Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-03 / 50. szám

1942. MJtnCI&S 3 A nemzet életében csak annak az ifjúságnak lehet építő szerepe, amely szenvedélyesen szeret mindent, ami magyar UÁwm&wy Budapest, mâţi'. 2. Bárdossy László minisz­terelnök vasárnap a Darányi ház felavatásán beszédet mondott a magyar értelmiségi ifjú­ság hivatásáról. — A mai szép ünnepély rendezői, mondotta többek között a miniszterelnök, azt kívánják tőlem, hogy a magyar értelmiségi ifjúság hi­vatásáról beszéljek. Nem könnyii feladat ez. Mert vájjon lehet-e utat mutatni és irányt szabni a tavaszi szélnek, amelyik a termékeny nyár Ígéretét hozza? Vájjon lehel-e és aw»- bed-e az ifjúság hivatásáról beszélni annak, aki már az idősebb nemzedék szemével nézd az életet, a lét adottságait, lehetőségeit és kor á tait? — Az, amit hivatásunknak érzünk, a félek legmélyéből fakad. A lélek mélyéből, ahová égi erők fénye vetítette. A hivatás new sze­rep, nem! feladat, nem, megbízás, hímem ét-e- tünk megmásíthatatlan formája, a magunk megnyilatkozása, amely lehet dicsőséges, vagy tragikus, teljesítményének eredménye lehet kudarc, vagy diadal, de amibe belebeszéliui nem lehet, lsegalább nem ugv. hogy megállapítá­saink változtatni, vagy módosítani tudnának azon, amit valaki egyszer lelkében igazán hit­vallásnak vállalt, S ha nem így vállalta, váj­jon érdemes-e sok szót vesztegetni rá? Fiatalnak lenni hivatás Fiatalnak lenni a szó szellemi értelmében. Azaz. fiatalnak lenni hívőn, meggyőződésért Mkraszáil-ni és szolgálni készen, már magá­ban is hivatás, már magában -is program. E hivatás beteljesülése vagy csődje nem a mi sorsunk, hanem azoké. akikre az eljövendő éle', munkája ás harcai várnak. Ők szembenáü- nak a felkelő nappal. Mi azon az oldalon, ahová az árnyékok esnek. Árnyékok, amelyek­ben .aggodalmak és kétségek bújnak meg. — Okosabb volna tehát, ha megfordítanék a problémát. Ha nem azt, vizsgálnák, mi lá­gyén az ifjúság hivatása, hanem azt, hogy mi­lyen hivatást vállaló ifjúságnak lehet építő szerepe a nemzet életében. —- Fiatalnak lenni nemcsak: fizikai, de első­rendűen szellemi állapot. Az ifjúságban min­dig van valami majdnem anyagtalan. A fia­talembert még nem fonták be az érdek és ha­szon indái. Leikéi nem verte bilincsbe a gond. Játékok boldog országából jön. Lelkében még tisztán és töretlenül rajzolódnak ki azok m eszmények, amelyek felé bátor léptekkel meg­indul. — Annak az ifjúságnak tarsolyába, amely most indul el az élet nehéz utján, még sze­retnék beletenni egy üzenetet, üzenetet a múltból. Zrínyi Miklósnak, a költőnek üze­netét. aki ezeket irta a „Török Áfium'‘-ban: .Fáradhatatlan szorgalmatosság, az utta- lomnélkül való vigyázó*, a. kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a fának a gyümölcsét érlelni, kit az emberek dicsőség nek hívnak. Minekünk pedig magyaroknak nemcsak dicsőségünk, hanem, megmaradá­sunk is abban vagyon.“ Horthy István kormányzóhelyottes tisztelgő kihallgatáson fogadta a Touring Oub küldöttségét Budapest, március 2. (MTI) Horthy Ist­ván kormányzóhelyettes tisztelgő kihallga­táson fogadta a Magyar Touring Club kül­döttségét. A küldöttség vezetője hódolattel­jes szeretettől és ragaszkodástól áthatott szavakkal üdvözölte megválasztása alkalma­lÉKITŐT ’&Ú6ZMJC&1 , <**&'■ • ittfréuyáásauw Af>H3VA * ueuvitziTJ »*MU. BU »WV*tOm.V bői a kormányzóhelyettes urat és egyúttal {elkérte az Egyesület védnökségének elvál­lalására. A kormányzóhelyettes wr a véd­nökséget elfogadta és hosszabb eszmecserét folytatott a küldöttséggel az Egyesület Idő­szerű kérdéseiről és a békeállapot vissza­térte utáni feladatairól. Az örökké megújuló nemzet • • Összegyűjt Sic a közlekedési vállalatok vasit tili« dék-any a cjiit — Az ifjúság oe örökké, megújuló nemzet. S ezért valamiképpen benne testesül meg a nemzet magva. Élő lánc a jelen és jövő kö­zött. Már nem egészen a jelenben ól s még nem érte el a .jövőt. Mintha valamiképen időn kivid léteznék; lebegne, szállna szándék és megfalósulás mezsgyéjén. Ugyanekkor eleven kapcsolat a nemzet részei: a különbőzö tin- sad almi osztályok között. Mert ha fiatalnak is mondja magát, nem az, aki máris egyik vagy másik társadalmi osztállyal vállal külö­nös közösséget s nem az egész, osztatlan nem­zettel. De az ifjúság csak addig igazán egé­szen a nemzeté, amíg a jövővel mérkőző ked­vével egyetlen pillanatra sem szakad ki az örök magyar sors közösségéből. Amíg vállalja ezt « közös sorsot, amíg magyarnak érzi és ’adja magát. És magyarként akarja elvégezni azt, amit majd feladatként maga elé tiiz. Goethe azt írja valahol, hogy csak azt ért­hetjük meg igazán, amit szeretünk. S ha meg­értésünket teljessé, méllyé, hibátlanná akarjuk tenni, szeretetünket szenvedéllyé kell felfo­koznunk. A nemzet- életében csak annak az if­júságnak hehet építő szerepe, amely ilyen szen­vedélyesen szeret mindent, ami magyar. Sze­reti a népet, amelynek véréből vér, a fötmi- velol, a hét-kézi és szellemi munkást s mind­azokat, akik bármilyen formában és módon szolgálják ne-mzetük ügyét. Szereti a tmnsel múltját, századokon át megszentelt, de az ősi szellemben folyton megújuló életformáit. A mult tükör, amelyben a nemzet önmagát látja. Jaj annak a nemzedéknek, amely túlsó­kat néz ebbe a tükörbe. De jaj annak is, amely sohasem tekint bele. Csak az a nemzer. déle lehet naggyá, mc4y nem feledkezik meg « magyar mull nagyságáról, de nem is merül el bemre. — Hit, meggyőződés, készség a szolgálatra — ha kell az áldozatra: ezek az elemek ad­ják az ifjúság tiszta fényben ragyogó ötvö­zetét. Csak annak a-z ifjúságnak lehet szava és része a nemzet életében, amely .hinni tud. Hinni tud a magyarságban és a nemzet jö­vőjében, hinni égy •magasabb 'igazságban, azokban az eszményekben, amelyek cselekvés­re serkentik. Hinni abban, hogy eszményei megvalósíthatók s hinni önmagában, a maga erejében. De a hit ne legyen tűnő fény az if­júság arcán, hanem mélyen gyökerező meg­győződés. Nem hit az, amely hamarosan kiég. Ahogyan nem szeretet az, amely rövid idő alatt kiapad. Azért vau szükség a meggyőző­dés erejére és szilárdságára, mert csak azzal lehet megmaradni a kiválasztott és helyesnek talált utón. A nemzetnek nincs semmi haszna azokból, akik önmagoktól folyton bucsuzkodr va mindig -uj és még újabb eszmények után futnak. Állhatatosság a lélek ereje és állhata­tosság a -munka, eredményének biztositéka. Nincs szükség csökönyös fanatizmusra ... — Kell a hit és kell a meggyőződés, de nem. kell az ennek képébe öltözött fanatiz­mus, amely mögött legtöbbször a hiú maga- bizás, vak és konok csökönyösség lappang. Csak az álom járó útját nem kisérik kétsé­gek és aggodalmak. Az álomjáró számára nincsenek mélységek és magasságok, mert az álomjáró semmit sem lát — Mindaz, amiről eddig beszéltünk: szere­tet, hit, meggyőződés, állhatatosság, — mind csak azért kell, hogy az a szolgálat, amelyet az ifjúság az örök, el nem múló nemzetért vállal, minél gyümölcsözőbb, minél eredmé­nyesebb legyem Szolgálat. Ez az a fogalom, amelyben az ifjúság hivatása leginkább megtestesül. — Ma sokat, talán túlsókat beszélnek ál­dozatokról. Minek ezek a nagy szavak? Bi­zonyos, hogy az áldozathozatalnak is meg van a maga ideje. De a nemzet elsősorban szolgálatot vár tölünk, a mindennapi élet kicsiny és nagy dolgaiban egyaránt. Sze­rény ez a szó, anélkül, hogy felesleges alá­zat lenne benne. Elménk, két kezünk, mun­kánk felajánlását jelenti mindnyájunkért. Azért a közösségért, amelyhez elválasztha­tatlanul tartozunk. Minden kicsi dologban, a magunkéban is ezt a közösséget szolgáljuk. Szolgáljuk hát hűséggel, becsülettel, önzet­lenséggel, de önérzettel és sohasem a ma­gunk megbecsülése árán. Sohasem úgy, hogy szolgálatunk becsületességén és önzetlensé. gén folt, vagy árnyék essék. — Ilyen szolgálat és nem agitáció az eszmények megvalósításának igazi útja és módja. Ahogyan az eszmények valóraváltá- sánál sem a külső személyi siker -s nem a magunk dicsősége a cél, hanem mindig a nemzeti közösség érdeke. Ezért akármennyi­re csillogó, akármilyen tetszetős gondola­tokért se hagyjuk el a józan okosságot — népünknek ezt az ősi erényét —, amely mértéket tart és számol azzal, hogy a le­hetőségek sokszor szűk korlátái között mozgunk. _ Mi az, amit mindezen túl a nemzet elvár a magyar ifjúságtól? Legfőképpen azt, hogy legyen a nemzeti egység kovásza s hozza meg a társadalmi különbségek és el­lentétek ma még sokszor bántö és fájdal­mas diszharmóniájából a kiegyenlítődést. Ne engedje meg, hogy türelmetlen gyűlölkö­aiiKKT Mert ezt a lapot »2 HIRDESSEN ORSZÁG EGÉSZ A KELETI f VEVŐK EPES K.Ö­ÚJSÁGBAN ■ ZONSEGE olvas*» dés lazitsa vagy éppen megbontsa a lelkek­ben már összecsendülö egységet. Azt várja a nemzet, hogy az egész ifjúság bátor kéz­zel vigye előbbre a társadalmi igazság meg­valósulását. — A mai napon március havába lépünk. Ez a tavasz az ifjúság hónapja. Odakint a földeken, még fehér hótakaró hever, de alatta már bontja csiráit a diadalmas élet. Ez a tavasz nehéz tavasz lesz. Háborúban állunk, ez valóban áldozatokat és nélkülö­zést követel. De rendületlenül hiszem, hogy a nemzet ereje s mindenek felett a magyar ifjúság szárnyaló lendülete átsegít bennün­ket minden bajon és vészen. Kolozsvár, március 2. A magyar vas- és fémipar anyagellátásában egyre fontosabb szelepet játszanak azok az ócskavas- és fémhulladék mennyiségek, melyeket a Fém- gyüjtő országos szervezete bocsát a feldol­gozó üzemek rendelkezésére. A gyűjtési munka erőteljesebbé tétele érdekében már régebben elrendelték a használhatatlan gé­pek és géprészek bejelentési kötelezettségét. Az anyaggazdálkodásban most újabb fon­tos intézkedés történt. Az iparügyi minisz­térium elrendelte, hogy a közlekedési vál­lalatok használhatatlan, már csak beolvasz­tásra alkalmas berendezési tárgyait, (sínek, felépítményi anyagok, stb.), valamint kiter­melhető ócskavaskészleteit összeírják. Eze­ket az anyagokat a főként honvédelmi célra dolgozó ipar nyersanyag ellátásának biztosí­tására kivánják fordítani. Lónyai Károly grófot megfosztották a magyar állampolgárságtól BUDAPEST, március 2. A Budapesti Közlöny vasárnap reggeli száma kormány- határozatot közöl, amelynek értelmében a kormány a Tolna községben 188<i-ban szü­letett római katolikus vaílásu nőtlen Ló- nyay Károly gróf külföldön tartózkodó sze­mélyt a magyar nemzet érdekeit súlyosan sértő tevékenysége miatt megfosztotta ma­gyar állampolgárságától. Összeül BéCiben a Duna*bizottsági Berlin, március 2. (MTI) A Német Táv­irati Iroda jelenti: A Braila feletti Duna- rész ügyeivel foglalkozó bizottság a héten ül össze Becsben német elnöklettel harmadik ülésszakára. A német küldöttségen kívül Magyarország, Bulgária, Olaszország, Hor­vátország, Románia és Szlovákia küldöttei is résztvesznek a tanácskozásokon. A ta­nácskozások a Vaskapu igazgatásának ügyeire, valamint néhány más hajózási kér­désre terjednek ki. A bizottság harmadik ülésszakát szeptember közepére tervezik. Meghosszabbítottak a belvizek levezetésének meg­könnyítéséről kiadó t kormány- rendelet hatályát Kolozsvár, március 2. A belvizek leveze­tésének megkönnyítésére 1940-ben a kor­mány rendeletet adott ki, amely lehetővé tette a hosszadalmas közigazgatási eljárás mellőzésével vízlevezető csatornák és árkok létesítését. A rendelet hatályát most az 1942, évre is meghosszabbították. A most megjelent rendeletben az alaprendelettől csupán’ annyi az eltérés, hogy a létesített vízlevezetők helyreállítását a létesitéstől számított két éven belül kell elvégezni. Az alaprendeletben ez a határidő egy év volt, ez az idő azonban gyakorlati tapasztalatok szerint rövidnek bizonyult helyreállítások elvégzéséhez. A nagyfontosságu munkálat irányításává Kezsny Kálmán Máv, műszaki főtanácsos kapott megbízatást, aki máris megkezdte az előkészítést és nagy körültekintéssel lá­tott a munka végzéséhez. Feladata kiterjed nemcsak a Máv., hanem a különféle városi, közületi és magánkézben levő közlekedési vállalatoknál található anyagok összeírására és nyilvántartásba vételére ie. Hivatalos he­lyeken, valamint az érdekelt ipar körében igen sok reményt fűznek Kezsny Kálmán szakavatott működéséhez. A felajánlott készleteket a Vas- és Fém- gyüjtő gyűjti össze a Közellátási Miniszté­rium által megállapított áron s bocsájtj» * kijelölt és jogosult feldolgozó üzemek ren­delkezésére. Anyaggazdálkodásunk ujabfe lé­pése jelentés eredményt hoz az ócskavas- gyűjtés részére. Sikerült műsoros előadást rendezett a kolozsvári I, számú „Bornemissza Anna" leány-leventecsoport Kolozsvár, március 2. A leány tanonciskola növendékeiből alakult I. számú „Bornemissza Anna“ leány-leventecsoport vasárnap a refor­mátus gimnázium dísztermében három nagy­sikerű műsoros délután rendezett. Az első elő­adás délután 2 órakor zajlott a tevén teifjak. a második délután 5 órakor a szülők és hozzá­tartozók részére, a harmadik este 8 órakor a katonai és Seventeparancsnokság, valamint meghívott vendégek előtt. A Magyar Hiszekegy elhangzása után Bar­tók és Kodály népdalgyűjtésének gyöngééi hangzottak el a leányleventék ajkán, majd vidám tánora perdültek ... Ezután az egyik leányka Mael Perene „Székely leány köszön­tője“ cimü hatásos versét mondta el. A leányleventék ezután a „Kőmíves Kele­men“ cimü balladát mondták el kórusban Konezné-Horváth Magda betanításával és ve­zetésével. A másik percben már újból vidám­ság áradt szét a zsúfolásig telt nézőtéren, mert a leányiparostanonciskola növendékei pompás ,i Rizskása- tán cot“ jártak. Izig-vérig székely tánc ez, mint a többi, ami a szünetig utána következett. Szünet után Molnár Károly, a leányiparoe- tanoneiskola igazgatója, emlékezett meg Gyóni Gézáról, az elmúlt világháború tragikus sors» költőjéről. Molnár Károly igazgató annakide­jén fogolytársa volt a nagy költőnek s jelen volt akkor is, amikor a költőt a szibériai földbe elhantolták. Megemlékezésében sok olyan értékes adattal szolgált, ami számunkra s az irodalomtörténet számára is eddig isme­retlen volt. Nagysikerű előadása közben az iparos leventelányok Gyóni Géza verseit sza­valták, köztük „Csak egy éjszakára“ cím ti, újból időszerű, megrázó háborús versét. Ezután Molnár Károly igazgató történelmi- élőképét mutatták be az iparos leven teinnyok szép sikerrel, majd újból ropogós magyar tánc-szám következett. A sikerült műsoros elő­adás a Himnusz hangjaival ért véget. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ÁLAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Mit vár a nemzet a magyar ifjúságtól ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents