Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-22 / 67. szám
19 4 2. MA TIC ÍV S 22 HUSVÉTRA I VEGYEN Szittya keserű, Mokka-griotte, Half-om-half, Csokoládé, Kávé, Dióbél, Orosz-állás, Dió, Barack, Keserű mandula és egyéb specialitások I Székely fal« dserrba begyek, Gyöngypettmkbav kh falu, piros hal, esi rimán ember p endet y villán; . steöhseavm. némi esed. Hűtiykos kesék, Hideg csurgó, 11 jszenyél, kőedény, fémről- hegye szoknya, lábszár égbe ér. köb fehér. Farieasnói/a, Kiesi ablak téli szél, nagy tető, legényktdés: varázs, álom bicska, — vér. benne nő. CSKKBI SZÁSZ LÁSZLÓ Alkonyat felé Lelkem, ne félj! Ha csendesen közéig féled az éj. Ne félj, ne félj, Miért csengsz, miért hevülsz? A gond Lelkedte, — látod — rut redöket vont. A csillagok felé vágyad miért sodort? (Nem minden vágy haláláét leite ott?) A végtelen köd fátyolén, látod, látod, Parányi pára minden álmodásod. Hagyd társaidra a bat, a gondot, vádat, Készítsd az ágifat. Ha vár a rév. Ha hiv az éj. Lelkem, ne félj! Ne félj, ne félj! < SEKOÖ TAMAS GONDOLATOK Egyes emberéit, számára a nagy jóság és a nagy szeretet, amtuyira eimisclhetePlen, hogy »zeretmék -megbántam azt, aki adja eat a jóságot isszeretet el. Szeretnék, ha valami hibát követne el ö is, hogy ki tudják bírni jóságának ás szeretekének tűrhetetlen fölényét, amellyel, porba sajtja őket, t. t. HÉTVÉGI NAPLÓ SZÁJ HŐSÖKNEK SZOL . .. A kolozsvári lapok cikkekben foglalnak állást közéletünk legcsunyább szépséghibája, a demmeiáns ellen. Mondhatnám igy is: a magyarok ellen vádaskodó magyarok ellen. De minek koptassuk a magyar nyelv szókincsét erre a fajzatra, amelynek egész kiállása annyira idegen az igazi magyár jellemtől. Idegen szokás, idegen erkölcs ez. Az elmúlt huszonkét esztendő alatt lopakodott be az erdélyi életbe s úgy látszik sorainkat bomlasztó erőként még most is itt lappang közöttünk, mint a lelkeket fertőző belső járvány: a feljelentési láz, a denunqiálás. Úgy lappang, mint a tifusz, mint az influenza, mint. a vörheny. Időnként végigszáguld a társadalmon és szedi áldozatait. Persze, titkos járvány ez. Sem a bacillus gazdája, sem annak áldozata nem jut nyilvánosságra. És éppen ezért csúnya, mert titkos betegség. Nem is az az elkeserítő benne, nem az az arcpiritó, hogy titkos voltánál fogva csúnya, Iranern az, hogy némely magyaroknak mily kevés az ellenállóképessége arra, hogy megóvja magát ennek az idegen kórságnak undorító tünetéitől. Minden ok megvan annak feltételezésére, hogy a kolozsvári laptársak vezércikkírói előzetes tájékozódás és alapos megfontolás után szólották ehhez a kérdéshez. Úgy látszik, a denunciálási láz megint járványos jelleget öltött és a. nagy háború ránk rótt terhekben való kötelességünket teljesítő hatóságok figyelmét és munkáját kezdik lekötni ennek a lesipuskás harcmodornak egyre szaporodó esetei. Nem csudálom, ha a napilapok vezércikk- írói felfigyeltek erre a csúnya és ártalmas társadalmi tünetre és tiltakoztak a denun- ciálási láz járványának további terjedése ellen. Nem csuaálom, csak éppen teljesen feleslegesnek és célját tévesztettnek érzem a papirravetett filippikákat a hont suttogva, sőt besuttogva mentő hazafiakról. Mert ha türelemmel és tárgyilagosan vizsgáljuk meg a denunciálási láz általános és különleges tüneteit, rövidesen rájövünk a nagy titokra: ez az ut és ez a mód a legkényelmesebb és a legvesztélytelenebb arra, hogy bárki a jó hazafi lovagi pózában tetszeleghessen önmaga előtt. De csak önmaga előtt. És ha tovább :.Lgen, csakhogy másnap jöttek a nagyobb diákok. A felsősök. Lefésült, nagybecsben tartott, vagy irtózatosan szétáfló sörtékkel, azoknak pedig joguk volt a frizurához. Megint sóhajtottam egyet imádság helyett Istent szólítva segítségül s nekiestem egy idétlen, borza« sörténefc, hogy frizurát varázsoljak belőle. Csupán az zavart kicsit, hogy a többiek mind köriitóllottak s bámultak, mintha soha nem láttak volna diáknyirást. Úgy volt az már másnap, hogy amint az egyikkel végeztem. már ült helyébe a másik s olyan i*yi- ratttozási láz járta be a gimnáziumot, amilyenre még sénki, nem emlékezett. Senki nem elégedetlenkedett, hogy nem jól találtam el: a fejék Csupán én fordítottam el a fejem, amikor elmentem valamelyik legújabb „kreációm-1 mellett... Mert,' szó, ami szó, egyik-másik nyírásom szánalmasan sikerült. Csendes gyermek vokam, ;w. osztályban a leghátntsó padban ültem. Nem kellett szem előtt tartania a tanárnak. Az első padokba hát a virgoncabbakat ültette az osztályfőnök. De, ahogyan „borbély“ lettem, -nem bírtam tovább a hátsó padban. Kínos volt, hogy minden általam csúffá tett fejet llátnom kell. Minden szőke,.feketehaj11 diák-fejet, melyeket én rontottam c ... Jelen kezdőin az osztályfőnöknél', hogy gyenge a .-zeniem, ültessen az első padba, mert nem látok a tábláig, Minap már a legelső padban ültem. A délutáni szabadidőmben pedig csak tovább borbélyos- kadtam. Azt már éreztem, hogy ezt igy tovább nem lehet büntetés nélkül csinálni s rajndeîi áron el kell sajátítanom valakitől a hajnyirás titkát. Ez is bekövetkezett. Az jÓvárba-u volt egy borbély s én minden má- soduap kilopó/íam hozzá hajat vágatni. Ami kor hámkerült a sor, udvariasan átadtam mindig a helyemet az utánam jött vendégnek, csakhogy tovább lophassam a borbély mesterségét. Aztán meg az is .jó volt, amiken valamelyik felsős, elrontott frizurájával kiment a borbélyhoz a városba, mert a követi kező -nyírásnál mór előttem volt a forrna. Csupán utána keltett tapieskálni, fárieskálnt kicsit, s szent volt a béke. Különösen akkor, ha „vendégem“ nem tudott fizetni, mert történetesen éppen nem volt pénze. Én meg azért nem haragudtam rá, mert lám. a múltkor elrontottam ugyan a fejét, pocsékká tettem a frizuráját, de most mégis- leüli a kezem alá s újra rám bízta magát . . . Volt nekem egy osztálytársam", aki h legjobb rajéos -volt az egész gimnáziumban. Azt mondja egyszeri ltogy" kéne valami hangzatos firmát, cégtáblát kifüggeszteni a műhelyemben . .. Másnap már hozta is a firmát. Én voltam rajta, amint, egyik kezemben áz oltót csattogtattam, a másikban pedig a fésűt tartom s éppen nekiesett az egyik "borzas diákfejnek. De felírás is volt a rajzhoz: ,„Ve editálj magadnak faragon k-'pet, hamm nyiratkozzál és, borolrá'il oc iál Síró János borbély műhelyében !“: . .. Ez aztán, mondhatom, hogy reklám volt. Szép, színes vizl'estékknl pingálva. Még ma is őrzöm. isti))án kicsit megfakulva • ■ . Csak az emlékük nem fakult meg ezeknek a gyötrelme- gyt-n.-o' kori. diák-dokgoknak. Arra is emlékezem, hogy amikor- a gimnáziumot végeztem, ekkorra már egészen vígan ment a mesterség. Ruha. cipő. sőt még egy kis tandíjra, is telle t. belőle. ízt akartam, tanulja ki öcsém is az. ipart, aki akkor már negyedikes volt. Akkor se éltünk könnyebben, meri ha a« embernek meghal az édesapja, bizony megbomlik élete rendje, de öcsém csak ennyit mondott unszolásomra : —• Mocsok mesterség! Aztán elfordult tőlem. Annyira megbántott akkor, hogy még ma em tudtam elfelejteni neki. Pedig, istenen) mi mindenen mentünk keresztül azóta!. .. vizsgáljuk a kérdést, arra is rövidesen rájövünk, hogy csak fertőzött, romlott létek hihet abban, hogy azzal szolgálja a haza és a köz ügyét, ha bárkire ráfrecesenti a rágalmak és szidalmak gennyáradatát. Mondom, titkos betegség ez, maga a járvány sem zajlik le olyan nyilvánosan, mint a tifusz, vagy a vörheny. Sem megelőző, sem tüneti kezelést nem nagyon lehet alkalmazni általánosságban. Sújtjuk megvetésünkkel ezt a sötétben bujkáló, titokban fertőző szektát, a denunciánsokat ? Nem elég. A patkányt is utlálják, alattomos, bujkáló, surranó, nesztelenségében, undokul rágcsáló fajtájában. A patkány mégis szaporodik és ha nem irtjuk, kiüldöz saját otthonunkból. A patkány ellen csak egyetlen fegyver eredményes: ott eltaposni, ahol eléd kerül. Ezt kellett volna tennem szerdán délután, a kolozsvári föposta táviratfeladási osztályának hivatalos helyiségében. Ott dörgölöd- zött hozzám egy ilyen rágcsáló. Bőrkabátot viselt és dőlt belőle a pálinkaszag. Egy ma- szatos, összevisszagyürt, csipkés szélű irkafoszlány volt a kezében. Később jött mint mi. akik már negyedórája türelemmel és fegyelmezetten vártuk, hogy sorra kerüljünk. Bedölingélt az ajtón, beállt a sorba. Egy perc múlva már egyenesen rámfujta az előbb elfogyasztott italok vegyes illatát: — Azt szeretném tudni, -— szólt — üzleti táviratot ad-e fel uraságod? Ránéztem. Mi köze hozzád — Magánügyben táviratozom. De mit érdekli ez önt? — Azért, mert nekem nagyon fontos ügy- hen kell táviratoznom. Tessék engem előbbre engedni. Aztán magyarázott valamit arról, hogy valaki haldoklik, és a távirat egy percet sem várhat. Épp akkor vitték fel a gépterembe az összegyűlt táviratokat, legfeljebb 15—20 perc múlva viszik fel az övét. Még akkor is, ha azonnal fel tudja adni sürgönyét. — Ne vegye rossz néven, — mondtam — régóta várok. Minden percem drága. Már régen benn kellene lennem a hivatalomban. Úgy? - mondotta vérig sértve. — Szóval én váljak ? Várt. Mindnyájan váltunk. , . Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez a bőrkabát, ez a pálinkabüzraktár a rágcsálók fajtájához tartozik, ő maga sietett levetni inkognitóját. Az Icigek, Pinkászok, Mendelek most is sorra kerülnek. Húsz esztendőn keresztül eleget szenvedtem. Az idő megváltozott. Hátrább velük! Legyen türelemmel, bácsika, mondta egy jó kálvinista képű hölgy a hátam mögött — Mindnyájan válunk türelemmel. Maga is tartsa be a rendet. Az Icig, a Pinkász és a Mendel nekem szólt. Most a hölgy kapta meg a magáét: Ez itt nem affajta távirat, hogy „Este érkezem, Malvin gyere ki az állomásra, csókol Blau“. Ez fontos távirat. Itt emberéletről van szó. Ez nem seft. A hölgy elhallgatott. Az előttem álló ur Romániába szóló táviratot adott fel. Fel kellett mutatnia személyazonossági igazolványát. Én is elökotortam újságírói igazolványomat. Még egy fél volt előttem, azután sorra kerültem. A bőrkabátos jő hangosan, hogy min denki hallja, felhorkant: — Az Icigek után most azok vannak előnyben, akiknek Romániával vannak mit tudom én milyen kapcsolataik! Tisztviselő ur! Vannak itt másfajták is! Akiket soron kívül kell elintézni! — Tessék betartani a sorrendet, — Szólt ingerülten a tisztviselő. — Itt nincs kivétel. — Csak a Pinkászoknak, meg a románokkal cimborálóknak, — visszhangozta a bőrkabátos. Fizettem s amig a visszajáró aprópénzt ejtettem, odaálltam a bőrkabátos elé. —- Fogja be a , száját! Ha éppen tudni akarja, hogy milyen kapcsolataim vannak Romániával, elárulhatom, hogy kétszer zártak be a toliam miatt. Gúnyos megvetéssel végigmért. A többiek — okosabbak voltak utat nyitottak neki és a fülke ablakához engedték. Csakhogy szabaduljanak tőle. A tisztviselő átfutotta a szöveget és csak ennyit mondott: — A távirat szövege szabály talan. Tessék helyesen megírni. Kérem a következőt... Hogy mi történt azután a bőrkabátossal, nem volt időm megvárni. Mellesleg említsem meg, hogy a távirat valóban Romániába szólt. Délerdélyben maradt atyámfiának küldtem. Nem lényeges, hogy mi volt a szövege tartalma. Tessék elhinni részletek és adat«* felsorolása nélkül is, hogy emberéletről volt szó az én sürgönyömben is. Ennyit a lelkiismeretűnk megnyugtatására. Ez a bőrkabátos egyébként jellegzetes díszpéldánya volt annak a szektának, akiről laptársaink vezércikkírói filippikákat Írtak. Jellegzetes patkány, aki a homály és a szemét biztos fedezékéből csak azért merészkedett ki, mert ivott és az alkohol hatása felhúzta gátlásának zsilipjeit. Nyilvánosan, tanuk előtt mart belém, holott ez a fajta nem igen merészkedik ki napvilágra. Egy füst alatt sértegetett és denunciátt. Csak a marás, az irtás kedvéért. Alapjában véve nem nagy ügy. Csak jellegzetessége emeli ki a pillanatnyi kis bosz- szuságok légiójából. De akkor, a főposta épületében a kérdés nyitjára világított rá ez a kis, elintézetlen affér. A patkányokkal csak patkánymódra kell bánni. Eltaposni, irtani a fajtáját. Emberi méltóságomra csak az lett volna elégtétel, ha szájon vágom ezt a bűzös és otromba rágalmazót. Ha én nem tettem meg, a társadalom még megteheti. A köz csak úgy védekezhetik az ilyen alattomos, szemérmetlen és meggondolatlan szájaskodók ellen, ha valóban azzá teszi, azzá avatja őket, aminek képzelik magukat. A szájas, rágalmazó, dcnunciáló magyar magát gondolja a legjobb hazafinak. Hét tegyük azzá! Fogjuk össze és küldjük őket oda, ahol most be lehet bizonyítani a honafiságot. A denunciánsok vonuljanak ki az amwo- naha. Segítsük hozzá őket ahhoz, hogy védhessék a hazát, szolgálhassak a közt és pa tithassák az ellenséget. Ne csak szájjal. Tette! Is-hMIMA BUDAPEST, PAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi feaves. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ í gydggas szobák 6-—P-töí 12* P-ig Kétágyas szobák - P~«H 18*— P-ig Éttermében Van* Károly éc c «lányzenekara muzsikái. Iismerten kiváló on\?ha. Polgári árak
