Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-08 / 55. szám
ÍCbmxbBi 1942. Mancius & Á tavasz meghozza a keleti hadszíntér felszámolását Károsan befolyásolta-e a Tengely győzelmi kilátásait a keleti hadszíntér' múlt évi of- fenzivájának német részről történt megszakítása ? Mit hoz a jövő, ha jóra fordul az időjárás? Hol és mennyire készültek fel az oroszok a végaetszerü vihar feltartóztatására ? Gyakran vetődnek fel ma ilyen kérdések. A feleletet ezeknek a kérdéseknek egy- réezére a mult eseményei már megadták. A hadjárat kezdetén, amikor a bolsevista Oroszország háborús erejének tetőfokán állott, erősebb volt, mint ahogy a németek feltételezték. Számbelileg, hadianyagban és emberben egyaránt nagy fölényben voltak * németekkel «nemben; mégis mindenütt és mindig vereséget szenvedtek, a lengyel határtól a balti pai'tokig, Szentpétervárig, Moszkváig, a Dooecen túl, majdnem a Don torkolatáig. Vereség vereségre érte a szovjet csapatokat, míg a németek a 35 fokos hideg- bénitó hatására, nem akarva feleslegesen hallatlan energiát és pótolhatatlan emberi életet elpazarolni, önmaguktól szüntették be a támadó hadműveleteket. A fagy tétlenségre kárhoztatta a motorokat és komoly veszedelemmel fenyegette a katonák egészségét. Az oroszok, hozzászokva az Öldöklő klímához, kihasználva a félelmetes német motoros egységek kényszerpihenőjét és az átcsoportosított németek csapatmozdulatait, két hónapon keresztül könyörtelen, bestiális, emberi életet semmire sem becsülő ellentámadásokat intéztek a fölényes tapasztalatokkal rendelkező németek ellen. Az öldöklő harcok minden eredménye azonban a német elhárító vonalak előtt tornyosuló bolsevista- páriák csonttá fagyott holtteste. A szovjet támadások a meghódított nagy hadászati és termelési központokat nem tudták kiragadni a németek kezéből. A hadjárat számszerű mérlege meg is javult a németek javára, ha a decemberi 3.820.000 fogolyhoz, 22.000 hareikocsihoz, 31.000 löveg- bez hozzászámítjuk az azóta zsákmányolt vagy megsemmisített 1000 páncélkoesit, több mint ezer löveget; a foglyok száma is 56.000-el emelkedett. A szovjet európai hadserege ezzel a megsemmisülés szakadékának szélén áll. A tél folyamán a helyzet annál kritikusabbá vált, mert az ázsiai csapatok és a G. P. U. harcbadobása (Rosztovnál) nem hozta meg a várt eredményt. Ilyen óriási tömegű hadianyag megsemmisülése, amely úgy sem tudta megakadályozni a katasztrofális vereségeket, pótolhatatlan veszteség, amelyet csak beteges fantázia gondol behozhatónak. Bizonyos, a telet mindkét hadviselő fél kihasználta, felkészülve a tavaszi nagy oífen- zivára, illetve védekezésre. Milyen mértékben ? A német hadiipar, melynek Európa összes számottevő üzeme dolgozik, teljesítménye hihetelenül magas fokra ugrott. A hadianyag frontra való eljuttatását tökéletes megszervezés és fegyelem biztosítja. A megszólt területek vasútjait teljes intenzitással kihasználják. A közlekedés zavartalanságát ellenséges légitámadások nem nyugtalanítják. a tavaszi offenzivára felkészülő német hadsereg számban, anyagban felette áll az 1941 junius 22-én harcba vetett német hadsereggel szemben. Minőségi kérdés pedig sohasem nyugtalanította Európa közvéléményét. , ... Mi lehet azonban a bolsevista haditermelés teljesítő képessége, mely Leningrad körül elvesztette gigantikus üzemeit, az elektromos gépgyárak felét, a traktor és harcikocsi gyárak háromnegyed részét? Részben immobilizálva vannak a Moszkva környéki ipargócok is, a sorozatos légitámadások nyomán. Ukrajna elvesztése nem csak nvér elvesztését jelenti, hanem a s hadiipar szivébe szúr Krijov vasérc telepeinek kikapcsolásával. Évi 9 millió tonna vasércet, mely a szovjet termelés inad része, még egy olyan nyersanyag ragban kimeríthetetlen ország, mint a Szovjet-Unió, sem tudja nélkülözni. A németek kezén van a minszki, a szmo- lenszki, a kievi ipari üzemek, a boryslavi és a tastanovicsi petróleummezök, a doneei szén, amely évi 80 millió tonnával a szovjet termelés 60 százalékát képezte. A világ legnagyobb hidroelektrikus müve, Dnyepro- petrovşzkaban, amelyet az amerikaiak szereltek fel, nemsokára, a kijavítás után, a németek szolgálatába állhat. Kharkov nagy kiterjedésű ipartelepei és Sztalino gigantikus épülettömbjei, melyet az olaszok tartanak megszállva, mind az uj Európa jövőjének anyagi zálogai. Sztalino voit a Donec-medence ipari igazgatásának a központja, a „Kombináció Sta- linngolj“, tizenegy ipari közét, 137 bánya vezetésének székhelye. Tizennégy kohó ontja a legfinomabb Bessemer acélt. Elveszett Kramatorszk, mozdonygyárával, elveszett Nikopol mangánjával; gyakorlatilag a keresi vas sem áll a szovjet ipar rendelkezésére. a ke- szovjet kéthar- forNvilvánvalő, hogy a Szovjet Unió saját erejéből nem tud ellenállani a fokozódó nyomásnak, s hogy a nehéz télen vadállatias támadásokkal igyekezett a menthetetlent menteni, annak tulajdonítható, hogy bízott az angolszászok megígért segítségében. A várt segélyt Sztálin előre megköszönte egy tömeges, pokoli ellentámadással. Minden rendelkezésére álló harci eszközt, elkezdve az 52 tonnás tankoktól, le az utolsó proletárig, mindent a német elhárító fegyverek tüzébe kényszeritett. Következménye ennek, hogy á bolseviták minden ujabb kísérlete vészit erejéből és intenzitásából, a németek vállalkozásai mind energikusahbak és erőteljesebbek lesznek. Anglia nem adhat, mert neki sincs elég. Amit Amerika ad, az csak buzdítás számba megy. Az Egyesült Államok megszervezet - len és elégtelen haditermelése a saját tragikus szükségleteit sem fedezi. Ha feltételezhetjük, hogy Amerika belátható időn belől korlátlan mennyiségű fegyver felett rendelkezik, a helyzet a bolsevista Oroszország javára úgysem változik: hiányzanak a szállító eszközök. A tonna-krízis, melynek lázméröje a mindig emelkedő 16 millió tonnányi elsülyesz- tett hajótér, a csendes-óceáni hadműveletekkel veszedelmesen sulyosbbodott. Nincs elég hajó, hogy Távolkelet utánpótlását, a Földközi tenger ellátását, az angliai szállításokat, Észak- és Dél-Amerika közti forgalmat, a brit domíniumok közötti forgalmat, Oroszország megsegítését kielégíthesse. A jövőben még kevesebb lesz. Milyen utón kaphat az U. R. S. S. támogatást szövetségeseitől? 4. »lft.fl Máltait! 14 tí * la írjál: a jgyííik, i F. VI t kl\n h f! vkivíl jlilliU «Nu,» A W*vi IiMJHí!','•*W»3lXÍ, ***'! * .“WITA Iá &!>» "IbM tm m »r ívffíl V/if'V.' W VţMrt V’Tffí'i u s M'w\jfv teáim* *.»v * rí • mai* iw.» V s*uf ti. t és 8 1»-a».*. éj. "fW \\ V 311» ’< ltw ’ Y Hogy a szállítmány Newyorkból a Fehértengerig njegérkezzen, egy hónapi hajózással kell áttörni a németek Atlanti-óceáni zárlatait. Arkangelszk a téli hónapokban, egészen májusig, a zord sarki tél miatt, használhatatlan. Murmanszkban, bár felolvad a jég a Golf-áramlat hatására, de a Murman-vasut Karéban keresztül az állandósult finn-német bombázások következtében szállításra nem alkalmas és csak minihiáHs forgalmat tud lebonyolítani. A Perzsa-öböl útvonala biztonságosabb. Egyelőre távol esik a Tengely fegyvereinek hatósugarától. De a Newyork—Bassora között! hajózás 41 napol vesz igénybe és sokkal többet, ha hajók' karavánban haladnak. Egyetlen út hosszúsága, mely egy hajót lefoglal annyi időre és csak egy útra, lényegében a tonnatartalom csökkenését eredményezi. Tehát az angolszászok nem küldhetnek hajót ilyen nagy távolságra, mikor a rendelkezésre álló hajótér amugyis kicsi, saját hadszíntereik pedig szintén vitális és sürgős utánpótlásra szorulnak. Számoljunk minden lehetőséggel! Még ha számtalan hajó szállítaná is a töméntelen mennyiségű hadianyagot Basso- rába, csak elenyésző csekély része jutna el a Kaukázusig, a többi a kikötő mólóin vesztegelne. Az iráni vasút ugyanis Audikhest és Khaban között megszakad. Ha az autóut teljesitö képességét is figyelembe vesszük, a maximális leszállított mennyiség nem haladja meg a 3000 tonnát (angol becslési vagyis egy kisebb ürtartalmu hajó szállitó terhelését. Az Északi-tengeren és a Perzsa-öblön keresztül tehát a Szovjet a legkedvezőbb számítások mellett sem kaphat 4000—5000 tonna fegyvernél nagyobb segítséget. Ez a mennyiség a Keleti fronton, a világtörténelem legkiterjedtebb frontján, ahol 2500 kilométeres vonalon milliós hadseregek csapnak össze, melyek mérsékelten mozgalmas napon 60.000—100.000 tonna hadianyagot használnak fel, az amerikai segítség, még ha meg is érkezne nevetségesen kicsi volna. Az adott helyzetben a szovjet támadások nem hogy gyengítenék a német állásokat, nem hogy csökkentenék a német fegyverek pusztító hatását, hanem a német fölény napnap után nyilvánvalóbbá válik. Minden hét a hadviselő felek erőviszonyaiban mértani hatványban jelentkező eltolódást eredményez — Németország javára. A múlt évi nagy megsemmisítő csaták mérlege mind nagyobb számú fogolytöme- gekröl és mind kevesebb fegyver zsákmányolásról, illetve megsemmisítéséről adott számot. Tavasszal a gépesített fegyverek ritkulása döntően hat ki az orosz erők gyors összeroppanására. Amerika, Anglia, a Szovjet Unió egész ipara- 5 év alatt néni tud annyi hadianyagot szállítani, mint amennyit a szov jet 5 hónap alatt elvesztett. Hiáoavaló beszélni Szibéria kimeríthetetlen nyersanyag forrásairól, az Ural hegységben építendő kolosszális ipari gócpontokról. A Keleti arcvonalat az olvadás után néhány hét likvidálni fogja. A statisztika, a számok megingathatatlan hidegsége még sohasem cáfolta meg a józan előrelátást. A KOLOZSVÁRI MÁV ÖSSZHANG DALE G YEStiLET. knlturházának napokban lezajlott ünnepélyes felavatása és megnyitása eg beesett annak a díszes zászlónak az átvételével, amelyet a debreceni vasutas MANSz ajándékozott a kolozsvári MAV-mühelynek. A zászlót kisbaconi Benedek Sándor, mérnö k, műszaki főtanácsos, a kolozsvári MAV- inühely főnöke (középen) vette át Dr. Kárpáti Józsefnétől, a debreceni vasutas MANSz elnöknőjétől. Felvételünk a zászló átvételi ünnepségén megjelent résztvevők egyik csoportjától készült. (Tornor Ferenc MÁV géplakatos felv.) Kulăkok között Kulák. így nevezik magukat. De azt a tolmács legbehatóbb érdeklődésére sem tudjuk tisztázni, vájjon a szovjet-rabszolgává nyomorított orosz kisgazdának csak a bolsevizmus adta-e a nevet, vagy régebben is használatban volt-e már? Ezek a szerencsétlen rongyos, fáradt emberek, akik most itt ülnek előttünk az egykori kolhoz-központ majorjának lócáján s akiknek barázdás arcából, megtört szeméből évtizedek szenvedése sir ki, mindenesetre már nem tudnak választ adni kérdésünkre. A régi cári Oroszország és a bolsevizmus között egy tűzben és vérben őrjöngő forrada- lon szörnyű emlékei alkotják a falat s ezek az emberek annyit szenvedtek, hogy irtóznak minden visszaemlékezéstől. Most itt ülnek a kolhozmajor fala mellett s várják, hogy sorrakerüljenek a vetőmagra való előjegyzésben. A szövetséges csapatok gondoskodtak arról, hogy a meginduló tavaszi munkánál bőséges vetőmag álljon rendelkezésükre s bevethessék ezeket a huszonöt évvel ezelőtt tőlük, vagy szüleiktől elkommunizált földeket. A fiatalabbak nem is tudják elképzelni hogyan lesz az, hogy megint saját földjükön gazdálkodhatnak majd az ukrán parasztok ? Mi persze az öregekkel beszélgetünk inkább a tolmács segítségével, mert azoknak még legalább is fogalmaik vannak a cári világ életéről. Az egyik öreget faggatjuk a hirhedt kolhoz-rendszerről. — Úgy volt az — dörmögl —, hogy jött á bolsevizmus. Akkor azt mondották nekünk, hogy olyan jó dolga lesz a parasztnak, amilyen még sohasem volt. Ebből- ugyan semmit sem láttunk, mert a vörösök mindenünket elrekvirálták, még azt is, ami a család és jószág legszűkebb élelmezésére kellett volna, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez bizonyosan csak kezdetben van így s majd jön a parasztnak Ígért mesebeli jóvílág. A vörösök váltig hitegettek, hogy csak ne panaszkodjunk, majd ők gondoskodnak mindenről, a központi élelemraktárakból. De hiába múlott az idő, nem kaptunk semmit sem. Ránk köszöntött az éhség, a jószágunk meg romlott, majd pedig sorra döglött. Mikor ez ellen felszólaltunk s küldöttséget küldtünk Kievbe, szószólóinkat szó nélkül agyonlőtték. Akkor már láttuk, hogy valami gonosz hamisság van a dologban. Fél percig maga elé mered az öreg, azután így folytatja: A következő tavaszon megkaptuk a vetőmagot, de csak keveset s annak is jórészét magunk ettük meg éhségünkben, meg a jószágunkat etettük, hogy talán sikerül őket megmenteni. így persze a földeknek már csak egy részébe jutott mag, a többi vetetlen maradt. Igaz, nem is igen lett volna mivel szántani, mert igás jószágunk közben elpusztult. Amikor a komiszárok látták, mennyi főid marad vetetlenül, minket fényi - tettek s ütöttek, vertek. Azt mondották magunkra vessünk, mert a termés után éppen úgy kell adóznunk, mintha minden földet bevetettünk volna. így is lett. Annyi tér mést kellett beszolgáltatnunk, hogy végkép semmink sem maradt. Ezekután kijelentették, hogy haszontalanok vagyunk, nem tudunk gazdálkodni, nem érdemeljük meg a földet, tehát megszüntették a magántulajdont s elkommunizálták. Ezek fölött most már az állam komiszárjai rendelkeztek egész Oroszországban. Akkor alakították át a nagyobb majorokat kolhozközpontokká, ők dirigáltak, mi meg szovjet-kulákok lettünk. Elhullott jószágaink pótlására traktorokat küldöttek ki a kolhozokba, meg szántó- és vetőgépeket. Nó,. azok inkább rozsdásodtak mint dolgoztak. Mert hol benzinjük nem volt, hol meg elromlott valamelyik alkatrészük s hónapokig kellett várni a KievbŐl kért szerelőkre. Persze ezalatt legtöbbször elmúlt a munkaidő s igy a földek közül megint sok maradt vetetlenül. De baj volt az aratással is. A kaszákat már kezdetben beszedték tőlünk, nehogy agyonverhessük velük kínzóinkat, az aratógépek meg minduntalan elromlottak és kevés is volt belőlük. Ilyenkor hát egész családunkat nekihajtották a komiszárok a vetéseknek és sarlóval bajlódva kellett learatnunk. Most egy másik öreg ukrán szólal meg: — Akkor már nem volt semmink. A termés se a miénk volt, a föld se. Csak a robot. így hát azt hittük, hogy adót se követelnek tölünk, ha egyszer semmink sincsen. De a kolhoz-komiszárok megint becsaptak bennünket. Egyszerűen más nevet adtak adónknak. Megszabták ugyan mennyi termést kell kapnunk a családunk után, meg a meghagyott egy szál tehenünkre és a disznóra, de mert minket okoltak a bevetetlen földekért, meg a kolhoz-traktorokat és felszerelést is velünk törlesztették, hát any- nyi termést vontak le megszabott járandóságunkból, hogy a maradékból csak szakadatlan éhezéssel tudtuk valahogy fenntartani magunkat. Akkor már láttuk, hogy minden csak hazugság volt. Egyszerű munka-barmok lettünk, akiknek látástól-vaku- lásig robotolni kellett s mégcsak a hasunkat sem tölthettük meg ezért az állati haj- szolódásért. A kolhoz-munkások keresete olyan kevés volt, hogy öt hónapi keresményünkből sem tudtunk egy ruhát venni, egy pár bakancsra pedig ráment másfélhavi keresete az egész családnak. így rongyolód- tunk le egészen. A gyerekeink nyáron egészen pucéran jártak s mi magunk is szinte csupaszon robotoltunk, hogy legalább télire megkíméljük az utolsó rongyainkat. Szólni persze nem lehetett, mert nyomban fejbelőttek mindenkit, aki kinyitotta a száját. Mit tehettünk volna ? Tűrtünk, szenvedtünk, sínylődtünk. Tizennégy kulák ül a falmenti lócán. Hallgatnak és bólogatnak. Most ismét az előbbi öreg szólal meg: — Ez volt a kulák sorsa. Éhség, éhség, éhség, munka, munka, munka egészen a döglésig. Akár a barom, amit hajtanak, igáznak, nyírnak, fejnek s a végén lebun- kóznak. Nem volt különbség az állat élete meg az ember élete között. Akinek esze volt, annak látnia kellet, hogy nem érdemes megszületni s irigyeltük azokat, akik haldokoltak. S még azt mondogatták a komisszárok meg a tanitók, hogy mi élünk a legirigylés- reméltóbban az egész világon, tehát legyünk boldogok, hogy igy élhetünk és hogy egész életünkkel a bolseviki államrendszert szolgálhatjuk. Én nem tudom, hogy a bolseviki állam kit boldogított. Mi csak jóllakni szerettünk volna, de abban sem volt módunk. A kolhozélethez képest még a cári világban való életünk is mennyország volt. Verje meg- az Isten azokat, akik ilyen állati módon szenvedtettek bennünket ... I
