Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-27 / 193. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE- I I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 18, EGÉSZ I HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 193. SZÁM. I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I TELEFON 1.-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. .PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I I KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA l^Iémelorsaeáigpol Mifclbeiifrop, Olaszországot Ciano gróf képviseli 3523 a Kormány zófnelyelieíB Ur temetésén Japán és a löbLi baráti államok is küldöttséggel vesznek részt a nagy temetésen — Hitler 'vezér és Viktor Emánuel olasz király és császár koszom! küldött a nemzet la ősi kálót Ipának ravatalára LéleKbemarKoló besszé&elkZíel méltattál*, a íörvény&oszás Két QáxánaK gyász ülésein vitéz nagybányai Hori&y István etnléKezeiét Most már miér.k marad, mind az Idők végezetéig... És emlékezni fogunk Rá mind az idők végezetéig élő és eljövendő nemzedékek által. Daliás alakjának hamvait hazai földre hozta haza dübörögve a gyászvonat. Innen ment el önszántából, ahol oly könnyű minden pillanatban meghalni s ide tért most újból vissza a Végzet könyörtelen akaratából, mint hősi halott. Ravatala azon a helyen áll, ahol alig fél- I esztendővel ezelőtt esküt tett az ősi magyar alkotmányra s az esküt pillanatra sem szegte meg. Hányszor elismételtük már magunkban: vájjon miért nem választotta inkább az itthon biztonságát, a parancs végrehajtása helyett a parancsolás kényelmesebb módját?... Miért, miért, miért. Istenem, miért?... Minden gondolatunknak alján ez ült ezekben a sötét bakacsinnal bevont gyászos napokban s feleletet csak az Ő hősi életében és hősi halálában találunk: — Azért, mert magyar volt! Azért, mert nem nézhette tétlenül, miként dübörögnek a honvédeket vivő vonatsorok az orosz rónák felé. Nem nézhette tétlenül, miként ontja vérét e nemzet szine- virága.., ö rájuk alapította egyszer eljövendő országlását s őket akarta szemtől-szembe megismerni, az ő oldalukon akart harcolni, ha kellett, hát életét is feláldozni azért az országért, amelyben sokkal érdemesebb lesz egyszer élni s kormányozni!... Vérükből való vérnek érezte magát s pillanatig sem akart kiváltságokat élvezni az ő rovásukra. Pedig megtehette volna. Hiszen, ha valaki még nélkülözhetetlen a magyar földi téteken, Ő az volt. Mindannyiunk reménysége, a magyar Jövendő, a magyar Sors letéteményese volt. De a magyar sors egy ezredéve már mindig vérben és vasban acélosodott, amelyben ez a nemzet csak a Kereszt és a Kard jegyében tudott megmaradni s ö éppen ezért, éppen ezt a sorsot akarta és választotta. Nem a megalkuvókét s nem a kibúvókét. Át akart esni azon a kemény tűzkeresztségen, amelybe ezt a nemzetet a történelmi végzet újból belesodorta. Uj keresztes lovagként állott oda seregeinek élére, nemcsak maroknyi népe, de az elszántan harcoló Európa védelmében. Még azt sem kérdezte, mi lesz majd mindezért nemzete bére, mert nem zsoldos, hanem elszánt, önkéntes keresztes lovag volt... Európa s az egész müveit világ e gyászoló nemzet felé tekint ezekben a komor napokban. És a magyar nemzet megtört I szívvel, könnybelábbaát szemmel, de | méltóságteljesen viseli mély gyászát. | Gyászolni is Hadurától; a hős Fiú és a nemzet Édesatyjától tanul, aki talán legelsőnek ocsúdott fel a gyász mélységéből s hősi halált halt Fia bajtársainak, akik ott küzdenek még ma is, a következő üzenetet küldte: —- Drága fiam Veletek érzett, gondolkozott' cs harcolt. Bajtársatok volt. Elvesztése az atyai szeretetnek talán még erősebb szálaival fűz ezentúl hozzátok. Amikor a végzetes tragédia megtörtént, egy nemzet áhítata várta az Édesapa megnyilatkozását. Féltő aggodalommal várta azt az első szói, amely talán egyetlen kitörés után elhaguta ajkát. És az első szó minden magyarok szivébe hatolt. Balzsam volt s magunkra eszmélés abból a keserves, gyászos letargiából, amelyben órákon keresztül nem tudtunk semmi vigasztalót találni számunkra s a Jövendő számára. Az Apa üzenete azonban mindannyiunk számára elviselhetővé teszi az eljövendőkre való gondolást. Erőt és bizakodást merítünk belő'e., mert most vált legerősebben nyilvánvalóvá, hogy a hősi halált halt Fiit Édesatyja, minden magyarok Édesatyia számára minden magyar honvéd egyformán kedves. Idestova mindjárt két esztendeje, hogy ez az^isi magyar város újból hazatért Sz^ra István védőpajzsa aiá. Még most is ott látjuk nős Hadurunk alakját, amint az előtte elmenetelő katonái tisztelgését fogadta. Keményen és szilárdan állott, csupán arcán villant meg időnként egy- egy atyai mosoly, amint keménykötésü, döngőléptü katonáit nézte: — Amíg az éri népem ilyen virágokat hajt, addig övé a Jövendő — súgta mindannyiunknak ez a bizakodó mosoly ... A hősi halált halt Fiú — mondják — éppen igy, atyjaként szerette s becsülte katonáit. Erre vall önként vállalt szolgálata is, hiszen mindenen túl az ő életük védelmezéséért áldozta fel ifjúi életét. Éppen ezért forrott örökre egybe élete és hősi halála az Ö nr pével, amelynek szeretetét Édesatyjától örökölte. Véreböl való vér, vérünkből vdö vér volt. Hősi haláláért nem lehet felelősségre vonni senkit. Az Időt és a Tónéneimet sem. Fogadjuk el tehát annak, aminek Ö maga is szánta: áldozatnak tnindannyiunkéil, a nemzetéért. a tör'ine'em folyamán részünkre ioazságot i^ngiször szűk inatokkal mérő Európa iránt. Most már miénk marad újból, mind az Idők végeméig. Drága véve megpecsételte Igazuntat hogy ez a nemzet, az Ö nemzete, mint a történeten: folyamán soha, ezekben a nehéz időkfen sem riad vissza semmilyen súlyos áldozatoktól sem. A hősi ha1 élt halt Fiú hamvait hozó vonat — írem: a jelentések mondják — sebesülteket hozó szerelvényhez kapcsolva dübörgőit végig a végtelen orosz rónákon, ?r- tg eljutott au a a földre, amely a mi Hazank. Vécr élkülieknek éreztük az indulás óta eltelt napokat és éjszakákat, akár sebesült hősök, akik megváltásra, sebüket enyhítő kötszerre várnak. A saigó sebre már rátapad az enyhülést adó gyógyír. A hősi halált halt Nagyút hamvai itt vannak hazai földön, szivünkhöz közel. A Kereszt és Kard népe vagyunk s mi vigasztalást találunk benne. Ma pedig, amikor végbemegy a nagy temetés, amelynek gyászoló gyülekezete egy egész nemzet, a temetési szertartás komor zsolozsmáival együtt az örök Élet himnuszát énekeljük. Azért, mert most már a miénk marad, mind az Idők végezetéig ... (Ró.) Gyászoló tízezreik zárán iiiipolacsarfiofcaban cfoicofnatc az Országit feSálIifotl ravatalhoz áz Budapest, aug. 2G. Az Országház kupolacsarnokában szerdán a hajnali órákban megkezdődött a közönség elvonulása a hősi halált halt Főméltóságu Kormányzóhelyettes Ur ravatala előtt. Az emberek fiz és tízezrei haladnák el áhítattal a ró rá apai hárított ravatal előtt, hogy lerój,ják kegyeletüket a hősi halott előtt. Sokan sírva, zokogva állnak meg egy-egy pillanatra, mielőtt továbbhaladnának. A ravatal lábánál középen ott látható a szülők hatalmas koszorúja, amelynek szalagján ezek a szavak olvashatók: „Gyászbólörült .szüleid“. Az özvegy koszorú-szalagjának felirata : „Ili és kisfiad“. Ott láthatók a kormány, a honvéd-ég és a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Ur repülővadászosztályá- nak nemzetiszinii szalaggal átfont koszorúja, < ennek lábánál a kofjafa. Rengeteg kiseWb- ímgyobb virágcsokor borítja a ravatal lépesőze lét, amelyet a közönség köréből áldozatos lélekkel helyeztek oda. Hajnali 4 órakor már néhány száz főnyi tömeg volt összegyűlve és várta az oroszlános főkapu, megnyitását. A következő órákban már ezrek és ezrek lepték el a parlament előtti teret. Míniszteifanécson számolt be Radocsay igazságügyminászter a Kormányzóhelyettes Ur hamvainak megérkezéséről Budapet, aug. 26. (MTI) Kedden délután a kormány tagjai Kállay Miklós miniszter- elnök elnöklésével a rendes heti minisztertanácsra ültek össze. Radocsay László igazságügyminiszter számolt be ezután kassai útjáról. nevezetesen a Kormányzóhelyettes Ur földi maradványainak az Ország határán történt fogadtatásáról, majd folyó kormányzati ügyeket tárgyaltak a késő esti órákig. (MTI) német birodalmi követ, valamint a diplomáciai kar tagjai, a főispánok, valamint a vidéki polgármesterek közül igen sokan. A karzatot is megtöltötte a fekete ruhába öltözött közönség. A nagy hősi Vialoli emlékezete a liépvíseFöfiáz gyászülésén Budapest, augusztus 26. Nagybányai vitéz Horthy István Kormányzóhelyettes Ur öfő- méltósága elhunyta alkalmából a képviselőház szerdán délben Tasnádi Nagy András elnöklésével gyászülésre gyülekezett össze. Egymás után érkeztek a képviselt. ,d- nyájan feketében, vagy fekete magyaros ruhában. Ott volt Kállay Miklós miniszterelnök, a miniszterek, valamint a képviselők teljes számban, a diplomaták páholyában Jagow Tasnádi Nagy András emlék beszéde Tizenkét órakor nyitotta meg az ülést Tasnádi Nagy András elnök. Szavait a Ház állva hallgatta végig és mély megilletődés- sel áldozott az elhunyt nagy magyar emlékének. Tasnádi Nagy András, a képviselőház éh
