Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)
1942-06-17 / 135. szám
*3 ss e r ff c* 1942» J U ni u * 17 Mra ÍZ fillér ELŐFIZETÉST ARAK: 1 RARA 2.70, NEGYED ÉVRE R, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 82 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- EÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK ÍVFOUAH, 135. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG. KTADŐHTVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POST A FIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA VEGZETES VERESÉG ÉRTE ANGLIÁT A FÖLDKÖZI-TENGERI TÉRSÉGBEN ■sas ^ A iencjely erői megseoimísíietlek liéf Iirif liajókaraván! Eszakafrikában fel tar tőzhat at lanul nyomulnak előre a német és olasz csapatok Moszkva repülőtereit és vasúti berendezéseit támadták a német repülők Nagy megdöbbenés Franciaországban az angolszászbolsevista szerződés miatt A jobb emberanyag és a jobb veretes győzött Afrikában A tengelycsapatok líbiai támadásának megindulásakor Auchinleck angol tábornok rendkívül bizakodó táviratot küldőt» Churchill angol miniszterelnökhöz. Az angol katonai megfigyelők véleménye az volt. hogy a német és olasz csapatok a támadás következtében végzetesen meggyengülnek és már arról álmodoztak, hogy sikerül visszaszoritaniok kiindulási állásaikba Rommel csapatait és az olasz haderőt, sőt a vérmesebbek az egész Ki- renájka visszafoglalásáról s a németeknek és olaszoknak Északafrikábó! való „kisöpréséről" tápláltak színes reménye, két. Ma már az angol félhivatalos magyarázat kénytelen elismerni, hogy „Líbiában az utóbbi hetekben nagyon megnehezült a brit csapatok helyzete”. Londonban szűkszavú jelentésekben készítik elő a közvéleményt a nagy afrikai vereségre. Egyelőre azt köziik, hogy az acromai állások, ból kénytelenek voltak a biit erők visszavonulni. Egy másik londoni közlés ezen továbbmenöen beismeri, hogy Tobruk igen veszélyes helyzetben van és számolni kell bekerítésével. A Ştefani Iroda jelentése megállapítja, hogy a tengelycsapatoknak hétfőn bejelentett nagy sikerei után, a Líbiában kialakult uj taktikai helyzet kezd hadászati jelleget ölteni, ami másszóval azt jelenti, hogy a hadműveletet már nem lehet elszigetelt célúnak tekinteni, hanem az az egész hadjárat szempontjából rend. kívüli jelentőségű. A keddi olasz hivatalos közlés szerint a tengelycsapiatok már túlhaladtak Ain el Gazalan s tovább üldözik keleti irányban az ellenséget. A német hivatalos jelentés is megállapítja, hogy a nyugati angol csapatok Tobrukkal való összeköttetését elvágták. Kedden este a Tóműktől délre fekvő sivatagi erődöket a német erők elfoglalták és kelet felé újabb tért nyertek. A győzelem nagyságát még nem lehet áttekinteni. Az afrikai hadjárat állandó meglepetéseket okozott az angoloknak. A tói az időponttól kezdve, hogy Rommel tábor, nők visszavonulása közben hirtelen megállva, merész ellentámadással néhány nap alatt visszafoglalta Kirenájka egész területét, — amelyért az angolok hosszú időn át keservesen harcoltak, — az an- olok vereséget vereségre szenvednek. oppant mennyiségű hadianyagot halmoztak fel és a korszerű haditechnika minden eszközével kiépítették állásaikat, mindez azonban nem tette képessé őket arra, hogy ellen tudjanak állam a tengelyhatalmak ostromának. A jobb felkészültség, a jobb emberanyag és a kiváló vezetés győzött az egész vonalon. Pillanatnyi harci szünet Keleten A keleti arcvonalon pillanatnyi szünet állott be a hadműveletekben. A szeb.'topoli erődítménynél — amint a német hivatalos jelentés közli— hétfőn csak kisebb harcok folytak. Nem kétséges, hogy a német csapatok a végső roham megindítása előtt clhelyezkednek a legutóbb megszerzett állásokban és mindent a leggondosabban előkészítenek a további eseményekre. Szebasztopol külső erődítménye' már legnagyobb részben a németek kezében vannak cs a belső erődök között is több résen át sikerült megszakítani a bolsevista védelmi rendszert. A középső és északi szakaszon a német csapatok meghiúsították a szovjet támadásokat. A német légi haderő a legutóbbi napokban is eredményesen támadta a szovjet hátsó Összekötő vonalait, a csapatokkal zsúfolt helységeket és az utánpótlást szállító vonatokat. A nagy támadás előkészítéséhez tartozik ezeknek az utánpótlási lehetőségeknek megsemmisítése, vagy legalább is megrongálása. A Charkovtól északra folytatott hadműveletek eredményeképpen most már a Donee folyó felsöfolyása teljesen német kézben van és igy ezen a területen is sikerült uj, kitűnő kiindulási állásokra szert tenni. Az elmúlt hét a tengelyhatalmak sikereinek sorozata Krause alezredes, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa a mult hétről szóló összefoglalójában megállapítja, hogy a háromhatalmi államok nagy és messze kiható sikereket értek cl. Szebasztopol ostromának előrehaladása, Bir Haheim elfoglalása — amely a nagy afrikai győzelmet készítette elő —, a tengelyhatalmak tengeralattjáróinak uj győzelmei, az Aleuta-szigeti japán partraszállás és a Midway előtti japán tengert győzelem, mind a mult hét diadalmas eseményeihez tartoznak. A Churchill— Roosevelt-féle hírverés természetesen azon erőlködik, hogy ezeket a sikereket kisebbítse, de már az angolszászok soraiban is egyre gyakrabban hallatszanak figyelmeztető hangok, amelyek óva intik közvéleményüket a derűlátástól. Roosevelt és Churchill Európa árulói A „Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz“, a német külügyminisztérium félhivatalosa foglalkozik Rooseveltnek az amerikai zászlónapon mondott beszédévei, amelyben a legképmutatóbb módon a gondviselésnek adott hálát a Szovjettel kötött szövetségért és imádkozott annak a hatalomnak győzelméért, amely mindig esküt ellensége volt a hitnek, az egyházaknak, az emberi eszményeknek. Roosevelt egjTe jobban belelovalja magát nagyzási mániájába, önmessiási gondolataiba, amelyet zsidó környezete élénken táplál benne. Az amerikai zászlónapon Roosevelt, mint 28 „szövetséges“ állam védője szerepelt. Nem említette ezek között a brit birodalmat, noha annak már több tagállamáról azt lehet m*/z,.i'apitanU hogy székhelye Washingtonban és nem Londonban van. Állandóan a szabadságról beszélt Roosevélt, azt azonban, hogy mit jelent a yenki-szabadság, világosan mulatják a délamerikai államokkal szemben alkalmazott zsarolási módszerek. Nem habozott, hogy Indiát is a vele szövetséges államok között emlegesse, azt az Indiát, amelynek népe a leghatározottabban tudtára adta Crippsnek, hogy semmi köze többé az angolszász célokhoz, nem kér a brit védelemből s leghivatott abb vezetői nyíltan hangoztatják, hogy országuk egyetlen üdvét és menekülését abban látják, ha az utolsó brit katona is minél gyorsabban elhagyja területüket. A szabadság harcosai között sorolta fel Roosevelt Lengyelországot, Jugoszláviát és Csehszlovákiát, noha — iria a. német félhivatalos — ezeknek az áramoknak múltja e német, szolvák, horvát, magyar és bolgár népcsoportok elnyomásában állott. A legnagyobb merészség azonban az, hogy szabadságtörekvésekröl beszélt a bolsevizmussal kapcsolatban is, noha a Kreml ural saját államukban a szabadság leghalványabb megnyilvánulását- is elnyomták. A szabadságért ma azok küzdenek igazán, — Írja végül a német lap — akik arra törekszenek, hogy Európa és Ázsia népei számára kivívják a jólétet, az önállóságot és az egységet. A londoni és washingtoni angolszász— szovjet megegyezésről egyébként egyre több értesülés szivárog ki. Ezek egyértelműen megerősítik, hogy az angolszászok eladták F.nrőpát a bolsevizmusnak. Anglia nemcsak azokat a terü’eteket Ígérte oda, amelyeket Moszkva a német—szovjet habom kezdete előtt összerabolt, hanem ezenkívül hadászati támaszpontokat is „átengedett ‘ a szovjetnek a Kattegat-szorostól a Dardanellákig s ezenkívül még tevábbi engedményeket tett Európa bolsevizálása „érdekében“. Természetesen az angolszász táborban is tudják, hogy a szovjet nem elégedne meg ezekkel, a sikerekkel... ha győzne. A „Newyork Times“ azt Írja, több, mint valószínű, hogy egy győztes Szovjetunió ismét főh etne a határkérdéseket, ha az időt arra elérkezettnek látja. — Ez Európa véleménye is — Írja a „Berliner Börzenzitung“ — Európát nem lehet becsapni álszenteskedő hivatalos nyilatkozatokkal. Éppen a mai napokban élénken látja a Balti-államokban megtartott gyásznapokból, — amellyel legjobb állampolársik elhurcolásának egyéves évfordulóját gyászolták meg, — hogy mit jelent a boisevizmusnalc való kiszolgáltatottság. Rabszolgaságba vató lesüllyesztés lenne egész Európa sorsa, ha Churchill, Sztálin és Roosevelt tervei megvalósulnának. Anglia csak következetes önmagához, amikor Európát hajlandó koncként odadobni az emberi műveltség legnagyobb ellenségének, azért, hogy világhatalmi pozícióját mentse. A föMLözifengeri csalóban mindkét brit bajóbararán megsemmisült Bőrűn, junius 16. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Földközi-tengeren a német légi haderő kötelékei és a német haditengerészet egységei az olasz légi- és tengeri haderőkkel együttműködve súlyos csapásokat mértek az angol hajóhadra és az ellenséges ellátási hajózásra. Azokon a már jelentett nagy olasz sikereken kívül, amelyeket a* Atlanti óceánról jövő hajókaraván ellen értek el, szétzúztunk egy Alexandrákból jött és a hajóhad nagy erőivel biztosított angol hajókaravánt. Junius 13. és 15. között a német légi- és tengeri haderők 4 cirkálót és rombolót, 2 öihajót és összesen 56 ezer tonnányi angol kereskedelmi hajót süllyesztettek el. Azonkívül egy rombolót és 8 kereskedelmi hajót torpedókkal eltaláltunk, bombákkal felgyújtottunk, vagy olyan súlyosan megrongáltunk, hogy elvesztésükkel számolni kell. További 6 hadihajót és 6 kereskedelmi hajót bombák, vagy torpedótalálatok értek. A hajókaraván biztosítására harcbavetett ellenséges vadászgépek közül 33 gépet légiharcban lelőttünk, tíz német repülőgép elveszett. A hajókaraván maradványait visszafordulásra kényszerltettük. A kivívott sikerekben nagy része van a Reschke sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt álló buvámaszáduak, amely elsüllyesztett egy angol cirkálót. Tobruk közelében főmből a líbiai csata A német véderő főparancsnoksága jelenti: A marmaricai csata Tobrukiól nyugatra a német és olasz csapatok javára dőlt cl. Miután az ellenséges páncélos erőket Adománál szétzúztuk és az észak felé való üldözés során a Via Balbiát átléptük, elértük a partot. Ezzel a gaz&lai állásban léve angol es délairikai csapatokat elvágtuk a Tobrukkal való összeköttetésüktől. A nyugatról történ® támadással olasz haderők áttörték ezt az állást. Hétfőn az esti órákban Tobruktól délre is rohammal elfoglaltunk nagyon megerősített sivatagi erődöket és kelet felé újabb tért nyertünk. A győzelem nagyságát még nem lehet áttekinteni. A La Manche-csatornában könnyű tenged
