Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-02 / 174. szám

MmtMT2ÍÍ¥SM€S. __

Az arab szaba

Az alábbi cikket, amely visszapillantást vet a* arab szabadságharcok múltjára és a véres eseményekben bővelkedő századokon / keresztül elvezeti az olvasót a

mai helyzetig, Zeki Riram dr., a kérdés alapos ismerője irta.

■Az Ozmán Birodalom összeomlása után a nyugati hátaknak intrikái miatt megkezdődött a keleti népek elhidegülése. Egy évezreden át Tnozdufotlan volt a. Kozelkelet, bár az ejrupt/wniak, a kaldeusok és a Szíriában lakó trminaiak idejeben a kultúra (v a hatalom teljés fényében ragyogott. Az akkori világ- kpTPíkedelmet és n tengert a foneiaiak tartották birtokukban. Szárié mindig csaták színhelye voit.

Először a fáraók, majd á kaldeusok nem hagyták nyugodni az. országot, majd a római itáborok, végit! az Izlám általi meghóditás következett. Rövid nyugalmi idő urán, Kri«z- tt»s előtt 64-beu. a római prokonznlok harcolták ki maguknak ott a római birodalom egyik leggazdagabb provinciáját. A tartomány már 635-ben ismét arab hódítók zsákmánya lett. 1099-től 1187-ig a keresztes vitézeké volt, mint a Kelet és Nyugat gigantikus harcának csatatere. Utána ismét egyiptomi szultánok uralma alá került, hogy 1517-től 1918-ig véglegesen az ozmánok birtoka legyen.

Az. Abasszidák és Omajjadák idejében kezdődtek meg a keresztes hadjáratok is, amelyeket Európa szított lel, hogy a szent városokat elfoglalják és az Jzlámot visszaszorit- sáik. SzulaJvaddin szultán azonban szétverte ezeket a szívós kísérleteket és pontot tett egy történelmi korszakra, amely mind Keletnek, mind Nyugatnak kimondhatatlan szenvedést okozott. Szíria ezután néhány évtizedig különböző mohamedán despoták csatatere volt, M)g 1588-ban az. ozmánok hódították meg.

A nyugati hatalmak, hogy7 a sziiiai népét Alárendeltségében megtarthassák, a zsidókkal együtt fajgyűlöletet szítottak a különböző ozmán népek között.. Néhány évvel a világháború előtt alapították meg az a: ab párt“-ot, amely az if'jutörök forradalom után (1908) arab önállóságot követeit.

Az araboknak ez a törekvése később kedvező alkalom volt az antant számára, hogy a ■ központi hatalmak ellen (Németország, Ausztria-Magyarorság, Törökország és Bulgária) lázadást szítson. 1916-ban az ántánt ugyanis teljes szabadságot és- függetlenséget Ígért ne arab népnek. Sikerült is neki sok arab törzset Törökország ellen háborúba kergetné Az arabok nem vették észre az ámítást. Az arabok esak akkor ébredtek fel, amikor AHenby Palesztinában mint a kereszt győztese lépett fel, amikor az angolok /rákot és Mőszült elfoglalták, amikor a frauda csapatok szmai földre léplek és Falssal király trónját megdöntötték. Földje mandátum, és protegtorátus lett.

Ettől kezdve Arábiában szüntelenül folyt »z elnyomók elleni harc. Az arab párt, amely m iHtágkáboru alatt egy ántánt párti és egy

semleges frakcióba szakadt, ismét megtalálta

egységét.

Ma ugyanazok az arabok, akik valamikor az ántánt számára zsoldosszolgálatot végeztek. fegyvereiket angol elnyomóik ellen fordítják.

Az arabok okosak és minden veszélyben bátrak. A keleti mozgalmai is ilyen lehetséges arabok indították meg és vezették.

Arábia nyomorának okait részi ni a- pártos- kodásban,. részint pedig a vallási szótforgá- csolódásban kell keresni. Kziria mohamedánjai között vannak sunniták, síiták, a Invitált, metaulok, nuszeiriták és druzok. A keresztények is megoszlanak: katolikusokra, görög katolikusokra, görög keletiekre, maronitákra, protestánsokra, koptokra, stb. Ezenkívül van még egy egész, csomó zsidó szekta is.

Ez, a vaiilási villongás a nyugati hatalmak mmegkeverő politikájának szomorú öröksége. Az arab mohamedánok és keresztények azelőtt békésen éltek egymás mellett, az angolok azonban ki játszották egyik szektái a másik eden, a keresztényeket felizgatták a muzulmánok ellen. Amíg Franciaország otthon ki kergette a szerzeteseket kolostoraikból és iskoláikból, itt úgy lépett fel. mint a keresztények védője. így szereztek magúknak gifor- matokat a nyugati hatalmak.

A Szíriái nép elnyomatásának méltó kifejezője volt a francia Oarbillet kapitány, aki a druzok egyik vezetőjét nyílt utcán megbotoztad a és sok más tekintélyes drnz férfit meztelenül kényszerítőt az utcákon követ törni, sőt meg is korbáesoltatta őket.

Cfourand és Sarrtril tábornokok és a- civil de Jovxenel Szíriába érkezését nagy reményA kicsi faltisi templomban nézegetjük — festő barátunk érdekes előadása közben — a fakó és szomorú szenteket, a régi, már megtöredezett szobrokat. Mária a' kicsi Jézussal karján olyan halvány, olyan meghatóan roskadozó, hogy szinte kár lenne, ha szobrász javító szándékkal nyúlna hozzá. így valahogy közelebb van szent anyaságában, szenvedésében az egyszerű szivekhez.

Kiránduláson vagyunk, bekóboroljuk az egész szép Si.ilágyot, illő tehát, hogy mindent lássunk s miután a templomocskát alaposan és áhitatos érzéssel végigtanulmá- nyoztuk, kifelé indulunk.

Az ajtóban azonban* ebben a percben lép be néhány tisztes, öteg falusi asszony. Szokatlan dolog, felfigyelünk rá. Hiszen hétköznap van, nagy munkaidő, istentisztelet sincs ilyenkor, miért öltöttek hát ünneplőt ezek a jámbor nénék? Fényesre vasalt kemény fekete fejkendö a fejükön, apróráncolt selyem kötény előttük s fényesre, ragyogóra pucc olt csizmájuk a kezükben' Ott rántják fel a templom ajtajában. Odáig mezítláb jöttek, mert spórolni kell a drága ünneplő lábbelit, viszont az Istenházának is meg kell adni a

' ' S

nyel fogadták, de ez a remény csakhamar

csalódássá változott. leginkább Samuitól várták az ország békéjét, „ mert különleges teljhatalommal ruházták fel, A nép reményei ellenkező irányban teljesedtek be, meri, pont ezután következtek a legel kese redettobb küzdelmek.

A wir terület lakói közül a druzok voltak mindig a legrendületlenebb szabadságharcosok. Még a török, uralkodóknak sem sikerült ezeket a törzseket véglegesen leigáz-niok.

A világháború után 100.000 örmény vándorolt ki Kisázsiábóli Irakba és Szíriába. A nyugati hatalmak ugyanis ezeken a tnandá,- I t ti mos területeken hatalmi alapot akartak szerezni maguknak az örmények segítségévéi, akik ott tényleg sok földet és jószágot kaptak.

Az arab népnek minden igazságtalanságot el kellett viselnie az atűről és francia szuronyok alatt. Irakban ar angolok minden miniszteri. és főbb hivatalnoki állást zsidóknak és hhuluknak juttattak, a bankokat és pént- ii.ayi dolgokat szintén zsidó kezekbe adtál, hogy semmi sem történ jók az országban angol beleegyezés nélkül. Franciaország elbocsáj- totta n sziriai hivatalnokokat, irodavezetőket, rendőröket, sőt a tiszteket is, hogy bevándorolt örményekkel pótolja- őket. Amikor az iraki forradalom kitört, .Anglia titokban fW- fegurerezte az örményeket. Sok város és lanti lakói kénytelenek voltak elköltözni a gyakori lövöldözés miatt. Nacionalista arabok nyomtalanul, eltűntek.

Az arabok, az egész Kelet és mnden angol uralom alatt élő nép nem nyugszik most már addig, amíg Angliát onnan el nem 'űzték. Ar angol ,,humanitás*'-t ismerő arab nemzetek minden olyan hatalmat örömmel üdvözöl’ nek. amely elűzi ezt a lidércnyomást.

kellő tiszteletet, templombalépés előtt, tehát lábukra kerül a drága csizma.

Áhitatosan meghajolnak a fakó és kedves szentek előtt, aztán beülnek a padokba. Sóhajtva emelik arcukhoz az illatos bazsa- likumot és a sápadt rezedát. A kis csokor védelme mögül halkan, suttogva váltanak pár szót. Bizonyára mirólunk folyik a halk eszmecsere.

Nem akarjuk megzavarni a falusiak ünnepi, vallásos hangulatát, hát kimegyünk s leülünk a templom előtti dombon. Nemsokára látjuk, hogy jön a tisztelendő ur, á templom előtt ácsorgók élénk beszédéből pedig megtudjuk azt is, hogy nem Istentisztelet lesz, hanem esküvő! No, ezt már mi is megnézzük.

Az ifjú pár azonban várat magára. A templomból ki-ki jön egy-egy néne s szeme elé ernyőt tartva, hosszan kémlel le a völgybe, a kanyargó útra,, nem tünik-e fel még a mátkapár szekere a láthatáron ?

Végre a domb aljából szekérzörgés, csengöcsillngelés szüremlik fel hozzánk. Itt vannak! A kezdetleges szerpentinuton felhajtanak a templom elé. A lovak izzadt

AZ EGYETLEN UT

Irta: Nagy Elek

A történet hősét' nehány nappal ezelőtt mutatták meg nekem, amint éppen kiszállt gépkocsijából az egyik kolozsvári szálloda előtt. Selyemvászon ruhájábában, valódi panama kalapjával olyan elegáns volt, mint valami herceg. A hotelszolga két nehéz disznóbőr-koffert cipelt utána. A bőrönd pácolt barna szinén látszott, hogy jónehány- szor körbehordozták már Európában. De éppen ez a kis elegáns kopottság, mondhatnám patina varázsolta szebbé és érdekesebbé. Ilyen nemes zománc csak nagy, előkelő urak arcán és sokat utazott nemes disznóbőr-koffereken van. Természetesen a tarkabarka hotelcédulák is hiányzottak. Ma már alpári dolog viritó, tarka cédulákkal hirdetni, hogy sokat utaztunk. Mondom, igy festett az az ur, akire felhívták figyelmemet. Akkor hallottam róla ezt a történetet s most változtatás nélkül tovább adom.

Az előkelő, nyersselyem ruhás ur néhány esztendővel ezelőtt még könyvelőségi tisztviselő volt egy nagy bányaüzemnél. Mint vérbeli számkukac, fekete klót kabátvédövel szaladgált s szinte biztosnak látszott, hogy nehány esztendő alatt Ívben hajlik meg gerince a sok hajlongástól és munkától. A bánya fenn volt valahol a hegyek között s húsz kilométeres körzetben hire-hamva sem volt az emberi településnek.

Egy délelőtt borzongás futott végig a bányaüzemen, mint amikor a szél hullámzik végig a búzatáblán.

— Jön a Vezér!

Úgy hangzott fel a csatakiáltás, mint amikor körbehordozzák a véres kardot háború előtt. Mindenki sunnyogott. A vezér, Lényejr-Leichtingen Öméltósága félelmetes

hatalmasság volt a gazdasági életben. Valami dunántúli faluból jött, de ez csöppet sem akadályozta abban, hogy előkelőbb legyen a.z előkelőknél és dzsentribb a dzsentriknél.

A bennfentesek azt suttogták, hogy a Vezér hat hónapot szándékszik a telepen tölteni, mert nagy átszervezés készül s a főnök magának tartotta fenn az intézkedést.

Nehány nap múlva tényleg begurult a nagy aluminiumhütös Lincoln a főépület elé. Az igazgatók és főmérnökök összebújva várták a főbejárat előtt, mint valami megriadt juhnyáj. Az apróbb tisztvise’ök, mint a mi barátunk is, — akit rövidség okából nevezzünk talán Kovácsnak, bár egészen másként hivták — csalt az egyik iroda emeleti ablakából leskelödtek életük és munkájuk legfőbb gazdája felé. Sokat nem láthattak, csak egy vörös, kerek arcot és nagy, széles hátat.

A Vezér betelepedett a vezelőfomérnök irodájába és dolgozni kezdett, mint egy robbanómotor. Ugyanis minden percben dührohamot kapott. Bátrabb emberek stopperrel mérték az időt. A roham minden öt percben szabályszerűen befutott. Érthető, hogy másnapra már úgy reszketett minden mérnök és tisztviselő, mint a nyálfalevél. Csak a munkások / nem törődtek vele.

Másnap még tovább romlott a helyzet. A nagyfönök hangja úgy sivitott, mint valami gözsziréna. Aki meghallotta, esze nélkül menekült. Egymásután rendelte be az osztályvezetőket s azok reszkető térdekkel járultak elé. Természetesen semmi sem volt jó s valamennyien halálsápadtan tántorogtak ki az oroszlánbarlangból. Egyszerűen

nem lehetett már elviselni. Détután megjött a Vezér jogtanácsosa és egyetlen barátja, aki megsúgta a főmérnöknek a nagy titkot.

—- Azért ilyen kibírhatatlan az öreg, mert hiányzik a mindennapi, megszokott bridzs- partija. Anélkül lélegzeni sem tud.

A főmérnöknek felvillant a szeme.

— Hiszen akkor nincsen semmi baj. Estére megszervezem a bridzspartit. Magam is játszom s te mindennapi partnere vagy a Vezérnek, Negyedik pedig majd csak akad.

De nem akadt. Végigkérdezték az összes mérnököket, osztályvezetőket, de szerencsétlenségre egyik sem értett a játékhoz. A főmérnök kétségbeesetten szaladgált fühöz- fához, mert közben már meghivta a villájába a Vezért — bridzsezni, aki erre feltűnően megenyhült. Nem volt mit tenni, az osztályvezetők kihirdették az összes irodákban, hogy jelentkezzék, aki tud bridzsezni. Mindössze hárman voltak: Kovács és a két társa. Miután az egyik süket volt, mint a föld, a másik pedig kellemetlenül dadogott, a főmérnök kénytelen volt Kovácsot választani. Kicsit fanyalgott ugyan, mert Kovács csak ideiglenes dijnok volt. De kellett a játékos.

— Néze fiatalember, maga ma este nálam a Vezérigazgató ur Öméltóságával fog találkozni. Vegye tudomásul, hogy ha egyetlen kellemetlen pillanatot szerez Öméltóságának, holnap repül. Sokat ne beszéljen. Remélem tisztában van azzal, hogy a meghívás nem magának, hanem bridzstudományának szól.

Szegén}' Kovács olyan volt, mint akit főbeütötték. Vége van. A nagyhatalmú vezér, akinek haragjától vállalatok omlottak össze s újak születtek, szét fogja taposni, mint elefánt a kabócát, ha útjába kerül. Még észre sem veszi.

Patakban folyt a hátán a viz, amikor este, vacogó fogakkal beállított a fömémökékhez. Nehány perc múlva berobogott Lényey-Leclv

3942. A UGVSX1VS 2

sörényében tarka pántlikak és virágfSzér&k ékeskednek. A vőfélyek) is a hagyományos pántlikás-virágos bottal, >kalapp<al, de meg>s valami furcsa, komoly csend ereszkedik a lakodalmas menetre. Miért? Érthetetlen! Hol kallódtak el a vidám ţţaskos1 tréfák, heje- httjázások ?

Antikor kiszáll a mátkapár, mindent megértünk. Fiatalok, szépek. A menyasszony buzaszöke haján kacagva láncol a fehér koszorú s oly jól illik szendén ;piroló arcához, meleg, barna szeméhez a fehér menyasszonyi fátyol, A vőlegény, sugár, magas, barna - piros, villogó szemű legény.'Olyan, aki mellé, önkéntelenül odakináikozik a ..hetyke" jolao. Ez a hetykeség azonban most csendes bubán írtba, szelíd szomorúságba olvad fel, ahogy lassan lekászálódk a szekérről. Nem egyedül. A násznagy támogatja, a na-*»■ asszony pedig a szekér aljából kihal».«-, valamit s lenyujtja nékik. Nézzük, mi az' Egy mankói A vőlegény, aki:a szekér túlsó oldalán szállt le, úgy hogy mi csak feksp- ; testét láthattuk, a mankót hóna alá kapva, gyakorlott lépésekkel, ügyesen a szekér másik oldalához kerül. Balkezével mankójára támaszkodik, hogy hiányzó ballábát valahogy pótolja, jobb kezével pedig felnyúl » menyasszony kezéért.

Szédülten, imbolyogva fogadja el a mennyasszony a kinyújtott kezet. Most már á. násznagy is előkerül s a nászasszony is kipenderül hamar a szekérből. Hárman, nagyon gyöngécten, nagyon óvatosan, mint egy féltett, drága virágot, úgy emelik le a mennyasszonyt. Még a férfiak karján himbálózik. még nem ért le a. földre, de. a ná«r- asszony már ügyesen nyújtja a — mankót. A mennyasszonynak is!

Nézzük, eifájduló szívvel.

Az édes, bájos kis mennyasszony arca. még pirosabb lesz, szeme csillogóbb, de a könnyektől, ügyetlenül fogja jobb hóna alá a mankót, hogy térdből hiányzó jobb lábának támasztéka legyen, de olyan nehezen lépked szegényke ... A vőlegény ksroníogja. a násznép féltve, óvón, köriilállja, őket, úgy indulnak fel a dombra, a templomba, esküvőre. A mátkapár. Kettőjüknek van összesen két, lába. Karonfogva mennek, épen úgy, mint az épkézláb jegyesek, összesimuiva. szerelmesen összebújva, esek éppen kétoldalt, a bal és jobb lábak puha lépés* helyett kopog, irgalmatlanul kopog a két famankó.

Két öregasszony, a két anya, leghátul megy s bánatos, végtelen nagy szeretettel nézi á két mankót.

— Szegény fiam, otthagyta a lábát tava tv a kutya szerbeknél. Még jó, hogy nem pusztult ö is oda, mint az apja, a nagy háborúban.

— Drága., szép kis lányom — tör fel * másikból a fájdalom —, egy nagy rusnya „ótó" gázolta el a tavaszon, apukor a városban szógált. Bár be se tette volna, a lábát soha oda. Szerencsétlenné lett egész életére, érzik nyomorékságuk terhei. Szeretik egymást s ez mindent pótol. Még a hiányzó idiótái is.

.SOMLYÓI ELLER GIZELLA

tingen Öméltósága és a jogtanácsos. Futólag k.ezetfogott a hétrétgörnyedt Kováccsal, aki s iha életében nem álmodta, hogy ilyen .eltüntetés érheti, aztán felharsant a kiáltás:

— Gyerünk urak, gyerünk, minden percért kár.

Már osztott is. Kovács reszkető kezekfcd emelte fel a lapot. Fel se mert nézni. FéK, hogy megvakul a nagy fényességtől, ami Öméltóságából áradt. Megnézte a kártyáját. Remek lapja volt. Vele szemben ült a Vezér, mint valami zord istenség.

— Két pikk — indított, ami bridzeben nagyszerű lapot jelent. Öméltósága kerek képe kivirult. Neki is jó lapja volt. Belemelegedtek a játékba s rövidesen remete pártit csináltak. A Vezér játszott. A zord és szigorú férfiú ilyenkor csupa báj és kedvesség volt. Megtörténik az efféle.-— Most lehívom ezt a pikkecskét, ezt. *, treffecskét, úgy ... most átütöm a dámu«- kával...

Mit részletezzük, a Vezér, Kovács nagyszerű lapjának segítségével megnyerte a partit. A következő lejátszást Kovács csinálta végig. Jó játékos volt és most mintha, a szerencse is a hóna alá nyúlt volna, akármibe fogott, sikerült. A Vezér ragyogott-. Barátságosan pislogott a fiatalemberre.

— Eh . .. te nagyon rendes £iu vagy . hol dolgozol?

— A könyvelése.n — lebegte fülig elpirulva a dicsérettől Kovács.

Később fölmelegedett a hangulat s Kováé«, mert szellemes fiú volt, megpróbálkozott nehány viccel. Jól sültek el s a Vezér torkasza kadtából nevetett. Hogyne nevetett volna. Az olyán jó partnert, mint Kovács, meg kelt becsülni. Késő éjszaka volt, mire véget ért a játék.

— Hát akkor uraim, holnap a viszontlátásra. Szervusztok.

Másnap az álmosságtól félholtan ment a hivatalba. Nem volt hozzászokva az éjszaKülönös esküvő