Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-16 / 134. szám

> Z)»?' ' '"A: 1942. J V N I if S 16 . ■■•■*-7- '§, Uitalan utakon, erdők sűrűjében... Akiketreferáló pópák és álruhás esendőtök békés otthonukból! Beszélgetés a letarolt délerdélyi vidékek legújabb menekültjeivel Kolozsvár, június 15. A hajnal szürke fél­homályában sötéten — mintha rejtelmeket burkolna — áll az erdő. A sürü lombok összebújva, mint a cinkosok, akik titkokat rejtegetnek, egymásközt suttogva, néha-néha mintha megriadva menekülni akarnának, hullámokban rohannak föl a hegytető felé. A csendből s a tavasz mámorositó páráza- talből fölhangzó neszek és mozgások már jelzik, hogy erdő és mező felébredni készül pihenéséből s már érzi a felkelő nap köze­ledtét. Az egen felhők húznak tova és lenn a völgyben elvész a messzeségbe a folyó ezüstös csikja s dühös szörnyként rohan tova egy vonat. Letérek az útról, átvágok a felszántott rögökön és fölkapaszkodók a csúszós domb­oldalon a tetőre. Innen egész hosszában fi­gyelni tudom az erdőszélt, ha beáll a pir- kadás. Nagy, duslombu tölgy alatt állok. A leveleken kövér cseppek, mint gyémántos könnyek fénylenek. Dél felöl szél fu, meg­rázza a leveleket s azok rám hullatják könnyüket. „Még a fák is simák“ — mondja társam. — Sirnak, ha arról fu a szellő, ha onnan túlról erre száll a madár. A mi véreink fáj­dalmának és jajának hangját s az ö köny- nyeiket hozzák. Egy madár sikolt messze valahol az erdő mélyén és feltör a sötétből a magos ég felé. — Ereszd szabadon a kutyát — mondom , ott benn a sűrűben emberek járnak... Minden ott maradt... Sokan és messziről jöttek. Nők és férfiak. Kimerültek, lesújtottak ös összetörtek, lelki­leg, testileg. Csak némelyiknél van egy-e.gu kis batyu. írások, emlékek. Egyiknél sincs még egy darabka kenyér sem és nincs se pénz se másféle érték náluk. Mindenük ott­maradt. Ott maradt a föld, a ház, ott marad­tak a magukkal tehetetlen gyermekek és öregek s a betegek. Csak maguk jöttek, yállukon hozták a mérhetetlen fájdalmukat, a nehéz keresztet, amelyet rájuk rakott a sors, azért mert — magyarok. Menekültek! Miért? ... — 10-én reggel négy szekéren csendőrök jöttek a faluba —• mondja egyikük. — A „notár‘‘-ral házról-házra jártak. Bementek a magyar házakba s kihajtottak műnket az ud­varra. A házból, kamarából, padlásról s a hombárokból meg mérték ki a gabonákat, zsákokba rakták a szalonnákat és efoitték a községházára. Mü mentünk s panaszoltuk, hogy hát miből élünk s mit adunk én ni a gyermekeknek, ha minden élelmünket el­viszik. Akkor azt mondta a „pópa“: nem is adtatok eleget és maga mellé vette a katoná­kat és esment házról-házra járva felkutat­ták még a párnáinkat is, elvitték még az utolsó meréknyi lisztet, csipetnyi sót s az elszóródott gabonaszemeket is. —- fin éppen kenyeret dagasztottam ■— meséli révedezve egy szegény magyar asz- szony. — Bejöttek hozzám is és gabonámat. volt maradásunk, nem volt kihez panaszra menjünk, elhatároztuk, hogy otthagyunk mindent és eljövünk. Nem akarunk éhen veszni. Vagyunk itt olyanok, akik már har­madnapja jövünk, Uttalan utakon buyio- kolva, étlen-szomjan. Sokan csak tegnap in­dultak és ezeket még utoljára kifosztották. Azt a csúfságot csinálták velük, hogy csendőrőrmesterek és sziguránca-tisztviselök parasztruhába öltözve felajánlkoztak, hogy átvezetik a határon őket, ha fejenként hat­hat ezer lejt fizetnek. Felvették tőlük a pénzt és elindultak velük éjjel a határ felé. Amikor beértek velük az erdőbe, akkor egy irányt mutatva nekik, azt mondták: csak menjetek előre, nemsokára otthon lesztek. Ezek a szerencsétlenek — legtöbbjük nő és serdülőkorú — ott bolyongtak tanácstalanul a sötét éjszakába az erdőben, rettegve, hogy eltévesztik az irányt, ismét visszakerülnek román földre és fogságba esnek. Szerencsére találkoztunk velük és most megérkeztünk valamennyien. Amikor megláttuk innen messziről ezt a folyóvizet, tudtuk, hogy jó helyen járunk, hogy magyar földön va­gyunk . .. Leborkltunk, szólni se tudtunk, csak sirtunk .., Csoportba, összebújva állunk, néhányat! fatörzsön s köveken ülnek és tőlünk távo­labb áll s minket néz négy ember. A kibúvó nap világosságában meglátom ruhájukat és erről kétségtelenül tudom, hogy rámán vise­let. Hozzájuk megyek és megkérdem, ki­csodák. — Menekültek vagyunk! — mondják. (Refugiaţi — Így mondják.) — Honnan jöttök? — kérdezem. — Brassóból jövök — mondja az egyik és már nyújtja is iratait. — Miért jöttetek? — Nem jó ottan, uram — feleli.-* Európának mindazok a népei, amelyek múltjukkal jogot szereztek arra, hogy fenn­maradhassanak s amelyek most fennmara­dásukért és boldogabb jövendőjükért fegy­verben állanak s élet-halál harcukat vivják, a legnagyobb erőfeszítéssel törekednek arra, hogy belső életük rendjét fenntartsák. Áldo­zatra készen, megfeszített lelki és testi erő­vel dolgozik s verejtékezik minden államban minden kulturember, az európai ember. Dol­gozni, értékes munkát végezni csak ott lehet, ahol törvényes rend van. Termelni kell, mindenkinek biztosítani kel! életfeltéte­leit, ez egyetemes európai érdek. A mi magyar ügyönk csak annyi, hogy néhány százezer, becsületes, szorgalmas és európai kultúrájú testvérünk könnyét le­töröljük s őket az éhhalál kinjától meg­mentsük. TÚRÁN LAJOS LEGÚJABB SPORTHÍREK „Nyelvi és vérségi kötelék elessél is erősebb kapcsolat áll fenni a magyar és az olasz nép közöli^ mongollá Ulleín’ReviczIcy Aulai rendütiviílí Lövet és megfiatalmazolt miniszter Rómában Róma, június 15. (MTI). Vlleln-Revlczky Antal rendkívüli követ, meghatalmazott mi­niszter hétfőn délután 7 órakor az Istituto di Cultura Fascista dísztermében megtar­totta előadását az olasz-magyar kapcsolatok történelmi fejlődéséről. — Ennek a mély és meleg rokonszenven alapuló barátságnak — mondotta többek között Ullein-Reviczky Antal —, amely az olasz és a magyar népet valóságos sors­közösségben fiizi össze, évszázados gyökerei vonnak mind a két nép között. E két nép sok tekintetben azonos vonásu műveltségét, történelmi, politikai és gazdasági kapcsola­tait találóan jellemezte a kiváló történet­tudós, Taglinini, amikor rámutatott a két. nép ösztönös vonzódására és rokonszenvére. Ez a rokonszenv természetesen a két nép között olyan bensőséges kapcsolatokat te­remtett, amelyek a nyelvi és vérségi kötelé­keknél is erősebbek. A magyar népet a ma­gyar föld római maradványai a latin kulturá részesévé és tevékeny munkásává tették. A honfoglaló magyarság a Dunántúlon talán még találkozott a latin Róma ottmaradt véreivel, amelyek az uj államalkotó népben békésen feloldódtak. Kétségtelen, erősen be­folyásolták Pannónia nemzeti művészetét s a magyar középkor folyamán még fokozot­tabb mértékben Irányították ezt a művésze­tet a római kor emlékei felé és az is bizo­nyos, hogy előbb Nagy Lajos, majd Mátyás korának alkotói Róma szellemiségéből a magyarországi latinitást állandóan uj és uj erőforrásokkal gyarapították. — Az olasz nép tehát a magyarságban a latin szellem hagyományokban gazdag kép­viselőjét. látta. A magyarság viszont az ola­szokban azt a népet Ismerte fel, amely ma is romlatlan tisztaságban beszéli Róma nyel­vét és mindenben Róma örök eszményeit hordozza. A magyar és az olasz nép nagy történelmi összetalálkozásának alapját a mindkét nép közös latin kultúrája terem­tette meg. Ullein-Reviczky Antal ezután részletesen ismertette a két nép és faj barátságának történelmi fejlődését, ennek a fejlődésnek -vés szakaszait, majd Így fejezte be elő­adását: — Ma, amikor a háromhatalmi egyez­ményhez elsőnek csatlakozott Magyarország rendíthetetlenül küzd a tengelyhatalmak ol­dalán a bolsevizmus veszélyének végleges elhárítása és az uj európai rend megvalósí­tásának érdekében, az olasz-magyar viszonyt a közösen ontott véráldozat szenteli meg. Ez a közös véráldozat még szorosabbá te­szi barátságunkat és elszakithatatlanul fűzi sorsunkat az újjászületett fasiszta Olasz­országhoz, amely nagyszerű Duce ja, vezére mellett két évtized óta annyi segítséget nyújtott. Ma Rómában, Bolognában és más olasz városokban tanuló magyar ifjaínk ál­landóan magukba szivják Itália örök római szellemét. A közös kultúránkból és ennek védelméből fakadó hagyományok, a magyar és olasz szabadsághö3ök emléke, a kettős hagyomány: a könyv és kard együtt vezeti mind a két népet az európai rend és a mél­tán megérdemelt boldogabb jövő felé. A magyar sajtófőnököt előadása után me­legen ünnepelte a nagyszámban megjelent előkelő közönség. A rendkívül magas szín­vonalú, értékes előadásért Pellizzi elnök mon­dott köszönetét. Bir Hocheim melleit pillanatnyilag áttekinthetetlen hadianyagot zsákmányoltak és megszámlálhatatlan foglyot ejtettek a tengelycsapatok ROMA, juníus 15. (MTI.) A Ştefani Iroda jelenti: Az olasz hadsereg főparancsnokság 747 számú külön jelentést tett közzé az afri­kai hadjárat uj szakaszáról, amely Bír Hacheim elfoglalása után rendkívül ke­mény harcok és az ellenségre nézve véres veszteségek után a brit erők széthullásá­val végződött. A tengely haderői, miután túljutottak Acronián és átlépték e terep melletti utat, elérték a tengerpartot. Mindazok â nagy ellenséges egységek, amelyek nyngatra állanak, be vannak ke­rítve. A foglyok és a hadizsákmány stzá= mát pillanatnyilag még nem lehet átte­kinteni. Roosevelt Imádsággal pecséíelle meg? a bolsevista terrorra! s a papok gyilkosaival kötött egyezményt lisztemet, zsíromat, szalonnámat, mindene­met szekérre rakták s utoljára kivet cin a teknöböl a megdagasztott tésztát is. Hiába, mondtam, hogy az én férjemuram katona és ott harcol kinn a harciéren, már több mint egy éve, hiába könyörögtem, bár csak annyit hagyjanak meg, amennyivel gyerme­keimet táplálhatom, — Műnk sokan vagyunk a faluban ma­gyarok —. vág közbe egy másik menekült —, mind gazdák vagyunk és a „not fr“ ki­hirdette, hogy kapunk az állaxntói vető­magot, ha szükségünk van rá. A magra nagy szükségünk volt és mindnyájau rendel­tünk néhány mázsát. Hatodikán megél kezeit a vetőmag. Mindenkinek kiosztották. Az árát pedig azonnal kifizettük. Készpénzzel. Másnap reggel jöttek csendőrökkel és mind­nyájunktól mind egy szemig elvették s el­vitték. Ez történt délelőtt. Délután jött a román pap és a tanító és még két katona és amink még volt, azt ők rakták szekérre és elvitték. Panaszra mentünk a faluházára, de hiábavaló volt minden kérésünk, nem adtak vissza egy szem élelmet sem, még zsákjain­kat sem. Azt mondták, ha nem ősziünk szél s nem takarodunk haza, akkor mindnyájun­kat levisznek Nagyszebenbe a hadbíróság elé. — Menjetek ki a marhákkal a legelőre és legeljetek velük — ezt a tanácsot adták ne­künk — mondja egy másik gazda. Felnéz az égre s szeméből súlyosan gördül a köny- nye. Két kis gyermeke és szülés előtt álló felesége maradt otthon s a házában nincsen még falatnyi kenyér sem. — Csak tőlünk, magyaroktól rekviráltak . — folytatják keserves panaszukat —csak minket fenyegettek mindig. Már nem CREMONABAN a nemzetközi vivóverse- nyen a kardversenyt a magyar Kovács nyerte. A második, helyen Rajcsányi magyar végzett. A KAC vasárnap délelőtti házi atlétikai versenyének eredményei a kővetkezők: Sze­nior számok. 2000 m.: 1. Muzaffer (KAC) 24.1. 2. Fozsár Pál (KEAC) 24.8. 3. Dobay József (KEAC) 25.S és Fülöp (KAC) 25.8. 5000 m.: 1. Dimény (Vili.) 17.00.8. 2. Per- czely N. (KEAC) 18.00.2. 3. Nagy Aladár (KAC) 18.36. Távolugrás: 1. Goór Imre (KEAC) 608 era. 2. Pozsár Pál (KEAC) 582 cm. 3. Mády (KAC) 570 cm. Diszkosz­vetés.: 1. Biró György (KAC) 38.10. 2. Lasz- kó (KAC) 32.67. 3. Herszényi (KAC) 32.60. Ifjúsági számok: 200 m. 1. Nagy (KAC) 24 mp. 1500 m- 1. Butka (KAC) 4.28.2. Disz­koszvetés: 1. Sándor (KAC) 30.74 m. Rúd­ugrás: 1. Sándor (KAC) 30.74 m. Távolug­rás: 1. Sándor (KAC) 625 cm. A szerkesztésért felei: NílBO JÓZSEF. A kiadásért felel: JENE* LÁSZLÓ. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Brasvai-utea 7. sz. Telefon: 15-08. Pos­tatakarékpénztárt csekkszámla száma: 72148. Postafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. JO ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNÉL Berlin, juníus 15. (MTI). Illetékes német részről közük: Itteni politikai körökben eszeveszett csele­kedetnek minősítik Roosevelt vasárnapi rádióbeszédét. Illetékes német helyen egy­szerűen hihetetlennek tartják, hogy egy olyan ember, mint Roosevelt, nemcsak arra vett bátorságot, hogy ünnepelje a Szovjet­unióval kötött szövetséget, amelynek a val­lási kérdésekben való beállítottsága tekinte­Má ó : A középkor véreikezű uralkodójának hatalmas történelmi filmjét: III. RICHARD­ot mutatia be a ROYAL 1 filmszínház, me y leleg- zetfoitó, izgalmas, mulat­ságos és borzalmas. Főszerepben: BASIL RATHBONS és BORIS KART.OFF. Csakis éveníelUHekrek Előadások kezdete min­dennap ! fél 4, fél 6, fél 8, fél 10 órakor. Hütött nézőtérI tében semmiféle kétség sem áll fenn, ha­nem azon felül még arra is kísérletet tesz, hogy ezt a szövetséget imádsággal pécsé- telje meg, amikor világgá kürtöli. Német felfogás szerint az Egyesült Államok elnöke vasárnapi beszédében egészen nyilvánvalóan csúfot üz vallási dolgokkal és éppen ezért senki sem hiszi, hogy egyetlen, vallásos meggyőződéstől áthatott ember is helyeselné, hogy Rosevelt, aki most szövetkezett a bol­sevista terrorral, a papok gyilkosaival, ha­misan hangzó szólamai közé, vegyített imád­sággal igyekszik azt mutatni, mintha egy gonosz ügyből jót akarna formálni. Döntő csapást mért az olasz légierő a fö'dközitengeri angol flottára BERLIN, juníus 15. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda közli; Az olasz főhadiszállás külön jelentését, amely az olasz légi haderőknek a Földközi tengeren elért nagy sikeréről számol be, a. ne­mei néppel, hétfőn délután 4 órakor külön jelentés alapján közölték. A rádió bevezetés­képpen olasz indulókat közvetített. A külön jelentés felolvasása után eljátszották az >lösz nemzeti himnuszt. A lapok kirakataiba kifüg­gesztett külön jelentések percek alatt óriást tömegeket vonzottak. A németek nagy öröm­mel vették tudomásul azt az angolokra méri súlyos csapásról szóló hirt, amely a szövetsé­gesek rendkívül nagyjelentőségű diadaláról számol be. ' A Minerva Irodalmi és Nyomdai Müintézet EL nyomása. F. v.: Major József ^ 1 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents