Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-10 / 106. szám

„A Ielele erősebb minden balalomnál!“ Az erdélyi irodalmi esttel megnyílt a Művészeti Hetek programja Sóira nem hallottunk annyit becsét ni euró­pai hivatásunkról, mint a/, utolsó években. — . Történelmi rendeltetésünkről itt. a Kárpátok medencéjében, melyet ezer esztendő« át betöl­töttünk s betölteni kívánunk a jövőben is. A szentistváni Magvar'országról, amelyet a mult dto.scfeégf\iek eyinbolumaként állítana k elénk s mint útmutatót a jövendőre. érthető ez, mert hiszen nagy történelmi át­alakulások korát éljük * csak természetes, hogy ezekben az átalakulásokban mi is törté­nelmi szerepünket kéressük. És valóban usrv van, hogy egy évezreden át világtörténelmi hivatást töltöttünk Ite itt. a Danavölgyének ezen a fontos helyén. De. vigyáznunk kell, nehogy úgy fogjuk fel a dolgot, mintha ugyanaz lett volna mindig a hivatásunk s ugyanazok lettek volna a módok és eszközök, melyekkel ezt a hivatást teljesí­tettük. Más volt a helyzet, mikor bejöttek honala­pító őseink, más akkor, mikor Szent, István a magyar állam, az európai értelemben vett magyar állam épületét megalkotta, más fel­adatot rótt IV. Bélára a tatárjárás s annak szörnyű, pusztításai, más volt rendeltetésünk s európai hivatásunk az Anjouk alatt nagy­hatalmi posit i ónkban. ismét más. mikor nyögte Mátyás bus hadát Becsnek büszke vá­ra. ’ De a legnagyobb európai feladat talán épen akkor nehezedett náluk, mikor Mohácsnál az. ország sr.ine-virága elpusztult, s török pasák zászlója lengett Buda tornyain s egy szétté­pett, erejében megtört nemzetnek keltett a törökkel szemben helyit állania sebektől borit, r-a. törött karddal, hiányos eszközökkel, le- romtat! erőkkel másfél századon át, holott egyidejűleg nyugat felé is állandóan védeni voltunk kénytelenek nemzeti ex isten tíánkat. ■t legnagyobb európai és magyar feladat a Txákácziaké, Bocskai/ I--Iváné, Bethlen (la­boré vall a két pogány közt egy hazáért küz­dő, vérző, verejtékező nemzet élén. Sok mindenért, sok minden féléképen kellett verekednünk hosszú évszázadokon ár s jutal­munk az. volt, hegy' nemzeti létünk kifejlesz­tésében ezer akadályt állítottak elibénk. Mo­hácsnál megrendült igazi függetlenségünket pedig csak akkor értük el, amikor a dualisti- kus monarchia összeomlott s országunk leg- . szebb részeit elveszítve mint vérző csonk áll­tunk egy megsemmisítésünkre törő ellenséges világ közepén. fis lassan-lassan jöttek a biztató válaszoK. Sohase felejtem el azt az ünnepélyt, me­lyet az erdélyi magyar dalárdák még a 20-as években rendeztek egyik erdélyi vá­rosban s melyén először hallottam magának a költő Szabolcska Mihálynak — akkor még temesvári református esperesnek aja­kéról a gyönyörű allegorikus költeményt, a János vallástételét Jézut iránt nagyszombat éjszakáján: „fin Szentem, én áldott Egyetlenem. Neked élned kell, győzedelmesen, — Hiszek jövödben, szent harmadnapodban, Bár sírba tettek: Isten ott is ott van! S ha megvert és megpróbált is kegyetlen: Tudom, még fölmagasztal... — Én hiszek benned rendületlen!“ Hogy zúgott a taps és zengett az éljen az egybegyült sok száz rab magyar ajaká- ról s hogy csodálkozott az ellenőrzésre meg­jelent városparancsnok, aki sehogyse tudta megelleni, mit mondhatott olyant ez a ko­moly öregur János apostolról, ami hallga­tóiból azt a viharos lelkesedést váltotta ki. Aztán jöttek hozzánk a hírek kicsiny, sze­gény székely falvakról, melyek utolsó fillér­jüket adták oda,- hogy a románok által ki­fogásolt elvenhedt iskola helyett, uj, mu­- dern, kifogástalan magyar iskolát építsenek. Hallottuk boldogan a nöszövetség áldásos k tevékenységének, hős magyar asszonyok, leányok áldott magyar munkájának hirét. \ fis jött Marosvécs — jött a Helikon —■ t jött Bánffy Miklós — Kemény János, jött k a táboruk. — Nevek — talán — részben legalább —- ismeretlen hók nevei rajzolód­tak lelkűnkbe. Reményik Sándor, Nylrő Jó- , zsef, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Kós Ka- roly, Wass Albert, Tompa László, Asztalos v István, Gagyi László, Beide Mária, Moiter !j Károly, Tavaszy Sándor, Daday (Székely k Mózes.) Dsida Jenő. Megjelent magyar földön az erdélyi Irö ,1 Hunyady Sándor „fekete szárú cseresznyé“- „ je, jöttek át az erdélyi magyarság lelki kül- K döttei; Gulácsy Irén, Aprily Lajos, Makkal Sándor. Hallottuk férfiak nevét, akikkel lelkünk szerint — személyes találkozás nélkül — is barátságot kötöttünk: boldogult Kuncz Ala- j dár, Kovács László, Császár Károly, György Lajos, Kiss Jenő, Szabédi László, j. Megmozdult a szabad magyar képzőmü­j. vészét is a rab erdélyi földön; Nagy Imre, r_ Szervátíusz Jenő, Bordy András, Gy. Szabó ,r Béla, Kós Károly, Szolnay Sándor, Szopos [_ Sándor, Thorma János, Mikola András, Kri- zsán János, Ziffer Sándor, Vásárhelyi Z. n Emil. 7. Megjelent egyikük-másikuk az ország k szivében, hozta a halhatatlan magyar lélek egyik darabjának üzenetét a magyar lélek a másik megsebzett részének. Azután jöttek t. a szép napsugaras könyvnapok, a pesti szer- ?- vitatéri könyvsátor, az első testvér kézfoga­it sok Erdély Íróival s a velük együtt küzdő, íi dolgozó erdélyi magyar asszonyokkal A reménytelenség már eltűnt, a jövő hite a gyökeret vert — sőt nemcsak hitünk volt '• már: tudtuk, hogy Erdély magyar s az ma- > rád mindörökké. Bebizonyosodott ismét, hogy a lélek eró- 'l sebb minden hatalomnál, hogy a nyers eró csak ldeig-óráig kerekedhetik felül, győze­delmes végül mégis csak a szellem lesz, ! mely magasabbrendü s melynek szent mag­j vaj ott szunnyadnak a nemzeti élet talaja­T ban s viha.rt, fagyot, pusztítást túlélve, j szárba s virágba szökkennek, y- Most azért jöttünk össze, azért fog négy héten át ide Erdély szivébe járni Erdély c. népe, hogy a magyar lélek termésében, vi- !- rágaiban, gyümölcseiben gyönyörködjék, a Boldog vagyok, hogy mint az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke ezt a k négy ünnepi hetet én nyithatom meg, bol- r dog vagyok, hogy Itt látóm magam elölt az i- élő, a minden szépért, jóért, nemesért lel­a kesedö Erdélyt, boldog vagyok, hogy látva I a külsőségekben is újból magyarrá lett Ko­lozsvárt, magamba szíva tiszta magyar le­vegőjét. magamhoz ölelve zsongó életét, szi­vem mélyén gyökeredző hittel mondhatom i. el Erdély magyar társadalmáról Tompa Lászlónak Áronról és Imréről szóló szavait: „Ök állanak rezzenetlen ... Egykor Így áll­tak a Pruthnál is, igy a gránátszaggatta Doberdo szikláin— s álltak, ahol csak áü- n niok kellett, keserű daccal, a sorsnak szem­i- beszegülve.“ — fis tudom, „hogy — ha r. öröm helyett tüzes mennykövek szakadnak a is itt le —... itt fognak állni örökké, — >- hogy Imre szorítja, Áron pedig. Áron nem i- hagyja magát”. 1. Ha a legbékésebb viszonyok közt, az ösz- r- szes tényezők harmonikus akaratelhatáro­r- zása adta volna is vissza teljes függetlensé­i- günket, akkor is meg lettek volna a nehéz­ségei az uj helyzetünkhöz hozzásimulásuak, igy azonban ez szinte reménytelen feladat­nak látszott. Egyszerre vesztettük el a monarchia nagyhatalmi pozíciójában rejlő, reánk nézve is számottevő előnyt és orszá­gunk területének, erőinek javát. Amikor egy uj európai exlstenciát kellett magunk­nak kiverekednünk s a legjobb nemzeti erőkre lett volna szükségünk, mindenünkből kifosztva, lefegyverezve, kivérezve, bénán úgyszólván tehetetlenségre voltunk kárhoz­tatva. Csak most az elvesztett területek java­részének visszatérése után vagyunk abban a helyzetben, hogy történelmi hivatásunkhoz hozzáerösödjünk s positióinkat az uj Euró­pában előkészíthessük, — előkészíthessük egyrészt a fegyvereinkkel szerzett respek- tüssal, másrészt műveltséggel, tudással, író- tollal, festőecsettel, zenével, színpaddal, tu­dománnyal. Most is ennek a feladatnak szolgálatában vagyunk Itt. Ezt szolgálja ez a mai irodalmi este, ezt azok a Művészeti Hetek, melyekre ma Erdélyből s az egész országból sokan egybegyűltek s melyeknek keretében Íróin­kat, költőinket, muzsikusainkat fogjuk hal­lani, képzőművészeink alkotását látni, tör­ténelmi múltúnkra fogunk emlékezni, né­pünk lelkének művészi kisugárzásában, épí­tészeink alkotásaiban fogunk gyönyörködni. A mai Irodalmi este speciálisan erdélyi irodalmi beszámoló. És ez az este nemcsak szellemi élvezetet jelent számunkra, hanem alkalmat a hálás visszaemlékezésre is. Mikor az idegen uralom szörnyűségeit, szenvedte Erdély és a csonka országra reá- borult Trianon éjszakája, vigasztalást csak a szellemi életnek, a magyar lelkiségnek megnyilatkozásai adtak. A magyar szellem 19 4 2. M A J V S lO világosságának azok a felvillanásai, melyek innen is, onnan is biztatóan sugároznak felénk. Sokszor fogta él a legjobbakat is a re­ménytelenség. Sokszor vetődött fel a kérdés, lesz-e erőnk a rettenetes elnyomatásból, a pusztulásból, a szegénységből uj életre kel­nünk? Kemény János báró Tasnádi Nagy András után lépett a pódumra és „Erdélyi irodalom“ cimü átfogó tanulmányát olvasta fel. — A hazatérés óta első Ízben mutatja meg az erdélyi irodalom teljes arcát a magyar Ko­lozsváron — kezdte. — Ha elgondoljuk mivel -érdemeltük meg a rabságból való felszabadu­lásunkat, bizony érdemünk az az irodalom is/ amelyet erdélyi irodalom néven emlegetnek ma. Mi volt ez az irodalom az elnyomás évei alatt? Fegyver, amelynek forgatói az erdélyi Írók voltak a magyar erdélyi táj, a műit és a nép védelmében. Hallunk ma olyan hango­kat is, hogy nines szükség ennek a hadakozás­nak folytatására, de mi tudjuk azt leginkább, hogy van. Legalább is addig, amíg minden magyar táj, múlt es magyar vágy beteljesül!... Kemény János báró előadása után Táros) Ferenc, a kolozsvári Nemzeti Színház igaz­gatója Végvári „Eredj, ha tudsz“ és Renré- Jiyik Sándor „Ahogy lehet“ és „Akác sor ősz utóján“ c. verseit mondta el tomboló tetszés mellett. Makkal Sándor „Miért“ c. elbeszé­lését 8allay Kornélia olvasta fel, rriajd Tá­rnád Áron következett. „Megszépített világ“ c. elbeszélésével. Orsolya Erzsi Aprily Lajos és Tompa László) versét mondta el, im a .bt Ttaics István finom zongorakisérete mellett Török Erzsébet énekelt Kodály népdalfeldoi- go zásaiból. A szünet után Nyíró József olvasta fel „Az ezüst orgona“ e. elbeszélését, majd Könyves Tóth Erzsébet mondotta el Berde Mária „A Laresckjhez“ és Barlalis János „Szőlőőrzés“ c. versek. Kos Károly „A magyar biblia“ e. írását olvasta fel, Salla/t Kornélia, Szabódy László egyik versét mondta el. Asztalos Ist­ván következett „A virtus“ c. elbeszélésével, Orsolya Erzsébet pedig Kiss Jenő és Dsida Jenő verseil adta elő. A gazdag műsort Ko­dály Zoltán „Székely keserves“ és „Jézus és a kufárok“ c. kórusainak pompás előadásával az állami tanítóképző intézet énekkara zárta be Nagy István zenetanár vezényletével. A Mátyás király Diákházat zsúfolásig meg töltő előkelő közönség nagy figyelemmel, sze­retettel hallgatta, végig az erdélyi irodaion» « seregszemléjét s a müsorszámok vegén lelkes tapsokkal ünnepelte a szerzőket és a kivált előadókat. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Müintézet Bt, nyomása, F, v,; Major Józsej Vakmerő haditettei hajtottak végre német és olasz osztagok a marmaricai sivatag1 egyik brit támaszpontja ellen A csapatok szállító repülőgépeken érkeztek a helyszínére Cirehaiksii arcvonal, május 9. (MTI.) A Ştefani Iroda különtudósitója jelenti: A Marmarica sivatagban repülőgépeken szállított német és olasz osztagok igen vak­merő' haditettet hajtottak végre egy brit tá­maszpont ellen a tengerparttól körülbelül 100 kilométer távolságban. Felderítő repülőgépek fedezték fel ezt a támaszpontot, amelyet tavaly repülőtérnek használtak és jelentékeny megnnylségü ben­zin, kenőolaj és más üzemanyag volt felhal­mozva. Olasz szállító repülőgépekről több német és olasz osztag leszállóit a támasz­pontra, miközben a német és olasz vadász- repülők köröket írtak le a színhely felett. Nyomban a leszállás után megtették az „Lomtárban" talált rá Dózsa Géza néhai neves széke’y festőművész kilenc festményére a marosvásárhelyi városi képtár igazgatója Marosvásárhely, május 9. (MTI.) A ma­rosvásárhelyi városi képtár igazgatója, Bordy András megtalálta a rendkívül tra­gikus körülmények között fiatalon elhunyt neves székely festőművész, Dózsa G“za több képét. A képek a Dózsa-család birto­kából a megszállás alatt idegen kézbe ke­rültek, azonban nem ismervén fel azoknak művészi értékét, lomtárba helyezték el. Bordy András a megtalált kilenc képet meg­tisztította és a városi képtárban helyezte el. Dózsa Géza 1847-ben született Nagyenye- den. Székely Bertalan tanítványa és Mun­kácsy Mihály barátja volt. Amikor báró Eötvös József vallás és közoktatásügyi mi­niszter pályázatot hirdetett történelmi képre, Dózsa Géza VIII. gimnazista volt. Elküldte „Bethlen Gábor tudósai köréhen“ című képét, ösztöndíjjal tüntették ki. Pa­risba ment, ott Ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal, akivel hosszabb időt töltött Mün­chenben is. Leghíresebb képe „Az ónodi or­szággyűlés“. Fiatalon öngyilkosságot köve­tett el szerelmi bánatában. óvintézkedéseket a repülőgépek védelmére, majd a különítmény utászai megtámadták a raktárakat és gyorsan megsemmisítettek 300 nagy hordó benzint, 80 nagy hordó ke­nőolajat és más anyagot. Az épületeket nem gyújtották fel, hogy ne vonják magukra az ellenséges erők figyelmét. A vállalkozás végrehajtása után, valamennyien újra repü­lőgépre szálltak és a levegőire, emelkedtek. Visszatérésük közben találkoztak a brit va- dászrajjal. Az olasz szállítógépeket kísérő vadászok azonban sikeresen elhárították a támadást és a brit gépek közül kettőt lelőt­tek, több más gépet pedig géppuskával el­találtak. LEGÚJABB SPORTHÍREK A MAGYAROK MEGNYERTÉK A RÓMA KUPA TENISZMÉRKŐZÉS ELSŐ PÁROSÁT A MÁSODIK NAPON Az olasz magyar Róma Kupa tenisz- mérkőzés második napján, szombaton dél­után nagyszámú, 2500 főnyi közönség gyö­nyörködött a páros mérkőzésekben. Az első párost a magyarok, a másodikat az olaszok nyerték, úgy hogy a mérkőzés állása a má­sodik napon az olaszok 3:1 arányú vezeté­sére mutat. A második páros mérkőzésen jelen volt a Kormányzó Ur is hitvesével. Eredmények: Gábory-—Katona Bossi— Quintahallc 1:6, 6:1, 6:3, 7:9, 6:3. A máso­dik párosban Cucelli—del Bello Asbőthy— Mezey 4:6, 6:3, 6:4, 6:1. A szerkesztésért telelt NYIRÖ JÓZSEF. „ A kiadásért telel: JENE* LÁSZLÓ. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Brassai-utca 7. sz. Telefon: 15-08. Pos­tatakarékpénztári csekkszámla száma: 72148. Postafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Tasnádi Alagy András beszéde Kolozsvár, május 9. A Kolozsvári Mű­vészi Hetek hivatalos megnyitása szomba­ton este 8 órakor történt meg diszes külső­ségekkel, amikoris a Mátyás Király Diák­házban Tasnádi Nagy András megnyitotta az Erdélyi Irodalmi Estet. Az Irodalmi Est első felét a rádió is közvetítette azok szá­mára, akik személyesen nem vehettek részt ezen a történelmi jelentőségű, országos összejövetelen. Habár az Irodalmi Est csak 8 órakor kez­dődött, már jóval előtte megindult a zarán­doklat a Mátyás Király Diákház felé s pont­ban 8 órára zsúfolásig megtelt a hatalmas méretű terem. Az első sorokban ott ültek a kormány, a honvédség, a vármegye, a város, az egyetem, a bíróság, a tantestületek, a mii vész-világ, a különböző egyházi és társa­dalmi egyesületek hivatalos képviselői, a magyar irodalom és képzőművészet legkivá­lóbb képviselői. Percekig tartó tapsviharban lépett a pó­diumra Tasnádi Nagy András, hogy meg- ryissa az Irodalmi Estet. Mélyen szántó be­szédét teljes terjedelemben kdjük:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents