Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-05 / 77. szám
1942. At»R1£1S 5 PCuxeox Okf-arg te) Uj népbetegség az Egyesült Államokban Irta: Szász Béla ami még néma volt" közölni; ott találták ki Alexis Carrel, a vflég legnagyobb élettan tudósa irja az „Ismeretlen ember" című könyvéfoerj: ..Az elmebetegségek magukban véve jóval számosabbak, mint az összes többi betegségek együtt véve. Az elmebetegek kórházai túlzsúfoltak és képtelenek mindazokat be- , fogadni, akiknek ott volna a helyük. New- Vork államban minden huszonkét személy közül egyet előbb, vagy utóbb elmegyógyintézetben kell elhelyezni. Az egész Egyesült Államokban a kórházak körülbelül nyolcszor annyi gyengeelméjüt, vagy elmebeteget gon doznak, mint tüdővészest. Minden évben körülbelül 68.000 uj esetet fogadnak be az elmegyógyintézetek, vagy hasonló intézmények. Ha a befogadások ilyen arányban foly tatódnak, körülbelül egy millió azok közül a gyerekek és fiatalemberek közül, akik ma elemi, vagy középiskolába járnak, elmegyógy intézetbe fognak kerülni. 1532-ben az állami kórházakban 340.000 elmebeteg volt. Azonfelül különleges intézetekben 81.580 gyengeelméjüt ás epileptikust ápoltak. Ez a statisztika nem foglalja magában azokat az elmebetegségi eseteket, amelyeket magánkórházakban kezeltek. Az egész országban az őrülteken ldviil 500.000 gyengeelméjű van. Ehhez járul még, hogy az Elmehigiénia Nemzeti Bizottságának felügyelete alatt végzett vizsgálatok szerint 400.000 gyerek annyira értelmetlen, hogy nem tud sikeresen lépést tartani a nyilvános iskolák előmenetelével. Úgy becsülik, hogy többszázezer sze mély, aki nem sze ve pel semmiféle statisztikában, szenved psichoneurozisban.“ * Carrelt mindenki ismeri, neve nemcsak a tudomány világában fogalom, ö nem hibás ebben. Nem vágyott a népszerűségbe és vi- lágltírességre, az amerikai sajtó azonban világszenzációként fedezte fel egyik kísérletét s olyan port vert fel körülötte, amit még a legünnepeltebb hollywoodi csillagok is meg irigyeltek. Mesterséges utón tartott életben egy emberi szivet és ez az elszigetelt kísérlet elég volt az újvilág ujságiróinak annak kikiáltásához, hogy megoldódott az emberi halhatatlanság kérdése. Carrel maga egy pillanatig sem gondolt arra, hogy kísérletét ennek a tételnek az igazolására használja fel, mivei kutatásainak ez egyáltalában nem célja. A legalaposabb tudósok egyike, hosszú utat tesz meg, mig egy-egy megállapításra jut. Nem fogad el egyetlen tudományos igazságnak vélt hiedelmet sem, mig önmaga meg nem győződött helyességéről. Évszázadokon keresztül begyökere.dzett dogmák dőltek meg igy munkája nyomán. Ezt a kitérést azért tettük, hogy mindenki tisztában legyen azoknak a megállapításoknak az értékével, amelyeket Carrel a fentebb kiragadott adatokhoz fűzött. Leszö- • gézi például, hogy ezek a számok a legjobba« mutatják, milyen kevéssé ellenálló a civilizált ember szellemi egészsége s hogy a neurózis és pszichózis gyakorisága kétségtelen kifejezője a modern civilizáció egy nagyon súlyos bajának. Carrel egybként bevallott ellensége a modern civilizációnak. Nem szereti azt az életmódot, amely mindent a kényelmi szempontokkal mér. Jórészt ennek tulajdonítja az elmebetegségek szaporaságát és ijesztő arányú növekedését. A civilizáció, értve alatta azt az életrendszert, amelynek célja minél fáradtságmentesebbé tenni az életet, elpu- hitja az embereket, nem annyira testileg, mert a sportok és az orvostudomány a testi egészség terén tényleg nagy eredményt ért el, hanem szellemileg, lelkileg. Az emberek alig veszik igénybe szellemüket, mindent ké szén kapnak, nem kell találékonyaknak lenniük, alig kell gondolkozniok. így következnek azután a szellemileg még ép nemzedékekre azok a generációk, amelyek soraiban ugrásszerűen emelkedik az elmebetegek és gyengeelméjüek száma. Carrel amerikai statisztikai adatokat sorol fel. Amerikában él, természetes, hogy elsősorban az ottani kimutatások állanak rendelkezésére és természetes, hogy vizsgálatainál is az amerikaiak esnek leginkább keze ügyébe. Ebben a tekintetben jobb vizsgálati terepe nem is lehetne. Az Egyesült Államok az az ország, ahol a modern civilizáció a legnagyobb előrehaladást tette. Mert mik jelentik a modern civilizációt? A gépkocsi, a mozi, a porszivógép, a beépített bútorok, a közönség szenzációéhségét kiszol gáló sajtó, a kozmetika fejlődése, az anyagiak mindcnekfelettisége. Mindenben az Egyesült Államok vezet. Ott van majdnem minden családnak gépkocsija, ott jelenti a legfőbb szellemi táplálékot a mozi; ott nem boldog az a házasság, ahol a férj nem tud mosógépet és porszívót venni a rugókra járó I lakásba; ott uralkodik az a felfogás, hogy I az újságok egyetlen hivatása mindenáron I valami érdekeset, föbekolintót, „valamit, * 1 * * * S a „nincs csúnya nő, csak rosszul kezelt“ jelmondatot s ott folyik minden a pénz jegyében. Ez a civilizáció, amelyben minden boldogságát megleli az egyén, ha elegendő dollár csörög a »sebében s biztosíthatja magának a különböző megvásárolható boldogság- kellékeket. A boldogság egy az anyagi jóléttel, WM, szellemi tényezők egyáltalában nem jönnek számításba. * Carrel adatai és megállapításai után, ame lyek az amerikai viszonyokra vonatkoznak — amint azt ő maga egyáltalában'nem takarja — kézenfekvő annak a kérdésnek a feltevése: mennyiben található kapcsolat az Egyesült Államok őrültsége között, amely lyel mesterségesen belevitte magát a háborúba és az elmebetegségek ottani rohamos előretörése között T Merész a kérdés s feltevése komolytalannak látszik, biztosra vesz- szük azonban, hogy bármiképpen is végződjék a világformáló nagy küzdelem, a Carrel- hez hasonló nagy tudósok s a napi politika fölé emelkedő amerikaiak is ebből a szempontból fogják majd megvizsgálni az okozati láncolatot. Mit számit az — vethetik ellen — hogy az Egyesült Államokban van a legtöbb elmebeteg és gyengeelméjű, hogy az elmebaj valósággal népbetegséggé vált? Ez nem jelenti azt, hogy vezetői, az ország sorsát intézők szintén fertőzöttek a bajtól. S ha Carrel a túlságosan civilizált életformában találja a baj gyökerét, ez lehet az ö véleménye, de nem biztos, hogy igy is van. így érvelhetnek azok, akik minálunk is ezt a bizonyos amerikai civilizációt szeretnék élvezni, akik attól félnek — és tegyük hozzá jogosan — hogy az uj Európa győzelmével minden lehetősége megszűnik annak, hogy belátható időn belül tovább folytatódhassák földrészünkön az amerikanizálódási folyamat. Annak megállapításához nem keli Carrel, se*u tudományos felkészültség, csupán józan ész, hogy az Egyesült Államok részéről tényleg őrültség volt kihivni a háborút. Senki sem fenyegette, senki sem akarta megtámadni, óceánok választják el a küzdő felektől, páholyból nézhette volna az események folyását. Washington azonban éppen megtámadhatatlanságára támaszkodva azt hitte, büntetlenül uszíthat az uj népek és az uj életformák ellen. A Fehér Házban hittek a megtámadhatatlanságban, a népnek azonban állandóan azt szónokolták, hogy az ország veszélyben van és bármikor támadás érheti. Jóslatuk, amelyet csak kortesfogás- nak szántak, valóra vált., Ha nem is a száA nagy harangok zúgtak, a Szent Mihály templomának orgonája zengett s anya és lánya megjelentek, a nagymisére mentek. A samt falak kapuja előtt, mint vártán az őrség, díszesen és peckesen sok-sok deli Kgesiy állott, akik őket várták. De a fink szive ««sas gzárt dobogott, lelkűkben a láng csak azért lobogott, mert Emmát nézték. S ha a mania előtt mélyen meghajoltak, akkor is csak Emmának hódoltak, mert ő volt a szépek-szépe, egy eleven tündér, csupa báj és varázs: kolozsvári Uri'lány ... anno daruinál,.... Ő volt a legszebb a korzón, a 'jégen, a ven hársfák a'att a sétatéren. fis lm táncolt a bálban, ott olyan volt, mint egy tpldreszáHott ángyai, mert Emma táncolt önfeledten, mert az Isten úgy teremtette, hogy az. ő tiszta, szűzi lényének a tánc legyen eleme. Sokszor mondta: _— A tánc, az. életem! Az neliak s deli legények, fénylő szemmel lesték és esedeztek egy fordulóért. Emma táncolt, a táncért. S legszívesebben egy göndör- hajú, vidám és könnyelmű diákkal, egy szegény diákkal, aki csak dalolni tudott. Együtt forogtak s hajladoztak egészen addig, mig egyszer Emma, mikor már a ha inai kékje benézett a vil'an i'énves Redout ablakán a táncterembe. egy keringő bűvöletében táncom fülébe lehelte: — Ez. volt az. utolsó fánc+im. Mi együtt már nem táncolunk soha többé, mert megkérte kezem az. .a. komoly ur, ott ni,, aki soliase táncol. Ismeri: Zoltán, a mérnök. Engem néz szótlanul egész este. 0 lesz a férjem és ő azt akarja: a táncot hagyjam abba. S én azt neki megígértem, de annyit kértem: engedje meg még egyszer máma, utoljára. Magával táncoltam legszívesebben. S magától most csak «gyet kérek: ne Írjon hozzám többé verseket s tavasszal ne hozza utcánkba a cigányt. Ne hegedüljön és ne daloljon az ablakunk alatt, razföidöa, de partjain már ott van a háború. Itt történt an első nagy tévedés. Nem számítottak arra, minden kihivás ellenére sem, hogy meg „merik" támadni őket. Sem a tengelytől, sem Japántól nem tartottak ebben a formában. „Erejük" büszke, önhitt tudata töltötte el őket. Hogy ennek az „erőnek" semmi alapja sem volt, az háborújuk első napján kiderült. Az a Japán, amelyet egyik vezetőjük kijelentése szerint, ha háborúra kerülne sor, kilencven nap alatt tönkrevernek, világra szóló győzelmeket ért el, katonáik, hajóhaduk, repülőik ellen. Kitűnt hogy az erő, amelyről mindannyian meg voltak győződve, amelyre minden amerikai esküdött, a vezetők éppúgy, mint a kisemberek, sehol sincs. Nem őrültség-e ilyen fel- készültséggel háborúba hurcolni az országot? Nem keli-e az embernek Carrel megállapításaira gondolni, azokra az amerikaiakra, akik nem szerepelnek ugyan semmiféle kimutatásban, de százezerszámra szenvednek psichoneurozisban, ami a szellemi tehetség zavaros működését jelenti ? Nem őrültség-e mindent elkövetni, hogy háborúba kerüljenek, amikor tudniok kellett, hogy katonailag semmit sem tettek meg a háborús követelmények teljesítésére? Es nem őrültség-e egy népet anniyra kiskorúnak tartani és az első vereségek után azt Ígérni neki, hogy most majd megkezdjük a felkészülést és néhány év múlva minden hadianyag és felszerelés rendelkezésre áll majd, ami a győzelemhez szükséges? A szömoru az, hogy Arherika népe tényleg kiskorúságról tett bizonyságot, akkor, amikor ezek után nem vonta felelősségre a washingtoni urakat, hogy miért hajszolták bele a háborúba és miért Ígértek könnyű győzelmet, ha a tényleges háború másnapján beismerik gyengeségüket és felkészültségüket. Mindezek a jelenségek pontosan beleillenek Carrel megállapításaiba. Olyan tünetek, amelyek felett lehetetlen el nem tűnődni, nem lehet szemet hunyni. Az amerikai nép gondolkozását, felfogását mindig eltérőnek tartották az európaitól, általános szellemiségét, erkölcsi értékét nem becsülték sokra. Naivak, hiszékenyek és gyermekesek — állapították meg elismert európai szellemek — akik évezredes kultúrájuk lencséjén keresztül érthetetlennek, korosaknak tartották az amerikaiakat, akiknél a kultúra helyébe a civilizációt állították. Túlzott mértékben, 2 betegesen túlzott arányokban. Az emberiség fejlődése érdekében azt kell kívánnunk, hogy a háború téritse észre az amerikaikat, a kultúra legyen náluk is előbbre való a civilizációnál s álljon meg az a folyamat, amelyről Carrel beszámolt könyvében. Állják útját az uj népbetegségnek, mint ahogy a tüdővész, szifilisz és malária ellenszerét is megtalálták, annál is inkább, mert minden amellett szól, hogy az ész és szellemet pusztító kórságnak igén nagy része van abban a szerencsétlenségben, amelyet az Egyesült Államok maga keresett és meg is kapott — a háborúban. mert én nem akarok többé sírni... Tisztelni . akarom magát. Legyen erős és komoly férfi. Ha maga is tisztel, megteszi, amire kértem. Jó éjszakát! Akkor Emma alig volt tizenhét éves . .. * A vasúti állomáson a rakodónál ott állott Emma világos ruhában, szépsége pompájában, mint egy virágos ág a napsugárban. Szemének az,uikék poreelláirja fénylett s a szive dobogott . . . A zajban és csattogásban egy' menetszazad 1 vonult fel és vagonirozott be, a kolozsvári állomáson. Egy kürt élesen harsant és akkor <>uka-zürkébeii komolyan és szótlanul búcsúz ni megjelent. Emma férje, Zoltán, Leutenant in der Rezerve s mögötte a göndörhaju, táncos, vig fiu mint Kadettaspiránt, szintén Rezerve. — légy erős éti virágszálam - vigyázz a fiacskánkra — mondta a férj. Lehajolt s az Emma ajkát kereste. Az Aspiránt r-ak sza~ lutált . . . S Emma a szépek-szépe. egy bölcső föle hajolva, ápolta és gondozta a kicsi Zoltánkát. *nki mindig őt nézte. Szótlanul, éppúgy, min1 az apja. Ks Emma imádkozott, mindén na; irt egy táborilnpot. de nem sírt -oka, mert megígérte, hogy erős lesz. Teltek a hónapok s az év-zakók és farsang :dején jöttek a meghívók a bálba, de akkor már Emma fátyolos gyászruhában iárt a mi -érc ş a házsongárdi temetőbe, moţ e.esett r férje. Zoltán, a Lieutnant in der Rezerve. A fiára vigyázott Emma, s csak ez volt mind' gondolata, életének célja és értelme . . . * Petróleumlámpa égett és Emma varrt, lehajtott fejjel. S a hajnalodé szürkeséggel, a/ ablakon benéz,ett a Végzet, a magyar Végző*, hogy lássa ezt az asszonyt is abból a harcos Négyen, mag Pénzbeszedőt keres nagy lapvállalat, fix fizetéssel és jutalékkal, kolozsvári alkalmazásra. „Máv nyugdíjas“ jeligére. népből], amelyiket megkorbáesolt a sors és meggyötört: minden tagjában külön-külön ... Az. ősi városban, már más nyelven beszél tok s az, idegenek dölyfössége beleszurt mindenkibe, ki magyar volt, Nehéz lett az élet s Emmának még nehezebb, mert büszke és tiszta magyar nriasszony volt és elszakadt, a környezettől, amelyben felnőtt. Már sokszor megrogyott. mint az, Ur a kereszt, terhe alatt. De ilyenkor lelkében megjelent esukaszürkélion, szótlanul, komolyan a Reserve Lieutenant képe és szólt: — A kis fiacskánkra «vigyázz,!... 8s légy erős, én gyönyörű virágszálam ... •És visszajött az, Aspirant és fölkereste őt. Csak ennyit mondott: — Emma nagysám, én kegyeddel nem vitázom. Katona vagyok. Férje volt a Leutnant és én az ő Ásp irántija. ö most odafenn az égben az Tsfen jobbján áll és'ott várja jelen lésemet az,"á fiáról, Zottánkáról ... Zoffáiiikát a térdére ültette s megsimogatva fejét, homilokon csókolta. És mesélt neki az apjáról, a magyar katonáról, egy megcsufoit népről, a szétduít hazáról, a magyar hitről és kötelességről. Iíusz hosszú éven át, ha baj volt és segítség kellett, mindig felkereste Zoltánkát és Emmát a volt táncos és volt Kadettaspiránt. Aspiráld maradt mindörökre, oivi’- •ben és kisebbségi sorsban: magyar tanító ,. . Szent-MiMJy templomában egy összetört, öreg, fáradt asszony, ki hajdan a szépek-szépe volt. lebomlsa Boldog Asszony előtt imádkozott. j Mögötte honvédruhában délcegen ál lőtt a fia és mellette a tanító, lehajtott fejjel. A keresztfáról Krisztus nézett le rájuk. — Most láttáim isméi« az apádat — mondta Emma. -— Megjelent előttem és amikor teám nézett, mosoly volt ajkán. Ö. Istenem, annyi év után, hogy ezt is megérhettem. UR- végtelenül boldog vagyok... bólAog ' niin*« régen leánykoromban . . . ’ TI RAN BAJOK A. ¥í 154. számú feladvány. Dr. Bródj' Miklós-tól (Kolozsvár) (Magyar-Sakkvilág. 1041 szeptember) abode ít h abc de fgh Világos: Kh3, Vei, Ba2 és g3, FgS és hS, TI 1:2. gy.: a3/ e3 (9 darab). Sötét: Kc3, Be5, Fc2, Hbl és el. gy. b3, d6, hő (8 darab). Matt 2 tépésben. (Megfejtési határidő: 3 hét). A február 28-án közölt 149. sz. feladvány (Kis) megfejtése: i. VdS—fft. Budapesti cégliga-bajnokság. (19ílj december) Világos: ‘ Sötét: Viertt Gyula, Kapás Mátyás. (Caro-Kann védelem.) 1. e4, e6. 2. 34, d5. 3. Tlc3, dXe4. 4. HXe4, Hd7 (Jobb itt: Ffó.) 5. HÍ3, Hg—f6. 6. Fd!!, e6 (Itt is helyesebb lett volna TTX?4 és utána IT fii tempo nyeréssel.) 7. 0—0, Fe7. 8. Bel, 0—0. 9. c3, bfi. 10. He5, Vc7(T) II. Ff4, HXe5. (Ezt inkább egy lépéssel korábban kellett volna lépni). 12. HX ffi-t-, gXfíi. (Nem sokkal jobb a futárral visszütni, mert 3Xe5 után ugyancsak erő- kiiálvszárnyi támadás jönne.) 13. dXe5, f'5. 14. Vbö, Vd8«. 17, Be3 (A bástya átjátszani a meggyöngült szárnyra, dönt.) 16 ... f6. 17. Bg3+, Kb8, \8. Bh3 és sötét feladta. /
