Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-25 / 167. szám

1942, JVC I VS 25 KfíEETsUwSJXfí LÉGITÁMADÁS 1 egy magyar tábori kórház ellen (Valahol Oroszországban, julius hó). A '[«áros körül finomrajzu dombok fekszenek. Kékes-lila, szelíd, megnyugtató színek vál­tozatát lehelte rájuk az alkony. Mult év- századbeli akvarelleken olvadnak igy egy­másba a szinek, hogy sejtelmes, ködös hát­teret adjanak az előtérben álló melegszinü tárgyaknak. Haditerületen áll a város, odaát biztosan azt hiszik, hogy az utánpótlás szempontjából fontos gócpont, különben talán nem külde­nek oly gyakran ide a bombázókat, Ugylát- szik, értelmét találják a nagy veszteségek­kel járó támadásoknak. Ma is támadást vár a város. Napok óta nem volt már. Ez azonban nem elég ok az előkészületekre. Annál inkább a dombok közölt, az erdők tisztásain felvillanó apró kis tüzek. Halálra szánt partizánok lobba ntják fel a fényjeleket a város körül, hogy az érkező bombázók számára körülvonalazzák a várost. De éppen ez könnyíti meg a védelem dolgát is. Ha látják felvillanni a száraz fü- csomókat, tudják már, hogy készülni kell. A gyujtogatókat nagyrészt azonnal elfog­ják az őrök, a védelem pedig megteszi még idejében az előkészületeket. Száz és száz ágyú cső köszörüli már előre a torkát a vár­ható irány felé fordulva, az éjjeli romboló­gépekben már fészkclödik gépágyú ja mögött a pilóta. Ágyneművel, itallal bevonul a lakos­ság a pincébe, a tűzoltóság pedig meghúzza álla alatt a sisak szíját. Tlgy felvillanó zseblámpa fényénél Kórházunk, mely elég feltűnő helyen áll s „bombaszerencséjérőr szólni szeretnénk, megtett minden előkészületet a védekezésre. A betegek már lent pihennek a pincében, biztos helyen. Vizes és homokos vödrök áll­nak a folyosókon. Egy felvillanó zseblámpa fényénél pillantjuk meg a kórház parancsno­kát, amint másodmagával éppen egy hord­agyat visz le a pincébe. Mindenki tudja kötelességét. Nincs kapkodás, nincs lárma, pedig a járni tudó sebesültek sebtiben fel­húzott, befüzetlen bakancsokban Igyekszenek az óvóhely felé. Ápolónők gyógyszeres tálcá­kat, kötszerdobozokat visznek. Szervezett pontossággal és villámgyorsan. Féltiz van. Orvosok, ápolók futják végig a kórtermeket, mindenhová bevilágítanak, beszólnak, hogy nem maradt-e valaki oda­fent. Az őrségek a helyükön állnak, fegyve­rüket illesztgetik. Rohanva jelzi valaki mel­lettem a sötétben, hogy a vízcsapot a föcsö- nél lezárta. A villanykapcsolónál ott áll az őr állandóan. Alig múlik el tíz perc, mal­isak a kórházparancsnok lámpája imbolyog a kihalt folyosókon. A néma csendben Be­hallatszik a tárvanyitott ablakokon a tücs­kök cirpelése. A pincetermekben a sorbafektetett hord- ágyak között ápolók, orvosok, ápolónők áll­nak. Egy-egy pokrócot igazítanak meg a betegen, vagy segítenek a kényelmetlen fekvőhelyen. A súlyos és nyugtalan betegen mellett külön ott áll egy ápoló. A tapaszta­lat bizonyítja, hogy jobban bírják a veszélyt, ha valaki fogja a kezükét. Az egyiknek ugylátszik már nem jutott ápoló, odafektet. ték a szakácsok Ids cicáját mellé. A cica — mintha átérezné hivatása fontosságát — » sebesült meztelen mellkasához fenegeti bajuszát. Néha nyílik az ajtó, valaki bevilágít, a lámpa kis fénykoré szeretettel végigsimo­gatja a bent tartózkodók, fénylő arcát. Aztán megint csend. Egy-egy ajtó valahol az épületben becsapódik a huzattól. A táma­dás még nem kezdődik, óráknak tűnnek a percek. Minden or voson, ápolón látszik, hogy fohászkodik. Félti a betegeket, akik már biztos helyen érezték magukat a kórház csendjében, a „csin-bum“os Sztalin-orgonás véres veszélyek után. Egy- egy hosszú sóhaj tör elő a szobában. — Kérek egy kis vizet — szól valaki. Egyszerre pisszegés. !— Jönnek! — szól valaki a sarokból. A cica teljesítette kötelességét Mindenki visszatartja a lélegzetét. A csendben azután pontosan lehet hallani, hogy csak a cica dorombol. Kuncogás, nevetés tör fel. valaki pisszeg, de leintik. A cica teljesítette kötelességéi Feloldotta a lelkeket a nyomasztó érzés alól. Vannak, akik már tréfálkoznak. De még mindig csak öt perc telt el. — Kár volt a partit abbahagyni — mondja valaki a mellette fekvőnek. — Biztosan csak ijesztgetnek — véli a másik. A percek lassan telnek. A folyosókon már lépéaeket hallani. Ax izgalom elvesztette mar nyomasztó súlyát. Érezni, hogy unják már a várakozást. Ezt, azt kérnek a betegek, ké­nyelmesebb helyet keresnek az ápolók. Már húsz perce vannak a pincében. A gépeket már nem hallani. A fonó vér már éppen akar érdeklődni, de visszahúzza egy kar. Repülő- gepzugás! — Van ez húsz is — találgatja valaki. — A mieink, nyilván eléjük mennek. így is van. Éjszakai vadászgépek szágul­doznák, látni sem lehet őket a sötét égbolt alatt. Vérző csikók a sötét égen Egyszerre azonban, mintha katlanban ülne mindenki, amit kívülről döngetnek. Agyuk ontják & tüzet, vérző csikókat hasítanak a sötét égre a nyomjelző lövedékek. Vonitó, üvöltő lárma, szinte szétfeszíti a levegőt. Mindenki megrezzen. Tompa, r.agy zuhánás. Egy-kettő-három — számol valaki. így ki­számítható, hogy milyen messze vááöak körülbelül. De elhallgat. Döngő, repesztő detónáció lengeti meg a falakat. Pillanat múlva a másik. Pokoli, borzalmas földrengés következik. Érezni, hogy belrieszket a ház. A légnyomás, mintha behajtaná, össze­nyomná a falakat. Hull a vakolat, kilós kö­vek, spi iccelő szilánkok seprik a falakat. Már a tizenhetedik róbban itt a közelben. — Nyugalom! --- kiált be valaki az ajtón. A hirtelenül becsapott ajtó is detonáció­nak hallatszik. Csend következik. Valahol messze reng a föld. Az ágyuk szakadatlanul bömbölnek. Érezni lehet hangjukból, hogy közelben állnak. Füstszag terjeng a helyi­ségben. Mindenki nyugtalan, nem tudni, mi van odakint. ismét reng a föld. Még vagy öt borzalmas recsegés, döbbe­netes robbatiás reszketteti meg az épületet, aztán csend lesz. Huszonkét bomba és a huszonharmadík Már nincs izgalom. Mindenki érzi. hogy mára már vége. Távol Dedig még szólnak az ágyuk. Várunk, de most már gyorsabban múlnak a percek. Húsz percig bombáztak. Találgatják, hány gép lehetett. Van aki ötöt, más legalább harmincat mond. Felgyullad a villany. Eoldogan néz mindenki körül. Senki­nek seu-nr baja nem történt. — Maradni! — kiált be az ügyelni.ra mz ajtón. — Előbb a másik szobából visszük fel a betegeket. — Kedves testvér! — szólal meg egy be­teg. — Holnap a cica mellé tegyünk egy égy tálat is. A ftud&t ts. aiöUkwzs Ua&zftá&ata még nem tökéletes kozmetika. Ellenben az ápolt fogsör minden nő legszebb ékessége. Használjon fefíát O DŐL- fogpépet, mert ettől nemcsak szépek tesznek a fogai fianem ez frissít és üde lefellctet is biztosít. MAGYARORSZÁGI ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST Harsogó, felszabadult nevetés az egész szobában. Az öl rég parancsnoka jelenti: huszonkét bomba hullott a kórház közvetlen közelébe. Rámástul tépte lri az ablakokat a lég­nyomás. Egy kocsivezetö megsérült. A hu- szenharmadik 500 kilós bomba pedig — ez vök az a borzalmas spriccelő — a kórház udvarára esett és nem robbant fel. A jó Isten keze volt. Beláthatatlan szeren­csétlenséget okozhatott volna a betegek kö­zött. De csendben „dögre ment" a földbe- furódva, előbb azonban lesodorta a ház egyik párkányát és a földbeverte a sebesültszállító hűtőjét. Mindenki siet a helyére. Megindulnak a hordágyas ápolók. Kiseprik az ablaksztlán- kokat az ágyakból és ékekkel beerősítik az ablakrámákat. Fé!óra múlva már a nagyvizit jár a kór­termeken végig. A parancsnok jár betegtől beteghez. Megsimogatja fejüket, kezüket. Biztatja őket és megigazít egy-két elcsúszott kötést. Amint kilép a kórteremből, az ajtó­nál álló kedvestestvér keresz.tet vet és veie imádkozik az egész kórterem. Reggel jöttek az utászok. Kiásták, csigá­val felhúzták a „döglött“ bombát. A tűz­mester valamit csavarintott az orrán, azután ráült és cigarettát sodort.. P. k. I tm Egyetem-mozgóban ma, holnap és holnapután 3, 5, 7 és 9 órakor: wr i A műsor keretében: Viz alatti kab ré (Walt Disney) REGI KERINGŐ Fiim Operette. — Főszereplők: Fáger Antal, Szörényi Éva, Zsiliey Margit, Szilatsy László. Vasárnap d. e. 11 órakor: Régi keringő és Vixalatti kabaré. vmm ■ J Súlyos feerékpárszerenesétlenség érié Ditrói Puskás Bélái, az ismeri kolozsvári színészt Hasonló kt>resef ért egy fiatal kolozsvári leányt is Kolozsvár, július 24. ©nyoe kerekpârşze- renesétienség érte pécte&en út1 után 6 óra kö­rül Ditrói Puskás Béiau a viozsvári .Nem­zeti Színház operett együttesének botiviván- ját. A közkedveítscgae» örvendő fiatal mű­vész, «ki mostanában e.stéről-estére zsúfolt jiáz előtt ;ját*za a ^lieaskr.rckt menyecske“ énekes főszerepét, kerékpáron igyekezett a Hegedűs Sándor-utcán át lakása felé. Már majdnem a Nemzeti bank c-e érkezett, ami­kor a gyors iramban Hatadó lerékyor egy arra haladó, tehergépkocsiba lit tolóit. Az ö>z szeütközés erejétől a színész wayas ivbCn vá­gódott a.~ úttestre és nyomban elöntötte a vér. A szerencsétlenség színhelyére esőd ült. já­rókelők nyomban értesítenék a mentőket s azok a szerencsétlenül .járt sjuiészt a klini­kára szállították. Ditrói Puskás Bélát a se­bészeti klinikán megvizsgálták és megrönt­genezték. Megállapították, hógy a suiyos ke- rékpárbaieset áldozata kisebb!' ku agyrázkó­dást szenvedett, jobbhalántékcn pedig nuilt sebet kapóit. Felgyógyulása előreláthatólag több hetet tesz igénybe. Ditrói Puskás Béla balesete némi zavart idézett elő a nyári Színkörben folyó előadá­sokban. Szerencsére éppen Kolozsvarotţ tar­tózkodik Földessy Géza. a miskolci társulat igazgatója, aki. véletlenül többször jáGzótta már ezt a szerepet s most készséggel vállal­kozott arra, hogy bajbajutott kartársa szere­pét átvegye. Földessy péntekén este már ha­talmas sikerrel alakította Rolegyerszky Gerő -szerepét. Ugyancsak súlyos kerékpárszerencsétlen- ség áldozatául esett csütörtökön délután Meissner Ágnes 17 éves kolozsvári leány is. A fiatal leány — hasonló köiülmények kö­zött, — as Uránia palotával széniben, a Var- ya-káoé'náz előtt ütközött össze egy tehergép­kocsival. Meissner Ágnes koponya- és kulcs- csonttörést szenvedett s lábain is súlyos zu- iódások, jelzik az összeütközés erejét. A men­tők, akik való-ággal pillanatok a,alt a hely- szilien teremtek, őt is a sebészeti klinikára szállították. Kolozsvárott az utóbbi időben, különösen a hölgyek körében, rendkívül elterjedt a kerék­pározási szenvedély. Az újdonsült kerékpá­rosok általában könnyelműen és felelőtlenül száguldanak s szinte csoda, hogy nem törté­nik naponként, hasonló baleset. Az ilyen sze­rencsétlenségek talán észhez téritik a kerék­pározóknak ezt a felelőtlen rétegét. Rádióbeszédben ostorozta a kommunizmust Lisszabon rendőrfőnöke Lisszabon, július 24. (MTI.) A Ştefani Iroda közli: A lapok bő tudósítást közölnek Alver Monteiró rendőrfőnök rádióbeszédéről, mely­ben a kommunizmus bűnös tevékenységét ismertette, világnézeti és vallási téren. Kolozsvár vezetősége gondoskodóit a városi tisztviselőik féli tüzi|a~ szükségletéről Kolozsvárt július 24. Kolozsvár város veze­tősége, mint minden évben, az idén is, gon­dó-kod ik a városi tisztviselők téli tűzifa-szük­ségletének beszerzéséről. A tisztviselők az idén a város erdeiből kitermelt tüzifakészlet- bőf kapnak juttatást. Vágatlan állapotban 4.50, vágott állapotban pedig mázsánként 5.10 pengőért jutnak téli tüzelőanyaghoz a városi tisztviselők. A fenti árakhoz még 80 filléres mázsánkénti szállítási költséget szá­mítanak fel. A váltós vezetősége a kinevezett tisztvise­lőknek hat havi hitelre szállítja a tűzifát, a kinem nevezett tisztviselőknek jicdig egy ösz- szegben kell a tűzifa árát rncgtériteniök. Az ideiglenes tisztviselőknek mindössze annyi könnyítést tettek, hogy biztosították számuk­ra az egész fűtési idényre a tüzelőt s azt. rész­letekben bármikor kiigényelhetik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents