Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-08 / 152. szám
1942. J V C 1 V s a MIRA“ gyógyvizek Szittya r.-t.-nál. 20-72 51 R®mmel vezértábornagy, a sivatag hadvezére Irta: Benary alezredes Az afrikai háborúnak sajátos jellege Van. Távol a hazától, szokatlan talajon és még Inkább szokatlan éghajlati viszonyok között, a legnehezebb utánpótlási feltételek mellett kell a német és olasz szárazföldi és légihaderőnek emberanyag és felszerelés tekintetében számbelileg fölényben lévő ellenséggel megküzdenie. Győzelemre csak akkor számíthat, ha olyan hadvezért tudhat parancsoltjának, aki tudja a módját, miképpen ■ lehet a hadszíntér ţninden különleges sajátságát terveibe iktatni és aki elgondolásainak az éghajlat és terep minden alattomos meglepetésével szemben is érvényt tjid szerezni. Ez a hadvezér Rommel vezértábornagy. Rommel egyszerű tanitócsaládból 1891 november 15-én a svábföldi Heidenheimben született. Már az első világháborúban Is kitűnő katonának bizonyult, ö volt az, aki 1917 őszén hegyivadászzászlóaljával megrohamozta a Monte Matajur 1643 méter magas csumát és ezzel széles éket vágott az Isonzó felső folyása mentén húzódó olasz állásokba, majd pedig a következő napokon az igy adódott előnyt kihasználva 9000 foglyot ejtett és 81 ágyút zsákmányolt. Nagyszerű képességei és általános elismert érdemei ellenére csak hajszálon mult, hogy a világháború szerencsétlen kimenetele el nem térítette a katonai pályától. A békeszerződésben engedélyezett kis zsoldoshadseregben már nem jutott számára hely. A kényszerű szünetet mint egyetemi hallgató látkörének képzésére használta fel és mint ilyen hamar összeköttetésbe került Hitler mozgalmával. A vágy azonban, hogy fegyverrel szolgálja hazáját, sohasem aludt ki benne és mihelyt alkalom kínálkozott rá, ismét katona lett. Egy ideig a bécsújhelyi kaţonalâkola parancsnoka volt, y.jd összekötő tiszt a hadsereg és Hitler-ifjuság köpött. „A gyalogság támad“ cimü könyvével mint katonai szakiró is jól csengő ne 1 szedett magának. A háború kitörésekor különösen felelősségteljes feladatot kapott: a Führer főhadiszállásának védelmével bízta meg. A frontf ;zolgálat útja csak a nyugati háború meg- ndulâsakoţ nyílt meg ismét számára. Uj feladatköre egy páncélhadosztály élére állítatta, tehát arra a helyre, melyen gyors elhatározóképessége és erélye a legjobban érvényesülhetett. „Majd csak utat törünk magunknak!“, ez volt a jelszó, melyet személyes példájával és lelkesítő szóval egyaránt igyekezett tisztjei, altisztjei és legénysége leikébe beoltani. Akár csak „egyszerű“ felderítésről volt szó, akár kemény páncélos csatáról, Rommel mindig messze csapatai előtt haladt, hogy saját szemlélete alapján keresse meg amegkedvezőbb helyet és pillanatot ereje zömének latbavetésére. „Parancsnoki kocsija nyitott tornyába állva, kezét a géppuskán nyugtatva \;agy szőnie előtt elmaradhatatlan fényképezőgépével vezeti a harcot, amíg a nap az égen van — jellemezte egyszer egyik altisztje. — Ha a nap már nyugovóra tért, ö még ott ül egy po!»ár vörösbor mellett térképei fölött, hogy kidolgozza másnapi terveit és hajnalban már frissen borotválkozva tart szemlét a legelső vonalaknál“. A franciák a nyugati hadjárat első szakaszának lezárulása után azt gondolták, hogy most m^r, ha elég későn is, megtalálták a nagy titok nyitját. Abban a feltevésben, hogy a német páncélosok mindig az utakon sietnek előre, a Weygand-vonalon és mögötte mélyen tagozott csapdákkal és páncélelháritó ágyukkal szórták tele az úthálózatot. Rommel nyomban felismerte az ellenség taktikáját és nem jött zavarba. Af, utak elkerülésével a szántóföldeken, árkon- bpkfon keresztül gááolt előre páncélosaival és mielőtt az ellenség csak valamit is megsejthetett volna, már oldalba vagy hátba is kapta a neki állított csapdákat. A „kisértet- badosztály“, keresztelték el páncélosait a franciák. Hitler Rommel érdemeiért azzal mondott köszönetét, hogy még nagyobb feladatva! Mzta meg: az afrikai német hadsereg élére állította, olyan helyre, mely valóban tág teret adott minden képessége kifejtésére, itt tm kötötte k$zét előirás, de nem ii mu- 1- tta neki katonai kézikönyv az utat. Stratégiáját és taktikáját saját magának kellett t negteyemtenie. Az afrikai homoktengerben mindazon lehetőség nyitva állott előtte, mellyel egy flottaparancsnok élhet a tengeren: a majdnem végtelen térben páncéloskötelékei minden tekintet nélkül az oldal és hátbiztosv- tásra szabadon száguldozhattak, nem kellett területi nyereségre vagy területi veszteségre gondolniok; a cél csak egy volt, az ellenség megsemmisítése. Akár előretört, akár hajlékonyán kitért, Kömmel utánozhatatlan művészettel mindig kezében tarotta a kezdeményezést. „Rommel, a kigyó“, amint az angol rádió elnevezte, mindig valami mást tett, mint amit az ellenség várt tőle. Ez a kiszámíthatatlan, varászlatos taktika tette győztessé a támadásban és védekezésben egyaránt, akkor is, amikor az ellenség már azt gondolta, hogy győzött és ennek a taktikai érzéknek köszönheti legújabb győzelmét Is, melynek következményeit egyelőre átlátni sem lehet. Amiben ezenkívül egyetlen angol tábornok sem érhet nyomába: az a személyes bátorság és pélflaadás. Könnyű páncélkocst- jában, mely csak gyalogsági tűz es gránátszilánk ellen nyújt védelmet, az ellenséges ágyukkal, repülőtámadással mit sem törődve, ott volt Bir Haeheim és Tobruk ostrománál Is, hol itt, hol ott bukkanva fel és rövid tájékozódás után uj parancsokat osztva. Amint Tobruk előterében a műszaki csapatok megnyitották az első utat a drótakadályok között, Rommel már néhány perc múlva a helyszínen termett, tüzérséget és páncéltörőágyukat vitetett állásba és személyesen jelölte ki mindegyik üteg céljait. Az év tavaszán Hitler Rommel tölgyfalombos lovagkeresztjét a kardokkal egészítette ki és vezérezredessé nevezte ki, most pedig vezértábornaggyá léptette elő. A német nép azonban és vele együtt a világ közvéleménye még többet lát benne: a sivatag legyőzhetetlen hadvezérét. (MN) Hegindult az augusztusi Nemzetközi Vásár utazási igazolványainak elővételben való árusítása Csalt LorTáVozolt mennyiségű vásárífjazolrányl fi őz- halnak ez évben forgalomba A magyar vidék közönségét közelről érintő ujitást vezettek be ez évben az augusztus 14—24-ig Budapesten megtartandó „Háborús“ Nemzetközi Vásár utazási kedvezményével kapcsolatban. A rendkívül nehéz közlekedési helyzet ellenére, a kormány figyelemmel volt a Nemzetközi Vásár országos nagy gazdasági jelentőségére és épp ezért hozzájárult ahhoz, hogy a Vásár vidékről érkező látogatói ez évben is igénybevehessék a Vásárral kapcsolatos, évtizedek óta megszokott 50 százalékos utazási kedvezményt. Ugyanakkor, amikor a kormány ezt az elvi döntést meghozta, kénytelen volt azonban gondoskodni arról, hogy a Vásár által előreláthatólag keletkező hatalmas utasforgalom ne állítsa az Államvasutakat megoldhatatlan feladatok elé. A célt az illetékesek azzal látták elérhetőnek, hogy korlátozott számhoz kötötték a kibocsátható vásárigazolványok mennyiségét. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy a közönség körében az évtizedek során oly nagy népszerűségre szert tett vásárigazolvány ez évben nem áll többé .tetszés szerinti mennyiségben rendelkezés^ ámi viszont a Vásár rendezőségét arra kényszeritette, hogy a forgalomba- hozatal eddig megszokott módszerét teljesen uj alapokra fektesse. Mint értesülünk, a Vásár a közelmúlt napokban közölte a minden városban és nagyobb községben működő képviseleteivel, hogy — az uj helyzet folytán — ez évben csak azon vidéki látogatók részére küldheti meg a féláru utazási kedvezmény igénybevételére és a Vásár területére való díjmentes belépésre jogosító vásárigazolványt, akik azokat legkésőbb e hó végéig elővételben vásárolják meg á képviseleteknél. Megjegyezték ezzel kapcsolatban, hogy a képviseletek ezúttal még az elővételeket sem fogadhatják el korlátlanul, hanem csak annak a vásár- igazolványmennyiségnek mértékéig, amelyet velük most előre közöltek és amely mennyiség — mint értesülünk — közel Vf-sd kevesebb, mint amennyi igazolványt az egyes képviseletek az elmúlt évben forgalomba tudtak hozni. A helyzet tehát az, hogy aki igénybe kívánja venni a vásárigazolvány által biztosított kedvezményeket, jól tesz!, ha már a legközelebbi napokban gondoskodik az igazolvány megvételéről. „Jegenye-fürdőn", a szegénysorsu gyermekek nyári paradicsomában... Kéiszáz évvel ezelőtt csodatevő helynek tartották a fürdőt, ahol Kolozsvár városa ezévben £00 gyermeket nyaraltat Kolozsvár, julius 7. Kolozsvár városa ez év nyarára nagyszabású gyermeknyaraltatási tervet dolgozott ki. A terv lebonyolítása a közellátás ismert nehézségei ellenére is kifogástalanul folyik. A város erre a célra megkapta a Kolozsvártól mintegy htisz ki lom é- _ térré fekvő, kies Jegenye-fürdőt“ a terület tulajdonosától, az Egeresi Bánva R. T. munkásainak jóléti alapjától,'azzal a kötelezettséggel, hogy az ő munkásgyermekeik ellátásáról is gondoskodik. Most, az első évben mintegy ötszáz spegénysórsu gyermek nyaral csoportokban „Jrgewye-fürdőn“, de valószínű, hogy a nvaraltatási mozgalom jövőre még jobban kiszélesedik. A város vezetőségét a nagyjelentőségű gyermeknvaraltatás megvalósításában hathatósan tárnom tta az Országos Gyermekvédelmi Liga, amely kilencezer pengővel járult hozzá az idei költségekhez. A nykraltatás előkészítésének hatalmas munkáját Sólyom Sándor dr. főorvossal együtt a város népjóléti osztálya végezte. A nyaraló gyermekek gondozását és felügyeletét a gondozónők látják el. Most Kolozsvárra érkezett Petty Pál államtitkár, titkos tanácsos, az Országos Gyermekvédő Liga elnöke. Az országos elnök kolozsvári tartózkodása alkalmat adott arra, hogy bemutassák neki a nyaralóhelyet és az ott üdülő, szégénysorsu gyermekeket. Néhány meghívott látogatott el a telepre, igy Petry Páli elnökön és feleségén kivül Velits Zoltánná, a Vöröskereszt kolozsvári elnöknője, Kiss Károk* * dr. tnoiterví főtanácsos ás Bir lyom Sándor dr. városi főorvos. Az ut, amelyet a gépkocsi egy óra alatt tett meg, szinpompás, gyönyörű képet tár az utasok elé. Falvak és földek — júliusi pompában A kép, mégha annyiszor látta is a városi ember* mindig uj és üdítő. Az aszfaltozott országút vékony csíknak tűnik fel a hatalmas zöld tengerben. A hegyekről fák illatát hozza a szellő, a völgyekben most érik a termés, a megművelt földek most fizetik vissza az áldozatos munkát. Művész ecsete méltó csak arra, hogy megörökítse a falvak és földek julii^si pompáját. • Egeres előtt lekanyarodunk a telephez ve zető megyei útra. Az utat most javítják s kanyarjaival, lejtőivel, emelkedéseivel ugv hat, mint egy kisebbfajta Királyhágó. Itt már nem „falija“ a kilométereket a motor, lassan haladunk előre... s úgy érezzük, mintha óriási parkba léptünk volna be. Minden kanyarnál a táj újabb szépsége tárul elénk. Nemsokára már fel is tűnik a telep. Két nagy épületét öreg faón ások veszik körül. Vidám gyermeksereg rohamozza meg a vendégeket, az apróságok csipognak, kacagnak körülöttünk, ragyog a szemük az örömtől, tudják, hogy most következik az ünnepség, amelyre készültek. Nagy Margit, aki az ügyosztály részéről a látogatókat vezeti, alig tud kiszabadulni a gyermekgyiirüből. Nyolc és tizenkét év közötti kislányok: valamennyien csinos kartonruháeslcában. (Ezeket a ruhácskákat is a város szerezte be részükre.) Aj arcokat egészségesre festette az erdei levegő, a napfény, a rendes táplálkozás. Mindegyik kislány gondosan megfésült hajában szalag, kis cipőik fényiének a tisztaságtól. Száziiégy gyermek van itt, holnap mennek hcan s mar érkezik a második csoport. Végigsétálunk a két épületben. „Jegenyefürdőt“ ötven évvel ezelőtt létesítették, mint gyógyfürdőt. Régi feljegyzések szerint kétszáz évvel ezelőtt csodatevő helynek tartottak és forrásai vizéért messze földről is felkeres- ték. Az idén vizpróbákat csinálnak a források gyógyhatásúnak megállapítására. így ezidőszerint tulajdonképen nem is fürdő, hanem üdülőhely. A két komor épület, amely a román kisajátítások során az egeresi munkások birtokába jutott, a munkások nyaralására szolgált. Fürdő nem volt itt, de korcsma igen. . Mintaszerű rend és tisztaság mindenütt Az apróságok nagy hálótermeiben mintaszerű a rend és a tisztaság. Hófehér ágyneműtől duzzadó ágyak sorakoznak egymás mellett. Nagy ebédiőterem van mindkét épületben, az időjárás azonban megengedte, hogy a nyitott helyiséget használják. Megnéztük a konyhát is, ahol éppen ,,bukta“ készéül a gyermekek nagy örömére. Mindenütt látszik, hogy szorgalmas kezek dolgoznak ... Szinte felesleges kihangsúlyoznunk, hogy ezt a helyet is a legelvadultabb állapotban vette át bérletbe a város s a berendezés és felszerelés nem kis összegbe került. Természetesen vannak hiányok, sok még a javítanivaló, amit Petry Pál elnök is megállapított. Az elnök egyébként megelégedését fejezte ki az adott körülmények között elért eredmények felett. Valóban öröm, hogy már idáig eljutottunk. A gondozónők nemcsak felügyelnek a gyermekekre, hanem játékra, enekre es sza V a lat-okra is tanítják őket. Egész nap loglal- kóznak velük. Ennek az eredményét mutatták be íj, virágokkal beültetett térségen, amelynek közepén ott leng a nemzeti lobogó. Az egyik kislány virágcsokorral és ügyesen elszavalt verssel üdvözölte a vendégeket, Megkapó volt, amint a katonás rendben felállított gyermeksereg csengőhangon több magyar dalt és nótát énekelt. A gyermekek ezután elvonultak a látogatók előtt. A nap ragyogóan sütött a gyermekhadra, amelynek vidám hangjából kicsendült a bizakodás a jövő még szebb magyar nyara iránt. TÖTH SÁNDOR Itt születtek, itt akarnak élni Kolozsvár, jul. 7. A kolozsvári törvényszék Szabó András dr. elnökletével ülésező büntető hármastanácsa kedden hirdetett Ítéletet a junius hó. 16 óta letartóztatásban lévő Miele» János és Rogoján János északerdélyi illetőségű román határátlépők felett. Kihallgatásuk során mindkét vádlott azzal védekezett, hogy a bécsi döntés alkalmával az ókirályságban teljesítettek katonai szolgálatot és így nem jöhettek'haza. Azzal biz- tatgatták, hogy a döntés után még teljes hat hónapig tetszésük szerint optálhatnak, amidőn azonban sor került volna erre, a román hatóságok már tudni sem akartak róla. A szatmármegyei Láposházáról elszármazott 34 esztendős Mldea János aranybányász létére a zsilvölgyi szénbányáknál igyekezett elhelyezkedést találni, de nem jutott megfelelő" megélhetéshez. Hasonlóképpen járt a 25 esztendős misztótfalusi Rogoján János is. összeismerkedtek és elhatározták, hogy „hazatérnek“ szülőföldjükre. GyalUnál lépték át a határt, majd a magyar hatóságoknál jelentkeztek. _ Itt születtünk, itt nevelkedtünk, itt akarunk ezután Is élni, — hangoztatták egybehangzóan mindaketten, mert hozzátartozóik és házastelkük is Szatmár megyében találhatók. A bíróság, az előzetes vizsgálati fogság beszámításával, mindkettőjüket 2d 20 napi fogházbüntetésre Ítélte. Az Ítélet jogerős. 150 Iroda toboroz francia munbésobaf fV^me'orfizáq rcsrér® Vichy, jul. 7. Franciaország megszállott és meg nem szállott részén összesen 150 Írod» toboroz Németország részére francia munkást. Minden szakmunkás, akinek Németországban képességének megfelelően munkai helyet adnak, 1000 francia frank jutalmat kap. Arra számítanak, hogy hetenként négy munkásvonat Indulhat majd Párisbóí Németországba. (MTI)
