Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-08 / 31. szám

XkmmWi Rersid ÁJi el Goiicmi; „Az arab világ a tengely- hatalmak győzelmét kívánja“ •aodéeei. Tudja* azonban íwu is. bogy mit jeleni a>s angol-szovjet szövetség'. A* »rab mélysége»«)« gjrülSIi a holmvinnasi. mert «IteMége > IndtnráBak m * «altwieii * tel­jesen Kié gen as arab gondolkodás és ««é*- világ «Mn. Ezért nem w ért: él sikert a txásevista propaganda »» arab országok­ban A szovjet katonai gépeset« »«ónban nagy veesétyt jelent ** égést müveit világ számára és senki sem Ve hatja, hogy »* an­golok meddig nyitnák meg Kelet kapuit a bolsevista hordák előtt, ha ők győznének. — As arabok art tapasztatták. hogy Eu­rópa és t merite* úgynevezett ..demofcra­eäÄ“ »itok. amelyek as Itnüm «épeit watndsüg jelszavával clbóditva a legsze- mémettenebbitt megfosztották szabadsá- tutiét A német. Birodalom emi szemben sohasem kwséreite meg, hogy egy arab né­pet ebtyonijoK, vagy függetlenségétől meg- f«**#». Németország ellenségei, az ango­lok, a zsidók és a. bolsevisták, a mi ellensé­geink ts. Mi sem voH természetesebb te­hát, hogy Németország oldalára álltunk és a politikai, gazdasági és kulturális kapcso­latok; khnétyitését kívánjuk a Birodalom^ mart. Ar. arabok tudják, hogy a német Bi­rodalom szahadságniozgaimukat támogat­ja rá győzelmüket kívánja. Ugyanez áll természetesen Olaszországgal és Japánnal rak) viszonyunkról is Japán hadbalépése ttjaid) súlyos csapás az angolszász elnyo­móknak és meg vagyok róla győződve, hogy ez s csapós még gyorsabbá és tökéle­tesebbé teszi a szövetségesek győzelmét', amelyet minden arab kíván és saját ügyé­nek tekint. A Főméltóságu Korm féli segélyakciójára befizetés a 99.000 számú csekklapon po8teWr‘tota­rendelkezésre /I ££V£ Irt**: />rt »fiti Irán Bertín; február 7, A műit év tavaszán Görögországban és Kréta szigetén végbe­ment hadiesemények élénk visszhangot keltettek az arab népek körében, akik az angoloknak Krétáról való elűzésében a brit hatalmi. helyzetnek a Közel Keleten rakó .első megingását, látták. Irakban Rartd All el Gailani volt az, aki ellene szegőit a* *»- »■goi .zsarolásnak és elhatározta, hogy végér­vényesen kivívja országának az angolok ‘által annyiszor Ünnepélyesen megígért füg­getlenségét. A* angolok soha sem gondol- kait arra, hogy ígéretüket valaha m betart­ásiak. Ellenkezőleg, katonai fölényük tuda­tában erőszakkal eltávolították Irak kor- íiwá-nyát. Hasid Ali kénytelen «olt barátsá­gos főidőn menedékei keresői. KAKtfl ALI KI. ÖAIl.ASr Rasid Ali el liabam, aki egy idő ót a Ber­linben tartózkodik, ahol Ribbe-ntrop biro­dalmi külügyminiszter megbeszélést foly­tatott vele, fogadta lapunk ktBöntudósitó- jáfc és az arab problémáról, valamint Aagha közel-keleti politikájáról az alábbi nyilat­kozatot tette.: — Anglia valamennyi ígéretét rá mmwiiö- Aéaét megszegte velük, szemben —- igy kezdte el Gailani volt iraki miniszterelnök nyilatkozatát. i— Pedig mi mindig szigorú­an ragaszkodtunk kötelezettségeinkhez é* mindig a* angolokkal való barátságos együttműködésre törekedtünk. Az angolok ma már — úgy látszik — nem akarnak em­lékezni arra, hogy az arabok voltak azok, akik véráldozatukkal hozzájárultak a vi­lágháborúban a közel-keleti angol győze­lemhez. Az araboknak megígért független­ség megtagadása és a palesztinai zsidó ál­lam létesítése izzó gyűlöletet keltett az ara­bok körébe« Anglia ellen. Ez » gyűlölet ál­landó»« fokozódik. Anglia nem átallott», hogy a», ősi arab tőidet zsidó cionistáknak szolgáltassa ki. A jövőre nézve pedig még messzebbmenő ígéreteket tett a zsidóknak, amelyeknek megvalósítása az arab elem további háttérbeszoritását eredményezné. Irakban is gondoskodtak az angolok arról, hogy az ország soha se jusson igazi füg­getlenségéhez. Állandóan nyugtalanságot és felkeléseket szítottak és beavatkoztak erőszakkal az ország ügyeibe. Odáig men­tek, hogy még nemzeti kultúránk fejlesz­tése elé is akadályokat gördítettek. A fenn­álló szerződések önkényes félremagyará­zásával írakoi Ismételten megszállták és as ország élére árnyék-kormányt állítottak, anélkül, hogy az, iraki nép akaratával va­lamit is törődnének. Anglia meg lehet azon­ban győződve arról, hogy Irak népe minden rejidelkézésére álló eszközzel folytatja a harcot, amíg szabadságát újra vissza nem nyeri. — Az arab szabadságmozgalom ma sem pihen — folytatja el Gailani nyilatkozatát —- sőt mondhatom, szenvedélyesebben küzd az arab nép jogaiért, mint valaha. Az Íra­kot ért angol támadás és lerohanása óta az angoloknak nincs nyugtuk. Állandó tá­madások érik katonai táboraikat, a hida­kat, Vasutakat és az angol csapatok ellátá­sában szerepet játszó más berendezéseket. Nem irregularis bandák hajtják végre eze­ket á támadásokat, mint az angolok mond­ják, hanem nemzeti szabadságharcosok, népünk legjobb fiai. Ezen harcunkban egy táborban állunk Közel-kelet; minden népé­vel, amelyek Anglia elnyomása alatt síny­lődnek- Szíria és Irán leigázása az egesz arab világ körében mély felháborodást kel­tett, Ma már mindezek a népek tudják, hogy mennyit érnek Anglia ígéretei és szer­A rádió zongoraoet aeuyí közvetített, Pe­ter hat! gáttá egy :i<)urabíy Megnyugtatta, rendbe szedte az idegeit a sene, téka ugy éreste, hogy eltávozik a főidtől, tökéletes tisztaság van. körülötte s csak let kell nyúl­nia érte, hogy ö is tisztává váljék. Érezte a muzsikát. A szonátának épp*«, akkor lett vége, amittot ő a legmagasttbbav járt, ««to­kot a csúcsokon Nem tud'« pontosan, hogy mm történik, de szerette volna, ha még egy­szer eijátszó a művész a számot, vagy meg sem várja a bemondó hang fát, csak belekezd a következőbe. S akkor mi'aki halkan kö­szörülte « torkát « mikrofon előtt * azt m undid: — Következik Mozart Bé-dnr tongora- ttermmye. 9s « mát tulajetimképpen nem eredeti szerzeménye v mesternek'. . . Péter felugrott, mint akinek fáj valami. Brutálisnak érezte a beszédéi s egyáltalán mi, hogy a muzsikát magyarázza. Azt, vagy érzi valaki, vagy nem. Mrlmi úgy sem lehet. Művészet. Ma sétálni kezdeti. Viszketni kez­deti «a arca. Megint az a buta csalánkiütés. Persee, vacsorán roll tegnap, tojásos salá­tával etették s most olyan az area, mmt a láng. Az orvos sajátvér befecskendezést adott, a délután. Ahogy idáig ér d gondolat­tal, érzi ac injekció helyét. Tompa, kellemet­len érzés. Kern fájdalom még, ahhoz gyen­ge, Ms ahhoz sem elég, hogy az ember ö»e- s-rtszorítsa tálé a jógái s őrzi mondja: —- Azért sem érzem! Vsak bántja. Kitartóan, álmosan idegesítő érzés, mintha valaki folyton kellemetlen dol­gokat mondana neki arról, akii szeret s ö nem kérhetné ki mayánál.:. Aé írógépre pil­lant, benne levélpapír. Bssébe jut , hogy azért tilt te & rádió mellé, hogy á tringassa magát a szebbik életbe. Mert Péternek roti így szebbik élete is. Az, a,melyei magában épí­tett. Ide kevesen léphettek be, nem is tud­tak róla as emberek. Kálón volt minderUM ez a világ, titkosa«, min' egy faldalatH szentély. S ho megint ott eiz» magát, leül « géphez s megírja « levelet. Gépáet irtja a le* veteket, mert utálja a, kézit ást olvasni. Hát másnak sem akar nehézséget. Olvassák az írását s értsék is meg mindjárt, hogy miről van szó. B& a levél pedig fontos Tahim a szentély kitágiiása lesz n cége, legalább is azt hiszi Hetek óta tervezi, épül magába* ezt a dolgot. Naponta százszor ró gondol, vallatja, kérdezi, figyeli n leányt, aki, Virágnak hw. Nincs Mellette, de tegnapelőtt levelet kapott tőle. Szépem, nyugodtan, tisztán közelednek egymáshoz. Olyan előre ehendezett, aprólé­kos gonddal tisztán tartott istnerettség ez, amilyenre csak sokat élt ember képes, atc* rnep akar őrizni, magának valamit, aki egyet­len, tiszta illúziót még tartogat magának s mindent arra tesz fel. Aprólékosan, szinte metszetekben nézegette magaban a leányt. Az arca kedves és megnyugtató. Nincs semmi idegesítő, izgalmas a vonásaiban. Me­leg és jó arc. A haja szép, gazdag hullán», gyermekesen göndör, kis kacskarmgólc ben­ne. A hangja is. Tiszta és meleg. Ha a ket­tőjük dolgairól beszél, izgatott lese. Péter ■világosain emlékszik, hogy amikor legutoljá­ra találkoztak, Inda fossá vált benne a. leány idegessége. Mulatott rajta, csendesen kun­cogott magában s önmagái látta, amikor diakfcjjel izgalmas pillanatokban kipirult a füle, 'majd elsápadt és furcsán vette a léleg­zetet, ha a nők megcirógatiák. Fiatal és tiszta. Biztosa* sikerűt- 'maga olya*, valakit nevetnie belőle, akire kehi van szüksége. Ilyen tesz Virág? Kérdezte az írá­sától, nézte a betülc hajtását, a vonalakat, a papírt, nézte a fényképet, az arcát, a sze­mét Ilyen lesz. Rendszeres munka eredmé­nye volt ez az Ígéret, aim.it feleletként adott « saját kérdésére, Ígéret, amelyben Önmaga kötelezte él a leányt — saját mayának. Já­ték, —- gondolta. Veszélyes, hazárdjáték. De érdekes, és ezúttal nagyon ■megbízott a sej­téseiben. Tűnődőit, töprengett. Higgadtan, világos lejjel latolgatta a dolgokat, mérte önmagát, tapogatta a saját léikét Ms elha- tárosta, hogy megírja a levelet. Bejelenti, hogy 'megy, megkérdezi, hogy akar-e hozzá jönni feleségül ? Biztosan akar, persze. A férfi biztos a dolgában, ti már élőre látja az esélyeket, S azután dobja oda a tétet: az életét. Igen, az Írógép. Benne, a levélpapír Csak le kell ülni, ól perc alatt megvan a levél. Postára admi gyorsan és megtette a nagy lépést. Jön a családi élet. Nérn kódorog többé egyedül, nem vár ismeretlen izgalmak­ra, nem pazarolja szét az életét idegenek között- Desz célja a munkájának, tudja majd, miért dolgozik. Vége a függetlenségé­nek ié, ennek a sokat emlegetett férjek-ál- mának, amelyről már tudja, hogy hideg és értelmetlen. Leélte a jele Hetét, most jöjjön a másik fele — másod magával. Igen, est mind tudja és most meg kell írnia a levelet. A. ördög vinné ezt az Htjekciól! Ahány­szor leül, mindig érzi. Kai a bula, tompa, névtelen ostoba fajdalmai, amely idegesíti Ms különben is nyugi álon. Hetek óta. Kime­rült? Sokat dolgozott, ia-ir. Ve már napok óla nem iszik semmit, három napja pedig sokai pihen. Tízkor fekszik, nyolckor kel. És délután alszik két órát. És mégis ideges. Kapkodó, izgatott. A Mai kezét sokszor ököl­be fogja s as ujjaival a tenyeréhez szorítja, u hüvelykujját. Szorítja. Vgyanakkor p bot lábában is érez valami kin felsülést. A ci­garetta? Nem szív többet, mint máskor. A rádió fütyülni kezd. Valakinek komisz, régi gépe wttt a szomszédban. Most valami orgo­na-zene volna jó.- Csavargatja a gombot. Tánczene. Cigány. Balalajka. Szimfonikus zenekar. Bécsi keringő. Beszéd. Hírek. Va­laki szónokol. Atkattint rövidhullámra. Pat­tognak a:s állomások. Négy helyen ugyanaz a nő éjtekéi. Két állomáson tapsolnak. A kö­vetkező arab zenét közvetít. Közben furcsa iHatot érez. A cigarettája elégeti, kiesett a hamutálkából a térítőre s barna foltot ége­tett rajta. Pedig ezt a térítőt szerette. Ki­kapcsolja a, rádiót. Leül a géphet. Nézi a billentyűket s eszébe jut, hogy egy kirakat­ban újabb típust látott, világosabb, nyugod- tabb betűkkel. Ki kell cserélni már ezt as Posita verklit. Cigarettát dug a szájába, kat­tan a.s öngyújtó. Nem gyűl meg. Hatszor- hétszer kísérletezik, aztán gyufáért nyúl. Le­szívja a füstöt, rnegtikk.aa. Mi ezt Soha nem, tikkadt meg g dohány füsttől. Ma min­den ellene szegült? És nem írja raeg a levelet. Majd holnap. • HIRDETMÉNY. Eladó két darab (20.600 és 10:065 literes) 7 mm-es kazánlemezből készült, teljesen jó állapotban lévő, benzin vagy olaj tárolására alkalmas tartály. Az írásbeli ajánlatokat f. évi február hó 15-ig kérjük az alábbi címre beküldeni. M. hír. Közforgalmi Repülőtér Vezetősége Marosvásárhely. 19 42* FE&mVJiH 8 Amiből hiány van.., A fajtestvérei, a hitsorsosal is azt mond­ták: ez egy „sortier“ alak, egy szegény zsi­dó. Mégis találtak nála, ezer méter kana- vászt. Ezer méter kanavász-vásznat, végek­ben, jól bepakolva és beásva a padló alá. A szegény, socher zsidó bekaparta a föld alá a drága kanavászt. Eltemette és elföldelte jobb időkre, mint a kutya a csontot. így bánt el Dieck Bernát a kanavásszal. A ku­tya ösztöne szerint cselekszik, de milyen okok, belső kényszerek, lelki rugóg sarkal­ták a Bernátot, aki ember, érző és gondol­kozó lény, ámbár zsidó? És azonkívül Ber­nátot és fajtestvéreit, nyomatékosan és hi­vatalosan minden nap figyelmeztetik, hogy ne csintalankodjanak s ne dugdossanak, mostan háború idején.,. És ok mégis kö­vetkezetesen szívós kitartással árukat dug- dosnak, árakat emelnek, sehiebolnak s min­denféle tiltott dolgokat cselekszenek. Ki­hágnak! Naponként olvashatjuk, milyen te­vékenyek. Miért? Hol van e cselekedetek eredője és gyökere ? Ez a probléma rendkívül izgatott s nyug­talanított. Valami belső erő sarkantyűzött, hogy megvizsgáljam s megkeressem a lé­nyegét ennek az ügynek, mint lelki prob­lémának. Hajlamom és felkészültségem elsősorban arra késztet, hogy a dolgokat s jelensége­ket az individuál, vagy a szociálpszicholó­gia fényénél vizsgáljam s elemezzem. Tekin­tettel a kérdés komolyságára és nagy jelen tőségére, elsősorban elfhéleti Ismereteimet frissítettem fel. Átnéztem régi jegyzeteimet, majd a legkorszerűbb munkákat olvastam el. Elméletileg lelkiismeretesen felkészül­tem. Mindent megtettem, ami az ilyen vizs­gálódásoknál kötelező: megállapítottam a módszert, megkerestem a szilárd pontokat, amelyekre támaszkodom és amelyekre hi- vatkozhatom. Munkám gyakorlati részére is a legnagyobb körültekintéssel készültem fel. Hogy tökéletes közelségbe férkőzhessek, alkalmazkodnom kellett sok-sok. körülmény­hez. Mint egy jó stratégának a terephez, úgy kellett nekem is a körülményekhez al­kalmazkodnom. Át kellett alakulnom. Ez okból: hetekig nem borotválkoztam, nem mosdottam. Mindennap ettem fokhagymát. Ismerőseim elkerültek, szükebb környeze­temben pánikhangulat keletkezett. Ideálom még azt sem engedte meg, hogy kívülről az ablakon keresztül bámuljam s hódoljak sző­keségének. De kitartottam s tudományos kutatáso­mat tovább folytattam. Áttértem a közvet­len adatgyűjtésre. Megjelentem a büntető rendörbirósagon és a megidézettek zsúfolt tömegében elve­gyülve, az Ítéletre váró árdrágítók s áru- rejtegetők között ideges viselkedésemmel s reszkető félelmem teljes kifejezésével ma­gamra tereltem az általános közfigyelmet s érdeklődést. ■— Maga, mit reszket itten s mért sóhaj­tozik annyit, — kérdezte egy drágító? — Az életemet leltem — mondottam.'"— Elitéinek itten Sie werden mich aufhángen lassen! — A, keine Ahnung — mondta ö s legyintett. Egy hölgy közbeszólt: — Látja, én már másodszor vagyok itten. Emeltem — kaptam harmincat, átváltoz­tatható kettöszázra. Legyen kettöszáz, mondtam. S ae nekik legyen mondva, amit gondoltam!... Na, ne reszkessen, — bizta­tott jóindulattal és megkérdezte, maga is emelt ? — Nem — válaszoltam. Én — rejtettem. Mit? .— kérdezte érdeklődve és élén­ken? •— Majoránnát. — válaszoltam. 4— Mindjárt gondoltam. A szagáról mái' tudtam, hogy maga fűszeres, — mondta, nagy szakértelemmel. Ámbár, szekíüszeget kellett volna .., Ist mehr rentabili. Kapni fog hatvantól — kílencvenig s maga, nem fogja átváltoztatni, ahogyan kinéz. — Koboztak? — kérdezte egy fiatal és elszánt képű cionista? — Nem. Még meg van, — feleltem. Ezen a ponton megállapodtunk. A jelen­lévők bizalmasan összebújtunk, tárgyaltunk és megegyeztünk. Végre megelégedéssel s alig titkolható örömmel állapítottam meg magamban, hogy elérkeztem elméleti és gyakorlati munkál­kodásom eredményéhez, célkitűzéseimet el­értem, még csak az utolsó kérdést kell i'el- tegyem s azért súgva s nagyon bizalmasan megkérdeztem tőlük: —- Miért fordul elő mostanában olyan gyakran a zsidók között ez a sok emelés és rejtegetés? Egyhangúlag és sajátos logikájuk közvet­len megnyilatkozásával válaszolták: — Azért, mert nagyon kevés a megfelelő keresztény — stróman. A jelenlévő hölgy csak annyit mondott; — Natürlich ... TURAN LAJOS JO ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ÁLAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents