Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-17 / 62. szám

19 42. HAttClV S 17

Méltóságteljes bensőségességgel

ülte Meg Kolozsvár

a Március tizenötödiki ünnepet

Kolozsvár, márc, 16. Borús, esörehajló Wore ébredt Kolozsvár március idusának reggelén. Sűrű, sötét fellegek homályositot- •ák el az eget, de nem halványíthatták el a lelkekben tűző napsütést: Kolozsvár ünnep- oe készült. A város már a kora reggeli órák- jban pazar zászlódiszt öltött. Az erkélyeket, {kirakatokat és ablakokat gyönyörűen feldíszítették, hogy ezzel is méltó keretet adjalak az ünnepnek. Korán reggel, amikor zene karok vidám indulókkal járták az utcákat, «már megkezdődött a tömegek áradása a város szive felé.

Az ünnepség kezdetét délelőtt 11 órára tűzték ki, de már 10 órakor körülbelül 30.000 tíönyi embersereg szorongott a Mátyás-szo- t»or előtt, hogy tanúja legyen a szabadtéri ünnepnek. A Mátyás-szobor előtt felállított emelvény körül sorakoztak fel a különböző testületek, intézmények, egyesületek zászlai. Megragadó, szines látványt nyújtott a szo- toor előtti kép! A diszemelvény előtt foglaltak helyet a hatóságok vezetői. Ott láttuk «. tisztiküldöttség élén vitéz lófő dálnoki Miklós Béla altábornagy hadtestparancsnokot, vitéz Horváth Győző és Oláh József vezérőrnagyokat, Sándor Imre római katolikus püspöki helynököt, Boga Alajos dr. kanonokot, Baráth Béla dr. plébános-kanonokot, Kiss Elek dr. unitárius püspökhelyettest, Abnidbányai János dr. unit. teológiai dékánt, jSimén Dániel teológiai tanárt, Keledy 'Pibor dr. polgármestert, dálnoki Gaal Elemér alispánt, gróf Bethlen György dr. titkos tanácsost, Deák Gyula dr. közjegyzőt, Grucza Lápot és Katona Lajos dr. városi tanácsnokokat, Kalith András miniszteri tanácsos, pénzügyigazgatót, Illés Gyula dr. tankerületi főigazgatót, Bálinth József szentszéki tanácsos, országgyűlési képviselőt, Bartha Ignác dr. országgyűlési képviselőt, Kátz Mihály felsőházi tagot, Szentpétery Zsigmond dr. Rector Magnificust az egyetemi tanács élén. Képviseltették itt magukat az összes intézmények, testületek és egyesületek. Feltűnt a Nemzeti Munkaközpontba tömörült munkásság impozáns csoportja, az Erdély- részi Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének küldöttsége, melyet Dunky Jenő elnök és Miklósy László főtitkár vezettek. Céhzászlóik alatt vonultak fel az Ipartestület egyes szakcsoportjai Demeter Ärene testületi elnök vezetése alatt. Azután itt sorakoztak fel a tűzharcosok, a Székely Hadosztály diszszázadai, továbbá a Székely Társaság, a Székely Alkalmazottak Egyesülete, a Baross Szövetség, a postaalkalmazottak, a Kolping Legényegylet, a vasutasok, A Nemzeti Színház műszaki személy zete, Magyarfenes, Györgyfalva, és Torda- szentlászló menekültjei és a most megalakult Turáni Vadászok Nemzetvédelmi Egyesületének egyenruhás tagjai. Şzinpompâs képet nyújtott a Baross Női Tábor tagjainak festői magyarruhás csoportja.

V

Az ünnepség a. Himnusz eléneklésével kéz dodótt. Ezután Bálint József szentszéki tanácsos országgyűlési képviselő mondotta el ünnepi beszédét.

— Nem vádolunk senkit! Nem kérjük most számon senkitől Trianon gyászos, hősök vérétől gőzölgő eseményeit — mondta Bálint képviselő. — ítélt az Isten! A fennhéjázó, a bosszút lihegő, a magyarság erejét elsorvasztó, vérét elfojtató ellenség gőgje már porbahullott. Versailles, Trianon és Nelly örökre és visszavonhatatlanul a mult «miéke lett. Több lett, mint puszta szomorú esemény, több, mint történelmünknek egyik gyásznapja. Valamiképpen eszménnyé magasztosult, gondolattá kövesült: a magyar isors, a magyar élet sötét szimbólumává je- Jentösödött. Mert magyar testvéreim, van magyar fátum: szomorú történelmi örökség, az örökös szenvedés, az örökös élet-halál küzdelem végzetszerüsége. A társtalanság, a testvértelenség soha el nem hagyó véres keresztje. Ezeréves történelmünk alatt Európa népei között alig akadtunk igazi barátra, aki test tudna lenni a mi testünkből, yér a mi vérünkből és lélek a mi lelkűnkből. Akinek fájna és úgy fájna a mi sebünk, mint fáj testvérnek testvére szenvedése. Aki úgy vágyna a mi vágyunkat, úgy álmodná a ml álmainkat és úgy élné a mi gondolatainkat, ahogyan a testvéri lelkek egymásba tudnak fonódni, firdekbarátaink és sorsos társaink voltak ezeréves történelmünkben. Kellettünk nekik, amig hasznukra voltunk, amig kövérré potrohosodtak különösen itt Erdélyben a írni gazdag földünk kincseiből, megszépülhetnek a csodamély és csodaszép magyar művészet tiszta ragyogásában s erejük volt a magyar kar, a magyar kard, a magyar vitézség s az önfeláldozásig tartó magyar becsületesség ereje. Szent Istvántól kezdve Trianonig a mi életfeladatunk nem volt más, mint szolgálni a hármas érdeket: védeni nyugatot, üstökössel díszíteni a méla eget s * vérünk hullásával, életünk elsorvasztásával védeni a hátunk megett megbújt, de rész Scetve is röhögő népeket. Mert amikor a világháborúban levertük még a fellegeket is, «hogy megszűnt dörögni az ég kelet felöl, wjra nagylegények lettek és siettek kiverni «elfáradt kezünkből a kardot, nehogy eszünkIfélf az Isién !“

be jusson hátrafordulva követelni a mi jussunkat. Mi, szegény, tudatlan, ázsiai vad magyarok, hagytuk ezt a csúnya játékot. Elvették a kardunkat? Jól van, majd adnak mást, ha ismét szükség lesz ránk. Gúzsba kötöztek ? Sebaj, majd feloldják, ha dörömböl a tatár Vereckénél, vagy gyújtogat a török Nádorfehérvárnál! Vérpadra hurcolták legjobbjainkat? Sebaj, egy vértanúval több! — mondottuk bánatosan, de büszkén. Ez a büszkeségünk, a nemzeti gyászban való tobzódásunk nagyobb bűnünkké vált, mint minden egyéb vétkünk ezer esztendőn át.

Bálint József képviselő beszéde további során hangoztatta, hogy a magyarság sorsa az uj Európában fordulóponthoz érkezett. A magyar nemzet acélos akarattal, állandóan felkészülve néz szembe az elkövetkezendő eseményekkel és bizakodással várja, hogy a magyar tragikumot a dicsőség és a felemelkedés korszaka váltja fel. A magyar nemzet a jövőben is betölti rendeltetését. Bástya lesz nyugat kultúrájának, az istenhitnek és a kereszténységnek.

— A mi sorsunk, a mi életünk — emelte fel szavait Bálint képviselő — a mi jövőnk és boldogságunk a nemzet ifjúságának kezében van, mert belőle lesz a magyar honvéd. Sokszor megtépett zászlónk újra nagy viharban lobog, a honvédeknek most ez mutatja az utat.

Beszédét a következő szavakkal fejezte

be:

— Magyarország nemcsak térképből áll, nemcsak hegyből és völgyből, hanem népének egészséges és munkaképes millióiból. Bppcn ezért azt is tudjuk, hogy a magyar jövő vetése a mi ifjúságiink vérében lüktet, két életre, a hősi vértanukban válik eleven valósággá. Ezért hisszük, valljuk, hogy az országnak minden vasúti hálózatánál, fatelepénél, aranybányájánál, iparánál, kereskedelménél fontosabb, értékesebb kincse a tiszta lelkű, erős, lelkesedni és dolgozni tudó ifjúsága, mert ebből lesz a magyar haza védelme: a magyar honvéd! Ezt a magyar honvédet ünnepeljük ma, március 15-én levett kalappal, őszinte szeretettel s azzal a szent fogadalommal, hogy a nagy világon nincs máshol számunkra hely: Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élnünk és halnunk kell!

A* iffiisácf szónoka beszél

Bálint József képviselő nagy tetszéssel és Bürü tapsokkal fogadott beszéde után Kamarás Gyula, a Nemzeti Színház tagja mély átérzéssel szavalta el a Nemzeti Dalt. Ezután Dányi Károly dr. az egyetemi ifjúság szónoka emelkedett szólásra és mondotta el beszédét.

— Ezen a napon, itt, az igazságos Mátyás szobra előtt, most a kolozsvári ifjúságnak is az a feladata, hogy őszintén feleljen a kérdésre: mit kíván ma a magyar nemzet, Megadjuk a feleletet: kívánjuk, hogy legyen

ebben az országban egyenlőség, szabadság testvériség! Ha azonban igaz az, hogy az ifjúság jelenti a jövőt, akkor az ősi város ifjúsága nem állhat meg az elröppenő szavaknál. Nekünk hitet kell tennünk, hogy az egyenlőség, szabadság, testvériség jelszava számunkra nem lehet többé pusztába kiáltó szó. üresen hangzó frázis.

— Ml egyenlőséget hirdetünk. De nemcsak hirdetjük, hanem meg is fogjuk teremteni. A mi nemzedékünk csak zgy „kegyelme it" ismer: a kegyelmet oszti gondunkat viselő, irgalma-s Istent az égben A mi hitünk szerint minden magyar r> éltóságos lesz, mert vissza fogjuk adni a dolgozó millióknak is az emberi méltóságot! k. u! 0II« lit üli*! oc n-.'jy# rrdlft

Jfwir, % e«-t_Vv j*;m 4*1

n® wc-or,r»*f «*ir

fwrvir* stuft fc *mn mrtmrx

» *!%-> Vf» t v’a.*.» »b

i »fyfGtn «StlElft |! Minden magyar azt a helyet foglalja el a nemzet életében, ahová tehetsége képesíti, akár kunyhóból indult, akár palotában született. i\ u «I i \ V M" «MC ft \»i* 1 ftf; K ‘I ►

• *• or*. t* T- . íiá V'k h Kírz\~C **'<U »■ k ■ vg- tMUk k»k«ÖS6« vV.V V?*V r *(•*««• '<*"■ U»> Y iinfj is'ocftwuta* nfüu ifi 6, Amíg egyetlen gyermek elszakítva él szülőjétől, addig nem lehet minket megnyugtatni semmiféle elmélettel, mert a mi elméletünk az ezeréves történelmi jog.

DANYI KAROLY DR., az ifjúság szónoka.

— Közöttünk csak azoknak van helye, akik testvéri jobbot tudnak nyújtani a nagy magyar célok szolgálatában. Akik ezt a testvériséget nem váHalják, azok fogják azt a batyut, azt a vándorbotot., amivel idejöttek és menjenek oda, ahonnan üdvösséget várnak. Kígyókat nem melengetünk a keblünkön és gondunk lesz rá, hogy a hagyományos magyar vendégszeretettel gáládul senki vissza ne élhessen.

— Nincs hatalom, nincs erő, mely megakadályozhatná, hogy — ezeknek az eszméknek a szellemében ■— napjainkban egy uj, diadalmas márciusi ifjúság támadjon. Az uj tavaszban uj márciust ifjúság bontakozik. Ez az ifjúság nem imád bálványisteneket, ennek az ifjúságnak nem kellenek hamis vezérek. Ez az Ifjúság meglátja az égő csipkebokorban az Igazi Istent: próféták nélkül is rátalál az országépités helyes útjára; és gondja lesz rá, hogy soha senki el ne sikkaszthassa a magyar nemzet kívánságát. Ez az ifjúság örökségképpen veszi át a negyvennyolcas márciusi ifjak ajkunkon visszhangzó jelszavát: egyenlőség, szabadság, testvériség! Bs ez az a jelszó, amelynek hármas pillérén fel fogja építeni a szociális, keresztény és nemzeti uj, független Nagy- Magyarországot. Aki pedig késleltetni akarná, vagy akadályozni merne ezt az uj or szágépitést, annak tudnia kdi, hogy az őszÉRD ELYRÉSZI* HANGYA

veovEszm cyába MAROSVÁSÁRHELY

tatlan és győzhetetlen, egységes és egyetemes magyar ifjúság fogja elsöpörni az építés utjából, mint vihar a levelet!

Dányi dr. beszédét a hatalmas tömeg minden mondat után leirhatatlan lelkesedéssel helyeselte.

A munkásság szószólója

Az egyetemi ifjúság szónokának beszéde után Cseh Edömér levente, a református kollégium diákja elszavalta Arany János „Rendületlenül“ cimü költeményét. Ezután Pálffy Tibor, a munkásság képviselője mondott beszédet.

— Március 15., a magyar nemzet nagy ünnepe, mint minden igaz magyarnak, a magyar munkásnak is nagy ünnepe. Az első március 15-ét ugyanolyan súlyos időben ünnepelte meg a magyar nemzet, mint amilyen rendkívül súlyos időben ünnepeljük ma. Az első március 15. a magyar szabadság és jog- egyenlőség nagy ünnepe volt. A mai március 15. Magyarország függetlenségét, szabadságát, népi megnyugvását és a szent istvá ni birodalom megépítését kell, hogy jelentse. Az erdélyi magy'ar munkásság tudja, hog.y mit jelent a nemzet részére a szabadság és a függetlenség, de tudja azt is, hogy a magyar munkásság nagy gazdasági, kultuárlls és szociális kívánságait csak független és szabad Nagymagyarország tudja biztosítani. A magyar nemzet 22 évvel ezelőtt, rendkívül nehéz időkben nyerte vissza önrendelkezését és függetlenségét. Alig néhány esztendeje annak, hogy hazánk elindult a felemelkedés utján, Európa mai helyzetében azonban mindazt, amiben emelkedtünk és bíztunk, elsöpréssel, fenyegeti a világrombolás réme. E veszélynek még a lehetőségét is minden időre el fogjuk hárítani, mert a magyar munkásság nem mélyebbre süiyedni, hanem felemelkedni akar. A magyar nemzet felelős vezetői már meghirdették, hogy ütött a cselekvés órája. A cselekvés újabb hazafias áldozatvállalást jelent. A magyar munkásság készen áll, hogy kötelességét híven teljesítse a hazáért. Vállaljuk a helytállást és áldozatot, mert szociális és minden magyar részér** boldogságot jelentő Nagymagyarországot akarunk — fejezte be beszédét Pálffy Tibor.

A munkásság képvsielöjének beszéde után az egyesitett dalárdák Tá roza Bertalan karnagy vezetésével előadták a Szózatot, majd Keledy Tibor dr. polgármester a város, dálnoki Gaal Elemér alispán pedig a vármegye koszorúját helyezte el Mátyás király szobra talpazatára, miközben az egyesitett cigány- zenekarok Körösi Dudus Zoltán és Puskás Béla prímások vezetésével magyar nótákat adtak elő.

Bem és Pelőfi emléktáblái előtt

Az ünnepély befejezése után a közönség a Deák Ferenc-utcai Bem emléktáblához vonult, ahol Szász Ferenc dr. vármegyei főjegyző a Tűzharcos Szövetség alelnöke mondott nagyhatású beszédet.

Szász Ferenc dr. beszédében Bem tábornok 1849 junius 24-én Kolozsvárott kibocsáj- tott kiáltványát ismertette, amely örök tanítás a magyar nemzet számára: „Egyesíteni a nemzeti erőket a nemzet jóléte és szabadsága érdekében.“ Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be:

— Amikor itt emléktáblája előtt ígérem és fogadom, hogy a magyar most is hu lesz a régi becsülethez, történelmi hagyományainkhoz és ma, amikor nemcsak a nemzetért, hanem a világ uj rendjéért, a világ népeinek szabadságáért kell küzdeni, minden magyar összefog és meg fogja tenni kötelességét.. Hirdetem, hogy a március idusán feienk ’ot^get-'í

végső győzelem meghozza azt, amiért évszázadok óta küzdünk és amiért Bem is küzdött: a magyar igazság diadalát.

Az ünneplő közönség ezután a Petöfi- utcai volt Biasini szálló épülete elé vonult, ahol Abrudbányai (Fikker) János dr. unitárius teológiai dékán koszoruzta meg a Petőfi Sándor kolozsvári tartózkodását megörökítő emléktáblát. Beszédében idézte a hallhatatlan költő emlékét. A menet ezután az Unió-utcai Redout épülete elé vonult, ahol Albrecht Dezső országgyűlési képviselő helyezett koszorút az Uniu kimondását megörökítő emléktáblára. Albrecht Dezső beszédében többek között a következőket mondotta:

— A régi márciusokon v* tV”" Ausztriában" látták a magyar függetlenség egyetlen korlátját, dttjs'fc v n. Há j«\ ir*.

• «*_ r *££>rm rth. .

Fekete mellé jó cigarettát és egy pohárka KÓRUS LIKŐRT