Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-02 / 174. szám

W--É2,. MUGVSSE7 V9 â Keblén legdrágább ékességének aranyié ragyogásával pompázik a magyar föld s a nyári nap tüzes sugárzásában boldog öröme felnevet az égre. A megérett kalászok le­hald fejjel fordulnak az örök édesanya szive felé, mert bennük a Teremtő rendelkezése szerint a megérett magban, az éle t vágya­kozása reszket. A hullámzó pipacsos arany­tengerben derékig áll a föld hűséges népe s hullatja verítékét, hogy betöltse szerepét és rendeltetését a mindennapi kenyérért. A megérett kalászok kivert magjának dús áradata, mint liatalmas folyam ömlik és minden cseppjévcl életet ad. Az Ur kegyelme reánk tekintett s most. nagy megpróbáltatá­sok idején megadta nekünk munkánk s hi­tünk jutalmát:, mindennapi kenyerünket. A magyar kenyeret, amelyhez jussa van min­den dolgozó s becsületes, kötelességét lelje- sitó' magyarnak.' Erőnk volt véres küzdel­münk és ezernyi hajaink közepette meg­növelni. he vetni az áldott s szent magyar földet, erőnk, akaratunk és tudásunk kell legyen althoz is, hogy az áldást a magunk javára és hazánk s fajtánk érdekében, elosz­tásában s felhasználásában a legmegfelelőbb mádon biztosítsuk. A múltból egy letűnt világ elkövetett hi- hálnak és bűneinek emlékei fenyegetnek s figyelmeztetnek: a magyar munkával meg­munkált, magyar termőföld terméséhez csak a, magyar érdekekért verítékezőknek van joguk. A magyar magtáraktól távol kell tartani az élősködők falának hadát, az üzér­kedők sáskajárását. Évtizedeken keresztül a gabonakereskedelem és a malomipar ebben az országban idegen pénztőke hatalmában volt. A magyar gazda veritékes munkájá­nak a magyar termőföld hozamának nagy hányadát ez a nemzet testétől s leikétől me­rőben idegen elem zscl>clte be. A megkapa­rintott pénz millióinak hatalmával igába- fogta a föhlturó gazdát és kezdve a lábon­álló zöld vetésekre adott kölcsönöktől a ter­ménytőzsdéken való spekuláción keresztül, minden lehetséges módon kiszipolyozta. Sze­rencsére ez az állapot már megszűnt. A gazda évenként csak egyszer arat. Egy esztendő kemény munkája után megszer­zett terméshozamának értékéből kell fedez­nie köztartozásait, a családja fenntartásá­nak költségeit, birtokának fejlesztésére s korszerűsítésére végzett befektetések tőké­én kamatterheit és a legkiszámíthatatlanabb eshetőséget: az elemi csapások miatt be­állott veszteségeket. Nagyon könnyű köz­gazdasági „tevékenység“ volt a kuíárhad szerepe: csak feikinálkozni kellett, csak kö­telezvényt vagy váltót aláíratni a legtöbb­ször önmaga hibája nélkül a bajok hinárjábi jutott gazdával s máris minden eshetőség amellett szólt, hogy a gazda birtokán meg­perdül a végrehajtó dobja. A pénz természe­tében rejlő mozgási lehetőség a könnyen át- cserélhctőség miatt veszélyek megszimato- lása idején fürgén átlendülhetett a kereske­delmi és bankügyletek sokféle lehetőségei között s válságok alkalmával megmenekül­hetett az értékcsökkenés és veszteségek ká­raitól, ellenben a mezőgazdaság a közgazda­ság! összhangot megzavaró megrázkódtatá­sokat éppen alkalmazkodási lehetőségének kizártsága miatt mindég csak vereséggel kényszerült elviselni. Mit csinálhatott a magyar gazda, ha a buza árát a csikágói tőzsde állapította meg1.* És mit tehetett akkor, ha már a zöld búzá­jára kölcsönt kényszerült felvenni és aratás előtt termését elverte a iég? A mezőgazdaságot világviszonylatban há­romszor érte olyan nagy megrázkódtató vál­ság, amelynek nyomán minden államban csak a vlharutáni pusztulás képéhez hasonló nyomokban elpusztult vagyonok roncsai ma­radtak emlékűi. A legutóbbi, az 1929. évi ke­gyetlenül zúdult hazánkra is. Szociális ba­jaink ennek a válságnak megmaradt követ­kezményei és eltűnésük egyedüli feltétele, hogy a mezőgazdasági talpraá 11 ásunk érde­kében 1933-tól megkezdett s eddig nagy e red inény eket felmutató munkát milyen gyors ütemben s milyen terjedelemben tud­juk megvalósítani. Ennek a munkának roppant nagysága, százezerfelé elágazó és a legmagasabb szak­tudást igénylő s minden kísérletezést eleve kizáró, mérhetetlen felelősséggel nehezedik a kormányzat vállára. Nem csak jelenünk­ről, vagy legközelebbi jövőnkröl, hanem túl­zás nélkül évszázadokra ki itató ténykedésről van szó, mert ezzel a folyamatban lévő át­rendezéssel hazánk, a kimondottan mező- gazdasági állam az ujjárondezett Európában a részére kijelölt szerep betöltésére készül fel és illeszkedik be. Ez a beilleszkedés a lényeg, a többi minden más ennek csak függvénye. Egymilliárd pengő kerül a magyar föld erejének, életéi biztosító kincseinek feltárá­sát elvégezni szükséges .munka hajtóereje­ként a magyar közgazdasági életbe. Ennek a hatalmas energia halmozásnak akkumulá­torából szerteáradó áram fel kell rázzon, erővel kell megtöltsön minden magyar szel­lemi és kétkezi munkást, minden embert és oda kell állítson kijelölt munkahelyére min­denkit s bényszeritsen, hogy kötelességét a legjobban teljesítse. Az uj honalapitás uj fegyverekkel, a megujhodott magyar milli­ókkal a mostani és elkövetkező évek sors- kijclölte feladata, ezt magunknak kell elvé­gezni, a magunk erejével. A megindult mun­ka s a már elért eredmény már a jövő alap­jai, hiszen á tervezet nlapclgondolása a há­borús állapotnak a békére való áttérés elő­készítésére vonatkozik, ami pedig sokkal su­lyosabb és nehezebb probléma, mér a had­viselésénél is. Nekünk, erdélyieknek ebben a munkában kiosztott szerep a magunk viszonyainak mi­nél tökéletesebb feltárása az illetékesek előtt, hogy a közelmúltunk ittmaradt s kü­lönösen gazdasági vonatkozásokban gátló nyomait minden zavaró megrázkódtatások nélkül, minél simábban s gyorsabban eltün­tetni lehessen. Ehhez a munkához szakembe­rek tömegére van szükség, akik az uj élet- felfogás, az uj magyar életlátás tiszta ér­telmi s erkölcsi vértezettsegében odaadóan s tévelygések nélkül dolgozni akarnak a magyar jövendőért. TUKAN LAJOS Egy nap a K&zrész^huvuson Itt, lenn, a havasok közelében üdezöld az erdő, a föld. Virágos takarójában szinte ficmpercdni kivárt a [áradt lélek. Meg fürödni az czerszinn tarkaságban. Csak azért, hogy az arc megérintse a százszorszép, a margaréta, a csengetyu- ke, az ostoros szarkaláb meg a széna­virág édes kis szirmait. A hámjkódó pa­takok mentén kövérek a lapu levelei. Tcleszitták magukat vízzel s akkorák, hogy napernyő helyett használhatják a boldog semmittevés óráit elvező fürdő- vendégek ... Itt vagyunk Borszéken! !'•-* Dis zes székelykapu fogad. A ragyo- j góan tiszta fürdószállodák előtt hordárok kiabálnak. Â poros gépekből kiszáll az uj vendégsereg, majd eltűnik a kastélyok­ban, hogy könnyű ruhát cseréljen s bele­fusson az őserdőkbe lelkét fürdetni. Két boton poroszkál [elfelé Csergő Ignác. Úgy mászik, mint a lapulevélen á csiga. Felfelé törtet a gi/ór.gy ős fürdőbe. Csontjait, inait kikezdte a mult világ. háború. Vagyonkája 20 hold csíki föld s 10 holdacska havasi birtok. Hát rááldozta ezt a nyarat a baj gyógyítására. — Valahogy csak élhetnek most már s imé, nem tudok mozogni — mondja, mintha a sírból beszélne a jólábu em­berrel. Amint ő vallja, igen használ neki az ősi vulkánok gőze a [eredőben, ahol tiszta gyöngyös lészen az ember teste . .. És mennyi a más ember a gyöngyös- fürdő bejáratánál! Várnak egymásra, várnak a vulkán gyógyító erejére s mind- mind hisznek benne . .. Két-három heti feredözés után már cl is dobják támogató mankójukat. Ki egyiket, ki mind a ket­tőt s mennek haza uj bajt szerezni az élet kegyetlen utain. Szállásuk kissé drága a tündéd kas­télyokban. Egy szoba konyhával havi 20Ó pengő. A fürdő igazgatójánál pa­naszt tettem emiatt. — Uram, ha ráveszi őköt, hogy télen is itt maradjanak, tüstént leengedem havi százra!... Az élelmezés kitűnő és bőséges. Szent Anna reggelén a magam szeme láttára mért ki a mészáros 8 darab fiatat állatot. Volt benne ,,két bilialtinó cs". Finom ebédet adnak 3 pengőért. A többit meg ehhez viszonyítva ... Ezt még csak kibírná a kishivatalnok is, csak u lakás ne volna drága. Talán jó lenne a medvebarlang táján sátortábort ütni s napi pengőért adni a kényelmet. Valaki még jó üzletet csinálhatna a parkőr gon­dolatából s élhetne belőle, amig a szállo­dások és a magánvillatulajdonosok agyon nem vernék fenyőhusánggal. Legjobb itt az átutazó vendégnek, EszikJszik a tizennyolc borvizforrús tnindenikéböl s turistabotjával továbbá!!. Fel. neki a székely havasok ködbenuszó ösvilágának. Fel a földi porból a iisituT tabb légkörbe. Neki a Közrez-havasnak, mint én is ... Északi oldalán ez er egy kacskaringen emelkedünk felfelé. Egyre lassabban a tüdő miatt. Alattunk százéves vén fenyők milliói. A bölcső és koporsó fája, ame­lyért lenn az Alföldön fél hold főidet kell eladni, hogy a végtisztességet meg­adhassa az ember például az anyósának. Vihar verte végig a havasok oldalait a mult hetekben. Megcsavarta a vénült, elmohosodott szálfák kontyát és földre teperte lövéstől. Úgy hevernek a földön, mint óriás halottak és senki se jön teme- lésükre. Majd a télen, amikor a székely fejszés zsíros csizmát húz s magára kapja a darócot, amit most félvállon hord, ahogy megyen a havasi legelő virág- szőnyegét fésülni a kaszájával... De sok lesz akkor a temeletlen s úgy oszlik el, mint a harctéren felejtett muszka ha­lott. Eloszlik, aztán a szél viszi el porát. A patakok vize egyre mélyebben ma­rad cl. Már hangjuk se haitik a roppant mélységből. Emelkedünk a hágó felé .. . Hej, be jó lett volna teleszivni magunkat a kaptató előtt az utolsó forrás vizéből, mert a túloldalon messze esik a másik, ami amarra folyik! A kiálló sziklaormokon kanyarodó út­ról a fenyvesek résein át még utolsót int a borszéki fehér templom tornya, aztán fenn állunk a KözrezJctőn, amelynek nevét elkoptatta az idő, mint háta köze­péről a porondot a zúgó őszi szél. (Egy­kor, magyarosan Közrész-tctö volt a neve s bár újra visszaszokna ezt az érthető nevet a székely!) A fenyvesek mélyéről ostorpattogás ad jel. Itt-ott méla kolomp szava rczdiil bele a mozdulatlan némaságba, jól esik a füL nek, hogy hangot hall. (Mily szépen rez- dülne most bele a délutáni légbe, ha egy- egy bus tinó elböditené magát). Úgy hangzanck itt, mint valami természeti orgona ... De nem szól a tinó! Csak nyírja, rágja a vadvirágok ezreit, amiből a sárga vajat csinálja testének csodás gépezete. Óh. be jó is lesz az esztenában! Sies­sünk! Kis kenyéckénk mellé egy csupor frisselő. havasi tejet veszünk és úgy dicsérjük az Urat. Pénz van a zsebben bőven. Ráadásnak két pakli ferencvárosit is szántam a pásztorlegénynek. Mutogat­tam is neki, mint a rossz gyereknek a cukrot. Azt hittem kap érte s azonnal előszólii a sűrűből egy jól tőgyeit tehe­net s megfeji... de nem! Se pénz. se dohány nem kellett annak. Csak a fejét rázta s mormolgatta: — Műk szegén szógák vagyunk csak. Az esztenás gazda ma jd öste hétre ér fel a fejőshez. Tessenek addig megvárni, löszén friss téj . ,. Tikkadt szájjal, száraz torokkal, ziháló mellel, éhes gyomorral hogy várnánk öste 7-ig, amikor a nap még javában tüzel a ködben pihegő havasi világ tete­jén . . . Hiszen leszédülnénk a mélységbe e tisztultabb világból, ahol éppen úgy 8 pengő a vaj ára, mint a pesti ..fekete­piacon" . (Pedig itt ..rádigó" sincs s mégis fel van okosítva a vajcsináló ember!) Hát megmordidt bennünk a lélek, mint a medvében, aki mézre talált, de nem éri a karja s innét es továbbálltunk. Egyik karomat magasba emelve in­tettem búcsút az öreg, pipázó Mancséi (Muntyele) felé. majd a Kelemen-hava­sok kék gerincét köszöntötte lelkem s amint lépésben ereszkedünk a tetőről le­hajtó utón. sávonként tűnt el szemem elől az Isten teremtett világának ez a fensé­ges panorámája. Kenyérkét szorongattam markomban. Alföldi kenyérdarabot s az vigasztalt — amint a pásztorlegények mondták —, hogy lennebb, vagy 400 méterre van egy csörgő. Csörgő a havasokban, amelynek vízé. tői meglágyul a zsákban száradt kenyér s amelynek üdítő hatásától felfrissül a fáradt lélek, mint az ájult ember teste, akinek homlokát hidegvízzel locsolgatják. Az én halántékom is olyan volt, mint az ájult emberé. Amikor ott álltam a Közrez tetején s végignéztem tiszta, magyar szemmel c roppant birodalom kék bíborán, szörnyű fájdalom csapta meg szivemet. Feljajdul- tam: Istenem, hogyan történhetett, hogy ezt a szent földet idegen náció lába taposta huszonkét éven át? ... KISKUN JÓZSEF Z y REGGEL: » KELETI UJS AG DÉLBEN: MAGYAR ÚJSÁG SZÍN HM „R otemariag1* Opcrcll» bemutató » Színkörben Kolozsvár, augusztus 1. Kora reggeltől késő délutánig nevetéstől és pattogó muzsi­kától hangos a Szinkör színpada. Harsányi Zsolt operettjét, a „Rozmaring’‘-ot próbál­ják a színészek, akik maguk is végigmulat­ják az egész próbát, olyan kellemes a darab szövege. Zenéje pedig pattogó cs fülbemászó. Az előkészületek annyira előrehaladtak, hogy a darab máris megérett az előadásra, a „Fityfirity" óriási sikere miatt azonban csak augusztus 5-én mutathatják be. MOn-MOSOROR CAPITOL-mozgó: Életem Japáné. (Szamu­ráj leánya.) Főszerepben: Sessue Haya- kawa, Setsuko Hara. Előtte a legújabb háborús magyar és UFA híradók. Előadá­sok szombat, vasárnap és ünnepnap dél­után 3 órakor és hétköznap 5 orakor kez­dődnek. EDISON-mozgó: Lángok. Főszerepben: Já­vor Pál, Mezei Mária, Kiss F., Hidvéghy V. — Előadások kezdete hétköznapokon 5, 7, 9. szombat és vasárnapokon 3, 5, 7, 9 órakor. EGYETEM-mozgó: Toprini nász. Főszerep­ben: Tolnay Klári, Jávor,,Kiss Ferenc. — Előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor: Toprini nász. RIO-mozgó: Egy tál lencse. Főszereplő: Ka- rády Katalin, Jávor Pál, Csortos, Kiss Manyi. Kísérő műsor: Kajkórapezódia. Vasárnap, augusztus 2-án délelőtt 11 óra­kor Matiné. ROYAL-mozgó: Cifranyomoruság. Főszerep­ben: Simor, Uray, Góth Sándor, Mály Gerö. Előadások kezdetet mindennap: V«i, V-6, t2S és Vz 10 órakor. URANIA-mozgó: Három csengő. Főszerep­ben: Tolnay, Jávor, Mály Gerö, Turay, Makláry, Rácz Vali, Mihályfi, Pethes. — Vasárnap délelőtt %12-kor Matiné. Elő­adások kezdete szombat és vasárnap 3-tól, hétköznapokon 5 órától. SAKK jiaiiiiuiiiBimaaaaHBnnK’ -* 121. számú feladvány. Buglos János-tól (Rákosszentmihály). a bedé f şr b Világos: Kh(i, V£6, Bc3, Fd7 és e3. gy: cö, (6 db.) Sötét: Kdő, Be5, Fa6. gy: bő, el, f5. (6 db.) Matt 2, lépésben. A julius 6-án közölt 117. sz. feladvány (Jónás) megfejtése: 1. Hf8—g6. Világos: Stáhlberg G. Sötét: Grob H. (Svédország.) (Svájc.) (Drezdai mesterver.-env, 1936.) Î. dl, Hf6. 2. c4, g6. 3. g3, Fg7. 4. Fg2. d(i. 5. Hí3, 0—-0. 6. 0-—0, Hf—d7. (Különös és érthetetlen. Talán később huszárjait a ve­zérszárnyon akarja értékesíteni.) 7. Hc3, eő. 8. dXeő, dXe5. 9. Fgő, 16. (Sötét máris jó­val gyengébben áll.) 10. Fe3, Ha6, 11. Vb3, Ve7. 12. Ba—dl. Bf—e8. 13^ Hd2, KhS. 14. Vc2, Hc5, 15. Vei, Fe6. 16. Hd5, FXd5. 17. eXdó, Ff8. 18. a3, Vf7. (Nem ment itt BdS, mert b4 jönne d6! fenyegetéssel.) 19. b4, Ffa4. 20. Hc4, Fd«. 21. Vc2, Vd7. 22. Bd—bl, bő. 23. Haö, Hb8. (Kényszer, mert máskép Hc6 és HXa7 jön.) 24. Hb7. a6. 25. Hc5, Ve7. (A e5 H. nem üthető bXc5 és utána dO miatt, mire az a8 B. eLvész.) 26. HXa4, bXa4. 27. VXa4, a5. 28. Fc5, Hd7. 29. FXdO, cXd6. 30. Vb3. Be—b8. 31. Bf—cl. (A c-vonal világos javára dönt; sö­tét a tornyosuló zivatarral szemben tehetet­len.) 31. . . . Bb7. 32. BcG, Ba—bS. 33, Vt3, Kg7. (Fenyegetett BeS-'-l) 34. Be7. Vd8. 33. Bb—cl, a X b4. 36. aXb4, Bxb4. 37. Vc6 és most a tiszfcvcsztés ellen nine- védelem, tehát sötét feladta. i A magyar kalász,,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents