Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-08 / 179. szám

1942. AtiGVSZTOS 8 3 Kite Marad a kis ködmön? Este 8 és 9 óra között a szerkesztőségi munkában néhány percnyi szélcsend áll be. A véletlen különös játéka hozta úgy, hogy épp e nyugalmasabb pillanatban lépett be hozzánk egy öreg székely. Ki­csi, mokány, sok mindent kipróbált em­bernek látszott már az első pillanatra. Ruhája egyszerű, s ha kissé kopottas is, de rendes és tiszta. Arcán rengeteg ba­rázda, szemében különös fény. Mintha könnyek prizmáján törött volna meg. A szerkesztőt kereste. — Tessék már útbaigazítani engem, hogy mitévő legyek. — kezdte a mondó­kéját kicsit zavartan. — Szegény ember vagyok, de azért nem utolsó ember. Vol­tam én is már bajban, szorultságban, az­tán akadtak, akik segítettek. Most me­gint nagy bajban vagyok ... — Mivel tudnánk segítségére lenni? Szívesen megteszünk mindent, ami csak tőlünk telik-... — Nekem? Már aztán nekem nincs szükségem segítségre. Azon már túl va. girok. Azért jöttem ide, mert az újság­író urak sok mindent tudnak, amit más nem tud. S tán annyit mégis segíthetnek nekem, hogy én is segíthessek valakin ... — Tessék csak sorjában elmondani! Az öreg székely könnyes pillantása vegigvándorol a szerkesztőségi szoba falain. Ott áll meg, ahol a térképen ha­talmas zöld folt jelzi Oroszországot. — Hát akkor elmondom ... Nem tar­tom fel sokáig az urakat, mert sejtem, hogy drága portéka itt minden pillanat. Szóval ennyi az egész. Volt nekem egy ügyibcvaló legénykefiam. Most a tava­szon állt volna sor alá. Alig várta, hogy elvigyék katonának . .. Hej. hogy várta, hegy felvegye a honvédruhát! No, vár­hatta. Erdölni ment. kimelegedett, s úgy felhevülten ivott a forrásból. Egy hét múlva már a föd alatt volt. Tüdő­gyulladás, azt mondta a doktor, az vitte. Több fiam nincs. Az a három leány most nem számit. Kicsi csend. Odakünn vad erővel hul­lani kezd a nyári zápor. A nyitott abla­kon át behallatszik, miként fut le zo­kogva a víztömeg az esőcsatornán. Az öreg székely ismét megszólal: — Fiam már nincs. Katonát nem tu­dok adni az országnak. Hiába éltem, hiába vártam, hogy a rabságból kiszaba­dulunk s a fiamnak fegyvert markoljon a keze. Tuggyák az urak, hogy mire gondolok ... No, de már csak a gondo­lattal maradtam. Nincs nekem már !e- gényfiam. aki eligazította volna mindazt, ami az apjával s a falujával történt. De ha fiam már nincs is, megvan még az ujjasa. Annak az ügyében háborgatom az urakat. Megint elszakad a beszéd fonala. Künn villámlik, mennydörög. S az eső csendesebben szitál. — Az az ujjas olyan ujjas, hogy abba télen még az sem fázik meg, akibe hálni jár a lélek. Fájin posztó, s hévül tiszta rókabör. Azért csináltattam, hogy legyen neki, ha bevonul katonának az őszön s kiviszik a frontra. Ott lóg odahaza, a sifonérban, árván. Ezért hát olyan párás, fátyolos a de. rék öreg székely pillantása! — Oszt most itt járék Kolozsváron, valami hivatalos dologban a földműve­lésügyi minisztérium kirendeltségénél. Itt olvasám az újságba, hogy akár vége lesz a háborúnak a nyáron, akár nem, a fiuk csak nem jöhetnek haza-a télire. No, mondtam, ha ezt írja az újság, nem so­káig lesz árva az az ujjas. Mert én oda­adom, oda én valakinek, akit épp úgy feg melegíteni abban a muszka télben, mint ahogy az én legénkémet melegítette, volna. S ázért háborgatom az urakat, hogy mondják meg. hová küldjem azt az ujjast, hogy megtegye a kötelességét?... Az edzett újságírói szem is elforróso­dik az öreg székely szavaira. De nincs idő a meghatottságra. A kérdés elhang. zott s arra választ is kell adni. — Kedves bátyám, — mondja a szer­kesztő — maga most úgy beszélt, ahogy az igazi székelynek beszélnie kell. Szép szándékáért áldja meg a magyarok Is­tene, De egyelőre még nem tudjuk, hogy hová kellene eljuttatni azt a kis ujjast. Etgyeljc s olvassa csak az újságokat, majd idejében hirt adnak arról, hol kell átadni az ilyen ajándékokat. Mert van­nak még sokan, akik éppen így éreznek és gondolkoznak, mint maga. Sokan vol­tak már olyanok, akik egyenesen ide a szerkesztőségbe akarták beadni az aján­dékokat. Ha mi átvennők a honvéd­fiainknak szánt téti meleg holmikat, kü­lön raktárhelyiséget kellene nyitanunk s Óh tno&öttyo. — amely elővillanlja iőlápolt fogait — leghatásosabb fiódlFS« css.k0x.emk egyike. Ezt a biztonságot csupán eg? ODOL-ápoIta száj nyújtja. O DŐL- fogpép alaposan tisztítja a fogak közötti reszt is, megő/i a bomlasztó baktériumokat, az üdeség és az ápettság természetes érzését biztosítja. Szájának kellemes illatú és egészségüggt védelméről az ODŐL -fogpép \gondoskodik. ODOL fog pép MAGYARORSZÁG! ODOLMÜVEK R. T. BUDAPEST raktárost szerződtetni, akt őrizze. Így hál mindenkinek azt a tanácsot adtuk, amit most adunk 'magának: biztosan jön majd intézkedés arra, hogy a sok ma­gyar szív jószándéka meg is valósuljon. — Mert csak azt akarom még mon­dani, — forgatta kalapját az öreg szé. kely, hogy ha nem adnak címet nekem, én elindulok s magam viszem ki a frontra azt a kis ujjast s én választom ki azt a fiút, akin úgy áll majd, mintha rá jaszab­ták volna. Szerencsés jó estét kívánok... Kezet rázunk a kedves vendéggel. S ahogy a pillantásunk még egyszer, bu- csnzáskor összekapcsolódik, látjuk, hogy az öreg székely szeméből eltűnt a pára, a fátyol... (~) Á kolozsvári püspöki általános helytortósáq köz’eményei Kolozsvár, augusztus 7. A kolozsvári püs­pöki általános helytartóság közlönyének egyik legutóbbi számában figyelmet keltő közleményt olvastunk a szabad ég alatti mi­setartásról. A közleményben Sándor Imre püspöki helytartó felemlíti, hogy az utóbbi időben többen kértek az Egyházmegyei Ha­tóságtól engedélyt szabad ég alatti misézésre (helytelen elnevezéssel: „tábori“ misére.) Az általános helytartó e kérelmekkel kapcsola­tosan utal arra, hogy nem adható engedély a szabad ég alatt való misézésre profán okokból az ünnepség rendkivüliségének, fé­nyének emelésére. Az általános helytartó szerint csak abban az esetben adható enge­dély, ha a hivek valódi lelki szükséglete, vagy haszna indokolja a szabadban való mi- sézést és ekkor is ügyelni kell arra, hogy’ 1. csakis consecralt oltárkövön szabad a mi­sét bemutatni, 2. az oltárt három oldalról és felülről alkalmas módon be kell takarni, hogy a széltől, hirtelen támadó esőtől védve le­gyen, 3. szükséges, hogy az oltáron szabály­szerűen elhelyezett gyartyák a mise alatt állandóan égjenek. Ezért kívánatos, hogy 2 gyertyatartót üvegburával szereljenek fel. A kolozsvári püspöki általános helytartó­ság közlönye közli Sándor Imre püspöki ál­talános helytartó rendelkezését a Himnusz­nak a templomban való énekléséről. A püs­pöki általános helytartó a vallásügyi minisz­térium e tárgyban kiadott rendelkezése sze­rint a Himnusz áhitatkeltést célzó imádságos jellegének megfelelően csak komoly alkal­makkor adható elő. Ismétlésnek az előadás­ban helye nincsen. Hangszeres és zenekisére- tes előadásnál mind az előjáték, mindpedlg az utójáték kötelező. A himnuszt Kölcsey Ferenc eredeti szövegével kell énekelni. Mindazonáltal a könny’ebb énekelhetöség kedvéért az eredeti „Hozz rá vig esztendőt“ szöveg helyett „Hozz reá vig esztendőt“ éne­kelhető. Képek a mai Franciaország életéből A Francia Akadémia a szokásos keretek közt tartotta meg az irodalmi dij ezévi ki­osztását. A sikert ért müvek között 15 000 frankkal jutalmazták meg a „Napoleon ás Németország“ című könyvet. Szerzője Mar­Kállay miniszterelnök vasárnap beszédet mond Zalaegerszegén Budapest, augusztus 7. (MTI.) Kállay Miklós miniszterelnök vasárnap a Dunán­túlra látogat. Útjára elkíséri: Bánífy Dá­niel földművelésügyi. Radocsay László igaz­ságügyi, Lukács Béla tárcanélküli és Antal István nemzetvédelmi miniszter. Vasárnap Zalaegerszegen az üdvözlésekre válaszolva, a miniszterelnök beszédet mond, melyet nagy érdeklődéssel várnak politikai körök­ben. Magyarország az idők fordulóján A Donou Zeitung érdekes megállspitása a mai magyar életről „A holnap küszöbén. Magyarország az idők fordulójában" cimmel Belgrádban megjelenő „Donau Zeitung“ hosszabb budapesti tudósí­tást közöl, amely többek között igy szól: Magyarország, amely oly hosszú időn át a nyugat védőbástyája volt és most Európa szivében van, a felületes szemlélődő szemé­ben tévesen úgy tűnik fel, mint ezeréves eu­rópai fejlődésnek valamilyen szabad ég alatt lévő múzeuma. A magyarországi életnek a hagyományokhoz való erős kapcsolódása, a régi szokások szeretettél való megőrzése; nem egyszer arra vezet, hogy sok szemlélő nem lát a dolgok mélyére és nem veszi észre a megújulásnak mindent mozgató erejét. Aki azonban jobban szemügyre veszi, az érthető­nek és szükségesnek találja az óvatosságot a haladásban, valamint hangsúlyozott visz- szautasitását annak, hogy eszmeneteket csak átvegyenek, vagy alkalmazkodjanak hozzá­juk, hanem tudatosan saját magúk akarják megteremteni és megértein! az idők követelte fejlődést. Magyarországnak mindig bőven voltak sürgető kérdései és megtanulta, hogy megkülönböztesse egymástól azt, ami lénye­ges, elengedhetetlen és azt, amit lassan kell megérletnie. Egyenetlenségek és megpróbál­tatások Magyarországon kifejlesztették a politikai művészet magas iskoláját. A meg­maradás és megújulás erőinek küzdelme Ma­gyarországon kevéssé láthatóan játszódik le és nem mindig mindenki számára látható, a különleges magyar természetnek megfele’öen folyik, de nem kevésbé szívósén és eredmé­nyesen, mint más népeknél. Sőt úgy látszik, hogy ez a küzdelem, mivel sok, régóta ösz- szetorlódott erő is közreműködik, sok gon­dolkozó magyarnak a nyilvánosság elé nem kerülő fejtegetéseiben és terveiben jut szel­lemi kifejezésre,, jelentős és messzire nyuió fejlődést ás eredményeket hca közelebb. A megú julás erői élénk harcban állanak a túl­haladott felfogásokkal, amelyek azt vállal­ják. hogy a kistisztviselő ur, mig egy eiő- mnnkás, Iparos, kereskedő, sokszorosan na­gyobb jövedelemmel nem élvez ugyanolyan tekintélyt. Szerintük a tisztviselői pálya felette van a földműves, az ipari, a kereskedő munkájá­nak, amely ugyan többet jövedelemhez, de alacsonyabban áll. A magyar élet megszaba­dítása a zsidó befolyástól egyúttal azt kí­vánja, hogy a magyar nép széles rétegei men­jenek gazdasági pályákra és a nevelés kifej­lessze azt a felfogást, hogy minden hivatás megbecsülés! érdemel. A hagyományokhoz kapcsolódó gondolkodás és az újjáalakításra törekvő népi erők küzdelme Magyarországon részben a nemzedékek problémája, részben azonban az egész népet áthatja, a politikai élet vezető személyei körében ugyanúgy fo­lyik, mint ahogyan az egész nép fejlődésében kifejezésre jut. Magyarországon az élet ren­dezett Hton folyik és a magyar lakosság nyu­galma, fegyelmezettségé, valamint az élet­nek a mult erős lehelletétől kisért külső képe bizonyos mértékig leplezi, hogy a maradiság és a megújulás erői Magyarországon erősen küzdenek az egészséges nemzeti fe’emelke- dést’ előrevivő kiegyenlítődésért. A maradi­ság erői azonban Magyarországon nem meg­merevedést, az újjáalakulás erői pedig nem gyökértelenséget jelentenek. Természetes, hogy a szélsőséges csoportokban vannak hí­vei a merev pepecselésnek és az elsietett át­alakulásnak is, azonban az erők küzdelmé­ben a magyar gondolkodás és cselekvés o’yan alapra igyekszik, amely a hagyomá­nyos értékek talaján helyet biztosit az uj népi erők újjáalakító és átalakító befolyá­sának, ceal Dumán. Német katonák tüzet oHanak Lille-ben. A minap hatalmas tűz ütött ki Lille egyik áruházában. Rengeteg árut és anyagot fe­nyegetett megsemmisülés. A tűzoltóságnak csak a német katonák gyors és elszánt be- avatkozásával sikerült a tüzet eloltani és az értékek további pusztulását megakadályo2nl. Francia menekültek hazatérése. A "“ma­tek által megszállt terület hatóságainak engedélyével ismét sok menekült térhetett haza a Pás de Calais, Somme, Ardennes és Aisne tartományokból. Egy rnenekültvonatot 1000 utassal Toulouseból indítottak útnak. A párisi antibolsevista kiállítás. A párisi antibolsevista kiállítást három hónap alatt 300.000 személy látogatta meg. A kiállítás nagy érdeklődést váltott ki a francia lakos­igban. Pár!« sportja olyan, mint a békében. ngchampi lóversenypályán most futották a ancla derbyt. 28 ló indult a mezőnyön. A állapítani. A versenyre óriási tömeg vándo­rolt ki a Bois de Boulogneba. A francia és német hatóságok, valamint a tisztek a disz- emelvényen nézték végig a versenyt. Az angol hombatá-madások utóhangja. Arras püspökének óhajára, akinek egyház­megyéjében fekszik tudvalevőleg az ango­loktól bombázott Boulogne, Marseille összes katolikus templomában gyűjtést rendeztek a bombázások következtében elpusztult vagy megrongált templomok, szemináriumok, is­kolák és kórházak javára. A. gyűjtés előtt rövid beszédben ’ megemlékeztek Boulogne lakosainak szenvedéseiről. Különösen arra utaltak a szónokok, hogy az egykori szövet­ségesek az állandó rombolásokkal Boulogne egész vallásos életét megbénították. Francia munkások köszönet« Clemens Rrausnak. Egy párisi gyár műhelycsarnoká­ban a berlini filharmonikusok nemrégiben üzemszünet-hangversenyt adtak. A munkás­ság most Clemens Kraus karmesterhez köszönőlevelet intézett. Ebben többek közt ezt olvashatni: „Most hallottunk először éle­tünkben a munkahelyen mást, mint a gépek lármáját, önök olyan szórakozást nyújtot­tak nekünk, amit mi munkások még vasár­nap sem tudtunk volna megkapni. Ez a figyelmesség bizonyítéka annak, hogy az uj szociális rend a mi országunknak tó igazi emberi életfelfogást fog hozni“.

Next

/
Thumbnails
Contents