Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-22 / 43. szám

1942. F Ennu a n 22 Á legdrágább háború A háttor as kiadások mindinkább növekedő nagyságát legalább olyan nehéz érzékeltetni, mint a csillagászattanban a fényévek terje­delmét. Egy bizonyos nagyságú számössaegen túl, a számok elvesztik kifejező, szuggesztiv erejüket; Különös nehézséget okoz a kiadások számszerű feltüntetésénél, ha tekintetbe vesz­tsük a pénz értékének hovatovább mind nyil­vánvalóbbá váló viszonylagosságát ... Csak a nagyhatalmak helyzetét kíséreljük megismertetni, azt is megpróbáljttik a dolgok lényegére ieegyszerüsiteni. Németország Reinhardt pénzügyi állam titkai nyilatko­zata szerint 1941-ben a Birodalom kiadásai 80 milliárd birodalmi márka körül mozogtak, amelyből 20 milliárdot a normális polgári szűk-'gletekre fizettek ki. A Birodalom nem- rali jövedelme meghaladja a 100 milliárd már­kát. Nagy-Németország pénzügyi gazdálko­dása, a háborús gazdálkodás keretében, már több ér óta felkészült a háborús megerőlte­tés*« s az eUemségeskedések megkezdése nem idézett elő pénzügyi téren oiym fejetlensé­gei, mint a Birodalom ellenfeleinél. Olaszország Hasonló Olaszország pénzpolitikája is. A: 1940—41 költségvetési év 96 milliárd hrás végösszegéből 65 milliárd Urát-a haderőbe fektetett. A 65 milliárd lira kiadás az első percben szerény összegnek tűnik fel. Olasz­ország azonban céltudatos előrelátással olyan pénzforrásokkal, rendelkezik, amelyeket a költ­ségvetésbe felesleges volna felvenni és azt az ellenség okulására közzéteni. Japán A Háromhatalmi Egyezmény nagyhatalmi, i közül Japán pénzügyi helyzete a legnehezebb. Az 1941. évi költségvetés 11 milliárd yent? kiadásának háromnegyed részét a katonaság fogyasztotta el. A Nemzetgyűlés kíméletesen, de a követelmények arányában emeli az adó­terheket. A japán nép legendás mértékletes­ségében és igénytelenségében bízva, a japán pénzügyminiszter a háború tartama alatt minden japán állampolgár jövedelméből csak annyit hegy meg, amennyire feltétlenül szük­sége van, hogy egészségét megóvhassa, dol­gozhasson, erkölcsileg és értelmileg fejlődhes­sen. Örömmell viselik a ja. pán ok a hazájukért hozható ezt a szerintük minimális áldozatot. Anglia As első világháború, etec évében N agyit ri- tatmia napi egy és félmillió fo»tsterlingei költött a háborúra. Az 1916—17-es háborús években a kiadás már 5 millió fontra emelke­dett, hogy 1918-ban elérje a 6 és félmilliót, majd 1919-ben í millió fontsterlinges telje­sítménnyel elérje a csueseretbményt. A jelenlegi háborúban Sir Kingley Wood pénzügyminiszter 1940 október havában köz­zétett nyilatkozata szerint Anglia minden­napi kiadásai elérik a 9 miMió fontot. Egy évvel később már 13 millió fontot emészt fel naponként a brit hadigépezet. Ma Anglia körülbelül napi 17 millió fontot költ ei, ami megfelel napi 550 millió pengőnek. A karáceonyelőtti héten Sir Kingsley Wood az alşohâz ülésén kijelentette, hogy a háborús költségvetési előirányzatokat — 4.200 millió fontot — (kb. 135 milliárd pen­gő) az eddigi kifizetések alapján már túllép - lék és valószínűleg 4.700 millió font (152 mil­liárd pengő) tudja csak kielégíteni a szükség’- letet. Véleményét a költségvetési év első ki­lenc hónapján ak tapasztalataira alia pózt a. Nem szabad figyelmen kivtti hagyni, hogy Anglia pénzügyi terhei ipari teljesítményének erőfeszítésével, a Szovjet szállításokkal, a lá- volkeleti katasztrofális fejleményekkel egye­nes arányban ütemesen emelkednek. Ha az átlagos 13 millió font napi kiadás kérdését boncolgatjuk (a 17 millió.« napi ki­adásnak csak ideiglenes jellege van) a követ­kező érdekes eredményre jutunk: Keynes közgazdász az angol nép nemzeti jövedelmét napi 16 millió, vagyis érd 5.840 millió fontra becsüli. Tehát, hogy» a napi 13 millió font, illetve az évi 3.500 millió font kiadást a angolok vállalhassák, jövedelmük 77 százalékát, fizetik adóba és kénj/s-erköles'ö- nökbe. A maradék 23 százalék a függő adós ságok fedezésére szolgál. Egyesült Államok Roosevelt a január első napjaiban a kon­gresszushoz intézett üzenetében beszámol ar­ról, hogy a japán-amerikai háború kitörése elett az Egyesült Államok havi kiadása az utóbbi tizennyolc hónapban nem haladta meg a havi, 150 millió dollárt. Ma ellenben havi 2 milliárd dollárt kér az elnök a folyó költ­ségvetési évre, a jövő évre pedig hav\ 5 mil­liárd dollár kiutalására tart igényi, mivel az amerikai kormány a háborús termelés inten­zitásának legmagasabb fokát 1943 végén akarja elérni. Ehhez a hatalmas összeghez hozzá kell szá­mítani a Lend and Lease Act, kölcsön és f bérlet törvényből eredő terheket (nem véve * tekintetbe az Angliának szállított hadianya­got), ami a törvény jogerőre való emelkedé­sétől, 1941 márciusától, mostanig 13 milliárd dollárt tüntetett el az államkasszából. Saját bőrükön tapasztalhatják most az.ame­rikai üzletemberek, hogy a háború sem, az anyagi prosperálás, sem az üzleti nyereség, sem a fizetésemelkedés forrása. Legutoljára egy nagy newyofki bank 140 vezető iparvál­lalat mérlegéitől kiszámította, hogy 1941 oi-ő kilenc hónapjának brutto nyeresége 1632 mil­lió dollárt, tesz ki az 1940. évi 856 millió dol­láros brutto nyereséggel széniben. Ugyanazon idő alatt adóterheik 253 millió dollárról 895 millió dollárra ugrottak. Ez a 255 százalékos adóemelkedés a nyers nyereség 83 százalékát emészti fel, mig a tiszta nyereség csak 22 százalékkal nagyobb, vagyis a régi 604 millió­val szemben ma 735 millió dollárra tehető. Ennek a ténynek következménye, ami bi­zonyos mértékben elégtétel Európának, hogy a Wall Street idegei az utóbbi időben min­den uj demokrata vereség hírére, dühösen rea­gálnak .., 1914-től 1918-ig Nágif'Britannni államadós­sága 700 millió fonlsterlingről 7,500 müiió fontra emelkedett, Franciaországé 34 milliárd frankról 148 milliárd frankra, Németországé pedig 7 milliárd márkáról 160 milUárdru. Hogy mi lett az eredmény, a háború utáni busz .esztendő tapasztalataiból tudjuk. Hh a többi hadviselő állam, a Brit Biro­dalom tagállamainak, a ritka semlegesek, a költséges megszállásért .fizető megvert álla­mok hadikiadásait is tekintetbe vesszük, esi! - lagászali, értelemmel már nem érzékelhető számot kapunk. Nem számítva áz elpusztított mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi berende­zések, kultúrintézmények kiszámíthatatlan ér-. tekének rémítő nagyságát. Nem számítva bele a háború árába egy igazán pótolhatatlan vesz­teséget: az emberi életet. NAGY JÓZSEF MAG AIM ÚGY?... A magyar könyvpiacon nemrégiben vas­kos könyv jelent meg'. Műfaja szerint regény s terjedelme meghaladja az ezer oldalt, írója ezt a cimet adta könyvének: „Magán­ügy.“ Az egyik budapesti lap támadást in­tézett nemcsak a regény, de írója ellen is. A támadás mottója az volt, hogy az írás nem lehet magánügy, mint ahogyan nem is az. A könyv és az iró kritikusa bonckés alá vette a regény minden, egyes fejezetét, akárcsak az Írója állásfoglalását, amely kü­lönösen ebben a müvében nyilatkozott meg „legcsillogóbban“ s aztán óvást emelt mind az ilyen magyar regények, mind az ilyen magyar regényírók ellen. Miről van szó ebben az ezeroldalas re­gényben? . . . Arról, hogy egy zsidó szüle­tésű, de „magyarrá vált" fiatal hegedűmű­vész megpróbál elcsábítani egy keresztény férjes asszonyt. Á próba azonban nem jár szerencsével. Dehát, amint már jeleztük, a regény meghaladja az ezer oldalt is s a vé­ge felé kiderül, bizonyságot nyer, hogy ami nem sikerült az anyánál a művész ré­széről, sikerül a lányánál . . . Sok-sok év múlva, őszülő halántékkal csudanagy te­hetséggel, selymes szép szavakkal elcsábít­ja egykori szerelmének a lányát s aztán úgy eltűnnek ebből a háborús zűrzavaros Európából, mint a Béke ... A zsidó hege­dűművész és egy keresztény család szeme- fénye. Es ezt nevezi a regény Írója, aki egyéb­ként zsidó, „Magánügyének. Azt már szinte tudományos alapon is ki­mutatták, hogy a trianoni átokért, amely a magyarságra szakadt, nem kis felelősség terheli azokat a „magyar Írókat“ is, akik sutbadobva a nemzeti, a magyar eszménye­ket, úgy Írtak magyarul, mint a „Magán­ügy" . irója. Magyarul Írtak, magyaroknak Írtak, magyar betűkkel Írtak, csupán a magyar szellem volt távol müveikből. És ahelyett, hogy neveltek volna, öntudatot adtak volna, elpuhilottak, mételyeztek. a nemzeti helyett az emberit helyezték elő­térbe. Annál, ami magyar, náluk százszor­ta. többet jelenteit az, "n' < ." • ■ & '■ rzl akarták és el is érték azt, hogy azok is Így lássanak, Így erezzenek, akik müveiket ol­vassák. Sok időnek kellett eltenie, amig erre rájöttünk s ha már csakugyan rájöt­tünk, kötelességünk szembeszállani azok­kal, akik nem ezt hirdetik, akik az Írást „Magánügyének szeretnék még ma is te­kinteni. Aki nem az asztalfiókjának, de a nagyközönségnek ir, elemi kötelessége azt is tudni, hogy az Írás ma, különösen ma — nem magánügy! . . . Minden leirt szó épít vagy romból. S éppen ezért vigyáznia kell minden Írástudónak, aki hasát magyalok­nak szánta erre az ölök figyelmeztetésre... A már említett „Magánügy“ szerzője azonban nem Így gondolkozik, mint aho­gyan nem is gondolkozott Így soha. Az Írást valami olyasminek tartotta, mint pél­dául a seftelés. Borssal, paprikával, ópium­mal, morfiummal, aminek éppen a legna­gyobb kelendősége van. így seftelt ö az írással, terjedelmes, ezeroldalas regényei­vel. így szerzett magának anyagi bőséget és nevet, amely' magyarnak hangzik ugyan, de nem magyar, mert nem magyar az a szellem sem, amelyben ir. De magyar volt és magyar jórészben az a tábor, amely olvassa, amelyet öntudattal vagy öntudat­lanul mérgez, mételyez. És ez ellen emelt vádat végre valaki — - egy az olvasói közül, kimondva nyiltan, hogy ebből az irodal­mi csomagolású lélek-méregböl pedig már elég volt! . . . Aki az Írást „Magánügyének tartja, az irjon saját magának, vagy Írjon héberül, de ne magyarul s ne. magyarok­nak! . . . Az iró pedig tiltakozik s egyben beje­lenti, hogy öt „személyes sértés“ érte, ami­ért majd a bíróságon kér elégtételt. A dolognak ez a része minket nem is ér­dekelne. Ez már az úgynevezett „hivatalos rész“ s még inkább azzá válik majd a bíró­ság Ítéletével. De hangsúlyozzuk újból, lélek és köröm­szakadtáig, hogy ma és ezután, magyarul ir ni nem „magánügy“ többé. Mert ezt nem- i csak a bőrünkön, de ami ennél sokkal erő­sebb és értékesebb: a lelkűnkön, a magyar leiken és gondolkozáson tapasztaltuk. Lelki értelme is van annak az uj honfoglalásnak, amelyre a magyar a második ezerév küszö­bén, egy keserves világégés után rálépett. Negyedszázaddal ezelőtt olyat rázott raj­tunk a történelem vihara, hogy minden ki­hullott belőlünk, ami nem érdemes az újabb magyar1 ezredévre. Csupán az időtálló dol­gok forrtak újból eggyé és magyarrá azzal, ami eivitathatatlanul magyar . . . Nagy és el szánt akarat kellett ahhoz, hogy ez végre megtörténjék! Ki kellett áll a ni a világ elé és bizonyítani kellett éjjel nappal, szóban és írásban, hogy a magyarnak jussa és joga van az élethez! . . . Akik ezt kimutatták, azok nem azok vol­tak, akik az írást „Magánügyének nevez­ték, Iranern azok, akik minden leírt szóban ennek a népnek örök fájdalmát és örök vá­gyát mutatták meg. A magyar élet nem hol­mi hálószoba, melynek fülledt titkai vannak, hanem kemény, nyílt küzdőtér, ahol már , ezer éve dúl a harc s a magyar azért harcol, hogy ebben a harcban emelt fejjel megáll­hassa helyét. Küzd a magyar az egyszerű tűzhelyért, a család szentségéért s jaj an­nak, aki ezeknek a szent helyeknek meg- becstelenitését „Magánügyének tekinti s 1 „Magánügyéként kezeli. J És ha már erre végre rájöttünk, legyünk . mindannak elszánt őrtállói, ami magyar s | Uüzdjiink lélek és körömszakadtáig mind- ) azért, ami az uj kialakulófélben lévő ma­gyar lelket újból fertőbe viheti. Minden magyar Írástudót erre kötelez Írástudása s nem arra, hogy éppen azzal vál jók árulóvá. Ez alól a szent és Íratlan pa­rancs alól felmenthet ugyan Írott törvény, de nem menthet fel a lélek, a mi lelkünk, amely által a betűben ugyancsak leiekhez szólunk . . . BÍRÓ JANOS SZÁLLÓ hqvfáqyas szobák 6*— P-főT 12* P-iq Kétágas szobák -1‘—P-tŐ118’— P-iq Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál. Kiismerten kiváló onijha. Polgári árak BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés, * Kot&zeiw kebelem « IftGéu.YR6SZ!‘HANGYA V/etJYSSZ STI GYÁRA MAROftVÁSÁfeMKLY Székeylcereszturi napló SZENT-KIRÄLYI KALMAN, Udvarhely vármegye alispánja a székely- keresztúri főszolgabírói hivatalnál tartott hivatalos látogatása alkalmával helyszíni felülvizsgálata a székelykereszturi járás­hoz tartozó községek költségvetéseit. Az alispán kíséretében voltak Marti Dénes dr. számvevőségi főnök, valamint Miklós és Hodgyai számvevők. NAGYSIKERŰ MŰSOROS ESTÉLYI rendezett a Római Katolikus Népszövetség Székelykereszturi tagozata. Az állami taní­tóképző-intézet énekkara Khell Zoltán ta­nár vezényletével, meleg sikert aratott, majd Finta Béla szavalta hatásosan „Székely Testvéreimhez" cimü költeményét. Khefl Zoltán és Szijj László hegedű-kettősét nagy tapssal jutalmazta meg a szépszámú közön­ség. Pável Nusika színesen előadott mono­lógja jókedvű hangulatot teremtett. Fiala Amáika, Walter Lili és Walter Edit magyar tánchármasa, amelyet dr. Balogh Béniné ta­nított be kitünően és Balogh Ágica kísért finom művészettel, elragadó volt. „A buk­sza" cimü egyfelvonásos vidám történet szereplői Finta Béla, Tamucza Péter, Kubá- nek Aranka, Thuróczy Árpád, Molnár Mar­git, Bődi Jenő, Horváth Juci, Kemenczei Ferenc és László Béla voltak, akik kellemes perceket szereztek a közönségnek. Keresztes Nusika hatásos énekszámát a tanitóképző-in tézett gitár-hármasa kísérte. Sándor Margit szavalata és Fazekas Vilma énekes életképe megérdemelt sikert aratott. Műsoron kívül Finta Béla tanitóképzö-intézeti növendék székely szellemmel és humorral telített mo­nológot adott elő hatásosan. Az estély egyes számait Neustädter Mimi ötletesen jelen­tette be. A székelykereszturi római katolir kus egyházközség javára rendezett anyagi és erkölcsi sikerekben gazdag estély a Köllo Ignác plébános szakértő irányításával lett működő lelkes rendezőség fáradhatatlan munkáját dicséri. Előadás végén Dénes Mi­hály egyházi tanácsos üdvözölte a közönsé­get, majd megköszönte a rendezőség és a szereplők áldozatkész közreműködését, AZ ORSZÁGOS TUBERKULÓZIS ELLENI HÉT során Kertész Béla dr. Járási tlsztt-orvo* február 15-én és 18-án két propaganda- előadást tartott az Uránia mozgófilmszln- ház helyiségében. Az előadások iránt a já­rás közönsége nagy érdeklődést mutatott. Egészségügyi előadásokat tartottak még a járás területén: Gyarmathy Dezső dr. Farkas Sándor dr„ Haltrich Ottó dr é» Kéder Ferenc dr. körorvosok. A TEMPLOMALAPJAVARA rendezett székelykereszturi Unitárius Egy­házközség február 16-án szépen sikerült mii soros estélyt a Walter-szálló nagytermében. A kitűnő műkedvelők a „Bandi Gulyás“ cí­mű háromfelvonásos népszínművét adták elő. A szereplők kitűnő játékát lelkes tapsokkal köszönte meg a kifogástalanul redezett es­tély nagyszámú közönsége. A műsort haj­nali három óráig tartó tánc követte. A nagy sikerű, jótékonycélu estélyt ütő Lajos, a szé kelykereszturi unitárius egyház közszeretet­ben álló esperese rendezte. Ali IDEI FARSANG UTOLSO ESTÉLYÉT a Székelykereszturi Jótékony Nőegylel rendezte a Kaszinóban. A tagok részére rendezett husliagyókeddi zártkörű össze­jövetel kitűnő hangulatban zajlott le. UJ JARÄSBIKÖT neveztek ki Várady Sándor dr. személyé­ben a székelykereszturi járásbírósághoz. A Balogh Béni dr. járásbirösági elnök vezeté­sével működő járásbii óság fiatal és uj bírá­ja már el is foglalta hivatalát. KRÓNIKÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents