Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-26 / 168. szám
Egyiptomban van, nincs a háborúban“ „A háború de Egyiptom Az északafrikai brit vereség következményeit egyelőre nem lehet felmérni, de mármost meg lehet állapítani, hogy a kérdés politikai vonatkozásai érdekesebb fejleményeket ígérnek, mint a katonai műveletek további sorsa. Politikai fordulatot tulajdonképpen akkor öltött Kommet offenzivája, amikor Libia felszabadítása után átlépte az egyiptomi határt és így a harci cselekmények elnevezésének jelzőjét Egyiptomra hárította. Nagy-Britannia mindent elkövetett és elkövet ma is, hogy az Empirc-nak ezt a kuics-pozicióját továbbra in ellenőrzése alatt tarthassa. El lehetünk készülve arra, hogy Auehinleck még a lehetetlent is megkísérli, hogy elkerülje a katasztrófát, amelynek következményei beláthatatlanok volnának. Churchill, nagyon okosan, válasz nélkül hagyta Hore Belislia volt hadügyminiszter aggódó kérdését: „Száz nap alatt elveszítettük távolkeleti birodalmunkat; mit fogunk elveszíteni a következő száz nap alatt ?“ Az angol alsóház minden tiszteletreméltó tagja tudja, ha gondolkodását ki nem kezdte, még az idő, hogy a középkeleti homok neprei-napra csúszik ki a Tommyk talpa alól és hogy a közelkeleti népek hite megrendült a brit erő mindenhatóságában. A City kinyújtja csápjait Egyiptom felé Napoleon volt az, aki ez angolokat közvetve rávezette arra a nagy stratégiai ötletre, hogy brit protektorátust létesítsenek a Földközi-tenger és India között: ,,a nagy korzikai“ 1798-ban zseniális tervvel, Egyiptom elfoglalásával akarta a Birodalom alól az egyik főpillért kidönteni. A veszély, amely másfél századdal ezelőtt fenyegette a negyedvilágot felölelő angol birodalmat, azóta állandóan kisért és nem hagy egy nyugodt percet a felelős londoni államférfiaknak. Mint a mimóza, ha alig érezhető enyhe fuvallat érinti szirmait, teagál, úgy reagálnak az angolok is a legkisebb célzásra, amely a Vörös-tenger és a Földközi-tenger köz*! szárazföldi sávval kapcsolatos. Emlékezetes még az az ellenséges magatartás, amellyel az angolok a két tengert, összekötő csatorna tervével szemben viseltetnek. Tizenöt évig hadakozott Lcsseps Ferdinánd Anglia ellen, hogy megvalósíthassa a Szuezi csatornát. S amikor végre 1363 november 16-án, milliárdnyi áldozat után, o, nagy építkezés elkészült, az angolok ünnepeltek a leglelkesebben, mintha az övék lett volna az érdem javarésze, örömük pedig akkor vált teljessé, mikor Benjamin Disraeli, a jószimatu zsidó kereskedő-minisztcrcliKiK őseitől tanult remek üzleti fogással megvásárolta a Szuezi csatorna, részvénytöbbségét Khedive Ismael- tó'l, a választékos, de költséges ízlésű pasától. Az üzlet egyúttal gigántikus nyereséghez juttatta a brit „premier“ fajtestvérct, Lionel Kotschild bárót. Szuez azonban Egyiptom nélkül csak gyenge támaszpont, s ezért ettől kezdve a britek minden igyekezete arra irányult, hogy a Nílus völgyének nyugati peremére is kiterjesszék uralmukat. Iamael pasa aggodaUna bekövetkezet: „Félek, hogy Egyiptom tartozik a csatornához és nem a csatorna Egyiptomhoz". Az 1875-ös években a City mind melegebb és melegebb érdeklődést mutat Egyiptom irányában s amerre még ebben az időben a City kinyújtotta csápjait, azt menthetetlenül behálózta. így történt Egyiptommal is. Idegháboru — 1879-ben ... 1879 júniusában, amikor még Egyiptomban az ottománok voltak az urak, Angiin bujtogatására tsmaelt elűzték. Ismael fia alávetette magát az angolok pénzügyi ellenőrzésének, de a nemzeti érzelmű fellahok gyakran kinyilvánították angolellenes véleményüket. A visszahatás nemsokára meg is történt: Arabi pasa forradalmat szervezett. Már ekkor értették az angclok az idegháboru módszereit: Alexandria előtt az angol-francia flotta tüntető felvonulást rendezett. Amikor Sir Seymour látta, hogy az egyiptomiak nem nagyon illetődnek meg a dreagnoutliok- tól, ultimátumot adott s annak lejárta után 1883 Julius 11-é.n bombázhatni kezdte a kétezer éves világvárost. Paris utasítására a francia hajóhad nem vett részt ebben a hírhedt akcióban. A közelkeleti angol-francia vetélkedés ezzel újabb fejezetéhez étkezett. Tizenhat évvel később, a „íachodaJ gyalázattal" elérte a válságot, a második válságos perc pedig a múlt évben Szíriában lobbant ki. Megszületik a „Middle Eastern Empire“ Arabi pasa 1882 szeptember lS-áu Tcll-el- Kcbricnél kapitulált és ezzel megvetette alapját a Middle Eastern idiupire-nak, amelyről az angolok nemrég még azt vélték, hogy „sub specie aeternitatis“ született. Azóta nem mozdultak az angolok Egyiptomból: sőt azt az Empire szivévé építették ki. Kairó a Secret Service és az Intelligence Service középkeleti központja lett. Még a világháború előtt megkísérelték a Nílustól a Gan- gcszig egy egész sor vazallus államot létesíteni, ez azonban csak a Versailles! rneg- bllincselós után sikerült I.awrcnccnak és körmönfont ügynökeinek. Sokat kérkednek a britek a ,,pax britannica“-val, amelyet az északafrikai és elöázsiai térségben honosítottak meg. Pedig az áldozatok, az elnyomott arabok és a többi muzulmánok tudják a legjobban, hogy a „pax britannlea“ valójában temetői csend, amelyben a halottak nyugtalanul mozognak és amely felett az angol rendőrök gumibotja őrködik. Ami 1882 után történt, nem egyéb, mint az irattan törvény’be iktatett brit gyarmatosítás megvalósítása. Mikor Lord Kitchener, a kartumi győző, „védelmébe" vette a Nilua felső folyását, Lord Cromer már beszervezte a delta környékét az angol politika, - közgazdaság és „missziöä“ civilizáció jármába. Az első világháború idején Egyiptom a várakozás álláspontjára helyezkedett. A nemzeti pártok, miután a világháború nem hozta meg a várva-várt felszabadulást, a W áld pártban egyesültek. Az első komoly viharfelhő 1930-ban gyüA mostani háború kezdete óta Anglia számtalan kísérletet tett, hogy Egyiptomot belevonja saját szolgaságának a megvédésére. Az egyiptomiak ellenállása határozottabb volt, hogysem a csábítót azonnal és teljes mértékben kielégítse. Alibiből megszakította a diplomáciai viszonyt Berlinnel. Kómával, majd Vichyvel és a többi, tengely oldalon küzdő állammal, de tovább nem ment. „A háború Egyiptomban van, de Egyiptom nincs a háborúban“ ez a találó paradoxon járja ma a fáraók hazájában. Azok az egyiptomi vezetőférfiak, akik nem akarták megérteni a brit hatóságok világos szngcsszióit, „véletlenül Lampson-kávót Ittak“. Emlékezetes, hogy Hassan Sabry néhány perccel a semlegességl nyilatkozat felolvasása előtt a parlament folyosóján összeesett és meghalt. A király szintén „lourd boy“... („Nehéz fiú"). Ezután a nyolcadik hadsereg tripoliszi bevonulásával akarták megingatni az egyiptomiak makacsságát, de ez Kommet 6s Bastico csökönyösségén elakadt. Ami azután lekezett ar egyiptomi angol uralom felett, A Foreign Office megrémült az dlaszok abeszszlnîal hadjáratának várható következményeitől s hogy kimutassa a brit oroszlán nagylelkűségét, gyorsan „függetlenségi egyezményt“ kötött Nahas pasával, a mostani miniszterelnökkel. Egyiptom drágán fizette meg az igen kétes értékű függetlenségi Ígéretet. Anglia felsöbbségét a Szuez csatorna felett újból megerősítették, olyanformán, hogy az egyiptomiak majd csak akkor gyakorolják felségjogukat, ha a csatorna biztosítását el. tudják majd látni. Ezt a képességet viszont az angolok mérik majd fel. Jelentékeny összeget fizetnek ezenkívül a reggeltől estig görnyedő és kegyetlen forróságban verejtékező fellahok a sátrak alatt liiísiilő, megszálló brit csapatok fenntartási költsége elmén. Bár a szerződés szerint a megszállás csak a csatorna környékére, a kikötőkre, a repülőterekre és a közlekedési utakra korlátozódik, ma is vígan leng Union Jack lobogója a kairói citadella tornyán. Miért? Ezt kérdezte Mahmud pasa is, feleletet azonban nem kapott a kérdésre, mert a kérdés elhangzása után meglepetésszerűen „meghalt“. Időközben az angolok szerződésbeli kötelezettségűkhez híven, felszerelték az egyiptomi hadsereget. Igaz, hogy klsznpe- rált, ócska ágyukkal és teljesen hasznavehetetlen gázálarcokkal, de az egyezmény szövegének mennyiség szempontjából gavallero- san eleget tettek. Ezzel a hadianyaggal az egyiptomiak nem lázadhatnak fel, Igaz, hogy Rommel ellen sem indulhatnak. Sir Miles Lampson, a „nagykövet" egy pillanatra sem szűnt meg gyámságot gyakorolni Emuk király felett. történt, az elég friss ahhoz, hogy ne kelljen megismételni. Nem valószínű, hogy a Szuezl-csatoma használhatatlanságára tett intézkedések, Kairó katonailag védett városnak való nyilvánítása, a Nílus gátak aláaknásitása fokozná a Wafdisták Anglia iránt érzet rokon- szenvét.“ Alig egy éve, hogy Churchill az Alsóháziján kijelentette: „Nem szabad Egyiptomot elveszítenünk.“ Ma a premier kissé keserű szájízzel készíti elő őfelsége alattvalóit: „Keményeink Középkeletcn és a Földközi- tenger környékén semmibe foszlottak. Franciaország összeomlása óta nem éttünk át olyan súlyos megpróbáltatásokat, mint amilyenek most v árnak ránk.“ Az arab világ most Kairó felé tekint, különösen a tengely által tett nyilatkozat után, amely szerint Egyiptom visszakapja teljes függetlenségét. Ezúttal lehet talán először számolni a mostani háború folyamán az annyit emlegetett „ötödik liadoszlop“ tevékenységével, de annak tagjai kizárólag a nacionalista egyiptomiak lesznek. N. J. Könyv-, papír-, irószerkereskedosegéd szinkeresztény, f© 1Vé Iétik ECKER KALMAN szaküzletébe, Budapest, VIII., Vas-utca 12. sz, Ajánlatokat sürgősen kérem. Széles Ferenc, a tehetséges repülő és közkedvelt oktató is. A repülések megtörténtek, a nap már leáldozóban van, de Bartha oktató nyugodtan rajzolja köreit a levegőben. Hét óra felé a szél kezd alábbhagyni. Lassan mind gyengüt, mignem egészen lead. A „Vöcsök" mind leimebb-lenncbb Írja köreit, mig egészen le nem süllyed. Ekkor egy merész kanyar és már lenn is van a földön. Megnézik az órát: 7 óra. Bartha Béla tehát újabb teljesítménnyel ajándékozta meg egyesületét: egy’ kilenc órás repüléssel. A fiuk ujongva veszik körül a gépéből kiugró oktatót. — Lekapni! lekapni! — kiabálják. Odaérkezik a vezetöoktató Is és Earths Béla katonásan jelentkezik! — Vezetöoktató ur tisrtelctette! jelentem, le kcUett szállnoin, mert elállt a szél. A vezetöoktató elismerését fejezi ki és kezet nyújt Bartha Bélának, aki rosszulléttel bár, de leszállás nélkül kilenc órát repült egyhuzamban. Még ezt is megtoldotta volna, ha a szél cserben nem hagyja .., Könyvek között CSERESZNYE» — Németh László színjátékét — Hosszú évek óta nem keletkezett olyan vihar a magyar színházi világban, mint Németh László „Cseresznyés“ eimii darabja körül. Válaszok, viszontválaszok, támadások és magyarázkodások röpködtek a levegőben. A szerző tiltakozott a darab előadása ellen, mondván, hogy’ azt akarata ellenére adták elő, a színház is nyilatkozott s heteken át folyt a harc, aminek a célpontja tagadhatatlanul nem annyira a „Cseresznyés“, mint inkább a szerző személye volt. A színjáték, amit most egyszerű, iziéses formában könyvalakban, a színházi nézőtér* néli tágabb, olvasó nyilvánosság elé vitt az „Exodus“, semmiképen sem magyarázza meg a körülötte támadt nagy vihart. Kétségtelenül közel fekszik a könyvdrámához. Az író mondanivalóinak súlya nem mindig bírja eh a színpadot s még igy a könyvben is vissza kell forgatni, ha az olvasó meg akarja érteni a modanivalókat s nem akar leszédülni íz iró gondolatainak gerincéről. A darab elé Karácsony Sándor irt bevezetőt s ebben hangoztatja, hogy a darab sikertelenségének oka abban rejlik, hogy mind a nézők, mind a birálók különbséget tesz; indogermáu dráma és magyar dráma között. A gondolat kétségtelenül érdeke“. Magatartásunk, életszemléletünk, s hogy Németh László nyelvén beszéljünk, „szellemi közérzetünk“ tagadhatatlan különbözőségeket mutat fel az indogermán népekkel szemben. Ennek egészen természetesen nyilvánulnia keli vagy legalább is kellene a drámánkban is. Éppen úgy, mint ahogy van külön, semmi mással össze nem hasonlítható magyar zene, szobrászat, éppen úgy meg kell születnie a magyar drámának is. Ennek az eljövetelét hirdeti Karácsony a „Cseresznyés“-ben. Fejtegetései kétségtelenül érdekesek, de éppen ezért keli elmarasztalni Karácsonyt, hogy ilyen nagy- fontosságú, eddig alig bolygatott kérdést néhány oldalon próbál elintézni. Ha ki akar elégíteni és hívéül akar szegődtetni az indo- germántóli külömböző magyar dráma ügyének, akkor fejtse ki részletesen elgondolását. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a bírálók- pergőtüzének nem volt igaza. A Cseresznyés érdemes és értékes mü. Szimbolikája hibátlan s ha a könnyű színpadi édességekhez szokott közönség el is huzza a száját, ez nem annyira Németh László, mint inkább azoknak a hibája. akik annyi eve nevelik félre a. közönség ízlését. NYILTTER* FELHÍVÁS! ügyfeleim megvették Puskás Amália úrnőtől Unió-utca 14. szám alatt a „Susogó"- éttermet, a hitelezők Jelentsék bé követeléseiket 8 napon belül dr, Sillay ügyvédi irodában, Főtér 23. ♦ E rovatban közösekért nem vájjál fett- lösséfifct a szerkesztőség. BiKSZAD GYÓGYFÜRDŐ <“ teljesen átalakilva megnyiít megye) Gyomor, vese, b 7, hólyagbajok és mindenféle liurulos megbc'egedise'e syóg \hciye. Ivó kúra, melej ásványvizes és szénsovas lürdők. Inhaloférium. Tiszta szobák, Diétás konyho Felvilágosítást u.yujt a Fürdőigazgatóság Bikszádfürdő. Kilenc óta a levegőben, kocka cukorral és kél sz Újabb vitorlázó tol'esitmény a dezméri lepülőtéren (Kolozsvár), I9í2 julius 24. Péntek. Nagy nap a fiatal kolozsvári repülök életében. Ma kezdődik a „B“ tábor. Akik eddig-sikeresen túlestek az „A" vizsgán és a koruk is megfelelő, mind összegyűltek ezen a napon a dezméri repülőtéren. Sorba állottak és úgy hallgatták meg vezető- oktatójuk, Hye György beszédét, amelyet a „B" tábor megkezdése alkalmából mondott. Az ünnepélyes szertartás lezajlása után mindenki megkapta a maga beosztását és máris jókedvvel folyik tovább a munka. Mindenik fiu vig, fürge, mert a szokott forró nap helyett enyhe szellő lengedez. Ez, ha nem is viszi fel a gépet helyettük a hegyre, legalább lehüsiti napbarnitott, meztelen hátukat. Közben a szellő erősödik, gyenge széllé változik s meg-merlobogtatja a hangárra felhúzott zászlót. — Ebből szél lesz — mondják egyszerre többen Is. Csakugyan a szél mindjobban erősödik. Megjelenik az oktató is és kiadja a'parancsot : — Fiuk, fel a gépeket a tetőre, vitorlázás lesz! A fiuk szokott lelkesedéssel szaladnak a gépek után és máris viszik fel azokat a hegyre. Nemsokára három gép szeli a levegőt a már 8—10 m. sebességű szélben. Közben megérkezik egy uj vitorlázó, aki a „C" vizsgát szeretné letenni a kitűnő szálban. Az egyik gép leszáll s a „C“-vizsga jelöltet azzal elrajtoltatják. Ezalatt nagy sürgés-forgás keletkezik az egyik gép körül. Bartha Béla oktató újabb többórás repülésre készül. Az egyik flu leszalad, hogy valami harapnivalót hozzon az útra. Nagy sietségében nem talált egyebet csak négy kockacukrot és két szeletecske kenyeret. így Bartha Béla, a jólismert repülő ezzel indult útnak. Rajtoláskor megnézik az órát: délelőtt 10 óra. Az elindított „Vöcsök“ vigan ugrik el a hegycsúcsról és méltóságteljesen szeli tovább a levegőt. Amíg nagy köröket ir le a hegy fölött, addig lenn tovább folyik a szorgalmas munka. Az uj „C“ vizsgás már le is szállt. Mindnyájuk örömére a vizsga sikerült. A kötelező 15 perc helyett 40 percig vitorlázott. Ezalatt eljön az ebédidő is. A „Vöcsök“ még mindig a begy fölött köröz Bartha oktatóval. A fiuk jóízűen falatoznak. Az egyik megjegyzi: — Az oktató ur is szívesen ebédelne, l'gy kell neki. Aki repül, az koplaljon. Vége az ebédidőnek, a munka tovább folyik. A hegyen már vagy haton vannak, akik mind repülni fognak a jó szélben. Köztük Egyiptom eilenóll — Angliának
