Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-02 / 174. szám
1942. AUGUSZ2 US 2 9 TUDD AE ÖN?... , , . hogy a legutóbbi északafrikai hadműveletek során oly gyakran felbukkant „bir“ szó (Bír el Hacheim, Bir Q at ara) arabul forrást jelent? A „bir"-rel összetett helynevek azokat a sivatagi helyeket jelölik meg, ahol viz bugyog elő a homok alól, ezek a helyek tehát katonai szempontból mind rendkívül fontosak. Libia, de Málta térképén is éppen olyan gyakran szerepel a ,jmarsa“ szócska is (Marsa Matruk, Marsa Belafarit). Abból, hogy a „marsa"-val jelölt helyek mind a tengerparton fekszenek, arab nyelvtudás nélkül is könnyű rájönni, hogy a szó kikötőt jelent. '■ . . . hogy a karmesteri pálcát mai alakjában á francia „napkirály", XIV. Lajos udvari zeneszerzője, Lully honosította meg. Az ókorban a karmesterek lábukkal ütötték a taktust és ezért „pedariusoknak" nevezték okét. Később a balkéz hüvelyk vánkosának a jóbbkéz ujjaival való ütögetése jött, divatba és ennek megfelelően a név is „manuduct-or" • ra változott. Időnként a kagylók, kavicsok, v gy csontdarabkák összeütése is szokásban volt. Lully volt az első karmester, aki pálcát használt, ez a pálca azonban még kezdetben hosszú bot volt, mellyel a padlón ütötte a taktust. Egy alkalommal azonban véletlenül a lábára ütött, vérmérgezést kapott és belehalt. Ettől kezdve a karmesterek áttértek a máig is szokásban lévő rövid karmesteri pálcával való vezénylésre. • . . hogy a bambusz, gong rum, szágó, guttapercha és kakadu szavak a maláj nyelvből származnak1 A rum szó a malájiban eredetileg „brum‘‘-nak, a guttapercha „getah pcrcah"-nak, a kakadu pedig „kakaluva"-nak hangzott. A veranda szó ezzel szemben indiai eredetű és a 19. században került Európába. • . . hogy ötven évvel ezelőtt élte virágkorát a darázsderék divatja, mely ellen az orvostudomány kilátástalannak látszó harcot folytatottf A kölni városi híradóban 1889 jünius 34-én a következő jellemző hír jelent meg: „Tegnap ismét előfordult, hogy egy szűk fűzőbe szorított hölgy ájulton esett össze az utcán. A kórházban, ahová beszállították, burkától megszabadítva, kitartó munkával lassanként sikerült életretériteni. hogy az Atlanti-óceán méreteit csak most sikerült pontosan megállapítani ? Ezek szerint az Atlanti-óceán területe 90 millió négyzetkilométer, vizének súlya 335 trillió tonna. Ezt a vízmennyiséget olyan kockában tehetne elhelyezni, amelynek minden éle 655 kilométer hosszú; i" hogy a halál után különböző emberi szervek egyideig még tovább élnekf Tudományosan megállapították, hogy a halál beállta után az emberi agy még tis percig ,,él“, a fülek egy óráig, a kar- és lábizmok majdnem négy óra hosszat. A bőr még öt napig ■működik. E működésnek külső nyomai természetesen nincsenek; csak arról lehet szó, hogy élőképességüket egy ideig megtartják, de a halál pillanatában beálló idegrombolás miatt gyakorlatilag nem dolgoznak tovább. (T. E. K.) kásáshoz s nem tudott dolgozni. Főnöke azonban nem mert szólni neki. mert már elterjedt a hire, hogy a Vezér kártyapartnere. Mit részletezzük. Mire eltelt a hat hónap, inár osztályvezető volt. A vezető-főmérnök könnyen elintézte a dolgot. Mégsem lehetséges, hogy a Vezér kártyapartnere egy nyomorult dijnok legyen. Amikor a Vezérnek aláírásra beterjesztette a példanélküli előléptetést, Öméltósága csak bólogatott. Nagyon tehetséges, kedves urigyerek “ jegyezte meg s arra a nagy szlemmre gondolt, amit tegnap csináltak. Kovács jó gyerek volt és nem szédítette bieg a hirtelen karrier. Nem bántott senkit, bár az is igaz, hogy nem nagyon értette a magas beosztásban szükséges tennivalókat. Különben sem maradt már sokáig a telepen, mert a Vezér berendelte a központhoz, ahol „kiváló képességeinek megfelelő munkaterületen foglalkoztatják“. A hivatalos leirat legalábbis igy szólt. Tulajdonképpen arról Volt szó, hogy a Vezér valósággal beleszeretett a partnerébe. Sehol sem talált Ilyen kellemes játékost s nem tudott meglenni nélküle. Volt már Ilyesmire példa a történelemben. Tessék csak megnézni Ferraris Arthur híres festményét, amelyen Jókai és Mikszáth éppen „bekártyázzák magukat“ a politikába. Rövidesen igazgatóvá léptették elő r a Vezér szelíd nyomására több igazgatósági tagságot is kapott. Újabban azt rebesgetik, hogy a Vezér hozzá akarja adni egyetlen leányát. Mint később megtudtam, Kovács igazgató nr azért jött Kolozsvárra, mert egy előadás megtartására hívták meg. Mint a m agyar közgazdasági élet egyik ifjú vezetőegyénisége, a következőképpen fejezte be nagysikerű előadását: — A. munka, a törhetetlen, fáradhatatlan munka, az egyetlen ut, amelyen boldogulni Jetet, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! AZ ELLENSÉG Irla : Terescsiénvi Gyula 1917... Két ember bandukolt az avignoni országúton. Papagájzöldre festett ruha volt az egyiken, a gyarmati katonaság jellegzetes formaruhája. Lábán rongyos bakancs. Mellén, hátán, nadrágján óriási meszelt fehér betűk virítottak: P. G. Hadifogoly, any- nyit jelentett ez a jelzés. Nyakában spárgára kötve holmikkal telitömködött homokzsák lógott. Mellette, lépteit szaporázva, sokszor emennek a ritmusához igazítva a magáét, szinte csetlett-botlott a másik katona. Egy néger. Arca minden pillanatban vigyorra torzult. Egészen kísérteties volt ez az arc. Úgy hatott, mintha ebből az arcból a rémület képmását szabdalták volna ki — ijesztésül. A „Barratba" igyekeztek. Annának, a povencel özvegynek farmjára. A hadifogoly, Árendás János tizedes volt. A büntetőtáborból vezényelték ki ide munkára. A levegőben kábitő illat úszott. Rászállt az agyra, a tüdőre. Zsibongott tőle a vér Is, hogy szinte belekábult az ember. Árendás hosszan, mélyen lélegzett. Sokszor úgy hatott, mintha fuldokolt volna. A szivére szivta ezt a csudálatos illatot. Valóban révületes álomként hatott rá az egész. Ez a csuda — a börtön, a kazamaták fagyasztó levegője után. Sokszor meg is állt, a nap felé fordította fejét és arcát megfürdette a meleg sugárzásában. Alig állt a lábán. Csak éppen, hogy vonszolni tudta magát. A büntetőtábor... Aztán csak nemrégen jött meg a katonai börtönből, mert megtagadta a munkát. De hát dolgozhatott ő ezeknek becsületes lélekkel, akik már az első percben leszedték róla a ruhát s még az anyja kis ólom Szüz- Máriáját is leakasztották a nyakáról? Aztán verték. Bambus ^botokkal. Enni alig kapott, pusztuljon el ez a barbár állat... Két hétig kínlódott, amíg belealázkoaott a fogolyélet törvényeibe. Akkor megfogadta, hogy dolgozni nem fog s ha mégis muszáj — mindent elpusztít, ami kezeügyébe kerül. * A ház mögül hirtelen két óriás komondor rohant a jövevények elé. Ebben a pillanatban kilépett az ajtón Anna Maunet, á francia özvegy. Lecsendesitette a kutyákat, aztán végignézte a hadifoglyot. Elbiggyesztette száját. Jáno3 már ismerte ezt a tekintetet. Amerre járt, mindig ezt a pillantást kapta. A gúny és az utálat volt azokban. Mint a korbács vágott az arcába s most is, mint mindig, belepirult a szégyenérzetbe, mert tudta a tekintet értelmét, amely ezt mondta: „ez a barbár ... ez a gyilkos ...“ Az asszony a két embert a konyhába vezette, bort hozott, töltött, aztán Jánosnak széket mutatott, ök ketten a másik szobába mentek, hogy a formaságokat elintézzék. János ezalatt bejárta a tanyát. Mire visszatért már tudta, mit cselekszik. Elhatározta, hogy még az éjszaka elszökik innét. Itt sem dolgozik, mert nem tud, mert nem lehet. De azt már tu Jva, hogy itt már nem pusztíthat, itt ártatlan életek vannak, ezekhez egy paraszt nem nyúlhat a rontás szándékával.., * Éjféltájban osont ki a házból Árendás. Semmihez sem nyúlt, csak a homokzsák lógott a hátán, a tetves, rongyos kacatokkal. A földi élet minden vagyonával, amit a jó Isten rápazarolt. Mint a bűnös ember, lábujjhegyen haladt az ösvényen az országút felé. Még oda sem ért az óriási hársfa elé, amikor háta mögött halk kopogást hallott. Mintha valaki kisérné... Ijedten fordult meg és akkor... közvetlen a nyomában meglátta az óriási komondort, a Káplárt. — Pszt... — suttogott a kutya fe'é. Az pedig, mintha megértette volna, mit akar az ember, egyszerre szükölni kezdett, majd farkát csóválva elnyúlt a porban, meghem- pergett, azután csaholva, vinnyogva körülugrálta Jánost. Megnyalta kezét és kutyanyelven kezdett beszélgetni. Csak János értette meg a szavát. Egyszerre csak azt vette észre, hogy ül a földön és öleli, simogatja az állat bozontos koponyáját... Ez a kutya volt az egyetlen élőlény az életében, aki a szeretet nyelvén beszélt vele. Melegség öntötte el. öklével néhány könnycseppet törölt el kiszáradt arcán, aztán már nem Is göndo'kozott. Mintha az Isten tenyere simogatta volna meg, feltápászkodott . és visszament szobájába. * Kérés és útmutatás nélkül állt munkába. Ha már vállalta, akkor magyar becsülettel el is végez mindent. Amerre csak a paraszti szem hibát talál, ott kell lennie a gondoskodó, ápoló kéznek. Csak még nagyon gyenge volt, alig tudott kivergödni a fáradtságból. Naponta tizenkét tehenet kifejni, kaszálni, aztán a télirevalót is begyűjteni, hát még a tábbi munka?,,. Éjszakánként alig aludt néhány órát. Még sötét volt, de ö már ott motoszkált birodalmában és sokszor azon vette észre magát, hogy dalolgat is. Csak az asszonyt nem birta látni, nem felejtette cl azt a mosolyát és mögötte a gúnyt. Egy hajnalon Anna sajtárral a kezében jött az istállóba és szó nélkül az egyik tehén mellé ült. .— Sok a munkája ... segítek — mondta az asszony. Anna nyakán, hátul a konty alól elszabadult fekete pihék Incselkedtek János szemével. Azok a parányi pihék és az a lágy hang, ahogyan kir.iondta az asszony: Sck a inunkája ... segítek. Szinte tűrhetetlen forróság öntötte el néha az embert. Az álmok ezután már alig hoztak számára pihenést, csak gyötrelmet, amely mindinkább erősebbé, szinte kibirha- tatlanná vált benne. Hiába minden. Közöttük van az az áthidalhatatlan mélység, a halál, a bosszú, a soha el nem simítható fogalom: „ellenség“. Egy hajnalon tisztán megérezte, mit kell tennie. Mig nem késő. Pedig már szinte ott tart, hiszen szereti őket. A teheneket.... a kutyákat, a lovakat, a galambokat, a kis borjakat, a fiatal fákat a kertben, amelyeket már ő ültegetett el gondos szeretettel. Hiszen itt már minden az övé. ö itt az élet teremtő atyja. Kezenyomát viseli minden s a levegő is mintha az ö földjének párája volna __Aztán a ciprusok, akárcsak otthon a jegenyék ... Minden, minden olyan egyforma már, mint az öröm, vagy a szenvedés ezen a világon. Most, az utolsó percben, még talán cl tud szakadni innen. Különben elpusztul. Ezt érezte tisztán, amikor egy vasárnap odaállt Anna elé és ezt mondta neki: — Holnap visszamegyek a táborba... Anna elsápadt. Akadozva tört fel belőle néhány szó, beszélt volna, de akitor találkozott János szemepillantásával. Mindént megértett. Lassan, lehajtott fővel botorkált vissza a házba,-* Másnap beütött a vész. A tehenek véres tejet adtak, gennyes nyál csurgott szájukból, patájuk karimája fölnyilt és rothadni kezdett. Valamelyik idegen jószág hozhatta el a vészt a farmra. Csak egyetlen mentség volt. Ha akad valaki, aki nekifeszül a bajnak és éjt nappallá téve, ecetes hánccsal csutakolja a beteg jószágok torkát. Kékköves faggyúval kene- geti a patákat -és kifeji a véres tejet. Ha ugyan akad valaki, aki vállalja a vész kockázatát. Elég egy parányi seb a kézfejen, hogy a baj a vérébe szívódjék és elhulljon maga is, mint az állatok. János nem habozott. Tisztán látta most is, mit kell tennie. Az istállóba zárkózott, mint a vak, vagy süket ember, vagy mint a fanatikus és úgy állt munkához. Alig evett és az asszonnyal sem törődött már. Azt sem vette észre, hogy újra kitavaszodott azt sem, hogy az asszony egy napon levetette magáról a gyászruhát és fehér köntösben járkál a nyomában, hogy lesi a szavát és nem látta szemében kigyulni azt a másik fényt sem, amely már nem a gyűlölet lángja volt... „ Csak egyet látott: megküzdeni a vésszel és megmutatni néki, ki az az Árendás — az ellenség ... A küzdelem hónapokon át tartott. János olyanná vált, mint amilyen azon a napon volt, amikor átlépte a négerrel az özvegy küszöbét. Egy délben megállt Anna előtt és csak ennyit mondott: — Átvészeltünk! ... Égy sem veszett el közülök .. Akkor Anna líézenfogta Jánost és a tiszta szobába vezette. Az asztal ünneplőre volt telítve. Széket tolt János alá az asztalfönél. Aztán behozta a levest. Csak most néztek egymásra. Egyikük sem szólt. Anna átadta Jánosnak a leveses kanalat és lehajtotta a fejét. János kezében megremegett a kanál. A leves szétfolyt a damaszt abroszon. Most — ebben a pillanatban — tudta meg János, ki győzött igazán. Hogy ö megfizetett magyarosan és többé már nem ellenség azon a földön. ParlcefVezési iniinliáíaloicaf jutányosán vállal LőrinCzi ITíegrendalések a S E B Ö K cukrászda Szenteajjház-ú. 1 és Zápolvja-utea 6 Virágait HÓVIRÁG Szeretnék belerohanni a tavaszba, de anyám, a hó visszatart, arcom pirossát és illatomat hideg keze mindig lemossa rátám. Élek, szigorú szabályai szerint és egyre fogyok, sáppadok. Ó, tavasz, — ha igy is szeretsz, — vigyél el anyám házából engem! IBOLYA Nem vagyok fölök lány, égi jegyesed, kát szemeimmel földön, égen át követlek téged. GYÖNGYVIRÁG Fehér ruhám szebb, mint bárkié és arcomat május is csodálja. Láttál-e szebbet walamt ügy kacagok bele a világba, hogy mindenki ámulva fordul meg utánam, MUSKÁTLI Egy ablakon át nézek a világba s a világ is egy ablak nekem, amelyen át saját világomat mutatom. HARANGVIRÁG Isten leánya vagyok s lehajtott fejjel, & földön is az ő szépségét csodálom. Szemeimben az ég kéksége ragyog s amikor imádkozni kezdek, csend lesz az egész Földön t a nagy, nagy csendben, mintha a világ szive volna, megszólal harangom, ERIKA Mindig a magasba vágyom, lenézem a többi lányokat. Az őzek szeme is csodál engem * a szél is igy kérlel egyre: Szépséges hegyi leány, nézz reám! HAVASI GYOPÁR Isten templomai a sziklák, ott gyújtom ki örökmécsemet. Jöjj, nézd magányos áldozatomat: fehér lánggal égek a világ fölött. MARGITVIRÁG Nevem olyan, mint a többié s szépségemnek hire nincs. Ne nézd millió testvéremet, ha engem választasz, megszépülök nádad! RÓZSA 'Asszonyvirág, mindenki asszottya vagyok, de ha szeretsz: két tövis között most neked nyújtom át a szivemet! PIPACS Nézd, én nem élek magamért, mindenkmek a szivemet adom. Érett buzaszálak vesznek körül s a föld és a kenyér jósága pan bennem, SZÁZSZORSZÉP Szépségemet dicséri a világ, de büszke • vagyok. Nevemet is azért szeretem, hogy szeressél érte engem. DOHÁNYVIRAG 'A nappalt nem szeretem, csak az alkonyt és a hosszú árnyakat. Álmodozom s m*g álomba ringat illatom, fejem fölött kígyódnak a csillagok. 'JÁCINT Sokan nem vesznek tudomást rólam, de az előkelőek közé tartozom-, jól tudom. Ha lehajolsz értem, szépségemmel magasra emellek. SZEGFŰ Én vagyok a szerelem virágde szerelmedért szerelmet nem adok. Szívóiig ér ed szivemnek illata, s hiába szeretsz: saját szerelmem éget el. LILIOM Fehér vagyok, de oly nehéz fehérnek lennem. Én vagyok az áldozat, kit magasra emelnek a tiszták. Eső és szél és por ostromolnak. Engem támad a nagy világ, de annak a kevésnek, ki rólam veszi a példát, megmaradok örökre hófehéren, BOGLÁRKA Szirmom arany és a Napot hordozom, fény és tűz s örökkévaló nyár vagyok. ZSÁLYA Parasztvirág vagyok és sohasem akartam több lenni, mint aki vagyok. Büszkén visedem nevemet, mert látom az aratókat és hallom a munka ősi himnuszát. Orvosod vagyok s ha mindent elvesznek tőlem, akkor is enyém az erő és a hatalom. KRIZANTÉM Menyasszony vagyok és akit szerettem: halott, de állok még teljes díszben, fehéren és fejemet meg nem, hajtom. Most vezet oftár elő halott vőlegényem. FLÖSIAST 2330&
