Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-27 / 193. szám

KkZBrtUKSMB uökc az alábbi beszédet mondottat ' " — »®Sry **í nyilallott a hazán keresztül: «"gy röpke szóban annyi fájdalom“; vitéz nagybányai Horthy István, az ország kor- mányttfhelyettese feláldozta magát a becsü­let mezején. Szent István napján kora reg­gel a* orosz harctéren mint repülőföhadnagy bSsl halált halt. Halálával eljegyezte magát az örökkévalóságnak, egyben mélységes gyászba borította egész nemzetét. — Szeretnék szavakat keresni, amelyek­kel híven tudnám kifejezni bánatunkat, de nem találok olyanokat, amelyek méltóan tudnák érzékeltetni fájdalmunkat, amikor gondolatban megállunk a néma koporsó mellett, amely az ö összetört testét és a ml összetört reményeinket, a jövőbe vetett biza­kodásunkat, hozzáfűzött meghiúsult várako­zásainkat takarja. — Emlékszünk: a reménység ünnepe volt az Itt, a magyar sznve.rén törvényhozás csar­nokában. amikor ezév február 19-én a mop- boldogultat a nemzet közös akarata a kor­mányzóhelyettesi méltóságra emelte. Meny­nyi bizakodás ragyogott a jelenlevők tekin­tetében, az édesatya szemében, aki mellé tstejji adta támaszul, segítőtársul. Milyen tiszta lelkesedés ragyogott a képviselők ar­cán, amikor a Kormányzóhelyettes égre- emelt kézzel, határozott férfias hangon el­mondotta esküjét. Azzal a tudattal oszlot­tunk szét akkor, hogy jó munkát végeztünk, mert hitük szerint hosszú évtizedekre előre biztosítottuk az ország ügyelnek nyugodt, biztos menetét és amenny ire a ml bölcses­ségünk erre képes, elhárítottunk a nemzet ntjából minden nagyobb válságot, zavart és zökkenőt. Sokat vártunk tőle. Tiszteletünk és szeretetünk csak nőtt Iránta, amikor az elindulás első lépéseit, erejének első meg­nyilvánulásait szemlélhettük. És még Inkább erősödtek ezek az érzések akkor, amikor nem törődve a személyét körülvevő nemzete aggódásával arra a harctérre sietett, ame­lyen küzdünk megint, hogy az ország létét, Európa jövőjét a keresztény emberiség mű­veltségének nemesebb erkölcsiségét, kétezer éves lelki és szellemi alkotásait, emberi méltóságunkat mcgvédeJmezzük. — Tudjuk jól, mindenki tudja, mit jelent ma arra a harctérre menni. Tudtuk jól, tudta mindenki jól, ha egyszer beleveti ma­gát abba a szörnyű mérkőzésbe, ezt mint teljes ember, egész odaadásával teszi. Tud­tuk jól, mindenki tudta, ott sem a dolgok könnyebb végét keresi, hanem a ferfisziv egész odaadásával, a jó katona tiszta köte­lességérzetével, magyar lelke önfeláldozó hazaszeretetével fogja teljesíteni azt. amit vállalt. Tudtuk jól, száz halál leselkedik rá és mégis, a mi szent hitünk könnyelműsé­gével hittük, hogy dicsőséggel koszoruzott homlokkal tér majdan vissza szerettei közé és foglalja el ismét a nemzet akaratából meghatározott helyét, „Horthy Istvánt akkor is megsiratnánk, ha nem lett volna Kormányzó" helyettesünk“ — Isten mást határozott. Úgy akarta, Tasnádi Nagy András elnök megnyitó szavai után Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra és az alábbi beszédet mondotta: — A kormány élén az egész kabinet és saját pártom nevében, de a képviselőház minden pártjának megbízásából szólalok fel. — Azt hiszem, mondhatom, hogy az öaz- szesség nevében, mert érzem, tudom, igy ran: as egész ország, minden igaz magyar ember ebben a pillanatban és a tragédia hu rének vétele óta együtt van mindnyájunkkal. — Gyászol az ország. Gyászolja a Kor­mányzóhelyettest, az ország veszteségét, gyászolja az Apa fájdalmát, gyászol egy repülöföhadnagyot, egy hősi halált halt sor­katonát és sirat egy pompás fiatal életet. Mert pompás volt az ember, a magyar fia, talság kivirágzása: lelkében, testében pom­pás, daliás, egészséges, nemes és hős. Bátor, többi vakmerő katona, de nyugodt fővel gondolkozó az élet és a nemzet léiének nagy kérdéseiben. — Nem ismerték elegen, nem tudták ele­gen, milyen képesség, tehetség, köteiesség- teljesitésre termettség van benne. A nagy magyar emberspektrumban kevés hozzá ha­sonlót ismertem. Most már megmondnatom nyiltan, mert nincs többé. Megmondhatom azt, amit szerénysége megtilthatott volna, hogy elmondjam. Mindenképpen és mindig kerülni akarta azt, hogy születése, huysete, állása vglakit feszélyezzen. Amikor Ameri­kában mint egyszerű munkás dolgozott, ak­kor érezte magát a legemberibbnek, függet­lennek. De aki egyszer közelebbjutott Hoz­zá. annál jobban, erősebben szerette. 2 hogy blzodalmunb, reményünk, amelyet hoz­zákapcsoltunk, összeomoljon. Hogy holtan hozzuk haza azt, akinek létéért annyi tiszta imádság áldozati füstje emelkedik az ég felé. De Horthy István jelentőségét nemcsak ez adta meg és elhunyta nemcsak azért mérhe­tetlen veszteség, mert magas közjogi méltó­ságot viselt és mert vitéz katona volt, ha­nem, mert férfi volt, magyar férfi a legja­vából telve kötelességtudással, hlvatásszere- tettel, erővel, komolysággal, tanultsággal, emberszeretettel, bajtársiassággal és nemes szerénységgel. — Horthy Istvánt akkor is megsiratnánk, akkor is nehezen betölthető űrt hagyott volna maga után, akkor is mint legendás hős ngy élne népe szivében, ha nem lett volna Kormányzóhelyeltésünb. Halálát mil­liók gyásza kiséri. Gyász borult reánk is, a nemzet törvényes képviselőire és tele van a lelkünk az együttérzés melegségével az Édesatya, az Édesanya, az áldott lelkű ifjú özvegy és kicsiny árva iránt, akiknek csak hitünk ereje, a nemzet millióinak tisztelet­teljes ragaszkodása és az idő múlása hoz­hatja meg a lassú vigasztalást. ,,És mégis — mint Arany János mondja — oszlását mig a család siratja —- ó mert ily sebre hol van balzsam ir?... Mi felkelünk: a fájda­lom vigasztal.“ Halála lesújtó és mégis, ax elhunyt hősiessége, kötelességtudáea és ön­feláldozása miatt felemelő. „Minden második nagy élet-halálküzdelemben volt...“ — A hadrakelt honvédsereg főparancsno­kának jelentéséből azt olvassuk, hogy boldo­gult Kormányzóhelyettesünk, vitéz Horthy István főhadnagy' 45 napos harctéri szolgá­lata alatt huszonnégyszer — minden máso­dik nap — szállott fel olyan feladat teljesí­tésére, amely életének kockáztatásával járt. Minden második napon élet-halálküzdelem­ben volt a nagy háborús cél szolgálatában. Ez a nagyszerű példa az, amely a nagy próbatétel idején arra kötelez minden ma­gyart, hogy, ha életének kockáztatása nélkül is, de minden napját, egész egyéniségét, leg­jobb tudását és minden erejét a nemzet szolgálatába állítsa. — Sötét felhők borítanak megint és még sötétebbé teszik a láthatárt a ránkszakadt gyász, de ha méltók leszünk hőseinkre, ha méltóak leszünk vitéz Horthy István nagy' áldozatára, akkor a borúra eljön a derji. el­jön a szebb jövendő, amelyért leiáldozta magát, —- Tisztelt Ház! Ezektől az érzésektől át­hatva jelentem, hogy a Ház részvétét a Fö- méltóságu Kormányzó Ur és hitvese és a Kormányzóhelyettes Ur özvegye öföméltó- sága előtt megfelelő módon tolmácsoltam. Javasolom, bogy gyászunkat a mai ülésünk jegyzőkönyvében juttassuk kifejezésre és a ravatalhoz a mostani gyűlés után testületi­leg helyezzünk koszorút és a temetésen ugyancsak testületileg vegyünk részt. — Hivatva volt arra a feladatra, amit a nemzet rábízott, mégis mindent elkövetett, hogy elhárítsa magától, migcsak a köteies- ségtudás érvét nem sorakoztatták fel előtte. Szerénység, bajtársiasság és kötelességtelje- sités volt jellemének alapvonása. Mint kül­földi gyári munkás, mint az Állami Gépgyár tisztviselője, mint az Államvasutak elnöke, a legpontosabb, a leglelkiismeretesebb végre­hajtója volt a rábizott feladatnak. „Szent István napján indult századik repülésére“ — Amikor katonai szolgálatra jelentke­zett, mint tartalékos főhadnagy' vonult be — az első tartalékos repülök közül talán a legidősebb. — A harci repülők között még jobban elötérbeléptek ezek a tulajdonságai és mindenekfelett hallatlan személyes bátor­sága. — Szent István ' napján indult századik repülésére és huszonötödik bevetésére. A legjobb repülő volt a nehéz feladatok elvég­zésében s egy könnyebb feladat áldozata lett mégis. Mint mindig, most is egyedül indult, kísérő nélkül szállt fel és ma koporsóját az egész nemzet kiséri. — Magyarország története, hála Istennek, gazdag áldozatos fiainak hősi legendáiban. De többet még a nemzetnek áldozatban két generáció nem adott, mint Horthy Miklós, a Kormányzó és Horthy István, a Kormányzó, helyettes: az Apa és a Fiú. — Tudom, mindnyájan tudjuk, voltak a nemzetnek máskor is megható, fájdalmas napjai, mert tragikus az a kor, amelyben megbomlik a dolgok rendje és az apák te­metik fiaikat. t>e nem tudom., fórrt.e össze ez a nemzet olyan jelentőségében az egy­ségnek, mint sha, ebben a veszteségben. „Az Apa élete — a Fiú halála: a mi fajtánk felmagasztosulása!“ — Horthy Istvánon keresztül a szörnyű világégésnek minden magyar hőse vetődik a nemzet elé. Minden férfihalál egyaránt fel­emelő kötelességet jelent. Ez a hősi halál a többi áldozat élén kötelességet parancsol nekünk a szerető Apa felé, akinek itt jelen­tem a nemzet részvétét, hűségét, határtalan szeretetét, de kötelességet a nemzet felé is, mért csak a hősök formálnak nemzetet. A nemzet tragikus nagy gyásza acélozza meg a sziveket, legyen uj elhatározások megin­dítója, kibontott zászló, riadó, hit és akarat a nemzet örökkévalóságában. Az Apa élete — a Fiú halála: á mi fajtánk fehnagasz- tosulása. Az Úristen adta őket nemzetemnek életükben, halálukban. Példa van előttünk. Ha hozzájuk méltóak akarunk és tudunk lenni: felemelkedünk, ha nem, úgy eláruljuk őket, az élőt és a holtat és minden hősi ál­dozatát küzdelmünknek. „Éljen a Kormányzó, éljen a Haza!“-— De magyarok vagyunk. Ezer éves urai ennek a földnek. Ezer éves hordozói az euró­pai eszmének. Ezer éves jövő megalapítóinak kell lennünk és Horthy István, a hősi halált halt főhadnagy, az Apa fiának, a Kormány­zóhelyettesnek koporsója mellett felegyenese­dünk és kiáltom, és velem együtt kiáltja a nemzet mindenkinek mindenünnen és min­denhová az országban, az egész világon, Budapest, augusztus 26. Délután egy óra­kor a képviselőhöz üléséhez hasonló ünnepé­lyes külsőségek között szintén gyászülést tartott a Felsőház, amelyen megemlékeztek Kormányzóhelyettes Urunk hősi haláláról. .4 felsőházi tagok feketébe öltözötten csaknem teljes számban megjelentek az ülésen, a kar­zatokat pedig teljesen megtöltötték a kép. viselők, akik a fcupolacsarnokból átjöttek a felsőházi megemlékezés meghallgatására.. A kormány tagjai, Kállay Miklós miniszterel­nökkel az élen, valamennyien résztvettek az ülésen. A gyengélkedő Széchenyi Bertalan gróf elnök helyett Perényi Zsigmond báró aielnök nyitotta meg az ülést. Megrendült hangon emlékezett meg a Kormányzóhelyet­tes Ur haláláról. — Alig fél esztendeje annak, hogy nagy lelkesedéssel és alig látott egyhangúsággal kormányzóhelyettessé választottuk vitéz Horthy Istvánt és ez a rövid idő is elég volt arra, hogy ö azokat is megnyerje, akik még nem ismerték, mert kitűnő képességei­vel, kötelességtudásával, ember szere létével, férfias erényeivel meghódított mindenkit. A nagyszerű atyának méltó fiát ismerték meg benne. Vitéz Horthy István a modem kor gyermeke volt régi szép magyar erényekkel, azzal a magyar virtussal, amely öt annyira jellemezte és öt hőssé és mártírrá avatta. Vitéz nagybányai Horthy István nevét ki­törölhetetlen betűkkel beírta a magyar hő­sök és mártírok nevei közé. Ezekben a ne­héz órákban minden magyar könnyes szeme a legnagyobb áldozatot hozó szülök, a nem­zet rajongva tisztelt és szeretett vezére és áldottlelkü hitvese s a súlyos próbára tett fiatal özvegy és az árván maradt g-y érmék felé tekint. Ennek a gyásznak ma nincs még vigasza, de talán meg lesz a mi hálás sze. retetünknek a csodálatos gyógyító ereje és minden becsületes magyar együttérzése erőt foo adni a nagy fájdalom elviselésére. Ezután a felsőházi tagok nevében Serédi Jusztinján biboros-heicegprimás mondott gyászbeszédet. Serédi Jusztinián beszédét azzal kezdte, hogy a megrendítő csapás a Kormányzóhe­lyettes Ur öfőméltóságának tragikus halá­lával nemcsak országunk legendás vezérét és legmagasabb családját, hanem az egész magyar nemzetet is sújtotta. Ezért ezen a Róma, augusztus 26. (MTI) A Stefaní- iroda jelenti: Ciano gróf külügyminiszter Budapestre érkezett. Olaszországot képviseli vitéz Horthy István, Magyarország kormányzóhelyettesé­nek temetésén. Útjára katonai bizottság ki­sérte el, amelynek vezetője Fouger tábornok, a légügyek államtitkára és vezérkari főnöke, tagja pedig az olasz fegyveres erők négy magásrangu tisztje. Budapest, aug. 26. (MTI) A Kormányzó­helyettes Urunk temetésén résztvevő olasz 1942. JtUGUSXTZJS 27 hogy hallják és tudják: mint egy ember ATI fel a Ház a nemzet képviseletében és köny­vi; cs szemmel, eskiire emelt kézzel, IS millió magyar töretlen leikével felel rá: Éljen a Kormányzó, éljen a Haza!! A miniszterelnök beszéde után a képvise­lők sokáig éltették a Kormányzót, majd néma tiszteletadással adóztak az elhunyt emlé- kének. Ugyancsak állva énekelték el a Szó­zatot, miközben kivétel nélkül, mindenkinek könny szökött a szemébe. Tasnádi Nagy András elnök indítványára a Ház ülését ezután bizonytalan időre elna­polták. * Budapest, augusztus 26. A képviselőhá.s ülése után a Ház tagjai Tasnádi-Nagy An­drás elnök vezetésével a kupolacsarnokba vonultak, hogy leróják kegyeletüket a hősi halott Kormányzóhelyettes ravatala előtt. A képviselőhöz népében Tasnádi-Nagy András elnök hatalmas koszorút, helyzeti a ravatal lábához. Ezután Kállay Miklós miniszter­elnök helyezett el négy koszorút, mégpedig a miniszterelnök, a külügyminiszter, a mi­niszterelnökség, a saját és felesége koszorú­ját. A többi miniszterek is Sorjában mind koszorút tettek le, egyet mint a kormány tag. jai, egyet pedig saját és feleségük nevében. Az egyes minisztériumok koszorúit a minisz­tériumok főtiszviselőiből alakult küldöttsé­gek hozták el. A hivatalos koszorúzások tar­tamára megszakították a közönség elvonulá­sát, melyet az óriási érdeklődésre való tekin­tettel nem tudtak 12 óráig, mint tervezték, befejezni. gyászülésen az ország színe előtt mindnyá­jan alattvalói hódolattal óhajtjuk megújítani azt az imasserü könyörgésünket, hogy ezt a súlyos megpróbáltatást Isten akaratában való megnyugvással és a Gondviselésbe ve­tett bizalommal tudják elviselni mindazok, akik a nemzet halottját kivált kötelesség, tudása és hősies bátorsága miatt csodálták és szerették. Bízvást remélhetjük, hogy a nemzet Isten segítségével és a maga közre­működésével épségben, vagy talán meg is erősödve kerül ki ebből a második világégés, bői, kivált ha itthon önzetlenül, a harctere­ken pedig a Kormányzóhelyettes Ur példá­jára hősiesen szolgáljuk a hazát. — Ezért most — folytatta a hercegprímás —, amikor a megrendítő csapás nyomán a Kormányzó Ur őföméltóságával együtt az egész nemzetet is súlyos aggodalmak szorön- gatják, sem az országgyűlésnek, sem a nem­zetnek nem szabad elvesztenie azt a keresz­tény higgadtságot, amely a jövő helyes meg­ítélésére és a nemzet további életének irá­nyítására, okvetlen szükséges. Vigyázzunk, hogy a balszerencse le ne sújtson bennünket és hogy a nagy csapások idején el ne ve­szítsük higgadt megfontoltságunkat, hanem hogy ősi hagyományainkhoz ragaszkodva, a kereszténység szellemében a végzett mun­kánkkal és Istenbe vetett bizalommal küzd- jünk a jobb jövőért. Keresztény módon Is­tenben bizakodva gyászoljunk, ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs reményük. Nem kételkedem benne, hogy ez talán a leg­kedvesebb, mert egyedül helyes vigasztalás azok számára, akiket a megrendítő szeren­csétlenség gyászba borított. A biboros-hercegprimás nagyhatású be­széde után az elnök javaslatára a felsőház elhatározta, hogy vitéz Horthy István Kor- mánysóhelyettes Urunk emlékét jegyző­könyvben örökíti meg. Az ülés negyedkettő után ért véget. A felsőház ülése után a felsőházi tagok Perényi Zsigmond báró és Radvánszky Al­bert báró alelnökökkel az élen, testú'etileg megjelentek a kupolacsarnokban Kormányzó- helyettes Urunk ravatala előtt. Perényi Zsigmond báró aielnök elhelyezte a felsőház koszorúját a ravatalon, majd a felsőházi tagok hosszabb ideig néma áhítatba r.erüt- ve tartózkodtak még a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Ur ravatalánál. delegáció Ciano gróf olasz külügyminiszter­rel az élén szerdán délután érkezett Buda­pestre. Az olasz külügyminisztert a Keleti- pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. Megje­lent fogadására Kállay Miklós miniszterel­nökkel és külügyminiszterrel az élen a kor­mány-valamennyi tagja. Ott voltak továbbá vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke, Bárcziházi Bárczy István és Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárok. Elsőnek Kállay Miklós mi­niszterelnök és külügyminiszter üdvözölte ,nagy magyar ember- spebfrumban kevés; hozzá hasonlót ismertem fif Kdííay miniszterelnök megindító szavakkal tolmácsolta (Ttog^arország nag^ veszteségét j,Vitéz nagybányai Horthy István beírta nevét a magyar hősök és mártírok közé Báró Perénél Zsigmond és Serédi űusztinidn biboros-hercegprimás megemlékezései a Felsőházban Ciano gróf képviseli Olaszországot a fliorniáiiyzélieiyettes IJr temetésén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents