Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-12 / 156. szám

1942. J V C I V 12 G !FŐZZÜNK GAZZAL! „Előre!“ A bonded badifudósiló század It őzlésre Keleti harctér, ' Éjfél után 1 óra. Némán ülünk a fedezékben. Odakint a telihold delejes ragyogása ezüst pázsitsző­nyeget terít az alvó vidékre. Dermedt csend van, mégis mintha a levegő telítve volna feszültséggel. Történelmi percek ezek. A magyar hon­védség most, készül a nagy áttörésre a hosz- szu téli hónapok alatt alapos felkészültség­gel és gondossággal kiépített orosz védő- állások ellen. Mindannyian érezzük a törté­nelmi percek mondhatatlan izgalmát. Sze­münk hol a holdvilágos éjszaka ólmos szinü láthatárát kutatja, hol az óra számlapját nézi. Még egy óra... „Minden rendben!“ Pontosan két óra tizenöt perckor kezdődik & gondosan és alapos munkával megterve­zett tüzérségi előkészítés, amely egyúttal az általános nagy támadás megindulását is je­lenti. A fedezékben halkan felbug a távbe­szélő. A hadtestparancsnokot kisérő vezér­kari őrnagy veszi fel a hallgatót és rövid idő múlva jelenti a hadtestparancsnoknak: — Minden rétidben! Ólomlábon jár az idő. A hadtestparancs­nok harcálláspontján vagyunk. Itt ül előt­tünk. Keményvágásu arcéie merészen rajzo­lódik ki a homályból, arcát mintha bronzból öntötték, volna. Nyugodt, semmit sem árul el abból a roppant feszültségből, amely kö­rülvesz bennünket. A nagy támadás tervét még mint a hadseregparaticsnokság vezér­kari főnöke közvetlen munkatársaival ő dol­gozta ki s most a sors úgy akarta, hogy a részletekig kimunkált nagy haditervet 6 maga hajthatja végre. Egy óra ötven perc— A dermedt csendet hirtelen puskaropogás tépi fel... Az orosz állások felöl hangzik. Feszülten figyelünk. A vezérőrnagy kimegy a fedezékből és a futóárokból figyeli a harcizajt. Mellettem tisztán hallom a parancsörtiszt órájának halk kegyegését. Az elszórt puskatüz rövi­desen elnémul, odaát továbbra is csendes marad a vörös arcvonal — nem vettek észre semmit... A nagy általános támadás ugyancsak a tüzérségi tűzzel együtt indul meg, de a be­vezető csatározások már megkezdődtek. Odakint az ellenséges védöállások előtt ta­lán már harc fejlődött ki, de ilyenkor csak a rohamkések és a szuronyok játszhatnak szerepet. Zászlóaljaink már ott feküsznek támadáshoz csoportosulva valahol a „Senki földje“ szélén, rohamjáröreink és rohamutá­szaink pedig egészen a bolsi állások elé kúszhattak, hogy eltávolitsák a drótakadá­lyokat, kifüstöljék az előretolt fészkeket, felszedjék az aknákat és megtisztítsák a betörésre kijelölt rét előterepét. A hadtestparancsnok utasítása határozott volt: csendben kell megközelíteni az ellen­séget és a bolsi őrszemeket, a fészkeket némán, kézitusában kell megsemmisíteni, lefegyverezni. Két óra. Keleten halvány esik szegélyezi már a lát­határt. Hajnalodik. Még néhány perc csu­pán... Most már mindannyian kint állunk a futóárokban, az ollós távcső körül... A ve­zérőrnagy megnézi karóráját. ■— Hála Istennek, sikerült észrevétlenül megközelíteni a vörösöket — mondja köny- nyü sóhajjal. Azután parancsörtisztjéhez fordul, valamit még mondani akar, amikor... Elszabadult a pokol... • • Megkezdődött!... Mintha a pokol szabadult volna el!... Megremeg lábaink alatt a föld, amint a közepes és nehéz ütegek hozzákezdtek! A hajnal szürke pirkadásában bömbölő ágyuk torkolattüze festi vörösre az ég alját. Süví­tenek a gránátok, bőgnek a lövegek, odaat égnektörő füst gejzírek és’tompa dörejek jelzik a becsapódást. B.-faluból most hirte­len piros lángnyelvek csapnak fel — kitü­nően lőnek tüzéreink... Harminc percig tart a tüzérségi előkészítő tűz. Az első öt percben minden löveg a leg­nagyobb tüzgyorsasággal lőtt, majd 20 per- 1 cen keresztül megosztott célokra tüzelnek tüzéreink. Az utolsó öt percen keresztül újabb élénk megsemmisítő tűz következett. A félórás tüzérségi tűz alatt gyalogságunk átküzdötte magát az ellenséges aknamezőn és az első védöállásokon. Kivilágosodott. Előttünk a gerincvonalon már saját erőinket látjuk csatárláncban elő­nyomulni... Itt-ott már felSzökken a leve­gőbe egy-egy zöldrakéta — gyalogságunk már mélyen bentjár aZ ellenséges védöállá­sok között és előbbre kéri tüzérségünk tüzét. Izzóvörösen kel a nap. Ég, ragyog min­den, biborszinbe borul az ébredő természet. Jönnek a zuhanóbombázók Hirtelen erős motorbúgást hallunk. Nyugat felöl zuhanóbombázók húznak a keleti front felé ... Nagy tömegben keringenek az orosz állások felett, majd szédítő zuhanással ron­tanak a kiszemelt célokra, ledobják bombái­kat és máris kecsesen iveinek felfelé. Félel­metes szép látvány... Rádión jelentik, hogy a 263-as magassági pont a mi kezünkben van! B-falut elfoglal­ták honvédeink. Az északi szárny kitűzött első célját elérte, a déli szárny-zászlóalj azon ban beves ellenállásra talált... Erős géppus- katüz hangzik onnét, élesen kelepelnek a go- lyószorók is, a meglepett vörösök kétségbe­esett tüzet árasztanak előnyomuló bakáinkra. Most már ütegeink is állást változtatnak. Az elfoglalt vörös állások mélységi övében már ott látjuk rohamütegeinket is. — Az ellenség ellenállása megtört, hátrál­nak !... — jelenti. a vezérkari őrnagy a had­testparancsnoknak. A magyar csapatok az egész arcvonalon áttörték a vörös védőállásokat. A stukák még mindig a vörösök felett ke­ringenek. Most balról egyenletes zugás hal­latszik. Páncélosok jönnek. A mi páncélva­dászaink! Előttünk húznak fel gyors buk­dácsolással a dombra. A gerincen már a tar­talékaink haladnak... Felderitő repülők húz­nak el fejünk fölött. A páncélvadászok már elérték a gerincvonalat s most a vezérőrnagy is elhatározza, hogy előbbre megy, követi a csapatokat... Szó! a „§zla9inaorgona<( Alig hagyjuk el a harcálláspontot, amikor hirtelen megszólal az orosz tüzérség! Vijjo­gó sivitás hangzik — a hírhedt „SztaUn-or- gona“ szól» — egy még ismeretlen gyorstü­zelő löveg. Ott csapnak le közelünkben gyors egymásutánban a gránátok! Terepjárón megyünk kis darabig előre. Szemben már foglyok jönnek — rongyosak, piszkosak, elcsigázottakt tekintetükben páni félelem, szemükben még ott ül az átélt bor­zalom, amit a magyar csapatok feltartóztat- hatatlan, meglepetésszerü előretörése idézett elő. Egészen meglepetésszerűen érte a vörö­söket a támadás, otthagytak mindent,, igen sok löveg, fegyver, lőszer és más felszerelési tárgy a zsákmány már eddig is... Nékünk alig van veszteségünk. Már áthaladtunk a „Senki földjén“, meg- hóditott területen gördül terepjárónk. Műi­den lépésre vigyázni kell most, aláaknázott területen járunk!... Utóbb már gyalog nyo­mulunk előre. Közvetlenül az elővédkötelé­kek mögé kerültünk! A hadtestparancsnok törzsével együtt a küzdők mögött, ellenséges tűzben, belátott területen .. . /Domboldalon haladunk lefelé. A vezérőr­nagy személyesen hallgatja meg az egyes küzdőcsapatok parancsnokainak jelentését, néhány dicsérő szót kiált oda az előrehuzó honvédeknek, akiknek tekintetében megnyug vás, elszántság, komoly akarat látszik — hi­szen itt van közöttünk a hadtestparancsnok, résztkér ó is a küzdelemből! ... Még csak fél kilenc. Mintha már rengeteg idő elmúlt volna, szinte hihetetlen, hogy még reggel van... A hadseregparancsnok térké­pen nézi a helyzetet, amikor hirtelen és vá­ratlanul erős sivitás hangzik, mindannyian földhöz vágjuk magunkat és közvetlen mel­lettünk lecsap egy orosz gránát! A vörösök pontosan belőtték ezt a területet, belátnak ide és mintha sejtenék, hogy itt van a had­testparancsnok a törzsével, másodpercenkint ■I I *■—MM—■» zúdítják lövegeiket ide a dűlőre ... Robbanás robbanás után. Hol jobbra, hol halra csapódnak le a gránátok. Rohanunk előre, felhasználva a másodpereenkinti szü­neteket, csak akkor lapulunk a földhöz, ami­kor felhangzik a fenyegető fütyülés ... Talán öt-hatszáz métert futunk előre, ami­kor jobboldalt egy elhagyott orosz futóár­kot, hevenyészett fedezéket találunk. Ide bu­kunk be. Arrébb egy orosz tiszt holtteste, el­hagyott orosz páncéltörő ágyú ... Még min­dig fejünk felett sivit el a vörös gránát — szemtelenül jól céloznak. A hadtestparancs­nok terepjáróját csaknem telitalálat éri, erő­sen megrongálódott. Egyik szilánk éppen azt, az ablaküveget üti át, amely mögött a had­testparancsnok szokott ülni!... Mindenhol hátrál az ellenség Mintegy másfél-két óráig tart kisebb szü­netekkel az orosz ágyutüz ... Aztán tüzér­ségünk és előretörő gyalogságunk ellhallgat- tatják. Még mindig az orosz fedezékben tar­tózkodunk, amikor valaki élik iáltja magát: — Jobbról oroszok! Valóban, oldalvást, a magas fűben lapuló, csúszó orosz katonákat látunk. A vezérőr­nagy hangja nyugodtan cseng: — Kérem a géppisztolyomat!... Felénk mosolyog. Egyszerre végtelen bi­zalom és nyugodtság tölt el mdndannyiunkat — a parancsnok egyénisége, varázsa ilyen helyzetekben érvényesül. Fegyvereinket tüz- készállapotba hozzuk — négy géppisztoly van nálunk — de aztán kiderül, hogy csak foglyokat láttunk, akik a saját tüzérségük lövései elöl bújtak g földbe ... Az ellenség minden,hói hátrál... A magyar honvédség végrehajtotta első nagyobb áttörő­támadását s érezzük, hogy dicső fegyver­ténnyel irta be nevét újra a világtörténe­lembe ... (KIZÁK LÁSZLÓ főhadnagy.) Hétköznapok Vichyben Miéit épp V c^y a mea nem «»állott Franciaország fő- várcso ? — $zemlő'-szembe Petőin tábornaggyal és Lovai rrvn'sziete’nöWIcel Vichy, július 10. A biciklitaxi már a Rue Clemenceau sarkán fordul be velünk, amikor magunkhoz térünk a bámulattól. Bűbájos város Vichy, a mai francia főváros. Élénk színes, napsütötte és tele van jólöltözött emberekkel. Igaz, hogy a járókelők több mint a fele idegen, diplomata, de ez nincs ráírva az arcokra. A Place Victor Hugo után elénbtünik Vichy fürdőhely-jellege. Balról pompás, fél- gömbalaku zenepavillon, jobbra bájos park és a Casino Theatre gyönyörködtetik a sze­met. A színház pénztára előtt sorbanállanak, illetőleg — leleményes franciákról lévén vzó — sorbanülnek a jegyekért. Mellettünk su- ha el egy másik biciklitaxi. Benne buddha- mosolyu kínai ül, előtte görnyedve tapossa a pedált a francia. Európai kuli huzza a kínai nagyurat. Remek kép, remek téma. . De végre megérkeztünk az óriási szálló elé. Hamis mosolygással adják tudtunkra, hogy a nyolcadik emeleten nyitottak szá­munkra szobát. Eleinte nem értjük ezt a mosolyt, de nem sokáig tart kíváncsiságunk. A nyolcadik emeletre ugyanis gyalog kell felmenni. Van ugyan három remekbekészült liftcsodá, de az árámtakarékoskodás miatt nem szabad használni őket. így minden hazatérésünk kisebbfajta kirándulásnak szá mitott. A második meglepetés a melegvíz körül ért bennünket. A melegvíz ugyanis egész télen ismeretlen volt, de melegíteni sem lehet, mert a vilianyforraló baszná'ata szigorúan tilos. Gázt csak reggel és este 7 és 8 óra között használhatunk. Ezek a leg­szembeötlőbb hiányosságok Vichyben. Az étkezés nehézségeivel, mindenfajta ital hiányával, a cigaretták ismeretlenségig való eltűnésével csak később ismerkedünk meg A második nap viszont már ismerjük az összes vendéglő-titkokat. Tudjuk, hol milyen ételeket kaphatunk, hol lehet esetleg vörös­bort inni, milyen vidéki városkákat érdemes meglátogatni „fekete vásárlás“ céljából. Itt is igy nevezik a méregdrága élelmiszerek jegy nélkül való beszerzését. Az ebédek, még a jó helyeken elÄö'tött ebédek is, olyan könnyűek, hogy valami pót­lás mindig kell. A levesekben zsiradék soha nincsen. A hires francia vegyes előételek vörösrépává, vagy legjobb esetben retekké változtak. A rántott karalábék, rántott hagymák és articsókák mellett csak ritkán találhatunk egy kis husszeletkét. A sajtok pedig, ha esetleg az is akad, olyan véko­nyak, hogy egyenesen babazsurba illenek Éhenhalni azért nem lehet. A kenyéradag meglepően bőséges. A francia koszt oedig soha nem terhelte fölösleges zsiradékkal a gyomrokat. Most semmiféle zsiradékkal nem alkalmatlankodik — ennyi a különbség. Sokkal csodálatosabb a többi hiányosság. Érthetetlen, hogy miért nem lehet kapni semmiféle üvegárut. Egy pohár óriási kincs­nek számit. Parfömöt csak üvegbetét ellené­ben kaphatunk. Minthogy nem rendelkezünk az illető cég üvegjével, le kell mondanunk az olcsó és kitűnő minőségű parföm-remekek- röl. Ajakpirositó viszont korlátlan mennyiség­ben kapható, kitűnő márkák, nevetségesen olcsón. A szappan teljesen ismeretlen. Rajz­szög, papirkapocs hasonlóképpen. Az íiyea apróságokat a külföldi követségek futár ut­ján hozatják maguknak. Szálloda-minisztériumok Miért esett éppen a választás Vichyre? — kérdezhetné az olvasó. Talán sokkal meg­felelőbb lett volna potfövárosnak Lyon, a milliós város, vagy Nizza, az örök napfény városa. Egyik sem volt alkalmas. Lyonban sokkal kevesebb szálloda van, mint a kis Vichyban. Nizzát pedig tengerparti fekvése folytán könnyen meg lehet támadni. A ha­talmas szálloda-palotákat könnyű volt mi­nisztériumokká átalakítani és igy sik ;rült aránylag zökkenésmentesen továbbvezetni a menekülőktől zsúfolt Franciaország ügyeit. Pétain marsall székhelye is hotelban van. Szigorú Igazoltatás után juthatunk be az első francia ember szentélyébe. Szerettem volna autogramkötetem számára aláírást kérni tőle. A marsall sokáig forgatta a kö­tetet, Kormányzó Urunk kézjegyét érdeklő­déssel szemlélte, majd odakanyaritóttá ne­vét. ö ma a legnépszerűbb ember Francia- országban. Fényképeit minden kirakatban megtalálhatjuk. Szavait idézik és beszédeit megtanulják. Mindenki atyját és megmentő- jét látja benne, ő ma az egyetlen és legerő­sebb összetartó erő. Könnyen lemondhatott kormányfői méltóságáról, mint államfőnek ma is korlátlan irányitó hatalma van. Vidéki utjain olyan ünneplésben van része, amilyen­ben alig részesítettek valakit a franciák. A Hotel du Parc-ban, a miniszterelnökségen, illetőleg az államfő hivatalában találkoztam egy pillanatra Lávái miniszterlnökkel. Ki­hallgatásra sietett a marsallhoz és jellegze­tesen barna arcbőre ellenére is látni lehetett rajta a sokat dolgozó emberek kimerültsé­gét. Elmaradhatatlan fehér nyakkendője ér­dekes keretet kölcsönzött arcának. Vichy este a legunalmasabb város A követségek zajló élete estére lecsende­sedik. A külügyminisztérium sajtótájékoz­tatója vacsoraidőre bezár, a vendéglők ha­mar kiürtilnek, a cafe-barekban a hamisitott italokon kívül nincs mit fogyaszt mi. Az egyetlen színházat kivéve, ahol különben „Cyrano de Bergerac“-ot játszák, nincsen semmiféle szórakozóhely. A fővárossá duzzadt Vichy estére vidéki kisvárossá zsugorodik. A diplomaták fárad­tak. Annyi uj hir, annyi izgalom remeg ál, landóan a falak között, hegy érthető a ki­merültségük. Az Allier-folyó partján sétál­nák legtovább az emberek. Csendes vidéki örömöknek hódolnak és korán pihennek le. A lap- és levelezölapárusck korán bezárják bódéikat. Ki küld ma képeslevetezőlapot Franciaországból ? A dohányárudák ki sem nyitnak. Ott lóg­nak a színes cigarettareklámok az üvegkira­katok mögött, de áru sehol sincsen. Vichy nagyon unalmas este és mindenki a Riviérá­ról beszél, ahol még ma is nagy élet folyik, forog a golyó a kaszinókban és állítólag jobb az ellátás, mint bárhol Franciaország­ban. Annyit emlegették a Riviérát, hogy néhány nap után siettünk áttenni szék­helyünket a kéklő tenger csodálatosan szép partjaira. HOLLÖ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents