Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-10 / 80. szám
Minuzvi Urs-Pia I 9 4 2, AVUICIS IQ Sokszoros megsemmisités ellenére is rengeteg értékes kortörténeti anyag maradt meg Kolozs-vármegye levéltárában 4 hatalom volt urai kétizbeu felégették, egyszer pedig csomagolópapírnak adták el a becses okmányokat — Véletlenül felfedezett okirathalmaz vár átvizsgálásra a vármegyeháza pincéjében Ui munkarend ósszedllitásán dolgozik a kolozsvári lskotcn~ kívüli Népművelési BizoUség KOLOZSVÁR, április 9. A kolozsvári Ts- kólánk! vüli Népművelési Bizottság február —márciusi, nemrég végeiért munka rend jé* nek előadásai a legteljesebb siker jegyében zajlottak le. Az előadásokat, amelyeket a legkiválóbb katonai és polgári előadók tartottak, mindig nagyszámú érdeklődő közönség hallgatta végig s az érdeklődést esalc fokozta az előadások után rendszeresített, ■immár népszerűvé vált dalismertetések és dultanitások. Kolozsvár, április 9. A hatalom átvétele titán csakhamar sor került a mult ismeretének szempontjából annyira nélkülözhetetlen városi és vármegyei levéltárak átvételére is. Az átvétel, ismeive a 22 éves megszállás körülményeit, nem ment annyira simán, mint ahogy azt az újságíró a levéltár jelenlegi helyzetében megállapíthatná. Rendszertelenség, kapkodás és rosszindulat jellemezte az átadást, és már eleve leszögezhető, hogy azok, akik a levéltárakat átvették, valóban derekas munkát végeztek, hogy a magyar mult értékeit átmentsék az utókor számára. A vármegyeháza földszintjén két nyugodt légkörű teremben ma is folyik ez a munka. Simon Károly tanár, vármegyei főlevéltár- nok vezetésével lajstromozzák a pincében összedobáltan talált régi iratokat, beszédes emlékeit a múltnak, amelyeket, ha kezébe vesz az ember, azonnal láthatja, mi az Igazság a sokat vitatott erdélyi kérdésben. ■Letűnt korok emlékéi A vármegye főlevéltárnokával érdemes elbeszélgetni az anyaghalmazról és azokról a körülményekről, amelyek sokszor megtizedelték, sokszor pedig meg is semmisítették vgv-egy korszak Írott emlékeit. Kolozs vármegyében, mint általában minden magyarországi vármegyében megőrizték azokat az Iratokat, amelyek akár kérvények, akár elintézések, vagy rendeletek formájában benyújtásra, vagy kiadásra kerültek. A régebbi időkben nem tulajdonítottak ezeknek az ügydaraboknak olyan fontosságot, mint ma és sokszor kiselejtezés nélkül égettek, vagy dobták el azokat. Csak későbben jöttek rá, hogy a levéltár, amelybe a régi nemesi családok is elhelyezték megőrzés céljából fontos okmányaikat, szinte pótolhatatlan értéket képvisel. Csak 1892-ben és 1894- ben kezdették meg a rendszeres kiselejtezést, amelynek során az értékes ügydarabokat kivették és azokat különböző levéltárakban, múzeumokban, stb. helyezték el. Erről az első kiselejtezésről pontos adatok vannak a vármegye birtokában. Feljegyzések az 1848-as román felkelésről A második kiselejtezés 1903-ban történt. Hőről Kelemen Lajos, a kiváló tudós. Erdély történelmének legalaposabb ismerője adott annakidején részletes beszámolót, ö volt ugyanis az, aki a legnagyobb hozzáértéssel és szorgalommal kiválogatta az Erdélyt Nemzeti Muzeum levéltára számára az érté-, kés feljegyzéseket és okiratokat. A jelentés elmondja, hogy az iratok rend nélkül, széthrrllottan állottak a vármegyeház pincéjében és padlásán, ahol bizony az eső is verte. Mégis sikerült különösen az 1848— 49 es szabadságharcot követő idők igen értékes anyagát kiválogatni. Ezek különösen az akkori igazságszolgáltatásra vetnek érdekes fényt. Különböző bünperek kerültek felszínre az 1765 —70-es évekből, de ezeknél sokkal értékesebbek azok a feljegyzések, amelyek az 1848-as év román felkeléséről szólnak. Itt találták meg az abszolutizmus korszakának rémségeiről szóló feljegyzéseket s a kivégzett és bebörtönözött magyar honfiak névsorát is. Drasztikus „kiselejtezés“ A vármegyei levéltár legrégibb okmányai: egv 1641-ből származó szerződés, amelynek sajnos csak egy 140 évvel később elkészített másolata van meg, továbbá Király János uram 1656 jul. 29-én elkészült eredeti kezes- tevele. Ezeken kívül igen sok nyointatvány, kézirattári anyag volt még a levéltár birtokában. amelyeknek javarésze azonban 1919- ben megsemmisült. Ugyanakkor megsemmisült sok erdélyi nemesi család okiratgyüjte- ménye is, mert a harmadik kiselejtezést végzó szervek rendkívül egyszerűen jártak el, minden gondolkozás nélkül felégették azokat. Erről a harmadik kiselejtezésről sokat lehetne elbeszélni. A hatalmat átvevő román W ■ FERENCJQZS EF KESERŰVIZ jj közegek ugyanis úgy vélték, hogy azzal, hogy felégetik a magyar közigazgatás írott nyomait, igazolni tudják Erdélyre támasztott jogaikat Is. Kolozsvárott még sokan emlékezhetnek arra a hatalmas tűzre, amelynek hamuját a vármegyeház udvaráról a negyedik-ötödik szomszédhoz is elvitte a szél. Amiről egy régi tisztviselői jegyzék beszél.,. .Az „autodafé“ ellenére is vissza maradt néhány értékes irat, amely sok mindenről beszélhet. Például egy kérvény, amelyet Cioban Dumitru irt a vármegyéhez. Ebben anyagi segítséget kért Budapesten tanuló leánya számára. A segélyt meg is kapta. Van többek között egy 1870-böI származó niagyar-romän nyelven nyomatott cselédkönyv és egy 1868-ból származó nyomtatott kimutatás, amely nemes Naszód-várntegye tisztviselőiről készült. Erről a kimutatásról külön fejezetet lehetne Írni Erdély történetében. Román nyelven készült, román helységnevekkel és kiderül belőle, hogy 65 tisztviselő közül csak kettő volt magyar, három volt szász és a többi hatvan román. A Főkapitány (căpitanul supremul Alexandru Bohatiehi de Glodti volt, aki bizonyára nem sejtette, hogy lesznek idők. amikor a románság részéről igyekezni fognak erőszakossággal és türelmetlenséggel megvádolni azt a nemzetet, amely egyenlő jogot biztosított a múltban is minden polgárának. Az iratok felégetését 1928-ban a negyedik kiselejtezés követte. Ennek során már nem a megsemmisítés volt a módszer, hanem az értékesítés. Egyszerűen eladták az iratokat. Az értékes okmányok kereskedők és szatócsok birtokába kerültek: csomagoló papírnak. így történhetett meg, hogy Szádeczky Kardos Lajos dr. egyetemi tanár az egyik Széchenyi-téri boltban rendkívül értékes országgyűlési iratokra bukkant az 1713 -1744- es időkből. Ezeket be is szolgáltatta az Országos Levéltárba. Hány értékes okirat juthatott azonban olyan kezekbe, amelyeknek tulajdonosai nem törődtek az irott betűkkel? Ismét lobognak a lángok ... Az utolsó kiselejtezés 1940-ben történt. A levéltár anyagát, amelyet a Majális-utca a szám alatt helyeztek el, szintén elégették a hatalom volt urai. Igaz. hogy itt jórészt friss anyagot semmisítettek meg. mégis nagy kár érte, mert sok bizalmas és a román uralomra fényt vető rendelet, rekvird- lási parancs, bizalmas utasítás stb. pusztult el a tűzben. Azok, akik még nem jártak levéltárban, talán nem is tudjak, mit jelentenek ezek a megsemmisítések, akik azonban csak egyetlen szolgálati, származási bizonyítványt, vágj' szerződési, i’ietve másolatot kaptak a levéltárból, már értékelni tudják az ott felhalmozott anyagot. A levéltárnak a gyakorlati jelentőségen kívül tudományos szempontból is igen nagy Fzrrcpe van a mai életben. Történelmet, Írni szinte lehetetlen nélküle, monográfiái tanul- mánj’t elkészíteni szintén. Dürkheim, a hires francia szociológus nemhiába követelte a tények pontos ismeretét, mert ezek nélkül a közösséget megismerni nőm lehet Á pótolhatatlan hiányok A beszélgetés során Simon Károly főlev«- támok ismertette a vármegyei levéltár jelenlegi anyagát Is. örömmel vettük tudomásul, hogy a sokszoros megsemmisités ellenére is sok értékes kortörténeti anyag maradt meg. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy minden téren maradtak pótolhatatlan hiányok is. Példaképpen lehet megemlíteni a közgyűlési jegyzőkönyveket, amel.vek nemcsak Kolozs-vármegye történelmi arculatát és lüktető életét örökítették meg, hanem rávilágítottak a kor szellemére is. Ezekből alig maradt, meg valami, pedig talán ez volt valamikor a legértékesebb anyag. Szigorú elbánásban részesítették a román közegek a közigazgatási jegyzőkönyvedet is. Ezeket ugyanis e.qytől-crrvig elégették. Csak a megmaradt névmutatók-Igazolják, hogy valamikor megvoltak. Tetemes helyet foglalnak el a levéltárban a megye anyakönyveinek másodpéldányai, amelyek ma inén nagy segítségére vannak azoknak, akik származásukat igazolni akar- fák. A román anyag kevés. Ezeket a belügyminisztérium rendeletére szigorúan meg kel) örizm. * Ez a látható anyag. Van azonban még egy hatalmas okirathalmaz a vármegyeház pincéjében, amelyre a fölevéltárnok bukkant rá. Ennek az adathalmaznak átvizsgálására csak most kerül sor és hogy ez mennyire szükséges, mi sem bizonyltja jobba»., mint •íz, hogy máris sok értékes és érdekes ok- irat került felszínre a porban, szénben és a tűzifa alatt heverő csomagokból. Ez a jövő munkája. További terv: olyar megyei levéltár berendezése, amely méltó legyén régi hírnevéhez. Erre meg is van a remény, mert a vármegyei vezetőség tudatában van annak, hogy a levéltár értékeket őriz, nyitott könyve a múltnak és minden vonalon igyekszilytsegi- tenl az odaforduló embereket... MALNLSV TIVADAR Zárolt fémanyag birtoklása miatt háromezer pengő pénzbüntetésre Ítélték Hirsch Ionos kolozsvári vasgyárost Kolozsvár, április 9. A családi részvény- társaság tulajdonában levő Vasipari Ttt.-rŐl, amelynek Hirsch János a felelős igazgatója, a telepére annakidején kiszállott Kafay Aurel budapesti műszaki főtitkár megállapította, hogy ott olyan nikkdeÍétt tárgyal: kHá'hatók nagyobb mennyiségben, melyeket — az ér. vényben levő rendelkezések értelmében — tiltott eljárással allitattak elő. Amidőn a műszaki főtitkár a telép .egyik helyiségébe akart belépni, az ottani mérnök intésére egy munkásleány megkísérelte rejtve kiszállítani a szóban forgó tárgyak egy részét: A felfedezett anyagból Karay főtitkár pró- badprabot küldött a budapesti technológiai intézethez, ahol megállapították, hogy valóban esinozási eljárással készült tárgyakról van szól. A tárgyalás alkalmával a vádlott védője azzal érvelt, hogy a szóban forgó nyersanyag nem készült a telepen, amennyiben hasonló nyersanyag feldolgozására nincsenek berendezkedve. Minthogy valóban honi biz myult be, vájjon a gyár birtokában talált anyagot ott kéizitették-e, illetve feldolgozás céljából vették-e át, a tárgyalás folyamán a szakkép- viselő az ezirányu vádpontot elejtette, de a kihágást vádat fenntartotta a/ alapon, hogy hasonló anyagok birtoklása már egymagában it kihágás. A vád képviseletében dr'. Blazsck Alfréd ügyész azzal érvelt, hogy « mai háboríts viszonyok közepette a vas és hasonló nyers, anyagok illetéktelen megszerzése, forgalomba- hozatala, úgyszintén a nikkelezési eljárás egyaránt fontos honvédelmi és mezőgazdasági érdekeket sértenek, ezért a kivételes törvény alapján kiadott idevonatkozó rendelkezések hat hónapig terjedhető elzárást és 8000 pengőre emelhető pénzbüntetést Írnak elő. Ennek alapján .megfelelő súlyos büntetést kéri. .4 magyar királyi rendőrbiróság -a 'vádi áthat 3000 pengő pénzbüntetésre. ítélte. A fellebbezést illetőleg mind az ügyész, mind a védő fenntartották jogukat. Amei ilinban rendplellien §«nbá(YOZ1áL n »»«»* ftiv:**«l GEXF. április 9. Mint Ketvporkból jelentik: az Egyesült Államok kormánya rendeletben szabályozta a háborús női divatot. A női ruhák készítésénél felesleges redök elhagyásával Iá százalékkal több ruhát lehet készíteni ugyanabból az anyagmennyiségből. At nj munkarend összeállításán az illetékesek most dolgoznak s ennek elkészültéig a pénteki előadások egyelőre szünetelnek. Szombaton az Iskolánkivüli Népművelési Bizottság előadássorozatának keretében az érdeklődők megtekintik az Unió-épületében a 48-as Ercklyemuzeum kiállítását, amelynek során szakavatott magyarázat kíséretében bemutatják a legendás szabadsághdre nagy időket idéző emlékeit és ereklyéit. Könvvek között TA PLALKOZZUNK HELYESEN! A jelenleg háborús időkben fokozott mértékben szükséges, hogy az élelmiszereinkben levő értékes tápanyagok ne pusztuljanak el előkészítés és főzés közben, mert ezeket a tápanyagokat szervezetünk nem nélkülözheti. hogy egészséges és munkabíró lehessen. Egészségünk, munkaképességünk elsősorban a helyes táplálkozástól függ. Nem mind egy tehát, hogy mit eszünk. Az orvostudomány már régen bebizonyította, hogy ha az ember egyoldalúan táplálkozik, szervezete látja kárát, könnyebben betegszik meg, munkaképessége csökken. Ezeket a gondolatokat közhasznú füzetből idézzük, amelyet a m. kir. közellátásügjú minisztérium adott ki „Táplálkozzunk helyesen“ címmel. Kétségtelen, hogy a mai háborús gazdálkodás idején a magyar asszonynak, a magyar édesanyának is ki kell vennie részét abból a harcból, amelyet valamennyi magyar a boldogabb jövendő érdekében folytat. A gazdasszonynak tehát ötlettel, körültekintéssel kell őrködnie afelett, hogy az itthoni front katonája, a polgár olyan táp- erejü étkekhez jusson, amelyek a kényszer* parancsolta körülmények között is megfelelőek és biztosítsák minuannyiuna cg...z- ségi egyepsulyát. Mit együuk, hogy egészségesek maiadjunk? Ebben az irányban nyújt tanácsokat és ad ételleirásokat a gondosan összeállított füzet, amely receptjeit természetesen az élelmiszerkorlátozások figyelembevételével és a zsirtakarékosság szempontjainak kielégítésével közli. A könyvecske tájékoztat, szervezetünk milyen vitánrir.okat igényel. Például az A- vitamin hiánya következtében torokgyulladás. hörghurut, rekedtség könnyebben támadhatja meg az embert. Aki C-vitamin- dus ételeket fogyaszt., jobban emészt, inkább ellenáll a szövődményes megbetegedéseknek. Természetesen nem elég, ha valaki csak burgonyát, káposztát, nyerssalátákat fogyaszt, mert az egészséges emberi szei- vezet tejet, tojást, húst is követei. Tehát az a fontos, hogy valamennyi vitaminban kielégítő és változatos táplálékhoz jussunk Ismereteink gazdagítását szolgálja a füzet. Megtudjuk, hogy a káposztából, répából, nyerssalátákból nrilj'en pompás és talán eddig nem egészen közismert ételeket lehet készíteni. Sőt, nemcsak lehet, hanem kell is, ha a magyar gazejasszony észszerűen akarja táplálni azokat, akiket női hivatásuk reájuk bízott. A füzet ezt a feladatot igyekszik könnyíteni. A közellátásügyi minisztérium füzete mindössze 20 fillérbe kerül. Kapható a köz- élelmezési hivatalnál, valamennyi kirendeltségénél, a Köztisztviselők Szövetkezetében és a közellátásügyi felügyelőségnél.
