Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-12 / 156. szám
1942. J V C I V 12 G !FŐZZÜNK GAZZAL! „Előre!“ A bonded badifudósiló század It őzlésre Keleti harctér, ' Éjfél után 1 óra. Némán ülünk a fedezékben. Odakint a telihold delejes ragyogása ezüst pázsitszőnyeget terít az alvó vidékre. Dermedt csend van, mégis mintha a levegő telítve volna feszültséggel. Történelmi percek ezek. A magyar honvédség most, készül a nagy áttörésre a hosz- szu téli hónapok alatt alapos felkészültséggel és gondossággal kiépített orosz védő- állások ellen. Mindannyian érezzük a történelmi percek mondhatatlan izgalmát. Szemünk hol a holdvilágos éjszaka ólmos szinü láthatárát kutatja, hol az óra számlapját nézi. Még egy óra... „Minden rendben!“ Pontosan két óra tizenöt perckor kezdődik & gondosan és alapos munkával megtervezett tüzérségi előkészítés, amely egyúttal az általános nagy támadás megindulását is jelenti. A fedezékben halkan felbug a távbeszélő. A hadtestparancsnokot kisérő vezérkari őrnagy veszi fel a hallgatót és rövid idő múlva jelenti a hadtestparancsnoknak: — Minden rétidben! Ólomlábon jár az idő. A hadtestparancsnok harcálláspontján vagyunk. Itt ül előttünk. Keményvágásu arcéie merészen rajzolódik ki a homályból, arcát mintha bronzból öntötték, volna. Nyugodt, semmit sem árul el abból a roppant feszültségből, amely körülvesz bennünket. A nagy támadás tervét még mint a hadseregparaticsnokság vezérkari főnöke közvetlen munkatársaival ő dolgozta ki s most a sors úgy akarta, hogy a részletekig kimunkált nagy haditervet 6 maga hajthatja végre. Egy óra ötven perc— A dermedt csendet hirtelen puskaropogás tépi fel... Az orosz állások felöl hangzik. Feszülten figyelünk. A vezérőrnagy kimegy a fedezékből és a futóárokból figyeli a harcizajt. Mellettem tisztán hallom a parancsörtiszt órájának halk kegyegését. Az elszórt puskatüz rövidesen elnémul, odaát továbbra is csendes marad a vörös arcvonal — nem vettek észre semmit... A nagy általános támadás ugyancsak a tüzérségi tűzzel együtt indul meg, de a bevezető csatározások már megkezdődtek. Odakint az ellenséges védöállások előtt talán már harc fejlődött ki, de ilyenkor csak a rohamkések és a szuronyok játszhatnak szerepet. Zászlóaljaink már ott feküsznek támadáshoz csoportosulva valahol a „Senki földje“ szélén, rohamjáröreink és rohamutászaink pedig egészen a bolsi állások elé kúszhattak, hogy eltávolitsák a drótakadályokat, kifüstöljék az előretolt fészkeket, felszedjék az aknákat és megtisztítsák a betörésre kijelölt rét előterepét. A hadtestparancsnok utasítása határozott volt: csendben kell megközelíteni az ellenséget és a bolsi őrszemeket, a fészkeket némán, kézitusában kell megsemmisíteni, lefegyverezni. Két óra. Keleten halvány esik szegélyezi már a láthatárt. Hajnalodik. Még néhány perc csupán... Most már mindannyian kint állunk a futóárokban, az ollós távcső körül... A vezérőrnagy megnézi karóráját. ■— Hála Istennek, sikerült észrevétlenül megközelíteni a vörösöket — mondja köny- nyü sóhajjal. Azután parancsörtisztjéhez fordul, valamit még mondani akar, amikor... Elszabadult a pokol... • • Megkezdődött!... Mintha a pokol szabadult volna el!... Megremeg lábaink alatt a föld, amint a közepes és nehéz ütegek hozzákezdtek! A hajnal szürke pirkadásában bömbölő ágyuk torkolattüze festi vörösre az ég alját. Süvítenek a gránátok, bőgnek a lövegek, odaat égnektörő füst gejzírek és’tompa dörejek jelzik a becsapódást. B.-faluból most hirtelen piros lángnyelvek csapnak fel — kitünően lőnek tüzéreink... Harminc percig tart a tüzérségi előkészítő tűz. Az első öt percben minden löveg a legnagyobb tüzgyorsasággal lőtt, majd 20 per- 1 cen keresztül megosztott célokra tüzelnek tüzéreink. Az utolsó öt percen keresztül újabb élénk megsemmisítő tűz következett. A félórás tüzérségi tűz alatt gyalogságunk átküzdötte magát az ellenséges aknamezőn és az első védöállásokon. Kivilágosodott. Előttünk a gerincvonalon már saját erőinket látjuk csatárláncban előnyomulni... Itt-ott már felSzökken a levegőbe egy-egy zöldrakéta — gyalogságunk már mélyen bentjár aZ ellenséges védöállások között és előbbre kéri tüzérségünk tüzét. Izzóvörösen kel a nap. Ég, ragyog minden, biborszinbe borul az ébredő természet. Jönnek a zuhanóbombázók Hirtelen erős motorbúgást hallunk. Nyugat felöl zuhanóbombázók húznak a keleti front felé ... Nagy tömegben keringenek az orosz állások felett, majd szédítő zuhanással rontanak a kiszemelt célokra, ledobják bombáikat és máris kecsesen iveinek felfelé. Félelmetes szép látvány... Rádión jelentik, hogy a 263-as magassági pont a mi kezünkben van! B-falut elfoglalták honvédeink. Az északi szárny kitűzött első célját elérte, a déli szárny-zászlóalj azon ban beves ellenállásra talált... Erős géppus- katüz hangzik onnét, élesen kelepelnek a go- lyószorók is, a meglepett vörösök kétségbeesett tüzet árasztanak előnyomuló bakáinkra. Most már ütegeink is állást változtatnak. Az elfoglalt vörös állások mélységi övében már ott látjuk rohamütegeinket is. — Az ellenség ellenállása megtört, hátrálnak !... — jelenti. a vezérkari őrnagy a hadtestparancsnoknak. A magyar csapatok az egész arcvonalon áttörték a vörös védőállásokat. A stukák még mindig a vörösök felett keringenek. Most balról egyenletes zugás hallatszik. Páncélosok jönnek. A mi páncélvadászaink! Előttünk húznak fel gyors bukdácsolással a dombra. A gerincen már a tartalékaink haladnak... Felderitő repülők húznak el fejünk fölött. A páncélvadászok már elérték a gerincvonalat s most a vezérőrnagy is elhatározza, hogy előbbre megy, követi a csapatokat... Szó! a „§zla9inaorgona<( Alig hagyjuk el a harcálláspontot, amikor hirtelen megszólal az orosz tüzérség! Vijjogó sivitás hangzik — a hírhedt „SztaUn-or- gona“ szól» — egy még ismeretlen gyorstüzelő löveg. Ott csapnak le közelünkben gyors egymásutánban a gránátok! Terepjárón megyünk kis darabig előre. Szemben már foglyok jönnek — rongyosak, piszkosak, elcsigázottakt tekintetükben páni félelem, szemükben még ott ül az átélt borzalom, amit a magyar csapatok feltartóztat- hatatlan, meglepetésszerü előretörése idézett elő. Egészen meglepetésszerűen érte a vörösöket a támadás, otthagytak mindent,, igen sok löveg, fegyver, lőszer és más felszerelési tárgy a zsákmány már eddig is... Nékünk alig van veszteségünk. Már áthaladtunk a „Senki földjén“, meg- hóditott területen gördül terepjárónk. Műiden lépésre vigyázni kell most, aláaknázott területen járunk!... Utóbb már gyalog nyomulunk előre. Közvetlenül az elővédkötelékek mögé kerültünk! A hadtestparancsnok törzsével együtt a küzdők mögött, ellenséges tűzben, belátott területen .. . /Domboldalon haladunk lefelé. A vezérőrnagy személyesen hallgatja meg az egyes küzdőcsapatok parancsnokainak jelentését, néhány dicsérő szót kiált oda az előrehuzó honvédeknek, akiknek tekintetében megnyug vás, elszántság, komoly akarat látszik — hiszen itt van közöttünk a hadtestparancsnok, résztkér ó is a küzdelemből! ... Még csak fél kilenc. Mintha már rengeteg idő elmúlt volna, szinte hihetetlen, hogy még reggel van... A hadseregparancsnok térképen nézi a helyzetet, amikor hirtelen és váratlanul erős sivitás hangzik, mindannyian földhöz vágjuk magunkat és közvetlen mellettünk lecsap egy orosz gránát! A vörösök pontosan belőtték ezt a területet, belátnak ide és mintha sejtenék, hogy itt van a hadtestparancsnok a törzsével, másodpercenkint ■I I *■—MM—■» zúdítják lövegeiket ide a dűlőre ... Robbanás robbanás után. Hol jobbra, hol halra csapódnak le a gránátok. Rohanunk előre, felhasználva a másodpereenkinti szüneteket, csak akkor lapulunk a földhöz, amikor felhangzik a fenyegető fütyülés ... Talán öt-hatszáz métert futunk előre, amikor jobboldalt egy elhagyott orosz futóárkot, hevenyészett fedezéket találunk. Ide bukunk be. Arrébb egy orosz tiszt holtteste, elhagyott orosz páncéltörő ágyú ... Még mindig fejünk felett sivit el a vörös gránát — szemtelenül jól céloznak. A hadtestparancsnok terepjáróját csaknem telitalálat éri, erősen megrongálódott. Egyik szilánk éppen azt, az ablaküveget üti át, amely mögött a hadtestparancsnok szokott ülni!... Mindenhol hátrál az ellenség Mintegy másfél-két óráig tart kisebb szünetekkel az orosz ágyutüz ... Aztán tüzérségünk és előretörő gyalogságunk ellhallgat- tatják. Még mindig az orosz fedezékben tartózkodunk, amikor valaki élik iáltja magát: — Jobbról oroszok! Valóban, oldalvást, a magas fűben lapuló, csúszó orosz katonákat látunk. A vezérőrnagy hangja nyugodtan cseng: — Kérem a géppisztolyomat!... Felénk mosolyog. Egyszerre végtelen bizalom és nyugodtság tölt el mdndannyiunkat — a parancsnok egyénisége, varázsa ilyen helyzetekben érvényesül. Fegyvereinket tüz- készállapotba hozzuk — négy géppisztoly van nálunk — de aztán kiderül, hogy csak foglyokat láttunk, akik a saját tüzérségük lövései elöl bújtak g földbe ... Az ellenség minden,hói hátrál... A magyar honvédség végrehajtotta első nagyobb áttörőtámadását s érezzük, hogy dicső fegyverténnyel irta be nevét újra a világtörténelembe ... (KIZÁK LÁSZLÓ főhadnagy.) Hétköznapok Vichyben Miéit épp V c^y a mea nem «»állott Franciaország fő- várcso ? — $zemlő'-szembe Petőin tábornaggyal és Lovai rrvn'sziete’nöWIcel Vichy, július 10. A biciklitaxi már a Rue Clemenceau sarkán fordul be velünk, amikor magunkhoz térünk a bámulattól. Bűbájos város Vichy, a mai francia főváros. Élénk színes, napsütötte és tele van jólöltözött emberekkel. Igaz, hogy a járókelők több mint a fele idegen, diplomata, de ez nincs ráírva az arcokra. A Place Victor Hugo után elénbtünik Vichy fürdőhely-jellege. Balról pompás, fél- gömbalaku zenepavillon, jobbra bájos park és a Casino Theatre gyönyörködtetik a szemet. A színház pénztára előtt sorbanállanak, illetőleg — leleményes franciákról lévén vzó — sorbanülnek a jegyekért. Mellettünk su- ha el egy másik biciklitaxi. Benne buddha- mosolyu kínai ül, előtte görnyedve tapossa a pedált a francia. Európai kuli huzza a kínai nagyurat. Remek kép, remek téma. . De végre megérkeztünk az óriási szálló elé. Hamis mosolygással adják tudtunkra, hogy a nyolcadik emeleten nyitottak számunkra szobát. Eleinte nem értjük ezt a mosolyt, de nem sokáig tart kíváncsiságunk. A nyolcadik emeletre ugyanis gyalog kell felmenni. Van ugyan három remekbekészült liftcsodá, de az árámtakarékoskodás miatt nem szabad használni őket. így minden hazatérésünk kisebbfajta kirándulásnak szá mitott. A második meglepetés a melegvíz körül ért bennünket. A melegvíz ugyanis egész télen ismeretlen volt, de melegíteni sem lehet, mert a vilianyforraló baszná'ata szigorúan tilos. Gázt csak reggel és este 7 és 8 óra között használhatunk. Ezek a legszembeötlőbb hiányosságok Vichyben. Az étkezés nehézségeivel, mindenfajta ital hiányával, a cigaretták ismeretlenségig való eltűnésével csak később ismerkedünk meg A második nap viszont már ismerjük az összes vendéglő-titkokat. Tudjuk, hol milyen ételeket kaphatunk, hol lehet esetleg vörösbort inni, milyen vidéki városkákat érdemes meglátogatni „fekete vásárlás“ céljából. Itt is igy nevezik a méregdrága élelmiszerek jegy nélkül való beszerzését. Az ebédek, még a jó helyeken elÄö'tött ebédek is, olyan könnyűek, hogy valami pótlás mindig kell. A levesekben zsiradék soha nincsen. A hires francia vegyes előételek vörösrépává, vagy legjobb esetben retekké változtak. A rántott karalábék, rántott hagymák és articsókák mellett csak ritkán találhatunk egy kis husszeletkét. A sajtok pedig, ha esetleg az is akad, olyan vékonyak, hogy egyenesen babazsurba illenek Éhenhalni azért nem lehet. A kenyéradag meglepően bőséges. A francia koszt oedig soha nem terhelte fölösleges zsiradékkal a gyomrokat. Most semmiféle zsiradékkal nem alkalmatlankodik — ennyi a különbség. Sokkal csodálatosabb a többi hiányosság. Érthetetlen, hogy miért nem lehet kapni semmiféle üvegárut. Egy pohár óriási kincsnek számit. Parfömöt csak üvegbetét ellenében kaphatunk. Minthogy nem rendelkezünk az illető cég üvegjével, le kell mondanunk az olcsó és kitűnő minőségű parföm-remekek- röl. Ajakpirositó viszont korlátlan mennyiségben kapható, kitűnő márkák, nevetségesen olcsón. A szappan teljesen ismeretlen. Rajzszög, papirkapocs hasonlóképpen. Az íiyea apróságokat a külföldi követségek futár utján hozatják maguknak. Szálloda-minisztériumok Miért esett éppen a választás Vichyre? — kérdezhetné az olvasó. Talán sokkal megfelelőbb lett volna potfövárosnak Lyon, a milliós város, vagy Nizza, az örök napfény városa. Egyik sem volt alkalmas. Lyonban sokkal kevesebb szálloda van, mint a kis Vichyban. Nizzát pedig tengerparti fekvése folytán könnyen meg lehet támadni. A hatalmas szálloda-palotákat könnyű volt minisztériumokká átalakítani és igy sik ;rült aránylag zökkenésmentesen továbbvezetni a menekülőktől zsúfolt Franciaország ügyeit. Pétain marsall székhelye is hotelban van. Szigorú Igazoltatás után juthatunk be az első francia ember szentélyébe. Szerettem volna autogramkötetem számára aláírást kérni tőle. A marsall sokáig forgatta a kötetet, Kormányzó Urunk kézjegyét érdeklődéssel szemlélte, majd odakanyaritóttá nevét. ö ma a legnépszerűbb ember Francia- országban. Fényképeit minden kirakatban megtalálhatjuk. Szavait idézik és beszédeit megtanulják. Mindenki atyját és megmentő- jét látja benne, ő ma az egyetlen és legerősebb összetartó erő. Könnyen lemondhatott kormányfői méltóságáról, mint államfőnek ma is korlátlan irányitó hatalma van. Vidéki utjain olyan ünneplésben van része, amilyenben alig részesítettek valakit a franciák. A Hotel du Parc-ban, a miniszterelnökségen, illetőleg az államfő hivatalában találkoztam egy pillanatra Lávái miniszterlnökkel. Kihallgatásra sietett a marsallhoz és jellegzetesen barna arcbőre ellenére is látni lehetett rajta a sokat dolgozó emberek kimerültségét. Elmaradhatatlan fehér nyakkendője érdekes keretet kölcsönzött arcának. Vichy este a legunalmasabb város A követségek zajló élete estére lecsendesedik. A külügyminisztérium sajtótájékoztatója vacsoraidőre bezár, a vendéglők hamar kiürtilnek, a cafe-barekban a hamisitott italokon kívül nincs mit fogyaszt mi. Az egyetlen színházat kivéve, ahol különben „Cyrano de Bergerac“-ot játszák, nincsen semmiféle szórakozóhely. A fővárossá duzzadt Vichy estére vidéki kisvárossá zsugorodik. A diplomaták fáradtak. Annyi uj hir, annyi izgalom remeg ál, landóan a falak között, hegy érthető a kimerültségük. Az Allier-folyó partján sétálnák legtovább az emberek. Csendes vidéki örömöknek hódolnak és korán pihennek le. A lap- és levelezölapárusck korán bezárják bódéikat. Ki küld ma képeslevetezőlapot Franciaországból ? A dohányárudák ki sem nyitnak. Ott lógnak a színes cigarettareklámok az üvegkirakatok mögött, de áru sehol sincsen. Vichy nagyon unalmas este és mindenki a Riviéráról beszél, ahol még ma is nagy élet folyik, forog a golyó a kaszinókban és állítólag jobb az ellátás, mint bárhol Franciaországban. Annyit emlegették a Riviérát, hogy néhány nap után siettünk áttenni székhelyünket a kéklő tenger csodálatosan szép partjaira. HOLLÖ JÓZSEF
