Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-08 / 152. szám

19 4 2. J X) C 1 V S 8 Hmszem Hrs'JXa Antal István nemzetvédelmi miniszter és vitéz Bonczos államtitkár meglátogatta a bácskai székely telepeseket A Magas vendégekéi Mindenütt lelkes szeretettel fogadták a hazatérésük első évfordulóját ünneplő bukovinai székelyek Horthyvdra, Julius 7. (MTI) A közelmúlt­ban volt egy esztendeje annak, hogy a bu­kovinai székelyek hazatértek s a kormány a visszafoglalt Délvidékre telepítette le őket. Az évfordulót Bács-megyének mind a 28 székely telepén megünnepelték. Ebből az .alkalomból meglátogatta a bácskai székely telepeket Antal István nemzetvédelmi pro­pagandaminiszter és vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, a külföldi magyarokat visszatelepitö kormánybiztos, aki a 13.200 főnyi bukovinai székelység hazatelepitését Irányította. A vasárnapi körút első állomása Eorthy- vára volt, amely Újvidék felett 25 kilométer­nyire van a vasúti vonal mentén. Deák Leó dr. bácsmegyei főispán és vitéz Bajsay Ernő alispán fogadták a minisztert és az államtitkárt. A bukovinai hadikfalvaiak kapták ezt a telepes községet, amelyben mintegy kétezren telepedtek le. Minden há­zaspár három katasztrális hold földet ka­pott, továbbá gyermekenként még egy ka­tasztrális holdat, azonkívül a Bukovinában hagyott birtok minden 5 holdja után egy- egy holdat. Ehhez járult családi ház gazda­sági udvarral. A nagyobb házakba a népe­sebb családok költöztek. A földet és házat méltányos kamattal 47 év alatt kötelesek letörleszteni. Rövidebb törlesztési időre kaptak állatokat, vetőmagot, gazdasági eszközöket, továbbá háziipari nyersanyago­kat Antal István minisztert és vitéz Bonczos Miklós államtitkárt a székelyek igen mele­gen fogadták. Horthyvárán ünnepi mise volt amelyen a székelyek és a községbe telepitett vitézek mind megjelentek. Mise után keresztelő volt. öt újszülöttet tartottak keresztvíz alá. Két újszülöttnek a községben táborozó leánymunkaszolgálatosok voltak a keresztanyái. A bukovinai székely mindig szerette a gyermekáldást s falvaik mindig tele voltak gyermekkel. Szaporaságuk a Bácskában sem csökkent. A miniszter és az államtitkár mindenre kiterjedő szemlét tartott a községben. Meg­látogatták az óvódát, azután felvonultatták előttük a legszebb állatokat, benéztek a há­zakba, istállókba s kimentek a határba is megnézni, hogy miként művelik a székelyek a földet. A székelyek már beletanultak a hazai földművelési szokásokba. A környék­beli magyar gazdák a legnagyobb készség­gel állanak a székelyek rendelkezésére. Bucsuzáskor Domokos Ferenc gazda mon­dott köszöntőt a vendégekre, amelyre An­tal István miniszter válaszolt. Megköszönve a fogadtatást, üdvözölte a régi hazájukba visszatérteket. * — A múltban sok hibát és tévedést kö­vettek el a magyar nép megerősítése ellen — mondotta —, nem ismerték fel a népi erők sorsotformáló jelentőségét, ezért en­gedték a magyarságot szétszóródni az egész világon. A mostani kormányzat cél­tudatos politikájával helyre akarja hozni a mulasztásokat. Arra igyekszik, hogy azok a magyar népi erők, amelyek valamikor a sors kedvezőtlen alakulása következtében kivándoroltak a történelmi országból, lehe­tőleg mind visszatérjenek. A miniszter beszédét a székelyek nagy éljenzéssel fogadták. A vendégek innen a Topolya melletti Andrásmezöre látogattak el. A község la­kossága a templom előtt gyütenezett. Biszek Antal kos-égi bíró köszöntötte itt Bonczos Miklós államtitkárt. Hangoztatva, hogy mindig dolgos és hü székely fiai lesznek a hazának. Ezután az államtitkár mondott beszédet: — Szívesen jöttünk ide emlékezni — mon­dotta. Amikor 179 évvel ezelőtt ez a székely­ség elhagyta az országot, tíz évig bolyongott, ómig otthont talált Bukovinában. Ez a szé­kelység megmaradt magyarnak s kétszáz éven át mindig visszaemlékezett a régi hazára. Két évszázad telt el s tavaly Isten csodálatos ke­gyelme s bölcs kormányzónk jóvolta megadta a lehetőséget arra, hogy a bukovinai Székely­éig hazatérhessen. Azért jöttünk, hotp/ meg­győződjünk, jól megkapaszkodtak-e ebben a földben. Bejártuk a székelység otthonait, csi­nosak és tiszták, karbantartottak. Tisztán öl­tözködnek az emberek, járnak a templomba, gondozzák gyermekeiket s szeretik asszonyai­kéit. Igyekezzenek ezután is eleget tenni köte­lességüknek. Mutassanak példát a környék­beli magyaroknak és más nemzetiségűiknek. A vendégek ezután megnézték az imaházat, amelynek a pápa gyönyörű aranyozott ezüst szentségtartót s székely hímzésű palástot ado­mányozott. András szálláson ugyanolyan meleg volt a fogadtatás. A községi bíró üdvözlő szavaira vitéz Bonczos Miklós államtitkár válaszolt: — Odakint nem is egészen Uzesser holdon állt a bukovinai székelység, idehaza több mint kétszeresén s ehhez a jó földhöz nem kell más mint becsületes munka. Vasárnap délután Antal István miniszter és vitéz Bonczos Miklós államtitkár kiséretük kel együtt a bácsjózseffalvi ünnepségre men­tek, amelyen az erdélyi székegységet vitéz Bíró István felsőházi tag képviselte. Németh Kálmán plébános az évfordulőünmepre sza­badtéri játékot irt „Dalol a, tengerszem“ címmel, amelyet ezer székely aijott elő a tem­plom udvarán. A játék a Bukovinába rán- dorolt s most onnan hazatért székelység ün­nepének egyes mozzanatait mutatta be. Az előadás után Antal István miniszter be­szélt. — A magyarság történelmének egyik leg­Budapest, jul. 7. A Budapesti Értesítő je­lenti: A székesfőváros közönsége az elmúlt este meleg szeretettel fogadta az orosz harc­térről érkező sebesülteket. A Keleti pálya­udvaron többszáz főnyi tömeg gyűlt egybe és virággal fogadta a sebesülteket. A sebe­sültvonat 7 óra után néhány perccel érkezett meg. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke több magasrangu ka­tonatiszt társaságában és ott' volt vitéz Hor­thy István kormányzóhelyettes hitvese is. A sebesülteket szállító vonat a Himnusz hangjai mellett gördült be a pályaudvar csar nokába, a vöröskeresztes ápolónők sorfala előtt. A szerelvény 184 sebesültet hozott ma­gával az orosz harctérről. Már harmadik napja, hogy elindultak W<evből, azóta meg­szakítás nélkül jönnek. A kényelmes utazás és a jő ellátás, amelyben a sebesültek része­sültek éreztette Is hatását. A könnyebben sebesült honvédek élénken ugráltak le a ko­XII. Plus pápa: Budapest, Jul. 7. XII. Plus pápa Serédy Jusztinián biboros hercegprímásnak levelet külött, amelyben megköszönte a magyar ka­tolikusok hódoiatát 25 éves jubileuma alkal­mából. A levél többek között ezeket mondja: „Szívből kívánjuk mindazt, ami üdvös és áldásos Magyarország számára, főleg azt, hogy Magyarország erős őré s oltalmazója Prága, jul. 7. (MTI) A kedd reggeli prá­gai lapok „A Birodalom nem gondol bosszú­ra" címmel érdekes cikket közölnek, mely­ben többi között a következőket Írják: A védnöksági kormány tagjai és más arra hivatott körök a lezajlott üléseken világo­san es határozottan megmondották a cse­heknek az igazat. Most mindenki tudja, mi­ről van szó. A kétszínűség és kétkulacsos politika, amelyről bizonyos tényezők azt hit­ték, hogy továbbra is lehet folytatni, most teljesen csődöt mondott. Ezzel erélyesen le­számoltak. A jövőben senkisem várakozha­tó a cseh körök beleegyezésére. Tudnia kell előre mindenkinek, aki birodalomellenes dol­gokon töri a fejét, hogy életével játszik a nélkül, hogy nemzete táborában bárki segít- | ségére lenne. A cseh nép a legutóbbi ese­mények tükrében megláthatta, hogy Benes a cseh népet könnyelműen katasztrófába akarta dönteni. Azok a cselekmények a rá Következő megtorlásokkal együtt, amelyeket felelőtlen elemek követtek el és könyelmü­válságosabb hor se al'át éljük, de e korszak ve szedelmeit teljes bizonyossággal legyűri a magyar nép, ha ebben a boréban tiszta ma­gyarságának erőforrásaiból meriţi jövőbe ve­tett hitét. Minden okunk megvan arra, hogy szilárdon bizzunJc a jövőben, mert a bukovi­nai székelyek mintája mutatja, hogy erős lé­lekkel és kitartással, a- jogokhoz és hagyomá­nyokhoz való ragaszkodással a legveszedel­mesebb válságokon is átjutunk. A bukovinai székelyek egy évvel ezelőtt tértek vissza Ma­gyarországra. Ez az áldott föld itt azért olyan termékeny és gazdag, mert sok-sok százezer­nyi magyar kiontott -vére termékenyítette meg. Legyetek nyugodtak, bukovinai spékely testvéreink. Ez a föld, amelyre a magyar kor many hazahozott, most már örökre a ti hazá­tok lesz, A miniszter beszédét a székely telepesek nagy lelkesedéssel és örömmel hallgatták végig. csikból. Elmondották, hogy amióta átlépték a magyar határt, állandóan érezték az ott­hon melegét, szeretetét. Kassán, Miskolcon és más közbeeső állomásokon fehér kenyér­rel fogadták és virággal árasztották el őket. A falvakon és mezőkön átgördülő szerelvény felé kalaplevéve mosolygó arccal Integettek a lakosok. A sebesült-vonaton az ellátás kitűnő volt. A sebesültek közül 104-et a fővárosban he­lyeznek el, 80 sebesültet pedig külön szerel­vényen továbbítanak Szombathely felé. A vöröskeresztes ápolónők az állomáson fagy- lattal, teával és más frissítővel vendégelték meg a sebesülteket. Mindegyik hős honvéd­nek jutott egy-egy szál virág. A Főméltósá- gu Asszony, a honvédelmi miniszter és a ve­zérkari főnök közvetlen hangon elbeszélget­tek a sebesültekkel, akik a fogadtatás után egymásután hagyták el a pályaudvart. Az állomás épülete lassan kiürült és a kisebb szerelvény lassan továbbgördült Szombat­hely felé. legyen a keresztény emberiségnek s évköny­veibe- az ősi példákhoz méltó, a hősök unokái számára pedig valóban feljegyzést érdemlő dolgokat Írjon.“ A pápa végül apostoli áldását küldte Ma­gyarország püspöki karának s hivő népének. (MTI) ségükért a rögtönitélő bíróságok előtt éle­tükkel fizettek, mind kizárólag Benes szám­láját terhelik. Európa sorsa a keleti arcvo­nal hőseinek kezében van. A szovjet elleni harc mindenki harca. Aki nem kíván őszin­tén együtt működni ebben a harpban, az a nemzet ellensége. A legutóbbi események vi­lágosan rámutatnak annak az útnak végére, amelyen a cseh nép haladt. A Benes által ideküldött gonosztevőket és segítőtársaikat megsemmisítették. Most itt az alkalom a cseh népnek az együttműködésre, mert a Birodalom a csen nemzet, mint ilyen ellen nem viselteti a bosszú érzetével. mÉKT HIRDESSEN \ KELETI ÚJSÁGBAN Mert ezt • lapot iZ jM ORSZÁG EGÉSZ M VEVŐ KÉPES KO- m ZONSÉGÉ olvasta A Kormányzóhelyettes Ur hitvese, a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke is megjelent a Budapestre érkezett sebesült hősök fogadásán „Szívből kiván'uW, hogy Magyarország erős őre és oltalmazása legyen a keresz­tény emberiségnek !" A cseh népnek elvűit kel! működnie ss Német Bírocfa^om-raaJ Ember és faj - pergőtűzben Népek és emberek ma rendkívüli kö­rülmények közé kerültek. Pergőtűzben állunk kinnt a fronton, és idebent is. Hogy ezt a tusát kibirjuk-e és felülkere- kedünk.e rajta, attól függ, hiszünk-e önmagunkban egyénileg és hisz-e a faj egyetemesen a sorsában. Mostanában sokat hallunk beszélni az úgynevezett „Cué"-izmusról. Ennek a szuggesztiv gyógymódnak az a lényege, hogyha a beteg vakon, fanatikusan, min­den gátló és kételkedő gondolatot kizárva — hisz a gyógyulásában — hát meg is gyógyul. A „Cué"-izmus azonban nem vála­szolt arra a kérdésre: az ember lelkiereje — kétségbeesett és öntudatos hite az életben — befolyásolhatja-e a végzet út­ját? Még érthetőbben: Kitérítheti-e utjá- bői a halált az emberi akarat? Hát kitérítheti! Példával szolgálhatok: Tizennyolcéves koromban kerültem ki először az olasz harctérre. Akkoriban sohasem hallottam erről a tudományról, de . ösztönösen-fanatikus rajongással hittem az életemben. Tisztára nevetségeő dolognak tartottam, hogy tizennyolcéves koromban, éppen amikor nagyobb léleg­zetvételek között kezdtem magamba szív­ni a levegőt, egyszerre csak süket és vak lehet körülöttem a világ. Tisztára ostoba­ság. Odáig mentem, hogy még azt is hittem: ha mindenki elpusztul, — én megmaradok. 1917 május 13-án az olasz pergőtűz alatt bentrekedtem egy hullámpléh-vel fedett lyukban. Éreztem, ha kimozdulok és futásnak eredek, biztosan beleszala­dok a halálba, de azt is tudtam, ezt a fe­delet egészen biztosan rám fogja nyom­ni valamelyik gránát. Viszont azt meg fanatikusan hittem, nem halhatok meg. Már most mi történt? Az ösztönre hallgattam csúfján. Az élet szavára. Fon­tos az, hogy aki élni akar, annak hallá­sának is kell lennie. Egyszerre csak azt éreztem, most inalni kell. Rohanni... bele a gránátverésbe ... de innen el!... Ki­ugrottam. És akkor azt hittem, önámító :butaság minden rajongó hitem az élet­ben. Közvetlenül a lyuk szája előtt má_ zsányi döglött olasz akna feküdt. A rob­banások beguritották az árokba. És még az ütődések után sem robbant fel... De az a pillanat, amikor átléptem ezt az ek- razit szörnyeteget... A hullámpléh-vel fedett lyukat né­hány percre rá csakugyan benyomta egy gránát.,. Úgy találtam rá a pergőtűz után. Másik esetem: Az Eisner Bubna do­linából, mint tüzérségi megfigyelő felvál­tásra indultam. A futóárok közepén ért el az olasz pergőtűz. Zuhogtak körém a gránátok. Â becsapódások mind köze­lebb jöttek a futóárokhoz. Mit tegyek? Most is a belső sugallat, az életem sza­vára hallgattam. Mikor éreztem — innét is rohannom kell, bele a mégveszélyesebb zónába — ekkor sem tétováztam. Végig­rohantam a dolinán s akkor megéreztem, hogy a hátam mögött — jön már —tolja — szaggatja a levegőt az az egyetlen egy, amelyet katonanyelven igy nevez, tek: az „enyém" ... Hasra vágódtam. S a gránát? három lépésnyire mellettem robbant fel. Ismé­telem és szükség esetén több élő tanúval bizonyítom: három lépésnyire tőlem rob­bant fel a gránát! A futóárkot betemette, szétverte a pergőtűz, hogy még a nyo­mára is alig lehetett ráakadni. Kicsit szédülve, de karcolás nélkül tá­molyogtam vissza az állásba. Mi ebből a tanulság? Ennyi: vakon, fanatikusan, rajongva hinni az életben. A Teremtő hálás annak, aki vakon hisz keze munkájának egészen törékeny alko­tásában. És akkor talán elérünk odáig, hogy saját akaratunkból meg tudjuk hosszabbítani az életünket és sohase ha­lunk meg. Igen. Sohase halunk meg. Mert, ha egyszer a nép, az én népem ilyen öntu­datos életszerelemmel kezd hinni jövőjé­ben, az életben, kérdem: nem az örökké­valóság népe? T. Gy. — önállósítás előtt álló kereskedők és ipa­rosok figyelmébe! A Baross Szövetség ko­lozsvári fiókjának elnöksége a kővetkező felhívást bocsátotta az érdekeltekhez: Fel­hívjuk mindazokat a kereskedőket és ipa­rosokat, akik vidéki városokban a fűszer- és vegyes-, szeszesital-, üveg- és porcellán-, kéz- müáru-, tűzifa-kereskedésben, tímár, sütő­ipar, fodrász, bádogos, nyomdász-könyvkötő- ipanban önállósítani akarják magukat, hogy saját érdekükben haladéktalanul jelentkez­zenek a Baross Szövetség Deák Ferenc-utca 4. sz. alatt lévő irodájában további utasítá­sok végett. Jelentkezni lehet délütán fél 7 órától este 8 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents