Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-17 / 62. szám

1942, M /lUClU S 17 vsaussw» A régi március­ban határaink épek voltak, de független­ségünk korlátozott volt. Ma teljes a függet­lenségünk, viszont határain!; csonkák. > ; '4, *. «iUi.it«. íj M i; ti m i» t i* ^*. *? ’! t0!f t-ia clAl B :£ »'*’ ftíis «i Hifiik. ji. Î a független ma­gyar államiság nem jogi elmélet, wft 'f th Vfl» Á 48-os Ereklyemuzeum megnyitása Délben egy órakor a Redout épületében sor került a 48-as Ereklyemuzeum ünnepé­lyes megnyitására. A nagybecsű gyűjtemény rengeteg érdeklődőt vonzott a történelmi wmltU épületbe. Megjelentek a megnyitáson Kolozsvár katonai és polgári társadalmának előkelőségei is. Az ünnepség a Hidelvei Földészek Dalkö­rének énekszámával kezdődött. A kitűnő hangú dalosok, Máthé Ákos vezényletével, mély átérzéssel adták elő Ammer „Nem, nem, soha“ című szerzeményét. Ezután Szathmáry Lajos dr., a 48-as bizottság ügy­vezető alelnöke üdvözölte a megjelenteket, vitéz lófö dálnokl Miklós Béla altábornagyot, a TX. honvéd hadtest parancsnokát, aki né­pes tiszti küldöttség élén jelent meg, In- ezédy-Joksman Ödön dr.-t, Kolozsvár és Kolozs-vármegye főispánját, Keledy Tibor dr.-t, a város polgármesterét és a közönsé­get. Hangoztatta ezután, hogy a kiállított anyag csak mintegy fele annak, ami a ro­mán megszállás alatt lebontott Tornavivoda épületében volt elhelyezve. Nagy elismerés­sel. emlékezett meg Sándor Józsefről, aki élete kockáztatásával, páratlan leleményes­séggel mentette meg a becses ereklyét az utókor számára. Elismerő hangon szólott Orosz Endre tanár, níuzeumigazgatórói is, aki a muzeum anyagát karbahozta s a ki­állítás megrendezése körül is értékes tevé­kenységet fejtett ki. Nyomatékosan kiemel­te, hogy a jelen kiállítás megrendezésének ötlete is Keledy Tibor dr. polgármestertől származik, Szathmáry dr. ezután felszólította Kolozs­vár társadalmát, hozzon meg minden áldo­zatot, hogy a 48-as Ereklyemuzeum megfe­lelő hajlékot kapjon. — A kiállított anyag bizonyltja azt — mondotta végül — hogy a magyarság dicső­séges történelmét fegyverrel, áldozatkész­séggel csinálta, vérével Irta és nem törté­nelmi hamisítással. Szathmáry dr. ezután felkérte Inczédy- •Joksman Ödön dr. főispánt a kiállítás meg­nyitására. Ha szétnézek e becses ereklyék között — mondotta a főispán —- az az érzésem, mintha kriptában lennék s szinte lábujjhe­gyen szeretnék járni, hogy fel ne ébresszem azokat, akik örök álmukat alusszák, a hő­söket és a vértanukat, akik életűket áldoz­ták a hazáért és a szent magyar szabadság­ért. A 48-as ereklyebizottság felbecsülhetet­len szolgálatot tett azáltal, hogy ezt az anyagot, kiállította. Az ereklyék láttára nemcsak ar emlékezés száll meg bennünket, hanem okulhatunk is belőlük, hogy mit je­lent a nemzett összetartás, az egység és mit „Nincsen szabad nemzet hozzá méltó szabad emberek nelkií* !“ Délután i óra után az EMKE rendezése­ken valamennyi kolozsvári énekkar és több kuíturegyesiüet bevonásával hatalmas közön­ség jelenlétében tovább folytatódtak az ün­nepségek. Itt az ünnepségek szónoka K orrig Béla dr. egyetemi ianár volt. — Vannak eszmék, melyeknek hideg ra­gyogása bár vezérel bennünket, de sugárké- véjükben dideregünk. Tiszteletük nem járja át egész valónkat. Ismét vannak eszmék, melyeknek fényözönében áttüzesediink, iz- zunk, felolvadunk és áthevitett lényünk min­den porclkájával tovább tükrözi az eszmék­től kapott fényt és meleget. Ilyen márciusi eszménye: a szabadság. — Isteni gondolat a szabadság: minden teremtmény éljen a teremtés szándéka, tu­lajdon természete szerint. A fenyő élje a fe­ED'SON MCZGO CSAK EGY PÁR NAPIG! IRL4ND ZSARNOKA Főszerepekben: CARL LUDWIG DIEHL OLGA TSCHEHOWA FERDINAND MAR!AN WERNER H NÍZ. Előadások kezdete 8. 5, 7'°, 9!0. íifKrvnr.Nómof hipnHAlr * K'trUţ 'ATtâfV* haném hagyomá­nyos valóság: az örök Magyarország. irtt ,itfcfti ',i k u twú ki % (kkl i im'VIvu kt« J * .;«> -r 4C&*ía VliJitllRÄSSlthtRIt iád. Ennek a gondolatnak a jegyében emléke­zésül helyezzük el e táblára koszorúnkat. jelent a széthúzás. Kossuth, Bem, Petőfi, az aradi tizenhárom példája mindig lebegjen Rzemilnk előtt s az emlékezés égjen bennünk kiolthatatlanul, örökre. A hatásos szavakat a termet zsúfolásig megtöltő közönség kitörő éljenzéssel fo­gadta. Ezután Orosz Endre tnuzeumigazgató ka­lauzolta végig az előkelőségeket ős a közön­séget a termen s szakszerű magyarázatot fűzött minden kiállított tárgyhoz. A közön­ség megilletődötten tekintette végig a szent ereklyéket, amelyek mindegyike a magyar történelem szomorú, de dicsőséges napjairól beszél Tizenkilenc magyar hős víiézzéavatása A Március 15. ünnepség egyik f' pontja az a városháza «lisztemében le?., ünnepség voiit, amelyen tizenkilenc magyar hőst avattak vitézzé. A vitózzéavátási ünnep­ség délelőtt 10 órakor zajlott le egyházi, ka­tonai és polgári előkelőségek és a vitézek hozzátartozói jelenlétében. Kolozs-vármegyét és Kolozsvár városát In-czédy-Joksman Ödön dr. főispán kép viselte. Az avatandókhoz vitéz Benkö Béla ezredes a vitézi szék kapitánya mondott rövid, lelkesítő, katonás beszédet. Fi­gyelmeztette őket arra, hogy a vitézi kitün­tetés nem puszta cím, de a magyar kötelesség teljesítésének örök jelképe és záloga. A ma­gyar Vitézi Rendet vitéz nagybányai Horthy Miklós alapította s ő ennek a Rendnek a feje. Álljunk melléje elszánt, mindenrekész ma­gyar bátorsággal — mondotta, — mert ez a mi legnagyobb és legszentebb kötelességünk. Ezután felfűzte az eléje járuló Balogh Ig~ nácz, Midéig Ervin dr., Kovács János, Halász Károly, Lakatos Ferenc, Tóth Imre, Szakács Lajos, Réthi Mihály, Foss Sándor, Fóka György, Koroknai Lajos, Nagy János, Ötvös József, Tóth István, Kovács Bandi István, Papp István, András István, Túrós Bertalan és Vincze Palkó István mellére a. vitézi jel­vényt, akik ezután letették vitéz Benkö Bála ezredes előtt a vitézi esküt. A gyönyörű szertartás után vitéz Huszár Károly református tábori esperes szólott az uj vitézekhez s utána pedig vitéz Kun István római katolikus tábori lelkész. A felavatott vitézek nevében vitéz Vincze Palkó István magyarkapusi kisgazda saját- szerzeményii verssel köszöntötte vitéz Benkö Béla ezredest, a Vitézi Szék kapitányát. A felavatott vitézek ezután testületileg vo­nultak le a Mátyás király-térre és resztvettek a Március, 15. ünnepségeken. nyönek, a tölgy a tölgynek, a juharfa a ju­harfának. a liliom a lilomnak, az ibolya az ibolyának, a francia a franciának, a német a németnek, a spanyol a spanyolnak, a ma­gyar a magyarnak az életét. Ez a szabadság gondolata a teremtésben. Mindenki éljen a maga természete szerint, a maga helyén. De vannak hangyák, méhek, seregélyek, fák és növények, melyek rajokban, csapatokban, csoportokban élnek és csak igy nőnek, fej­lődnek, diszlenek. Természetük szerint csak ekként élhetnek s akként gyümölcsöznek, ha csoportjuk is élheti a maga természetét. így van ez az ember esetében is. Igazán csak altkor szabad, ha nemzete szabad. Ml haszna Erdélyben tudós érvekkel megtámasztani ezt az igazságot; hiszen Erdélyt kegyetlen ke­ménységgel megtanította az élet, nincsen emberi szabadság, nemzeti szabadság nélkül. De Erdély azt Is tudja, hogy nincsen szabad nemzet hozzá méltó, szabad emberek nélkül. __ Csodálatos (öld ennek a hazának föld­je. Vérrel, könnyel, verejtékkel öntözött röge az élet vizeivé alakítja át az áldozat nedűit, hogy az ősük pora ettől megtermé­kenyülve, a történelmi televényböí uj nem­zedék sarjadjon, amely egykor szintén meg­hozza a maga vér-, könny- és verejtékátdo- zatát. í?.s addig haza e föld, addig pátria, amig az. ősök porának termése, népe vérrel, könnyel, verejtékkel akar és tud áldozni érte. i 1848 nemzedéke áldozott érte, a pátria sza­badságáért. Legyűrték. Eltiporták. Megta­posták. Miként a világ története során meg­annyi szaba dsághös nemzedéket. Kár volt, hiába volt? Mi lett az eredménye? Egy nemzet: a magyar. Mert a haza föld­jéhez tapadó remény, öröm és fájdalom, ál­dozat és hagyomány, vér és könny dicsőség- teljes közössége a nemzet. A nemzetek ősök leikéből, hősök áldozataiból épülnek. Vér és könny a kötőanyaguk. Besenyőkkel, tatárral, törökkel dúló küzdelmek, a végek harca, Rá­kóczi tusai, 1848. a szabadságharc az abszo­lutizmussal, majd Trianonnal szemben eltö­kélt, áldozatos helytállás nélkül nem lennénk ennyire nemzet, csonkák, bénák lennénk lé­lekben. szellemben, ön-nemzetünk lelki tel­jességét, a küzdelmekben megacélosodott erejét nélkülözve. Mert a nemzet szabadsá­gáért önfeláldozó hősiességgel kezdődik e.gy nemzet élete és ad«Ug tart, amig akadnak bősök, akik áldozattal felteszik reá életüket. Az áldozat minden nagy eszme, így a nem­zeti eszme tápláléka. Ez a szabadsághősök és harcok értelme. — Most Is szabadságharcot vívunk, uj szabadságharcra feszülünk. A magyar ta­nyák, a magyar otthonok, a magyar műhe­lyek, a magyar iskolák, a magyar oltárok, a magyar gondolat, a magyar hit szabadsá­ga függ tőlünk és függ bátor helytállásunktól. Vállainkon a magyar jövendő. Minden. — -Vállaljátok-c az örök magyar feladatot, mai magyarok? — Ha igen, lesz még ünnep e világon, de az egész magyar világon! Kovrig Béla dr. megrázó erejű beszédét hagy tetszésnyilvánítással fogadta a hallga­tóság. Szerepelt még a Mátyás DiákMzban ren­dezett csaknem három óra hosszat tartó ün­nepségén nagy sikerrel a Tűzharcosak Szö­vetsége filharmonikus társasága Buchner György kaim agy vezényletével. Erkel Hu- nyady László nyitányát játszották. A magyar- fenesi és tordaszentlászlói menekülték dalár­dája Kovács Sándor vezényletével, Sántám Ferenc, a zágoni Mikes Kelemen főgimnázium növendéke Gyóni Géza „Ének a gránicon“ című versét szavalta. A kolozsvári földészek Vasárnap délután a református teológia rendezett ünnepséget s azon László Dezső lelkész, országgyűlési képviselő méltatta a nap jelentőségét. Beszédében többek között a következőket mondotta: — A nemzet életében csakis annak kell a szabadságát megadni, aminek érdemes sza­badságot adni. Más szóval, a szabadság a minőség és érték védelme a nemzet életében. A mult század liberálizmusa értéktelen élet- nyilvánulásoknak is szabadságot adott. A rend, a mennyiségnek a védelem és az ér­téktelen magatartásoknak a közönségre néz­ve veszélyes megnyilatkozásának szükség­szerű féken tartása. Igazi szabadság csakis ott van, ahol abban az érték szabadsága biz- tosittatik. A mult század szabadsági gondo­latának veszedelme az volt, hogy felszabadí­totta az értéktelen elemeket is, a mai kö­zösségi gondolatot az a veszély fenyegeti, hogy a nemzet szempontjából értékes és szükséges megnyilatkozásokat is korlátozza. Kegyelete« ünnepség a római katolikus gimnáziumban A kolozsvári római katolikus gimnázium vasárnap délután szép számú közönség jelen­létében hazafias ünnepséget rendezett é» fel­avatta hősi halált halt diákjainak emlék- táb’áját. Az ünnepségen megjelent Inczédy- Joksman Ödön dr., főispán, az iskola világi gondnoka és Boga Alajos dr. prelátns, aki megáldotta az emlékművet. Rcsztvett a gim­názium ünnepségén a honvédség tiszti küldött­sége is. A lapunkban már ismertetett műsor lezajlása után, melynek minden száma nagy sikert aratott, a közönség és a küldöttség a lépcsoházban. elhelyezett hősi emléktábla elé vonult s annak megáMása. után Boga Alajos dr. kanonok magasszárnyalásu beszédben méltatta az emlékmű felállításának jelentősé­gét, a fiatalságot pedig péidavevésré buzdí­totta. Ezután Kari János dr. igazgató átvette az emlékművet, majd a különböző küldöttsé­gek helyezték el koszorúikat. Az ünnepség az ifjúság tisztelgő felvonulásával ért véget. \ TVemxelS Seinfiáz ilí<ifel«>nilósn A Nemzeti Színház este ünnepi díszelő­adást rendezett, amelyen Remsey György: György barát eimü történelmi tragédiáját adták elő. Az előadás előtt Szathmáry La­jos dr., az EMKE ügyvezető alelnöke mon­dott ünnepi beszédet. — Szakítsunk azzal a régi rossz szokással, —- mondotta —, hogy az ünnepeken fogád- kozzunk, önmagunknak mindent megígérve s a rákövetkező hétköznapokon pedig ha­marosan minden fogadalmat elfelejtünk. Mert nekünk egyet sose szabad elfelejte­nünk. Azt, hogy Erdély földje azé, aki arra templomokat épít és nem temetőket. Ne fe­ledjük el, hogy volt a közelmúltban egy olyan idegen állásfoglalás, amelyik azt. han­goztatta. hogy csak temetőket hagytunk mi itt és ugyanakkor az őslakó polgári és fa­lusi rétegek verejtékéből az a hatalom, amelyik ezt az állásfoglalást képviselte, ka­tedrán sokat és villasorokat épített. — Mindezekben természetesen ml Is hibá­sak vagyunk, mert 1848-han ml láttuk cl Utazzon féláron a Tenyészállatvásárra 50 **/(,-os vasúti kedvezmény. Ér­vényes a felutazásra március 35—29, a visszautazásra már­cius 21—április 4 között, A iél- átu utazásra jocosi tó igazol­vány a pályaudvaron váltható dalárdája Nagy Kálmán karnagy vezényleté­vel népdalokat énekeit, Nagy Sándor székely legény sajátszerze.ményü hazafias versét ol­vasta fel, az Acélhang dalárda. Besik Ká­roly karnagy vezényletével, a leány tanonc­iskola I. sz. Bornemisza Anna leventeesapata magyar táncszámokkal, az Iparos Dalkör dr. Kovács Béla karnagy vezényletével, Tóth Ágoston jogszigorló Szathmáry István ' „A szabadság napján“ című hazafias versét sza­valta. Szép sikerrel szerepelt a MÁV Össz­hang dalárda is. A györgyfalvi menekültek csekefalvy Tamás Bóláné betanításában és ve­zénylésével Dalrnady Gvőső ,.Csak magyarok legyünk“ eimü versét adták elő szavalókórus- ban nagy tetszés mellett, továbbá az Erzsébet énekkar Mae] Ferenc Rezik Károly által meg­zenésített versét adta elő, végül pedig a MÁV fuvószenekara „Hangok a kuruc világból“ el­men több kunie-korabcli dalt játszott. . Az esti órákban az egyetemi ifjúság járta be zárt sorokban a város főútvonalait haza­fias dalokat énekelve. IJorthyTIitler-Dnee ne­vét lelkesen éltetve. földdel őket és ezt a nagylelkűséget nem kötöttük semmiféle 'eltótéihoz. Igaz ugyan, hogy ml is építettünk templomokat, művelő­dési otthonokat, de a magunk erejéből és megtöltöttük azokat élő erkölcsi tartalom­mal is. Amikor mások visszaéltek a hagyo­mányos magyar vendégbarátsággal és mi egyetlen szóra vitám et sanguinem-el vérez- tiink, addig mások nyugodtan éltek :* palo­táikban vagy az erdőkben, is a sok áldozat­ért mit kaptunk cserébe ? .. . A déli harang­szót és Trianont! — Gondoljunk ezen a napon arra — foly­tatta Szathmáry Lajos dr.. — hogy a ma­gyarság Európába nemcsak harci erényeket hozott, hanem kultúrát is. Vessük el »z idegen sallangokat és éljünk a mi saját kul­túránkban, amely elég gazdag ahhoz, hogy beérhessük vele. Ha mindezeknek kellő nyo­matékkai tudunk hangot adni s belülről is meg tudunk felelni a követelményeknek, ak­kor nem ünnepeltünk hiába! Utána Kamarás Gyula, a Nemzeti Színház tagja szavalta el nagy hatással a Talpra magyart! Magyarnak magyar melle!? a helye Színházi előadás után 3Z Erdélyi Part kolozsvári tagozatának helyiségében ren­dezte az EMKE a hagyományos serleg-va­csorát. Az ünnepi vacsorán a magyar társa­dalom szine-Java képviseltette magát. Baráth Béla plébános-kanonok, a vacsora első szónoka kezében a Petöfi-serleggel mondotta el beszédét, amelyből az alábbi részletet emeljük ki: — Hála a Gondviselésnek, ma már belátja a komoly munkásréteg, hogy munhásjogai- ért bátran sikraszállhat akkor is, ha a vallás az Istenhit, az evangélium talaján marad, hogy érvényesülés irányában számára nincs más egészséges ut, mint a nemzettestbe való szerves bekapcsolódás útja, hogy neki is szól a Szózat szava: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell“. A mai kolozs­vári ünnep, melyen a magyar munkásság Is olyan tömegesen jelent meg, ékes bizonysá­ga ennek. Magyar kötelességet vélek telje­síteni, amikor magam és inlndannyiunk ne­vében ezt a testvért ölelkezést és magyaros kézfogást megköszönöm, érette bálánkat, elismerésemet, és örömömet kifejezem. Ami­kor ezt teszem, tudom Petőfi szellemében járok el, mint ahogy ők is Petőfi szellemé­be, n jártak el, amikor igy cselekedtek. Hi­szen Petőfi volt. az. akt a 48-as időkben bátran hirdette és ma is bátran hirdetné, hogy magyarnak magyar mellett a hely«. Hogy nekünk ma is közösen, vállvetve kell vállalnunk a magyar sorsot, a magyar vég­zetet. M*rdu« örnk lanitása László Dezső országgyűlési képviselő, ko­lozsvári református lelkész a Kossuth-ser- leggel mondott ünnepi beszédet. — 1848 márciusa azért tudott olyan ki­törölhetetlen történelmi ténnyé és tényezővé válni, mivel benne a magyarság népi és nemzeti ereje olvadt össze s lett egy uj korszak elindítója. 99A isralifidiá^ a mincts£$? és érték vétlelnie a itemzet é!etébení€

Next

/
Thumbnails
Contents