Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

I i 9 42. Al^niClS 5 i'Mi Egy szegény arva magyar» pénz és laps nélKcűl... Körösi Csorna Sándor küzdelmes életútja a hdromszéki hegyektől a dardzsilingi temetőig — Száz éve halott a magyar őshaza halhatatlan kutatója \+Ş0i, KÖRÖSI CSOMA PANDOR. Ott született, aho! meghajolnak a hegyek, <»ükbe saofitjálk Háromszéket s ahol Kom­mandó óriási fenyvesei között, a barna lápok mélyén, tétován ingadoznak a vadvizek, merre folyjanak? Keletre Bakó városába, vagy nyu­gatra tartsanak a soktomyu Fogarasnak. A léteknek, amely innen röppen föl, ma­gáéra. kell emelkednie, hogy legyőzze a he­gyek börtönét. A rpagányt vigyázzák ezek az égbenyuló sziklafalak, amelyek ragyogó üstö­kűket beletúrják a keletre szálló felhők boly­hos pihéi közé s velük üzennek a végtelen •sztyeppe jeges tereinek. A gondolat szikláik kőgátjába zárva vergődik itt s a lélek önma­gába tér vissza. Itt született egy kisfiú, 1784 április 4-én. A bölcső fölött csillag virrasztót, ugyanaz a tündöklő égi vándor, amely Zágon felé muta­tott hajdan a Márvány-tenger partján. De Európa egén kelőben volt akkor a forradalom vörös csillaga is s az roppant allegróban so­dorta Galliát végzete felé.'A Bastille tornyai mögött pedig (Kimagaslott már a Korzikai sziluettje. Megszületik a gyermek A kisfiú apja. András, gyalogos határőr katona volt, afféle szabad, de szegény székely ember s valószínű, hogy a boronaház olda­lain, melyek féltőén ölelték kőiül bölcsőt, bé- futt a Nemere. Varázs és álom nőtt a meredek tető alatt s a faragott kapuzábé árnyékában ad ák tovább egymásnak a hitt a szomszédok: ki*fia született Csorna Andrásnak és Getse Krisztinánál;. Mondom, I784-et irtuk akkor s „kalapos király“- ült a magyar trónon. A gyermek előtt két at álllott. Ügyeskezü székely ezermester lesz. belőle is, mint szülő­falujának. a műi Osomakőrösnek minden férftlakosáfeől, vagy kováspuskával kezélwn elmegy ö is határőrnek „kommandóba“. A bölcső fölött virrasztó egyszerű -zékeiy asszony, akinek leszármazottai ma is étnek Osonjakőrösöi), biztosan eltöprengett a gyet— mekec-ko látásán s lelkében föl is derengett fiának sejtésszerü ék-tutja. Mert ki tudja, mi mindent rejteget egy édesanya swive ? A nagy fogadalom Telnek az évek s a gyermekből vékony- esonfcu, finomareu ifjú lesz, amikor átlépi az enyedi koMégiu-m kapuját. Az ősi Alma Mater szeretettel fogadja a kisdiákot, anyja helyett anyja lesz, bár a sze­rető, de szegény édesanya szerepében. Ez az édesanya volt a/.. amely Pápai Páriz Feren­cet adia az egyeteme* nyelvtudománynak, -aki elküldött« rom elvbe kötött szótárát és dísz- kardját Angliába, könyvvel és karddal pél­dázva Erdély szelemét. A kollégiumban egy lelkes és megértő történelemtanár útmutatása teszi először, tudni >~sá a fiatál diákember le ­kében éleiének nagy célját, az. elfeledett haza utáni vágyakozását! 19>(H/«n lesz féva­daimat három diáktársával együtt, hogy kelet­re indul megkeresni ottmaradt testvéreinket. Regényes képzelgés volt ez? A „fin <?u siccle“ betege- yegéuyessége ? Tirán, Lehet, hogy a kor szelleme adta meg neki az indíté­kot, de ez a serkentés zátonyra futott volna, ha nem párosul roppant akaraterővel és bá­mulatos kitartással. A kollégiumot elvégezve Göttinga egyete­mé« tanulmányozza a keleti nyelveket s itt hall először az ujgurok legendás törzséről, amely annyit foglalkoztatta a görög historiku­sokat. Később Zágráb, Temesvár jelzik a szláv > idiómával ismerkedő Csorna útját. Hangya l szorgalmú tanulás utáni ez, előkészület a nagy útra.. Mint a mesék klrályurfija Azután egy napsütéses őszi délutánon elin­dul. úgy. ahogyan a székely fonók meséinek kiráilyurfija, egy szál bottal a kezében. Végig­megy a Szentkirályi utcán a városvég hajlott- hátú viskói között. Egyetlen barát bucsuz- latta csupán. „Sitt az ut előtte, bánkódott az. ösvén“. — mint ahogyan sir ó.s bánkódik év­századok óta az ősi székely nóta. Az ut porá­ból, szőtt köpönyegét „búval zsinorozza, köny- nveivell gombozza“ s a vándor alakját lassan .'-levelik a marosmenti füzek. Urassá, Plojest s az akkor még- kis város Bukarest jelzik utjának első állomásait, Ka- rrnánszerájok dohos szobácskái'. piszkos kis hónak szalmája látja vendégül a messzikédvii -■.ékéig magyart. Aztán öblösham bárka < than rele át az Aegeis-tengeren, Kurse és Rodosz érintésével Alexandriába. Idegen vnág ez: levantei kalandorok és mindenre elszánt .ke­reskedők főhadiszállása. Előőrse egy születő világbirodalomnak. A színes sokadalomban magyar emberre is bukkan a vándor. Jó esik a honfitárs meleg szava, de tovább kel’ men­nie ! A „bölcső“ felé Filmszerűen peregnek utjának egyes állo­másai Aleppo, Mosszul majd Bagdad, a kali­fák hajdani székhelye. De tovább kígyózik az ösvény — keletnek, a „bölcső“ felé! Kis idő múlva Teherámban van a vándor. WÜlcclc, a perzsiai angol követ rokon szén v vei kiséri Csorna vakmerőségét, amellyel nekivág az ismeretlennek. Eleinte marasztalják, az­után' látva, hogy mindez hiába, tehetségükhöz képest segítik a szófián és különös magyart. Hiíietetlen nélkülözések között éri el Ladakh tartományt, majd annak székhelyét, Leh vá­rosát. Bemen szerette volna megtenni azt a nagy lépést, mely átlendíti öt a „Világ tete­jén“ s közelebb hozza a bölcsőhöz, amelynek hivó szavát követte. Csakhogy Tibet rejtelmes földje tiltott te­rület volt az európai ember számára s Csorna kénytelen visszafordulni. Nem a nehézségek és anyagi eszközök hiánya kényszentette őt erre, hanem az a józan belátás, hogy a tibeti nyelv és az. ország szokásainak teljes ismerete nélkül úgysem boldogulhat a lámák és kolos­torok földjén. Délfelé tart Indiába. A véletlen összehozza ekkor egy Moorkroft nevezetű angol utazóval, aki politikai megbízottként utazgat arra, mintegy felderitőjéüli a terjeszkedő Empirc- nek. A nagymüveltségü és szélestótókörü em­bernek azonnal feltűnik Osonva óriási tudása s felszólítja őt, tartson vele. Csórna a meghí­vást elfogadja s csakhamar, bizalmas barátság fejlődik ki a két ember között. Moorkroft kölcsönadja Csornának az Alphabetum Ti'bete. num hatalmas kötetét. A vándor előtt uj világ nyílik meg, egy ismeretlen birodalom párat­lan kincsesháza, amelyben talán olt lappang az őshaza titka is. Moorkroft & tibeti nyelv­tan és szótár összeállítását szerette volna Cso­rnára bizui s ezért ajánlólevelet rr Kennedy -zúza-dósnak. Ebben többek között ezeket i-rja Csornáról: „Est az urat én ntyolc\hónap lefolyása alatt a. legbizalmasabb körülmények között tanul­tam megismerni s föltélien tanúbizonyságot tehetek tiszta jelleme, eszessége és a tudo­mány iránt való odaadása felől. Olyan lelke­sedés ez, amit lm teljesen, megmagyaráznék-, agy vélekedhetnél; felőle, hogy az már az en fuziasmus határáig ér.“ A Zangla-ícoiostorban Angol közbenjárásra kap engedélyt Csorna arra, hogy a Zangla-kol ostorba mehessen ott a tudós láma Szangje Pufssong segítsége vei a tibeti nyelvet és irodalmat tmm-: mányoz hassa. Másfél évet töltött itt az égnehmeredő hegy­óriások szivében, ebből nyolc hónapot, a ko lostor sötét és fülétim cellájában. Zsíros és sós tibeti lenn és kevés árpalyszten kittül vem evett Ut egyebet. Ebben a börtönnél is rosz- szabb környezetben gyiljtölt össze: 40.009 ti­beti szót s dolgozott úgyszólván pihenőé 'nél­kül Ahogyan a kései utód látta Napjaink neves Azsia-utazója Baltay Er­vin di-.. aki mindenütt a vándor lábanyomát követve eljutott Zangláha is. igy Írja le a-zt a környezetet, amelyben Csorna dolgozott: — „A kolostor, amely közel a hegytetőhöz emelkedik, tipikus tibeti gompa (Ráma ko­lostor). Végtelenül rideg és magányos. Fel­kapaszkodtunk a roskatag falépe-űn. -Minde­nütt csend és elhagyatotts»g vett körül. A szerzetesek már regen kiköltöztek az épület­ből1. a szegény falu valószínűleg mm bírta el­tartani őket . . . Csal: egy láma lóiról! az épü­letben, őr gyanánt, éppen Csorna ha'dani cel­lájában .. . Az üres udvaron és -;k' erőn át a felső emeletre vezetett bennünket. Élőt nyi­tott erkélyre jutottunk, a-n^lyn -k jobboldali falába-n alacsony ajtó nyílt. Csorna' egykori szobájába... Csak meg ■örnyedrr lehet be­lépni a kb. 120-,— 130 ein, magas ajtónyitáson, de ez, a testtartás meefeh-Ü ér/é -nmei; Ynev .a'áz.atj hódolat, mély kegyelet- töltött el. ami­dőn 'Körösi Csorna Sándor egykori szobájá­nak küszöbét átléptem. A cella két és három­negyed méter széles és körülbelül 3. méter mély. Mennyezetét elérem kinyújtott kezem­mel. Az ajtótól számított baloldali faltat, kö­zel a padlóhoz csöpp ablak mélyedése töri át. A szoba közepén arasznyi vastag faoszlop tartja a mennyezet vékony gerendáit. Az egész helyiség fekete, a falak, gerendák zsí­roson fényiének, mintha fekete elefántcsontból volnának. Évszázadok füstje, korma párolta át őket. Itt is mindig a padló köyéu raktak liizet, a füst csak a tető gerendái közt, vagy az ajtón szivároghatott ki. Most már megér­tettem, miért mondott le a fűtésről a cella magyar lakója. Tibetben kell születni ahhoz, hogy valaki ilyen füsttengerben el tudjon ül­dögélni.“ — Ebben a picinyke cellában, amelyet tw ri­asztott még a lámával és egy szolgával is, ült a Vándor gyapjú pokrócba burkolózva s dol­gozott azért, hogy egy lépéssel közelebb fut­hasson céljához, a bölcsőhöz. A Vándor tragédiája Amikor óriási munkáját befejezte, azonnal jelentkezik Kennedy) századosnál, Szabáthu kis határállomásán. Itt azonban bizalmatla­nul fogadják, mert orosz kémnek nézik. Hürm­ökig kell várnia, amíg Kalkuttából megér­kezik n döntés, hogy tovább dolgozhat s tá­mogató-ml 50 rúpia nevetségesen csekély ta­nú gáláit is kap. Csornának azonban ez is elég t ffU PUO>P S-, lAKÓCZI-U' 5 SIAM. Ko&pvvui fekvés. * 1i.0i3e.e1u *.c,,^t,cm 'i^dq^cis s-jobá*- to—p-tpir>- p­Hétd yas, szobák CV— P tol 18-— P-T Éttermében Veres Kóro'y és c gány- zenekara muzsikál. lismerfei liváló on^ha. Polgári ára1­- ERDÉLY RÉSZI* HANGYA veűvész STI CyAba MAgOi vXSAAMiíy volt. Visszatér Zanskárba s elkövetkezik éle­tének az a szakasza, amelyről legkevesebbet tudunk. Csak annyit sejthetünk, hogy a kö­rülmények szerencsétlen összejátszása folytán munkája alig haliad. Amikor ismét visszatér az emberek közé, kellemetlen meglepetéssel ér­tesül arról, hogy távottétében egy elhunyt, hittérítő hagyatékaként réz indiai kormány ki­adta a tibeti nyéké szótárát s mivel Csornára most, mér nem Tolt seükség, az angol kormány­zat habozás nélkül elejtette öt. Csak amikor \ a nagy hangon beharangozott mii tökéletlen­sége kitűnt, engedték meg nagy kegyként, hogy tovább dolgozhasson. A tibeti határ közelében, egy Ids fokéban ismét hihetetlen nélkülözések között fejezi be élete nagy müvét, a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát, s ismertet meg bennünket a budd­hizmus egész szellemi épületével, A nagy mű 1834-ben jelent meg s világraszóló feltűnést keltett tudományos körökben. Az Asiatic So­ciety tagjává választják s idehaza is gyűjtés indul meg céljai támogatására. Csorna a ha­zulról küldött pénzt nem fogadja el, hanem visszaküldi és belőle alapítványokat létesít, 1837-ben nyelvészeti kutatásokat végez Bengáliában, liogy a magyar nyelv rokoni kapcsolatait kideríthesse. 1841-et Írnak, ami­kor elhatározza, hogy megvalósítja életének igazi nagy célját s megkísérel eljutni Lhas- sába, Tibet fővárosába, hogy ott a nagy láma könyvtárának kmai forrásmunkáiból Mderit- hesse, melyik <k az ut, mely a bölcső fáké vezet. Lhassa felé vezető utján érik d öt a mala­rias fertőzés gyilkos lázai s 1942 április 12-én a hajnali óráiéban örökre elpihen a Vándor. * Ma az angolok egyik legnagyobb Azsăa- kutatójuknak vallják Körösi Csorna Sándort. Néhány év óla a japán testvérnemzet oltárra helyezi nemes alakját s világszerte hirdeti tu­dományos érdemeit. Csak mi nem áldoztunk eléggé emlékének. Most, halálának cenţetmă- rimnán volna időszerű, hogy a szükebb haza, Erdély, maradandó emléket, állítson nevének s őrizze meg emlékét annak u fiának, aki min­dig büszkén vallotta magát „székely magyar­nak“. „Egy szegény árva magyarnak, aki pénz és taps nélkül, de el-szánt és kitartó hazafiasság­tól lelkesítve bölesejél kereste nemzetének." A dardzsilílingi temető szerény emlékoszlo­pát is csak a nagy hegyek állják körül, akár­csak a háromszéki bölcsőt. Csillag virraszt fütötte is, a magyarok csillaga, amely tailän ismét kelőben van s biztatón ragyog az ázsiai éjszakák sütét.lő kárpitja alatt, a moofiszi in- goványokon. IFJ. XANTUS JANOS ROBERT BOSCH DR., a német gazdasági élet vezéregyénisége, az elmúlt napokban, 81 éves korában, meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents