Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)
1942-06-21 / 139. szám
Mkmvw 1942. JUNIUS 21 Kolozsvári zeneszerző Göbhelsnémet miniszter fogadásán... Farkas Ferenc beszél a Zeneszerzők Állandó Tanácsának berlini ütéséről, amelyen előkészítették az uj Európa zenei életét 1teJozsvdr, junius 20. Röviddé! ezelőtt az egresz hiagyar sajtót bejárta, az á hír, hogy Farkas Ferencet, a nagy tehetségű fiatal magyar zeneszerzőt meghívták Berlinbe, a zeneszerzők kongresszusára. Kolozsvárott különös örömet., keltett a hir, hiszen Farkas Ferenc itt .<3 közöttünk, a kolozsvári Nemzeti Színház kiváló karigazgatója s meghívásával nemcsak a kitűnő magyar zeneszerzőt érte méltó, megtiszteltetés, hanem Kolozsvár zenei életét is. Farkas Ferenc pénteken érkezett haza Németországból s most a sok élménytől fáradtan mesél benyomásairól. Fényképeket és tájékoztató nyomtatványokat mutogat. Beszéde nyomán mind jobban kialakul bennünk a kép, hegy a kitűnő zeneszerző az uEurópa zenei életének, megalapozásában vett részt. —L Kinek a meghívására utazott Berlinbe? — teszem fel az első kérdést. —Richard Strauss, a világhírű komponista, a német zeneszerzők nesztora hivott meg- 'a „Zeneszerzők Nemzetközi Egyesülete Állandó Tanácsának“ idei ülésére. A kongresszusnak rendkívüli jelentősége volt, mert ez alkalommal tulajdonképen gyökeresen újjászervezték a zeneszerzők szövetségét* és tisztázták a tanács nemzetközi helyzetét. Különös jelentősége van annak is, hogy az újjászervezésben helyet kívántak biztosítani a fiataloknak is. — Ez különben egészen nyilvánvalóvá vált a tanácskozások alatt. A fiatal német zeneszerzők, akik Wemer Egk és Karl Orff körül csoportosultak, valamint a sok külföldi fiatal zeneszerző is mind biztosíték arra, hogy a korszerű uj zene fejlődési utján nem fog megakadni. Az uj zenei törekvések, ha nem is extravagáns módon, de leszürődve tovább élnek a zenei életben. A nagyszerű olaszok pompásan megértik az uj törekvéseket. — Kik vettek részt a hírességek közül a kongresszuson ? — A németek közül természetesen ott volt 'Straws, az elnök, Paul Gmener, Werner Egk, Orff és még számos kitűnő fiatal szerző. Az olaszokat Malipiero, Pizzetti, Petrassi és a'propagandaminisztérium részéről De Pirro képviselték. Rajtuk kívül még 14 nemzet képviselői jöttek el. A svéd Atterberg, a« izlandi Leifs, a holland Badings, a finnektől Kilpinenf Svájcból Sutervinster, a szlovák Mojzes, -a belgák közüli Simar neve öttik az eszembe. A románoknak több kiküldöttje is részt vett a kongresszuson. Ott volt Bmilovu és a fiatal Süvestri, aki Kolozsvárott és Marosvásárhelyen tanult. Zsizsmann R-e-zső növendéke volt. Rajtuk kívül voltak még spanyolok, .portugálok és bolgárok is. — Mi ennek az előkelő társaságnak a véleménye az uj magyar zenéről? < <r — Örömmel mondhatom, hogy nagyon jól ismerik a magyar zenét. Dohndnyi, Bartók, Kodály neve sokszor felvetődött. Mondhatok erre egy példát is. Simarral, a belga delegátussal beléptünk egy berlini zenemiikereske- désbe. A belga válogatni kezdett a kóták között s mint a héjjá cstpott le Bartók és Kodály müveire. Boldogan mutatta mindenkinek, hogy végre sikerült megkapni ezeket a 'darabokat. Ilyen becsületünk van a külföldiek elölt. — Magát a kongresszust a berlini Némát Művészeti Hetek keretében tartották meg június 13—16. között. A művészeti hetek' jelszava ,ßlüvészetet a népnek!“ volt s ilyenformán számos érdekes német zenei teljesítménynek lehettünk a tanúi. Láttuk Werner Egk ,Johann von Zarissa“ eimü táncjátékát és Carl Orff „Carmina Burana“-ját. — A kongresszus alapjábanvéve a nemzetközi szabályok és a szervezet újjáalakítása mellett az uj Európa zenei életének előkészítése volt. Annak örültem legjobban, hogy a mai, viszonylag elzárt világban, amikor küL földi szerzők kőtárhoz is csak igen nagy nehézségek árán lehet hozzájutni, alkalmam volt tizenhat nemzet komponistáival együtt lenni. Meggyőződhettünk arról, hogy az összetartozás, az egyíittmunkálkodás, amit nevezhetünk akár európai kultúrának is, meg van. Pillanatok alatt barátokká tudtunk válni, nyomban megértettük egymást s remélem, hogy ez örökre igy marad. A jövő évben Rómában lesz a kongresszus és azon bizonyára ismét a továbbfejlődésről adhatunk számot. — A kongresszus eredményei közé kell . számítani — mondja Farkas Ferenc — azt a nagy európai tádiócserehangversenysoroza- tot is, amelynek tervét Berlinben beszéltük meg. Magyarország ebben a hangverseny- sorozatban minden valószínűség szerint égy zenekari hangversennyel, két kamarazenekari koncerttel és egy-egy dal és zongorahangversennyel vesz részt. A szlovákok viszont ígéretet tettek, hogy a kongresszuson, résztvevő szerzők müveiből állítanak majd össze egy csokorravalót. — Berlini benyomásai tehát jók voltak? •— A lehető legjobbak. Sok szép emléket hoztam magammal .s annak a biztos tudatát, hogy az uj Európa zenei élete a legszebb reményekkel kecsegtet. A kongresszus utolsó napján vacsora volt az Operában, másnap délijén pedig Göbhels propagandaminiszter fogadott bennünket a propagandaminisztériumban. A minisztert Straw* Richard, a szövetség elnöke köszöntötte, majd Göbhels miniszter mondott beszédet. Kifejtette, hogy ezt az összejövetelt az európai kultúra jöAz én bűnöm... Irta: Bíró Először arra gondoltam, hogy nem mondom el soha senkinek. Maradjon titoknak. Hiszen, ha jól meggondolom — s azóta hányszor meggondoltam; amióta megtörtént, — tulajdonképpen nem is vagyok oka semminek. — Csakhogy minél távolabb jutok időben a történtektől, annállnkább vádolnom kell magamat bűnösségeméit. Igen,- mert azóta beleéltem magam abba, hogy én vagyok az oka Tar Kornél és Szép Eszter bolondos szakításának . . . * Az első igazi szép vasárnap délután történt. Úgy négy óra felé lehetett. Az övá- ron keresztül igyekeztem a sétatér irányába. Előttem fiatal pár haladt. Amint kis idő múlva nevüket is megtudtam: Tar Kornél és Szép Eszter. Mögöttük haladtam három-—négy lépésre s hallottam minden szavukat. Egészen tisztán hallottam, amikor Tar Kornél azt mondta Szép Eszternek: — Ha elgondolom — és sokszor elgondolom, — a mi szerelmünk nem is olyan közönséges szerelem, mint más szerelmek. Te, én úgy szeretlek téged, mintha édestestvérem, mintha húgom volnál. De. úgy is szeretlek, mintha már reges-régen a feleségem volnál. Érted Meg olyan békességeden is szeretlek, olyan szenvedélymentesen s nagyön mélyen, mint ahogyan nagyapámtól láttam szeretni nagyanyámat. De ez már csak emlék számomra. Hiszen alig is emlékszem rájuk, csupán szerelmükre emlékszem, mert most már érzem, hogy az János szerelem volt. Ahogyan ültek az öreg ház tornácán és nagyanyám órákon át ott tartotta szónélkül a kezét nagyapám kezében .. Időnként egymás szemébe néztek, de erősen összehajolva, mert már gyönge volt a látásuk s ilyenkor még ajkaikat is egymáshoz érintették. Mi ott leselkedtünk öcsémmel mellettük s ilyenkor nem tudtuk megállani semmi pénzért, hogy el fte vihogjuk magunkat. Mit értettünk mi mindahból, ami lejátszódott előttünk? Csak ma tudom, hogy az .szerelem volt, szivem, ha nem is halálos, de annál sokkal több; sirjgtartó szerelem ... Máskülönben úgy is haltak meg egyszerre, egy órában, ott az öreg ház tornácán, egy olyan szép nyári délutánon, mint a mai. Az orvos azt mondta, hogy először nagyapám hunyta le szemét. De nem tudott egyedül átmenni az örökkévalóságba s úgy magához ölelte halódó erejével nagyanyámat’, hogy az, -szegény, jajszónélkúl kövgtte. — * Látod, szivem, igy szeretnék én élni véled s .igy szeretnélek szeretni is, amíg úgy megvénülök, mint a nagyapám, de téged akkor is olyan fiatalnak, szépnek lássalak, mint amilyennek most látlak, te drága. . . Hallgattam, csák hallgattam Tar Kornél szerelmes szavait, amint vitte karonfogva szerelmét. Szép Esztert s csupán akkor huny tam le szemérmesen a szemem, amikor már annyira összeborultak, hogy annak nem is lehetett más vége, mint egy nagyon ártatlan és mégis izgató homlo.k-csók. Szép Eszter kissé még ágaskodott is, hogy jobban oda- borulhasson e titkos jeladás elfogadására s ma Rövid ideig! KOCZÉ ANTAL Kolozsváron, A rMiéhtl Ismert népszerű dftnpprtmis „BagoiyvárM"étterem-kerU)elyisé@ben muzsikál teljes zenekarával. felelőn: 14—I vendöje érdekében tartották s örömét fejezte ki afölött, hogy Európa vezető zeneszerzői teljes egyetértésben,: az együttműködés szellemében dolgoznak. ■ — Most, a hazatérés után, mi a legközelebbi terve ? — Alig érkeztem haza, máris szerződést kötöttem. Nyirő József „Emberek a havason“ című filmje részére írok kísérő zenét. Hazatértemben Budapesten megnéztem a film kész képeit. Mondhatom, hogy csodálatosan szépek. Méltó muzsikát szeretnék hozzá . csinálni. Rövidesen hozzálátok a munkának, mert ugyancsak sietni kell. A filmet kiviszik a velencei Nemzetközi Fiknversenyre, a Biennalefa s meggyőződésem, hogy ez lesz az első magyar filmvilágsiker. Érthetően izgat tehát a munka. Nem annyira a siker, hanem inkább a feladat szépsége miatt ... (n. e.) Besztercei Beszterce, junius 20. Besztercén aüg 2—3000 a magyarság lélekszáma a szászok mellett, de öntudatos, kemény, sorsvállialó életük s összetartásuk az egész erdélyi magyarságnak példát mutat. Uj magyarok a beszterceiek, haladó magyarok. A könyvnap főtéri sátrában az uj magyar élet Íróinak müveit utolsó példányig elvásárolták; Veres Péter, Illyés Gyula, Karácsony Sándor,,Németh László, Györfi István könyveiből egyetlen példány se maradt! . . .-* A Kaszinó állandó müveltségterjesztő munkát végez. Legutóbb a „Láthatár“ eimü folyóirat kisebbségtudományi körét hívta meg előadásra a vezetőség. Egész Beszterce ott volt, alispántól a névtelen cipészig. Siposs Sándor dr., a korszerű nemzetiségi szemléletekről tartott előadást. Hangoztatta, hogy a külföldi magyarság visszatelepítése erősítené nemzetünket. Veres Gyula dr. vármegyei tiszti főügyész vezette be az előadóestet s rámutatott arra, hogy a nemzetiségi Besztercén az említett kérdés milyen időszerű. Egy' kaszinó, ahol sorsproblémák kapnak helyet, ital és kártya helyett! . . . * csak akkor rebbentek szét, mikor egy magános fiatalember szembejött, és köszönt: — Van szerencsém jónapot kívánni! — köszönt harsány hangon, dé ők nem köszöntek vissza, csak szétrebbentek, mint akiket tettenértek. A fiatalember elment mellettük s mellettem is; elment, aki három lépésre követtem Tar Kornélékat s csupán amikor utána néztem hosszan, akkor láttam, hogy az nem is őket, de engem üdvözölt ilyen különös módon, hogy: —-Van szerencsém jónapot kívánni... Pe már késő volt. A fiatalember messzi járt mögöttünk s vissza se nézett. Már .ott jártunk a .sétatér elején, amikor Tar Kornél azt kérdezte, hangjában némi keserű szemrehányással: — Mond, Eszter, ki volt az a férfi, aki köszönt neked?.,.. — Nekem ? Mikor ? . .,-— Mikor, mikor? Csak ne tedd magad. Megéreztem én, ne félj, hogy ijedtedben még a kezemet is elengedted s arcodon is észrevettem, hogy köszöntél volna neki, csak nem mertél, mert véled voltam. Mondd, egész bátran ... — Nem tudok semmiről, kedves. Komolyan mondom, a szerelmünkre mondom, hogy nem tudok semmiről. — Na, a szerelmünket f sak hagyd k> a dologból. Vagy megmondod, vagy utána mégy, de most rögtön. Hogy jön ahhoz valaki, azt mondani neked; — Van szerencsém jónapot kivánni ? . . . Még én se tűrném ezt a nyegle hangot, ezt a modort, de neked aztán igazán ne köszönjön Így senki. Elvégre minek nézett az téged? ... És honnan ismer? .Vagy honnan ismered?... képeslap A jól sikerült leventenap a besztercei magyar ifjúság életerejéről tett bizonyságot. Közeli ezer levente vonult fel, egyenruhás . diszszázaddal. Az ünnepélyen Próbáld Ferenc dr. polgármesterhelyettes és Szmo- lenszky László dr. alispán mondottak beszédeket. A leventenapon gyűjtés folyt honvédeink javára, hatalmas mennyiségű, dohány, cigaretta, fillér gyűlt össze ... (sz.) KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Junius 21. Vasárnap d. e. ti órakor: A* a huncut kéményseprő. (Gyermek előadás olcsó .helyárakkal.) Junius 21. d. u. fél 4 órakor: Száz piros rózsa. (Rendes hely árakkal.) Junius 21. Vasárnap este 8 órakor: Boldoggá teszlek. (Rendes helyárak.) Junius 22. Hétfő este 8 órakor: A nagy nr. (Évzáró előadás. A Tizes szervezet előadása. Jegyeket a pénztár nem árusít. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Ezt tisztázni kell, mert addig egy lépést se megyek tovább véled! . . . — Csöndesebben — csitította a lány, nézd, már mindenki idenéz. — Nem törődöm senkivel, csupán véled a azzal a fiatalemberrel, aki az előbb köszönt neked. De aztán azt igazán megkövetelem, * hogy megmond, ki volt? . . Ne nézz rám olyan ártatlanul, mert én nem is tudom, mire volnék képes ebben a pillanatban - • . Szivem, nagyon kérlek, mond, ki volt ? . . — Ne gyötörj, mert nem tudom! — hát nem hiszel nekem? -r— kapta fel fejét a lány. — Mire akarod, hogy esküdjem, ha a szerelmemben nem hiszel, ha kételkedsz benne ? ... Jó, ne is higgyél ... És a nők legbiztosabb bizonyítékhoz, a könnyekhez folyamodott. Elővette zsebkendőjét és sírni kezdett. Amikor pedig senki nem vigasztalta, még- . inkább zokogni kezdett. A közelben ®tt.. volt egy pad is az árnyas fák alatt s ezt a fiú is észrevette. — Ne bőgj, gyere innen. Már mindenki idenéz. Nem bántottalak egy ujjal sem, mi okod a bögésre ? ... — Velem nem lehet Így beszélni — sziszszent fel a lány. — Vegye tudomásul, hogy velem igy még soha senki nem beszélt. Magának se tűröm ... - í — Rendben van. —; Jöjjön üljünk le a padra s tisztázzuk a dolgot . . . — Mit akar vélem tisztázni? —* Nem érti, hogy nem ismerem azt a férfit. — Jó, jó, azért nem kell úgy kiabálni, hogy más is hallja. — Azt hiszem, ez a mi kettőnk dolga. Éppen azért mondom, jöjjön s ketten tisztázzuk . . . — Mehetünk — mondta a lány még mindig sírva, mehetünk, de tudja meg, hogj ha megöl, akkor se tudok emlékezni rá, fct
