Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-08 / 55. szám

19 42. H A HC IU S 3 Az országgyűlés uj ülésszaka Március 10-én Ismét összeül az országgyű­lés két háza és megkezdi negyedik üléssza­kát. A legfelsőbb kormányzói kézirat, amely a harmadik ülésszakot berekesztette, febru­ár 24-én hangzott el az országgyűlés mind­két házában s az államfő jelölte meg az uj ülésszak kezdetét is. < Az országgyűlés képviselőházát tulvalevő- leg öt évre választja a nemzet. Hagyomá­nyos szokás mind a magyar, mind a külföldi parlamentek életében, hogy egy-egy ország­gyűlés munkásságát több ülésszakra osztják fel s az egyes ülésszakok berekesztésének és az uj ülésszak összehívásának joga az állam­főt illeti meg, aki természetesen a kormány előterjesztése alapján él ezzel a jogával. A magyar alkotmányos életben sem törvényen, hanem parlamenti gyakorlaton nyugszik az országgyűlés ülészsakokra történő felosztá­sa. Az ülésszak bezárása többféle okból szo­kott történni. Leggykoribb az, ha a képvi­selőház egy hosszabb időre eső munkaidő­szakot befejezett. Másik lényeges ok az esetleges kormány változás szokott lenni. Vé­gül a harmadik, leggyakoribb ok olyankor áll elő, amjkor az országgyűlés összetételé­ben lényegesebb változás történik akár a törvényhozók számának nagyobb változása, akár pedig a parlamenti pártok erőviszo­nyainak eltolódása miatt. A mostani országgyűlés 1939 junius 12-én iltt össze s természetesen ugyanakkor kez­dődött az első ülésszak. Kz volt a legrövi­debb: mindössze három hónapig, szeptember 14-ig tartott. E rövid idő alatt az országgyű­lés letárgyalta a féléves uj költségvetést s egyben elhatározta, hogy a továbbiakban a költségvetést a naptári évhez keli igazítani, aztán törvényt alkotott a mezőgazdasági munkások özvegyei járadékáról, valamint a közgazdaság érdekei ellen elkövetett cselek­mények megtorlásáról. A második ülésszak 1939 szeptember 15- től 1940 október 17-ig, tehát egy esztendeig tartott. Ennek az ülésszaknak legfontosabb törvényalkotásai voltak: Horthy Miklós kor­mányzó húsz esztendős országlásának meg­örökítése, a Kép- és Családvédelmi Alap lé­tesítése, a földbirtokreform meggyorsítása, a népbetegségek elleni védekezés kütelezővé- tétele, az egyenesadók reformja, a nyolc osztályú elemi népiskola megalkotása. Nagy és jelentőségteljes törvényalkotások voltak tehát a második ülésszak mögött, amikor a berekesztésre sor került. De ez al­kalommal az ülésszakváltást még más fon­tos körülmény is indokolta: a képviselőház meggyarapodása az erdélyi képviselőkkel. Még a második ülésszak alkotta meg az 1940. évi XXVI. törvénycikket a hazatért erdélyi területek visszakapcsolásáról s ennek alapján Erdély képviselői bevonultak a par­lamentbe. A harmadik ülésszak tehát azzal kezdte munkáját, hogy amikor újra válasz­totta a Ház tisztikarát és bizottságait, meg­felelő helyet biztosított ezekben az újonnan hazatért országrész képviselőinek is. Ez a harmadik ülészak 1940 október 22- től 1942 február 24-ig tartott. Alkotásai kö­zül legnagyobb jelentőségűek: Magyaror­szágnak a háromhatalmi egyezményhez tör­tént csatlakozása, illetve az egyezmény be­cikkelyezése, a házassági törvény- módosítá­sa — amit népszerűén, fajvédelmi törvény­nek neveztek el, számos gazdasági és kultu­rális vonatkozású törvény a hazatért délvi­déki területnek a magyar Szent Koronához való visszacsatolása, végül a kormányzóhe­lyettes választásáról szóló törvény-. A harmadik ülésszak berekesztését és a negyedik egybehivását, — eltekintve attól, hogy a harmadik ülésszak igy is több mint egy évig tartott — ezalkaloinmal tehát is­mét az a körülmény tette 'szükségessé, hogy az országgyűlés tagjai megszaporodtak a Délvidék törvényhozóival. Az uj, negy-edik ülésszak március 10-én ül össze. Az ülésszakváltozás a két Ház elnö­keinek kivételével a tisztikar újraválasztá­sát is szükségessé teszi s igy- az uj ülésszak első feladata az elnöki és jegyzői tisztségek betöltése, valamint a bizottságok megválasz­tása lesz. Természetesen e választások meg­értésénél már figyelemmel lesznek az uj kép­viselőkre is s a Délvidék törvényhozói helyet kapnak a tisztikarban és a bizottságokban. A tisztikar és a bizottságok megválasztá­sa után kezdődik meg az érdemi munka s ennek menetét az a körülmény- szabja meg, hogy- a kormány milyen törvény ja vas’ fc tokát terjeszt a Ház elé. Ezidöszerint mő Is egy nagyjelentőségű javaslat vár Idáig.válásra: a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény- javaslat, amelyet karácsony előtt terjesztett be a földművelésügyi miniszter. Ez a javas­lat tartalmazza az egymilliárdos beruházási programot a magy ar mezőgazdaságok kor­szerű fejlesztésére és a termelés növelésére. Bizonyos, hogy ezenkívül más fontos javas­lat 1« kerül majd a Ház elé s a negyedik ülésszak époly jelentőségteljes munkát vé­gez s ugyanabban a komoly, emelkedett lég­körben oldja meg feladatát, mint az előli­ek. _Í2>_ HÉTVÉGI NAPLÓ A TAVALYI Hó Hol van a tavalyi hó? — kérdezi Villon halhatatlan sora. A mi elletünk prózája boldogan és megelé­gedetten felel a nagy csavargó versére: a ta­valyi hó még most március elején is ott áll a helyén, ahová lehullott. A tavalyi hő az idén jól viselte magát. Nem olvadt el hirte­len, máról holnapra, szilárdan áll a magyar földön. Igaz, itt Erdély-ben már jórészt elol­vadt, elpárolgott, volt — nincs! De az Al­földön, a nagy árvizkattasztrófák földjén, a hó még vastag paplanként borítja a földet, Konokul őrzi a tél emlékét és nem is akar távozni. A hóvirág és az ibolya, a tavasznak ez a két kedves futárja kissé megkésve hozza meg az ébredés hirét. A koratavasz poézisének kedves bejelentői­nek késését, a barkák kibomlásának elmara­dását az idén nem siratjuk. Csak maradjon még a tavalyi hó egy keveset! Eltűnése le­gyen mentői lassúbb és észrevétlenebb. Nagy időket élünk, gondjaink is nagyob­bak és inasabbak, mint máskor, jobb és nyu­galmasabb korszakokban. Ne csodálkozzék senki, ha a. mai kötő a téli hideget jelentő hóhoz igy fohászkodik: Maradj n\ég, tavalyi hó! A költő is ember. És a kenyérből, amely jobb időkben is morzsánként .jutott ki szá­mára, ma neki is csak fejadag jár. így lesz a költő, az örök bohém, az emberi közösség egykori számkivetettje a közösség aggódó lelkiismerete: közgazdász... Maradj hát, tavalyi hó, ameddig lehel. Ke­nyér és élet függ jó magaviseletedtői... I KÖLTŐ A RÉVBEN A/. egyik Kolozsvárott megjelenő erdélyi irodalmi szemle márciusi számának vezető cikke Reményik Sándor emlékének áldoz. „Búcsú a révbejutolt nagy költőtől — ezt a elmet adta a szerző Írásának. A cim megállít. Idestova fél esztendeje an­nak, hogy Reményik Sándort kikisértiik a házsongárdi temetőbe. A méltató megemlé­kezés szerzője a jelképes címben úgy fogja fel ezt a komor és tragikus utat, mintha an­nak örökre elnémult utasa — rév . • jutott volna . . . A ,cini megállít. Nem enged tovább. Való­sággal rámtör, feltartóztat, mint gyanútlan járókelőt az útonálló. Torkon ragad és foj­togat ez a cim. ez a szép és hangulatos, jel­képes sor egy bizonyára értékes tanulmány élén. Eláll a lélekzetein: „révbe“ jutott va­llóban? Mert a halottak nem jutnak sehová, csak a temetőbe. A temető pedig semmi más: végállomás. Az élő és a pálya végállo­mása. A sírnál megszűnik az élet minden vonzása, minden törvénye. A sirop tul nincs tovább. Az élő elenyészik. Egy lesz a por­ral, amelyből vétetett. S a visszamaradt mű­ben, ami maradandó, uj fénnyel kezdi meg a maga külön életét. Mondom, a cim megállít, feltartóztat és fojtogat ... A szerző leirta. a szerkesztő helyesnek találta. A cim tehát nemcsak jel­képes értelmet fejez ki: véleményt és felfo­gást is tükröz. Álláspont rejtőzik benne. Benne van a mi erdélyi irodalompolitikánk egyik jellegzetes, sarkalatos pontja. Az, hogy a költőnek — rév a halál. Iszonyú, félelmetes az a távlat, ami ebben a>. egyszerű cikk-eimben kibontakozik. A költő, az erdélyi magyar költő élbet úgy, ahogy Isten szándékai illán a maga lehető­ségei és körülményei megengedik, élhet és szenvedhet úgy, ahogy tud. ahogy 1 ' A, ál- modhatik szépet, nagyot, lehet a hangok bármely nagy zenésze, fájdalmak harsonás», lelkét szétaprózhatta ezer versébe, ezer vers ezer sebét, kínját enyhíthette bármily bal­zsammal, ha ugyan van balzsam ilyen se­bekre, mégis életében nem, csak halálában juthat révbe. Pedig a rév' — azoknál a boldog halan­dóknál. akik nem Írják a verset, akik nem szenvedik meg az alkotás gyöterclmeií, akik csak olvassák és élvezik a verset, a rév az ilyen boldog halandóknál boldog állomás a megtett életuton. Mert, aki révbe jut — to­vább jut, előbre jut, újat kezdhet és újat alkothat. Csak a költőnek rév a halál. Csak a költő­nek uj kezdet a nyitott sir. Csak akkor jut révbe, ha feláldozta az életet. Jelképnek "Szép. Igazságnak kegyetlen és borzalmas. Álláspontnak, programnak — gyalázatos. Mert ez tény és megmásithatatlan valóság a mi, sziikebbkörü erdélyi irodalmi életünk­ben. Vannak itt költők, jó néhányan, akiknek örökre el keli némuiniok, hogy — megszó­lalhassanak. És el kell jutniok életük végál­lomására, hogy — révbe juthassanak. Ezt mondja a kolozsvári irodalmi szemle márciusi számában megjelent vezető cikk tor­kot fojtogató, szivet szorongató cime. És a költő-sors Ariadne-íonalát adja a kezébe minden versirónak, aki a klikkrendszer labi­rintusában a szépség és igazság útját keresi. A RAJKÓK TITKA A jó öreg vidék lakója — ha történetesen Budapestre vetődik — a székesfőváros or­szágszerte hires attrakciói között okvetlenül megnézi és meghallgatja a nevezetes rajkó- zenekart. Magam is megcsudáltam őket. A sok kiváló pesti cigányzenekar között is egészen kivételes hely illeti meg a rajkó­kat. Nagyszerű lendület, erő, tűz, lelkesség jellemzi játékukat. Egy oszlop miatt csak a zenészemelvény jobb sarkára látok. Az emel ţ vény sarkán Paganini-arcu, sápadt rajkó ül. Bozontos fekete haja a vállát veri. Mellette í egy kisebb rajkó ül a széken. Egy pirospozs­gás, almaképü. Mindkettő remekül kezeli a hegedűt! Hát még mögöttük a két kláriné- tos! Valóságos bűvészei hangszerszámjuk­nak . . . Csak egy negyedórát szántam rájuk, más­fél óra lett belőle. A rajkók nagyszerű játé­ka egészen lebilincselt. Végül is mennem kel lett. Fizettem. Amig a föur kiszámolta a visszajáró aprópénzt, feladtam a kérdést: — Hányán vannak ezek a rajkók? — Huszonnégyen. — Nagyszerűen játszanak! Hol tanultak meg ilyen tüneményesen hegedülni ? — Hát, — mondja a föur, — van ezeknek egy karmesterük. Az tanitja folyton őket. De aztán tudnak is. Nótát, klasszikust, tánc zenét mind kóta nélkül játszanak. — Hány évesek ? — A legkisebb kilenc esztendős. A többi nagyobb, meg még nagyobb. Van köztük olyan is, amelyiknek öt gyermeke- is van otthon. Mert úgy van az kérem, hogy azért kell a gyermekek közé olyan is, aki a mu­zsikába életet is tud adni. Hát ebben rejlik a világháború pesti rajkó zenekar varázsának titka: a dádék jelenlé­tében. Hiába: jó az öreg a háznál! — fz — TáT-bazasságkőlés NlémelorsÉág és Kanada le özöfl Berlin, március 7. A háború kezdete óta a német hadsereg kötelékébe tartozók ré­szére bevezetett távházasságot a híradókban már gyakran ismertették. A házasságkötés újszerű módjának érdekes esete fordult most elő a középnémetországi Halle városában. A vőlegény, egy német repülőtiszt a kanadai fogolytáborban tartózkodik. A német, repü­lőtiszt gépét 1940 májusában a Hollandia feletti iégiharcok során lelőtték és a tiszt — szerencsés életbemavadása után — angol fogságba került. 1941 júliusában a fogoly­tábor egyik jóindulatú gondozójának köz­benjárásával kérvényezte a házasságát, me­lyet a hallei anyakönyvi hivatalban a napok ban meg is tartottak. (MNK.) PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű senye lem Egvdqiias szobák 6*—P-től 12- P-ia Kétáqtjas szobák 9*— P-től 18’— P-ia Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál. Hlismerten kiváló onxha. Polgári árak »AftosviiXftNter Mérnél műanyagok a párisi kalapdivalban A napokban Paris egyék legismertebb di­vatházában kalapdivat bemutatót rendeztek. A bemutatott kalapok az ismert német „Fibra- ne“ műanyag fonálból készültek. Amikor hó­napokkal ezelőtt egy német müanyagkiáUitá- son először mutatták be a fehér piheszeiő „Fibrane“ fonalat, az említett párisi divat­ház tulajdonosnője, kísérlet céljára magával ritte az uj műanyagot. A „Fibrane“ a most lezajlott kalapdivatbemutatón óriási sikert aratott. (MNK) Itt a tavasz Az egyik bécház kapuja előtt, nyurga, nyugtalan tekintetű ifjú áll. Diák. Sáp kaja szemére van huzva, kopott télika­bátja gallérja fülét takarja. Orra vörös és gyanúsan csillogj Nem csoda, még tél van. Hogy meg ne fázzék, néha nekilen­dül, öt-tiz lépést fut, de mindig visszatér a helyére, a kapu elé. Ilyenkor kutatva kémleli az utcát. Úgy látszik, vár vala­kire. Mégpedig lányra, ami abból is ki­világlik, hogy virágot szorongat marká­ban. Hóvirágot. Szerény és silány a bokréta, de nem fontos a külseje. Az. ár a mégkevésbbé. jelkép a virág, olthatatlan és egetverő szerelmének megnyilatkozá­sa. Még sose vett a lánynak virágot. Ez az első eset. Már jóelőre élvezi imádott- ja arcpirulását, ha majd észreveszi ke­zében a beszédes bizonyítékot. A lány is szerelmes. A mult csütörtökön is felpo­fozta édesanyja a diák miatt. Nagy do­log ez. Az ifr/en hűséget becsülni és ér­tékelni kell. Meg is becsüli. Ha nem bu­kik meg év végén magyarból és fizikából, okvetlen feleségül veszi az imádottat. De legalább is eljeguzi. A bakfis azonban nem jön. Ugyan hol lehet. Talán csak nem gyanítanak vala­mit a zord szülők? Nemi Nincs semmi hiba. Jön a lány., llgy ring az alakja a sétálók tömegébey. mint buza közt a pipacs, ha a szél fuja. Hm, valóban szép lány. Sápadt az ar­ca, és tele van pattanással. Alakja szög­letes, lába, keze nagy. Igazi kamasz­szépség. A diák, ahogy észreveszi választottjáét, jobb kezéből a bal kezébe rakja a hóvi­rágot, leemeli a sapkáját, hogy nagyot köszönjön, de az üdvözlés nem sikerül. Borzasztó dolog történik. Nincs egyedül a lány. Baloldalán dél­ceg hadnagy csörteti a kardját, és ugyan hevesen udvarol. A bakfis meg kissé nyi­tott szájjal, önfeledten hallgatja. A diák szeme előtt elsötétedik a világ Lelke megremeg, akár a miskolci kocso­nya februárban. — Hűtlen lett a szerelmem, ■— suttog­ja — végem van. A lány és a hadnagy közben tovatű­nik, A szerelmében csalódott ifjú nagyot sóhajt, aztán kis tétovázás után vissza­megy a Deák Ferenc utca sarkára, ahol a hóvirágot vásárolta. Rövid tárgyalás után az árusasszony visszaveszi a csokrot. A diák innen a dohány tőzsdébe megy. Két Szimfóniát vesz. Rágyújt. Nagyot szippant a cigarettából. Aztán sétálni indul. Rá se néz a leá­nyokra. Éjfél felé, bölós mosollyal az ar­cán, hazaballag. Nem tud megnyugodni. Ráborul az ágyra és heves sírásba kezd. Nem csoda, hiszen k a tavasz . . . ARATÓ BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents