a fe­jét, honnan lehetne egy kis pénzt keríteni. Nemrégiben látott egy pompás sévresi porcellán cukortartót s vadul kívánkozott utána. Az egyetemi könyvtárban egész se­reg, régi porcellánokról szóló szakmunkát olvasott el. Éjjelenként sziámi porcellánele- fántokkal és spádés rokokó porcellángavallé- rokkal álmodott, akik spinét halt muzsiká­jára menüetteztek. Időnként elővette a lexikont is. A „por- cellángyüjtö“ szó úgy lángolt benne, mint valami földöntúli „Mene Tekel“. Kis kölcsö­nökért szaladgált a városban, hogy éhen ne haljon. Ruhái kezdtek elrangyolódni, de min­denért megvigasztalta a csodálatos, égszín­kék fényben ragyogó kinai porcellán. Ko- rompai ismét feljött hozzá, nyilván kínozni akarta, de amikor meglátta a gyönyörű vá­zát, elnémult. Ezen az estén Dévai tökélete­sen boldog volt. Sohase volt még ilyen fel­emelő érzése. Tudta, hogy érdemes volt min­den vagyonát rááldozni a vázára. Másnap összetalálkozott Weisszal, a szín­házi ügynökkel. Az ügynök megfogta a ka­bátja gombját: — Mondja Dévai ur, miért nem ir operet­tet. Nézze, maga tehetséges ember. Pénzt lehetne vele keresni. Azok a szimfóniák és egyéb unalmas dolgok a kutyának sem kel­lenek. Van egy remek librettóm. Az a cime: „Franciska, a huszárok gyermeke“. Az első pillanatban el akarta, utasítani a szemtelen ajánlatot. Mit képzel róla ez a hit­vány alak. ő komoly muzsikus. Aztán eszé­be jutott a sévresi cukortartó, amit meg le­hetne venni az operett tantiemjeiböl. A fel­háborodott mozdulat abbanmaradt s bele­csapott az ügynök Izzadt tenyerébe. Elolvasta a szövegkönyvet. „Franciska, a huszárok gyermeke“ egetverö ostobaság volt. Néma csodálattal adózott a szerzőnek, aki ennyi sületlenséget tudott három felvonásba összepréselni. — Erre Írjak én muzsikát? — borsózott végig háta. — Eh mit! Pénz beszél! Legyintett s leült zongorája mellé. Két hét alatt összecsapta a muzsikát s háromezer pengőt kapott érte. Rohant a cukortartót megvásárolni. Szerelmes indulattal szorította a kebléhez s rohant haza. Közben a régiség- kereskedők között elterjedt a hire, hogy ál­dozatkész uj gyűjtő jelentkezett s valósággal megostromolták ajánlataikkal. A háromezer pengő azonban pillanatok alatt semmivé foszlott. A régi porcellánok méregdrágák voltak. Ismét érintkezésbe lé­pett tehát Weisszal s dolgozni kezdett uj operettjén. Régi barátai elfordították fejü­ket az utcán, ha találkoztak vele, csak Ko- rompai vigyorgott felé lelkesen. Egyik öreg professzora a Zeneakadémiáról megtámadta az utcán s meg akarta verni. Olyasféléket kiabált neki, hogy elárulta tehetségét. Faképnél hagyta a tanárt. — Vén totyakos — mosolygott magában. — Sohase látott még együtt tiz darab szá­zast. Ráütött a tárcájára, amely csak úgy duz­zadt a pénztől. — Bezzeg én! — gondolta elégedetten. — Én aztán meg tudtam fogni az életet. Barátnőjére gondolt, Koromvári Mancira, a szubrettre, aki olyan nagy sikerrel énekel­te uj operettje nagy slágerét: „Vadevezos az én babám, valutázik az én papám“. Remek kis szám és milyen jól énekli Manci. v Sietnie kellett. Az egyik régiségkereskedő krétai áldozócsészét Ígért s amikor megkap­ta, rohant a színházba. Főpróbája volt. Más­nap a premieren bödületes sikere volt. Ez azonban nem túlságosan érdekelte. Mégis, a bemutató után tökéletesen boldog volt. A második felvonás után ugyanis a következő levelet kézbesítették neki: „A Magyar Porcellángyüjtők Országos Szövetsége értesíti nagyságodat, hogy, mint a régi porcellánok gyűjtésének elismert szaktekintélyét, egyesületébe alelnöknek vá­lasztotta be." tömegek tartózkodó magatartása. -4 „Moniteur“ cimü lap ezzel a ténnyel kap­csolatban megállapítja, hogy igen sc^c francia a legsúlyosabb és legjelentősebb intézkedésekhez való alkalmazkodás he­lyett inkább siránkozik és — kritizál... De nemcsak a kötelező munkaszolgá­latról hozott rendelet-törvény tartja iz­galomban a franciákat, hanem az a ren­delettörvény is, amely Láváit felhatal­mazza, hogy minden további formaság nélkül megfoszthatja hivatalától azokat a polgári hivatalnokokat, akik nem telje­sítik kötelességüket. Magyarul annyit je­lent ez, hogy a francia tisztviselők nagy- része szabotálja a felelős miniszterelnök intézkedéseit. Ennél a pontnál egy pillanatra meg kell állanunk és kutatnunk kell az okát annak, miért szabotál a francia köztiszt­viselő és miért adatta meg magának La­val ezt francia politikai életben szinte egyedülálló felhatalmazást? A kérdésre választ ad a UOfficiel, a francia hivatalos lap esetenként megje­lenő száma. Abban — a hivatalos lap­ban! — folytatják a francia szabadkőmű­ves páholyokban szerepet vitt közéleti és magánemberek névsorának közlését. Nagyrészük állami, városi és vármegyei tisztviselő... Azután a tanítók és a ta­nárok. A bukott harmadik köztársaság fenntartó oszlopai, akik még ma is nagy szerepet játszanak a közügyek intézésé­ben. Melléjük sorakoznak az egyetemi tanárok egy része, az orvosok és főleg az ügyvédek. Hát ezzel a szövetséggel küzd most a francia állam megújhodást kereső eröske- zü diktátora. Hogy sikerül-e vállalkozá­sa, nem lehet tudni. Sokan még emlékez­hetnek arra a merényletre, amelyet az el­múlt évben követtek el ellene. Akkor még csak veszedelmes árnyékként jelent meg a letűnő harmadik köztársaság romjai között. Ma kezében vannak a fel­hatalmazások. Hogy erős kézzel él ve­lük, az bizonyos — de tragédiája lenne a francia népnek, ha most valami .vé­letlen" megakadályozná munkájában a Németországgal való kiengesztelödés hivő politikusának elgondolásait. * Párásban alig van gépkocsi. A minden helyzethez alkalmazkodó francia ötletes- ség úgy segített a helyzeten, hogy sze­mélyszállító bicikliket szereltek fel és a hajdani sofőrök, most ezeken a ,,velo- taxikon" fuvarozzák az utasokat. De minthogy minden uj találmány bizonyos kezdetlegességgel bir. ezt a velő-taxit, is tökéletesítette egy ötletes feltaláló. Minthogy a benzint teljesen ki kellett kapcsolnia elgondolásából, úgy könnyí­tett a helyzeten, hogy a bicikli elé vitor­Ha megtanul iól gyorsírni fl gyorsírás és gépírás: ffla létkérdés; ez nem vitás, rnegfanitia könnten, játszva 3ávor fíéza iskolája mátyás király-tér 27.1, em. lát szerelt. Az őszi szélben mostanában valóságos vitorlaerdők ,,csónakáznak" a párisi boulevatdokon. A humort kedvelő franciák már elképzelik maguk elé az uj Párisi, amelyben az autóbuszok elé is órjási árbocokat szerelnek. x * Egy ur lép be prüszkölve az egyik pá­risi gyógyszertárba és a kővetkezőket kérdezi: — Vart hársfa-teája? — Nincs — válaszolja a gyógysze­rész. — Hát herbateája? — Nincs — — De talán csak van kamillája? — Nincsen uram — válaszolja hideg nyugalommal a gyógyszerész — külön­ben is minden ,,füstölni" valót eladtunk már... . T­Mcn-mttoftOK ARPAD-filmszinház: „Gentryfészek“. Fő­szerepben: Tolnay, Csortos, Hajmásssy, Vaszary, Mihályffy, Pethes. Előadások kezdete mindennap 3, 5 és 7 órakor az utolsó előadás. Vasárnap d. e. 3s 12-kor Matiné olcsó helyárakkal. CORVTN-filmszihház (volt Royal): Kadét- szerelem. Főszerepben: Hídveghy V., Zsil- ley Margit, Árpád Margit, Rajnay Gábor, Pataky Jenő, v. Benkő Gy„ Mihályi Ernő, Makláry Zoltán. Ugyanezen műsorban be­mutatjuk Karády Katalin hatalmas alakí­tását: Valahol Oroszországban. Yasámap d. e. 11 órakor matiné. EGYETEM-mozgó: Olajváros. Fősz.: Clark Gable, Spencer Tracy, Claudette Colbert, Heddy Lamarr, Frank Morgan. Előadás kezdete 3 óra előtt 10 perccel, második előadás pont 5 órakor, harmadik előadás 7.10 órakor. ÉRDÉL Y-mozgó: I. Fenevaflak szigete. Fősz.: Clyde Beatty. II. A feltúr sas (In­dián vér). Fősz.: Buck Jones. Előadások kezdete fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Va­sárnap d. e. 11 órakor matiné olcsó hely­árakkal. ! MÁTYÁS KIRÁLY-mozgó: Nevada! ’ajtó- vadászat. Fősz.: Franchot Tone, Mascha Auer. A film előtt „Juj, nem kell meg­ijedni" és a legújabb háborús Magyar és Ufa híradók. Előadások kezdete 2 " is 7 órakor. Vasárnap délelőtt 11-kor *'né. RAKőCZI-filmszinház: Erdélyi t, jly. Fősz.: Páger Antal, Tasnády F. M a. Vaszary Piri és Gregus Zoltán. Előadások kezdete 3.15, 5.15, 7.15 órakor. Szept. 27- én délelőtt 11 és 1 és fél órakor matiné: „Z“ A fekete lovas I. része. ( budap:st, rakóczi-ut 5 szám. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egyágyas szobák 6’—P-tőI 12’ P-ig Kétáayas szobák 9‘— P—tői 18*— P-ig Éttermében Veres Károly és e'gány- zenekata muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári árak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents