Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-12 / 156. szám

f A HONVÉDSÉG ÉLCSAPATAI EUDAP23Í V PAHL.IMSÍÍ? BXTSRlí Vasárnap 1942. í Uliu 8 12 Ara m fillér El,©FIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 2.70, NE- 6m> ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. • . ? SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ■'í&V AZ ARCVONAL EGÉSZ SZÉLESSÉGÉBEN MEGSZÁLLOTTÁK A DON JOBB PÁRTJÁT Elvágfák Timosenko visszavonulási útját s most a Kaukázus is közvetlen veszélyben forog A német csapatok már 100 km. jutottak a Volgához El Alameinnél újabb sikereket érfele el a tengeSycsapaiok Törökország erős csapattésteket küldött a keleti és déli határokra A doni csata eldönti a Kaukázus sorsát is A német és szövetséges csapatoknak a bolsevizmus még meglevő erőinek össze­törésére indított óriási arányú hadműve­letei a teljes siker jegyében és egyre rendkivülibb arányokban bontakoznak ki. A szombaton érkezett hivatalos jelenté­sek és egyéb hírek már sejttetik, s az el. következő napok fogják csak igazán megmutatni, hogy a szövetséges csapatok nagyszerű felkészültsége, csodálatos har­ci lendülete, győzni akarása és kitűnő fegyverei olyan diadalokat eredményez­nek, amelyek minden jel 'szerint igazán döntőek lesznek a nagy háború végső alakulása szempontjából. Az események fényében egyre bizo­nyosabb, hogy a szovjet haderő a mult nyár és ősz megsemmisítő csatái és a téli ember- és anyagpazarlás után, már nem rendelkezik megfelelő ütőképességgel, sőt védekező ereje sem tud megállani a szövetséges csapatok előtt. A Kurszk—Charkov körzetben meg­indított szövetséges támadás már akkor megmutatta erejét, amikor néhány óra alatt törte át az egész télen keresztül erő. sitett szovjet állásokat. Azóta a szövetsé­ges seregek állandó támadásban vannak, a csata az utolsó napokban már üldözéssé alakult át s Timosenkó kiadta parancsát a visszavonulásra. • A szovjet seregek visszaözönlése rendetlen összevisszaság­ban történik. A szövetséges hadvezető­ség nagyszerű taktikájával elérte, hogy a Don-folyó, amely természettől fogva védelmi vonalul szolgálhatott volna a szovjet seregeknek, most végzetükké vá­lik. A német csapatok Voronyezsnél át. kelve a folyamon, gyors menetben halad nak dél felé és olasz értesülések szerint, már közel járnak a Don nagy kanyaru­latához. ahhoz a ponthoz, ahol ez a folyó a legközelebb — mintegy 100 kilomé­terre kerül a Volgához — s ezzel a vil­lámgyors előretöréssel elzárják a Dontól nyugatra maradt és észak felől a német seregek elől menekülő bolsevisták vissza­vonulási útját. A nemhivatalos, de berlini jólértesült forrásból érkező jelentések megerősitik. hogy a Don.vidéki óriási csata egyre na­gyobb kiterjedést vesz. A harcok már csaknem a Volgáig terjednek, sőt az egyik jelentés szerint a küzdelem már a Kaukázus közelébe érkezett. A Kauká zust nemcsak az Azovi-tenger felől, ha­nem sokkal inkább észak felől fenyegeti A német hadvezetőségnek sikerült a harctér megmerevedését megakadályoz­nia, mozgó harcteret létesített, az ellensé­get megver e és a szovjet erők menekülé. sének fránj át is ő szabta meg. A német és a szövetséges hadosztályok olyan gyorsan nyomulnak előre, hogy a szovjet csapatok sem ellenállni nem tud­nak, sem nem sikerül magukat a bekerí­tés alól kivonniok. Timosenkó visszanő nulási paiancsa későn jött. A magyar hadsereg felzárkózott a Donra A magyar honvédvezérkar főnöke szombaton adta ki 10. számú hadi jelen­tését. A jelentés közli, hogy a magyar hadsereg sávjának teljes szélességében élseregtesteivel fölzárkózott Voronyezs. töl délre a Donra. Ezzel a hadjárat a magyar csapatok számára is uj szakaszba lépett. A to­vábbi küzdelem már a Don balpartján fog lezajlani. A 10. számú hadijelentés összefogla­lást közöl a műk év december elsejétől most junius végéig az arcvona] mögötti orvlövészbandák ellen lezajlott harcok magyar veszteségeiről. Minden csepp magyar vér nagy veszteség és minden magyar élet a nagy közös célért. Európa megmentéséért hozott áldozat. A magyar közvélemény mégis — a hősi halottak emlékének alázatos és hálás tisztelete mellett — mély megnyugvással veheti tu­domásul a közölt számokat, mert a hon­védség veszteségei — amint azt a hivata­los jelentések is többször hangoztatták meglepően csekélyek azoknak a harcok, nak és eredményeknek nagyság ához ké­pest, amelyeket hős fiaink kivívtak. A ta­valyi nyári és őszi magyar veszteség egybevetve annyi volt. amennyit a mult világháborúban egy gyalogezred egy nap, vagy esetleg órák alatt vesztett a nagyobb ütközetekben. A magyarázat a csapatok alapos kiképzésében, jó felszere, lésében és kiváló harci szellemében, fe­gyelmezettségében van. A Dontól Charkovig mát nincs ellenség A német véderő főparancsnoksága szom­baton délben külön jelentésben számolt be a bolsevisták ellen kivívott nagy győze­lemről, anélkül azonban, hogy közelebbi földrajzi adatokat adott volna meg az előre­nyomulás helyéről. A jelentés megállapítja, hogy ü német és szövetséges csapatok meg­semmisítő vereséget mértek az ellenségre, S50 kilométeres szélességben érték el a Don folyót, a folyó keleti partján több hídfő­állást építettek ki és hogy a Don nyugati partján Charkov és Kurszk között már nincs j v hűtésre méltó ellenséges erő. Csaknem 89.000 fogolyról, 1007 páncélos, 1688 löveg és áttekinthetetlen mennyiségű egyéb hadi­anyag zsákmányolásáról és megsemmisíté­séről ad hirt ezenkívül a német jelentés. Az ellenség üldözését a szövetséges csapatok szakadatlanul folytatják. A bolsevisták Orel környékén és a vol- chovi arcvonalon helyi jellegű támadásokat kíséreltek meg, ezek azonban mind össze­omlottak. A nagy sikerek kivívásában rendkívül fontos szerepe volt a nagy tömegben har­coló páncélos erők mellett a légi fegyver­nemnek s úgy látszik, hogy a további előre­haladás útját is a német bombázók megsem­misítő támadásai egyengetik! A hivatalos jelentés megállapítja, hogy a repülök szét­zúzó támadást intéztek a kaukázusi parto­kon és az Azovi tenger partvidékén fekvő ellenséges kikötők és a visszavonuló ellen­ség csapatai ellen. Azt az ellenséges hajókaravánt, amely ellen olyan, sikeres harcot vivott az Északi Jeges-tengeren a német légi és tengeri had­erő, most sikerült az utolsó hajóig megsem­misíteni. Német felderítő repülők a Barents- tenger északi részén fedezték fel az utolsó három, már grősen megrongált kereskedelmi hajót s ezeket a kisérö hadihajók legénysé­gének szemeláttára süllyesztették el. Ennek a három hajónak 20.000 tonna volt a térfo­gata, úgy, hogy az ellenséges utánpótlás az Északi Jegestengeren ennél a hajókaraván­nál 237.000 tonna űrtartalmat vesztett. A német repülök bombái ezenkívül elsüllyesz­tettek egy rombolót és egy őrnaszádot is. Újból megindult a küzdelem Egyiptom birtokáért Egyiptomban El Álaméin övezetében új­ból megkezdődött a küzdelem. A brit csa­patok indították a támadást a német—olasz arcvonal középső és északi része ellen, eze­ket a kísérleteket azonban a tengelycsapa­tok visszaverték. Délen viszont a tengely­csapatok támadtak s az ellenség kénytelen volt számottevő visszavonulást végrehajtani. A néhány napos szünet tehát véget ért és újból megkezdő.dött a nagy harc Egyiptom és ezzel együtt a közel Kelet birtokáért. Na- has pasa, egyiptomi miniszterelnök a képvi­selöház pénteki gyűlésén számolt be az ál­talános helyzetről, ö is közölte, hogy pén­tek reggel óta nagy harcok folynak az El Álaméiul állások körül. Végül hangoztatta, hogy az egyiptomi kormánynak továbbra Is az a szilárd elhatározása, hogy az országot távoltartsa a háborútól. Az angol mesterkedések ţehât nem sike­rültek. Egyiptom nem hajlandó fiait felál­dozni a britek érdekében. Kairóban nagyon jól ismerik a valóságos helyzetet és tudják, hogy az egyiptomi és a közelkeleti brit ura­lom napjai megvannak számlálva és nem tanácsos a brit Ígéretekre támaszkodni. Ansaldo, a kiváló olasz köziró, az olasz katonák részére tartott rádióbeszédében fog­lalkozott az El Alameini csatával..A vára­kozás napjaira, mondotta, ez alkalommal is a győzelem napjai fognak következni. Egy hónappal ezelőtt, amikor a tengelycsapatok Bir Hachetmnél erős brit ellenállásra talál­tak és néhány napig megtorpantak, az an­gol hírverés nagy hangon a marmaricai ten- gelyhadmüveletek meghiúsulásáról beszélt. Most ugyanez a helyzet El Alameinnél. Az események azonban meg fogják mutatni, hogy Bastico és Rommel diadalmenete nem akadt meg. Megállapítja Ansaldo, hogy a tengelyhatalmak utánpótlása Egyiptom felé sokkal könnyebb, mint az angoloké. Auchin- lek csak az Afrikát megkerülő hajőkaravá- noktól várhatja a segítséget, a tengelyhatal­mak előtt azonban nyitva van a Földközi- tenger és ez teljesen az olasz hajóraj ellen­őrzése alatt áll. Törökország megerősíti határait A szovjetorosz és az egyiptomi harctéri események nagy jelentőségét, az egész há­ború kimenetelére való döntő voltát jól iga­zolják a törölt kormány intézkedései. Isztan- bulból érkező jelentések szerint a szövetsé­ges csapatok szovjetoroszországi és egyipto­mi nagy győzelmei arra indították Ankarát, hogy Törökország keleti és déli határán óvatosságból messzemenő intézkedéseket te­gyen. A török határok mentén mindenütt erős csapatok vonultak fel, kétségtelenül azért, hogy ezeket a határokat megóváják az eset­leg erre menekülő orosz, illetőleg angol csa­patok elől és megakadályozák, hogy ezek a hatalmak a válságos helyzetben olyan tet­tekre ragadtassák magukat, amelyek azután Törökországot is berántanák a vllágküzde- lembe. A honvédcsapatok megszállották a Don partlát Az otvlövészbandókkal vivőit harcokban csekély veszteségeket szenvedett a honvédség A 10. számú hadíjelentés: BUDAPEST, julius 11. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédvezérkar fó'nöke közli: A magyar hadsereg sávjának teljes szélességében élseregtesteivel felzárkózott Voronyezstől délre a Donra, Az arcvonalmögötti orvlövész bandák megsemmisítéséért harcoló megszálló csoportnak vesztesége működése kezde­tétől, 1941. december 1-től junius végéig hősi halott 26 tiszt, 516 fő legénység, eltűnt 4 tiszt, 112 fő legénység, sebesült 58 tiszt, 965 fő legénység, fagysérült 4 tiszt, 119 fő legénység,

Next

/
Thumbnails
Contents