Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-27 / 219. szám
1942. SZEPTEMBER 27 Szerencsés osztálysorsjegyet „CORVIN11 főárusitásnál vegyen! Kolozsvár, Szén tégy ház - utca 3. < Telefon: 11-07. — Időszakos mértékhltelesitések tartása Kolozsváron a IV. kerületben és az V. kerületben. A kolozsvári m. klr. Mértékhite- lesitöhivatal a kolozsvári IV. kerületben lakó mértékhasználó felek számára az 1907. évi V. t. c. 20. §-ában előirt Időszakos mértékhitelesltéseket október hó 12-től november hó 7-ig teljesíti a Mértékhitelesi- töhivatal helyiségében (Kinizsl-u. 2. szám). Nyílt üzlettel, Iparteleppel biró Iparosokat és kereskedőket *a mértékek bemutatásának időpontjáról értesíteni fogják. Hordozható mérőeszközök bemutatását a kitűzött időpontban a Mértékhitelesitöhivatalban kell teljesíteni. A hitelesítendő mérőeszközök rozsdától, portól, zsiradéktól s minden egyéb piszoktól tisztára megtakarítva mutatau- dók be. Szekérmérlegek s más nem hordozható mértéktárgyak hitelesítését a Mérték- hltelesitőhivataltól szabályszerű kérvény benyújtásával kell kérni. Azok a mértékhasználó kereskedők, Iparosok, piaci, vagy alkalmi árusok, gazdálkodók, bércséplőgép- tulajdonosok, ipartelepek, kereskedő ml, vagy ipari áru vagy anyagraktárak, közraktárak, Intézetek, iskolák, kincstári, vagy törvényhatósági közüzemek, akik illetőleg amelyek időszakos hitelesítésre október hó 31-éig felhívást nem kaptak, kötelesek az iránt a Mértékhitelesitőhivatalnál november hó 2-a és 6-a között jelentkezni. A mértékek időszakos hitelesítése kötelező s annak elmulasztása a törvény szerint szigorúan büntetendő. A kolozsvári m. kir. Mér« tékhitelesitő Hivatal a kolozsvári V. kerületben lakó mértékhasználó felek számára időszakos mértékhitelesitéseket folyó évi november hó 9-étöl november hó 28-ig teljesiti a Mértékhitelesitöhivatal helyiségében. — ELHALÁLOZÁS. Nyilas Endre MÁV főintéző hitvese, sz. Benedek Teréz, 23-án váratlanul elhunyt, temetése 27-én, vasárnap d. u. 4 órakor lesz a temetői nagy kápolnából. ParleetVezési munkálatot* at jutányosán vállal LőrinCzS megrendelések a S E B ÖH cukrászda Szenteqvhdz-u. 1 és Zdpotya-utca 6 * Nem múlik el nap, hogy valamely többé-kevésbé súlyos autószerencsétlenségről ne olvasnánk a napilapokban. Anélkül, hogy a birói joggyakorlat külön figyelmeztetne reá, mindenki saját maga megállapíthatja, hogy az autó veszélyes üzem. — Kössön balesetbiztosítást az 1857-ben alapított legrégibb magyar biztosítónál, az Első Magyar Általános Biztositó Társaságnál, helybeli képviselete: Egyetem-utca 1. — Étien, szonijan arattak a bevonultak helyett. A kocsolai leventék önként munka- szolgálatot vállaltak a hadbavonultak hozzátartozóinál a bevonult részes aratók helyett, kik a szomszéd pusztákra szerződtek. A Levente Hírközpont közlése szerint 150 aratási munkanapot végeztek, s igy elérték azt, hogy a hadbavonultak családjainak megkeresték az évi kenyeret. Ki kell emelnünk, hogy több igen szegény családnál egész napi munkájukat étien, szomjan végezték el. — A „Mltel" szeptemberi száma vezetőhelyét vitéz nagybányai Horthy István emlékének szenteli. A továbbiakban Tavaszi Sándor az uj magyar gndolkozásmód követelményeit állítja elénk, Féja Géza szellemi életünk meg nem értett nagy halottjáról, Móricz Zsigmondról emlékezik meg, Paku Imre a magyar művelődés táji megosztásának szükségességéről ir, Tangl Herald a korszerű néptáplálkozás irányelveit vázolja. Végül László Gyula a Kárpátmedence népvándorláskor! kereskedelmére vet fényt, különös tekintettel a honfoglaló magyarság kereskedelmi életére. A nagyobb közleményeket értékes figyelő-cikkík egészítik ki. Néhány cim az egyes rovatokból: Franco Vallani Dionisi; A Györffy István-kollegium; Román élet nyolcvan évvel ezelőtt; Az iskolaszövetkezetek ; Magyar Írók Erdélyről. stb. gr FERENCJOZSEF KESERÜVIZ 'ősi Csorna Sándor hajdana környezetére és kutatásainak irányára vet fényt a megnyitandó kolozsvári emlékkiállítás Kolozsvár, szept. 26. Hirt adtunk már arról, hogy Felvinczi Takáts Zoltán dr. egyetemi tanár irányításával szeptember 27-én az Egyetemi Könyvtár kiállítási termében nyílik meg a Körösi Csorna Sándor-emlékkiállitás. A rendkívül nagy érdeklődéssel várt kiállítást újabb értesüléseink szerint későbbre halasztották. Az újabb időpontot annak idején idejében közük majd a nagyközönséggel. Az Egyetemi Könyvtár kiállítási termében nagyjában együtt is van már az emlékkiállítás anyaga. Itt kerestük fel Felvinczi Takáts professzort, hogy a rövidesen megnyíló kiállítás részletei iránt érdeklődjünk. A halhatatalan székely-magyar kutatóról készült képek közül leginkább azt a fametsze tét ismeri a közönség, amely annak idején Duka Tivadar könyvében jelent meg, s amelyet egy Kuss nevii művész készített. A mostani kiállításon bemutatják azt az eredeti kőrajzot, amelynek nyomán az említett fametszetek készültek. Ez a kőrajz Schüft Ágoston műve s Indiában készült az ősmagyarok nyomait kutató tudósról. Ez Körösi Csorna Sándor leghitelesebb arcmása. Megtekinthetik a látogatók a Körösi Csoma- család nemesi címeréről és nemesleveléről készült fényképmásolatokat, úgyszintén egész sereg érdekesebb fényképet, amelyek a láng- lelkű tudós gyermekéveinek környezetét mutatják be. Nem hiányoznak fényképek Kalkuttáról sem, ahol Körösi Csorna Sándor, mint a Royal Asiatic Society könyvtárosa dolgozott, úgyszintén Dardzsiüngröl, ahol kilehelte nemes lelkét. A fényképek sorát Körösi Csorna Sándor kéziratairól és a vele együtt dolgozó tibeti lámák kéziratairól készült fényképek zárják be. Kiállításra kerül még sok más személyes érdekű emlék is. A kiállítás további anyaga főként azt értékelteti, hogy Körösi Csorna Sándor milyen környezetben végezte munkáját és kutatásai mire irányultak. A nagy tudóst legtöbben csak nyelvésznek tekintik, a nyelvészet azonban csak segédeszköz volt Körösi Csorna Sándor számára, mert figyelme elsősorban a budhizmus kérdésére irányult, amellett ott lebegett szeme előtt a honfoglaló magyarság elődeinek kérdése. Amikor Körösi Csorna Sándor ezekre a dolgokra gondolt, akkor tulajdonképpen elsősorban nem is az ősmagyarokat, hanem a nunim- kát és az „ujgur“ néven ismert ótörök népet akarta felkutatni. Elképzelése nem is volt ábrándos, Tibeten keresztül ugyanis Mongolországba akart jutni, hogy ott a hunnok és ujgurok nyomait kutassa. Minthogy a tibeti nyelv irodalma kizárólag buddhista, a buddhizmus könyveinek megismerésével Körösi Csorna Sándort a legnagyobb csodálat töltötte el a buddhizmus eszmél iránt és — sajnos c;.s.k röviden — erről fogalmazta meg legfontosabb művelt. — Éppen ezért — folytatta felvilágosításait Felvinczi Takáts Zoltán professzor — helyesnek találtam, hogy kiállítsam Itt a tibeti buddhizmus, vagyis az úgynevezett lámaizmus megvilágítására szolgáló festményeket, szobrokat és egyéb kegytárgyakat. Ezek kiállításával azonban — úgy érzem — nem tennék még mindig eleget Csorna emlékének és éppen ezért India régibb művészetének egy fejezetét, a Krisztus utáni I„ II., III. és IV. század művészetét is szükségesnek tartottam Ismertetni. Bemutatjuk az úgynevezett indohellenisztikus művészetet, amelynek emlékei Északnyugatin diában, Pandzsabban és Afganisztánban találhatók. Ennek a területnek az ókorban Gandhara volt a neve és ezért ennek a tera- letnek a művészetét röviden Gandhara-müvé- szetnek nevezik. Ez tisztán buddhista művészet volt, főképpen szobrászati emlékek maradtak fenn belőle. Érdekes megfigyelni, ho- 4 gyan érvényesül ezekben a szobrászati emlékekben a hellenisztikus hatás. — Körösi Csorna Sándor — fűzi tovább magyarázatát a tudós professzor — Indiába utaztában megfigyelte ezeket az emlékeket és van egy feljegyzése, amelyből kitűnik. — bár művészeti kérdésekkel nem igen foglalkozott — hogy mennyire felfogta első látásra b a művészet lényegét. Feltűnt ugyanis a hasonlóság az indohellenisztikus Buddha-ábrázolások és a bizánci jellegű, ugyancsak hellenisztikus eredetű művész alkotásai között. Ez éppen olyan időben tűnt fel Körösi Csorna Sándornak, amikor még senkinek sem jutott eszébe, hogy az indohellenisztikus művészettel foglalkozzék. — A kiállítás — mondja végül a professzor — északindiai és perzsial és népművészeti emlékeket is tartalmaz, kiállítunk azonkívül díszes szöveteket Perzsiából, Bengálból, Kás- mirból, Tibetből, Nepálból és Bhutánból. Ezek a díszes szövetek nemcsak szépségükkel hatnak, hanem jelképes mintáikkal is. Az említett területek művészete, ugyanis minden tekintetben a buddhizmus és a hinduizmus illusztrációja.-» Eddig tart az érdekes nyilatkozat. A gazdag anyag szakavatott rendezése most van folv- matban, s rövidesen megnyílik ez a távoli tájakról mesélő kincsesház a nagyközönség előtt is. Különleges szobrok, festmények, misztikus rendeltetésű kegytárgyak, szinpompás szövetek, varázshatalmu amulettek idézik a látogatók emlékezetébe azt a csodálatos utat, amelyet a Csomakőrösről elindult székely ifjú bejárt, Erdélytől — a halhatatlanságig ... Pitospöiíyös kisasszonyok Hogy élnek és dolgoznak a Női önkéntes Munkaszolgálat tagjai Kolozsvár, szeptember 26. Egy nyári estén találkoztam legelőször a pirospöttyös kisasz- szonyokkal. A fojtogató forróság rátelepedett a Horthy Miklós-utra. Az emberek bágyadtan vonszolták magukat s még a fák poros levelei is kókadtan csüggtek alá. Ebbe a fáradt forróságba vágott bele egyszerre egy csomó leányhang. Valami indulót énekeltek. Aztán feltűntek, frissen, vidáman a pirospöttyös kisasszonyok. Ezúttal inkább körgalléros kisasszonyok voltak. A hires és nagy népszerűségre jutott pirospöttyös, magyaros szabású ruhát kekiszinü körgallér takarta. Zsinóregyenes sorokban, gyors, katonás lépésben meneteltek az úttesten s közben ajkukról kivirágzott a nóta. A fáradt, közömbös emberek pedig földerültek. Az ablakokban fejek jelentek meg s minden szemből szeretet, melegség sugárzott feléjük. Egy öreg anyóka fejezte ki a közvéleményt: — A pirospöttyösök ... Édes leikeim! A széki édesanyák levele Aztán olvastam egy levelet. Hatvanhárom széki asszony irta az Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat főparancsnokának: „Csak néztük őket, ezeket a munkatáboros kislányokat, s arra gondoltunk, vájjon mit akarnak? És ahogyan teltek a napok, úgy éreztük, napról-napra mind jobban és jobban, hogy ők valóban közénk jöttek. Nemcsak megjelentek közöttünk, hanem beléptek családi hajlékainkba, részt kértek maguknak mindennapi életünkből és velünk együtt dolgozva, lángoló magyar érzést loptak szivünkbe. Isten küldte hozzánk ezeket a munkatáboros leányokat, akik velünk együtt dolgoznak "s az életünket gazdagították meg.“ íme, a falu számára ezt jelentették a pirospöttyös kisasszonyok, akik nyári vakációzás helyet* már hatodik éve falusi udvarokban kétkézi munkával és lelki neveléssel bizonyítják be hazaszeretetüket és munkakedvüket. Magyar szokás, az ős Keletről hoztuk magunkkal azt a szemérmességet, hogy arról, ami jót, nemeset teszünk, hallgassunk. A leventeleányok és a pirospöttyös kisasz- szonyok mun^járól is alig tud valamit a nagyközönség. Most jelent meg az első összefoglaló munka az önkéntes női munkaszolgálat és leventeleány mozgalom életéről. Emese könyvek A könyv cime: Pirospöttyös kisasszonyok „Levente Hírvivő“ Emese könyve. A fényképekkel gazdagon díszített könyvben szines, eleven tudósítások, cikkek adnak számot a leventeleányok életéről. A könyv második része pedig a Leventeleány-mozgalomról ad összefoglaló képet. Az ,J3mese könyvből“ megismerjük a mai magyar lány igazi arcát. Megtanulták, mit jelent ez a szó: magyar élet. Megismerték a nyomort, szegénységet, tudatlanságot. Rádöbbentek a hibákra, amelyek gyengítik és sorvasztják népünket. Megszerették a jövendőt, a gyermeket, az e’ijovendő évek katonáit és anyáit. Most már büszkén vallják, hogy mi a hivatásuk: a család összefogása, gondozása, erősítése, fegyelmezése és üdítőse. Aki elolvassa ezt a könyvet, megérti, hogy minden magyar leánynak el kell jutnia a pirospöttyös kisasszonyok közé. A könyv bevallottan a kötelező női munkaszolgálat bevezetéséért küzd s aki végigolvassa a szórakoztató érdekes kis müvet, maga is arra a meggyőződésre jut, hogy valóban ez a jövő útja. Az „Emese könyvek“ ezentúl három hóna-' ponként jelennek meg s a következő kötetek külföldi ifjúsági szakírók bevonásával Finnország, Japán, Bulgária. Spanyolország és Olaszország női munkaszolgálatáról és a magyar leventeleányokhoz hasonló szervezkedése^ életéről számol be. Az Emese-könyvekben megismertetik a magyar közönséggel a finn lott.ák, a bolgár brannik-lányok életét. A hézagpótló és rendkívül szórakoztató olvasmányt jelentő könyvecske vitéz Dezséry Endre dr. szerkesztésében jelent meg a Levente Hírközpontban (Budapest, Alkotmányutca 5—7.). a Ld ypriassági IiaJjáral“ Romániában Bukarest, szeptember 26. (MTI) Az OFÎ jelenti: A kormány a több hónapja tartó úgynevezett „udvariassági hadjárat“ érdekében rendeletet adott ki. Mindazokat az alkalmazottakat és tisztviselőket, akik udvariatlanok a közönséggel, Internálják. Érdekes Ítéletet hirdetett a kolozsvári járásbiróság egy nötartási perbei Kolozsvár, szept. 26. Elvi vonatkozásban is érdekes Ítéletet hozott egy nőtartási perben a kolozsvári járásbiróság. A. M. MÁV mühelyalkalmazott, aki annakidején a CFR szolgálatában állott, 1929-ben elhagyta feleségét. A különváltan élő asszony ideiglenes nőtartás megítélése végett a román járásbírósághoz fordult, amely — még ugyanabban az évben — havi 1500 lejt állapított meg számára, férjének 3000 tejes fizetéséből. A bíróság megokolása szerint ugyanis az a férfi, aki feleségét hütlenül, támasz nélkül elhagyta, a különélés tartamára ugyanolyan életmódot köteles biztosítani .feleségének, mint együttélésük idején. A román törvényszék az eltávozott férj felebbezése alapján 1931-ben a másfélezer lejt „szükséges tartás“ cimén havi 1000 lejre szállította le, azzal az indokkal, hogy a tartásdij nem lépheti túl a férj keresetének egyhar- madát. A főhatalomváltozás után természetesen pengüértékben számították át az 1000 lejt is, ami igy mindössze havi 33 pengőt tett ki. 1942. augusztus 19-én a különváltan élő asszony képviseletében Blazsek Alfréd dr. ügyvéd keresetet adott be a járásbírósághoz a nőtartás felemelése érdekében. A kereset szerint ugyanis a román bíróság által megítélt összeg pengő-alapon, a változott viszonyok következtében már nem biztosítja a feleség létfenntartását és tekintettel arra, hogy a férj, mint közhivatalnok pengő-értékben uj fizetésmegállapitást nyert, ehhez képest — úgyszintén a többi körülmények figyelembevételével — uj, a réginél lényegesen magasabb tartásdij illeti meg az asszonyt is. A járásbirósági tárgyalás alkalmával a férj számtalan kúriai döntésre hivatkozva, egyrészt azt igyekezett bizonyítani, hogy a korábbi Ítélet óta vagyoni viszonyai nem változtak lényegesen, másrészt arra hivatkozott, hogy alkalmazó közhatóságától jelentősebb fizetési előleget vett fel, és fizetését egyéb kölcsönök is terhelik, továbbá kora és állapota miatt orvosi gyógykezeltetésre is reá van utalva. Helyzete a háborús viszonyok következtében sem alakult kedvezően, az általános megélhetési nehézségeket pedig az asszony is köteles viselni, vagyis kevesebbel kell beérnie. Ezért elvi okokból is kérte a kereset elutasítását annál inkább, mert 200 pengős havi illetményből a nőtartásnál tekintetbe nem vehető lakbér és egyéb kötelezettségei leszámításával, alig 70 pengő felett rendelkezik. A hivatkozott kúriai döntések ugyanis kimondjak. hogy a férj megélhetését a nőtarlás n»m veszélyeztetheti és a férj Indokolt adósságait a nőtartásnál figyelembe kell venni. Ezek szerint különben is „csak a szükséges tartás“ illeti meg a nőt, tehát a magasabb fizetésbe való jutás nem szolgálhat a tartásdij emelésére alapul. Mindezzel szemben a felperes asszony képviseletét ellátó Blazsek Alfréd dr. ügyvéd azzal érvelt, hogy a változott valuláris viszonyok következtében a tartásdij nem megfelelő. az jelenleg még a minimális életszükségletet sem fedezi, tehát a helyzethez képest ujbóli megállapítása vált szükségessé. A férj eladósodása nem mentesítő körülmény, sőt maga az a tény, hogy a férj nagyobb kölcsönökhöz juthat, megerősíti a feleség igényjogosultságát. akinek számára ez a lehetőség nem áll fenn. Ugyanez a helyzet a gyógykezeltetés tekintetében, mert itt a férjnek, mint közalkalmazottnak ingyenes jogosultsága van. ami a hasonlóképpen reáutalt feleségnek nem jár ki. Mindenekfölött pedig kúriai döntés mondja ki. hogy „ a férj a minimális tartást fedezni tartozik“. A járásbiróság a napokban hirdetett ítéletében Aszlányi Andor dr. járásbirósági alelnök elfogadta a keresettel fellépő fél álláspontját és a tartásdijat magnsabban, havi 50 pengőben állapította meg, amihez végűi a férj 1« hozzájárult és igy az jogerőssé vált.
